Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-08 / 158. szám

AZ IFJÚSÁG ÉLETE Pályakezdő fiatalok gondjai Körülbelül 70—80 ezer a fiatal újítók száma hazánk­ban; egy jelentősebb magyar város egész lakosságát kiten­nék. 70—80 ezer körülbelül — számukat sajnos csak be­csülni lehet. Az évente 3,5 milliárd forint hasznot hajtó újítómozgalom ugyanis a harminc évnél .idősebbekre, il­letve fiatalokra eső hányadot nem. külön állapítja meg. Jogos a föltételezés, hogy az újítómozgalomban a fia­talok jelentős szerepet játsza­nak, erre engednek következ­tetni az alig néhány éves múltra visszatekintő Alkotó . :júság pályázat tavalyi ada­tai is. A nyilvántartásba vett több mint húszezer pályamű­nek jóllehet csak harmadát ! alálták hasznosíthatónak, s ezeknek a felét vezették be tsupán ez idei, a népgazda­ság így keletkező megtakarí­tása mégis meghaladta a ’.'60 millió forintot. Ha az újítók helyzete ne­héz, a fiatal újítóké kétszere­sen az. Amikor egy fiatal szakmunkás, mérnök vagy technikus tanulmányait befe­jezve dolgozni kezd, kétségte­lenül a legkorszerűbb ismere­tekkel rendelkezik, valójában az is előny számára, hogy új ember, hiszen a hihákat leg­hamarabb a friss szem veszi észre. Az előnyök azonban ez­zel véget is érnek, seregnyi hátrány következik. A fiatal legelső probléma mindjárt, hogy rá kell jönnie, mi az, ami munkaköri kötelessége, s mi számít plusznak; ha pe­dig megtalálta a helyes utat, s újítani kezd. azonnal ellen­állásba ütközik. Amit észre­vett, amin változtatni szeret­ne, az a régieknek addig jó volt, s ha elképzelése egyéb­ként heh es is, pusztán fiatal korával, tapasztalatlanságá­val könnyen felingerelheti, maga ellen hangolhatja az idősebbeket. Két pont között a leghosz- szabb út a hivatalos — szok­ták mondani —, s a bürokrá­cia az újítómozgalmat sem kerülte el. Kinek, hogyan, mi- I Erkölcsök változása Ismeretterjesztő riportmű­sor hangzott el a rádióban »A szerelmi élet kultúrjáa« cím­nél. A hallgatók leveleiből és telefonhívásaiból jókora csok­rot adott közre — kommen­tár nélkül — irodalmi heti­lapunk. A reagálóknak mint­egy fele egyetértőén üdvözli a műsort, a másik fele mély­ségesen elítéli. Ez az arány valószínűleg a közreadók szerkesztési munkája nyomán alakult ki, hiszen a gyakorló pszichológusok, orvosok jól tudják, hogy kik vannak többségben: a nemi felvilágo­sítás, vggy, ahogyan az isko­lában szemérmesen nevezik, •^családi életre nevelés« ellen­zői. Azok, akik felháborod­nak, megbotránkoznak, a fe­jüket csóválják, azok, akik úgy vélik, hogy már így is sokat tudnak a gyerekek, azok. akiknek ízlését, sze-' mérmét, vagy erkölcsi érzel­meit sérti ez a téma. Hogyan is állhatott elő az a jószerivel képtelen helyzet, hogy a szexualitásról, alapve­tő biológiai működésünkről beszélni még ma is »tett«, me­részség, kihívás, és aki ezt megteszi, az számolhat a névre szóló becsületsértések tömegével. A téma ugyanis távolról sincs még a helyén, nem természetes, nem »sza­lonképes«. A saexológia szak­embereinek, orvosoknak és pszichológusoknak nincs szük­ségük védelemre, hiszen az őket felkereső (és fel nem keresve szenvedő) betegele ez­rei igazolják munkájuk fon­tosságát. ‘ * Próbáljuk megérteni a fel- háborodókat .is. Ellenállásuk, tiltakozásuk hőfoka arról árulkodik, hogy a témával kapcsolatos érzelmeik igen mélyen gyökereznek. Sokan közülük még a régi világban nevelkedtek, akkor, amikor az erkölcsi tisztaság és a szüzesség fogalmai szinte egyértelműen összekapcsolód­tak, amikor a hit- és erkölcs­tan órán azt tanulták, hogy a paráznaság bűn, és az önmeg­tartóztatás erény. Hogyan változhattak meg az erkölcsök — pontosabban: a nemi erkölcsök, mert a kettő nem ugyanaz! — egyet­len emberöltő alatt? Elegen­dő-e az a magyarázat, hogy a társadalmi rend is megválto­zott? Ez utóbbi kérdésre az,t kell válaszolnunk, hogy a tár­sadalmi változás önmagában még akkor sem magyarázza a nemi erkölcsök módosulását, ha tekintetbe vesszük a nők helyzetében beállott óriási változást. Hiszen a nemi er­kölcs szigorúsága koronként és országonként mindig is igen változó volt. Az ókori görögöknél a homoszexualitás elfogadott jelenség volt, a huszadik század derekán pe­dig számos országban még büntetendő cselekmény ... A középkorban a házasságtörő asszonynak halálbüntetés járt, manapság magánügy (kivéve, ha perre kerül sor.) A nemi erkölcsök megvál­tozásának egyik fő oka a kor­szerű fogamzásgátlók elterje­dése, A következményektől, a nem kívánatos gyermektől va­ló félelem, a nemi szükségle­tek elfojtásának kedvezett, s még a létrejött kapcsolat esetén is gátolta a nők felol­dódását. A félelem megszűné­sével a nőknek is tágabb le­hetőségük nyílt arra, hogy »minden szempontból« megfe­lelő partnert keressenek, s ne kelljen kikötniük »az első«- nél. Miután ez a keresgélés, amely esetleg többszöri part- nerváltás formájában jelent­kezik, a megkötendő házasság tartósságának egyik föltétele, a társadalom szempontjából nem káros, tehát nem is le­het erkölcstelen. K. J. lyen formában lehet benyúj­tani az újítást — tornyosul rögtön az első akadály a fia­tal, s persze az idősebb elé is. Amíg az idősebbet segíti élettapasztalata, helyismere­te, addig a fiatal egyikkel sem rendelkezik. Ha az újí­tás végre elindul a hivatalos úton, bevezetéséig — a szak- véleményektől a szerződéskö­tésen át a gyakorlati megva­lósításig — még számos ál­lomás hátravan, s a huza­vonában a fiatal helyzete me- gintcsak hátrányosabb, mint a tapasztaltabbaké. Mi a megoldás? Számos rendelet született már; így minden vállalat köteles újí­tási ügyintézőt, esetleg külön csoportot vagy osztályt fog­lalkoztatni. Sok helyen hasz­nálnak formanyomtatványo­kat, segítik egyéb módszerek­kel az újítókat. Mindez eny­hít a gondokon, véglegesen persze nem oldja meg őket, mert az alapvető probléma az, hegy hazánkban — szemben a nemzetközi gyakorlattal — szinte egyáltalán nem oktat­nak iparjogvédelmi ismerete­ket. Az újítók éá elsősorban a fiatal újítók nem ismerik jogaikat, lehetőségeiket, nin­csenek tisztában az elemi sza­bályokkal sem. Az iparjogvé­delmi ismeretek hiányának megszüntetése ma már egyre sürgetőbb. Hasznos kezdemé­nyezés ezért az Országos Ta­lálmányi Hivatal százórás tanfolyama, amelyre azonban csak korlátozott számban le­het jelentkezni, s ezért el­sősorban nem az újítók, ha­nem az újítással foglalkozók végzik el. Egyre nyilvánva­lóbb, hogy ezeket az ismere­teket magasabb szinten is ta­nítani kell, ezért az Oktatási Minisztériumban már intenzí­ven foglalkoznak egy ilyen típusú iskola megszervezésé­vel. Vizsgálják a körülménye­ket, a lehetőségeket, s előbb- utóbb várhatóan döntés szü­letik. F. M. A könyvtáros ^újítása Több idő marad az olvasóra Ha csak félórám van is két hivatalos elfoglaltság között, s éppen a környéken járok, sok­szor vagyok úgy, hogy szíve­sen beszaladok a megyei könyvtárba. Egy ilyen alka­lommal elegyedtem t^izélge- tésbe a könyvtár egyis fiatal olvasószolgálati könyvtárosá- I val, Pauer Ágnessel. j — Mikor nő meg a forga- I lom? Elsősorban munkaidő után? — Természetesen legjobban akkor. Vizsgaidőszakban szin­te egész nap nagy a forgal­munk. Főiskolások, végzős kö­zépiskolások jönnek kölcsö­nözni, kérik a felkészülésük­höz szükséges . könyveket, jegyzeteket. Eszembe jutott egy ötlet. Ennek kivitelezése, szerintem, nagyban hozzájá­rulna az olvasószolgálati mun­ka meggyorsításához, még ke­vesebb várakozási időt igé­nyelve a sokszor oly türel­metlen olvasóközönségtől. Egy új könyvtárospultról van szó. — Mik lennének az előnyei? — Arra gondoltam, hogy egy olyan bútordarabot szer­kesztek, amely belső elrende­zésével, a fiókok, fakkok el­helyezésével alapvetően job­ban szolgálja a könyvtáros* kényelmét, egy forgószékből ugyanis mindent könnyűszer­rel elérhet, a kartonoktól a könyveskocsin át az írógépig. Ezáltal gyorsabbá válik a ki­szolgálás, könnyebben megta­lálhatók a nyilvántartás kü­lönböző eszközei, gördüléke­nyebben megy a munka. S ami talán a leglényegesebb, sokkal több idő jut az olva­sóval való foglalkozásra. Egy félköríves kialakítást tartanék megfelelőnek, persze a hagyo­mányos, »szögletes« megoldás is jól szolgálhatja célját. — Milyen lehetőségek van­nak a kivitelezésre? — Szerintem nagyon fontos az olcsóság, hisz főleg vidéki és kis fiókkönyvtárakban, ahol ez a megoldás szintén al­kalmazható lenne, az ár nem másodlagos kérdés. Érdeklőd­tem — természetesen nem hi­vatalosan —, hisz jóváhagyás még sehonnan sem érkezett az újításra, a Kaposvári Lakbe­rendező Szövetkezet könnyen meg tudná oldani a kivitele­zést. Az egyes elemek rögzít­hető megoldással kapcsolódná­nak egymáshoz, s így egysze­rűen megoldható lenne a könyvtár bővítése az: olvasók számának gyarapodásával. — Egy egység körülbelül hány olvasó nyilvántartására lenne alkalmas? — Számításaim szerint há­romezer—háromezerötszáz ol­vasó nyilvántartására, tehát a megyei könyvtárba egyelőre csak kettő kellene belőle. — Próbálta megismertetni a terveit? — Igen. Először itt a könyvtáron belül, a KISZ- szervezet Alkotó ifjúság pá­lyázatára küldtem el, s na­gyon kedvező fogadtatásra ta­lált. Elküldtem a Közalkalma­zottak Szakszervezetéhe;., ugyancsak Kaposvárra. ahol mint megtudtam, szintén fog­lalkoznak újításokkal. Onnan még nem kaptam választ re­mélem. azonban, hogy hama­rosan megérkezik. Körtési Zsolt Védekezve élni? Amikor a Hamletben Polo- nius útjára bocsájtja Laertest. fölöttébb hasznos tanácsokat ad neki. Shakespeare az első a világ­irodalomban, aki megfogal­mazza a védekezve élés mód­jait, a komformizmust, a ha­zug társasági életet. Fordítsuk le a XX. századi nyelvre: akik tökélyre akarják fejleszteni a védekező közéletiséget, sokat tanulhatnak Poloniustól, a dán udvar okos, agyafúrt sze­mélyiségétől. Lássuk a szabályokat: »A gondolatnak nyelve sose kel­jen« — azaz nem érdemes saját gondolatokat hangoztat­Ha a poptörténelmet jegyez­nék, külön fejezetet érdemel­ne a rockzene megszületésé­nek huszonötödik évfordulójá­ra kiéleződött hidegháború a rockerek és a »digók« között. Vállalva a velejáró összes kockázatot, arra a vakmerő cselekedetre vetemedtem, hogy papírra vessem, mint ment végbe szűkebb hazánkban a Nagy Szakadás. Haditudósítónak lenni, eleve zűröd* dolog. Az ember kény­telen az események kellős kö­zepébe sodródni, hogy a fenn­álló helyzetet hűen tudja tol­mácsolni Az alább elmondot­tak talán sántítanak itt-ott, s a krónikaírói fantázia esetleg túlszínez .néhány részletet. Mindezekért vállalom a fele­lősséget. Annál a lényeges pontnál kezdem rövid ismertetőmet, melytől számítva a csatabárd kiásottnak tekinthető. 1978 tavaszán az egyik kedvelt ka­posvári diszkóban hatalmas tábla emelkedett a magasba, a következő cselekedetre szó­lítva fel az ifjúságot: Le a funky-valü! Mivel akkor még sok fia­talnak fogalma sem volt a szó jelentését illetően, lelkesen él­jeneztek, és tovább ropták a Hello, hello, Mr. Monkey! címzetű örökzöldségre. Azon­ban már itt feltünedeztek az első gondterhelt tekintetek, s ezek a tekintetek az »idétle­nül ugrabugráló, gyagya nép­ségen« pihentek meg. Ők meg­értették az új idők szavát és egyszerre dobbant meg hő ke­belükben a szívnek nevezett alkatrész. Mert új idők jöttek való­ban! A megvilágosodott elmé- jűek egyre-másra csövesítet- ték be legdrágább limesüket, a farmernadrágjukat, újra hosszú hajat növesztettek. _A farmerdzsekik alól térdig érő ingek lógtak azontúl, és meg­nőtt az értéke az alföldi pa­pucsnak. ők messze kerül­ték a diszkókat. Helyette a koncerteken nyilvánították ki végtelen szabadságvágyukat, üvöltésnek tetsző hangokat i hallatva, de az nem volt Zeneháborű egyéb az új istenek üdvözlé­sénél, mámoros csatakiáltás­nál. Az új istenek pedig valá- nak nem az Olümposzon, ha­nem a színpadon, füstfelhővel vagy anélkül, de mindig kellő hangerővel bizonyítva jelenlé­tüket. Először volt a Piramis, utána jött a P. Mobil, a Mini és jöttek még jónéhányan. Rockberkekben a 78-as év vé­gére leáldozott a diszkók csil­laga. Helyette szenvedéllyel átitatott rock-show-kat tartot­tak a hívek, ahol a Led Zep­pelin, a Nazareth, a Rainbow és társaik örökkön örökké fé­nyes nevét dicsőítették. — Nem hagyjuk eltemetni a rockot! — kiáltották, és ün­nepélyesen darabokra törtek egy Abba- és egy Boney M.- lemezt. Ideje megismerkednünk az ellentáborral, az úgynevezett digókkal. Ismerte tő jeleik: he­gyes orrú cipellő, kibokszolva, világos, bő szárú nadrág (v. olasz farmer), a farzsebben fésűvel, Travolta fazonú haj­zat. Á középkorosztály szemé­ben teljes egészében jó meg­jelenés, s ez ugyebár az egész­séges kamasznál elképzelhe­tetlen. A fényesre suvickolt fiatalemberek előszeretettel látogatnák elegáns szórakozó­helyeket, kedvelik a drága holmikat, a drága lányokat, és a külföldieket. Életszemléletük nyugatimádat, annak majmö- lásával egybekötve. 1979-re táboruk jelentősen felduzzadt, hála a zenepiacról folyamato­san áramló, egyre silányabb diszkózenének, a popzene túl­burjánzott aljnövényzetének. Szerencsére ebből a géofertő- zéses irányzatból is kinőtt né­hány igényes, egyéni stílust képviselő együttes és zenész. Nem az édeskés Abbára, még kevésbé a Boney M.-re gon­dolok, hanem a rockrajongók által is elismert Jean-Michel Jearre-ra, aki sok zenebarát szerint a jövő zenéjét képvi­seli. Most, a harc hevében, úgy tűnik, a két szembenálló fél süketnek mutatkozik bármifé­le más zenei irányzat befoga­dására. Jónéhány rockszakér­tő, aki magát zeneértő és -érző egyénnek tünteti fel, ugyan­úgy fintorog egy Baccara gü­gyögésre, mint egy Beethoven szimfóniára. Pedig mennyivel színesebb, gazdagabb zenei vi­lágban találnák magukat, ha néha egy szelíd country, egy ritmikus dzsessz, vagy ne adj isten, valamely klasszikus fo­rogna a lemezjátszójukon. Na, és még egy nem elfelej­tendő tényező! A zeneháború nem lehet központi kérdés, s az irányzatok nem követelhet­nek meg életformákat! A ze­ne a nem zenészek számára mindig kiegészítő élvezet, még­hozzá csak az egyik a sok közül, bármennyire is szereti valaki hallgatni. Van még a világon ezernyi fontos tenni­való, amely a jelenleg hadat viselő ifjúság feladata volna. De hiába a bölcs jótanácsok, a jóindulatú piszkálod ások, a rosszalló pillantások, ellenkri­tikák, folyik még a küzdelem! A kaposvári Piramis kon­certen, zuhogó esőben is lelá- tónyi tömeg bizonyította a kemény rock legyőzhetetlensé­gét. A szó szoros értelmében: a rockért tűzön, vizen át! Mily felséges, feledhetetlen pillanatoknak voltam már ta­núja. Mikor megtépve bár, de törve nem, névtelen harcosok utolsó »Mobil!« kiáltással aj­kukon tűntek el a rajongók áradatában a koncerteken. A rock tehát 25 éves, és hí­veinek száma nőttön nő. Biz­ton hiszik, eljön még a kor, melyben a diszkó klubok ro­mokban hevernek, s a hajdani digók átszellemült arccal re- begik: — Som csak egy van, és Révész az ő prófétája! Tóth Éva ni, elég, ha megismételjük a másokét. Ha valaki azzal kez­di, hogy néhány gondolatot szeretnék hozzátenni a napi­rendi ponthoz, tudjuk, újra álomba zuhanhatunk az érte­kezleten, mert ismétlés követ­kezik. A tekintélyelv persze betartandó: a legtöbb üres fe­csegést a legnagyobb főnök követheti el, és így tovább. »Légy nyájas ámbár, de ne köznapi«: ehhez az opushoz, nem kell sok magyarázatot fűzni. Fogjunk kezet, moso­lyogjunk, kérdezzünk valami fontosat. Például ilyet: Hogy vagy? »Kémlelve r ok táld meg barátaidat, aztán szorítsd tel­kedhez érckapoccsal.« Ez szé­pen hangzik. De ha jobban körülnézünk a mondatban, rá­jöhetünk: a hangsúly a »kém­lelve« szóra helyeződik. Tehát ne tisztán, becsületesen, ha­nem ravaszul, körültekintően keressünk barátot, aki segíti előmenetelünket. Ezt tegyük szétszakíthatatlanná, kölcsö­nös előnyökkel. »Kerüld a patvart; de, ha benne vagy, végezd, hogy el­lened másszor kerüljön.« Az igazi társas embernek nem szabad elzülleni, kerülni kell a tivornyákat. De ha valaho­va elmegy, meg kell választa­ni a cimborákat. Persze kih.ú- zónak sem szabad mutatkozni, mert az az ember ellen for­dul. Ha nincs fehér abrosz, ital, dinom-dgnom, nem fo­gadják be a jobb társaságok. »Füled mindenki bírja, szód kevés; ítéletet hallj bárkitől, nem mondj.« Jobb a békes­ség. A kis pletykák még nem árthatnak, amit felelősség nél­kül lehet mondogatni. Érde­mes néhány viccel is fűszerez­ni. Meg kell viszont hallgatni minden kis mondatfoszlányí. hogy a kellő pillanatban a maga javára fordíthassa, aki­nek füle van. Az ítélet? Mi­nek? Mondja ki más. Bármi­ről és bármikor. Nem folytatom tovább. A dán udvarközéletisége nem megvetendő. Igaz, hogy a drámában Hamlet leszúrja Po- loniust, mert a függöny mö­gül kihallgatja a beszélgeté­sét. De ebből csak annyi a ta­nulság, hogy okosabban kel­lett volna hallgatóznia. Mi lakozik bennünk? Kik vagyunk? Polonius utódai? A legköny- nyebb utak választottjai? Sér- tődékenyek és kényelmesek? Megalkuvók és kifinomultak? Mert Polonius szerint könnyű élni. Mondhatni: kellemes. Csak egv kérdés marad: van-e értelme? Vagy inkább nézzünk szem­be önmagunkkal. Vaderna József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents