Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-17 / 192. szám

A munkások sürgették Próbaüzemelés két műsza FF FF1 A mi prófétaságunk A siófoki Kőolajvezeték-épí­tő Vállalat ipartelepén, ahol tavaly nagyarányú csőkészí­tő üzemi fejlesztésbe fogtak, nemrég egy 40 millió forint értékű holland gépet szereltek föl. A Cojafex PB—350 nevű úgynevezett indukciósi csőhaj­lító költségeit az Erőmű Beru­házó Vállalat mintegy megelő­legezte az OKGT-nek, azzal a feltétellel, hogy a paksi atom­erőmű részére készít minőségi ívcsöveket, s csak a fennma­radó szabad kapacitással dol­gozik más vállalatnak vagy az olajiparnak. Mit tud ez a drága gép? Képes 108—508 milliméter át­mérőjű csöveket hajlítani, függetlenül az anyag minősé­gétől. Hajlítási sugara 300-tól 3000 méterig változtatható. Az OKGT 1985-ig - törleszti a gép árát. A holland céggel 1978 májusában kötötték meg a szállítási szerződést, decem­berben a berendezés már Sió­fokon volt, s 1979 februárjá­ban a holland szakemberek irányításával megkezdték a fölszerelését. Március 1-én a főpróba sikerült: meghajlítot­ták az első ívcsövet. (Meg­jegyzendő, ezeket a minőségi ívcsöveket eddig kizárólag kül­földről, kemény valutáért sze­rezte be a népgazdaság.) Tu­lajdonképpen a próbaüzemelés megkezdődhetett volna. A gép mint másutt, szerte a világon. Siófokon sem tud kevesebbet, Üzembe helyezni azonban ad­dig nem engedték, amíg kü­lönféle vizsgálati eredmények nem állnak az üzem vezetői, szakemberei rendelkezésére... I Kadlicskó Ferenc alapszer­vezeti párttitkár: — Rendkívül gyorsan végeztünk a gép fel- ' szerelésével. Tulajdonképpen március közepe óta a berende­zés a helyén van. Alaposan megszerveztünk mindent... Aztán mégsem indulhatott a termelés. A munkások, külö­nösen a párttagok egyre inge­rültebben emlegették a gépet. Szóltak a vezetőknek: Intéz­kedjenek, sürgessék a vizsgá­lati eredményeket. Elvégre 40 milliós értékű berendezésről van szó, mely a paksi atom­erőmű számára gyárt majd ív­csöveket. Mindenki tudja hogy ez a gép mire képes, és azt is, hogy világszínvonalú. Folyton a hatékonyságot és a takarékosságot emlegetjük, s közben hónapskig kell. várni a vizsgálati eredményekre. Nem lehetne egy kicsit gyorsabban dolgozni odafenn? Horváth Géza: — Az egyik határidő, mint említettem 1980 augusztusa... Nyilvánvaló, hogy ilyen sokáig nem állhat a 40 millió forint értékű hol­land gép. Ezért a műszaki igazgatóhelyettes egy úgyne­vezett próbaüzemelési enge­' délyt adott ki, amely szigorú biztonságtechnikai előírásokat is tartalmaz. Tulajdonképpen a saját felelősségünkre kezd­tük el a gyártást, s eddig 100 minőségi ívcsövet hajlítottunk az új géppel. Jelenleg két műszakban termelünk a paksi erőmű számára, s a terméke­ket — a biztonság kedvéért — normalizáló hőkezelésnek vet­jük alá. Egyébként ezzel a holland géppel évente 250 ezer csőkészítményt tervezünk elő­állítani, amelynek a termelé­si értéke 240 millió forint. Érdemes még megjegyez­nünk, hogy a siófoki KW csőkészítő üzemét nagy ütem­ben fejlesztik. Jövőre például két japán gyártmányú hideg- hajlító gépet vásárolnak.. s 1981-ig, a beruházás befeje­zéséig háromszázhetvenhat­milliót költenek az üzem fej­lesztésére. A vállalatnak ez a beruházás Öt év alatt, a nép­gazdaságnak három év alatt térül majd meg. Különösen akkor, ha a sokat tudó, drága gépeknek »megengedik«, hogy teljes kapacitással termelje­nek. SzapUdi András Két szélsőséges né­zettel találkozunk az embe­rek formálhatóságáról. Az egyik: hagyni kell őket olyan­nak, amilyenek. A másik: ra­dikálisabb eszközökkel volna jó rábírni őket arra, hogy he­lyesen gondolkodjanak. Ez a zupás őrmesteri módszer ak­kora butaság és képtelenség, hogy kár szót pazarolni rá De az előbbi indítvány is elfogadhatatlan. Ahol a poli­tikai gyakorlat legfőbb üzem­anyaga a pálinka, ahol több­nyire borral és bibliai idéze­tekkel »gyógykezelik« a pa­naszok valamennyi formáját, ott akkor is kell segíteni, ha egyesek kapálóznak ellene A gyógyítás gyakran nehéz­kes folyamat, és vállalni kell érte az átmenetileg rosszabb közérzetet is. Szeretnénk — minél előbb — lerombolni olyan beideg­ződéseket és szokásokat, ame­lyek évszázadok óta motivál­ják az emberi cselekvést és magatartást, de amelyekről már rég bebizonyosodott, hogy inkább lefelé húznak, sem­mint fölemelnének. Szeret­nénk elűzni végre a babonát, a szörnyűséges hiedelmeket, az önzést, a sunyiságot, az undorító hízelgést, a hiúsá­got, a hatalmi gőgöt, az is­ten- és emberfélelmet, mert amíg ezek az ősi gizgazok te­nyésznek a nép lelkében, oly­kor nehezen értünk szót kö­zös dolgainkban. De hát ez puszta óhajtás egyelőre. Illyés Gyula mond- I ja: »Ahány szív, annyi aka­rat. S rég nem vagyunk csu­pán agyag s anyag!" József Attila így fogalmazott: »Em­berek, nem vadak — elmék vagyunk!" A kommunizmus igazságai csak türelem révén, mások szempontjainak figye­lembevételével juthatnak diadalra. Rákiáltással, pláne fenyegetéssel, nem megyünk semmire. A római császárság proskripcióval próbálta »le­építeni" valóságos vagy vélt ellenfeleit, a középkorban máglyán sütögették azt, aki­nek más véleménye volt, mint az inkvizítoroké. És mi­re mentek vele? Akinek erős a meggyőződése, bátran vál­lalja érte a halált is, nincs tehát értelme semmiféle erő­szaknak. Különben is. a tör­ténelem leghumánusabb rendje, a kommunizmus, csak maximális emberséggel fog­hat a társadalom átformálásá­hoz. Szárnos példa igazolja ezt. Negyvenötben, akik a papok szidalmazásával próbálták & népet leszoktatni az imád­ságról, kudarcot vallottak. Csak fölkeltették a vallás irán­ti érdeklődést, ahogyan azt Lenin előre megmondta. So­kaknál az értelem ugyanis gyakran bezárkózik, ha a vi­lágnézetet, az érzelmi kötődé­seket éri bírálat. Próbálja csak meggyőzni valaki — mondjuk — a szombatistákat arról, hogy nem bűn szom­baton dolgozni, vagy húsételt fogyasztani. Ügy otthagyják, hogy szóval sem éri őket egy­hamar. Mondhatjuk a biblia szerelmeseinek, hogy ne higy- gyenek, hanem tudjanak in­kább, rögtön c. sátán szolgái leszünk a szemükben. Néme­lyek még a saját érdekeikről is lemondanak, ha az istenü­ket látják megrövidíteni. Krakkó új városrészének la­kói tízegynéhány évvel ez­előtt iskolát követeltek gye­rekeik számára. Amikor azon­ban elkezdték a tanintézetet építeni, a buzgó katolikusok tüntetést szerveztek ellene, »■templomot akarunk, nem is­kolát« jelszóval. Már számtalanszor elmond­tuk, nincs a hívőkkel a val­lás miatt semmi bajunk. A különböző felekezetekhez tar­tozó állampolgárokkal együtt munkálkodunk egy olyan tár­sadalom megteremtésén, amelyben nemcsak az anya­gi és szellemi fölemelkedést, hanem a lelkiismereti szabad­ságot is szigorú törvények ga­rantálják. Csupán azért emlí­tettük, az iskola—templom el­lentétet, hogy szemléltessük vele, milyen erős gyökerei vannak még a letűnt osztály- társadalomnak, amelyektől a természettudományok segít­ségével is nehéz megszabadul nunk. Van időnk, ráérünk — szoktuk mondani. Ez termé­szetesen nem azt jelenti, hogy elkerülhentjük a kommunista munkát, mint Jónás a ninivei prófétaságot. Szó sincs róia. Életünk szerves részévé akar­juk fejleszteni a kitartó, áll­hatatos népművelést, a pár­beszéd jellegű véleménycse­rét, számolva azzal, hogy köz­ben nemcsak kezet ráznak velünk a felvilágosult embe­rek, hanem néha szidnak is bennünket. Szinte bizonyosra vehető, hogy a felületes olva­sókban ez az újságcikk is el­lenérzést vált ki, főleg azért mert nyíltan beszélünk cél­jainkról, kommunista meg­győződésünkről. Ügy véljük azonban, hogy a lelkiismere­ti szabadság ránk is vonatko­zik, s a fentebb leírtak nem sértik a hívők vallásos érzü­letét. Sajnos, egyelőre nemcsak világnézeti kérdésekben vár­ható bizonyos fokú »harag­szom rád«, hanem némely rossz szokás elmarasztalása miatt is. Nem titok, hogy időnként szót emelünk az iva- szat, a hálapénz, a borrava­ló, a protekcionizmus, a haj­bókolás ellen, ügye, naívsag arra gondolni, hogy ebbe;, mindenki egyetért velünk? Akinek egyetlen örömforrása a kocsmaija járás, az a napi fröccseit félti minden olyan írástól, beszédtől vagy ren­delettől, amely az alkoholiz­must szeretné visszaszoríta­ni. A borravaló elleni kiroha­nások éppúgy, mint az or­vosoknak dugott bankók miatti mérgelődések pusztába hangzanak el mindaddig, amíg föl nem növekszünk eszményi önmagunkhoz, vagy­is amíg teljesen nyilvánvaló­vá nem válik a pénzcsúszta­tás' és elfogadás megalázó volta. Ma még — fájdalom — nem tartunk itt. A föltűnési viszketegség és a szerzési má­nia — talán azért, mert száz­ezreknek áll már módjában utánozni a régi urakat — so­ha nem látott reneszánszát éli hazánkban. Kinövünk be­lőle bizonyosan, mint ahogy az utálatos bizantinizmus sem élhet már sokáig, csak éppen nem szabad elfárad­nunk az új embertípus nép­szerűsítésében, nem szabad föladnunk a küzdelmet a kommunizmus eszméinek győ­zelméért. A mi prófétaságunk azért nehéz, mert bizonyos mértékig mi magunk is fertő­zöttek vagyunk azoktól a be­tegségektől, amelyeknek gyó­gyítására rendeltek bennün­ket — tudniillik, mi sem az égből pottyantun k ide, hanem az előző, farkastörvényű tár­sadalomban születtünk. Elő­ször tehát önmagunkon kel­lett. úrrá lennünk, önmagun­kat kell kérlelhetetlen szigor­ral megítélnünk olyan érte­lemben, hogy beszélhetünk-e másoknak fölemelt fejjel a helyes magatartásról. Horváth Géza létesítményi főmérnök: — Az üzembe he­lyezésnek két feltétele van. Az egyik: birtokunkban kell lennie egy biztonságtechnikai munkavédelmi és ergonómiai vizsgálati eredménynek, me­lyet a. SZOT által kijelölt in­tézet vagy szerv bocsát ren­delkezésünkre. Ezt a vizsgála­tot a Kohó- és Gépipargazda­sági Szervezési Számítástech­nikai Intézet végzi ez esetben. A februári megbízatás után az említett intézet szakemberei megtekintették a gépünket, majd közölték, hogy milyen dokumentációra van szüksé­gük. Ezután nyilatkoztak a minősítés határidejéről. 1980 január 31-re vállalták a mun­ka elvégzését. A másik felté­tel: az úgynevezett eljárásmi­nősítés pozitív tartalma. Azaz: egy országosan elismert tudo­mányos intézet véleményezi a t'jnméküket. A szakvéle­ményt, valamint a gyártás­technológiai dokumentációt az­tán az Állami Energia Fel­ügyeleti és Energiagazdálko­dási Intézethez kell elküldeni, ahol ugyancsak minősítik, il­letve jóváhagyják. Az említett vizsgálatokat ez esetben a bu­dapesti Műszaki Egyetem mechanikai-technológiai inté­zete végzi 1980 augusztusáig... A részeredményeket folyama­tosan fogják küldeni. Az elsőt e hónapban várjuk. Ha meg­kapjuk, a gyártást »törvénye­ién-« is megkezdhetjük. Fajtakísérlett állomás Kaposváron Figyelik a növények fejlődését Nem túl nagy hírveréssel, de annál nagyobb odaadással végzi országos viszonylatban is jelentős munkáját a Ka­posvár határában működő fajtakísérleti állomás. — A kaposvári állomás az Országos Mezőgazdasági Faj­takísérleti Intézet — OMFI — keretében tevékenykedik. Ilyen, hozzánk hasonló állo­más 26 található az ország­ban — tájékoztat Bacsur László állomásvezető. — Az OMFI végzi a hazánkban ta­lálható fajtajelölt növény- és állatfajták minősítéséhez, köz- tenyésztésbe vételéhez, és a forgalombahozatal engedélye­zéséhez kötelező összehason­lító vizsgálatokat, valamint biztosítja a kísérleti módszer­tan fejlesztéséhez szükséges adatszolgáltatást. — Mi az önök feladata? — A mi állomásunk végzi a nemesitők által előállított faj- tajelöitek vagy a külföldi faji ták minősítését szolgáló kísér­leteket. Végigkísérjük a nö­vények fejlődését a vetéstől a betakarításig a leglényege­sebb szempontok szerint. Pon­tosan rögzítjük a virágzás kez­detét és végét, hogy mikor érte el a növény a teljes érett­_ Ság állapotát, mennyire dőlt ’ meg, a magasságát, nedvesség- I tartalmát és az ezer szem sú- j lyát. Ezek mind olyan para- i méterek, amelyek alapvetően meghatározzák egy fajtajelölt tulajdonságait. Így e megfi­gyelések alapján az OMFI-n keresztül javaslatot tehetünk az országos mezőgazdasági fajtaminősítő tanácsnak, ahol végül is eldől, alkalmas-e a fajtajelölt nagyüzemi termesztésre, vagy sem. — Milyen körülmények között foly­nak ezek a megfigyelé­sek? — Jelenleg csaknem 57 hektáros te­rületen 14 fi­zikai - dolgozó és nyolc — többségében speciális — efőgép segít­ségével foly­nak a mun­kák. 1978-ban 38 kísérletünk volt zöldség­félékkel, bo­gyós és zöm­mel szántó­földi növé­nyekkel kap­csolatban. A kis parcellás fájták ísérleti rendszert alkal­mazzuk, összesen 3022, egyen­ként 10, illetve 26 négyzetmé­teres parcellán. Ez a sűrű vagy a tág sorú vetést igénylő nö­vények fajtájától függően vál­tozik. — Az OMFI milyen elbírá­lás alapján adta ki a jelenleg is megfigyelés alatt álló nö­vényféléket ? — A rendelkezésünkre álló talaj — a környéken találha­tókhoz hasonlóan — anyagbe­mosódásos, barna erdőtalaj tehát elsősorban az ilyet leg­jobban kedvelő növényfélék, továbbá a mindenhol szüksé­ges gabonafélék kerülnek hoz­zánk. — Ebben az időszakban mi a legérdekesebb feladat? — Most a csillagfűrt beta­karítása folyik. Nagy .jelentő­sége van az állati takarmá­nyozásban és a fehérjeprog­ramban, hiszen kiemelkedően magas — csaknem 30—35 szá­zalékos — a fehérjetartalma. Lényeges, hogy márciusban vessék el, így lesz legnagyobb a termésátlaga, amely már 34 mázsa is volt hektáronként. A vetésidő pontos betartásának bizonyítására csak egy példa. Két évvel ezelőtt végeztünk eey kísérletet, mely szerint az előírtnál két héttel később ke­rült földbe a mag, ekkor a hozam 15 mázsa lett. Egy má­sik fontos tényező, s ezt ma még a gazdaságok többsége figyelmen kívül hagyja, hogy a vetés ne a magok vagy a csírák súlya, hanem a száma szerint történjék. Ily módon jelentéktelen többletmunká­val jelentős megtakarítást ér­hetnénk el. — Kevés szó esett a kerté­szeti kísérletekről. Milyen nö­vényeket figyelnek? — Megtalálható a hagyo­mányos konzerv- és gépi be­takarításé paradicsom, a ko­rai és késői káposzta, a vörös­hagyma, a karfiol stb. — ezek a várakozásnak megfelelő eredményt mutatták. — Hova kerül a kísérleti termés ? — Értékesítjük, így a saját bevételből származó összeg­gel csökkentjük az állami tá­mogatást. A felsoroltakon kívül fon­tos feladata az állomásnak a rendszeresen megtartott faj­tapropaganda. A közelmúlt­ban két — búza- é- eúllag- fürt ~ bemutatót is rendezte*’ a megyei tanács m_ „ogazda- sási osztálya és a tsz-szövet- , ség segítségével. ^ j Ne ámítsa magát senki, a tekintély megóvása is ba­jos dolog. A puritán jellem nyilván alapvető feltétel, de a mai prófétasághoz kevés. Aki emelt hangon beszél a szónoki emelvényről. azt könnyen azzal vádolhatják, hogy hordószónok és dema­góg. Halkan, okosan is lehet érvelni egy népgyűlés színe előtt, már volt rá eset azon­ban, hogy ilyenkor megké«- dezték, »mit motyorog ez itt nekünk?« Fényes, nagy autó­val csak úgy jelenjék meg bárki volt munkatársai köré­ben, ha vállalja a vádat, hogv »elszakadt á tömegektől«. Ak­kor ásóval a vállon lehet csatlakozni a faüítetők mene­téhez? Ez esetben azonban csaknem bizonyosan lesajnál­ják az embert, hogy nincs tartása. Némely vezető időn­ként »lemegy a területre«, s ott hirdeti ki, mit kell csi­nálni, hogyan kell viselkedni. Nem nagyon bíznak benne. A másik szinte megalázkodik a munkások előtt, s mézes sza­vakkal igyekszik elnyerni a bizalmukat. Igencsak kineve­tik és lenézik emiatt. Aki csak nyilatkoztat, utasít, kö­vetel vagy kérlelhetetlen a: emberi gyarlóságok iránt, an­nak egyszerűen hátat fordíta­nak és otthagyják. Nehéz nagyon nehéz tehát »prófétá­nak« lenni. Egy munkáskádernek azt adták útravalóul a szaktár­sai: »Sose felejts el, honnan indultál, s meglásd, rendben lesz minden«. Valóban: ez az eredményes kommunista munka egyszeregye. F. Nagy István

Next

/
Thumbnails
Contents