Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-01 / 152. szám

I HÉT V .egyen mindig tartalék 1 gépkocsi biztosítékai Ä gépkocsi villamos rend­ierében a biztosítékoknak az i rendeltetésűt, hogy kiolvad- anak, ha üzem közben vala- nelyik készülék vagy vezeték sibája miatt rövidzárlat kelet­kezik, illetve valahol túlter­helés lép föl. így elkerülhető, rogy a hibahelyen olyan erős irai i folyjon keresztül, amelynek melegítő hatása setleg tüzet okozhat. Az autó biztosító rendszerét e fontos ►hivatásának-« megfelelően teli ismerni és karbantartani. A biztosítékokat mindig csoportosan helyezik el egy tis dobozkában, amelynek fe­delén vagy oldalán többnyire I eltüntetik, hogy melyik biz­tosíték melyik készülékhez (áramkörhöz) szól. Ha nincs megjelölve, az autó műszaki tájékoztatójában található meg x biztosítékok elrendezésének felsorolása. A legjobb volna minden készüléket külön biz­tosítani a gépltocsiban, ez azonban nem lehetséges, mert akkor annyi biztosítékot kel­lene beszerelni, amennyinek már nem is lehet elég helyet találni. Sokkal bonyolultabbá tenné a huzalozást is egy ilyen megoldás. Ezért mindig bizo­nyos készülékcsoportokat köt­nek egy-egy biztosítékra. Kü­lön biztosítják mindegyik or­szágúti és mindegyik tompí­tott világítás izzószálát. Egyéb­ként úgy válogatják össze a közösen biztosítandó készülé­keket, hogy egyidejű működé­sük valószínűsége a legkisebb legyen (például a cigaretta­gyújtó, a hordozható szerelő- lámpa és a villamos kürt le­het egy közösen biztosítod csoport. vagy az ablaktörlő és a fűtőberendezés motorja.) Viszonylag könnyű eldönte­ni, hogy valamelyik villamos berendezés »egyéni-« hibájáról van-e szó, vagy pedig kiol­vadt az egyik biztosíték. Ez utóbbi esetben ugyanis az áramkörre kapcsolt összes be­rendezések megszűnnek mű­ködni (ha például a Lada gép­kocsi műjzermegvilágúó lám­pái elalszanak, nézzük meg, hogy a bal oldali rendszám­tábla-megvilágító izzó is sö­tét-e). A hibás biztosítékot könnyű megtalálni, mert hi­ányzik róla az olvadó szál. Ezt követően egy hibakereső lám­pával — két kivezető szállal rendelkező foglalatba tett 5 W-os izzóval — könnyen be­határolhatjuk, hogy hol a rendellenesség. A kivezető szálakat hozzákötjük a kiégett biztosíték hely két érintkező lemezéhez, majd sorra műkö­désbe hozzuk a biztosítékhoz tartozó lámpákat, illetve ké­szülékeket. A zárlatos résznél a lámpa erősebb fényéből kö- vetkezetethetünk a hiba he­lyére. Ha nem működik valame­lyik lámpa vagy készülék, és a biztosítékszál is ép, akkor vizsgáljuk míg a biztosítékot közrefogó rugólapokat. Sok­szor ezeknek a szorítása lazult meg annyira, hogy megszűnik az áramvezetés, vagy oxidié- tegképződésről van szó. Ilyen­Halászai- műholddal Az ; oí északi népek halá­szatában — a hering félék után — a tő­kehalfélék csa­ládjába tar­tozó halfajok a legfontosab­bak. Évente összesen mint­egy 6 millió tonnát fognak ki belőle. Ez­zel a mennyi­séggel a tőke­halak a tenge­ri halfogás második he­lyén szerepel­tek, s ez az egész tengeri halzsákmány 12 százalékát tette ki. ösz- szehasonlítá- sul: a hering- zsákmány ugyanakkor 14 millió tonnára rúgott, s Földünk haltermelé­sének 32 százalékát tette ki. A tőkehalak az Atlanti­óceán északi részétől a Jeges­tenger déli vidékéig terjedő vizekben élnek. Az óceánban meg a tengerekben hosszú vándorutakat tesznek meg táplálékszerzés közben, és ak­kor, amikor az ívóhelyeket fölkeresik. Az ívóhelyeken és a tengerek egy-egy kedvező, bő táplálékot adó övezetében hatalmas tömegekben gyűlnek össze, így ezek a területek a fő halászati helyek. Ilyen te­rület például Norvégia északi partvidéke és a Lofoten-szi- getek környéke. Az ottani vi­zek fövenypadjaira járnak ív­ni a tőkehalak. Messzi vizek­ről még a téli hónapokban in­dulnak el, és hatalmas töme­gekbe verődve, valóságos úszó »halhegyekként« érkeznek meg. Már Norvégia őslakossá­ga megfigyelte ezt az évről évre ismétlődő szokásukat és azóta — ma is — .ezer és tesí halász lesi ilyenkor a tengert, fölkészülve fogadá­sukra. A megfigyelés azonban pusz­tán érzékszervekkel nem le­het elég pontos. Elmés szer­kezetek készültek, amelyek már nagyobb távolságból jel­zik a közeledő halcsoport he­lyét, és mozgásuknak az irá­nyát. Ultrahang-hullámokat bocsájtanak ki, a halrajból visszaverődő hullámokat ész­lelik a műszerek és ebből szá­mítható ki a csapat helyzete. Üjabban a mesterséges hol­dakat is »bevetették« a ha­lászhajók célravezetésére. A műholdak hatalmas tengerré­szeket képesek áttekinteni, és a halrajok helyét ily módon jelzi a földi állomásnak. Be­jelölik a megfelelő helyeket a térképre, és ennek alapján indulhat a flotta a biztos zsákmány után. A baj csak az, hogy a ha­lak szaporodóképessége nem áll arányban a technika fej­lődésével. Képünkön: indul a halászflotta, aor elég a rugókat kissé egy­más felé hajlítani, illetve csi­szolópapírral letisztítani az oxidhártyát. Ha más hiba nem volt, a hibásnak vélt be­rendezés ismét működ ni for. Ha nem, meg . kell keresni a hibát, meg kell szüntetni az esetleges zárlatot, s az új biz­tosítékot csak azután szabad behelyezni. Előfordulhat, hogy nincs tartalék biztosítékunk. Ekkor ideiglenesen elvehetjük egy olyan készülék biztosítékát, amelyet nem kell addig üze­meltetni, amíg pótbiztosítékoc beszerezhetünk (nappal elve­hetjük például a fényszóró biztosítékát). Ha pedig más megoldás nincs, akkor helyet­tesíthetjük a kiégett biztosí­tékszálat egy egészen keskeny — kb. 2 mm-es — alufólia­csíkkal. Nem szabad azonban a legközelebbi segélyhelynél tovább menni ilyen szerelés­sel, nehogy feledésbe menjen az ideiglenes megoldás és ké­sőbb komolyabb baj forrását képezze. Az igazán olcsón kapható biztosítékokból — a gépkocsitípusnak megfelelő áramerősség értékekben —te­hát mindig legyen egy-két tu­cat a csomagtartóban. B. I. Bélyegsor a KGST-ről Az utóbbi hónapokban sok új bélyeg jelent meg. Közü­lük mutatunk ■ be néhányat. Május 18-a és 27-e között Szófiában rendezték meg a FIP védnökségével a Phila- serdica ’79 bélyeg világkiállí­tást. A Magyar Posta ennek alkalmából három bélyegből álló kisívet hozott forgalom­ba május 18-án. Ez az első bolgár bélyeget ábrázolja. Az immár száz évvel ezelőtt ki­adott első bolgár bélyegen a híres Nyevszki székesegyház, Szófia egyik legnevezetesebb műemléke látható. Egy másik filateliai érde­kesség a sportmotívumgyűj- tőknek szerez minden bizony­nyal örömet. Május 12-én az Évfordulók — események so­rozatban bocsátotta ki a Ma­gyar Posta a XXIII. sakk­olimpiáról megemlékező, 3 fo­rintos bélyeget. Az 1978-ban Buenos Aires-ben megtartott nagyszabású nemzetközi ver­senyen a magyar sportolók kiemelkedő, eredményeket ér­tek el. Férficsapatunk —meg­előzve sok nagy »sakknemze- tet*i — olimpiai bajnok, női válogatottunk pedig második lett a Szovjetunió mögött. A bélyeg e nagyszerű magyar sportsikernek állít emléket. Harmincéves a KGST. A megalakulás jelentős évfordu­lóján három bélyegből álló sor jelent meg június 26-án. Az egyes nyomatok a gazda­sági közösség eredményeit jelképezve egy-egy kiemelke­A szőlő zöldoltása és zöldszemzése A kiskerttulajdonosok köré­ben gyakori panasz, hogy az új és keresett fajtájú szőlő­oltványokból nem tudnak vá­sárolni. Ezen a gondon segít két helybenoltási módszer: a zöldoltás és -szemzés. Az oltásra és a szemzésre kerülő tőkéken metszéskor egy-három rövidcsapot hagy­hatnak. A tőkéken, erőssé­güktől függően, 2—5 hajtást neveljünk és a többit hajtás­válogatáskor távolítsuk el. A meghagyott hajtásokat a letö­rés megelőzése céljából kös­sük karóhoz és 100—120 ern­es alanyhajtást neveljünk. A zöl^oltás ideje május-június­ban van. Az alanytőke hajtá­sai oltásra akkor alkalmasak, amikor az oltáshely magassá­gában már nem túl zsengék a fásodás kezdete fehér gyű­rű alakjában már kivehető. Az oltóhajtásnak jól fejlett, egészséges hajtás alkalmas amelyben a nyári rügy éppen kifakadt, vagy azon 1—2 le­veles zsenge hónaljhajtás van. Legelterjedtebb zöldoltási módszer a Czeiner-féle hasí­tékoltás (ábra). Az alany ol­tásra való előkészítésekor elő­ször vágjuk le arról a levele­ket, a rügyeket és kacsokat hónaljhajtású, egészséges haj­tásrészből oltócsapot készí­tünk (3.). A nemes hajtásról — 1 cm-es levélnyél megha­gyásával — eltávolítjuk a le­velet, majd az ízköz alatt a hajtás átmérőjének másfél­kétszeresét kitevő hosszúságú két éket vágunk. Az oltóhaj­tást addig toljuk a vágásba, amíg az ék el nem éri a ha­síték alját. Ezt követően a pvc csövet óvatosan felfe­lé tolva rászorítjuk az oltás helyére, majd az elkészített oltvány csúcsát parafinemul- zióba mártjuk (4.). Ha pvc csövet nem kapunk, akkor 0,1 mm vastag, 1 cm széles fólia­csíkkal kötözhetünk. Fontos, hogy a fólia telje­sen fedje az oltási helyet, sőt a nemes csap felső végét is, csak a rügyet hagyjuk szaba­don. Egy tőkén 2—3 darab oltást készíthetünk. A zöldol­tás eredését az mutatja, hogy az oltócsapról a levélnyé' csonkja leválik, egy-másfél hét múlva a nemes rész hón­aljhajtása fakadni kezd. A zöld állapotban végzett szemzés július közepéig vé­gezhető, kevésbé érzékeny az időjárásra, s így jobb az ere- dése. Az alany előkészítése rügy mögötti oldalon a szár­csomón át olyan másfél-két cm hosszú metszlapot vágunk, amelynek egyharmada a szár­csomó fölé, kétharmada pedig az alá essen (a). A szorosabb és jobb kötözés céljából a szárcsomó felett félcentis, kis­sé ferde, a rügy felé lejtő csonkot hagyunk. Ezután az alanyhajtáson a T-alakú be­vágásba toljuk a szempajzsot (c). Kötözésre fóliacsík a leg­alkalmasabb. Az oltószalagot a rügy alatt és felett válta­kozva néhányszor körülteker­jük. a vágást a rügy kivéte­lével, gondosan, hézagmente­sen bekötjük (d). Zöldoltás és -szemzés után fontos azok gondozása. A be­oltott hajtást karóhoz kötjük. Az alanyon és a tőke egyéb részén eltört hajtásokat heten­ként távolítsuk el, mert ezek veszélyeztetik a nemes fejlő­dést. Az oltványok eredését 8—10 nap múlva felülbíráljuk, a meg nem eredt oltások he­lyett újat készíthetünk az ol­tási hely alatti szárcsomón. Igen fontos a rendszeres nö­vényvédelem. Mivel a zöld­oltvány hajtásfejlődése később fejeződik be, még szeptember­ben is védekezni kell a pe­dő beruházást mutatnak be. Az 1 forintos bélyegen a Szo­juz nemzetközi gázvezeték, a 2 forintoson a 750 kV-os vil­lamos távvezeték látható. A sort záró 3 forintos bélyeg a Moszkva folyó partján álló, könyvalakú KGST-palotát áb­rázolja, valamint a tagorszá­gok orosz nyelvű rövidítését tünteti fel a vörös csillag öt ága körüL. K. Zs. Földreitgssbiztos építkezések A zöldoltás és a zöldszemzés. I (1.), majd 100—120 cm-es magasságban a szárcsomó fe­lett 4—5 cm-re visszavágjuk az alanyt, s a rügy és kacs síkjában a szárcsomóig közé­ljen behasítjuk (2.). Ezután a hajtás vastagsága szerint 6— 8, vagy 10 mm-es, 4—5 cm hosszú — előre levágott — pvc csodarabot húzunk rá, úgy, hogy ez a szárcsomót ép­pen eltakarja, a többi része pedig a hasítékot vegye körül &). Ezután előkészítjük a ne­mest. Egyrügyes, 1—2 leveles megegyezik a zöldoltásnál le­írtakkal. A rügy helye felett, azzal azonos oldalon, attól föl­felé 3—5 cm-re T-alakú be­vágást készítünk (b). A bevá­gás a farészig hatoljon, hogy a héjrészt el lehessen válasz­tani. A nemes hajtásból a gyümölcsfáknál szokásostól el­térő szempajzsot vágunk. 3— 4 mm vastag, kissé fásodott hajtást választunk ki. A metsz- lap szükséges hosszának alsó részén levágjuk a hajtást. A ronoszpóra és lisztharmat el­len. Az oltási helyet védő pvc csövet 6—8 hét múlva, a fó­liacsíkot pedig csak a követ­kező év tavaszán tiívoltíjuk eL A magasan készített, érett oltványokat lombhullás után ledöntjük. Döntés esetén ne feledkezzünk meg az oltvány téli takarásáról. Dr. Lisicza István A földrengéskutatók és az építészmérnökök együttes munkája már megteremtette a rengésbiztos építkezés mód­szereit. Sikerült olyan eljárá­sokat találni, amelyeknek se­gítségével az épületek még a kivételesen erős, rombolo ha­tású rengéseket is nagyobb károsodás nélkül átvészelhe­tik. Szovjet kutatók vizsgála­tai szerint az olyan épületek a leginkább rengésállóak, amelyeknek szobái kör ala­kúak, s az épület külső bur­kolata sem szögletes, hanem legömbölyített Ilyen módon való építkezésnél az egyes he­lyiségek között természetesen sok kihasználatlan, holt tér keletkezik, az építtetőket azonban jelentősen kárpótolja ezért a ház nagyfokú stabili­tása földrengés esetén. Az eddigi nagy földrengések során bebizonyosodott, hogy a vasbeton váz jó védelmet nyújt, még magas épületek esetén is, különösen akkor, ha kemény, szilárd talajon állnak az épületek. A legjobb és aránylag legkönnyebben meg­valósítható földrengésvédeirni mód az építkezéseknél a be­tonkoszorúk alkalmazása. A talaj mozgásában a vasbeton­vázas, betonkoszorús épületek egységesen vesznek részt, te­hát nem hullanak szét ele­meikre. A földrengések kártételei­nek »kivédésére« egy másik módszer az, hogy a lökések felfogására, erejük csillapítá­sára gumiból és fémhálóból kialakított »párnákat« he­lyeznek el az épületek alá. Ezek főként a földlökések víz­szintes erőhatásainak követ­kezményeitől védik meg az épületeket. Az egyszerűbb, földszintes épületek azáltal is rengésállóvá tehetők, hogy építésükkor csak teljesen ki­fogástalan anyagokat használ­nak fel,« és az épületek ol­dal- és sarok merevségét meg­felelő módszerekkel kellőkép­pen biztosítják. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents