Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-03 / 153. szám

Nem szünetel a harc Nicaraguában tovább folyik a polgárháború. Képünkön: A sandinista felkelők elhagyják Managua egyik külvárosát. Az izraeli kormány döntése Folytatják Dél-Libanon bombázását Carter hármas találkozót javasolt Szöulban Carter amerikai elnök két­napos dél-koreai látogatásá­nak befejeztével hétfőn haza­érkezett az Egyesült Álla­mokba. Röviddel elutazása előtt út­járól hat és fél oldalas köz­leményt adtak ki Szöulban. Az okmány két lényegesebb elemet tartalmaz: egyrészt egyértelműén megerősíti az Egyesült Államok elkötelezett­ségét a Pák Csöng Hi-rend­szer mellett, másrészt a két elnök a »térség feszültségé­nek csökkentése és a Koreai- félsziget két államának egye­sítése« érdekében hármas ta- lá’kozót javasolt a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság kormányának. A közlemény szerint Carter elnök hangsúlyozta tárgyaló- partnerének, hogy Washing­ton továbbra is fenn kívánja tartani katonai jelenlétét Dél-Korea területén »a béke és biztonság szavatolása érde­kében«. Carter és Pák azzal a ja­vaslattal állt elő, hogy ame­rikai, KNDK- és dél-koreai részvétellel tartsanak hár­mas tárgyalásokat a térség­ben uralkodó feszültség eny­hítésére és végső célként a kettészakadt Koreai-félsziget egyesítésére. A közlemény ki­nyilvánítja, hogy az Egye­sült Államok kész javítani kapcsolatain a KNDK-gal, ha Phenjan elfogadja a hármas találkozó gondolatát. (MTI) Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök vasárnap a Can­berrái nemzetközi sajtóklub­ban megjelent hallgatóság előtt kijelentette, hogy Lon­don Rhodesia elismerésére készül, és annyi támogatást kíván szerezni Salisburynek, amennyit csak lehet. Vasárnapi ülésén az izraeli kormány úgy határozott, hogy folytatja Dél-Libanon bom­bázását. A határozat azután született, hogy Ezer Weiz- man hadügyminiszter jelen­tést terjesztett be a miniszte­reknek a szíriai repülőgépek­kel vívott múlt heti légi csa­táról. Begin miniszterelnök továbbra is »jogos önvéde­lemnek« igyekezett beállítani a libanoni légtérben folyta­tott izraeli akciókat. A londoni konzervatív kor­mány feje időpontot nem je­lölt meg a Muzorewa-kor- mánnyal való diplomáciai kapcsolat felvételére, de két­ségbe vonta, hogy november­ben a brit parlament felújíta­ná a Rhodesia ellen elrendelt tilalmakat. Kairó érintésével vasárnap Izraelbe érkezett Robert Strauss, Carter elnök megbí­zottja, aki részt vesz a palesz­tin »önkormányzatról« folyó egyiptomi — izraeli — ameri­kai tárgyalásokon. Strauss várhatólag találkoz­ni fog Beginnel és Joszef Burg belügyminiszterrel, az »önkormányzati« tárgyaláso­kon részt vevő izraeli kül­döttség vezetőjével. Izraeli sajtóértesülések szerint az amerikai politikus fölveti majd, hogy Izrael F—15-ös harci repülőgépeket is beve­tett a Libanon fölötti légi harcokban. Ezeket a gépeket az amerikai kormány azzal a feltétellel bocsátotta Tel Aviv rendelkezésére, hogy az csak »önvédelmi« célokra használhatja őket (MTI) Leonyid Brezsnyev üdvözlő távirata Leonyid Brezsnyev üdvözlő táviratot küldött 11. Erzsébet angol királynőnek Nagy-Bri­tannia nemzeti ünnepe, a ki­rálynő születésnapja alkalmá­ból. A szovjet vezető a táv­iratban boldogságot és felvi­rágzást kívánt az angol nép­nek. A királynő választáviratá­ban köszönte meg a jókíván­ságokat. (TASZSZ) Carstens megkezdte hivatali működését Kari Öarstens, a Német Szövetségi Köztársaság új el­nöke vasárnap a Bundestag és a Bundesrat együttes ülé­sén felesküdött az alkot­mányra. Az ünnepi ülésen Richard Stückten, a Bundestag elnö­ke méltatta Walter Scheel, a búcsúzó elnök munkássá­gát, ezt követően pedig át­nyújtotta Carstensnek a min­denkori elnöknek kijáró ki­tüntetést, a Szövetségi ér­demrend nagykeresztjének rendkívüli fokozatát. A 64 éves új elnök, aki­nek megbízatása öt évre szól, beszédében »a béke és az em­berek jólétét szolgáló biztató jelnek« nevezte az Erich Ho- neckerrel, az NDK Államta­nácsa elnökével váltott táv­iratát Hétfőn délelőtt Carstens megkezdte hivatali működé­sét Első állásfoglalásában hi­tet tett az enyhülési politika, a kelet—nyugati párbeszéd folytatása mellett és ígéretet tett arra, hogy a nyugatnémet közélet feszültségeinek csök­kentését tekinti majd egyik fő feladatának. Hét törvényjavaslatot fogadtak el London Rhodesia elismerésére készül Véget ért a kínai parlament ülésszaka London és Salisbury Amikor James Callaghan utódjaként Margaret Thatcher asszony, a konzervatív párt vezére Nagy-Britanniában el­foglalta a miniszterelnöki bár­sonyszéket, lan Smith nem is titkolta, hogy »örömmel tölti cl« ez a fejlemény. Akkoriban kivétel nélkül minden kom­mentátor azt jövendölte: az angol külpolitika egyik vár­ható változása éppen a Rho­desiával kapcsolatos mágatar- ids lesz. Nos, a prófécia máris beigazolódott. Anglia új kor­mányfője Ausztráliában újság­írók népes serege előtt kije­lentette: London az »új« rho- desiai kabinet elismerésére készül. A miniszterelnök-asz- szony azt is »valószínűnek« mondotta, hogy London fel­oldja a Rhodesiával szemben elrendelt gazdasági tilalmakat. Aligha kell bővebben ma­gyarázni, hogy mit jelentené­nek ezek a lépések. A lehető legnagyobb politikai-anyagi segítséget azoknak, akik Rho­desiában továbbra is semmi­be veszik az ENSZ-határoza- tokat. Nem először történik ez így. Arra a kérdésre, első­sorban mi tette lehetővé azt, hogy a rhodesiai fehértelepe­sek oly régóta képesek pro­longálni hatalmukat, nem le­het más választ adni, mint azt: Anglia magatartása. Ami­kor annak idején Smith beje­lentette az egyoldalú elszaka­dást, lépése a brit törvények szerint hazaárulásnak minő­sült. '■? Harold Wilson munkáspárti kormányának minden lehető­sége meg lett volna arra, hogy a zendülést akár fegy­veres erővel is leverje. Még­sem tette. Ehelyett London a tárgyalások egész során hát­rált meg és tette lehetővé egy minden szempontból illegális — és embertelen — rezsim megszilárdulását. Az azóta eltelt években gya­korlatilag ez a magatartás folytatódott, még akkor is, ha a későbbi munkáspárti kabi­netek már igyekeztek vigyáz­ni bizonyos külsőségekre. Cal- laghanék felismerték, hogy Anglia addig nem teremthet jó viszonyt a megújhodó Af­rikával, amíg nem feledteti a rhodesiai ügyben játszott sze­repét Nyilatkozatokban volt is némi törekvés erre, tettek­ben annál kevésbé. Nem is olyan régen rob­bant Londonban az úgyneve­zett Bingham-jelentés politi­kai bombája, kiderült, hogy a BP olajtársaság és más angol cégek — alighanem a kabi­net hallgatólagos beleegyezé­sével — sorra sértették meg az ENSZ kötelező rhodesiai em­bargóit Thatcher asszony kijelenté­seivel London újabb történel­mi felelősséget vett a vállára Hamarosan bebizonyosodhat azonban, hogy a döntés hát­rányai Anglai számára is sok­kal nagyobbak, mint a remélt előnyök. Befejezte vasárnap délután kéthetes ülésszakát a kínai or­szágos népi gyűlés, az ország parlamentje. A képviselők egyhangúlag elfogadták a Hua Kuo~feng miniszterelnök ál­tal előterjesztett kormánybe­számolót, jóváhagyták az idei népgazdasági tervet és a költ­ségvetést, és megszavaztak hét törvényjavaslatot. A vasárnapi plenáris ülésen néggyel növelték az országos népi gyűlés áiiandó bizottsága alelnöiteinek számát. Az újon­nan megválasztott alelnökök között van Peng Csen, a Kínai Kommunista Párt fővárosi pártbizottságának egykori el­ső titkára, Peking volt pol­gármestere, akit a közelmúlt­ban rehabilitáltak. Hua Kuo-feng miniszterel­nök javaslatára három fővel növelték a miniszterelnök-he- lyettesék számát. A Szovjetunió Állami Árbi­zottsága az árak további ren­dezése és a különböző árucik­kek normális kereskedelmi forgalma érdekében határoza­tot hozott arról, hogy július 1-től felemeli a nemesfémek­ből készült ékszerek kiskeres­kedelmi árát. Változatlanok maradnak viszont a fogpótlá­sok árai és növelik a jegygyű­rűkhöz nyújtott pénzbeli tá­mogatást. (Elmélkednek a szőrmék, a szőrmeipari, a bá­ránybőr készítmények) a gyer­mekruházati cikkek kivéte­lével), a szőnyegek és szőnyeg­féleségek bizonyos bútorfaj­ták, valamint a személygépko­csik árai. Nyikolaj Gluskov, a Szov­jetunió Állami Árbizottságá­nak elnöke a TASZSZ hír- ügynökség számára adott nyi­latkozatban kommentálta a különböző árucikkek áreme­lését bejelentő közleményt. Kijelentette: a nemesfémek­ből készült árucikkek, a sző­nyegek, a szőrmék, a szőripa­ri készítmények kiskereskedel­mi árát átlagosan 50 száza­lékkal, a személygépkocsik ára 18, az inportbútoroké 30, a ha­A Kínai Tudományos Aka­démia Kuo Mo-zso halálával megüresedett elnöki tisztségé­be Fang Ji miniszterelnök-he­lyettest nevezték ki. A plenáris ülésen mondott záróbeszédében Je Csien-jing, az országos népi gyűlés ál­landó bizottságának elnöke hangoztatta, hogy a Kína előtt álló központi feladat a »négy modernizálás« valóra- váltása. Rámutatott: a Kínai Kommunista Párt és a kor­mány által meghirdetett »ki­igazítási« politikát határozot­tan és hatékonyan végre kell hajtani ahhoz, hogy szilárd alapot biztosítsanak a kínai gazdaság tartós és gyorsütemű fejlesztéséhez. Je Csien-jing aláhúzta a most zárult parla­menti ülésszak jelentőségét a törvényesség megerősítése szempontjából. zai gyártmányú bútoroké 10 százalékkal növekszik. — Az éttermekben, kávéhá­zakban este felszámított árak, a vendéglátóipari egység kate­góriájától függően, 25—45 szá­zalékkal nőnek. A vendéglá­tóipari intézményekben el­adott sör árát ugyancsak 45 százalékkal emelik. — Változatlanok maradnak az árak a vállalatok, intézmé­nyek, iskolák és tnintézetek étkezdéiben, az iskolai büfék-! ben, a vonatok és hajók ét-. kezőkocsijaiban, illetve éttér-! meiben, a falatozókban, tej-1 ivókban, fagylaltozókban. az i ifjúsági és gyermekboltokban, j Nem változik a kiskereskedel-! mi forgalomban eladásra ke­rülő sör ára sem. — A Szovjetunióban sokat! tettek és tesznek a kütonbö- j ző közszükségleti cikkek ter- j melésének emelésére. Mindemellett az egyes áru­cikkek iránti kereslet me .ha- ' ladja a termelés lehetőségeit.1 Tulajdoniképpen ez idézte elő az ékszerek, szörmeféleségek, szőnyegek, személygépkocsik és importbútorok árának kényszerű emelését. H. E. A KAPOSVÁR ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ 1 gép és gyosírót azonnali belépéssel felvesz Jelentkezés: Áfész, Kaposvár, munkaügyi csoportnál, Budai Nagy Antal u. 9. (41820) Árrendezés a Szovjetunióban IRÁN Áz alkotmány és az ajatollahok Amióta Irán több mint négy hónappal ezelőtt, 1979. feb- ruá 12-én lerázta magáról a sah önkényuralmát és meg­szűnt az amerikai támasz­pontrendszer egyik legfonto­sabb bástyája lenni — szün­telen harc folyik a jövőbeni po'itikai irányvonal meghatá­rozásáért. Rendkívül nehéz ennek a harcnak fordulatairól reális értékelést adni. Mindenek­előtt azért, mert az ország­ban továbbra is több hatalmi központ van. E hatalmi köz­pontok közül a legerősebb a császárságot megdöntő forra­dalmi mozgalom szimbólumá­vá emelkedett vezéralakja, Khomeini ajatollah körül tö­mörül. Iránban minden jel szerint továbbra is Khomeini po’itikája a mérvadó. Ez a politika szükségszerűen sze­mélyhez kötődik: Khomeini nagy akaraterejű és szuggesz- tív, a sah rendszerét mélysé­gesen gyűlölő egyéniségéhez. A Khomeini körül működő hatalmi központ tevékenysé­gére azonban ugyanakkor az is rányomja a bélyegét, hogy Khomeini és legszűkebb kör­nyezete az iszlám szerepét ab­szolutizálja. Igen erős a haj­landóság arra, hogy a tényle­ges hatalmat a siita moha­medán egyház Khomeinit kö­vető papi rétegeinek kezébe adják és Iránból olyan álla­mot formáljanak, amely erő­sen teokratikus (egyház-ural­mi) jellegű. Ezzel a törekvéssel kapcso­latban igen sok zavaró ténye­ző mutatkozik. Mindenekelőtt az, hogy Iránban, amely nem­csak a világ egyik legnagyobb olajtermelője, hanem immár jelentős ipari bázissal is ren­delkezik —, ilyen alapon szin­te elképzelhetetlen a terme­lés és a társadalom ésszerű megszervezése. Ez a felismerés nem csak a polgári demokratikus ellen­zék és a legszélesebb érte­lemben vett baloldali erők magatartását jellemzi. A siita egyház jelentős személyiségei is kételyeiket hangoztatták a belső fejlődés ilyen irányvo­nalával szemben. így a Kho­meini után legnagyobb tekin­téllyel rendelkező két főpap, Sariatmadari és a tőle balra álló Taleghani ajatollah ha­tározottan bírálták Kohmeini általuk is bigottnak ítélt tö­rekvéseit. A zavart fokozta, hogy az ország társadalmi és politikai arculatának kidolgozásáéért vívott küzdelem kívülmaradt az államjogi kereteken. Hiva­talosan sem Khomeini, sem a vitában résztvevő többi aja­tollah nem rendelkezik ál- lamjogilag meghatározható státusszal. Ugyanakkor a Ba- zargan miniszterelnök vezeté­se alatt álló, Khomeini által kinevezett kormányt gyakor­latilag kiszorították a tényle­ges hatalom szférájából. Eb­be:': a kormányban csak azok­nak a minisztereknek van tényleges hatalmuk és befo­lyásuk, akik (mint például Ibrahim Jazdi külügyminisz­ter) korábban Khomeini leg­szűkebb köréhez tartoztak. Tovább bonyolítja a hely­zetet, hogy az Irán nemzeti kisebbségei által lakott tar­tományokban már hónapok óta állandósult a nyugtalan­ság, sőt a fegyveres összecsa- oások légköre. Ezek a tarto­mányok (így mindenekelőtt Kurdisztán és az arab több­ségű »olajtartomány« Kuzisz- tán) önkormányzatot követei­nek. Ilyen politikai háttér előtt zajlott le az alkotmányterve­zet körül vívott harc. A vá­zolt hatalmi helyzet volt az oka annak, hogy az alkot­mánytervezet nyilvánosságra hozását több ízben is elha­lasztották. Amikor végül jú­nius utolsó harmadában az alkotmánytervezet nyilvános­ságra került, &z elsősorban Khomeini hatalmi fölényét tükrözte. Mindenekelőtt ab­ban, hogy elveti egy alkot- mányozó nemzetgyűlés meg­választásának ' követelését, amelyet mind a liberálisabb főpapok, mind a polgári cent­rumtól a baloldalig terjedő ellenzéki csoportok igényeltek volna. Khomeini mindössze abba egyezett bele, hogy az »isz­lám törvényeinek szellemé­ben« egy 70 tagból álló bi­zottság vizsgálja felül az al­kotmány tervezetét és azután azt egyszerű népszavazás for­májában terjesszék az ország ele. Az alkotmány teokratikus jellegére utal az is, hogy 11 tagú, egyházi személyekből álló tanács őrködik majd az egykamarás törvényhozás munkája felett és vétójoga van minden olyan törvény­nyel szemben, amelyről úgy véli, hogy ellentétben áll az iszlám elvekkel. A tervezet garantálja a pártok és véle­mények szabadságát — de ti­lalmat mond ki minden olyan csoportosulásra és pártra, amelynek működése nem fe-. lel meg az iszlám alapelvei­nek és szellemének! Ez ter­mészetesen módot nyújt az egyes pártok önkényes meg­ítélésére. Végül: az alkotmányterve­zet egyik vonása annak erő­teljes elnöki jellege. Az elnö­köt négy évre »a nép választ­ja«. Az elnök nevezi ki a mi­niszterelnököt, aki az állam­főnek felelős. Bármilyen, ál­tala kritikusnak minősített helyzetben az elnöknek mód­ja van arra, hogy népszava­zást írjon ki és közvetlenül forduljon a lakossághoz a kor­mány és a parlament feje fe­lett. Az elmúlt hónap iráni ese­ményei után szinte elképzel­hetetlen, hogy Khomeini mel­lett egy ilyen mértékű hata­lommal rendelkező személyi­ség emelkedjék ki. Maga a főpap viszont több ízben ki­jelentette, hogy nem kíván el­nök lenni. Mindez csak fo­kozza az iráni belső helyzet bonyolultságát. Az alkot­mánytervezet nyilvánosságra hozatala a jelek szerint nem szünteti meg a különböző erők közötti küzdelmet, csak annak új szakaszát vezeti be. Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy üzemelésünkben lévő, Kaposvár, Munkásőr sori 2. számú húsboifunkat július 2-től 9-ig belső tatarozás miatt zárva tartjuk Július hó 10-től szívesen állunk kedves vásárlóink rendelkezésére. KAPOSVÁRI HŰSKiűMQTNAT (1060117)

Next

/
Thumbnails
Contents