Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-08 / 158. szám
A hét három kérdése i. Miként állnak a SAL.T- szcrzodés ratifikálásának »frontjai« az Egyesült Államokban? A világpolitikában soha nincs szünet, s ezért egy ország első emberének, különös- képijén, ha a világ egyik vezető államáról van szó, nehéz szabadságra mennie. A bécsi csúcsértekezlet után Moszkvában bejelentették, hogy Leo- nyid Brezsnyev szabadságát tölti, de a hét derekán kelt táviratok hírül adták, hogy az SZK.P főtitkára, a szovjet államfő, nyilván pihenésének színhelyén, a Krímben találkozott Robert Byrddel, az amerikai szenátus demokrata csoportjának vezetőjével. Ez a tény utal rá, hogy a Szovjetunióban, a SALT—II. szerződés aláírása után és ratifikálása előtt megkülönböztetett figyelmet fordítanak a két ország kapcsolataira. A szenátus SALT-vitája természetesen az Egyesült Államok bel ügye. Csakhogy az amerikai belső törésvonalak ma meglehetősen bonyolultak, s a ratifikálási csata óhatatlanul összefonódik a gazdasági vitákkal, az energiagondokkal, sőt a Fehér Ház és a kongresszus hagyományos ütközéseivel. Minderre pedig a következő elnökválasztási kam- .pány árnyékában, kerül sor, .hiszen félév múlva megkezdődik az elnökválasztási harc. A helyzet összetettségét jól mutatják a héten megtartott legújabb közvéleménykutatások eredményei. Carter elnök általános népszerűségi indexe a mélypontra zuhant (csak Tru- mané volt ilyen alacsony a koreai háború és Nixomé a Watergate-ügy idején),' a megkérdezetteknek csupán egynegyede elégedett politikájával. A-SALT esetében viszont az egyetértési százalékok ennek csaknem dupláját teszik ki. Carter jobboldali ellenzéke — túl közismerten szovjetellenes érzelmein, s kötődésén a katonai-ipar komplexumhoz — a SALT-módosításokkal egyszerre akarja »megfúrni« az érdekegyensúlyon alapuló megállapodást és az elnököt. A frontok összekuszálódását jelzi, hogy sok szenátor még mindig ingadozik, nem döntött véglegesen, jóllehet a SALT- csomag teljes szövege három hét óta rendelkezésére álL Holnap, ezen a júliusi hétfőn kezdődnek a meghallgatások az amerikai szenátusban, s minden valószínűség szerint már az első órákban, felvonulna^ a SALT pártolói és ellenzői. Moszkvában világosan tudtul adták az amerikai vezetésnek és törvényhozásnak: ezen a szerződésen, amely reális, konkrét és ellenőrizhető, nem lehet további módosításokat végezni. Remélhetőleg az amerikai belpolitika viszálykodásai, amelyek mint már egyszer hangsúlyoztuk: ’ bel- ügyet képeznek nem terhelik meg túlzottan a SALT sorsát, amelyet viszont az emberiség békéjének legfontosabb ügyei közé sorolhatunk. New Yorkban nagyszabású tüntetés volt. amelyen a felvonulók követelték az amerikai kormánytól: szüntesse be a Somoza-rezsim támogatását. AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA Hétfő: Moszkvában Koszigin tárgyalt Ali Nasszer Mohamed dél-jemeni kormányfővel. — Afgán—pakisztáni megbeszélések Iszlámábádban. — Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága a választásokat értékeli. Kedd: A nyugatnémet unió-pártok Strausst választják meg a jobboldali ellenzék kancellárjelöltjévé. — A szocialista országok testvérpártjai kb-titkárainak berlini tanácskozása. — Elnökválasztás Bolíviában. Szerda: Algíri bejelentés Ben Bella szabadon bocsájtásáról. ~ Leonyid Brezsnyev fogadja Robert Byrd amerikai szenátort. — Az afrikai frontállamok ' értekezlete Botswanában. Csütörtök: A vietnami—kínai tárgyalások újabb fordulója Pe- krngben, fokozódik a VSZK ellenes ragalomhadjárat a menekült kérdés ürügyén. — Alexandriában egyiptomi—izraeli—amerikai meg- . beszéléseket folytatnak a palesztin problémáról. — A csehszlovák külügyminiszter Thaiföldön. Péntek: Kurt Waldheim,' az ENSZ főtitkára Budapesten. — Az olasz áz ocialisták elutasítják a részvételt az Andreotti kormányban. — Arafat Szófiában. — Nicaraguában új kísérletekkel próbálják átmenteni a Somoza nélküli »-somoizmust-«. Szombat: Választások Nigériában. — Az Osztrák Néppárt kongja resszusa. 2 Mit jelent Strauss fcl• iratkozása? Az. NSZK következő választásai ugyancsak a jövő ősszel esedékesek, az unió-pártok, a CDU és CSU a héten megválasztották kancellár jelöltjüket Franz Josef Strauss személyében. A kormánykoalícióinál nincs szükség ilyen, dementV- ratív lépésre, hiszen a népszerű Schmidt kancellár alighanem biztos várományosa, az elkövetkező jelölésnek. Strauss, aki a nyugatnémet politika egyik legismertebb alakja, sok esetben botrányköve, várhatólag nagy lendülettel veti be magát a kampányba. A mostani voksokat ugyanis át kell alakítani választói vóksokra is, ami nehezebben fog menni. Strauss előreláthatólag a gazdasági kérdéseket helyezi majd előtérbe, viszont — szemben például az Egyesült Államokkal — az NSZK viszonylag jó helyzetben van a fejlett tőkésországok között (Tulajdonképpen sokatmondó mozzanat, hogy Strauss, aki korábban támadta a-/ NSZK keleti szerződéseit, sőt elvbarátai «-újratárgyalást« követeltek, most arról beszél: elfogadja a realitásokat kifejező megegyezéseket A jelek szerint nem lát kedvező lehetőségeket arra, hogy ezen a területen összpontosítsa bírálatait és támadásait.) Strauss azonban minden körülményeik között kényszer- helyzetben volt, jövőre tölti be hatvanötödik életévét, sokáig nem tartalékolhatja magát az elkövetkezendő négyéves ciklusokra. Ezért vannak olyan kommentárok is, hogy a CDU Straussra szavazó képviselőinek egy része hátsó gondolatokat táplált: legyen most a nagy rátörő bajor a vezér az egyelőre kevés sikerrel kecsegtető jövő évi választásokon, s ha vereséget szenved, könnyebb lesz kikapcsolni. Mindez nem alapnélküli (Strauss jelölése például éppen azok an az ingadozó középrétegeket ' tolhatja a kormánykoalíció pártjainak irányába, akiket az unió-pártok akarnak megnyerni), de a markáns jobboldali politikus megjelenése hivatalos kancellárjelöltként az egyik legnagyobb nyugatnémet politikai erő élén így is nem mindenben kiszámítható kockázatokkal jár. Mindenesetre az NSZK-ban is viharos választási esztendőt jeleznek a politikai baroenéte*1 MUyen kísérletek foly- nak Nicaraguában Somoza átmentésére? A sandinisták sorozatos katonai sikereket érnek el; egyre több ország ismeri el a felkelők ideiglenes kormányát; Somoza a nicaraguai diktátor, bombabiztos főhadiszállására, a managuai bunkerbe szorult. A lényegében már bukott rezsim agóniája azonban elhúzódik és szemmel láthatólag nem törődnek az emberáldozatokkal, anyagi veszteségekkel, az ország szétesésevei, hogy időt nyerjenek. Ez az időnyerési próbálkozás koránlsem önmagáért van: át akarják valamilyen formában menteni a somoizmus lényegét — akár a diktátor személye nélkül is. A kulisszák mögött, tevékenység folyik, hogy olyan kevéssé kompromittált személyeket találjanak, akik közbeeső lehetőséget jelentenek Somoza, illetve sandinisták között Felelevenítették a «domino-elméletét« is, Somoza és pártfogói azzal érvelnek: ha ők ledőlnek, mi a biztosíték a hasonszőrű Salvadort, guatemalai, hondurasi és egyéb szomszédos rendszerek túlélésére, a somozista nemzeti gárda viszonylagos kitartását is azzal magyarázzák, hogy a vietnami veteránoktól a chilei kalandorokig s a szomszédból érkező zsoldosokig — külföldiekkel töltötték fel soraikat. Mindezzel együtt, úgy tűnik, hogy közeleg a Somoza-rendszer végleges végórája. A manővereik és a beavatkozók pedig könnyen elérhetik, hogy a diktátor lelépése kisugárzó hatással jár majd, hiszen óhatatlanul visszaüthet mostani támogatóira is. Réti Ervin I“ Tartsák tiszteletben egymás jogos érdekeit A vietnami külügyminisztérium nyilatkozata Raymond Barre Irakban A Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya több ízben hangsúlyozta: a délkelet-ázsiai országokkal fenntartott viszonnyal kapcsolatos politikája azon a törekvésen alapul, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság ezekkel az államokkal a barátság, az együttműködés és a kölcsönös megértés kapcsolatait tartsa fenn, és tiszteletben tartsák egymás jogos érdekeit — hangsúlyozta a dokumentum. Új olajmezők Háromnapos hivatalos látogatásra Irakba utazott tegnap Raymond Barre francia miniszterelnök. Barre másodszor látogat Bagdadba, mióta a francia kormány élére került. A vizit a megfigyelők szerint azt tükrözi, hogy az iráni forradalom óta Párizs növekvő reményeket fűz az Irakkal való együttműködéshez. A Matig- non-palotában ennek megfelelően a hangsúlyt nem a gazdasági kérdésekre helyezték az utazás előtti tájékoztatón, hanem a francia miniszterelnök és vendéglátói között várható mélyreható eszmecserére a nemzetközi kérdésekről. Irak energiapolitikája egyébként pozitív visszhangot keltett Párizsban, nemcsak a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok «olajozott« simasága miatt, hanem azért is, mert az ország déli részében feltárt új olajmezőkke] tartalékainak szintje ma már az iránihoz hasonlítható, ugyanakkor Irak nemhogy nem korlátozza termelését, hanem ellenkezőleg, öt éven belül kétszeresére kívánja növelni. Az elévülés ellen A bonni Bundestag döntése alapján továbbra sem évülnek el a második világháborús bűnök az NSZK-ban. Képünkön: A kedden lezajlott szavazás alatt a koncentrációs táborok börtönruhájába öltözött antifasiszták tüntettek a nyugatnémet parlament épülete előtt. Alkudoznak Az EGK bizottsága és Kína között megállapodás jött létre, amely szerint a vegyesbizottsági ülést július 17-én tartják meg Pekingben. A vegyesbizottságnak eredetileg májusban kellett volna összeülnie, de azt elhalasztották, mert egyes EGK-tagállamok, közöttük elsősorban Franciaország, sokallták a kínaiak által követelt textilbehazatali kontingenst. A francia kormány azonban most módosította álláspontját, s így a tárgyalások megkezdődhetnek. A kínaiak valószínűleg kérni fogják, hogy megkapják mindazokat a kedvezményeket, amelyeket a Közös Piac a fejlődő országoknak ad. Ezenfelül élreláthatólag fokozatosan liberalizálni fogják a Kínából az EGK-országokba irányuló árukontingenseket is. Ez utóbbival kapcsolatban a kínaiak azzal érvéinek, hogy 1978-ban a Kína felé irányuló közös piaci export 80 százalékkal növekedett, míg a Kínából érkező áruk mennyisége ugyanezen idő alatt csupán 9 százalékkal lett több. Közös piaci körökből származó értesülések szerint az EGK bizottsága hajlandó az egyensúlykülönbség bizonyos mértékű kiegyenlítésére. (MTI) ■ ■ . . Fából vaskarika Ha más egyébre nem is, arra mindenesetre jól jött az amerikai jelenlét az egyiptomi—izraeli tárgyaláson, hogy elodázzák az újabb kudarcot. A megszállt területek palesztin lakosságának nyújtandó önigazgatásról folytatott eszmecserék negyedik fordulója Alexandriában tapodtat sem mozdította ki a holtpontról az álláspontokat. Tulajdonképpen már a napirend kiváltotta az ellentétet Egyiptom és Izrael között. Kairó szerint a palesztin önigazgatásnak a függetlenség felé vezető lépésnek kell lennie. Tel-Aviv viszont úgy véli: csupán szigorúan korlátozott önirányításról lehet szó, arpely a megszállt területek lakosságát érinti. Növeli az ellentéteket, hogy Szadat szeretné, ha — legalább részben eleget téve a palesztinok követeléseinek — szóba kerül nének a hosszú távú elképzelések. Begin viszont hajthatatlant az izraeli küldöttség nyomban a részletekről kívánt tanácskozni. Ilyen körülmények között a »süketek párbeszéde« mindé» bi*oni»yal látványos kudarccal félbeszakadt volna A mentőövet ezúttal Robert Strauss. Carter eínök közel- keleti különmegbizottja dobta be. Fából vaskarika — mond- hatnók, hiszen az amerikai javaslat .nélkülözi az érdemi tárgyalások szükséges alapját, s legfeljebb azt akadályozta meg hogy a küldöttségek dolgavégezetlen távozzanak. Így mo6t arról folyik majd a vita, hogy netán egy újabb, harmadik bizottságot is létre hívjanak, »egyéb kérdések« tisztázására. Camp David — mint az várható volt — nem oldotta meg az egyiptomi—izraeli ellentéteket. A palesztinok jogait semmibe vevő különállói kínos következményei egyre világosabbak a kairói politikusok előtt. Nyilván ezért terjesztették elő azt a 17 pontos javaslatot, amelyet Izrael elfogadhatatlannak minősített. Ilyen körülmények között a bizottságosdi is legfeljebb ideig-óráig feledtetheti a két álláspont közötti szakadékot. Megoldást senki nem várhat tőle. Cy. P. Szovjet lap cikke A „ menekültügy ről »» Annak a mesterségesen fokozott figyelemnek, amelyet a nyugati tömegtájékoztatási eszközök, egyes nyugati politikai személyiségek, valamint Peking táplál a vietnami menekültek iránt,^ valójában semmi köze ahhoz a törekvéshez, hogy elítéljék a tragédia igazi bűnöseit, és a rászorultakat a szükséges segítségben részesítsék — írja tegnapi számában a Szelszkaja Zsizny. A szovjet lap rámutat: a spekulatív propaganda- kampányt csupán abból a célból bontakoztatták ki. hogy leplezzék a valódi bűnösöket, és az egész világ előtt befeketítsék a Vietnami Szocialista Köztársaságot, amely hatalmas áldozatok árán visszaverte a sokéves amerikai agressziót, majd a kínai hódítók alattomos támadását. A felelősség mindenekelőtt az Egyesült Államokat terheli, amely éveken keresztül fegyveres agressziót követett el Vietnamban, mértéktelen károkat okozva az országnak és népének. A menekültek problémája vitathatatlanul rendkívül égéi tő és humanitárius megoldást követel — szögezi le a lap. As imperialista és a pekingi propaganda, amely most krokodilkönnyeket hullat az indokínai országokban «hánykolódók« sorsáért, hallgat a Palesztina! menekültek szenvedéseiről, nélkülözéseiről, azokról a palesztinokról, akiket mindeddig megfosztottak a saját állam létrehozásának jogától, és akik annak az izraeli politikának az áldozatai, amely Palesztina arab népének kiirtására irányul. A menekültek százezreinek kívülről provokált áttelepülé- se rendkívül súlyos nehézségeket okozott mind Vietnamban, mind pedig Délkelet- Ázsia országaiban. A Szelszkaja Zsizny ezzel összefüggésben rámutat: a térség országait elsősorban az nyugtalanítja, hogy «a menekültek« ürügyével Peking mindenhová elküldi ügynökeit, s arra törekszik, hogy mozgósítsa »ötödik hadoszlopát«, súlyosan fenyegetve a stabilitást és a békét a világ e részén. (MTI) A Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya szükségesnek véli ismételten megerősíteni, hogy Kambodzsa problémáit egyedül maga a kambodzsai nép oldhatja meg. A Vietnam és Kambodzsa e két. szuverén állam közötti kap- j csolatok kérdései egyedül csakis ezekre az országokra tartoznak, és senki másnak i nincs joga arra, hogy beavat- j kozzon ezekbe a kérdésekbe j — hangsúlyozta nyilatkozata-1 ban a Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisztériumának képviselője. A nyilatkozat annak kapcsán látott napvilágot, hogy az ASEAN tagországok külügyminisztereinek az indonéziai Báli-szigetén tartott éves konferenciáján a részvevők hangoztatták: a vietnami fegyveres erők jelenléte a thaiföldi— kambodzsai határon — úgymond — azzal fenyeget, hogy a katonai akciók szélesebb méreteket öltenek. A külügyminisztérium nyilatkozatában hangsúlyozta: a kambodzsai népirtó rezsim megdöntése után Peking minden eszközzel folytatta e rendszeres csatlósainak támogatását abban a reményben, hogy a Pol Pot-Ieng Sary klikket visszasegítheti a hatalomra. Olyan körülmények között, amikor Kína durván beavatkozik a népi Kambodzsa bel- ügyeibe, az ország népének magától értetődően joga van arra, hogy meghozzon minden intézkedést függetlenségének, szuverenitásának és biztonságának védelmébe. Kambodzsa azonban — mint ismeretes — soha nem sértette meg Thaiföld területi integritását Maguk a thaiföldi vezetők szögezték le, hogy Vietnam és Thaiföld között nem áll fenn a katonai összeütközés veszélye. Következésképpen elegendő beszüntetni csupán a Pol Pót bandák maradványainak kívülről, elsősorban Peking részéről történő támogatását ahhoz, hogy a thaiföldi—kambodzsai határon a helyzet ne adjon nyugtalanságra okot.
