Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-13 / 162. szám
Huszár István SALT-vita Washirgtonban hazaérkezett Moszkvából Huszár István, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke csütörtökön Moszkvában Nyikolaj Bájbakovval, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesivel, az állami tervbi- zottság elnökével az 1981— 1985-ös időszakra vonatkozó népgazdasági tervek egyeztetéséről folytatott megbeszélést. Szó volt a tárgyalásokon a két ország gazdasági kapcsolatainak több más időszerű kérdéséről is. Huszár István csütörtökön Moszkvából hazautazott Budapestre. Búcsúztatására a seremetyevói repülőtéren megjelent Nyikolaj Inozemcev, az állami tervbizottság elnökhelyettese. Jelen volt Tóth József követtanácsos, hazánk moszkvai nagykövetségének ügyvivője. Huszár István a délutáni órákban visszaérkezett Budapestre. II tábornokok támogatták a szerződést Harold Brown amerikai hadügyminiszter szerdán nyomatékosan sürgette a szenátus külügyi bizottságát: hagyja jóvá eredeti tormájában, a második SALT-szerződést. Brown a több órás vitában, szenátorok kérdéseire válaszolva a többi között kijelentette: amennyiben a törvény- hozás elutasítaná a megállapodást, az igen súlyos következményekkel járna a NATO számára is. Szerdán délután a vezérkari főnökök egyesített bizottságának tagjait hallgatta meg a SALT-ról a külügyi bizottság. A tábornokok (valamennyien a Carter-kormány kinevezettjei) támogatták a szerződést de sokkal kevesebb lelkesedéssel és kevésbé meggyőzően, mint hadügyminiszterük, David Jones tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke arra helyezte a hangsúlyt, hogy a szerződés »szerény, ám hasznos lépés-« — de csak akkor lehet hatékony, ha további nagymértékű amerikai fegyverkezéssel párosuk Jones — valamelyest a SALT ellenfeleinek érvelésére emlékeztető A washingtoni szenátusban folytatódtak a SALT—II. szerződéssel kapcsolatos meghallgatások. Képünkön: A vezérkari főnökök (»gyesitett bizottságának tagjai a szenátorok kérdéseire válaszolnak. lehetőségei miatt. Szereplésük aligha jelentett korlátlan sikert a kormány szempontjából. A szenátusi testület tegnap a SALT-szerződés ellenfeleinek képviselőit hallgatta meg Szállodatűz Zaragozában 71 halott több mint száz sebesült Megkönnyebbültek a tisztségviselők Véget ért a Skylab „haláltusája Szemtanúk a megsemmisülésről 99 Arcéi háttérrel Szerdán befejeződött a Skylab amerikai űrállomás -haláltusája«: a 77 tonnás Skylab roncsainak zöme az Indiai- óceán délnyugati részére zuhant, de mintegy ezer darabja szárazföldre — Ausztrália gyéren lakott, nagykiterjedésű sivatagi körzetében csapódott be. Az amerikai űrközpont, a NASA megkönnyebbült tisztségviselői most már csak amiatt sajnálkoznak, hogy a roncsok egy része szárazföldre esett. Minden erőfeszítésük ellenére ugyanis nem sikerült tenger fölé irányítaniuk a Skylab-et, amit azjitol- só pillanatban is megkíséreltek. Ausztráliában eközben több ezren elindulták a be“ csapódási körzetbe, hogy megkeressék és esetleg pénzzé tegyék az űrállomás maradványait. a Somogyi Néplap Tűz ütött ki szerdán reggel a spanyol- országi Zaragoza egyik szállodájában. A lángok a hat emeletes Corona de Aragon luxusszálló valamelyik alsó szintjén tört ki, majd átterjedtek a felső szintekre is. A mentésben a tűzoltók segítségére siettek a szomszédos katonai támaszpont helikopterei is. A város polgár- mestere szerint a tűz gyors terjedését a műanyag díszítőelemek és a szőnyegek okozták. A legfrissebb jelentések szerint a szerencsétlenségnek eddig 71 halálos áldozata van. A sebesültek számát több mint százra becsülik. A sebesültek között van Franco diktátor özvegye is. A hatóságok véradókat toboroznak. Létrákon mentik ki a hotel lakóit. A Corona de Aragon 10 napon belül már a második spanyol szálloda, ahol a biztonsági berendezések nem kielégítőállapota miatt tűz pusztított. (MTI) A pályamódosítási manőverek sikerében az utolsó pillanatig sem voltak biztosak az illetékesek, Ezért az amerikai —kanadai határvidék több körzetének lakosságát elköltöztették a veszélyeztetett öve- zetböL Az Indiai-óceán fölé érve a Skylab végképp irányíthatatlanná vált, mert a légellenállás miatt tönkrementek az utolsó még működő napelemek is. A zuhanás utolsó perceiben megszakadt minden összekötettés a laboratóriummal, a becsapódás és a roncsok szétszóródása kikerült a térséget figyelő radarok hatósugarából. A zuhanásnak több szemtanúja volt. Egy farmer — aki azt állítja, hogy közvetlenül a háza körzetében ért földet egy roncs — beszámolt arról, hogy lovai csaknem egy órán keresztül fékevesztetten rohangáltak félelmükben, s az űrállomás egyes darabjai kékesen-lllá- san világítottak a sötétségben. A becsapódáskor égett föld szagát lehetett érezni. Egy másik megszólaltatott szemtanú érzékletes képet festett a történtekről: a közeledő roncsok szerinte egy teljesen kivilágított, fényárban úszó repülőgépre emlékeztettek. Az eseményekről értesülve Carter elnök sajnálkozását fejezte ki Fraser ausztráliai miniszterelnöknek. Azonnal felajánlotta segítségét, amelyre az ausztrál kormányfő nem tartott igényt. Kijelentette: Carter szerinte az ausztráliai hús amerikai importjának megkönnyítésével segíthetne leginkább országának. Az ausztráliai sajtó egyik jellemző megnyilvánulása az esettel kapcsolatban: jó lenne, ha az amerikai tudósok végre úgy terveznének, hogy az űreszközök fellövésük után ne zuhanjanak le, vagy ha mégis, akkor ne éppen ausztrálok fejére. (MTI) Mindent egy lapra-Ügy lehiggadtam, hogy még én se ismerek magamra-“ — mondta Franz Josef Strauss nem sokkal azelőtt (és talán éppen azért), hogy a nyugatnémet jobboldal kancellárjelöltje lett. Kevés személyi döntés váltott ki az utóbbi időkben olyan szenvedélyes visszhangot az NSZK-ihan, sőt egész Európában, mint ez Kevesek lelkesedése, sokak aggodalma és rosszallása tölti meg a kommentárokat. Egy lap fényképet közöl, amelyen a hajdani hentes apa bika- nyakú utóda fölényesen mosolyogva feltűrj inge ujját: -Most megmutatom!« Ez a beállítás igaz is, túlzó is. Valójában egy meglehetősen zabolátlan, konzervatív politikus áll előttünk, hasonló nézetekkel, mint például Angliában Margaret Thatcher, a Munkáspárton győzelmet arató új miniszterelnök. Jövő ősszel lesznék a parlamenti választások a Német Szövetségi Köztársaságban és két fő csoport mérkőzik maid egymással. Az egyik a kormányon lévő szociáldemokrata-szabaddemokrata koalíció, amelynek kancellár-jelöltje Helmut Schmidt, a jelenlegi kormányfő lesz. A másik a jobboldali ellenzék, amely az Ikerpártból, a Kereszténydemokrata Unióból és a Keresztényszociális Unióból álL A két unió elégedetlen volt eddigi első emberével, kancellár-jelöltjével, Helmut Kohllal, újat keresett, s végül hosszú, kínos belső viták után Strausst emelte erre a posztra. Választási kampányukat tehát ő vezeti, az ő fényképét láthatjuk majd a jobboldal plakátjain, s ha netán győznek, ő lesz az NSZK kancellárja, vagyis kormányfője. Ez a tét. Évtizedek óta vágyik erre Franz Josef Strauss, évtizedeken át megtagadta ezt tőle az unió. Most áttört. Két kérdés bukkan fel e döntéssel kapcsolatban: miért húzódtak olyan sokáig a jobboldalon, hogy az ő nevét írják zászlójukra, s mont máért tették meg? A válaszban bennefog- laltatiie a Strauss-kép fő vonásai. Tartottak és tartanak tőle, mert három évtizedes politikai pályafutása — különösen annak első fele — erőszakos természetre vall, olyanéra, aki a cél érdekében nem válogat az eszközökben. Közhelynek számítanak már azok a régebbi botrányok, amelyekkel nevét kapcsolatba hozták, bár soha semmilyen bizonyíték nem bukkant fel, amely alátámasztotta volna részvételét korrupciós ügyekben. Mint az Adenauer-kormány hadügyminisztere, ő rendelte a rosszemlékű Starfighter repülőgépeket, homályos körülmények között szereztetett be harckocsikat. Egy botrány kirobbanásakor rendőri erőszakkal próbálta belefojtani a szót a Spiegel újságíróiba. Ebbe az ügybe azonban belebukott. Később, a kereszténydemokrata- szociáldemokrata kormányzat pénzügyminisztere lett. tíz esztendővel ezelőtt pedig valamennyi kereszténypártivai együtt ellenzékbe szorult. Ö a Két miniszter lemondott Indiában A kormányzó Dzsanata párton belüli válság újabb hullámai elérték a kormányt is: a miniszterelnöki iroda csütörtökön bejelentette, hogy lemondott Rabi Rai egészségügyi és családtervezési miniszter, illetve Dzsanesvar Misra energiaügyi állammi- nisztfer. A PTI indiai hírügynökség értesülése szerint Misra a lemondását közlő levelében azt hozta fel indokul De- szaj kormányfőnek, hogy a i kabinet kisebbségbe szorulása után nem kíván a kormányban dolgozni. A legújabb hírek szerint csütörtökre már több mint ötven képviselő , lépett ki a kormánpártból, vagyis egyre gyengül a Dzsanata a parlament alsóházában. Ez akkor következik be, amikor a parlament az ellenzék által beterjesztett bizalmatlansági indítványt vitatja. A bizalmi szavazást a jövő héten ejtik meg. pártiker kisebbik tagjának, a csak Bajorországiban működő Keresztényszociális Uniónak az elnöke, s egy esztendeje bajor tartományi miniszterelnök. Mielőtt a parlamenti képviselők zárt ülésén kancellárjelöltté választották volna, meg kellett küzdenie egy párton belüli ellenféllel, az alsó- szászországi kereszténydemokrata miniszterelnökkel, Ernst AlbrechtteL E két politikus a nyugatnémet jobboldal két áramlatát képviseli: az egyik rugalmasabb, a másik merevebb. Egy régebbi, szinte már klasszikusnak számító példával világítsunk rá a különbség lényegére. Az NSZK és a szocialista országok közötti szerződéseket eredetileg az egész jobboldal ellenezte, de a körülmények láttán a mérsékeltebb szárny (Albrecht mögött áll) hajlott azok elfogadására, a másik (most Strauss fémjelzi őket) végig ellenezte a megállapodásokat A merevebb szárny »cserébe« a szerződésekért több politikai engedményt akart kicsikarni a szocialista felektől, az NDK-t illetően, a két német állam kapcsolatai tekintetében — a viszonylag rugalmasabb csoport belenyugodott azokba a kölcsönös feltételekbe, melyek alapján a szerződések végül is létrejöttek. Most tehát a merevebb szárny képviselője került az uniópártok élére, a belső szavazás 135:104 arányban dőlt el Strauss javára. Nem mindenki feltétlenül Strauss hivő e 135 között sem, de jórészük bizonyos kényszerhelyzetben érezte magát. Egyszer már, 1976-ban elvesztettek egy választást, olyasfajta kancellár-jelölttel — Helmut Kohllal — mint amilyennek most Ernst Albrecht látszik. Kit állítsanak tehát az otthon és világszerte elismert szociáldemokrata Helmut Schmidttel szembe? Ki tud olyan programot adni és képviselni, amely a választókat megraga- dóan eltér mind Schmidt, mind eddigi kancellár-jelöltjük, Kohl módszereitől és politikájától? Ilyen csak egy volt pillanatnyilag a láthatáron: Franz Jo6ef StráUss. A bajor politikus egyetlen lapra tett mindent. Ha győz jövő ősszel, igazolja önmagát. Ha nem, minden ellensége és ellenfele nekitámad és élsöp- rik. Előre láthatóan élesedni fognak a belső harcok az NSZK-ban, a parlameü baloldal összébb zárja majd sorait Straus szál szemben, ő pedig — akár akarja, akár nem — a jobbszélről szerezhet csak új szavazókat. Egy bizonyos, 1980 végéig nem lesz unalmas a nyugatnémet politikai élet, bár azt sem szabad gondolni, hogy az ő esetleges befutása valami egészen új NSZK-t te- i remt Európa közepébe. Még egy kereszténydemokrata kormány hatalomrákerülésével sem változna meg alapvetően az NSZK külpolitikája. Sáfár laare Szeparatisták - pekingi zsoldban Politikai válság fenyegeti az indiai kormányt: a miniszterelnök Dzsanata párt ja elveszítette többségét a parlamentben. Képviselőinek több csoportja vált ki a pártból, amely annak idején különböző ellenzéki erők tarka szövetségeként jött létre. A kivált törvényhozók most az ellenzékhez csatlakoztak, s ezzel alaposan megerősödött az indiai nemzeti kongresszus, amelynek ma is vitathatatlanul legtekintélyesebb alakja lndira Gandhi, a volt miniszterelnökasszony. A parlamenti csatározások közepette, a különböző pártok képviselői figyelmüket észak felé fordítják: ismét fellángoltak a kínai határ közelében a bandaharcok. Peking hosszú ideje folyamatosan támogatja az indiai szeparatista erőket. Kezdetben a kínai vezetés arra számított, hogy sikerül Indián belül megvetni a lábát. Kudarcot vallott azonban az a törekvés, hogy erős maoista pártot hozzanak létre. A pekingi vezetés elvtelen hegemonista nagyhatalmi politikájából kiábrándultak még azok is, akik a hatvanas években a maoista receptet akarták alkalmazni Indiában. Kína ekkor a szeparatisták felé fordult. Indiában nem él olyan jelentős kínai származású többség, mint Délkelet- Azsia számos országában. Ott ezek, a -huacsiaok« jelentik Peking legfőbb támaszát. A kínai vezetés tehát Észak- India elmaradott törzseit, a nagákat és a mizokat környékezte meg. Korábban ezek az elmaradott népcsoportoknak a vezetői a CIA zsoldjában álltak. John Foster Dulles, a hajdani amerikai külügyminiszter támogatta a. washingtoni hírszerzésnek azt az elképzelését, hogy az északindiai, — többnyire keresztény hitre térített —, törzsekből valamiféle ütköző államot hozzanak létre India, Kína és Burma között, Indokína közelében. Ezek a tervek kudarcot vallottak, a szeparatista törzsi vezetők pedig új gazda után néztek. Kina magára vállalta a nagák és mizok katonai kiképzését, felfegyverzését. A szeparatista csoportok tevékenysége hosszú évtizedek óta arra irányul, hogy a Nagaföld és Mizoram területeken zavarják a békés életet, a lakosság termelő munkáját. Az indiai biztonsági erők az elmúlt hetekben több mizo fegyveres csoportot tettek ártalmatlanná. Ezek bevallották: Kínába képezték ki őket, kínai fegyverekkel és kínai utasításokkal hatoltak be Indiába. Sőt, vezetőjük — mint ahogy arra egy ellenzéki képviselő rámutatott — szoros kapcsolatot tartott fenn az Űj-Delhi kínai nagykövetséggel is. Ezek az akciók azt bizonyítják: Peking minden alkalmat felhasznál arra, hogy zavart keltsen a szomszédos országokban, ha érdekei úgy kívánják, nem riad vissza a katonai beavatkozástól sem. hagnemben — arról beszélt, hogy -meg kell állítani az irányzatot« — amely — úgymond — a Szovjetunió hadászati fölényéhez vezethet. A katonai vezetők aggodalmaskodtak a szerződés ellenőrzési'
