Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-12 / 161. szám

Traktorosnak voltak

A név nem előjel

—. Szerencsés Magdolna,

szerencsésnek érzi magát?

— Hátraszorultunk a mai életben, pedig mennyi iskolát elvégeztettem velük 1

Sávoly, Szabadság utca — a műúton tűi — a falu legutolsó háza. Tordai Miklós é- ké, áteUenben a tsz-szel. Mégis: de messzire attól!

— Hogyan lett traktoros- lány?

Tordalné Szerencsés Magdolna válasza:

— Héthelyi lány voltam, de Holládon laktunk csedédi létben. Apám a születésem előtt meghalt, nagyon jó mostohaapám lett, de miután elnadrágolta az intézőt, munkaszázadba vágták: így megint »•télárvák« maradtunk. Arra is emlékszem, ahogy csitri lányként húztam a láncot a földmérésnél. Nem volt ez egészen veszélytelen dolog egy olyan faluban, ahol nem sokkal korábban a lányok közül is fölvették néhányan a nyilas egyenruhát! Meg aztán ment is a szöveg: »A magtárat nem nyithatják föl ezek a nincstelen senkik! Majd megjönnek az angolok, azok rendet tesznek itt!«... Tizenhat éves voltam, amikor Szirmai elvtárs, a járási párttitkár részt vett Holládon egy gyűlésen. Hozzászóltam a nők részéről, nagy szám volt, mit tagadjam? Megtetszett a beszédem Szirmai elvtársnak. »-Te kis Szerencsés, én rajtad tartom a szemem. Nincs kedved a traktorösélethez? A járásunkban még nincs női traktoros « Hogyne lett volna, mikor még azt sem tudtam, mi az a traktor! De hát tizenhat éves voltam...

1948 őszén »bevonult« a

marcali gépállomásra. S ez a katonai kifejezés illik is ide, mert Takács igazgató fegyelmet tartott. Két lányt az orvosi vizsgálat után — nemibetegség miatt — rögtön eltanácsolt. Magdolna viszont tavasszal már részt vett az ■imremajori szántásban: »Mi. kis csórikák a lámpát vittük a felelős traktorosok előtt.«

Még abban az évben elvégezte Székesfehérváron a traktorosképzőt, majd Baján a fő- gépésztanfolyamot — úgy tartja számon: a lányok közül a megyében elsőként —, azután pártiskolára küldték a fiatal lányt. EPOSZ-titkárrá választották a gépállomáson. (EPOSZ: Egységes Parasztifjúsági Szervezetek Országos Szövetsége.) Azokból az időkből csak fényképe maradt — eposzista egyenruhában mutatja — az iratok viszont odaveszték a »papáéknál« egy tűzesetkor.

— Milyen gépen dolgozott?

—E—22-esen kezdtem, felelős vezetőként E—35-össel dolgoztam, de ültem ki6 MÁVAG-traktoran is. Na, Dencsen szántottam, amikor egy öreg paraszt megfenyegetett, hogy ne merjek keresztül menni a »dög gépemmel« a földjén. »Papa, mondtam neki, tankolni kell mennem, meghúzom a barázdát, ha agyonüt is!« Húztam is egy szélső barázdát. De mindig vártam, mikor hajít kupán... Azt mondta: »Jól van, lányom, szerződök két holdra, aztán ha az is ilyen lesz: még hatra!... Mit ennétek?« Káposztás mácsikot kaptunk nála. Csak a kulákoktól nem volt szabad elfogadnunk ételt, italt Igaz, a kuláknegyedek- ben nem is kínáltak! Ugye, nekünk egyenesen kellett tartani a gerincünket esküvel fogadtuk, hogy semmit el nem fogadunk. Pedig megkörnyékeztek bennünket: »Kis- elvtánsnő, nem lehetne elmérni valamennyit a beszolgáltatni valóban? Nem lehetett. Takács igazgató lelkünkre kötötte: »Vasököllel!« Olyan

ukáz volt ez, amivel én, a volt cselédivadék egyetértettem. Amikor a kulákoknál csépeltünk, legtöbbször csak a csupor aludtej volt az étkünk, amit magunkkal vittünk. Ezért Marcaliban a gépállomáson kis konyhakertet csináltunk a lányszállás előtt. Tízliteres lábosban főztük a paprikáskrumplit. Katonai

ágyakon aludtunk, a szállásra férfi be nem tehette a lábát, mert Takács elvtárs ukáza erre is vonatkozott: »Vaskézzel!«

Egyszer megismerkedett egy katonával. Civil foglalkozására nézve az alföldi Tordai Miklós kocsi- és patkolókovács volt. Mire leszerelt, már kilenchónapos volt a gyerekük. A férj is traktorozott, majd a sávolyi tsz-ben volt kovács. Tordainé Szerencsés Magdolna 1953 január elseje óta nem ült traktoron: megszületett a második gyerek, nem folytathatta a pályát. Már az elsőnél is megyei engedély kellett, hogy hazajárhasson szoptatni.

— Beálltam a szövetkezetbe, nagyon jó kis közösség volt: csupa szegényember alapította. Segítséggel vettük ezt a kis házat Igen ám, de mivel az uramnak nem volt földje, a tsz nem tarthatta: kevés volt a munkalehetőség is. Kis időre visszatértünk Holládra, majd amikor a szövetkezet megerősödött hívták újból Sávolyra. Dolgozott az uram mindent: hordta a ga- nét fejte a teheneket... Olyan tsz volt ez, hogy 56-ban néhányan nem engedték széthordani az értékeket s vigyázták őrséggel az irodát, a párttitkárt Miklós is strázsál- ta éjjelente.

Megváltozott körülötte a világ: ő a régi normák szerint élne — akkor egyszerűbben el lehetett igazodni a világban: »Vaskézzel!« — ma mást kívánna a környezet Üzemanyagraktárosként — kemény volt ebben is — balesetet szenvedett később operálták, közben azonban a kapusi beosztást más kapta meg. Hatvan kilós zsákokat emelgetni nem tud már: munkaügye rendezetlen, megoldásra vár — ez azonban nemcsak rajta, a tsz-en is múlik.

— Traktorra ülne-e, ha lehetne, s ha bírná egészséggel?

— Az volt az »aranykor«...

Leskó László

Szakkörzárás

fegyverropogással

Vidám, jókedvű gyerekek

ülik körül a tábortüzet. Az izzó parázs fölé nyársra tűzött kenyeret tartanak, előbb azt pirítják, majd a darabokra vágott szalonnákat sütik. Mindezt nagy hozzáértéssel, szakértelemmel.

Ez a szakértelem persze nem régi. Baraga József és Petró István hivatásos vadászok magyarázták el a gye- r ekeknek, hogyan tűzzék nyársra a kenyeret, a szalonnát, meg a hagymát, figyelmeztették őket, hogy ne a láng, hanem a parázs fölé tartsák. Pirul a kenyér, íny- csiklandozóan sül a szalonna, csöpög a zsírja a kenyérre, s a kis csapat jóízű lakmározás- ba kezd.

Lábodi iskolások valameny- nyien. A mostani tanévben megalakított erdő- és környezetvédelmi szakkör tagjai, s most, jóval a tanév befejezése utáp. tartják a zárófoglalkozást.

— Olyan sokat tanultunk!

Megismertük az állatokat, az apró és nagyvadak nevelésével, tartásával kapcsolatos feladatokat. Én erdész, vadász leszek. Tudjuk, rengeteg gond van addig, amíg egy vad felnő, s egy facsemetéből hatalmas fa lesz. Ez volt a legjobb szakkör. Ugye, ősszel ismét megalakítjuk?

A gyerekek egymás után sorolják falatozás közben véleményüket. Kovács Tomi, Róka István Ottó, Szabó Gyuri, Csonka Laci meg a többiek. S fölemlegetik, hogy a mostani meg a korábbi erdei kirándulások alkalmával

mennyi vadat láttak: egeré- sző ölyvöt, réti sast, vaddisznókat, szürke gémet, őzeket, szarvasokat.

— Nagyon hasznos volt a

szakkör munkája, tizenhárom csoportunk közül a legeredményesebb. A Dél-somogyi Állami Gazdaság nagysalléri erdő- és vadgazdálkodási kerületének szakemberei, dr. Galamb Gábor, Jáger László, Heffler Tibor előadások tartásával, az állatok életének bemutatásával, az erdő életének megismertetésével nagy segítséget nyújtottak. A fiúk közül bizonyára sokan választják majd ezt az élethivatást. S akik más pályára mennek, azok is gondosan védelmezik környezetüket, óvják az erdőt, az állatokat Ezért az ősszel ismét megszervezzük a szakkört — mondja Kovács Sánr dór lábodi iskolaigazgató, aki ugyancsak részt vett az egésznapos szakköri zárófoglalkozá- 1 son.

Elaludt a tűz, a gyerekeken azonban nem látszik a fáradtság. Pedig végigjárták a nagysalléri fácánnevelőt,

megnézték a rinya tamási vadkacsa telepet. Készségesen mennek, hogy újabb élményekkel gazdagodjanak. Ez nem marad el, mert az utolsó foglalkozás meglepetéssel, bemutató vadkacsavadászattal zárul.

Béke-puszta. Fáktól őlelt, hatalmas halastavak. A vízen lőállások. Hosszú rudakkal tolják előre a csónakokat a vadászok, azzal mennek a vízre, s elfoglalják az egyik tó közepén lévő lőállásokat. Hamarosan dörögnék a puskák.

Százával röpülnek a közeli telepről a tó fölé a vadkaÁ város szélén

Lassan kortyolgatja a kávét, jó néhány éve már, bogy leszokott a méregerős feketéről. A szívvel csínján kell bánni annak, aki tudja, milyen, ha elfárad, kimerül Azt mondják, »idegi« pálya a pedagógusoké. Huszonhét éve, mikor Gyurkó József ezt a hivatást választotta, még nem nagyon beszéltek az ártalmakról.

— Két dolog Irányított a

főiskolára. Az unokabátyám akkor járt a képzőbe, amikor én gimnazista voltam, és sokat mesélt a tanulmányairól.

A másik: szüleim falusi emberek, s jó viszony volt a helyi tanító és a mi családunk között. Szüléimben élt az igazi néptanító példája, szerették volna, ha a fiúk tanulni tud. Így végeztem el a Pécsi Tanárképző Főiskola történelem —földrajz szakát.

— 1954 óta egy helyen, a Vörös Hadsereg úti iskolában tanít.

— Tudomásom szerint Itt még senki nem maradt meg ennyi ideig. Sajnos, elég gyakran váltották egymást az iskolában a pedagógusok. A város peremkerületében vagyunk, sokan csak ugródeszkának nézték, hogy mielőbb bekerüljenek a központban lévő tantestületekbe. Sajátos a helyzetünk is, hisz a tanulók egyharmada cigány. Sok figyelem. törődés és megértés kell a tanításhoz, illetve a neveléshez. Én teljes szíwel-lé- lekkel indultam neki a pályának, és őszintén mondom, ha néha letörtem is, nem a diákok miatt volt.

— Mikor tud a tanár feltöltődni?

— Nálunk, a családban, a pihenés azt jelenti, hogy beülünk a kocsiba, és világot látunk. Ezért vállalok munkát a nyári szünidő egy részében is. Azalatt a három hét alatt, amíg Párizsban, Firenzében, vagy az Alpok havas csúcsai között járunk, egész évre feltöltődöm. A kitekintés egyik1 alapja a földrajztanításnak is. • Nemcsak a pálcám járja végig a térképet, hanem az emlékek is felidéződhetnek. A tanításban nagyon fontos, hogy a gyerekek élményt kapjanak. Szeretném, ha igényünk lenne majd a látásra, tapasztalásra.

csák, s jő néhány a vízbe zuhan. A jól idomított vadászkutyák halásszák ki őket. Az erdő melletti tisztáson az elesett vadnak kijáró tisztelettel terítik ki a zsákmányt. Ott búcsúzik el szakkörétől dr. Galamb Gábor, még néhány vadászszokást, írott és íratlan vadásztörvényt ismertetve. A fiúk szintén elköszönnek. Jókedvűen így kiabálnak vissza az egyre távolodó gépkocsiról:

— Az ősszel találkozunk az erdőben!

Sz. L

A történelem szakomhoz a továbbiképzések, a folyóiratok, könyvek jelentik a friss tájékozottságot. No és az unokabátyám, aki Pécsen docens a tanárképző főiskolán. Nagy csomagokat kapok tőle, küldi az újdonságokat, a kutatásokról megjelent publikációkat.

— Mit jelent az alkotómunka a pedagógusnak?

— Mindennap új energiával kellanne kezdeni. Ennek egyik föltétele, hogy jó légkör legyen a tantestületben. Átéltem már itt olyan időszakot is, amikor reggelente ismeretlen volt a mosolygós arc. Bármi legyen is, a diáknak ebből semmit nem szabad megéreznie. Valamennyi órán új élményt kell adni, bár sokszor érezzük, hogy sok a megoldásra váró feladat. Látjuk a családok időhiányát is és azt, hogy többet kellene segíteni nekik a nevelésben.

— Beszélt a tantestületi

A feltevés beigazolódott. Előkerültek az Árpád-kori templom falai a Bodrog melletti Alsóbüpusztán. Dr. Magyar Kálmán régész egy hónapja kezdte meg az ásatást itt, s a múlt héten talált rá a feltehetően XI. századbeli templom maradványaira. Kirajzolódott már az épület alaprajza. Kétoldalt támpil- lérek lehettek, valószínű, hogy méllette torony is állt. Az előkerült vakolatmaradványok piros-fehér pöttyösek.

Az egyhajós templom szomszédságában temetkezőhely

légkörről. Milyen lehetne ax »igazi«?

— Az én .Ideálom az egység. Tudom, hogy ezt tökéletesen nem lehet megteremteni. Szükségünk lenne a véleménycserékre, vitákra. Mivel váltóműszakban dolgozunk, sokszor csak néhány szót tudunk beszélni egymással. Testületet lehet kiválogatni és lehet kinevelni! A-z osztályomat nem válogathatom össze* jórészt tőlem is függ. hogy milyen emberként kerülnek ki tőlünk. Így kell a tanári kollektívát is összefogni.

— Huszonöt év hosszú idő egy helyen.

— Sokszor hívtak máshová, más munkakörbe, de nem mentem el. Ezt szeretem csinálni. Ha kihajolok az ablakon, a környékbeli emberek mind köszönnek, hírt hoznak a régi tanítványokról is.

van, gazdag leletanyaggal;

Ezek között egy Különösen érdekes pártára leltek, melyet egy 8—10 éves gyermek fején találtak. Ezüstpénz, övcsat, üvegablak töredékek, valamint különböző használati ■eszközök bukkantak még elő a föld mélyéből. A világi életben honos tárgyak jelenléte a régész szerint az 1554-es török támadással magyarázható. A templom sorsáról any- nyit tudnak, hogy a török idők alatt leégett, erre utalnak a fal melletti hamumaradványok is.

Izményi Éva

Cyermekpárta és ablaktöredékek

Pöttyös templomfalak

Csak tíz szót naponta!

Babar, Matyi, Holle anyó

A nyár a gyermekek számára a játék, a focizás, a lubickolás, az utazás, az izmosodás és az elhasználódott agysejtek regenerálásának ideje. Kellemetlen következményekkel járhat azonban, ha a kicsinyek és a serdülő ifjak jó két hónapon át semmiféle szellemi tevékenységet sem végeznek. Célszerű tehát a legrekkenőbb hőségben is valami olyan szellemi elfoglaltságot találni, amely szórakoztat, de — a kimerülés veszélye nélkül — az agyat is megmozgatja. Ilyen a játékos nyelvtanulás, nyelvgyakorlás. Ha a Balatonon, a megmártózások közti szünetekben a gyermek csak tíz sort is elolvas valamelyik Grimm—Krilov- vagy La Fontaine-mesé- ből eredetiben, s ha naponta csak tíz új szót, kifejezést sajátít is el, a siker már vitathatatlan: a vakációban »fölszedett« szókincs — hét-nyolc- száz szó — a »legrázósabb« külföldi utazáson is elegendőnek bizonyulhat a legalapvetőbb gondok megoldására. Az apró agyak ilyetén »karbantartására« kínál nagyszerű alapanyagot a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár gyermekrészlegének idegen nyelvű állománya.

Jó félezer kötet elégítheti itt ki a legkisebbek, a felsőtagozatosak és a kalandvágyó kamaszok igényeit, német, orosz, francia, angol és szerb- horvát nyelven. A legjelentősebb — a kereslethez alkal- maszkodva — a német nyelvű készlet. Több példány is rendelkezésre áll a klasszikusok — a Grimm-testvérek és Wilhelm Hauff — népszerű meséiből, s a Hófehérke, a Holle anyó vagy a Hüvelyk Matyi élvezetét színpompás illusztrációk is megkönnyítik. A nyelvtanulásban már há- rom-négyesztendős rutinra szert tett kicsinyeknek ajánljuk a — szintén több példányban hozzáférhető — Mesék és bélyegek című könyvet: érdekes — és talán az eredetivel való összehasonlításra serkent — hogy az Ali baba és a negyven rabló, A farkas és a hét kecskegida, s a sok más kedves história közt megtaláljuk a Ludas Matyi német fordítását is. Hasonló »cseme- gézésre« adnak alkalmat Weöres Sándor gyermekversei és Móra Ferenc meséi, kisregényei — szintén német nyelven.

Az orosz nyelv barátai ugyancsak dús készletből válogathatnak. Szórakoztató olvasmányok a kis népmesekötetek — a Szadko, az Aljo- nuska, az Iván cárevics és a szürke farkas nemcsak nyelvi kalandokkal, de őserdei utazásokkal és a tengerek királynőjével való megismerkedéssel is kecsegtetnek — a viszonylag könnyen fordítható — Gajdar-kisregényekben — Timur és csapata, Iskola — pedig a filmekből már jól ismert gyermekhősökről olvashatnak a hetedikesek-nyolca- dikosok. A francia nyelv kis barátai Babar, a bumfordi elefánt botlásairól lehetnek csinos sorozatot, s számos, a szókincset és nyelvtant játékosan »becsempésző« képeskönyvben is gyönyörködhetnek. Ez utóbbiakból az »an- gc” polcon« is akad jó néhány. A bennük rejlő ismeretek elsajátítása után pedig Pinocchio és a csodaországba csöppent Alice kalandjai jelenthetnek kellemes, hasznos, de nem megerőltető nyári szórakozást.

C