Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-27 / 174. szám

Beleszületett emberek vagyunk” Dinnyések A pozdorjalemeaekből össze­rótt ház kívül-belül fehérre meszelt. Bent egy nagy szo­ba az egész. Körbe a falak mentén ágyak, középen asz­tal, s csak az egyik távoli sa­rokból nyílik ajtó egy kis kamrafélére. A villanyt be­vezették, amúgy más komfort nincs, de akik ezt az életet választották, nemigen kíván­nak többet. Azaz hogy kíván­nak, de ezzel a foglalatosság­gal afféle »nomád életmódot« párosul. Nagy Jánosék ideiglenes otthona még a jobbak, a tá­gasabbak közül való. Mert látni alacsony, földbe ásott, fóliával bélelt faviskókat is, kint valahol a szántás szélén, lehetőleg minél közelebb a terméshez, amelyet nyár de­rekán bizony éjjel is, nappal is őrizni kelt A családi ott­hon az igazi, messze van in­nen, a tiszán­túli Csányban. Majd csak ősszel térnek vissza oda a dinnyések. Az asszony szapora be­szédű. Férje most Kapos­váron a dol­gát intézi, ő helyettesíti kint a mun­kában és a hi­vatal oft tár­gyalásokon. Mert ajiogy érik a dinnye, rendre érkez­nek a szállító teherautók vinnének mind többet a nyár talán legkelen­dőbb gyümöl­cséből. — Vinnék, ha érne, de az a baj, hogy nem érik. Csak esik az a rengeteg eső, a diny- nye meg fúvódik, sehogy sem akar érni. Amúgy jó a ter­més. akad dinnye bőven, de hiába járjuk a földet, elvétve ha találunk érettet. Már na- gvon kéne a jó idő, nagyon elkéne már nekünk. Azt tartják, akár a jó ter­més. akár a rossz, csak pa­naszkodnak a dinnyések, ná­luk ez afféle szakmai árta­lom. Annyi igazság van ben­ne. hogv aki kora tavasztól egy hatalmas földdarab mel­■ lett éli az életét, és ki tudja hányféle természeti csapástól retteg, az bizony feléli nyu­galma tartalékát, ahogy kö­zeledik a szezon vége — ami még messze van a csokonya- visontai határban vendégeske­dő család számára. Egyre hosszabbak, egyre fárasztób­bak a nap>ok, nem megy már az éjszakai alvás sem, hiszen van mit félteni a sötétben ér­kező hívatlan »vendégektől«. Csány és Hort községekből minden évben mintegy 900 család kerekedik útra, hogy az ország különböző tájain termelje a dinnyét. Miért te­szik? — Ebbe már beleszülettünk — így mondja: beleszületett emberek vagyunk. — Jártunk Buzsákon is, ott most a bá­tyám dolgozik a családjával. László, a kisebbik fiú szep­tembertől nyolcadik osztályos tanuló lesz. Édesanyja szerint jó szeme van a dinnyéhez, meglátja messziről, melyik az érett. — Nem olyan nehéz munka ez, csak sokat kell dolgozni, másra nemigen jut idő. — Hajladozik az indák között, keresi az érettet. Huszonhárom éve házaso­dott össze Nagy János és fe­lesége, és éppen huszonhárom éve, hogy dinnyével foglalkoz­nak. — Édesapám is itt van ve­lünk — mondja az asszony —, ő már nyugdíjas, de negy­vennégy éven át dinnyét tér-1 mesztett. Azelőtt uradalmak­ban. később ott, ahol kellett. | Húsz évig égi' helyen volt, Nagykőrösön. Most eljött se­gíteni nekünk. Ballagunk a szétterülő diny­nyeföldön. Körös-körül a hamvas, kékeszöld héjú. óriás gyümölcsök. A gyakorlatlan számára nehéz különbséget tenni, melyik az érett. Van is baj belőle. Hiába őrizték, egyik ’éjjel a tábla túlsó szé­lén több tucatot felhasogattak ismeretlen látogatók. Ez is a dinnyés kockázata, aki részes­ben termel. Ha jó a termés, szép a jövedelem, ha; rossz, télen pótolják a vesztesé­get más munkahelyeken. s azért csak készülnek a követ­kező tavaszra. Amikor végre hazatérnek, még hónapok múltán is elal­szik az esti televízió mellett, ősszel pótolja a nyári hóna­pok elmaradt alvását, s tél közepe lesz. mire beáll az egyensúly. A föld szélén a szénaboglya mellett új Lada áll. Ma már ez is a dinnyésélet egyik jel­képe, a személyautó. Nélküle mozdulni sem lehetne. De so­kakban csak ez marad, meg a szóbeszédben »muzsikáló összegek« nagysága. Amelyek csak ritkán olyan nagyok, mint az elbeszélésekben. A dinnyének »legendája« van. A zöld héjú, piros beiű gyümölcs mindig is különle­gességnek számított. Az or­szág két kis faluja adja a szakértő dinnyések generáció­ját. A titok egyszerű együtt élni. Nappalt és éjszakát fel­áldozva lehet eredményt el­érni. Sok-sok kockázattal, iz­galommal és nem ritkán ke­serű csalódással, hiszen elég egy tízperces jégverés is ... Nehéz a dinnyés élete, de benne van mindaz, ami örö­met és kétséget a munka ad­hat: az ősi küzdelem a ta­vaszról tavaszra feltámadó földdel. Ezt a küzdelmet ve­rejtékkel vívják, de nem szók-, ták elveszíteni. Bencsik András I MAI KOMMENTÁLUNK Védjük a környezetünket! Környezetünk védelme, tisz­taságának megóvása mind­nyájunk érdeke. Sok szó esik erről a televízióban, a rádió­ban, a sajtóban, különféle fó­rumokon. A megyei Népi El­lenőrzési Bizottság egy utó- vizsgálat keretében visszatért arra. hogy ki mit tett a köz- tisztaságért a városokban és a Balaton-parton. A vizsgálat szerint javult a köztisztaság helyzete a két évvel ezelőtt tapasztaltakhoz képest. Az általános képbe természetesen az is beletar­tozik, hogy jó néhány telepü­lésen bőven van tennivaló. A Tegyünk többet lakóhelyünk tisztaságáért, rendjéért! — felhívás nyomán kibontako­zómozgalom, a helyszíni ellenőrzések a legfontosabb tennivalókra irányították a f -veimet. A NEB-ülésen szó esett a p^nzt igénylő megoldásokról, például új köztisztasági gépek beszerzéséről, a szemétszállí­tás fejlesztéséről, további csa­tornák építéséről. A jelenleginél sokkal szebb lehefne a környezetünk, ha mindnyájan jobban vionáz- nánk rá. S ehhez általában pénzre sincs szükség, csel; nayiobb figyelmességre. Ál­landóan kongatják — joggal — a vészharangot, olyan nagy méreteket öltött a szemetelés. Most már nemcsak rossz bú­torokat dobnak el, hanem ki­öregedett gépkocsikat i$. Nemcsajc a piszkos vizet ön- tik ki, hanem a használt ola­jat is. Elszomorító a városi, a ba­latoni boltok, bisztrók, pavi­lonok környéke. Szinte nem lehet kikerülni a sok-sok el­dobott csikket, zacskót, jég- krémpapírt és egyebet. Sok­szor azért kerül a szeméi n földre, mert egyetlen hullá­dé.zgyűjtö sincs az üzlet kör­nyékén. Ilyenkor nyáron szinte elviselhetetlen bűzt árasztanak a szemetes konté­nerek, edények. Sajnos ezek tisztán tartása vagy cseréje nincs megoldva, pedig köz­egészségügyi szempontból is nagyon fontos volna. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság szorgalmazza, hogy minden eszközt használjunk fel a helyzet megvállozta'á- sára. A figyelemfölkeltő pla­kátok. a moziban vetite't f ! hív ások. a sajtócikkek együttes hatása bizonyosan eredményt hoz. Különösen fontos, hogy a fiatalok is megértsék a környezet védel­mének jelentőségét a jövő szempontjából. A jó persze kevés, az is fontos, hogy a közösség érde­kében bírságoljanak, büntes­senek. Biztosan javulna a városok, a Balaton-part rend­je. ha az ingatlantulajdono­sok tisztán tartanák a járdá­kat. a portájuk körmiekét, s aki elmulasztja a kötelessé­gét, azt kivétel nélkül meg­büntetnék. A felelőtlenül ki­dobált használati eszközök, gépkocsik, az erdőben ki­eresztett olaj miatt ma már elégtelen a bírság. Az volna igazságos, ha az ilyen szeme- telök megtérítenék a takarí­tás, a szállítás költségét. Az új gépek beszerzése, a köztisztasági dolgozók mun­kájának nagyobb becsülete sokat javíthat a helyzeten, mégsem oldhat meg mindent. Legfontosabb a lakosság mozgósítása a környezet vé­delmére! L. G. Az idén először Itt a csoko- nyavisontai tsz-nél kötöttünk ki. Negyven hektáron ter­mesztjük a nagyobbrészt szi- 1 getcsépi fajtát. Csináljuk, ha boldogulm akarunk, de a gye­rekek már nem kívánják ezt a mesterséget. János, a ragyobbik fiú gép­jármű-villamossági műsze­rész. — Még a nyálon itt dol­gozom, de ha letelik a katona­időm. elmegyek a szakmámba. Itt nincs más. csak a dinnye, reggeltől reggelig. Az öcsém is más szakmát választ. Telexen megy az üzenet, URH-n a riasztás „Terelik” a vizet a Balatonén Mikroszómífógépes ■ I rr • r r ■ I r idojarasjelzes A mikroszámítógépek, az elektronika mindentudói igen jó teljesítményű »levelibé­kák« is lehetnek. Számos ilyen kisméretű komputer — a Sie­mens-kutatólaboratórium leg­újabb módszere szerint — ezt a feladatot sokkal kisebb rá­fordítással és nagyobb való- f -í miségi aránnyal végzi, mint a nagy számítógépek. Az észa-1 ki félteke időjárásjelzésével * 128 mikroszámítógép foglalko­zik. Minden egyes gép 1500 km­es hosszúságú és szélességű te­rületének 16 pontján végez méréseket három magasságban a hőmérsékletre, valamint a légnyomásra vonatkozóan. A számítógépek egymás közt összehasonlítják a mérési adatokat. Az eredmények idő­járás-térkép formájában egy képernyőről leolvashatók. Ha lenne egy tökéletesen pontos makett a Balaton kör­nyékéről, és valaki leemelné róla a házakat, azután egy vé­kony földréteget, igencsak el­csodálkozna. Azt hinné szú­nyoghálót lát, annyiféle földbe ásott, keresztül-kasul húzódó csövet, vezetéket pillantana meg hirtelen. Ariadné fonala sem segítene Thézeuszon, ha el akarna igazodni ebben az útvesztőben. És mégis el kell igazodni benne, mégpedig gyorsan, mert ha nem sikerül­ne... Jobb, ha föl sem sorol­juk a veszélyeket. Ma még a vízvézetékrend- szer gazdáit is sok minden akadályozza abban, hogy per­cek alatt átlássák a hálózatot, félni ugyan nem félnek tőle, de sokat fő a fejük miatta. Topscháll József, a regionális vízmű vállalat főmérnöke két­kedő mosollyal kezdte a ma­gyarázatot, amikor elébe áll­tunk, hogy szeretnénk megis­merni a vízellátás mechaniz­musát. Szerencsére segítette a beszélgetést, hogy ez a rend­szer — bármily bonyolult is — logikus és érthető. Öreg jószágok 1910-ben kezdett kiépülni a balatoni vízmürendszer. Nagy­apáink egyszerűen oldották meg a dolgot: egy-két kútra építettek egy-egy vízműtele­pet, amely azután ellátott egy- egy községet. A hatvanas évek végéig tartotta magát ez a módszer, és a meglevő öreg jószágokat javítgatták, toldoz- ták-foldozták. Közben lassacs­kán kiderült, hogy az egyre jobban duzzadó Balaton-parti települések kinőtték az elavult vízellátó rendszert. Hatvannyolcban megkezdték a regionális vízművek építé­sét. Télen az új hálózat — amely újonnan fúrt kutakra és a Balaton vízére épült — fél­gőzzel is ellátja az északi és a déli partot, áprilisban azon­ban újra munkába kell állíta­ni a nyugdíjas kort már rég megért vén vízműtelepeket, hogy ne legyen fönnakadás októberig. És — mint az idén is — így sem mindig lehet el­kerülni a vízkorlátozást. A kontraszt A DRW hat üzemigazgató­sága közül kettőnek vannak olyan vízműtelepei, amilye­nekre a balatoniak is áhítoz­nak. A velencei és a kincses­bányai hálózat félautomata b-rendezésekkel üzemeltethető egv szobából. A főmérnök ezekről büszkén beszélt: — Az ilyen berendezések minden információt közölnek az ott levő emberekkel, és ők gombnyomásokkal több tíz ki­lométerre levő csapokat nyit­hatnak, zárhatnak. Jól képzett üzemmérnökök dolgoznak ott, tartják a kapcsolatot a fo­gyasztókkal, bármikor szükség szerint beavatkozhatnak, átál­líthatják a rendszert, A kin­csesbányai vízműveknél jövő­re már gombokat sem kell nyomogató:, hanem számító­gép üzemelteti az egész háló­zatot. Az ilyen üzemirányító diszpécserközpontoké a jövő. Egy hasonló berendezést lát­tunk Siófokon, a szennyvíz- telepen. Ugyanazt tudja, mint említett »társai«, csak épp a piszkos vízzel. Zamárditól Ba­latonvilág’osig bármi történjék is a föld alatt, ez az okos gép jelzi, és ha netán baj van, egv gombnyomással késleltetni le­het a nagyobb bajt, amíg oda­érnek a szerelők. A balatoni diszpécserek Ha nincs is ilyen korszerű, a hibákat észlelő és a vízháló­zatot irányító központja a ba­latoni ívóvízellátó rendszernek, azért már jobb a helyzet, mint néhány éve volt. Topscháll Jó­zsef elmondta: i — A délkelet-balatoni üzem- I igazgatóságnál működik egy I diszpécserszolgálat. Hozzájuk i csupán a jelzések futnak be, a I hibákról, a termelés alakulá- , sáról és sok másrój. Azután I egy másik apparátus gondos­kodik arról, hogy zavartalan legyen minden. Az első lépé­seket már megtettük, készü- I lünk a korszerűbbre. Nyolc- I vannégy táján jutunk el a I »velencei szintre«. I Ma a diszpécser csupán te­lefonon vagy telexen tartja a kapcsolatot a központtal, a műszáki ügyelettel, de ha ko­molyabb intézkedésre van szükség, akkor csak jelezni tud. Ez év végén már közele­dik egymáshoz a jelző és a végrehajtó funkció, rádiótele­fonos gépkocsikat kap a szép­laki diszpécserközpont, a hi­baelhárítás gyorsabb lesz, és nem kell több lépcsőn átmen- í > egy-egy intézkedésnek. A diszpécserek nem lusta emberek. Ilyenkor, amikor tömve van a Balaton-part. és szinte» percről percre változik a vízfogyasztás, gyorsan és precízen kell dolgozniuk. Ren­geteg munkájuk van. Egy pél­da: az egyik nap a MAHART jelentette, hogy Földváron a Balaton olajjal szennyeződött. A vízmű központi diszpécser- szolgálata gyorsan riasztott. Égy óra múlva semlegesítették a szennyező anyagot a szak­emberek. Ha nem is automata gépcsodákkal, hanem »csak« néhány ember gyors munkájá­val, de sikerült megmenteni Földvárt egy öt-hat napos víz­hiánytól. Lulhár Péter 3

Next

/
Thumbnails
Contents