Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-11 / 160. szám

Traktorosnők voltak A kovács lánya »Fiatal vagyok, 1935-ben születtem. Édesapám kovács volt. Sokáig dolgozott a pusz­takovácsi gépállomáson, ö sze­rettette meg velem a gépet... Én sem akarok otthon üldö­gélni karbatett kézzel, a fő­zőkanál mellett... Lányok, gyertek traktorosnak/« (So­mogyi Néplap, 1952. szeptem­ber 14.) Szekér Évának hívták azt a fiatal traktoroslányt, aki a felhívást megszövegezte. Most Táskái Györgyné a neve, és Somogyváron, a Petőfi utca utolsó előtti házában — öreg tömésépület — beszélgetünk vele. Kishegynek nevezik ezt a falurészt. Nem nehéz a mai asszonyban azt a copfos, virgonc lányt látni, akit Pici­nek becéztek a többiek. Igaz, most a hajában a szürke is alapszín... Semlegeskék sze­mének villanásai azonban fel­idézik azt a lányt. — Igaz, amit írtam abba az újságba: sokat segítettem édes­apámnak, aki kovács volt. Me­neteket vágtam csavarokba, ha kellett: vertem a vasat is. Volt egy kis üllője, azon áll­tam, hogy jobban tudjam ver­ni a munkadarabot. Apámtól tanultam meg a könyveket szg^etni. Sokszor hajnalig ol­vasott a petróleumlámpánál, én meg mögüle tölvájkodtam Dele* a könyvbe; mikor észre­vette, kergetett aludni. Nagy, erős ember volt, mint a ko­vácsok általában, és mégis fiatalon halt meg. Gümőkór vitte el. Anyám nyakán ket­ten maradtunk a húgommal, ezért jelentkeztem a lengyel­tóti gépállomásra 1952 szep­temberében. Édesanyám rido- gált, szegény, s csak akkor vi­gasztalódott meg, amikor az első fizetésemet, 750 forintot letettem eléje az asztalra. Csokonyavisontán kiváló eredménnyel végezte el Sze­kér Éva a traktoros tanfolya­mot. Hofher traktorra került, akkori ban ez a típus dolgo­zott. — Buzsákon két öregasz- szony kis földje végében sző­lő volt. "Üsszetiprod azt a szőlőt, te lány!« De én úgy szántottam, hogy abban kárt nem tettem. Egyikük bement dicsérni a tóti gépállomásra, s kérte, hogy jövőre is én dol­gozzak ott. Itatták mindenfe­lé a traktorost. A következő évben aztán nekem is hozta ám a néni a bort. Én meg csak vizet kértem; mondogaló- dott is másoknak; miféle trak­toros az ilyen, aki csak a vi­zet issza? Az ő idejében már a bri­gád vezető szerezte a munkát: az szerződtetett a magángaz­dáknál. Szekér Éva megis­merte Látrány, Feketebézseny, Pusztaszentgyörgy, Pusztako­vácsi határát. A nyári kám- pányra feljavították a gépe­ket, csépelni jártak. Az őszi munkája a tarlóhántás — mondták tarlóbuktatásnak is errefelé —, a mélyszántás volt. A munkát dekádolták: tíz napra előre meghatároz­ták. Kint töltötték a hetet a területen; lakókocsiban alud­tak. Mindig úgy, hogy férfi­ember is legyen velük, ha a falusi legények szabad prédá­nak vélnék őket. Egyszer Su- tyor Istvánnak be is kellett avatkoznia az elfajuló esti »dajdajba«. — Balesete nem volt? — Csak majdnem. A hosszú copfomat a nagy indítókerék egyik csappantyúja bekapta; az volt a szerencsém, hogy a hajam nem volt megkötve. Elevenítjük az emlékeket a famennyezet alatt. Ládában néhány napos sárga kacsák, a falakon szentkép, svájcisapka, cicás gobelin és — Munkácsy- díjas festőnő képe. Vitrinben 1. Egy asszony állt a parton. Csúcsos hasú fiatalasszony. Mozdulatlanul állt; csak nézte a vizet, nézte a kato­nákat. Odajött hozzá egy szőke, csukaszürke egyenruhás. — Mire vár, kismama?! Nem mondták még magának, hogy menjen innen? Ez há­ború. Arra feljebb dördült is né­ha egy ágyú. S túl, a másik parton puska ropogott. Gép­puska is. De ez is csak úgy hallatszott idáig, mint a har­kály kopogása a fán. Bár a fűzeken talán nem is kopog a harkály. Ártatlanul tekintett körül, mintha meg akarna győződni, hogy úgy van-e: háború van-e? A nap a felhőtlen égen sza­badon sütött, a zsombik égő­zöld volt, hátul, a víztől távo­labb, két sárga ló békésen le­gelészett. Csak emitt a víz, a folyó zavaros vize, ez volt ta­lán olyan, hogy el lehetett hinni róla: lehet valami bé­kétlenség ennék a víznek partján. Gyékényszatyor volt a ke­zében, most fogta, a karjára vette; úgy mondta, mintha már éppen indulna is: — Át akarok menni. A motoros komp ki sem kötött a parton. Csak jött, fa­rolt, s már ugráltak is bele vagy húszán, puskájukat fur­csán magasra tartva, mint egy kis játékhajóba a játékkato­nák; nem lármáztak; egy-két parancsszó hallatszott el idá­ig. Szusszanás nélkül fordult vissza a hajócska. — Fantasztikus! — Hogy jut ilyesmi az eszébe?! Gye­rekkel a hasában! Menjen szé­pen vissza Poroszlóra — on­nan jött? —, elviszi egy lő- szieres kocsi! A motor berregése finoman végigborzolta a folyót. A víz sárszínű volt, de jó hűvösnek látszott. Az asszonynak tik- kadt a szájpadlása. — Nem lehetne azzal a ki­csi hajóval? — Nem. Nem lehetne — mondta határozottan a csu­kaszürke katona. Szőke kis bajuszához mintha nehezen illett volna ez az eltökélt szi­gorúság. — Felszólítom, hogy azonnal hagyja el a hadmű­veleti területet! Sarkon is fordult, és für­gén, mindig zsombikra lépve- ugorva visszament a füzesbe, nem messze a kompátkelő helytől. A fiatalasszony zsombikról zsombikra követte a tekinteté­A képzőművészeti élet a megyei tanács vb napirendjén Elismerés a fejlődésért könyvek, kSencwenőt darab. A lánya is elkapta tőle a ra­gályt« : Puskint, Brechtet, Tvardovszkijt olvas. Férjnél van, Táskainé fia pedig szin­tén embernagyja már. — ötvenháromban elküldték ze toros tanfolyamra Nagy­atádra, de három hét után ab­bamaradt a képzésünk. — A nők eltűntek a gép­állomásokról ... — Ki férjhez ment, anya lett — amiatt, ki meg irodára került. Én 1954 szeptemberé­ben jöttem el, anyám megbe­tegedett, szükség volt rám ott­hon. A traktoristalány — gyalog­munkás lett a szövetkezetben. Nem csoda, ha úgy érzi. hogy élete lehetősége: — Az a két év volt, ami­kor a Hofhert vezettem. Jól is kerestem, mi afféle élcsapat voltunk, a munkásosztály fa­lusi élcsapata. De nemcsak ezért, hanem a sok szép kul- túrélményért is! Népi táncot tanítottam, egyfelvonásosokat játszottunk a falusi agitációk után. A becsület dolga című darabban két naplopót a pártitkár, meg a két feleség javít meg. Én játszottam az egyik feleséget. A Ki szép, ki jó című Móricz-darabban meg Juliskát adtam, a szerény lányt. — Volt annak más oka is, hogy a lányok leszálltak a Hofherról. Azon dolgozni vasszervezetet kívánt. — Én nem panaszkod hatom. Bár az izületi bántalmakat akkor szereztem, mégis azt mondom: újra fölülnék, ha lehetne... Betanított munkásként dol­gosük az Elegancia Szövetke­zet somogyvári telepén. Leskó László Somogy képzőművészeti éle­te, lépést tartva a társadalmi és gazdasági fejlődéssel, az elmúlt években tovább gazda­godott. A megyei tanács vég­rehajtó hizottsága tegnapi ülésén az eredményekhez méltóan, a jövőt szem előtt tartva foglalkozott a vizuális kultúra helyzetével, a tenni­valókkal. A megyei művelő­désügyi osztály elemzéséből kitűnt, hogy ugyan gyarapo­dott a Somogybán élő képző- és iparművészek száma, de az alapvető változást a koráb­bi években itt letelepedett alkotók munkáságának a ki­teljesedése eredményezte. Dél- Dunántúlon — Pécs, illetve Baranya megye után — So­mogybán él a legtöbb képző- és iparművész. A megyei tá­mogatás és a hagyományok ötvözete mind kevesebb fel­tételeket teremt az alkotó­munkához. Huszonkét képzőművész él a megyében, a területi szer­vezet megyei csoportjába ti­zennyolcán tartoznak, ötödik évadját kezdte meg a napok­ban a nagyatádi nemzetközi faszobrásztelep: a megye- és országhatárokon túlról is szí­vesen kapcsolódnak be az itt folyó alkotómunkába. A vá­rosi, nagyközségi, községi ta­nácsok is mind több gondol fordítanak a képző- és ipar­művészet támogatására. Mar­caliban múzeumi kiállítóte­rem épült, Barcson sokat ad­nak a környezetesztétikára, Kaposváron műtermeket épí­tették, új alkotásokkal gazda­gítják a megyeszékhelyet. Boglárlellén' szorgalmazzák, hogy a déli part művészeti központjává fejlődjön a nagy­község. Nőtt a megyében a kiállítóhelyiségek száma. Je­lentős a megyei művelődési központ kezdeményezése: vi­déki kiállításokat szerveznek. A megyei művelődésügyi osz­tály fölvetette, hogy az épí­tészek és a képző- és ipar­művészek közösen alakítsák ki elképzeléseiket a tervezés időszakában. • Ugyan szó esett a testület ülésén arról, hogy e cél meg­valósulását szemléleti okok is akadályozzák, de kevésbé ka­pott hangsúlyt a vizuális is­meretterjesztés erőteljes foko­zásának szükségessége. Ebben nagyobb szerepet kell vállal­nia a kiállítási intézményen kívül, a TIT-nek is. Dr. Kovács Ferenc, a ka­posvári városi tanács elnöke hozzászólásában, elmondta, hogy a megyeszékhelyen terv­szerűen folyik a képzőművé­szeti alkotások gyarapítása, amihez sok segítséget nyújt a Lektorátus és a Képzőművé­szeti Alap. Kérte a vb-t, hogy a jövőben is támogassa a ka­posvári műteremépítést, illet-' ve nyújtson segítséget a Kép­csarnok Vállalat kaposvári Vaszary-termének végleges el­helyezéséhez. Dr. Balassa Ti­bor, a megyei tanács elnök- helyettese elmondta, hogy a testület elé került jelentést megvitatta a megyei közműve­lődési bizottság. Több javaslat hangzott el, ezeket később terjesztik a vb elé. Kiemelten foglalkozott a kiállításokkal, azok szervezésével; többet várnak e téren a múzeumtól és a Somogyi Képtártól. Böhm József, a megyei ta­nács elnöke a vitát összefog­lalva a legfőbb tennivalókra helyezte a hangsúlyt amellett, hogy jelentősnek ítélte a fej­lődést megyénk képzőművé­szeti életében. Elsősorban a tanácsi irányító munkától várnak többet, s ebbe bele­tartozik a helyes szemlélet kialakítása is. Megyénk jelen­legi helyzetéhez méltatlan a fonyódi alkotóház állapota — mondotta. — Három éve hú­zódik a felújítása. A megyei tanács végrehajtó bizottsága többek között ha­tározatot hozott a képzőmű­vészeti beruházások VI. öt­éves tervi programtervének elkészítéséről, illetve arról, hogy a Somogyi Képtárban hozzanak létre társadalmi ve­zetőséget H. B. r Építőtábor Nagyatádon Hatvan fiatal dolgozik a nagyatádi építőtáborban. A fiata­lok a helyi 524. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet ta­nulói, akik parkot építenek, köztereket szépítenek. vei. Szőke szöcske — gondol­ta, és leült. Óvatosan, de könnyedén ereszkedett le a legszélső fűcsomóra. A szür­ke víz, ahogy kidagadt a par­tig, majdnem elérte a lábát. Lábat is kellene mosni. Eny- nyi gyaloglás után. Érezte, hogy jól megdagadt a bokája. Ám csak ült, ölében a sza­tyorral. Nem mosta meg a lá­bát, nem is mozdult. Csak pi­hent, és nézegetett. A motoros kis játékhajó lassan, nagyon lassan küsz­ködte át magát a folyón. El­nézte, hogy akármilyen las­san megy is, s akármilyen messzire jut is, idáig gyűrűz­ted a vizet, s utolsó, lankadt fodrait még felteregeti a lába elé, a fövenyre. Most aztán várja, ne várja? Mikor fog ez visszajönni? Nem túlságosan engedte oda magát a várakozásnak. S nemcsak azért, mert a szőke szöcske az imént szét próbálta foszlatni a maradék reményét. In­kább azért, mert amióta kí­mélnie kell a gyereket a ha­sában, azóta nemigen engedte belülre az élet elkerülhetetlen háborgatásait Türelmet, óvó figyelmet bocsátott íestére-lel- kére; nyugalomba burkolta magát, vagyis önmaga nyu­galma által születendő mag­zatát. Feljebb, a szárazabb aljban egy katona zablán fogta a két sárga lovat. Éllenkedtek egy kicsit, kapkodtak még a kö­vér fű után; de a katona két kedves kis pofonnal elindítot­ta őket. Idehallatszott, ahogy szóval biztatja a lovait. Ta­lán megmagyarázza itekik, hogy mi a kötelesség és a fe­gyelem. Meg is érthették, mert most már engedelmesen felkapaszkodtak a kissé par­tosabb részre, s hagyták ma­gukat befogni a szekérbe. Az ám, ez lehet az a lő- szeres kocsi, amelyik bevinne engem Poroszlóra .. . Még nem is gondolta ezt egészen végig, fnidőn, egyáltalán nem p lantva a füzesnek még a tá­jára sem, felállt, két mozdu­lattal leverte hátul a szok­nyáját, s megindult a parton jobbra, lefelé. Nem sietett, lassan ment, csak arra az egyre vigyázott, hogy ha a kis szőke katona mégis utána kiabálna — hé, jöjjön csak, menjen el ezzel a lőszeres ko­csival —, azt a világért meg ne hallja. De nem kiáltott utána sen­ki. Ment szorosan a parton, a víz szélén; itt már nem volt zsombik, nem volt semmi ke­rülgetni, ugrálni való, csak a finom, puha, nedves föveny. Meg is állt, kifűzte a ci­pőjét — merthogy a terhe miatt fűzős cipőben járt eb­ben a tikkasztó nyárban — levetette, összekötötte a fű­zőjénél fogva, és feldobta a vállára. Talpa kényelmesen el­nyújtózott, lábujjai belemar­tak a finom, hűs homokba; vidám, üde áramok futottak fel a lábán át a testébe, meg­cirógatva a benne ringó po­rontyot is. El is sétált volna így, ki tudja, meddig, ha bele nem ütközik néhány egymást kö­vető ágyulövésbe; most nem olyan tompán puffantak s tá- volian. mint az előbbiek, ha­nem kongó, ideges közelség­ben, mint mérges ebek vak­kan tásái. (Folytatjuk.) Hinta és salak Játszani kellene Gyermekév van. Tulajdon­képpen nem erről szeretnék írni, s bevallom, ez csak ak­kor-jutott az eszembe, amikor végiggondoltam, mit írok majd le. A gyerekekről töp­rengtem, s a játékaikról. Nem azokról, amelyeket maguk ta­lálnak ki, s játszanak el, mert azok csodálatosak, kedvesek, ötletesek. Hanem a megvásá- rolhatókról, a boltokban kap­ható, a tereken felállított já­tékokról, a meséskönyvekről. Itt van mindjárt városunk legszebb parkja, a Szabadság park, s annak játszótere, tö­rött, megnyomorodott kör- és lengőhintáyal. Nem egy napja tart ez az állapot, hanem régóta. • Néhány hintának olyan az ülőkéje, hogy a gyer­mekek kénytelenek messze elkerülni. Ügy látszik azon-, ban, hogy az illetékesek, el­határozták: rendbe teszik a hinták környékét. Nemrégen téglatörmelékkel »dúsított« salakot szórtak ide, mindenki megdöbbenésére. Mert hát mi kell egy játszótérre? Eddig azt hittem: jó hinták, mászó- kák, homokozók, csúszda, egyebek. Most azonban rá kellett jönnöm, hogy mekko­rát tévedtem. Mert a játszó­térre salak kell. Ha már el­esik az a gyerek, akkor essen egy »tisztességeset«, horzsolja csak le a salak alaposan a bőrét. Ismerje meg a fájdal­mat Később könnyebben vi­seli el az élet pörölycsapásait És ha téglatörmelékre esik, még jobb. Edződjön csak, máskor majd jobban vigyáz magára. Gondolom, ilyen el­vek vezérelték azokat akik ideszálütották a salakat és a téglatörmeléket. Ez utóbbival még dobálózni is kiválóan le­het. Sajnos, nincs a közelben ablak, csak a játszótárs fe­je... A másik dolog, ami elgon­dolkoztat: mennyire nem is­merik játéktervezőink, hogy tűzdelt, éles szélű, még egy .felnőtt számára sem veszély­telen. A lábbal hajtható kis­autó alsó szélei mint a bo­rotva, a háromkerekű kerék­párból osapszegek állnak ki, a fakockából semmi nem rak­ható össze és így tovább. Még a műanyagdarabkákból álló kis összerakhatós valami is olyan, hogy az ábrákon fel­tüntetett repülőnek, egyéb tárgyaknak a fele sem jön ki a dobozban levő alkatrészek­ből. És ha már említettük a vá­lasztékot, a fiúk számára még úgy ahogy akad valami. Válo­gathatnak a pisztolyok, pus­kák, géppisztolyok, tankok és autók közül. A lányok azon­ban — úgy látszik — csak mackóval és babával játszhat­nak. Vannak még kis tűzhe­lyek, melyeknek rögtön leesik a teteje, a széle borotvaéles, s kaphatók kis edények, me­lyeket ha keményebben »le­tesz« a gyermek, behorpad­nak, letörik a fogójuk. Egy­szóval »eszű, nem eszi, nem kap mást !« De ne legyünk ennyire rosszmájúak. Akad azért né­hány valóban szép, kedves já­ték, 600—800 forintért. Az ilyen, ha soha nem adjuk a kicsi kezébe, örökös lehet. Ha viszont nekiadjuk, jó ha egy hétig ép marad. No és a meséskönyvek. Ná­lunk nem létezik képes, szö­veg nélküli lapozókönyv. Pe­dig a másfél-kétéves aprósá­gok szívesen vennék kézbe az ilyet és ebből megismerhetnék az állatokat, a különböző használati eszközöket és így tovább. Ha mégis megjelenik ilyen a boltokban, olyan ké­pek »díszítik«, hogy gyakran a felnőtteknek is komoly fej­törést okoz, mit ábrázolnak. Nem ötletes karikatúrái ezek a valóságnak — persze ilyen is van — hanem egyszerűen rossz rajzok. a különböző korú gyerekek milyen játékokkal játszanak szívesen, s mennyire nem tud­ják, milyen egy gyerek. Leg­alábbis a játékboltok kínála­tából ez látszik. Nem mon­dom, akad már néhány prak­tikus, könnyű, szép műanyag­játék. Ám azért egy-egy ki­álló, hegyes végű alumínium- rúd ezekbe is kerüL A többi * játék azonban szögekkel meg­Nem a gyermekévről jutott mindez eszembe, hanem ép­pen megfordítva. Arra gon­doltam. milyen jó lenne ezen változtatni, és olyasmit adni a kicsiknek, aminek igazán tud­nak örülni, amire valóban szükségük van, amivel játsza­ni lehet. Dán Tibor Molnár Zoltán * SüWB Ä ZrJ J cjk. ^ Z-J • jSS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents