Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-20 / 168. szám
Ä gyermek és a mese >1 Volt egyszer egy kilincs” Mesélnek-e a gyermeknek a családi környezetben? Erről — az azonos típusú forrásokból eredő párhuzamok elkerülése végett — Somogytamócá- ról az óvónő véleményét; Kaposváron, a Petőfi utcai óvodából pedig a gyerekekkel folytatott beszélgetést idézzük. Dr. Seres Lászlóné: »Elég rossz tapasztalataim vannak. Úgy érzem, hogy amilyen szépek a porták, a házak itt Somogy tarnócán, azzal nincs aránybán a szellemi igény az emberekben. Igaz, a mesekönyvet megveszik a gyerekeknek, sokszor ki is kérik a véleményemet. De ha elmegyek családot látogatni, kiderül, hogy a, meséskönyveket legföljebb, a gyerek lapozgatja, s mivel nem mesélnek neki, rákényszerül arra, hogy a képek alapján ő maga képzeljen el egy mesét. A szülők arra hivatkoznak, hogy nincs idejük, de ezt nem tudom elfogadni. Ügy gondolom, a szülők meggyőződése arról, hogy hogy a mesélés nagyon fontos a gyermek értelmi, érzelmi Rippl-Rónai megismeréséhez Somogyi bibliográfiák, 7. kötet A Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár a napokban jelentette meg a Somogyi bibliográfiák sorozatának hetedik kötetét. A 370 oldalas kiadvány fontos hozzájárulás megyénk legnagyobb művészfiá- K ná^r/negismeréséhez, életművének további, még részletesebb feldolgozásához. A jól sikerült kötet olyan előző . kiadványok tapasztalatára épült, mint Kaposvár várostörténete, vagy a még korábbi Vaszary János-biblio- gráfia. A sorozat a könyvtár tudományos, ugyanakkor népszerűsítő munkája színvonalának emelkedését jelzi. Hely- történeti jelentősége mellett szinte valamennyi darabja országos érdeklődésre is számot tarthat. Így van ez a legújabb kötetével is. Eddig ugyanis részletes, mintegy 2150 tételből álló Rippl-Rónai- bibliográfia még nem jelent meg. A korábbi, hasonló jellegű kiadványok többnyire válogatást adtak. A legutóbbi is 14 éve jelent meg, s az azóta püblikált cikkek és tanulmányok száma meghaladta a kétszázat. A bőséges forrásanyag láttán a korszak és a művészet kutatója mindig talál új adalékot. A bibliográfiát Aknai Tamás mértéktartó, ugyanakkor újszerű hangvételű Rippl- Iíónai-pályaképe vezeti be. A rövid ismertetést jól egészítik ki á festőről felsorakoztatott könyvészeti tételek. Magáröl a bibliográfiáról annyit, hogy a legmodernebb tudományos módszerrel csoportosított és kialakított témák alapján közli az anyagot A már említett Aknai Tamás —• Rippl-Rónai József művészete című tanulmánya mellett —' a kötet olvasóját a bibliográfia használatában igazítja el. A fontosabb források felsorolása után a művész írásai és nyilatkozatai több mint hetven tételben szerepelnek. A festőről szóló önálló munkák, irodalmi felsorolások után következik a mintegy kétezer tételből álló hatalmas bibliográfia. Az 1977. június 30-ig megjelent irodalomjegyzék — és az egész kötet — Fiola Pál és Sípos Csaba munkája. A könyvészeti anyag mellett megtaláljuk Rippl-Rónai illusztrációit, képeinek másolatait és a róla készült portrékat is. A kötet végén irodalmi mellékletet, a festőről és a festőhöz írt verseket, írásokat közöl a kiadvány. Ez is új színfolt bibliográfiai irodalmunkban. Az utolsó évben hely- és a névmutatók mellett a festő kiállításairól, önálló ,é>. M]ektíy„.t4rlatairóU a művészeti mozgalmakról, az intézményekről és a társulatokról is eligazítást kapunk. A kötet valamennyi fellelhető újságcikket ismertet, a helyi és az országos lapokból egyaránt. A megyei könyvtár most megjelent bibliográfiája jelentős hozzájárulás a további, még alaposabb Rippl-Rónai-életműhöz. A. A. fejlődése szempontjából, egy hosszú és folyamatos munka eredménye lesz. Amikor ide kerültem, még meséskömyv sem volt a polcokon odahaza. Ma már megveszik a mesekönyveket a szülők, sőt úgy tudom, hogy egy gyerek kivételével mindenki járatja a Döirmögő Dömötört. Ezt magam kezdeményeztem, s a postás bácsi nagy örömmel jelentette, hogy «-viszem ám a családokhoz«. A gyerekek ezt otthon nézegetik, viszont itt az óvodában szinte követelik, hogy én az elejétől a végéig olvassam föl nekik. Elvárják a mesélést, amelyet otthon nem kapnak meg. A Petőfi utcai óvoda, Ka~ posvár. Óvónő: Kinek szoktak otthon mesélni a szülei? Gyerekek (némi csönd után): Nekem. Nekem is. Óvónő: Péti, neked ki szokott mesélni? Péter: Apu meg anyu. Óvónő: Azt is mondd meg, hogy njesekönyvből vagy anélkül mesélnek? Péter: Nem mesekönyvből, vetítőből. Óvónő: Kinek mesélnek könyvből vagy anélkül? (Csak néhányan jelentkeznek.) Egy kislány: Nekem csak anyukám szokott mesélni, mesekönyvből, apukám nem. Egy kisfiú: Engem az apukám mindig be szokott csapni. Mindig azt mondja: Volt egyszer egy kilincs, tovább nincs... Balázs: Nekem a tévé szokott mesélni! Óvónő: És a tévé után szoktak neked mesélni? Balázs: Nekem nem. Óvónő; Az előbb mondtad, hogy neked ez a mese megvan, az apu szokta olvasni. Balázs: Hát... olykor. Miklós: Nekem a Robin Hoodot is mesélték, könyvből! Óvónő: És ki mesélte ezt neked? Miklós: Az anyu. * — Ki emlékszik rá. hogy legutoljára, mit meséltek neki otthon? Egy kisfiú: Nekem semmit Másik fiú: Nekem se. Vera: Tegnapelőtt mesélték nékem a Gabi karácsonyát. Péter: Nekem az öreg bakancsot. Egy kislány: Nekem meg a kis Mukkot vetítették. — Kinek van otthon miese- lemeze? Gyerekek: Nekem! Nekem is! — És mi jobb: ha a lerpez vagy ha anyu mesél? Gyerekek: A meselemez. Óvónő: Jancsika, te például miért szereted jobban a me- selemezt, mint ha anyu' mesélne? Jancsi: Azért, mert a Robin Hood nyila az jobb! Ez könyvbe nekem nincs meg. — Azért szereted jobban a meselemezt, mert anyu nem mesél.? — Igen. A fenti példa — ahogy mondani szokás — «önmagáért beszél«, mégis ide kívánkozik néhány megjegyzés. Feltűnő, hogy a gyerekek nagy része mesélés alatt vetítést, tévénézést, lemezhallgatóst ért. Ez is a hagyományos, a szülő mesélésének háttérbe szorulására utal. A tévé, a vetítő, a hanglemez meséje esetenként nagyszerű kiegészítő lehet, de teljesen sosem pótolhatja azt a közvetlen kapcsolatot, amoiy megéléskor a gyermek és a szülő között jelen van. Jancsi nem anyu és a hanglemez meséje között foglal állást a lemez mellett, egyszerűen arra szavazott. ami van. Arcú nincs, annak nem mérheti föl az értékét — csak a hiányát. (A Petőfi utcai óvoda előtt egy fiatalasszony, aki hároméves kislányának esténként rendszeresen mesélni szokott, elmondta, hogy azért vett ajándékba sógornője fiának meselemezt,' mert annak szülei váltott műszakban dolgoznak, így nem érnek rá mesélni.) De még a meselemez is jobb, mint a semmi, jobb a «Volt egyszer egy kilincs, tovább nincs !«-nél. A gyermek csalimesével való rászedese a szülő iránti bizalom rovására mehet, s valószínűleg megy is. Vajon mit érezne egy felnőtt, ha színházba menvén, Csehov Ványa bácsija rninü- járt az első felvonás ele.ién így szólna: Tegnap éjjel kis- nyúlLal álmodtam. Talán ha a kisnyúl' farka hosszabb lett volna, az én mesém is tovább tartott volna... S ezzel függöny. Tizenhatezer óvodás keen gyermek várja Somogybán, hogy meséljenek neki. Nem csalimesét, nem krimimesét, hanem igazit és szépet; a szülei ajkáról. Futja-e tíz «gyermékperc- re« esténként — egy egész gyermekévből ? Fekete Gábor HÉTVÉG! TÁIOLÓ 3akab-napi búcsú Szán tód pusztán Kétnapos, nagyszabású rendezvény színhelye lesz szombaton és vasárnap felújított népi műemlék- együttesünk Szántódpusztán. Felújítják a Jakab- napi búcsút és vásárt. Szövetkezetek és népi iparművészek árulják majd nép- művészeti portékáikat, lesz folklór- műsor, vásári komédia és táncbemutató is. Hagyományteremtő színes ünnepséget terveztek a rendezők, amelyen bizonyára szívesen vesznek részt a hazai és külföldi Balaton- imádók. A Budapest Táncegyüttes lép föl szombaton 20 órakor a siófoki Dél-balatoni Kulturális Központ nyári táncszínházának soron következő bemutatójaként. Ebben az intézményben látható három közkedvelt karikaturista — Brenner György, Fülöp György és Lehoczki István — kiállítása augusztus elsejéig. Balatonbogláron — azaz: Boglárlelle bogiári kápolnáiban — Hajnal Gabriella Mun- kácsy-díjas textilművész és Kass János Munkácsy-díjas grafikusművész alkotásait állították ki. Mint arról hírt kaptunk: nagy a sikerük. , Boglárlelle lellei szabadtéri színpadán — itt az ifjúsági park is — ma este 20 órakor az Omega együttes ad hangversenyt, míg holnap diszkóműsor lesz. Szombaton 18 órától a barcsi 'művelődési' központ előtti téren úttörő-fúvószenekarok adnak hangversenyt. Vasárnap pedig a strand szabadtéri színpadán lépnek föl. Barcs, Budapest, Kaposvár, Madaras és Oroszlány fúvósgyerekeinek tapsolhat a közönség. Kadarkáira, az idősb Ka- poli Antal Körzeti Művelődési Házba érkezett a somogyi képzőművészek vándorkiállítása. Vasárnaptól augusztus elsejéig láthatók a művek. bevágta a kis maradék kenyeret-szalonnát a zsákjába. Iszkoltak beljebb, be egyenesen a bodza közé. Látni onnan már nem nagyon láttak ki az útra, de a dübörgést, azt hamarosan meghallották. S aztán már ott is voltak. A pikák még csillantak egy- egy utolsót, mielőtt beértek volna a földút fák takarta részére; ám itt, ami látszott belőlük a nyárzöld levélfüggönyön át, az egyszerre sokkal valóságosabb lett. Az imént még fénylő, csillámló látomás most közeli, húsba döfhető fegyverré vált. A csúcsos román katona9. Mert megállt az állkapcsa is, nem rágott. Csak lesték szótlanul mind a hárman, hogy mozdulnak-e hát a lovasok, s ha igen, merre? Szellő nem rezdült; állt az idő is. — Mikor mondtam már én, hogy forduljunk vissza! — sóhajtott fel egyszerre Dvor- zsák. — Igaz. Azóta már rég pika- hegyen lehetnénk. Ha, mondjuk, például arra lejjebb érnek utol, a búzatarlón. . — Nem úgy értettem, hanem ügy, hogy ha még addig se jöttünk volna. Minek? Hi- sapkák, a bolyhos csalánszövet szén így most még az is le- zubbonyok szinte kézzel elérhet, hogy ebben az átkozott hetöen trappoltak el előttük, erdőben fog ránk esteledni... Most már úgy érezték, hogy Végre, mint ahogy a szél sokkal közelebb maradtak az megborzoíja a nádat, végig- úthoz, mint gondolták, s ép- borzolódtak a pikák. A lovas- pen csak véletlenül arra kell csapat megfordult; a középen pillantania valamelyik lovaslévők széthúzódtak, s vissza- nak, hogy észrevegye őket, engedték maguk között előbb ahogy ott lapulnak a bodzale- a parancsnokokat. Azután a vél közt. De talán rikkantott por egy pillanat alatt felcsa- is már valamelyik, és talán pott; rögtön úgy megindultak, éppen ez a rikkantás figyel- majdhogy nem vágtában. mezteti a többit! S lám, töb— No, Janó — morgott to- b«i vannak, úgy látszik, még vább. de most már csak ma- többen is vannak, mint ahogy gának Dvorcsák. Hyenkor a Sk messziről képzelték. tót bozse istent emlegette. Hosszan dübörögtek előt- Csak most határozta el, hogy tűk. De aztán egyszer végre összecsattintja a bicskáját; már csak a por remegett utánuk a fák között a levegőben. Akkor lassan egymásra mertek nézni; mind a hármójuk kezében lövésre készen a puska. Eléggé meg voltak dermedve; nem tudták, hogy fellélegezhetnek-e hát végre? Még nem mozdultak meg, amikor Kis András a por elükével meglátta a ló fejét. • A ló, egy jellegtelen s jel- legtelenségében szinte ismerős pofájú sárga, elmosódott fehér folttal a homlokán — mintha maga is csudálkozva bámulná a három katonát — megnyújtott nyakkal, kissé ferdére fordított fejjel, fel- nyihogott. András a szájára tette a mutatóujját. Nem lehetett tudni, hogy járőrtársait inti-e csendre vagy a lovat. Dvorcsák és Czauner mindenesetre csendben maradt. A ló fején kötőfék lógott. Nem volt vele kikötve; csak úgy odadobták egy bokorra. Ember sehol.' Hanem ahol ló van, ott ember is csak van. Jelen esetben lennie kell itt egy román királyi lovas katonának. András lassan, nagyon- nagyon lassan, hogy valami meg ne reccsenjen, emelkedni kezdett. O maga viszont gyanús neszt hallott, emberneszt. Csak még nem volt egészen biztos a dolgában. Ám hiába állt úgy fel, mintha lábizom gyakorlatként kellene mély térdhajlításból, lassítva fölemelkednie; a bokron túl így sem látott semmit. Kénytelen volt óvatosan lábujjhegyre emelkedni. majd egy rövidet, nesztelent előrelépni, már amennyire a bokor engedte, miközben óva-, tos mutatóujját nem vette le a szájáról. Ajka szorosan ösz- szeharapva, s bal kezében szinté görcsben a puska. A román sapka csúcsa, mikor megpillantotta, éppen mintha bólintott volna; egy ember guggolt a bokor túloldalán, és nyögött. Neszei immár annyira félre nem érthetők voltak, hogy a szintén lé- legzet-visszafojtva fülelő Dvorcsák elvigyorodott. Érhet-e felderítőt váratlanul ennél nagyobb katonaszerencse? íme, egy valóságos nyelv, szinte tálalva, éppen csak ki kell nyúlni érte. Bár ez a kinyúlás korántsem látszott egyszerűnek. A fickó, tekintet nélkül kényelmetlen helyzetére és öltözete hiányaira, vagyis zilált állapotára, egy pillanat alatt föl- ugorhat. Fölugorhat, és ha talán nem is őrizve meg közben nadrágja s különösen ga- tyája tisztaságát, lóra pattanhat. Ha meg netán így sikerül el is vágtatnia, bizony nem volna ésszerű utánalövöldözni. S nemcsak azért, mert semmi szükség egy agyonlőtt románra. Élőre annál inkább. Hanem főként azért, mért a lovasok még nem jutottak olyan messzire, hogy meg ne hallanák a puskalövést. Mindezt egy pillanat alatt végiggondolta; úgy érezte magát. mint horgászás közben, amikor a hal már pedzi, ped- zi, de még nem tudni: harap-e. Csak most nem elhamarkodni! Bár van különbség a két dolog között, s elég nagy különbség. A halra ugyanis csak várni kell; itt viszont elkerülhetetlen a cselekvés. Mégpedig minél sürgősebben. |Folytatjuk) Nagyatádon, a helyőrségi művelődési otthonban Egymillió fontos barátaim címmel hirdettek holnapra műsort. Ezen Szilágyi János, Máthé Péter, S. Nagy István és Tánczos Gábor lép föl. A bodvicai Ady Endre ifjúsági klubban Móra Ferencről emlékeznek meg szombaton. Kaposváron ugyancsak a könyvtár hirdetett programot, mégpedig a 48-as ifjúság útjai városi könyvtár: Most légy okos, Domokos! címmel ma 15 órakor játékos irodalmi vetélkedőt tartanak gyermekeknek. A mozik közül a kaposvári Vörös Csillag korai előadásán a Zelengora csúcsai című színes, szinkronizált jugoszláv film szerepel. A partizánháború egy epizódját eleveníti föl a Szergej Bondarcsuk főszereplésével készült alkotás, melyben Bata Zivojinovic és Josephine Chaplin is játszik. Zdravko Velimirovic rendezte. 1943 júniusában a fasiszta csapatok bekerítették a Tito vezette jugoszláv partizánok fő erőit. Ügy vélték: elérkezett az idő az ellenállás megsemmisítésére. Ám a sutjes- kai csatában a partizánok fényes győzelmet arattak, és áttörtek a németek gyűrűjén. A sebesülteket szállító oszlopot két magaslat , fedezte. Az egyiket a II. szerb proletárbrigád szállta meg, a másikat a montenegrói partizánok alakulata. A parancs szerint életük árán is tartaniuk kellett. Hogv mi történt, arról szól a film. Az esti előadáson színes, szinkronizált amerikai film kockái , peregnek. A címe: Griffin és Phoenix. A John Hill rendezte műben a Colombo hadnagyként ismert Peter Falk játssza a férfi főszerepet, partnere Jill Clay- burgh. Egy rákban beteg férfi és egy ugyancsak beteg nő love story ja. Vasárnapi matinén a Gulliver örvendezteti meg a gyerekeket. A Szabad Ifjúság kínálata a korai előadáson a Vértestvérek című színes, szinkronizált NDK «indiánfilnn', az elmaradhatatlan Gojko Mitic- csel az egyik főszerepben, a másikat pedig Dean Reed, a népszerű énekes-színész játsz- sza. Az esti két előadáson a Truman Capota forgatókönyvéből készült börtön történetet, az Üvegházat játsszák. A Krónusz kertmoziban A delfin napja című fiira megy az ismert Robert Merle regénye alapján. A Latinca mozi krimit ajánl, az amerikai Felkavart víz című filmet, míg a Rákóczi moziban* a Zsarut játsszák. Hétfőn este 20 órakor a Bóbita bábegyüttes lép föl Szentjakabon, vagy rossz idő esetén a Dorottya-szállóban. Képünkkel a múzeumok fe-' lé igyekszünk fordítani a figyelmet; hiszen a balatonsze- mesi postamúzeumot propagálja. Molnár Zoltán
