Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-28 / 175. szám
Az igazi művészet forradalmi érték” A Tanácsköztársaság kulfuráSis élete A Tanácsköztársaság 133 napja alatt számos olyan kulturális intézkedés látott napvilágot, amely — hosszabb távú fejlődés esetén — alapvetően megváltoztathatta volna Magyarország kulturális képét. A proletárdiktatúra következetes harcot indított az analfabetizmus, a kulturális elmaradottság ellen. Széles körű, mindenki számára elérhető iskolarendszer létrehozására törekedett. A tudományos és művészeti életben is alapvetően új és demokratikus szellem kialakítását tűzte ki célul. Első lépésként államosították az iskolákat, kötelezővé és ingyenessé tették a nyolc osztály elvégzését. Felszámolták az osztatlan falusi iskolákat. A tanítás 3-tól 6 éves korig a játékiskolákban kezdődött. A névváltoztatás oka az volt, hogy ezekben a közösségekben nemcsak óvni akarták a gyerekeket, hanem játékosan tanítani, nevelni is. Hatéves kor után a gyerekek a nyolcosztályos munkaiskolákba kerültek, amelyben a szellemi és fizikai munka egységét kívánták megvalósítani. Bevezették a politechnikai képzést, egy-egy szakma alapismereteinek átadását. Az alsó tagozatokban még folytatódtak a játékiskola mesedélutánjai, később ezeket ismeretterjesztő előadások váltották fel. A szak- és középiskolák a nyolcosztályos munkaiskolára épüllek. A középiskolát ötévesre tervezték, a szakiskolákat pedig négyre. A középiskolák első három évében ismereteket közöltek, az utolsó kettőben pedig ösz- szegezték, rendszerezték az ismereteket. Ezekre . építve igyekeztek tudományos világ- {ííizetét adni a tanulóknak. " Nagy lendülettel és átgondolt intézkedésekkel kezd- 5 ‘MSEC** hozzá a felsőoktatás átszervezéséhez. Üj értelmiséget akartak nevelni, s ehhez igyekeztek minden feltételt megteremteni Megnyitották az egyetemeket mindenki számára. Bármely középiskolából felvételizni lehetett az egyetemekre, s a műegyetemre felvették a kiváló szakmunkásokat. A jövő tudós- nemzedékének nevelésére azonban az egyetemeken tanító professzorok közül sokan alkalmatlannak bizonyultak, ezért Kunfí Zsig- mond hozzákezdett a tanari kar felfrissítéséhez. A konzervatív egyetemi tanács feloszlatása után bizottságot nevezett ki az egyetem élére. Sok új tanár, köztük Babits Mihály, Benedek Marcell, Bolgár Elek, Ferenczi Sándor, Fülep Lajos, Kozma Lajos, Mannheim Károly, Pólya György, Pólya Jenő, Vadász Elemér, Hevesy György, és — az első nő — Dienesné Götz Irén kapott katedrát. A tanácshatalom fontosnak tekintette a könyvtárak átszervezését. Felállították az Országos Könyvtárügyi Tanácsot, valamint ennek segédszerveként az Országos Könyvtárügyi és Bibliográfiai Intézetet. Az intézet Kőhalmi Béla irányításával országszerte megkezdte a könyvtári hálózat kiépítését, továbbá megszervezte a kömyvtárasképzóst. A tudományos és szakikönyvtárak összefogását is tervezték, arra törekedtek, hogy a könyvek mindenki számára elérhetők legyenek. Államosították a könyvkiadást, s létrehozták a Szellemi Termékek Országos Tanácsát, amely engedélyezte a könyvek és folyóiratok kiadását. Nagy példányszámban jelent meg a politikai irodalom; Marx, Engels, Lenin egyes munkái, Kun Béla, Alpári Gyula, Révai József, Rudas László és mások írásai. A szépirodalom klasz- szikusait olcsó sorozatban is kiadták. A Munkásegyetem több tudományos művet jelentetett meg. A könyvek szinte mindenütt kaphatók voltak; fürdőben, házmesternél, moziban egyaránt folyt az árusítás, »-A kép, a könyv, az iskola nem azé — vallotta Lukács György népbiztos —, aki tényleges vagy jogszerű tulajdonosa, hanem azé, aki belőle a legtöbb belső hasznot, a legtöbb gyönyörűséget és épülést képes meríteni. Az, hogy a műkincsek, a színházak, az iskolák stb. a proletariátus kezében vannak, csak a lehetőségét teremti meg az új kultúrának, a tényleges birtokbavételnek ... Ezt a Tényleges birtokbavételt kell a nevelésnek megvalósítania-". K öztulajdonba vették a magánkézben levő műkincseket. A múzeumokban munkáselőadás-so- rozatokat, tárlatvezetéseket rendeztek. A képzőművészet és zeneművészet lehetőségei is megnőttek. Különösen kiemelkedő szerepet játszott a Tanácsköztársaság idején a piiakátmű vészét. Az állam minden lehetőséget kihasználva támogatta az alkotó művészeket; ideiglen.es segélyt, majd előleget kaptak s a Kormányzótanács bizalmas rendeletben biztosította a tudósok és művészek dől gozószőbáját is. Uitz Béla ve- zietésével képzőművészeti tanműhelyt létesítették; Csók Istvánt, Pór Bertalant és Vedres Márkot a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki. A zenei direktórium vezetője Bartók Béla, Kodály Zoltán és Reinitz Béla volt. Később Kodály így írt: »A társaság, amelyben ott voltam, azt hiszem, hogy minden magyar zenészre hízelgő lenne, hiszen Dohnányival és Bartók Bélával együtt lehet. Reinitzet mint az igazság fanatikusát és mint jellemet ismertem meg, melytől tiszteletemet meg nem tagadhatom," A színházak is új tervek megvalósításán dolgoztak, bár nehézséget okozott, hogy repertoárjukban kevés jó és haladó szellemű darab szerepelt. Az államosítások után a Színészek Országos Szak- szervezetének intéző bizottsága megalakította a Művészeti Szaktanácsot. A színház jelentőségét az első perctől fel- isme: i ék; úgy vélekedtek hogy >-míg az olvasáshoz már bizonyos fokú szellemi fegyelmezettség kell, addig a színház szemléltető erejével a bonyolultabb művészi fogalmak megértéséhez is közelebb hozza a közönséget. Ez a nevelés azonban nem csupán annyit jelent, hogy a művészetet a politikai agitáció közvetlen szolgálatába kell állítani. A művészet feladata nem a forradalmi átalakulás technikájára való nevelés, hanem természeténél fogva az egyént, az egyéniséget nevelni forradalmivá, az egyéniséget nevelni aktívvá, vagyis nemcsak érdeklődővé, hanem cselekvővé is. Ezért minden igazi művészet egyszersmind forradalmi érték is." A színházi előadásokat összekapcsolták az irodalmi, művészeti ismeretterjesztéssel. Gábor Andor kezdeményezésére az előadások előtt vagy a szünetben, ismert írók — köztük Kosztolányi Dezső, Barta Lajos, Halasi Andor, Karinthy Frigyes, Komjáth Aladár, Molnár Ferenc és Révész Béla — tartottak előadásokat. Az Újpesti Munkásszínpadon Illés Béla és Dutka Áko6 voltak az előadók. A Tanácsköztársaság idején az irodalmi élet is megélénkült. A Nyugat haladó, tábora — Babits, Tóth Árpád, Kosztolányi — tevékenyen bekapcsolódott az új irodalom vérkeringésébe. A szocialista irodalom számos alkotója ekkor kezdte szárnyait bontogatni. Barta Lajos, Komjáth Aladár, Lengyel József és megannyi más ígéretes tehetségű fiatal alkotó kapott lehetőséget az írásra »... a diktatúra azon az állásponton volt, hogy neki hivatalos művészete nincsen, és a proletár kultúra fejlődése során alakul majd ki a szocialista művészet, de erről a jelen pillanatban még konkrétan beszélni nem lehet" — emlékezett vissza Lukács György a Tanácsköztársaság művelődéspolitikájára. S ezzel tömören jellemezte is a művészetek és irodalom helyzetét, nyitottságát, fejlődésé nek lehetőségeit. Urbán Károly Csehó a kápolna tövében Mitől fénylik a színezüst? Dörgött, villámlott és zápor zúdult a nyakunk közé. De fél óra elteltével megkezdődhetett az előadás a bogiári kápolnadombon. S nem korai ezt kimondani: a balatoni nyári színház rendezvényei — ide számítva a siófoki Táncszínházát is — csatát nyerték. Reméljük, hagyomány- kezdő rendezvényeknek voltunk tanúi... Paul Foster és John Braden western musicaljét láttuk csütörtökön este. Vérpezsdítő melódiák a country, a spirituálé és a dzsessz különböző stílusainak vidékéről: ezek vittek színpadi szituációból újabbakba bennünket. A Syl- ver Queen Saloon című zenés mű könnyed nyári szórakozásnak ígérkezett; mindazok, akik szeretik a vadnyugati filmeket, illetve a könnyű muzsikát — magukat »eleresztve« ülhettek a helyükre. A díszlet — Szoboszlai Péter munkája — a wester- nekből ismert csehót mutatta, s a vadnyugati egy házsoros »város« iskoláját is láttuk, bár ebben kevés jelenet játszódott, s talán enélkül is meg lehetett volna oldani ezeket a jeleneteket. Űj vendég érkezik az Ezüst királynő csehóba. Egy Marie- Clarie nevű fiatalasszony, afféle pionímő, aki, ha kell, helytáll ezüstbányászként és fegyverforgató nőként is. Mint kiderül, a városka legtekintélyesebb, »két pisztolyra hitelesitett" polgára valamikor kicsalta Marie-Claire-ből a bányatulajdonosi jogot, s ezen gazdagodott meg. Van egy közös szerelemgyerekük is, Jasper. A harcias amazon megjelenése indítja el az eseményeket. A kocsma közönsége — azaz a városka lakossága — ész- és szívbeli okokból pártokra szakad. Legalou, a csehó tulajdonosnője, s egyúttal a kisváros Madame-ja Marie- Clatre mellé áll, persze nem érdek nélkül. Arra számít, hogy a kívánatos »áru« majd teljesen beborítja munkájának eredményével azt az oszlopot — fallikus jelkép —, mely ezüsttel egészen belepve Laga- lou jövőjének zálogát képezi. Elizabeth Pennypacker tanítónőnek és a hittérítő nővérének viszont Marie-Claire távozása jelentené a megnyugvást. Mojave, a jövevény nő volt szeretője ugyanis teszi a szépet a tanítónőnek. Van itt még néhány örömlány, egy vadnyugati clownpár és az a bizonyos tejfölösszájú, keletről érkezett venselgető fickó sem hiányozhat, akiről egy adott pillanatban kiderül, hogy kitűnően céloz. Tehát a western minden élő kelléke adott. Hogy mégsem lett fergeteges előadás a musicalből, az a szerzőn, Paul Fosteren múlott. »Mindig' azt kísérlem meg, hogy hézagokkal, lyukakkal írjak, mint ahogyan Henry Moore szobrain is lyukak vannak. A lyukak lélegzetvételnyi szünetek, szabad teret biztosítanak a színész és a rendező kreativitásának.« A szerző vallott így darabjairól Csakhogy ebben az esetben sok volt a lyuk, s nemhogy Hemy Moore szobra, de egy közönséges sajt sem állhat csupa lyukból. Csak néha-néha szikrázik föl a darab az író jóvoltából, többször a rendező és a színészek ötleteiből. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy a darab könnyed, hangulatos muzsikája ebben az esetben jobb, mint a textúra. A színészek nagyon megdolgoztak azért, hogy csak percekre »üljön le« az előadás az írói anyag gyöngesége miatt Lengyel Pál rendező a szerep- osztással is igyekezett a produkció javára billenteni a mérleget. Csákányi Eszter például élete egyik legemlékezetesebb szerepéhez jutott Miss Pennypackerrel: eszköztelen természetességgel játszik, sugárzóan szép képes lenni, nem csodálnánk, ha Mojave — Lukáts Andor küzd meg a szereppel — őt választaná. Nagyon jó Marie Claire-nek bizonyult Kishonti Ildikó, ez az egészen különleges tehetség, akinek hangja Edith Pi- afot idézi, megjelenésében viszont »valódi« vadnyugati asz- szcxny. Az örömlányok Czakó Klára — Lagalou csehósné — irányításával végzik áldásos tevékenységüket. Közülük Little Britchesnek — alias Popsy — van saját arca. élete, s ezt nagyrészt, a jól helytálló Horineczky Erikának köszönheti. Spindler Béla »hallgatag embere« megidézi Charles Bronsont is a Volt egyszer egy vadnyugat című western- bői. Remek vadnyugati Stan és Pant »hoz« Gőz István és a sérült ifj. Mucsy Sándor szerepébe előadást mentve beugró Bezerédi Zoltán főiskolai hallgató. Eperjes Károly humorát élveztük, mozgáskultúrája sok zenés, táncos mű főszerepére teszi majd alkalmassá őt. A két szemforgató hittérítőnővér szerepében Cselényi Nórának és Sándor Erzsinek tapsoltunk; ismét felfigyeltünk Cselényi kitűnő énekesi teljesítményére. A sikerért dolgozott még Horváth Zsuzsa, Tóth Eleonóra, Serf Egyed, a kis Szabó Jánoska — ő alakította Marie-Claire fiát —, Havas Fanny jelmez- tervező és a Cormorán együttes. Leskó László Virágzó ü a szőlőtelepen Máriatelep zamatos rizling- jét kóstolgatom az árva szőlőben. Kivesztek a tőkék, irtásuk helyén épületek emelkednek, A Keszeg, utca pedig csak a nevében őrzi alig pár évtizedes múltját; bőséges zsákmányt ígért a horgászoknak a kis-balatoni hangulatra emlékeztető zsombékos vidék. Ba- latonmária-fürdő rohamosan kedvelt üdülőhellyé fejlődött Pécsiek, nagykanizsaiak, kaposváriak, komlói bányászok kezdtek el gyors iramban építkezni, sok gyermek üdül a tó partján, a külföldiek szívesen látogatnak — ahogy az egyik német vendég írta — »Marien- badba«... Érdekes a település története. A keszthelyi Festetich hit- bizomány zalai, északi parti szőlőjét kipusztította a filoxé- ra. A kormány támogatásával a déli parton, ezen a területen pótolta a veszteségét. A szőlőtelepítés ötszázhetvenhét holdat szakított- ki Balatonke- resztúr területéből. Hegyközség született, Máriatelep néven. Vele összefüggő lakott hely volt Hullámtelep. 1925- ben a belügyminiszter Mária- telepet és Hullámtelepet községgé nyilvánította, Balaton- mária lett a neve. Említésre méltatta a belügyminiszter, hogy megkülönböztesse Bala- tonkeresztúr »mezőgazdasági jellegű anyaközséget" a »virágzó üdülő- és nyaralóteleptől", Balatonmáriától. A szőlő csak a kezdetet jelentette a község fejlődésében. Arculatát mindinkább azok a jellemzői alakították, melyek az üdülőket is vonzották. Az 1909-es Kogutowitz-féle térképen még kék színnel jelölték a balatoni nagyberket, mely csaknem a vasútállomásig húzódott A máriai övcsatorna és a balatonfenyves! határárok volt hivatott arra, hogy lecsapolja a berket. A fürdőélet az első világháború után indult meg. Bernáth Aurél az Így éltünk Pannóniában című könyvében említést is tett róla: »Ide jártak fürdeni a mögöttes községek lakói, legnagyobb mértékben a marcaliak, zömmel a kisvasúttal, kocsival, hintával...« Balatonmária-fürdő az elmúlt években csupán fiatalodott. A régi fürdőegyesület cölöpökre épült kabinsora helyén nemrég épült strand fogadja a víz szerelmeseit. Üj szálloda épült, A Touring Hotelben májustól szeptember végéig kétszázharmincnégy ágy áll a vendégek rendelkezésére. Az utazási irodák vendégeit találjuk itt. Mária szívében épült a Delta étterem, mellette az új ABC. 1977-ben húszmilliós forgalmat bonyolítottak le, ez tavaly huszonhárom millióra növekedett, az idén huszonöt millióra számítanak. Az idén júliusban öt és fél millió forint volt a bolt forgalma. Egy-egy hét végén általában háromszázharmincezer forintot nyelnek el a reggeltől estig megállás nélkül kattogó pénztárgépek. A téli forgalomnak ötszöröse a nyári. A sorbaállás ugyan jellemző, de bő áruválasztékot kínál a bolt A régi 7-ess útvonalon érkező a Birkacsárda környékén találkozik a Balatonmária- fürdő helységnévtáblával, a vasúton és a hajóállomáson kívül máshol megfeledkeztek a tábla kihelyezéséről. Dr. Szekeres László Államidíjas körzeti orvosisal beszélgettem. — A Balatonkeresztúri Községi Közös Tanács három települést irányit. Hozzá tartozik az anyaközség, Balatonmária- fürdő és Újlak. Főleg az idegenforgalom tesz különbséget a három település között: aki itt üdül, az Balatonmária-für- dőn nyaral. De például az egészségügyben már nem beszélhetünk községhatárokról. Keresztáron mintegy ezerhat- százan élnek, Újlakon kétszázan, Márián nyolc-kilencszá- zan. A hét végén • tizenhéthúszezren is megfordulnak. — A fejlődés eredményeit miben foglalhatjuk össze? — A legnagyobb eredménynek a,víz bevezetését tartom, ha még van is 25 kilométer ellátatlan terület. Fontos volt az is, hogy a régi 7-es útvonalát kivezették Balatonmáriáról. Korszerűbb lett az állomá-, sunk, kialakult a bolthálózat,' bővült a keresztúri iskola, ezáltal a máriai gyerekek is job'1 körülmények közé kerültek. Üj rendelő épült, ahol már fogorvosi és gyermekorvosi szolgálat működik. Megfelelő a gondoskodás az itt élő öregekről. Bárdos János a községi közös tanács elnöke. — Hol tart ma Mária fejlődése? Mit ígér a közeljövője? — Legfontosabb teendőink közé tartozik a szennyvízcsatornázás, az úthálózat korszerűsítése. Belátható időn belül sor kerülhet rájuk. Tovább kell fejlesztenünk az egészségügyi ellátást, az óvoda megfelelő elhelyezésével bölcsőde létesítésére is gondolhatunk. Bővítenünk kell a szolgáltatásokat. A Balatonpart fejlesztése megkövetelte, hogy rangsorolják a településeket, mi a legfontosabbak csoportjába tartozunk. Ez egy kicsit izgatottá tesz bennünket, de azt is tudjuk, hogy megfelelően kell élnünk a lehetőségekkel. Balatonmária-fürdőn ezekben a napokban több rendezvényt tartanak abból az alkalomból, hogy ötvenedik születésnapjukat ünnepük. Az üdülőhelynek patinája van, amelyre lakói büszkék, s azt várják, hogy továbbra is vonzó lesz a település. Korányi Barna Somogyi Néplap
