Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-29 / 176. szám

Számadás a költőről

Magyar írók a forradalomban

Ötvenedik születésnapját a közelmúltban ünnepelte Fodor András, s jól emlékszünk még a nagy sikerű találkozóra is, amelyet a kaposvári megyei könyvtarban rendeztek a költő tisztelői. Alighanem erre 'az évfordulóra gondoltak az Akadémiai Kiadónál, amikor a költőről

készült kismonográfia kiadását időzítették. A Kortársa ink sorozat nemrég megjelent kötetében Csűrös Miklós vállalkozott az alakuló életmű bemutatására.

A fiatal irodalomtörténész, kritikus imponáló magabiztossággal vezeti be az olvadóit Fodor műveinek világába. Fegyelmezett, tárgyilagos elemzését olvasva az érdeklődők bizonyára újuló kíváncsisággal vessük majd elő a költő egy-egy kötetét. Csűrös — könyve írásakor a legkézenfekvőbb megoldást választotta — az időrendre hagyatkozva. fejlődésében vizsgálta Fodor líráját .

Kaposmérötő l az Eotvos- Kollégiumig címen az első fejezet az eszmélkedés és a pályakezdés éveiről szól Ez a rész általános összefoglalás és rövid korrajz. szorosan kapcsolódik a következő szakaszhoz, a Késleltetett pá~ lyakezdéshez. A sokfelé tájékozódó, remek fordításokon iskolázott — gondoljunk Puskin Ruszlán és Ludmillájára! — költő 1955-ben jutott el a nyilvánosság elé; Hazafelé című első — saját verseit tartalmazó — kötete akkor hozta meg számára az elismerést Csűrös nagy bele- érzéssel mutat rá a korai versek maradandó értékeire, nem feledkezve meg ezek itt- ott érzékelhető esetlegességeiről sem.

A szív zivatarában címmel jelzett harmadik fejezet az ötvenes évék végiéig tartó pályaszakasz elemzése. A költői fejlődés szempontjából rop- pgnjs fontos időszak ez. “-Fodornál a történelem vonzása nagyjából egyidőben két párhuzamos kísérletsorozatban érezteti hatását Az egyik a távoli évszázadok, a könyvekből ismert história fölidézése, • • # a másik, meg fontosabb tünete a személyes élet idődimenziójához kapcsolódik. A Hazafelé időbeli homogenitása megbomlik; megkezdődik egy tendencia, amely azóta is fontos sajátossága Fodor költészetének: a megélt idő rétegeinek elkülönítése, az ingajárat jelen és múlt között...«

A jellegzetes, mással össze nem téveszthető Fodor Andrásai líravilág végleges kialakulását tárgyalja a következő két fejezet, -az Európai

utakon és A férfi történél'

me. A megfigyelés, a természetes élményszerűség, az átgondolt szerkesztés jellemzik az évtized egyre sorjázó remekműveit. A belső küzdelem és a megszerzett bizonyosság kettőssége vibráltat- ja az olyan verseket, mint az Európa, 1959, A tenger bi- tófáli, a Titánok toborzója. a Hűség vagy a Pannónia. A költő pályájának kedvező fordulatát dokumentálja a Közbülső összegezések. A hatvanas évek végén két szerencsés kiadói vállalkozás erősíti meg Fodor András rangját az olvasói és az irodalmi köztudatban. Napraforgó címmel előbb válogatott versfordításainak a gyűjteménye jelenik meg, ehhez társiül a pálya első húsz esztendejének költői mérlege A csend szólitása című válogatás. Az utóbbi szép példája a pálya egysegének; ezt hangsúlyozza Csűrös Is, amikor bőven utal a kötet kritikai fogadtatására. Az értékes észrevételek közül végül is Vos István kijelentését tekinti irányadónak: »... a magyar költészet egy fontos anyaggal, mondhatnám, kötőanyaggal volna szegényebb nélküle.-«

Csűrös Miklós monográfiájának befejező két szakasza

__ a Válságból nőtt művek

é

s Az Idő foglya — Fodor költészetének mai állapotát kutatja. »Tragikus élettényék« következménye a pálya talán legkiemelkedőbb darabja a Kettős rekviem. E mű egy belső állapot: a megrendülés, a gyász lírai értelmezése, a halálélmény nagy hat£«ú megszólaltatása. Ahogy Csűrös mondja: »egyetemes összefüggésrendszerbe állítja a halott barátok reprezentálta értékeket.«

Természetes, hogy Csűrös Miklós kötetének jelentős része Fodor lírájával foglalkozik, de nem lenne egész e könyv, ha nem szólna a költőnek a társművészetekhez való viszonyáról. Végigtekintve Fodor András pályáján látnunk kell, hogy verseivel egyenrangú értékűek esszéi és kritikát Igazi művészi teljesítmény Bartókról vagy Sztravinszkijról szóló könyve, s bármely irodalomtörténész megirigyelhetné A nemzedék hangján című tanulmánykötetét. S végül e gyarapodógazdagodó életmű tolmácsoló- jának. Csűrös Miklósnak monográfiáját olvasva túlzás nélkül állapíhatjuk meg: »tárgyához« méltóan, eleganciával fejtette ki mondanivalóját.

Kelemen Lajos

Boldog délelőtt a Vérmezőn

A Vénmező áldott televé- nyeiből. melyet a magyar mártírok vére locsolt, mindmáig csak két fekete táblás oszlop nőtt ki a szegény magyarság számára, ezzel a kiáltó felírással: »Warnung!« A táblán ékes német nyelven — bizonyára a budapestiek iránt való figyelemből, kik mind tudnak magyarul — az olvasható. hogy ide emberfiának tilos belépnie, ez a tér a császári katonaságé, meg az udvari lovászoké, kik reggelenként itt sétáltatják a kövér, cukron hizlalt lovakat. A mező egyik sarkán valami katonai raktárféle áll, a császári építmények stílusában, halványsárgára meszeltem mindig becsukott, feketesárga ab- láktáblákkal, mellett _ pedig egy szomorú, köhögős bos- nyák posztolt, feltűzött szuronnyal. Lenn a mezőn katonákat »képeztek ki« a közeli és biztos halálra. Évekig néztük ezt a gyönyörű csendéletet Buda gyermekei pedig sóvárogva bámultak a térre, melyen sűrű fű nőtt, sárga pitypangok aranylot- tak, és néha, mikor a korláton véletlenül beesett a labdájuk, dobogó szívvel arra gondoltak szegénykék, milyen jó labdatér is lehetne egy boldogabb gyermékországban, hol a halál helyett az életre képeznék ki a halandókat. A szuronyos őr azonban oly szigorúan nézett rájuk, hogy hazamentek és éjjel róla álmodtak.

Tisztelettel jelentem, hogy ma délelőtt ezen a téren forradalom játszódott le. A nagy forradalom után egy kis forradalom. Kedves, vértelen és vidám. Tizenegy órakor a napfényes égboltból leszállt ide — ritka vendég — egy repülőgép, mely egyenesen a román harctérről jött. Buda-, pest felett már lankad tan repült, a hosszú út után. mint egy pille. Az óriás pillének tudniillik elfogyott a benzinje. Ekkor tört ki a gyertmek- forradalom. Egy pillanat alatt tele lett a tér gyermekekkel. Sokéves száműzetés után, se szó, se beszéd.! átugráltak a pöttöm legénykék a korlátokon, és forradalmi zsivajjal azonnal birtokba vették a tilalmas teret. Nem riasztotta őket többé a bo6nyák őrszem sem, ki azóta valószínűleg valamely boszniai faluban, pipál. Alkonyaiig hancúroztak itten szabadon, a labda is előkerült, birkózó párok hem peregtek a hosszú fűben. Talán a gyermektanácsot is megalakították ezek a boldog, felszabadult játszadozók. Szüleik — nyugodt budaiak — a rendkívüli eseményre kávéscsöbrökben hozták nekik az uzsonnát. Eddig a főváros

sokat vitatkozott azon, kié legyen a mártírok tere. Ma a gyermekek döntöttek, a kicsinyek szabad köztársasága elfoglalta, az élet vonult be a halál helyére.

Az őszirózsás forradalmat a Nyugat írói szinte valameny- nyien saját vívmányuknak is érezték. így volt ezzel Kosztolányi is. Az a szétszóródás azonban, mely a Tanácsköztársaság bukása után qykö- vetfcezett, nem előzmények nélkül történt; a részvétel foka és természete is más volt, a Kosztolányié különösen.

Azonosulása az őszirózsás forradalommal törvényszerű fejlemény volt. Mértéke kezdettől a munka révén mindig azokhoz húzott, akik létrehozták, megalkották az értékeket. Verseinek az a polgári radikalizmus nevelt közönséget, amely a szegények és a béke ügyét is felvállalta. A Világ, a Pesti Napló, a Nyugat harcaiban szövetségessé erősödött ez a kapcsolat. Kivált a béke óhajában volt erős a kötés. Kosztolányinak lételeme volt a zavartalan, lázas munka, az irodalmi élet, a siker. Az élet elemi örömeit, jó izeit, játékait a gyermek ráu talságával tudta élvezni. A háború mindezt elorozta. Közönsége a háború véres színjátékaira figyelt, s ő állandó remegésben élt szüleiért, öccséért, aki megsebesült, s barátaiért. A szörnyűségek érinthető közelségbe kerültek.

Természetes hát, hogy őszinte örömmel fogadta a forradalmat, öröme azonban csak az első pillanatban volt igazán felszabadult, mert a várt békét a forradalom sem biztosíthatta, s a háború elvesztésének konzekvenciáit is sejteni lehetett már. És nem lehetett tudni, hogy a zaklatott. lázas folyamat hol áll meg. Sokan a radikális cselekvésben keresték a kiutat ebből a válságból. Kosztolányi sem dezertált, szerepet vállalt, s cikkeiben is tanúskodik a fordulat nagy emberi lehetőségei mellett. A kultúra és a tőle addig elzárt szegények találkozásától _ új, egészséges közösségi művészetet remél, s meghatottan figyeli ennék első jeleit a színházban, a játszótereken. (Szemek a homályban, Nevek nélkül. Csúnya Mariska ... szép Mariska.) Pedig ezek az írások már a TanácsköztárA döglött militárizmus csúf mezején cigánykerekeket

hánytak és visongtak a kis, nyolc- és tízéves forradalmárok. Szebb halotti tort még nem láttam.

saság idején jelennek meg, Kosztolányi kétségeinek fokozódása közepette.

Ennek magyarázata a részvétel természetéhez is közelebb vihet. Arról van szó, hogy Kosztolányi irtózása a háborútól, békevágya s szerepvállalása a forradalmakban nem a jövőfonmálás forradalmi hitének eszmei bázisán megy végbe Sokkal té- pettebben, fájdalmasabban nézi az eseményeket, mint tölti el a gyors változások láttán, felelősebb építőmunkát sürget (Munkaprogram). Gyakran beszél az átélt szenvedésekről, s felötlik szemléletének később felerősödő két motívuma: »Úgyse intézhettek el semmit«, s a »mindenben csalódtunk«.

Ez a kesernyés bölcsesség a politikai cselekvés és közötte bizonyos távolságot létesített, de nem szigetelte el egészen. A jelenlét egy szabadabb lehetőségéhez maga is ragaszkodott, s ennek írói módszerét már a világháború éveiben kiérlelte. »Itt egy ma élő ember, ki nem ért a magas politikához és egyéb hasznos tudományokhoz, elmondja, mit látott maga körül ...« Így vezette be háborús írásait, s bár avatatlan- ságát túlhangsúlyozta, az igaz, hogy írásaiban nem a nagy- politikára figyelt, hanem az emberek arcát, furcsa gesztusaikat nézve" ismerte föl' a lélekben végbement szomorú változásokat. A semleges témákban, a jelentéktelennek látszó dolgok övezetében érezte magát otthonosnak. Ahol a véletlenül szemébe ötlő tények, események tükrözik a pillanat igazságait. A politikumot is tehát, de önkéntelenül. az állásfoglalás direkt-gesztusai nélkül. Igen jellemző rá, hogy az orosz forradalomról érkező hírek sem a világpolitikai lehetőségekre irányítják figyelmét: a frontról érkező katonalevelekre kíváncsi; s az érdekli: »milyen felhők jártak az égen, milyen kendőben tipegett végig a szeptemberi aszfalton egy orosz anyóka ... milyen módon nőtt a lárma és az izgalom, míg a zendülésből, a tüntetésből ... forG. Drumev '

Szirrhcy Endre

Nincs alku

A gyűrűzve futó hullámok talán elrezegnek az emlék vízén a csönd ezüst kése meg-megvillan ha denevérszárnyon ránkzuhan az éj talán véljük még bágyadtan suhanni anyánk hajdani fáradt mosolyát és reméljük, hogy ami idevillan az tüzet gyújthat egyszer odaát vagy netán a vágyak kongó odújában a lehetőségek megborzonganak és úgy látunk mindnyájan csodákat ahogy csodákat láthatna a vak; ne tétovázz! amit kimondunk abból minden hang szívedig rezeg nincs alku

sem a nyüzsgő világban odakint sem a lelked mélyén idebent.

Hűséges maradtál

Májusnak virágot hoztál a tavasznak zsiba-meleget a hajnalnak rubin-ragyogást a viharoknak fergetegét

adakoztál mécénás módra és a mosolyod most is gazdag kemírthetetlen messzeség vagy hunyorítása a pillanatnak

mindnyájunkhoz hűséges maradtál osztakozni mindig volt erőd ölelésed közös hazába foglal minden bölcsőt, minden temetőt.

DÜLEDEZOBEN

"t

Révész Napsugár rajza

Arapapagáj

Nirev elvtársnak mindene megvolt. Csak papagája nem volt. Pedig úgy szeretett volna otthonában valami egzotikusát, olyasmit, amiről mesélni lehetne mindenkinek, és a vendegek szemében az elragadtatott irigység csillogását láthatná.

Mihelyt Nirev elvtárs behunyta a szemét, mindig egy és ugyanazt a képet látta: a fontos ülésektől és tanácskozásoktól kimerültén hazatér, letelepszik a kedvenc öblös karosszékébe és a papagáját nézi. Az pedig, a maga tarkabarka importszíneivel csillogva, tisztelettudóan bámul gazdájára és valami idegen szóval köszönti: »car- ramba-x vagy — mondjuk — »mamba«.

Amikor pedig vendégek jönnek, a papagáj fennhangon elismctli gazdájának gondolatait, és mindenki tapsol a gondolatok szerzőjének, no meg a papagájnak.

És amikor Nirev elvtárs úgy érezte, már elfogyott a türelme, sofőrjét elküld*e az állatkereskedésbe, azzal az utasítással, hogy vegve meg a legszebb papagájt. Eny óra múlva a sofőr visszatért. A kalitkában pompás madár

üldögélt, csillogó tollai kék színben játszottak. A madár némán nézett Nirev elvtársra, Nirev elvtárs pedig a madárra.

— Hát ez jó papagáj? — kérdezte szigorúan Nirev elvtárs a gépkocsivezetőtől.

— A legeslegjobb! — válaszolt tisztelettudóan a sofőr. — Az utasításban ez áll: vidám természetű és élénk képzelőerejű.

— Elérik képzelőerejű, azt mondod? — felelt kérdéssel Nirev elvtárs, és megint a papagájra pillantott.

— Igen, kérem.

— No, ha így van, akkor jó — bólintott Nirev elvtárs.

Eltelt néhány nap, de a papagáj csak nem szólalt meg. Az elkeseredett Nirev elvtárs kihívott egy szakembert az állatkereskedésből. Az ornitológus hosszasan megvizsgálta a madarat, kinyitotta a csőrét, rá fújt a tollára, azután az étrendről érdeklődött.

— Hát ezt egyáltalán nem értem — vont vállat a madarak jeles szaktekintélye. — Miért hívatott? Ez a madár teljesen rendben van.

— Hogyhogy teljesen rendben? — csattant föl mérgeradalom vált«. »Valaha olvastam egy verset egy kis gyufaszálról. Ez a lángocska ma is fényesebben világít a lelkemben, mint az orosz forradalom titáni fáklyája.«

Jellegzetesen szépírói ez a viszony: téma és szemlélet szabad találkozása, ahol tűnődni, ámulni is lehet, s szóhoz juthat a humor, a játékosság is. A célratörő prog- ramos politizálás elől tehát nemcsak kétségei miatt tér ki. Szépírói ösztöne is ilyen termékeny impresszionizmust sugall. S hogy milyen megejtő remeklésekre képesíti ez a módszer, itt olvasható kis rajza, a Boldog délelőtt a Vérmezőn egymagában is példázhatja.

Igaz. itt a politikum is közvetlenül jut szóhoz, de tessék megnézni, mennyire szerzőjére vall ez a politikum! Hiszen a mezőt, melyet a gyermekek birtokba vesznek, a magyar mártírok vére locsolta, a katonaság, a milita- rizmus, amelytől elveszik, a maga fekete-sárga tábláival, az előtte sdlbakoló bosnyákkal a Habsburg-hatalmat jelképezi. A kisajátítást tehát régi és legális nemzeti érzülettel vonja ártatlan fénybe, s maga az aktus, ez a gyermekforradalom »Kedves, vértelen és vidám«. Semmi sem feszélyezi hát a költőt az esemény rajzában. ‘ Fájdalmas árnya- lású váddal emlékszik arra, ami volt, hírügynökségi szerepet játszva jelenti, ami történt, az előzményeket mesélő higgadtsággal, a friss eseményeket elevenebb ritmusban, a boldog kisajátítás üde látványa által gerjesztett könnyed derűvel adja elő. S végül e kedves látványt a »csúf militárizmus« halotti toraként interpretálva: a beállítás, az ellentátezés játékos paradoxona szinte kedvteléssé avatja az interpretálás örömét. S miközben eme ártatlan színjáték révén hangulatában elkülönül a forradalom drámájától, annak áramában marad, lényegére igent mond. A maga módján tehát, s ezért meggyőzően, s ma is élvezhető elevenséggel.

Kiss Ferenc

sen Nirev elvtárs. — Hiszen nem dolgozik!

— Hogyhogy nem dolgozik? Talán azt akarja, hogy kitakarítsa' a szobát és elmosogassa az edényt? — kérdezte maró gyúnnyal az ornitológus.

— Kérem, ne szellcmes- kedjék — komorodott el Nirev elvtárs, — Hál’istennek, nálam van ember arra, hogy elvégezze a takarítást és a mosogatást. Ez a madár hallgat. Én pedig arra számítottam, hogy a gondolataimat fogja ismételgetni.

Már megbocsásson, ez valami félreértés: az arapapagáj drága és szemet gyönyörködtető díszmadár. De nem beszél...

— Hogyhogy nem beszél?! — rivallt Nirev elvtárs. — Én ezt nem tűröm! Egyetlen beosztottam sem merte megtagadni a kívánságomat.

— Attól félek, ez a papagáj mégsem fogja ismételgetni az Ön gondolatait. Már csak azért sem, mert nem az ön állománybeli dolgozója. Ami pedig a gondolatait illeti — úgy vélem, hivatalában is éppen elég ember akad, aki szíves örömest ismételgeti.

Kosztolónyi részvétele az őszirózsás forradalomban

Kosztolányi Dezső

Csűrös Miklós: Fodor András