Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-08 / 158. szám

A hét három kérdése i. Miként állnak a SAL.T- szcrzodés ratifikálásá­nak »frontjai« az Egyesült Ál­lamokban? A világpolitikában soha nincs szünet, s ezért egy or­szág első emberének, különös- képijén, ha a világ egyik veze­tő államáról van szó, nehéz szabadságra mennie. A bécsi csúcsértekezlet után Moszkvá­ban bejelentették, hogy Leo- nyid Brezsnyev szabadságát tölti, de a hét derekán kelt táviratok hírül adták, hogy az SZK.P főtitkára, a szovjet ál­lamfő, nyilván pihenésének színhelyén, a Krímben talál­kozott Robert Byrddel, az amerikai szenátus demokrata csoportjának vezetőjével. Ez a tény utal rá, hogy a Szovjet­unióban, a SALT—II. szerző­dés aláírása után és ratifiká­lása előtt megkülönböztetett figyelmet fordítanak a két or­szág kapcsolataira. A szenátus SALT-vitája ter­mészetesen az Egyesült Álla­mok bel ügye. Csakhogy az amerikai belső törésvonalak ma meglehetősen bonyolultak, s a ratifikálási csata óhatatla­nul összefonódik a gazdasági vitákkal, az energiagondokkal, sőt a Fehér Ház és a kong­resszus hagyományos ütközé­seivel. Minderre pedig a kö­vetkező elnökválasztási kam- .pány árnyékában, kerül sor, .hiszen félév múlva megkezdő­dik az elnökválasztási harc. A helyzet összetettségét jól mu­tatják a héten megtartott leg­újabb közvéleménykutatások eredményei. Carter elnök ál­talános népszerűségi indexe a mélypontra zuhant (csak Tru- mané volt ilyen alacsony a koreai háború és Nixomé a Watergate-ügy idején),' a meg­kérdezetteknek csupán egyne­gyede elégedett politikájával. A-SALT esetében viszont az egyetértési százalékok ennek csaknem dupláját teszik ki. Carter jobboldali ellenzéke — túl közismerten szovjetellenes érzelmein, s kötődésén a kato­nai-ipar komplexumhoz — a SALT-módosításokkal egyszer­re akarja »megfúrni« az ér­dekegyensúlyon alapuló meg­állapodást és az elnököt. A frontok összekuszálódását jel­zi, hogy sok szenátor még mindig ingadozik, nem döntött véglegesen, jóllehet a SALT- csomag teljes szövege három hét óta rendelkezésére álL Holnap, ezen a júliusi hét­főn kezdődnek a meghallgatá­sok az amerikai szenátusban, s minden valószínűség szerint már az első órákban, felvonul­na^ a SALT pártolói és ellen­zői. Moszkvában világosan tudtul adták az amerikai ve­zetésnek és törvényhozásnak: ezen a szerződésen, amely reá­lis, konkrét és ellenőrizhető, nem lehet további módosításo­kat végezni. Remélhetőleg az amerikai belpolitika viszály­kodásai, amelyek mint már egyszer hangsúlyoztuk: ’ bel- ügyet képeznek nem terhe­lik meg túlzottan a SALT sor­sát, amelyet viszont az embe­riség békéjének legfontosabb ügyei közé sorolhatunk. New Yorkban nagyszabású tüntetés volt. amelyen a felvo­nulók követelték az amerikai kormánytól: szüntesse be a Somoza-rezsim támogatását. AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA Hétfő: Moszkvában Koszigin tár­gyalt Ali Nasszer Mohamed dél-jemeni kormányfővel. — Afgán—pakisztáni megbe­szélések Iszlámábádban. — Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága a vá­lasztásokat értékeli. Kedd: A nyugatnémet unió-pártok Strausst választják meg a jobboldali ellenzék kancel­lárjelöltjévé. — A szocia­lista országok testvérpárt­jai kb-titkárainak berlini tanácskozása. — Elnökvá­lasztás Bolíviában. Szerda: Algíri bejelentés Ben Bella szabadon bocsájtásáról. ~ Leonyid Brezsnyev fogad­ja Robert Byrd amerikai szenátort. — Az afrikai frontállamok ' értekezlete Botswanában. Csütörtök: A vietnami—kínai tárgyalá­sok újabb fordulója Pe- krngben, fokozódik a VSZK ellenes ragalomhadjárat a menekült kérdés ürügyén. — Alexandriában egyipto­mi—izraeli—amerikai meg- . beszéléseket folytatnak a palesztin problémáról. — A csehszlovák külügymi­niszter Thaiföldön. Péntek: Kurt Waldheim,' az ENSZ főtitkára Budapesten. — Az olasz áz ocialisták elutasít­ják a részvételt az And­reotti kormányban. — Ara­fat Szófiában. — Nicaraguá­ban új kísérletekkel pró­bálják átmenteni a Somo­za nélküli »-somoizmust-«. Szombat: Választások Nigériában. — Az Osztrák Néppárt kong­ja resszusa. 2 Mit jelent Strauss fcl­• iratkozása? Az. NSZK következő válasz­tásai ugyancsak a jövő ősszel esedékesek, az unió-pártok, a CDU és CSU a héten megvá­lasztották kancellár jelöltjüket Franz Josef Strauss személyé­ben. A kormánykoalícióinál nincs szükség ilyen, dementV- ratív lépésre, hiszen a népsze­rű Schmidt kancellár aligha­nem biztos várományosa, az elkövetkező jelölésnek. Strauss, aki a nyugatnémet politika egyik legismertebb alakja, sok esetben botrány­köve, várhatólag nagy lendü­lettel veti be magát a kam­pányba. A mostani voksokat ugyanis át kell alakítani vá­lasztói vóksokra is, ami nehe­zebben fog menni. Strauss elő­reláthatólag a gazdasági kér­déseket helyezi majd előtérbe, viszont — szemben például az Egyesült Államokkal — az NSZK viszonylag jó helyzet­ben van a fejlett tőkésorszá­gok között (Tulajdonképpen sokatmondó mozzanat, hogy Strauss, aki korábban támadta a-/ NSZK keleti szerződéseit, sőt elvbarátai «-újratárgyalást« követeltek, most arról beszél: elfogadja a realitásokat kife­jező megegyezéseket A jelek szerint nem lát kedvező lehe­tőségeket arra, hogy ezen a te­rületen összpontosítsa bírála­tait és támadásait.) Strauss azonban minden kö­rülményeik között kényszer- helyzetben volt, jövőre tölti be hatvanötödik életévét, so­káig nem tartalékolhatja ma­gát az elkövetkezendő négy­éves ciklusokra. Ezért vannak olyan kommentárok is, hogy a CDU Straussra szavazó képvi­selőinek egy része hátsó gon­dolatokat táplált: legyen most a nagy rátörő bajor a vezér az egyelőre kevés sikerrel ke­csegtető jövő évi választáso­kon, s ha vereséget szenved, könnyebb lesz kikapcsolni. Mindez nem alapnélküli (Strauss jelölése például ép­pen azok an az ingadozó kö­zéprétegeket ' tolhatja a kor­mánykoalíció pártjainak irá­nyába, akiket az unió-pártok akarnak megnyerni), de a markáns jobboldali politikus megjelenése hivatalos kancel­lárjelöltként az egyik legna­gyobb nyugatnémet politikai erő élén így is nem minden­ben kiszámítható kockázatok­kal jár. Mindenesetre az NSZK-ban is viharos választási esztendőt jeleznek a politikai baroenéte­*1 MUyen kísérletek foly- nak Nicaraguában So­moza átmentésére? A sandinisták sorozatos ka­tonai sikereket érnek el; egy­re több ország ismeri el a fel­kelők ideiglenes kormányát; Somoza a nicaraguai diktátor, bombabiztos főhadiszállására, a managuai bunkerbe szorult. A lényegében már bukott re­zsim agóniája azonban elhúzó­dik és szemmel láthatólag nem törődnek az emberáldoza­tokkal, anyagi veszteségekkel, az ország szétesésevei, hogy időt nyerjenek. Ez az időnyerési próbálko­zás koránlsem önmagáért van: át akarják valamilyen formá­ban menteni a somoizmus lé­nyegét — akár a diktátor sze­mélye nélkül is. A kulisszák mögött, tevékenység folyik, hogy olyan kevéssé kompro­mittált személyeket találja­nak, akik közbeeső lehetősé­get jelentenek Somoza, illetve sandinisták között Felelevení­tették a «domino-elméletét« is, Somoza és pártfogói azzal érvelnek: ha ők ledőlnek, mi a biztosíték a hasonszőrű Sal­vadort, guatemalai, hondurasi és egyéb szomszédos rendsze­rek túlélésére, a somozista nemzeti gárda viszonylagos ki­tartását is azzal magyarázzák, hogy a vietnami veteránoktól a chilei kalandorokig s a szomszédból érkező zsoldosok­ig — külföldiekkel töltötték fel soraikat. Mindezzel együtt, úgy tűnik, hogy közeleg a Somoza-rend­szer végleges végórája. A ma­nővereik és a beavatkozók pedig könnyen elérhetik, hogy a diktátor lelépése kisugárzó hatással jár majd, hiszen óha­tatlanul visszaüthet mostani támogatóira is. Réti Ervin I“ Tartsák tiszteletben egymás jogos érdekeit A vietnami külügyminisztérium nyilatkozata Raymond Barre Irakban A Vietnami Szocialista Köz­társaság kormánya több ízben hangsúlyozta: a délkelet-ázsiai országokkal fenntartott vi­szonnyal kapcsolatos politiká­ja azon a törekvésen alapul, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság ezekkel az álla­mokkal a barátság, az együtt­működés és a kölcsönös meg­értés kapcsolatait tartsa fenn, és tiszteletben tartsák egymás jogos érdekeit — hangsúlyoz­ta a dokumentum. Új olajmezők Háromnapos hivatalos láto­gatásra Irakba utazott tegnap Raymond Barre francia mi­niszterelnök. Barre másodszor látogat Bagdadba, mióta a francia kormány élére került. A vi­zit a megfigyelők szerint azt tükrözi, hogy az iráni forra­dalom óta Párizs növekvő re­ményeket fűz az Irakkal való együttműködéshez. A Matig- non-palotában ennek megfe­lelően a hangsúlyt nem a gazdasági kérdésekre helyez­ték az utazás előtti tájékozta­tón, hanem a francia minisz­terelnök és vendéglátói kö­zött várható mélyreható esz­mecserére a nemzetközi kér­désekről. Irak energiapolitikája egyéb­ként pozitív visszhangot kel­tett Párizsban, nemcsak a két ország közötti kereskedel­mi kapcsolatok «olajozott« si­masága miatt, hanem azért is, mert az ország déli részében feltárt új olajmezőkke] tarta­lékainak szintje ma már az iránihoz hasonlítható, ugyan­akkor Irak nemhogy nem kor­látozza termelését, hanem el­lenkezőleg, öt éven belül két­szeresére kívánja növelni. Az elévülés ellen A bonni Bundestag döntése alapján továbbra sem évülnek el a második világháborús bűnök az NSZK-ban. Képünkön: A kedden lezajlott szavazás alatt a koncentrációs táborok börtönruhájába öltözött antifasiszták tüntettek a nyugatné­met parlament épülete előtt. Alkudoznak Az EGK bizottsága és Kína között megállapodás jött létre, amely szerint a vegyesbizott­sági ülést július 17-én tartják meg Pekingben. A vegyesbi­zottságnak eredetileg május­ban kellett volna összeülnie, de azt elhalasztották, mert egyes EGK-tagállamok, közöt­tük elsősorban Franciaország, sokallták a kínaiak által kö­vetelt textilbehazatali kontin­genst. A francia kormány azonban most módosította ál­láspontját, s így a tárgyalások megkezdődhetnek. A kínaiak valószínűleg kér­ni fogják, hogy megkapják mindazokat a kedvezménye­ket, amelyeket a Közös Piac a fejlődő országoknak ad. Ezenfelül élreláthatólag foko­zatosan liberalizálni fogják a Kínából az EGK-országokba irányuló árukontingenseket is. Ez utóbbival kapcsolatban a kínaiak azzal érvéinek, hogy 1978-ban a Kína felé irányuló közös piaci export 80 száza­lékkal növekedett, míg a Kí­nából érkező áruk mennyisége ugyanezen idő alatt csupán 9 százalékkal lett több. Közös piaci körökből származó érte­sülések szerint az EGK bizott­sága hajlandó az egyensúly­különbség bizonyos mértékű kiegyenlítésére. (MTI) ■ ■ . . Fából vaskarika Ha más egyébre nem is, arra mindenesetre jól jött az amerikai jelenlét az egyip­tomi—izraeli tárgyaláson, hogy elodázzák az újabb ku­darcot. A megszállt területek palesztin lakosságának nyúj­tandó önigazgatásról folyta­tott eszmecserék negyedik fordulója Alexandriában ta­podtat sem mozdította ki a holtpontról az álláspontokat. Tulajdonképpen már a na­pirend kiváltotta az ellenté­tet Egyiptom és Izrael között. Kairó szerint a palesztin ön­igazgatásnak a függetlenség felé vezető lépésnek kell len­nie. Tel-Aviv viszont úgy vé­li: csupán szigorúan korláto­zott önirányításról lehet szó, arpely a megszállt területek lakosságát érinti. Növeli az ellentéteket, hogy Szadat sze­retné, ha — legalább részben eleget téve a palesztinok kö­veteléseinek — szóba kerül nének a hosszú távú elképze­lések. Begin viszont hajtha­tatlant az izraeli küldöttség nyomban a részletekről kí­vánt tanácskozni. Ilyen körülmények között a »süketek párbeszéde« min­dé» bi*oni»yal látványos ku­darccal félbeszakadt volna A mentőövet ezúttal Robert Strauss. Carter eínök közel- keleti különmegbizottja dobta be. Fából vaskarika — mond- hatnók, hiszen az amerikai javaslat .nélkülözi az érdemi tárgyalások szükséges alap­ját, s legfeljebb azt akadá­lyozta meg hogy a küldöttsé­gek dolgavégezetlen távozza­nak. Így mo6t arról folyik majd a vita, hogy netán egy újabb, harmadik bizottságot is létre hívjanak, »egyéb kér­dések« tisztázására. Camp David — mint az várható volt — nem oldotta meg az egyiptomi—izraeli ellentéteket. A palesztinok jogait semmibe vevő külön­állói kínos következményei egyre világosabbak a kairói politikusok előtt. Nyilván ezért terjesztették elő azt a 17 pontos javaslatot, amelyet Izrael elfogadhatatlannak minősített. Ilyen körülmé­nyek között a bizottságosdi is legfeljebb ideig-óráig fe­ledtetheti a két álláspont kö­zötti szakadékot. Megoldást senki nem várhat tőle. Cy. P. Szovjet lap cikke A „ menekültügy ről »» Annak a mesterségesen fo­kozott figyelemnek, amelyet a nyugati tömegtájékoztatási eszközök, egyes nyugati politi­kai személyiségek, valamint Peking táplál a vietnami me­nekültek iránt,^ valójában semmi köze ahhoz a törek­véshez, hogy elítéljék a tra­gédia igazi bűnöseit, és a rá­szorultakat a szükséges segít­ségben részesítsék — írja teg­napi számában a Szelszkaja Zsizny. A szovjet lap rámu­tat: a spekulatív propaganda- kampányt csupán abból a cél­ból bontakoztatták ki. hogy leplezzék a valódi bűnösöket, és az egész világ előtt befeke­títsék a Vietnami Szocialista Köztársaságot, amely hatal­mas áldozatok árán vissza­verte a sokéves amerikai ag­ressziót, majd a kínai hódítók alattomos támadását. A felelősség mindenekelőtt az Egyesült Államokat terheli, amely éveken keresztül fegy­veres agressziót követett el Vietnamban, mértéktelen ká­rokat okozva az országnak és népének. A menekültek problémája vitathatatlanul rendkívül égéi tő és humanitárius megoldást követel — szögezi le a lap. As imperialista és a pekingi propaganda, amely most kro­kodilkönnyeket hullat az in­dokínai országokban «hányko­lódók« sorsáért, hallgat a Pa­lesztina! menekültek szenve­déseiről, nélkülözéseiről, azok­ról a palesztinokról, akiket mindeddig megfosztottak a saját állam létrehozásának jo­gától, és akik annak az izraeli politikának az áldozatai, amely Palesztina arab népé­nek kiirtására irányul. A menekültek százezreinek kívülről provokált áttelepülé- se rendkívül súlyos nehézsé­geket okozott mind Vietnam­ban, mind pedig Délkelet- Ázsia országaiban. A Szelsz­kaja Zsizny ezzel összefüggés­ben rámutat: a térség orszá­gait elsősorban az nyugtala­nítja, hogy «a menekültek« ürügyével Peking mindenhová elküldi ügynökeit, s arra tö­rekszik, hogy mozgósítsa »ötö­dik hadoszlopát«, súlyosan fe­nyegetve a stabilitást és a bé­két a világ e részén. (MTI) A Vietnami Szocialista Köz­társaság kormánya szükséges­nek véli ismételten megerősí­teni, hogy Kambodzsa problé­máit egyedül maga a kam­bodzsai nép oldhatja meg. A Vietnam és Kambodzsa e két. szuverén állam közötti kap- j csolatok kérdései egyedül csakis ezekre az országokra tartoznak, és senki másnak i nincs joga arra, hogy beavat- j kozzon ezekbe a kérdésekbe j — hangsúlyozta nyilatkozata-1 ban a Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminiszté­riumának képviselője. A nyi­latkozat annak kapcsán látott napvilágot, hogy az ASEAN tagországok külügyminiszte­reinek az indonéziai Báli-szi­getén tartott éves konferen­ciáján a részvevők hangoztat­ták: a vietnami fegyveres erők jelenléte a thaiföldi— kambodzsai határon — úgy­mond — azzal fenyeget, hogy a katonai akciók szélesebb méreteket öltenek. A külügyminisztérium nyi­latkozatában hangsúlyozta: a kambodzsai népirtó rezsim megdöntése után Peking min­den eszközzel folytatta e rendszeres csatlósainak támo­gatását abban a reményben, hogy a Pol Pot-Ieng Sary klikket visszasegítheti a hata­lomra. Olyan körülmények között, amikor Kína durván beavat­kozik a népi Kambodzsa bel- ügyeibe, az ország népének magától értetődően joga van arra, hogy meghozzon minden intézkedést függetlenségének, szuverenitásának és biztonsá­gának védelmébe. Kambodzsa azonban — mint ismeretes — soha nem sértette meg Thai­föld területi integritását Ma­guk a thaiföldi vezetők szögez­ték le, hogy Vietnam és Thai­föld között nem áll fenn a katonai összeütközés veszélye. Következésképpen elegendő beszüntetni csupán a Pol Pót bandák maradványainak kí­vülről, elsősorban Peking ré­széről történő támogatását ahhoz, hogy a thaiföldi—kam­bodzsai határon a helyzet ne adjon nyugtalanságra okot.

Next

/
Thumbnails
Contents