Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-13 / 136. szám
AZ ÖTÜÉVES TERVEK NYOMÁBAN Fejlődés gondokkal A hajdani halászfalu, amely fekvése, fürdőkultúrája révén »a Balaton fővárosa« címet kapta a közvéleménytől, tíz esztendeje város. Tehát jelenleg a második, úgynevezett városi szintű középtávú tervét valósítja meg. Az állandó lakosság igényeit kielégítő, valamint az idegen- forgalommal kapcsolatos beruházások megvalósítása egyaránt fontos — és sürgős — feladata a városnak. Az ötödik ötéves tervben megfogalmazott tennivalókról, az eddig végzett munkáról és az ezzel kapcsolatos gondokról beszélgettünk dr. Gáti Istvánnal, Siófok tanácselnökével. — A tervezett beruházások megvalósításának ütemét, kétségtelen, meghatározta, illetve meghatározza az építőipari és tervezői kapacitás, amelyet nálunk az igények, de a rendelkezésre álló anyagi eszközök is lényegesen meghaladtak — mondta. — Ezért a tervezett létesítmények közül egyik-másik csak a hatodik ötéves terv időszakában fog elkészülni, mint például a »kőolajosok« munkásszállása, valamint az aranyparti vállalati üdülőszálló-sor bizonyos része. Annak idején nem terveztük, de a körülmények szükségessé tették azt a 65 milliós beruházást, amelyet kemping- és strandfelújitási gyorsprogramként ismer a közvélemény. Ezt az idegenforgalom szempontjából fontos feladatot is azzal a kapacitással kell elvégeznünk, ami eredetileg is rendelkezésünkre állt Emiatt is bevégezeüenül marad, illetve áthúzódik a hatodik ötéves terv időszakára néhány építkezés. Például a foki-hegyi új oktatási centrum 16 tanterméből csak 8 készül el a következő tanévkezdésre, no meg a konyha; a többi létesítmény, például a 120 diák befogadására alkalmas kollégium és a tornacsarnok később kerülhet sorra. Az uszodát sem terveztük, de megvalósul még az ötödik ötéves terv időszakában, akár csak a már említett ötezer kempinghely és a hozzá tartozó ellátó létesítmények sora, valamint a szabadtéri színpad rekonstrukciója, a kórház infúziós laboratóriuma és nővérszállója. — Siófok lakossága évente átlag 600-zal nőtt az elmúlt évtizedben. E növekedés gyorsulóban van. Következésképpen egyre több lakásra és gyermekintézményre van szükség. — Az ötödik ötéves tervben 1200 lakás építését terveztük. Ebből 138 állami cél- csoportos, a többi vállalati. OTP-, szövetkezeti társas és családi ház. Az 1200 lakás megépül ugyan, de szövetkezeti társas és családi ház több épül a tervezettnél. OTP- és vállalati lakás viszont kevesebb. Állami célcsoportos lakásból annyi épül, amennyit terveztünk. Ami a gyermek- intézményeket illeti ... kétszázötven óvodai hely létesítését terveztük, s eddig 275- öt adtunk át. Ez még mindig kevés. A városi tanács már kijelölte a következő két óvoda helyét, s előkészületben vannak a tervezői munkálatok is. Szeretnénk a következő évben megkezdeni az építkezést. A Foki-hegyen és Kilitiben 60—60 bölcsődei helyet adtunk át a terv időszakában, ez azonban nem enyhítette gondjainkat. A tervezett kommunális beruházások mielőbbi megvalósulása nemcsak helyi, hanem idegenforgalmi, tehát népgazdasági érdek is. — A déli Sió-híd és a Tanácsház utca építése 1980 végére befejeződik. Az északi Sió-híd és tehermentesítő út megvalósítása áthúzódik a hatodik ötéves terv időszakára. A külön szintű kereszteződések kérdésében júniusban dönt a KPM. A kereskedelmi pályaudvar kitelepítése az ipartelepre (ez a beruházás megvalósítása végett szükséges) megkezdődött, a Volán-pályaudvar építése és a városközponti rekonstrukció a terv szerint történik. A nagyobb jelentőségű beruházások mellett sok kisebb horderejű, de a lakosság és Az Élelmezési Ipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága — a megyei munkajogi bizottság fölkérésére — nyolc vállalatnál, illetve telephelyen vizsgálta meg a munkaügyi döntőbizottságok tevékenységét. A tapasztalatok általában biztatóak, a munkahelyek gazdasági vezetősége és szakszervezeti bizottsága gondoskodik a tárgyi és személyi feltételekről. A legtöbb helyen I csökken a bizottság elé került ügyek, munkaügyi viták száma. A Kaposvári Tejipari Vállalatnál például 1974-ben 25, tavaly mindössze 13 beadaz idegenforgalom szempontjából fontos létesítményről, intézkedésekről is szólhatnék. Befejeződött például a napi tízezer köbméter szennyvizet tisztító berendezés építése, s egy ugyanilyen kapacitású rendszer építését kezdtük meg. Elkészült a tiizép-telep. A vásárcsarnok. Egy üzletsor Sóstón. Űj Gelka-szer- vízt, Patyolat-szalont és vegy- tisztítót, illetve órát, ékszert és finommechanikai cikkeket javító létesítményt, férfi- és nőifodrászatot stb.-t adtunk át Megkezdődött az Afit-szer- víz bővítése. Befejeződött a kenyérgyár rekonstrukciójának első szakasza, megépült az állami gazdaság sióléüze- me, a kiüti tsz 225 jószág befogadására alkalmas tehénis- tállója stb. Egyelőre nem fog megvalósulni viszont a városközponti étterem, a Pest- Budai Vendéglátó-ipari Vállalatnak az Ezüstpartra tervezett ellátási központja, az Aranypart 1100 négyzetméter területű bevásárlóközpontja (a benyújtott pályázatokat még nem bírálta el a Belkereskedelmi Minisztérium). A következő tervidőszakra hú- zódi<: át a Bajcsy és Széchenyi utca sarkára tervezett ABC-áruház építése is. A tervidőszakban gazdagodtunk egy MHSZ-székházzal, a bíróság és az állami tűzoltóság épületével. Jelenleg a város- központ teljes átépítését, megújítását végezzük. Ez rengeteg szanálással jár, sok embert érint. Az új városiközpont kialakítása egyik legszebb, de legnehezebb feladatunk. Sz. A. vánnyal foglalkozott a munkaügyi döntőbizottság, s ezek mindegyikének végére pontot tettek — még a múlt évben. Sőt: egyik ügy lezárására sem kellett húsz napnál több idő. A viták zöme — ennél a vállalatnál tizenháromból tíz — fegyelmi üggyel volt összefüggésben: az esetek felében a döntőbizottság helybenhagyta a fegyelmi határozatot, három alkalommal megváltoztatta a kiszabott büntetést. A vállalati döntések megalapozottsága számottevően befolyásolja, hogy hány — és milyen természetű —ügygyei fordulnak a dolgozók egy-egy munkahelyen a döntőbizottsághoz. Ha a határozatot körültekintően, minden körülményre kiterjedően hozták és előzőleg alaposan vizsgálódtak, kevesebbszer válik indokolttá a föllebbezés. A Nagyatádi Konzervgyárban a dolgozók az utóbbi öt évben 28 üggyel keresték föl a döntőbizottságot. Tavaly például hat eset adott munkát, és mind a hatban — a munka- szerződés módosításával, a munkabérrel, a vállalat anyagi felelősséggel álltak kapcsolatban ezek a beadványok — helybenhagyta a döntőbizottság az eredeti határozatot. Számottevően csökkent a a munkaügyi viták száma az utóbbi években a Kaposvári Cukorgyárban, a Kaposvári Húskombinátnál, a Tejipari Szállítási és Készletező Vállalatnál; a Nagyatádi Dohánybeváltó Vállalatnál pedig az előző fél évtizedben csupán kétszer — 1976-ban és 1977- ben — adódott egy-egy döntőbizottsági ügy. Az Édosz megyei bizottságának vizsgálódása a somogyi élelmiszeripari döntőbizottságok tevékenységében általánosítható tapasztalatokat hozott felszínre. Varrnak például megszívlelendő, mielőbbi orvoslásra váró problémák a munkaügyi döntőbizottságok gyakorlatában. Ilyen az ügyek kivizsgálására és lezárására fordított, helyenként az előírtnál jóval több idő. A beérkezéstől a befejezésig mindössze nyolc napot időzhetne egy-egy beadvány, előfordul azonban, hogv ennél bizony jóval több idő telik el, amíg pontot tesznek a végére. Két nagyatádi munkahelyen: a konzervgyárban és a dohánybeváltónál a döntőbizottsági tagok rendszeres munkaügyi oktatáson való részvételét javasolták a vizsgálatot végző megyebizottsági munkatársak. Az ilyen tanfolyami továbbképzés 'nélkülözhetetlen ahhoz, hogv a testület döntései megalapozottak legyenek és a munkaügyi döntőbizottságok minden tekintetben kifogástala- ! nul működjenek. (folytatjuk) Munkaügyi viták, határozatok Á döntőbizottságok gyakorlatából Autómosók és szárítók Autémosó és szárítóberendezéseket fs készítenek a Csepel Művek gépgyártóüzemében, a torinói Emánucl cégtől vásárolt licenc alapján. Az elsősorban exportra kerülő berendezések ma már csaknem teljes egészében hazai anyagokból készülnek. Az idén 240 autómosót, ugyanennyi szárítói és öt mosósort gyártanak. MATI-lotó — Fehér József felv. — KS) „fllomterv” H ivatalos berkekben így hívják azt a dokumentumgyűjteményt, amely — sok társával egyetemben — a szekrény vagy az irattár mélyére került. A porosodó akták közül kikandikáló iratlapok másolatai — ki tudja hányadszor — gyengeségről, a döntéskészség hiányáról vagy ha van adottság hozzá, hat gyermekbetegségeiről, a tervszerűtlenségről árulkodnak. A döntés természetesen mindig felelősséggel jár. Be kell látnunk azonban, hogy ez a fogalom igen sokszor csak hangoztatott elvi követelmény, és nem számon kért kötelezettség. Ügy. mint a mai téma esetében is, amely nem most lát először napvilágot lapunk hasábjain. Egyik kollégám még a múlt év decemberében fejtegette, hogy a "jó szándékúan, de tanácstalanul tépelődöknek« nincs más dolguk, "csak bólintaniuk kellene«. A bólintás azonban elmaradt. Voltaképpen nem egyszerűen felújításról vagy ahogyan manapság divatos mondani: rekonstrukcióról van szó. Ez ugyanis csak eszköz. A cél a zenei nevelés, a zeneoktatás fejlesztése. Ennek a tartalmi követelménynek kellene meghatároznia minden cselekedetet. Ügy gondolom, a célt nem is vitatja senki. A hozzá vezető út kijelölésében azonban több éves bizonytalanság tapasztalható. Rendszerint pénzhiányra hivatkozással. Miközben — ha nem vigyázunk — a pénzzel együtt elúszik a gondolat is. Nem akarom ismételgetni munkatársam okfejtéseit. Néhány »adalékra« azonban vissza kell térnem, hogy érthetővé váljék a Canossa-járás. 1975-ben született meg az első "írásos emlék« a kaposvári zeneiskola fejlesztéséről. Azóta — ha nem több — 34 »okirat« született, tanúskodva a szándékról, de leginkább a tehetetlenségről. Tudtuk-e akkor, hogy mit akarunk és hogy mihez ran lehetőségünk? És tudjuk-e ma? Van-e valamiféle egység a helyzet megítélésében, vagy mindenki azt gondol és azt mond, amit akar: netán mást akar, mint amit mond? Bármilyen fárasztó végigböngészni a hosszadalmas levelezgetést. a sokszor értelmetlennek látszó aktatologatást, elviselhetetlenebb. hogy ugyarMzok is mást gondolnak délelőtt, mint délután, holott látszólag már délelőtt is döntés született. Beszéljünk világosan. A zeneiskola igazgatója (természetesen hivatalos biztatásra) programot készített az intézmény felújítására és bővítésére. (A helyzeíismerethez nélkülözhetetlen tudni, hogy 650 növendéke, 34 tanára van a zeneiskolának, tehát az intézmény rég kinőtte épületét; miközben a felduzzadt megyeszékhely lakosságához képest igazán nem lehetünk elégedettek e számokkal). Két hónap múlva a megyei tanács akkori művelődésügyi osztály- vezetőjének és a városi tanács elnökhelyettesének aláírásával megrendelték a tervet, öt hónap múlva a városi tanácsülés 2 133 000 forintot szavazott meg a felújításra. A Somber megküldte a megbízatási szerződést. Aláírták. Tovább nem részletezem, mert ez még 1976-ban történt. s a levelezgetés inkább bosszantó, mint sokatmondó vagy netán lényegre utaló. A tervtanács azonban már nem a program szerinti felújítás, hanem egy távlatot látó terv megrendelése mellett voksolt. Azóta annyira összekuszá- lódtak a szálak, hogy gyakran hallani: a zeneiskola vezetője rfélréhangolta« a Sombert, a tervezőt, s az ő »álmodozásának« a következménye, hogy a kétmilliós pénz ígéretére egy kb. 25 milliós beruházás tanulmányterve készült el. Nem így van! A tervező — tőle tudom — azt gondolta: a zenetanárok nem érthetnek a beruházáshoz, ö viszont szakember, utánajárt mindennek. Látott példákat maga előtt; átnézte a városfejlesztési elképzeléseket is, és úgy látta, hogy ez lesz a jövő zeneiskolája. Huszonöt millióért, Ki az a zenetanár, aki nem lelkesedne érte?... Végtére is az az igazság, hogy a tervezés időszakában senki sem figyelt arra, hogy mi történik. Így azután 1977 februárjában ugyanaz a szakhatóság tett kritikai észrevételeket az -álomterv« ellen, amelyik biztatást adott hozzá. (Csakhogy azóta más lett az osztályvezető...) Számos levél, egyeztető tárgyalás, telefonváltás és idegeskedés nyomára bukkantam. A tervező újabb megbízást kapott, miszerint csak a 2 113 000 forint áll rendelkezésére az ötödik ötéves tervben. (Mintha ezt korábban nem tudtuk volna). De ezt most "új koncepciónak« nevezik a dokumentumok. M iről van szó? Még 1979-ben föl kell újítani a zeneiskolát, s ez az elektromos hálózat és a fűtés korszerűsítését, az állagmegóvást foglalja magába. Talán némi bővítést is, de ez nem derül ki a megrendelésből. Ember legyen a talpán, aki eligazodik. Azt hinnénk, hogy az elképzelés legalább zöld utat kapott, hiszen van 2 113 000 forint. Csakhogy már nincs meg. Csak 1 700 000. Talán kiegészítenék valahonnan. Mit tesz a zene szeretete? Vagy netán a vállalkozói kedv? Két kivitelező is akadiia a munkára, mindkettő vállalta, , hogy még 1979-ben befejezi a felújítást. De hogyan dolgozzanak, ha közben működik a zeneiskola? A »mentőötletről« már írtunk. Szóbeli egyezség a tanítóképző vezetőivel: ha szeptemberre elkészül a 24 tantermes gyakorlóiskola, akkor ők készséggel át- vagy bérbe adják a zeneiskolának Beloiannisz utcai épületüket. A tárgyalás időpontja 1979 márciusa. Szerződést kellett volna kötni. Áprilisban szólt a városi tanács egyik osztálya a másiknak, amelyik június közepére már elő is készítette a bérleti szerződést. "Egy akta kibír 30 vagy 60 napot«. Az ügy nem nagyon. Tudniillik azóta már csak a fele épületet hajlandó bérbe adni a tanítóképző. Üjabb dilemma. De azért készülnek a tervek. A Beloiannisz utcai épület felújítására is. A zeneiskolára — amint legutóbb hallottam — legföljebb 1980-ban kerülhet sor... Miközben nyár van, szünet, dolgozhatnának. A várhatóan »feldúsított« kétmillió — előfordulhat — kevés lesz jövőre. És lesz-e kapacitás? És lesz-e pénz? Az idő! Az pénz! De ezt még mindig nem tanultuk meg. Csak hiányról tudunk beszélni. Miközben — úgy hírlik — »csekély« 30 milliót nem tudtunk tavaly fölhasználni a városfejlesztési keretből. Ki tudhatía, hogy mitől gyülemlik föl állandóan a »nem létező pénz?... Hogy most hol tartunk? Nem tudom. Igaz, nem szembesítettem senkit senkivel. Nincs jogom hozzá. De higgyék el, minden megkérdezettől más számokat, más dátumokat, más elképzeléseket hallottam. A szálak sohasem maguktól keverednek össze. Valakik mindig hozzányúlnak, hozzáérnek, és nem is azért, hogy összegubancolják a fonalat. Lehet, hogy még sohasem volt a kezükben gombolyag? a z -álomlerv« megvan, nem buta elképzelés! Egy jövőbe látó elme alkotta meg. Ki tudja, hány jegyzetben ösztönöztem már arra, hogy igenis álmodozunk, igenis tervezzük a jövőt. De ne pénzért, ha a megvalósítására nincs pénzünk. Csak azért, hogy egyszer majd fölkészüljünk a fogadására, megalkotására. Megvallom, szeretném, ha ez a terv egyszer megvalósulna. Mindenhol azt mondták: majd a VI. ötéves tervben. Kételkedem. A városnál ugyanis hozzátették: ha ad pénzt a megye... Nem tudok róla, hogy »megye-nagybácsinak« ilyen ajánlata, elképzelése lenne. Miért ígérgetünk újra, fedezet nélkül? Lassan a dossziéba gyűjtött dokumentumoknak se lesz hitelük, nemcsak a szavaknak. Pedig nem sokáig tarthatja magát ez a — még jó néhány helyen tapasztalható — gyakorlat. Az "álomterv« álomszép. A tervezőt ne marasztaljuk el érte. Hiszen jó néhányan oktalanul, tétlenül asszisztálták végig álmodozását. Jávori Bél» Új technológiák a textiliparban Négynapos műszaki konferencia Budapesten A textilipar fejlesztéséről és új technológiák alkalmazásáról kezdődött kedden négynapos műszaki konferencia a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület rendezésében Budapesten, a Hotel Intercontinentalban. A konferencián 18 ország szakemberei vesznek részt, s mintegy 60 előadás hangzik el. Szabó Imre könnyűipari miniszterhelyettes megnyitó előadásában az iparág technológiai fejlesztéséről beszélt. Kiemelte, most a termelékenyebb munkát előmozdító új eljárások kialakítása az egyik legfontosabb feladat. Ennek során — a pamutipar után — a gyapjúiparban is széles körben elterjesztik az úgynevezett turbófonást. Ez a hagyományosnál ötször gyorsabb munkát is lehetővé tesz. j A konferencián a kis víz- és energiaigényű technológiákról is elhangzott néhány előadás. Amint lengyel, szovjet és NSZK-beli szakemberek is elmondták : ezekre a különböző műveletek összevonásával különösen a kikészítőiparban kínálkozik jó lehetőség. További témakör: a vegyi- szá!-felhasználás terjedése. A természetes textilnyersanyagok mennyisége ugyanis előreláthatóan csökken majd, s ezért a jelenlegi vegyi szálak további — módosított — változatait fogják kialakítani, főként tulajdonságaik javításával.
