Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-18 / 193. szám
Á többet tevők ünnepe Népművelői, alkotói, közművelődési és művészeti díjakat adtak át Népművelők kaptak tegnap kitüntetést. Azok, akik a tudás továbbadásáért, az ismeretek elmélyítéséért és közönséghez juttatásáért sokat tettek, dolgoztak. A közönség; akinek a tárlatlátogatás, színházi előadás, egy-egy jó könyv élménye kicsit ünnep, aligha gondol azokra, akiknek segítségével hozzájut ehhez. A népművelőknek ez hétköznapi munka. Hasznát, valódi tartalmát sosem az egyszeri vállalkozás sikere vagy kudarca jelenti, hanem a folyamatosság, az értő gondoskodás, a szervezni tudás és egyfajta közéleti lobogás. Ezért is nevezte a tegnapi ünnepséget dr. Balassa Tibor megyei tanácselnök-helyettes a »»többet tevők« ünnepének. Az elnökhelyettes azt is elmondotta, hogy a szűkösebb gazdasági helyzet ellenére a VI. ötéves tervidőszakban tovább javulnak a közművelődés feltételei. De a bővülő, korszerűsödő intézmények legföljebb a jobb startot segíthetik; csak a mindenkori szellem, az emberi energia, a közművelődés lüktető érverésének kitapintása töltheti meg pezsgő élettel az intézmények falait. Ennek fontosságát aligha lehetne túlhangsúlyozni. Az ízlés pallérozása, a könnyű szórakozás és a tartalmas művelődés nemcsak megyénk műveltségi lehetőségeinek gyarapodása színvonalának olyannyira kívánatos emelkedését hozhatja, hanem fontos- energia, mozgósító, produktív erő ez a mindennapok közéletében, sőt a termelőmunkában is. Soós Dezső, a barcsi városi tanács művelődésügyi osztályvezetője a budapesti központi ünnepségen vette át a Kiváló Népművelő kitüntetést. Ugyancsak ott adták át a Népművészet Mestere kitüntetést Horváth János karádi nép táncosnak. A Szocialista Kultúráért miKiszferi kitüntetést kapták: .ícs- Zsuzsanna, a nagy bajomi általános iskola tanítója, And- ^rÓAsy Antal, a Somogy megyei Levéltár főlevéltárosa, András Zoltán babócsai tanácselnök, a babócsai vegyeskar, a barcsi úttörő-fúvószenekar, Ber- náth Magda, a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola igazgató- helyettese, Démuth Pál, a siófoki Vak Bottyán Általános Iskola tanára, Dombóvári László csokonyavisontai könyvtáros, Duics Györgyi, a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ előadója, Farkas Rózsa, a marcali járási KISZ-bizottság politikai munkatársa, Herkéné Molnár Veronika, az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára, Herner Kálmán, a kaposvári Zrínyi Ilona Általános Iskola napközis csoportvezetője, tiszteletdíjas könyvtáros, Horányi Barna, a Somogyi Néplap munkatársa, Horváth Györgyné, a taranyi művelődési ház igazgatója, Horváth Istvánná, a nagyatádi városi-járási könyvtár szervező könyvtárosa, Horváth Jánosné. a Somogy megyei Mozi üzemi Vállalat propagandistája, Karácsony Gyöngyi, a tabi Zichy Mihály Művelődési Központ művészeti előadója, Károly Irma, a megyei művelődési központ előadója, Kőröshegyi József nyugdíjas, népművész, dr. Marek János, a Táncsics Mihály Gimnázium tanára, Mezei Jánosné nyugdíjas tanító, a miklósi pávakör, Misics Ferencné, a 3. sz. Építőipari Vállalat siófoki üdüLővezetője, népdaiénekes. Nagy Józsefné, a Somogy megyei Statisztikai Hivatal összeíró ja, a ezóládi klubkönyvtár tiszteletdíjas könyvtárosa, Nagy Károly, a fonyódi könyvtár igazgatója, Ott Györgyné, az Erdészeti Szakmunkásképző szőcsény- pusztai tanára, Sárközy Istvánná, a kaposvári városi könyvtár könyvtárosa, Scheiber Julianna, a marcali Berzsenyi Dániel Városi—járási Könyvtár tájékoztató könyvtárosa, Schulhof Andor nyugdíjas, Sutyor Irma, az öreglaki általános iskola tanára, Tari Jánosné, a kaposvári Krénusz János Általános Iskola tanítója, Török Lehel nyugdíjas tanár, Virág György, a csurgói gimnázium könyvtárosa és a vörsi pávakör. A Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést a következők vették át: Bodor József, a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat gépész üzemvezetője, Brandmüller Istvánná, a Pal- miro Togliatti megyei Könyvtár ruhatárosa, Dani Margit Magdolna, a kutasi könyvtár könyvtárosa, Fodor József, a barcsi Móricz Zsigmond Művelődési Központ szakkörvezetője, Gergely Józsefné, a megyei könyvtár feldolgozó könyvtárosa. Hivatal Nándor, a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ előadója, Jankó Mária, a moziüzemi vállalat üzemgazdásza, Keszthelyi Lajosné, a barcsi zeneiskola ügyviteli alkalmazottja, Kiss Jenő, a moziüzemi vállalat műszerésze. Lóki Ti- vadarné, a megyei levéltár gazdasági vezetője, Lőrinczy Ferencné, a moziüzemi vállalat munkatársa, Magai Margit, a megyei könyvtár gyermekkönyvtárosa és Mezei Lászlóné, a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ előadója. A fővárosban és vidéken az évenként megrendezett kiállítások száma mintegy háromezer. E nagy számból mintha az derülne ki, hogy a kiállítási lehetőségek jók. A kiállítóhelyiségek milyensége ugyanakkor nagy gondja kulturális—művészeti életünknek, a sok esetben összecsapott bemutatók nem alkalmasak a szűkösebb lehetőségek korrigálására. A kiállítások felügyeleti jogköre az 1974-es művelődés- politikai határozat alapján a megyei tanácsok művelődés- ügyi osztályához, illetve a Fővárosi Tanács művelődésügyi osztályához került. A megyék gondoskodnak a kiállítások anyagi támogatásáról, a bemutató helyiségek fenntartásáról. Legnagyobb gond a mai követelményeknek meg nem felelő kiállitóhelyiségek fenntartása. Ezért tűzték ki például a fővárosban is azt a célt hogy szelektálni kell, és az érdektelen, nem látogatott kiállítóhelyeket meg kell szűntem, vagy bővítésükről, korszerűsítésükről kell gondoskodni. Törekedni kell új lehetőségek fölkutatására, új ötletek megvalósítására. Ilyen lehetőség például a kiállításra alkalmas műemlék jellegű épületek galériával történő átalakítása, szoborparkok létrehozása. Ennek egyik példája Budapesten a Vas utcai szoborpark, illetve Óbudán a Zichy-kastély emeleti galériája. Ä kitüntetéseket dr. Balassa Tibor adta át. Andrássy Antal köszönte meg az elismerést. Az ünnepséget Heríce Tamás szavalata és a kaposvári zeneiskola Klarinétos Triója két színvonalas produkciója zárta. Ugyancsak tegnap adta át Böhm József, a megyei tanács elnöke az alkotói, közművelődési és művészeti díjakat. A bensőséges ünnepségen megjelent Kovács Béla, a megyei pártbizottság titkára. Alkotói díjat kapott dr. Kanyar József, a megyei levéltár igazgatója, dr. Horn Péter, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola kari igazgatója és Boda János, a balatonszabadi tsz elnöke. Közművelődési díjat kapott Szabó Gyuláné nyugdíjas pedagógus, bábegyüttes-vezető, Merényi György, a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója és Ágoston Ernő bog- lárlellei tanácselnök. A megyei tanács művészeti díját ketten vették át: Tüskés Tibor somogyi származású író és Honty Márta iparművész. A kitüntetettek nevében dr. Kanyar József mondott köszönetét a magas elismerésért. Országosan is jelentős kezdeményezéseket láthatunk a kiállítási lehetőségek szélesítésére. A megyei tárlatok, a nagy sikerű vidéki biennálék (például a szombathelyi textil-, a békéscsabai plakátbien- nálé) vagy a megyei alkotótelepek is ezt igazolják. A kiállításpolitikai struktúra megváltozása kedvezően hat a vidéken szervezett országos és nemzetközi jelentőségű kiállítások megszervezésére is. A közönség szélesebb rétegeinek bevonására jó példa az a kezdeményezés, amelyet Tatabányán kíséreltek meg: egy lakótelep modern házai közé vitték a kiállítást, az üresen kongó földszinti csarnokokat kiállítások varázsolták élettel telivé. Gyakorlatilag nagyon sok formája létezik a bemutatók és a közönség egymásra találásának: üzemek, klubok, könyvtárak, kórházak, művelődési házak, olykor még a pincehelyiségek is — mind kiállítási lehetőségek. A tapasztalat az, hogy kiállításaink jók és rosszak, hasznosak és haszontalanok is, de művelődéspolitikailag átfogott kiállításpolitikánk, sajnos, nehezen bontakozik ki. Reméljük, hogy a kiállítások ügye a jelenlegi anyagi-támogatási rendszer hatására kedvezőbb helyzetbe került, amelyet a látogatók a helyiségek és a bemutatók színvonalán maguk is tapasztalni fognak. P- M. I. Kiállítási gondjaink Káoszvölgyi tanulság Káoszvölgy neve nem szerepel semmiféle térképen. Pedig itt bújik meg a közelünkben, a somogyi dombok között. A település nagyra• törő álmoklcal megáldott lakossága különösen a fociért rajong. A Káoszvölgyi SZVSE (Szedett-Vedett Sport Egyesület) labdarúgó-csapata öt év- , vei ezelőtt esett ki a magasabb osztályból, amelybe csak véletlenül, a létszám fölemelésével került be — hat esztendeje. Nagy volt hát a föl- buzdulás. Mindenki mindent ígért: hogy ezt meg azt fogja csinálni a település hírnevének öregbítéséért. Aztán csinált is mindenki mindent. A csapat körül zsongott a sok segítő, aki korszakalkotó javaslatokkal látta el és oktatta az edzőt, a szakosztályvezetőt, az egyesület elnökét ■— és mindenkit, aki az útjába került. A Nagy Fellendülés Sülben messziről érkezett, hírneves trénert, valamint jó néhány magasabb osztályt is megjárt labdarúgót szerződtettek. Folyt u kezükből — és a subájuk alól — a pénz, de nem számított, hiszen minden káoszvölgyi lakos akarata ez volt. Az első évben nem volt baj. Az elismert szakember az el ismert játékosokkal sorra szenvedte el a vereségetet. Az edzéseken mindenki ostorozta a fiúkat megállíthatatlan szókorbácsaival: te erre, te arra fuss, ne azt tedd, amit az edző mond, hanem amazt. Végül az összeállításba is mindenkinek joga volt beleszólni, csak az edzőnek nem. Minden pénteken — az edzés után — elmondta, hogy ő hogyan szeretné pályára küldeni a csapatot. De közbeszólt a szakosztályvezető, hogy a Lófej Jancsi nem bal hátvédben jó, hanem középcsatárban, a Csakugrász Csabi pedig a serdülő IV-ből is megfocizza azt, amit az edző o Sanyarú Józsinak szánt. Különben is a Sanyarú ballábas, és ez nagy hiba. Mármint ha valakinek a jobb lába helyen is bal van. Egy szó, mint száz: a harminc találkozóból a csapat egyet sem nyert meg, erejéből még csak egy döntetlenre sem futotta. Két gólt azért elért: mindkettőt a Balfácánt KSK-nak. Igaz, azok öngólok voltak. Szóval: öt évvel ezelőtt kiesett a csapat. A játékosok nagy része abbahagyta a focizást vagy más egyesülethez pártolt. Azok maradtak csak, akik eddig a cserepad közelébe sem jutottak. A vezetőség változatlan elszántsággal látott munkához. Először elzavarta az edzőt, hiszen nyilvánvaló volt. hogy mindennek ő az oka. Szerződtettek egy másikat. Cél: visszakerülni a magasabb osztályba... A bajnokság végén meg is szerezték — nagy üggyel-bajjal — a tizennegyedik helyet, amivel még épphogy elkerülték a kiesést. A munkamódszer nem változott: az edző ott ülhetett a kispadon, de túl nagy beleszólása nem volt a csapat összeállításába. Egy év után őt is menesztették, hiszen nem tudta teljesíteni a követelményt. Üj idény jött, és új edző. A cél nem változott: megint az első hely, s ezzel a fel-4 jutás. A .vezetőség továbbra sem mérlegelte a csapat erejét, hanem csak vágyait öntötte célokká. Ráadásul a pálya talaja is felújításra került. Így a szomszéd helységben játszották a hazai mérkőzéseket. Ennek ellenére sikerült az előbbrelépés: a bajnokság végén már a -tizenharmadik helyen végeztek. Igaz, hogy már idény közben fölbontották a szerződést az edzővel, mert nem volt hajlandó eltűrni, hogy mindenki mindenbe beleszólt. Ráadásul azt sem szívesen vette tudomásul, hogy Bunkó Brúnó, o csapatkapitány klikket alakított, s úion-útfélen szabotálta az edzéseket. így ment ez az idei bajnokságig: edző jött, edző ment — ki meddig bírta. A vezetőség most elhatározta, hogy a sarkára áll. Be is következett. Azóta minden mérkőzésen a pálya sarkán áll, és igyekszik elviselni a döntetleneket meg a vereségeket. Káoszvölgyben végtére is semmi sem változott. A tények ismeretében bizonyosak lehetünk abban, hogy a csapat. jövőre is merész elképzelésekkel vág neki a bajnokságnak. Gyarmati László I Exportra készülnek Népművészeti cserépedényekből a tavalyinak már m négyszeresét exportálja a Fazekas Háziipari Szövetkezet. Főbb megrendelői: az Amerikai Egyesült Államok, illetve az NSZK, Hollandia és Franciaország. Termékeik közül elsősorban a fehér és a kék angóbos habán kerámia népszerű. Bognár Károly népművész korongozik. A szinpotnpás tálakat kiszed ik a kemencéből. Exportra színt kerámia a kőszáruraktárba«. jülakai Károly felvételé)
