Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-06 / 156. szám

Gromiko—Byrd találkozó Elfogadható válaszokat kapott Andre} Gromiko„ a Szovjet­unió külügyminisztere, csütör­tökön Moszkvában fogadta Robert Byrd amerikai szená­tort. Megbeszélésükön a ki­adott közlemény szerint a szovjet—amerikai kapcsola­tokról volt szó, mindenek­előtt azoknak a kedvező táv­latoknak fényében, amelyeket Leonyid Brezsnyev és Jimmy Carter nemrég Bécsben tartott találkozója nyitott meg a kapcsolatok fejlesztése előtt. Átfogó és konkrét eszme­cserét folytattak a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról, a SALT—II. szerződéssel kapcsolatban, megállapították, hogy a szer­Hazánk vendége dr. Kurt Waldheim Dr. Kurt Waldheim, az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének főtitkára 1918. decem­ber 21-én szültett, a. Becs melletti Sankt Andrá-Vör- denben. A bécsi egyetemen 1944-ben szerzett jogi dokto­rátust, majd elvégezte a bé­csi konzuli akadémiát is. Nős, egy fia és két lánya van. Külügyi pályafutása 1945- ben kezdődött. 1948-tól 1951-ig Ausztria párizsi nagykövetsé­gének diplomatája volt, majd 1955-ig az osztrák külügymi­nisztérium személyzeti osztá­lyát vezette. Ausztria állandó ENSZ-megfigyelöi tisztével bízták meg 1955-ben, abban az évben, amelyben a világ- szervezet közgyűlése 16 orszá­got vett fel tagjai sorába, köz­tük Ausztriát és Magyarorszá­got. Nyugati szomszédunk első állandó ENSZ-képviselőjének ugyancsak dr. Kurt Waldhei- met nevezték ki. Ausztria ka­nadai követe, majd nagyköve­ti tisztségét is betöltötte 1956- tól 1960-ig. Ezt követően négy éven át az osztrák külügymi­nisztériumban politikai ügyek­kel foglalkozott vezető tiszt­ségekben, majd 1964-ben visz- szatért a világszervezetbe, ahol 1968-ig ismét Ausztria állandó ENSZ-képviselőjeként tevékenykedett. Ausztria külügyminiszterévé nevezték ki 1968-ban, s aztán 1970- től újra hazája állandó képviselőjeként foglalta el he­lyét a világszervezet New Yorki központjában. Hazája 1971- es elnökválasztásán az osztrák néppárt jelöltjeként indu It. Dr. Kurt Waldheim már az ENSZ-főtitkárává történt meg­választása előtt is aktív, kez­deményező szerepet játszott a világszervezet tevékenységé­ben. Több jelentős, választott tisztséget betöltve elnöke volt a világűr békés felhasználásá­val foglalkozó bizottságnak, s 1968-ban az e téma megvi­tatására összeülő első ENSZ- konferencia elnöke lett. Ki­lenc évvel ezelőtt, egyhangú­lag választották meg a Nem­zetközi Atomenergia-ügynök­ség keretében működő, az atomsorompó-szerződés ellen­őrzési rendszerének kidolgozá­sával foglalkozó bizottság élé­re. Az EN SZ-közgyűlés 1971. december 22-én közfelkiáltás­sal választotta meg — 1972. január 1-től, öt évre — az Egyesült Nemzetek Szervezete, sorrendben negyedik főtitká­rának dr. Kurt Waldheimet, aki 1977. január 1-től ismét elnyerte a magas tisztséget. Főtitkárként kezdettől fogva arra törekszik, hogy a világ- szervezet hatékonyan hozzájá­ruljon a fegyverkezési verseny csökkentéséhez, a nemzetközi helyzet javításához, a béke és biztonság megszilárdításához, a válsággócok felszámolásá­hoz, az igazságosabb gazdasá­gi világrend megteremtéséhez, a gyarmatosítás és a fajüldö­zés megszüntetéséhez. Szemé­lyes és fáradhatatlan erőfe­szítései nagy szerepet játszot­tak abban, hogy e kérdések megoldásában a világszervezet előrehaladást ért el. Külön elismerést érdemel dr. Kurt Waldheim a nami- biai, a ciprusi a közel-keleti és délkelet-ázsiai problémák megoldása érdekében kifejtett következetes tevékenysége, személyes közbenjárása. E munkálkodása során, 1972- ben, Dél-Afrikában és Namí­biában, a Biztonsági Tanács megbízása alapján kívánta elősegíteni a namíbiai kérdés igazságos rendezését. Több al­kalommal járt Cipruson, s legutóbb ez év májusának második felében — erőfeszíté­seit, személyes közreműködé­sét siker koronázta. A ciprusi görög és török közösség vezetője, a főtitkár jelenlétében, tízpontos közle­ményt fogadott el. s a prog­ram valóra váltása hatásos hozzájárulás lehet a ciprusi helyzet végleges rendezéséhez. Dr. Kurt Waldheim számos közel-keleti látogatása a tér­ség békéjének előmozdítása jegyében zajlott le. Délkelet­ázsiai, s a világ más részein tett utazásai szintén az ellen­tétek feloldását, a feszültsé­gek enyhítését, megszünteté­sét szolgálták. A világszervezet főtitkára részt vett több jelentős nem- \ zetközi tanácskozáson, köztük az ENSZ kereskedelmi és fej­lesztési, tengerjogi, iparfej­lesztési értekezletén, a világ- élelmezési konferencián, vala­mint a nők nemzetközi évé­nek világkonferenciáján, iránymutató felszólalásaival is érdemeket szerezve az eszme­cseréken elért haladásban. Dr. Kurt Waldheim jelen volt a Vietnammal foglalkozó 1973-as párizsi nemzektözi konferen­cián, két évvel később pedig részt vett s felszólalt Helsin­kiben, az európai biztonsági és együttműködési értekezle­ten. Főtitkárként számos afri­kai, ázsiai latin-amerikai, kö­zel-keleti és európai ország­ban tett látogatást. A közel­múltban ért véget tíz ázsiai államot érintő körútja, ame­lyet moszkvai, nicosiai és ró­mai megbeszélései követtek. Dr. Kurt Waidheim leg­utóbb 1973-ban a magyar kor­mány meghívására járt ha­zánkban. ződés hatályba lépése lehető­vé teszi a haladéktalan átté­rést a hadászati támadó fegy­verrendszerek további korláto­zásáról, csökkentéséről folyta­tandó tárgyalásokra. Robert Byrd — akit előző napon a Krim-félszigeten fo­gadott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a leg­felsőbb tanács elnökéségének elnöke’ is —, nyugati újság­íróknak adott nyilatkozatában igen hasznosnak és jónak ne­vezte a Szovjetunióban folyta­tott tárgyalásait A demokra­tapárti politikus egyelőre csak általánosságokban nyilatko­zott a megbeszélésekről, s várhatóan vasárnap az ame­rikai televízióban szól majd erről részletesebben. Mint is­meretes, a szenátus a napok­ban kezdi meg tárgyalásait a SALT—II. ratifikálásának elő­készítésére. Byrd elmondotta, hogy Brezsnyev egy és háromne- gved órán át, Gromiko több mint két órán át tárgyalt ve­le. A megbeszélések mindvé­gig igen konkrétak voltak, légkörüket a szenátor őszin­tének és szívélyesnek minő­sítette. Számos kérdést tett fel a SALT—II. szerződéssel kap­csolatban szovjet tárgyaló partnereinek, ezek egy részé­re azonnali választ kapott, más kérdésekre a későbbiek folyamán nyújtanak számára tájékoztatást. Byrd szerint a válaszok jórésze «elfogadható* volt számára, bár természete­sen nem mindenben volt azo­nos álláspontja a szovjet fél­lel. 209. plenáris ülés Az álláspontok közeledését szolgálják N. K. Taraszov nagykövet­nek, a szovjet delegáció veze­tőjének elnökletével csütör­tökön Bécsben megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csök­kentéséről folyó tárgyalásso­rozat 209. plenáris ülését. A tanácskozáson dr. Emil Keblusek nagykövet, a cseh­szlovák küldöttség vezetője szólalt fel. Beszédében emlé­keztetett arra, hogy a bécsi tárgyalások folyamán a négy közvetlenül résztvevő szocia­lista ország — az NDK, Cseh­szlovákia, Lengyelország és a Szovjetunió — több mint tíz kompromisszumos javaslatot terjesztett elő. r A szocialista országok 1978. j június 8-i és november 30-i kezdeményezései, valamint ez év június 28-i javaslata fi­gyelembe veszik a nyugati országok csökkentési sémá­jának számos elemét, az ál­láspontok közeledését szolgál­ják és megnyitják az utat a konstruktív tárgyalásokhoz. A szocialista országok ja­vaslata előirányozza, hogy a csökkentés első szakaszáról kötendő megállapodásban minden közvetlenül részt ve­vő ország számára csupán ál­talános kötelezettségeket irá­nyozzanak elő, hogy ily mó­don elérhető legyen a száraz­földi haderőknek a szövetségi rendszereken belüli közös szintje. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások következő plená­ris ülését jövő csütörtökön tartják meg a Hofburgban. MOSZKVA—PEKING Tárgyalások küszöbén Carter elhalasztotta üzenetét Újraválasztását kockáztatja Carter amerikai elnök vá­ratlanul elhalasztotta tegnap­ra tervezett nagy beszédét az Egyesült Államok energia- helyzetéről. Carter a nemzethez inté­zett, jóelőre beharangozott üzenetében arról beszélt vol­na, milyen feladatok hárulnak az Egyesült Államokra a múlt heti tokiói tőkés csúcsértekez­let energiaügyi határozatainak megvalósításában. Megfigyelők arra is számí­tottak: Carter fölvázolja egy esetleges szükséghelyzetben bevezetendő benzinadagolási rendszer körvonalait — Carter elnök politikai okokból beszédben akarta megfogalmazni energiaprog­ramját, ám a válság leküzdé­sének tervei még bizonytala­nok — ezt a magyarázatot ad­ta az amerikai sajtó arra, hogy az elnök lemondta ter­vezett országos rádió- és tv- beszédét. Carter és a fél kormány 48 órán át szinte megszakítás nélkül dolgozott a javaslato­kon, mert az elnök attól tart, hogy ha nem terjeszt elő ha­tásos terveket a súlyosbodó energiaválság megoldására, még újjáválasztását is kockáz­tatja. A szakembereik azonban — amint várható volt — nem tudtak napok alatt átfogó programot kidolgozni a szén­tartalékok jobb kihasználásá­ra, mesterséges üzemanyagok kifejlesztésére, új adókra stb. Ezért kényszerült az elnök ar­ra a döntésre, hogy inkább el­halasztja a beszédet, semmint csak általánosságokat hangoz­tasson, mivel tovább ingerli a benzinhiány miatt a kormányt kárhoztató lakosságot. »►Csak a jövő mutatja meg, mennyire komolyak a Kínai Népköztársaság veze­tőinek szándékai*. Brezsnyev mondotta ezeket a szavakat — és nem véletlenül éppen azon a vacsorán, amelyet a Moszkvába látogató Deszai indiai miniszterelnök tiszte­letére rendeztek. Hiszen, az elmúlt évtizedekben India volt az a legnagyobb ázsiai állam, amely közvetlenül ér­zékelhette a kínai nagyhatal­mi hegemon törekvések nyo­mását. A lehetőségek korlátái A szándékok, amelyekről Brezsnyev beszélt, arra a homályos formában hangoz­tatott és nehezen értékelhe­tő hang változásra utaltak, amelyek következményekép­pen esetleg júliusban, illetve augusztusban Moszkvában sor kerülhet szovjet—kínai tárgyalásokra. A helyzet megértéséhez és e tárgyalások «eleve elren­delt* korlátainak elismerésé­hez utalni kell a helyzet elő­történetére. Közismert, hogy Kína poli­tikáját immár csaknem két évtizede a nagyhatalmi hó­dító törekvésekkel párosuló szovjet-ellenesség jellemzi. Ennek jegyében a kínai fél minden olyan, szovjet kezde­ményezést visszautasított, amely (természetesen fel sem vetve a korábbi szövet­ség esi viszony helyreállítá­sát) pusztán az államközi kapcsolatokat kívánta ren­dezni. Az utolsó igen magasszín­tű szovjet kísérlet az éssze­rű kapcsolat helyreállítására Koszigin miniszterelnök 1969- es pekingi látogatása volt. Ettől kezdve két-három éven­ként a szovjet diplomácia a legkülönbözőbb szinteken tett gyakorlati javaslatokat. Ezek közül a legfontosab­bak a következők voltak: 1. Államközi szerződésben vál­lalják a felek, hogy nem indítanak egymás ellen fegyveres támadást. 2. Köl­csönösen mondjanak le az erő alkalmazásáról és ezt rögzítsék szerződésben. 3. . Kössön a két ország meg nem támadási szerződést. 4. A fenti javaslatok kínai vissza­utasítása után a Szovjetunió indítványozta, hogy legalább dolgozzanak ki közös doku­Anzus-záróközlemény Üdvözölték a SALT-ll-t Somogyi Néplap Tegnap az ausztráliai Can­berrában záróközlemény ki­adásával véget ért az Anzus- paktum 28. külügyminiszteri értekezlete. Az 1951-ben kötött csendes­óceáni biztonsági szerződés három tagja, az Egyesült Ál­lamok, Ausztrália és Üj-Zé- land külügyminisztere közös nyilatkozatában üdvözli a SALT—II. megállapodás alá­írását és támogatja a SALT— tárgyalások folytatását, mert az »döntő fontosságú a nem­zetközi egyensúly fenntartá­sában és a nukleáris háború veszélyének csökkentésében*. A három külügyminiszter felhívást intézett a világ va­lamennyi országához: csatla­kozzanak az 1968-ban Moszk­vában, Washingtonban és Londonban aláírt atomsorom- pó-szerződéshez. (A szerző­déshez eddig a világ több mint 100 állama csatlakozott. A bizonyítottan atomfegyver­rel rendelkező hatalmak kö­zül Franciaország és Kína nem írta alá a megállapo­dást.) Áttekintették a nemzetközi helyzet számos kérdését és megvizsgálták az Indiai­óceán, Délkelet-Ázsia, vala­mint a csendes-óceáni térség politikai és stratégiai problé­máit. Támogatásukról biztosí­tották az amerikai közvetítés­sel létrejött egyiptomi—izrae­li különmegállapodást. Cyrus Vance amerikai és Andrew Peacock ausztráliai külügyminiszter aláírta a két ország uránium-egyezmé­nyét. Ennek alapján Ausztrá­lia urániumot szállít az ame­rikai piacra, de azt »sem ka­tonai, sem más robbantási célra* nem lehet fölhasználni. Az egyezmény alapján az Egyesült Államok az Ausztrá­liából származó urániumot más országoknak sem adhat­ja tovább katonai célra. Akcióban az ETA Pokolgépes merénylet Tegnap pokolgép robbant a Banque National de Paris madridi fiókintézetében. A helyszínre sietett tűzszerészek két további robbanószerkeze­tet is találtak és hatástalaní­tottak. A robbanás súlyos anyagi károkat okozott a rendelteté­sének csak egy hónappal ez­előtt átadott ultramodern francia pénzintézetben. Az épület homlokzata megrongá­lódott, a géptávíró berendezés meghibásodott, az ablakok ki­törtek. Pozdorjává zúzódtak a közeli üzletek kirakatabLakai is. Sérülésről azonban egyelő­re nem érkezett hír. A csütörtöki merénylet ré­sze a spanyolországi francia érdekeltségek ellen indított terrorhadjáratnak. Az UPI feltételezi, baszk gerillák így akarják megbosszulni Fran­ciaországnak azt a döntését, hogy területén nem nyújt me­nedéket baszk szeparatisták- nak. Spanyolország más helyein is terrorcselekményeket kö­vettek el az ETA nevű baszk szervezet tagjai. A képen Fu- engirola egyik luxusszállodá­jában a tűzszerészek időzi,tett bomba után kutatnak. A szál­lodában előzőleg már történt egy robbanás, amely súlyos károkat okozott. mentumokat a két ország kf» zötti kapcsolatok elveiről. Ezt a legutóbbi, immár egy esztendős indítványt a koráb­bi esetekhez hasonlóan hű­vös kínai csend követte. A helyzetre jellemző, hogy még a kínai hangváltás első hal­vány jele is egy olyan' jegy­zékben bukkan fel, amely történelmi értelemben nega­tívnak, sőt ellenségesnek volt mondható. Idén áprilisban ugyanis Peking közölte: nem kívánja meghosszabbítani a még 1950 februárjában kö­tött szovjet—kínai barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. A tényleges politikai kapcsola­tok romlása természetesen már régóta időszerűtlenné tette ezt a majd három év­tizeddel korábban kötött megállapodást. A szerződés hivatalos felmondásáról szó­ló jegyzékben Peking elrej­tett egy olyan mondatot, amely szerint a kínai vezetés kész a két ország kapcsola­tainak normalizálásához ve­zető tárgyalásokra. A szov­jet diplomácia a maga elvi alapállásához híven reagált erre és felkérte Pekinget: tegyen javaslatot a tárgya­lások témakörére és céljára. Gromiko memoranduma Ezt követően körülbelül másfél hónapig tartó emlék­iratváltás következett. Ennek egyik utolsó állomása Grómi- ko június 4-i memoranduma volt, amely a tárgyalások helyszínéül Moszkvát, idő­pontnak július vagy augusz­tus hónapot javasolta. A kí­nai reagálás ezekre a formai kérdésekre valójában nem le­hetett negatív. A kínai— szovjet határtárgyalások ugyanis Pekingben folynak. Így egy nemhivatalos nyi­latkozatában még Li-Hszien- nien miniszterelnök-helyet­tes is azt mondta, hogy »áz111' etikett azt kívánja«: a kül-lßd ügyminiszter-helyettesi tár­gyalások Moszkvában legye­nek. Magukról a tárgyalásokról természetesen csak azok elő­rehaladásával lehet értéke­lést adni. Azt a kérdést azonban mindenképpen feL kell vetni: mi késztette Kí­nát a párbeszédet megindító homályos fogalmazású »jel­zés* leadására. A nemzetközi élet megfi­gyelői (köztük a legbefolyá­sosabb tőkés lapok kommen­tárjai is) lényegében három tényezőt emelnek ki. 1. Kí­na előtt óriási modernizálá­si feladatok állnak. Ezek jel­legéről a kínai vezetésben heves vita folyik. Éppen a legutóbbi napokban születtek olyan irányelvek, amelyek a korábban kiemelt fém- és acélipar háttérbe szorításá­val a mezőgazdaságot és az energiatermelést kívánják ösztönözni. . A modernizálás feladatai és a belső feszült­séget teremtő vita érdekeltté teszi Kínát a kapcsolatok legalább formális rendezésé­ben. 2. Kína nem adta fel brutálisan ellenséges maga­tartását Vietnammal kapcso­latban. A Vietnam ellen in­dított katonai támadás ered­ményeiből azonban le kellett vonnia azt a következtetést, hogv dél kelet-ázsiai hegeman törekvései kemény és hatá­rozott ellenállásba ütköznek, ami bonyolítja stratégiai helyzetét. 3. A SALT-egyez- mény aláírása arra figyel­meztette Pekinget, hogy a különböző washingtoni poli­tikai manőverek ellenére az Egyesült Államok számára a Szovjetunióval való viszony rendezése továbbra is abszo­lút elsőbbséget élvez. Egy­szerűen azért, mert ezt kí­vánják a nemzetközi helyzet realitásai. A feltételezések szerint az említett tényezők együttes hatása indította meg a tár­gyalások létrehozásának mechanizmusát. Az. hogy a nyilvánvalóan nehéz tárgya­lásokat végülis sikerül-e tényleges politikai tartalom­mal megtölteni — a pekingi vezetés magatartásán múlik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents