Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
A GYERMEKGYÓGYÁSZAT MAGYAR ÚTTÖRŐJE Mimiig somogyinak vallotta magát A magyarországi habán Kiállítás a Somogyi Képtárban Msgsárgult újságcikkek, évkönyvek, géppel . írt családi krónika lapjait forgatom dr. Erőss István nyugalmazott járási főállatorvos dolgozószobájának remekművű íróasztalánál. A szoba egy kis családi múzeuma, a falakon az Erőss-família tagjainak képei sorakoznak. Az íróasztal mögötti falon egy hety- kebajuszú, szakállas, szemüveges, joviális öregűr tekint fám: dr. Eröss Gyula egyetemi tanár, gyermekorvos, a hajdani poliklinika igazgatója. A nemzetközi hírű somogyi orvosprofesszor, akiről méltatlanul, szinte teljesen megfeledkezett megyéje. Igaz, néhány évvel ezelőtt Franki József dr. megemlékezését közölte a Somogyi Néplap és az Orvosi Hetilap, de emlékét nem őrzi sem utca, sem tér, sem pedig gyermekintézmény. Pedig kiemelkedő munkássága, egész élete arra érdemesíti, hogy az utókor így is tisztelegjen neki Franki doktor már idézett visszaemlékezése így kezdődik: »Erőss Gyula elmondhatta volna Kölcsey szavaival — Büszke magyar vagyok és. Somogybán nőtt törzsöké fámnak.« Dédapja Erőss József patai, nagyapja Erőss Sándor darányi prédikátor, édesapja Erőss Sándor görgetegi tanító volt. Utóbbinak saját kezűleg írt életrajza így szól: »Részt vettem az 1848/49-es hadjáratban, mint önkéntes honvéd, 17 éves koromban. Mint őrmester vagyok igazolva Budáról, érdemmel ellátva Komáromból Klapka tábornoktól 1849. október 4-én lettem elbocsátva. Nősültem 1854- ben. Két orvos fiam van... Erőss Gyula gyermekéveit Görgetegen töltötte a szülői háznál, ott végezte elemi iskoláit is. A gimnázium négy alsó osztályát Csurgón, a felső osztályokat pedig Sopronban, ahol kitűnő eredmény- nyél érettségizett. Az orvosi pályát választotta, és a Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1879-ben avattak orvosdoktorrá. A »Magyarország vármegyéi és városai« című sorozat So- niogy megyéről szóló kötetének 240. oldalán a következőket olvashatjuk: »A legújabb kor írói és tudósai között is nagy számban vannak Somogy féríiai, akik tehetségükkel és maradandó alkotásaiksadalom árvái iránt, mint a mienk, s tény, hogy ezen igazi árvák nálunk árvaságuk következtében tömegesen elvesznek. Meggyőződésünk, hogy egy célszerűen berendezett országos gyermekmenhely a bajon segíthetne, igen sok emberéletet menthetne meg...« Hosszú évek teltek el, míg végre megalakultak az állami gyermekmenhelyek, és Erőss Gyula tevékenységének eredményeként létrejött — századunk elején — a gyermekvédelmi törvény. Hivatása teljesítéséről, emberségességéről sok adalékot tartalmaznak a korabeli újságcikkek, azok az emlékbeszédek, amelyeket halála alkalmából 1925-ben mondtak el. Bókay János írta róla: »Meghalt 70 - éves korában, miután negyvennél több évig szolgálta hűségesen, s odaadással munkáját .. .Bókay senior mellett fejlődtünk mindketten az Ősz utcai Pesti Szegényház Gyermekkórház szerény épületében. Boldogult atyámnak egyik legkedvesebb tanítványa volt kedvessé tették öt pontos, lelkiismeretes magatartása, kiváló érzéke a gyermekekkel való helyes bánásmód iránt... A poliklinika, amelynek egyhangú bizalommal élére állították, minden idejét lekötötte' fő célja ezen szép intézmény továbbfejlesztése volt. S Erőss ritka kötelességérzéssel és fáradhatatlan munkássággal az intézet fejlesztése körül elévülhetetlen érdemeket szerzett magának. Elhunytéval a magyar orvosi rend, s a magyar gyermekorvosi kar egyik kiváló és érdemekben igazán gazdag tagját vesztette el. Munkásságát, életpályáját nemcsak az orvostársadalom tagjai méltatták, hanem az egész magyar sajtó. A Világ 1925. június 27-i számában (ez a kor legjelentősebb polgári radikális lapja volt, amelyet ellenzéki álláspontja miatt 1926-ban betiltottak) a többek között ezt írja: »Erőss proiesszor puritán jellemű, szerény, egszerú ember volt, akinek minden gondolatát a poliklinika foglalta el. Bár egyike volt a legkiválóbb gyermekorvosoknak, akit egész Európában ismertek, mégis aiig volt magángyaaorlaa és teljesen szegényen halt meg, mert a poliKlinikát elébe helyezte az orvosi gyakorlatnak. Több ízben ki akarták tüntetni, Erőss tanár azonban minden egyes alkalommal elhárította magától a kitüntetéseket. Nem fogadott el kitüntetéseket és nem fogadott el külön anyagi javadalmazásokat.« Bármennyire kitért is a hivatalos elismerések elöl — mert számára a legnagyobb kitüntetés a betegek szerete- te, ragaszkodása, mosolya és a kollegák elismerő szava volt —, mégis kapott olyan legfőbb elismerést, amely elöl nem térhetett ki. 1906. április 1-én az udvartól a következő szövegű okmányt kapta: »Ö Császári és Apostoli Királyi Felsége folyó év március 22-én a legfelsőbb elhatározásával elismerését tudtul adjuk.« A magyar királyi igazságügyminisztertől 1916. június 26-ánk élt 8144/1916. számú leirat tudtul adja, hogy »Ö Császári és Apostoli Királyi Felsége legfelsőbb elhatározásával elismerését fejezi ki.« Munkája a fővároshoz kötötte, de sohasem szakadt el szűkebb hazájától Somogytól. Hacsak tehette, hazalátogatott Görgetegre, Iharosberény- be rokonaihoz, Nagyatádra ismerőseihez. Halála előtt levelet írt a poliklinika orvosi testületének, amelyben többek között a következőket olvashatjuk: »Én tiszta belső impulzusból merítettem azt a törekvést, hogy segítókéz igénybevételével és támogatásával építsem a poliklinikát. Sem hiúság, sem egyéb emberi gyarlóság nem férkőzött hozzám, hogy e jó célnak szenteljem férfi korom legszebb törekvését. Nincs befejezve a nagy mű. ezt nem a mi jóakaratunk hiányossága, hanem az áldatlan nehéz külső viszonyok okozzák. De ez ne tántorítsa el Önöket, hogy törhetetlen igyekezettel legyenek a hátralévő nagy feladat befejezésén. Ez az én végső óhajtásom és kérésem kedves pályatársaimhoz.« A nagyszerű mű. a kiváló orvosprofesszor munkája mintha feledésbe merült volna. A gyermekek nemzet- köri éve kiváló alkalom arra, hogy az utókor tölesszen adósságából, s kellőképpen tisztelegjen a gyermekek gyógyítója, az első gyermekvédelmi törvény egyik megalkotójának emléke előtt. Dorcsi Sándor Hatszáz szén mívű habán kerámiát őriz a Budapesti Népművészeti Múzeum, ebből százat mutat be a Somogyi Képtár pénteken megnyílt kiállítása. Dr. Katona Imre, az Iparművészeti Múzeum osztályvezetője rendezte a kiállítást, a megnyitón az ö avatott ismeretei kalauzolták a nézőt a két-háromszáz éves használati- és díszedények között. A habánokat magyar nyelvű 1- /eleink, forrásaink, új keresztényeknek vagy anabab- tistáknak nevezik. Eredetileg és elsősorban vallási csoportosulás, mozgalom tagjaiként az őskereszteny tanokhoz és életformához való visszatérést hirdették. A mozgalom tagjai parasztok és főieg kézműveseit voltak, akik vándorlásaik során sok tapasztalatra és magas technikai tudásra tettek szert a kézművesség szinte minden ágában. Az anabaptista emigráció t’ső hullámai már a XVI. század harmincas évei körül elérték Ausztria, Csehszlovákia és hazánk határát. Az első újkeresztény majolikával a XVI. század nyolcvanas, kilencvenes éveiben találkazhattak az akkoriban még kizárólag használati edényeket vásárlók. Miért épp Európa e vidékén telepedtek le? A világ végét itt várták... A vallási tilalom oldódásával figyelmük a művészi agyagműves ségre terelődött, a mesterséget művészetté fejlesztették. Magyarországon a XVII. században jelentek meg az áruik. A kaposvári kiállítás a habán kerámia széles áttekintését adja. a budapesti állandó bemutatón kívül csupán Miskolc vállalkozott eddig ilyen nagyszabású bemutatóra. A habán kerámia fejlődését nyomon kísérhetjük a mintegy száz korai és késői, XIX. századi anyagon. Természetesen a korok művészeti irányzatai is éreztették hatásukat a mesterek munkáin. Első ké- • szítményeik formái és díszítményei reneszánsz jellegűek, de minden stílushatáson áttör a habán sajátos színvilága: a fehér alapmáz, illetve a későbbi kék, melyet a kínai hatás kölcsönzött. A kaposvári bemutatón jó pár ilyen reneszánsz edény is látható, ezek díszítése az itáliai majolikáéval rokon. A Rajna-vidéki kőedényeken is hasonló motívumokat találtak: babérkoszorút, monogramokat, címereket és évszámokat. A betűírás és az évszámírás évszázadokon át nem változott; ez azt mutatja, hogy a korongozás és festés mellett a betűírás hagyományait még mélyebben őrizték. A szekta vallási tilalmai nem engedték meg a kezdeti időszakban példáuL hogy a díszítésben emberáb- rázoiást alkalmazzanak. A babán edényeken csak a XVII. j századtól jelennek meg a fi-1 gurátis motívumok. Az 1650-es J évektől kezdve már kevesebb ! reneszánsz jegy jelenik meg ’ Fejedelmi sír a Maya-Mrsdaioiito A mexikói dzsugelben a közelmúltban több évszázadi betemetett, hatalmas méretű templompiramis sírkamráját tárták fel. A sírkamrára úgy találtak rá. hogy a templompiramis felkutatásakor titkos bejáratot fedeztek fól, amely lépcsőzetesen haladt a piramis alapja felé. A sírkamra azért maradt épségben, men a lépcsőlejáratot rrfeg a régmúlt időkben betöltötték homokkal meg kővel, és így elkerülhette a sírrablók figyelmét. A 'sírkamrában hatalmas kőkoporsóban 40—50 év körüli férfi maradványait találták. A férfi halotti ruháját gyönyörű, értékes ékszerek borították, arcát zöldes színű, kissé áttetsző jade kőből készített halotti maszk fedte. A kőkoporsó oldalán dombormű látszik, mely a mennyből a földre szálló emberi alakot ábrázol. A mexikói archeológusok szerint a jade-köves maszkkal eltemetett férfi a mayák papi fejedelme volt hajdanában. A mayák birodalma a Yu- katán-félszigeten 700—1200 között virágzott. A spanyol hódítók elégették a mayák írás- tekercseit és tábláit, úgyhogy a fennmaradt csekély számú töredék alapján mind a mai napig sem sikerült a mayák hieroglif írásait tökéletesen megfejteni. . az edényeken, az új stílust a népies ízlésvilág diktálja. A XVIT. század közepén —jóval később, mint az iparművészet más területén — jelennek meg a barokkos formák, minták az edényeken. A fellendült kereskedelem újítja meg később a habánt. A németalföMi hatásokat a kínai porceláné követi. Az ellenreformációt sem kerülhették el. Mária Terézia idején fellázadtak az anabaptisták, Batthyány érsek törte le mozgalmukat. A felvidékiek szétszóródtak, a mesterek az akkortájt alakult holicsi, stomfai manufaktúrák szolgálatába szegődtek. Mint dr. Katona Imre e témáról 6zóló könyvében megállapítja, a későbbi időkben a trencséni fehéredényesség hatása a Dél-Dunántúiról kiindulja terjedt át Tolna és Somogy megyébe. Herenden is ugyanazok a fehér edények készültek, mint Szakcson a múlt század 60-as éveitől egészen az utóbbi időkig. A kaposvári kiállítás, azon túl, hogy jelentős történeti áttekintést nyújt az elmúlt idők magyar kerámiájáról, hasznos célt szolgál, mert a mai kaposvári habán edények mélyebb megismertetésére is vállalkozott. A kaposvári fazekasok évtizedes törekvése, hogy életben tartsák a habán hagyományokat: ebben kimagasló szerepe volt a kezdeti időszakban Tamás Lászlónak. a népművészet mesterének. Horányi Barna Icai országosan ismeretes ne-i vet szereztek maguknak. ..«' Köztük találom Kaposi Mihály világhírű bőrgyógyászt, a lakócsai születésű Fodor Józsefet és a csurgói Kétli Károly egyetemi tanárt, országos hírű belgyógyászt. Őket követi Erőss Gyula dr., aki 1855. május 20-án született Dombon (ma Kastélyosdombó). 1883-ban ösztöndíjjal külföldre utazott, ahoL . egy évig Európa nevezetesebb kór- és lelencházait tanulmányozta, és főleg gyermekgyógyászattal foglalkozott. 1886-ban a budapesti poliklinika gyermekgyógyászati osztályának főorvosa, 1887-ben a budapesti egyetem gyermekgyógyászatának magántanára. 1898- ban a poliklinika igazgatója 1904-ben egyetemi rendkívüli tanár lett. Nagyszámú, főleg az újszülött gyermekek betegségeiről és kezeléséről, valamint a lelencügyről szóló értekezése és cikke-jelent meg a hazai és külföldi — elsősorban német — szakfolyóiratokban. Az első gyermekvédelmi törvény megalkotásában is jelentős része van. Indítványára a Budapesti Orvosegyesület feliratot küldött a belügyminisztérumba: »Tény, hogy egy művelt állam sem olyan mostoha a tárN aivy Ottó, a Balhé Művek raktárnoka sok-sok évvel megelőzte korát, lelket vásárolt Balatonzörgén. Naivynak ugyanis az volt a rögeszméje, hogy saját nyaralót épít. Eleinte társat keresett tervéhez, de miután rokonai, barátai és ismerősei kinevették, feleségével, első osztályos lányával és óvodás fiával maga látott munkához. Kora tavasztól késő őszig minden vikendjüket és minden szabadságukat ott töltötték a telken. Naivy maga talicskázta a bontásból vásárolt téglát a, szomszéd községből, a gyerekek bányászták a homokot a parton, és hordták kis vödreikben az építkezéshez, Naivyné pedig egyik kezével a rántást, a másikkal a maltert keverte. Telt-múlt az idő, s mire a Naivy fiú leszerelt a katonaságtól, a Naivy kislány pedig elvált asszonnyá serdült, elkészült a kétszobás nyaraló. Körülötte bő termést adtak az egykor ültetett gyümölcsfák, s a pincében saját termésű bor feszítette a hordókat. Saját nyaraló Így az idén tavasszal végre nem dolgozni utaztak Naivyék Balatonzörgére, hanem pihenni. Május volt és szabad szombat, ok kínt ültek a megérdemelt házuk megérdemelt teraszán, és megérdemelt reggelijüket fogyasztották. Egyszer csak autó fékezett a kapujuk előtt, és Naivy félrenyelt a meghatottságtól, mert Böszics főosztályvezető közeledett felé. — Itt vagyok, ragyogok — mondta a tisztességben meg- öszült Bö"zics. és egyéni humorral hozzátette: — de ön az oka kedves kolléga, mivel azt mondta, ha erre járok, nézzek be. A főosztályvezető ezután bemutatta a társaságában levő unokahúgát, Cuncilit, majd nem akarta megsérteni Naivynét, és leült reggelizni, aztán ebédelni, s végül hosszas rábeszélésre ott maradt éjszakára és másnap is. Közben szintén arra járt és benézett Zsudekné, a var- fémt a férjével és a fiával. Szerencsére Böszics megértő volt, unokahúgával meghúzódott az egyik szobában. A másikban a varrónőék aludtak, míg a Naivy család a szerszámkamrában töltötte az éjszakát. Hétfőn a Naivy csalad összetörtén és fáradtan indult munkába, de büszkék voltak vendégeikre, és alig várták a következő hét végét, hogy kipihenjék magukat a saját nyaralójukban. Ámde ekkor arra járt és benézett a körzeti orvosuk es a fiuk két katonatársa, akik mindannyian engedtek c szíves marasztalásnak, és a Naivy család ismét a szer- számoskamrában tért nyugovóra. Es teltek a hétköznapok, és lön újra víkend, és a feledés homályából előkerültek a rokonok, a barátok és az ismerősök, és mind-mind arra jártak Balatonzörgére. és benéztek Naivyékhoz, sőt egy Kanadába szakadt hetedunokatestvér nyolctagú családjával is meglátogatta ültet. Hoztak ajándékba egy felfújható madárijesztöt, és ott maradtak egy hétig. Azután jött a borbély, a fodrász, a cipész, a cukrász, a búr a búr a búrkalappal, a Málcsi néni a gyerekével és... ... és akkor éjszaka a szer- számoskamrából előmászott Naivy Ottó, és kirohant az éjszakába, s meg sem állt a Csuhaj csárdáig. Leroskadt egy asztalhoz, rendelt egy üveg sört, odahívta a cigányt, és azt húzatta, hogy Nincs cserepes tanyám ... Ekkor átjött a szomszéd c.rztaltól egy zilált férfi, a r eme közé nézett, és több atmo-zféra nyomással iyy szólt: — Maga beszél? Mit szóljak én? Kis családommal karöltve a legsajátk,ezűle-le- le-gebb húsz kemény évig építettünk egy nyaralót, s miután készre esi-csináltuk, mindenki nyaral benne, csak én és a ki-ki-kis családkám nem, mert... — Álljon meg a menet! — pattant föl Naivy. — ön gúnyol engem, hiszen köztudomású, hogy az én nyaralómból túrtak ki engem és a családkámat. Szó szót követett, nóta nótát, sóhaj sóhajt, átok átkot, majd hajnal felé, amikor a csárda előtt ültek, s a porba rajzolták a nyaralójukat, egyszer csak fölüvöltött Naivy, de olyan heurékával, mint a jó öreg Arrhimedes óta még senki a világtörténelemben. A másik férfi, név szerint Rezeg Jenő. csak nehezen tudta megérteni lávaként előtörő szavait. Végül azonban megértette. Akkor viszont megölelte, megcsókolta, majd derékon kapta, s végigkergetőztek az alvó Balatonzörgén. A következő vikendkor pedig és azóta is mindig, azokat, akik »arra jártak és benéztek•« a Naivy-nyarálóba, Rezeg Jenő fogadta és sajnálkozva közölte, hogy ő a ház új tulajdonosa. Hasonló szöveggel fogadta Naivy a Rezeg-nyaralóba betérőket. jólyom László Somogyi Néplap
