Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-19 / 167. szám
A gyermek és a mese n Megölte, ... 99 A mesehallgatás után be- e^getós következett mindkét óvodában. Somogytamóca: Óvónő: Gyerekek, mi tetszett nektek ebből a meséből? Zsodti: Az, amikor a baka- rasztot megölték. Óvónő: És miért tetszett neked a bakaraszt halála? Ha Valaki meghal, azért még nem keli örülnünk... , Zsolti: Mert a királyfival rosszat tett Óvónő: Rceszat tett és a királyfi kénytelen volt megölni őt. Mi volt az a rossz, amit a királyfival tett? Erika: Az, hogy elrabolta a feleségét Óvónő: Bizony, és ez rettenetesen fájt a királyfinak. Kinek mi tetszett még a meséből? Csabi: Nekem az, amikor a királyfi összetalálkozott a íeleségévéL — Gyerekek, ki segített a ldrályfinak? — Az aranyhalacska, — A farkas. — A holló. — Mit gondoltok, jól tette a királyfi, hogy kimentette az aranyhalat a pocsolyából? Gyerekek: — Igen. — Miért? Egy kislány: Azért, mert cserébe jót várt a királyfi. Óvónő: Csak azért teszünk jót, hogy valaki meghálálja azt? Kislány: Nem. Azért, mert szeretjük egymást. * A »Ki segített a királyfinak?-« kérdésre adott válaszok csak igazolták azt, ami szemmel látható volt: akik részt vettek a mesehallgatásban, azok valóban jól odafigyeltek Fontosabb volt ennél a »Mi tetszett a meséből?« kérdés. A válaszokból kiderült, hogy ' a gyereket elsősorban nem egyfajta motívum, epizódtípus, hanem a mese sokrétűsége ragadta meg. (Egy fiúnak például teljesen egyéni módom az tetszett, hogy a mesehősök a rSt-bá' mentek — neki talán íígSK kell vigyáznia a ruhájá- hogy egy folt se essék rájFigyelemre méltó dr. Seres Lászlóné óvónő , kérdezési módszere, amellyel a kapott válaszok okait,: hátterét kutatta, s ködben egy-égy megjegyzéssel értékélte a gyerekek véleményét: Végül a »Miért segített?« kérdésnél megmutatkozott a mese nevelő hatása: a kislány előbb kölcsönösségi alapon ítélte meg a királyfi segítőkészségét, az újabb kérdésre azonban habozás nélkül, megállapította, hogyv a segítőkészség nem csupán elvárásokból, hanem az általános embersze- retetből fakad. Vera: Nekem az tetszett, amikor a királyfi a szarvast a nyilával lelőtte. Egy kislány: Nekem meg az, amikor tűzbe vágták a bogarat. Óvónő: Péter, neked mi tetszett? Péter: Amikor a királyfi megölte a nagyszakállú baka rasztot. Jancsi: A kis királyfi lőtte le a szarvast, az állátók meg a többit ölték meg. — Ki segített a királyfinak? Egy fiú: A sas, a farkas meg a holló, meg a kishal. Egy másik fiú: Meg az a nagy, ami elvitte a bakaraszt- nak az országába. Óvónő: Mi volt az? A kis hal mit hozott magával? Fiú: Cethalat. — Jól tette a királyfi, hogy segített az aranyhalnak? Gyerekek: — Igen. — Miért? Egy fiú: Nem. Azért, mert aranyhal is segítsen rajta. Adott neki két pikkelyt,! hogy ha ráfúj, ott terem és segít neki. — Csak ezért segített a királyfi, mert várta, hogy az aranyhal majd meghálálja? Egy kislány: Igen. Egy fiú: Nem. Azért, mert jó szíve volt. Megölte, levágta a fejét, lelőtte, tűzbe dobta. A kaposvári óvodásokat tehát nem a mese sokrétűsége ragadta meg. hanem egy konkrét eseményfajta, a mese »krimi« elemei. Ez a régi magyar népmese jó néhány ilyen elemet tartalmaz; kereken húsz mesealak pusztul el benne erőszakos halállal. »Az ilyen típusú meséket maguk a gyerekek nevezték el »krimimiesének« — mondta a kaposvári óvónő. Hasonló epizódokban bővelkedik a Grimm fivérek gyűjteménye, amely mesélésétől például a »Művészetre nevelés a családban« című könyv óva int, minthogy az elmélet szerint ezek a mesék előbb ijedtségeit, majd agresszivitást váltanák TQ a"gyéfmefcb61. — Mesél-e Grimm-meséket a gyerekeknek? Dr. Seres hászlóné, Somogy- tarnóca: »A gyerekek szeretik és kérik is a Grimm-meséket. Amikor pedig bábozásra kerül a' sor, az agresszív gyerekek sok esetben a ravasz róka bőrébe bújnának, tehát olyan szerepet választanak, amelyet magukhoz közelállónak éreznek.« Fülijp Gyuláné, Kaposvár, Petőfi utcai óvoda: »Nemrég meséltem a gyerekeknek egy keleti, ha jól emlékszem grúz mesét, amelyik még az átlag Grimm-meséknél is »krimi bb* volt. A gyerekeiknek tetszett, s egy csöppet sem ijedtek meg a történettől.« Itt érdekes ellentmondás figyelhető meg. Míg az elmélet szintjén óvnak a félelmet kiváltható meséktől, addig a gyakorlatban elevenen élnek a Grimm-mesék... Nyilvánvaló, hogy a gyerekek nem kémének olyan mesét amelyiktől megijednek. Mert a Grimm fivérek klasszikus népimesegyűjteményében is széles a skála »krimi-fokozatban«; a Jancsi és Juliska vasorrú bábájától a hátán levő, késélű kinövéssel' gyilkoló boszorkány Uszorszakig (már a neve is el borzasztó), aki mellett Shakespeare III. Richárdja érző szívű műkedvelőként hat... De találóan állapította meg Honti János »A mese világa« című tanulmánykötetében, hogy: »Ott van a mesében ■még a halál is úgy, ahogy ősi vallások ezt a szörnyű valóságot megformázták, és emberileg megfoghatóvá tették, de — valahogy ki van véve a méregfoga.« Ha . a gyermek azért nem ijed meg a tündérmeséktől — ebiben szerepelnek boszorkányok, óriások és szörnyetegek —, mert való6ágtudata érettebb annál, mintsem magával is megeshetőnek vélje a mesében hallottakat, ez, úgy gondolom, nem baj. Más a helyzet akkor, ha az óvodás azért nem fél az ilyen meséktől, mert a tévékrimik által már »hozzáedzödött« az erőszakhoz ... Fülöp Gyuláné: »A gyerekek reggelente megkérdezik, hogy óvónéni látta-e ezt és/ ezt a filmet? És gyakran tévékrimikről mesélnek, majd el is játsszák...« Eljátszás. Korunk gyer- méklélektand kutatásainak egyik alapélve, hogy a gyermek a mesehallgatás, az eljátszás által feszültségeket vezet le, így oldva fel a külvilág ellentmondásait. A szülök felelőssége az, hogy ezt a gyermeki, valóságfeldolgozó folyamatot ne terheljék túl ólján sokkhatással, mint a „krimi, amely gyakran a felnőtt számára is nehezen »emészthető«. Kojak és társai igazán értenek hozzá, hogy, ha a felnőtt tévénézők millióinak estéit izgalmakkal fűszerezik, azt elfogadható módon tegyék. Az óvodások körébe lépve — nem tehetnek róla — elefántok a porcelánbóitban. Fekete Gábor (Folytatjuk.) Balatoni filmhetek A Resszemfaerek díszbemutatója Kedden este 19 óra 30 perckor a balatoníöldvári fedett kertmoziban ünnepélyes keretek közöti nyíltak meg a balatoni filmhetek, melyeket ,ti- zenharmadszor rendeznek meg. Vörös Sándor, a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat filmforgalmazási osztályvezetője köszöntötte a közönséget Bevezetőjében elmondta, hogy a rendezvénysorozat műsorában a déli part filmszínházai előjátszásban, az országos bemutató előtt kínálnak válogatást a világ filrptermé- séből. A kiválasztásnál a szervezők elsősorban a pihenést, kikapcsolódóst szolgáló filmeket részesítették előnyben, de a szórakoztató jellegű alkotások mellett művészi színvonalú és tartalmú filmek vetítése is szerepel a programban. Mint utalt rá: a reprezentatív földvári kertm Gizit tavaly júniusban nyitották meg a közönség előtt Sára Sándor 80 huszár című filmjének ‘ bemutatójával. Ezúttal ismét új magyar film premierjének lehetett tanúja a nézősereg. Szomjas György Rosszemberek című színes alkotását vetítették. Az 1940-ben született rendező építészmérnöki tanulmányok után végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát; 1968-ban szerzett diplomát, öt évig volt vezetőségi tagja a Balázs Béla stúdiónak, a szociológiai filmprogram egyik kezdeményezője ő. Több rővidfilmjét díjazták a miskolci, illetve az ober- hauseni fesztiválokon, így a Diákszerelem, a Nászutak és a televízióban is látott Füredi Anna-bál című munkáját. 1976-ban készült el első nagyfilmje, a Talpuk alatt fütyül a szél, melyet a1 szegénylegényeknek, nehézéletűeknek egyaránt mondott betyárokról forgatott Üj filmjének forgatókönyvét Dobai Péterrel írta, s érdekessége, hogy az alaptörténetre Gönczi Ferenc A somogyi betyárvilág című könyvében akadt rá. A Somogy megyei Levéltárban kutatott, itt ajánlották neki Hegyessy főszolgabíró és Mé- rey főispán levelezését, melyet más forrásokból kiegészítve filmmé formált. Miről szól a Rosszemberek című új magyar film? Az 1848-as szabadságharcot követő időszak különösen nagy terhet rótt a parasztokra. Közülük soknak csak ez a lehetősége maradt: bandákba szerveződve lopni, rabolni. Az elnyomottak szemében a gazdagok kirablása összekapcsolódott a gyűlölt önkényuralmi remdsaar éll«- ná harccal. Gelencsér Jóska eigy a betyár- Vezérek közük • Mondhatni: élő anakronizmus, hiszen bűncselekményeit akkor követi el bandájával, amikor a ri- degáUattartók- ra, a hűbéri- feudális mező- gazdaság struktúrájában tevékenykedő „régifajta" emberekre már nincs szükség, viszont embert kívánnak — ipari munkást :— a kapitalizálódó világ. Ez a határhelyzet hasonló a westemékhez melyekben a mesterlövészek» nek bealkonyult. (A hét mesterlövész, Volt egyszer egy vadnyugat stb.) Üzemek épülnek, vasutat létesítenek ... Szomjas György új filmje szerves folytatása az élőzíj«; nek, a’Talpuk aiátt fütyül a szol. címűnek. Ugyanakkor kétségtelen rokonságot mutat a ; wpsternne!.' Ha szabad így fogalmazni: magyar western. ösztönéletet élő, primitív emberekét mutat, »akiknek meg kell halniuk«. De üldözőjük, a hajdani honvédtiszt is csap* dás helyzetben van: Kossuthot szolgálta, s most a császártól kap kitüntetést »hóhérmunkájáért«. A film főbb szerepeit Dzso- ko Roszics, Kiss Mari, Dörner .György, Derzsi János játsszák, s Marosi László kaszkadőr csoportja is oroszlánrészt vállalt Halákz Mihály fényképezte, a zenét pedig Sebő Ferenc szerzettel ‘ , A ' díszbemutató után !• ej immár hagyomány «— alkó- tó és közönség találkozójára került sor. Itt Szomjas György válaszolt a kérdésekre, melyek a filmkészítés körűimé« nyeitől a szereplőválasztásig, a műfaji hovatartozásig sok témakört felöleltek. A »kér- dezz-felelek« vita az éjszakai órákba nyúlott. Egy rokonszenves, törekvéseiben határozott rendezői egyéniséget ismertünk meg. Leskő László Új múzeumok Lengyelország 400 állam’ múzeumában 6000 kiállít; i terem kínál sok látnivalót a» érdeklődőknek. A statisztikák tanúsága szerint;.; Í.1978-baó mintegy 21 millió ' látogató járt a kiállításokon. . Az, elmúlt években, tovább szaporodott az országban a múzeumok száma. Az alapítók között megtalálhatók a társadalmi szervezetek, kulturális társaságok, iskolák, r oktatási intézmények vagy akár magánszemélyek, veteránok is. Ez évben nyílik meg Ljasza Janrovszkiban a partizánhősök múzeuma,’ amelynek munkatársai közül sokan a hitlerifasizmus elleni. küzdelem vete- 1 ránjai. ! A ‘ Lengyel Felszabadító Mozgalmak Múzeumát a helyreállítóit Ujedzszki kastélybán nyitják meg ebben az évben. Természetesen a közvélemény érdeklődésének középpontjában a Varsói Királyi Palota Múzeumának helyreállítása áll, hiszen mindenki szívesen gyönyörködne az ott kiállításra kerülő történelmi kincsekben. Kaposváron, a Petőfi, utcai óvodában ugyanezekre a kérdésekre válaszoltak a gyerekek hasonló módon, de egy szembeötlő eltéréssel... Óvónő: Mi tetszett a meséből, gyerekek? Balázs: Amikor a királyfi a hét óriásnak levágta a fejét. Óvónő: Hány óriás volt? Ki emlékszák rá? Gyerekek: Tíz! Tizenkettő! Óvónő: És a többieknek mi tetszett a meséből? Földtani együttműködés A forradalom győzelme után a kubai kormány tervei között nagy hangsúlyt kapott az ország természeti kincseinek feltárása és kiaknázása. Ebben a nlgyszabású munkában * jelentős szerep>et vállaltak a szovjet, a bolgár, a lengyel, a magyar, az NDK-beli, a csehszlovák és más szocialista szakemberek. Munkájuk nyomán megszülettek Kuba első földtani térképei, felmérések készültek az ország nyersanyagkészleteiről. Ä szocialista országok segítségével tárták fel pjéldául Pi- nar del Rio tartományban a foszforát lelőhelyeket, ennek eredményeként jelentősén csökkent a foszforát importja. Űj bauxit és polimetallikus érlelőhelyeikre bukkantak. A szovjet és a kubai geológusok az ország északkeleti részében gazdag laterit érclelőhelyéket fedeztek íeL • A nap izzó koronája éppen csak átkukkantott a Tisza töltésének koronája felett, amikor Szabó Feri észrevette, hogy egy ro- pián lovas járőr vágtatva közeledik a tiszadobi komp felé. A töltés közelében a románok lépésre fogva lovaikat, óvatosan közelítették meg a feljárót. Majd a parancsnok lóról leszállva, felkúszott a feljáró peremére, ahonnan látcsövén keresztül kémlelte a Tisza túlsó partját. .. Ebben a pillanatban kotyogott bele a napfelkeltébe a »vörösök« Maxim géppuskája. A lövedékek a nap irányába magasan, élesén sípolva haladtak át a Tisza és bal partjának kubikgödrei felett. Erre a román járőr — a töltés védelmében — ügetésben indult el a közelben fehérlő gátőrház felé. Feri — mint a »vörösök« ügyeletes felderítője — idegesen ragadta meg a tábori telefonkészülék kurbliját: — Halló! Halló ügyeletes! Hal- lllóóó... — De mert válasz nem érkezett, újból és még erőteljesebben csavargatta a készülék hajtókarját. De hiába! Szabó Ferenc eddigi, mindössze tizenhét életévében még soha nem volt ilyen kritikus helyzetben. És bizony, mi tagadás, akarata ellenére torkon ragadta a félelem. A román járőr pedig mind közelebb ért a töltés koronájába ásott ideiglenes figyelőpontjához. Menekülj, Feri! Gépiesen cselekedett! A telefonkészüléket a hóna alá kapta, a karabélyát a nyakába akasztotta, és beugrott a töltési kísérő kubikgödrök egyikébe. Ott belefúrta magát a száraz avarba, a szederindák és a fűzfanövedé- kek közé. De a rászakadt félelme itt sem csökkent. Lüktető vérénél csak a gondolatai száguldoztak sebesebben. A nyomasztóvá váló magányában elvonultak emlékezetében az utolsó 'hetek eseményei: április végén vonult be Tiszadobra Szentgály román főhadnagy terrorkülönítménye. Még aznap összeszedték a falu vezetőit, a kommunistákat, a kommunistagyanús embereket, valamint a gróf Andrássy Gyula kastélyának feltörésében reszt vevő, az ingóságokat széthordó nincsteleneket, cselédeket. öt is keresték. De szerencséjére még időben elmenekült, és hét társával a gazdák szólőskertjébe vette be magát. Két nap után a kis húga rossz hírrel kereste meg: helyette az apját vitték be a különítményesek, és amiért nem árulta el a fia tartózkodási helyét, szőlőkarókkal félholtra verték... »Ides azt izeni, hogy menjél el. Feri, innen minél mész- szebbre, amíg nem késő!« Negyedmagával egy rozzant ladikon még az éjjel átszökött a Tiszán, és néhány napi kalandozás után Mezőkövesd környékén beállt a Vörös Hadseregbe. Kéthetes kiképzéssel a háta mögött május 21-én már részt vett Miskolc visszafoglalásában. A Vörös Hadsereg felderítője lett! Az északi hadjárat megindulása előtt arra kérték parancsnokukat, hogy a Tisza menti harcokba ossza be őket szolgálatra. Kívánságukat teljesítették! Így a támadás harmadik napján, -már Tisza- dobbal szemben, a Tisza, jobb partján, szárnybiztosítási feladattal áshatták be magukat. Századparancsnolcuk felhívására ■— mint helyi ismerettel rendelkezők — még aznap önként jelentkeztek a Tisza bal partjának felderítésére, a román megszállókról hírek szerzésére. Éjjel a négy tiszadobi felderítő átkelt a Tiszán, és figyelőt foglalt a gátőrház mellett, a töltés koronájában. De soha rosszabb szolgálatot! Éjjelenként —r a századparancsnokuk tudta 'és engedélye nélkül — felváltva hazajártak a családok meglátogatására, élelem-utánpótlásra és nem utolsósorban a román garázdálkodókról hírek szerzésére. Reggelre mindig visz- szajöttek. I Most azonban a cimborák nem érkeztek meg ... A századdal az összeköttetés megszakadt __A románok pedig a lig kőhajításnyira a gátőrháznál , »kar atty ólnak-! Biztosan elfogták a katonatársaimat! A románok egyenesen értem jöttek — vágódott a tudatába. Még a lélegzete is kihagyott erre a gondolatra. El innen, de minél előbb és minél messzebbre! Már éppen megmozdult, mikor a csöndet női sikoltozás verte. szét. Majd azt látta, hogy a gátőr alig cseperedő cselédlányát két román katona vonszolta át a töltésen, be a füzesbe... Amikor kis idő múlva a katonák elmentek, félelmét leküzdve odakúszott a lányhoz. Eloldotta a feje felett összekötött bő szoknyáját, betakarta lemeztelenített testét, és megpróbálta életre kelteni. De majdnem, vesztére! Mert Maris megpillantva a katonaruhát, őrült sikoltozásba kezdett. Amikor megismerte Ferit, egy szuszra hadarta: »Menekülj! Ezek érted jöttek! Éppen hozzád akartam szaladni, amikor a románok le- tepertekJ« Majd zokogva folytatta: »Miért is nem szóltam már az este neked? Pedig a gazdám, az uradalmi vincellér és a csendőr tiszt- helyettes már az este megbeszélték, hogy ha a románok alatt is állami emberek akarnak maradni, akkor tenni kel, valamit az itt leselkedő »vörös« felder'ítők ellen. A vincellér vállalta, hogy elvágja a telefondrótokat, a csendőr tiszthelyettes meg a románok ideérkezéséig szemmel tart benneteket. A gátőr pedig be- kocsizott a faluba jelenteni.. . Menekülj, Feri, amíg nem késő! Szaladj már! Hát nem érted?« Ekkorra már a románok a volt figyelőhely mellett lövésre tartott karabélyokkal hallgatták a csendőr tiszthe- helyettes szavait: »... Annak az egy »vörös« bitangnak pedig valahol itt kell lennie! Még napkeltekor is itt kucorgóit ebben/ a gödörben... Messzire még nem juthatott! Se lova, se ladikja nincs, a telefonvezetékét már hajnalban elvágtuk, meglógni semmiképpen nem tud! Itt kuksol valamelyik kubikgödör- ben... De óvatosan, mert karabély van nála ...« A z egyik román katona először a színes ruhában kuporgó Marist, majd a mellette lapuló katonát vette észre. Karabélyát a vállához kapta és lőtt, majd ráismételt és újra lőtt... Szabó Ferenc tetemét nyolc nap után vetette fel a Tisza. Kocsordos alatt fogták ki a halászok. Dr. Szendi József
