Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
ÉPÍTŐK Kőművesek, szerelők, gépkezelők, művezetők, üzemmérnökök, tervezők ... Kezük munkája talpuk alatt az út, a csarnok, ahol dolgozunk, a fejük fölött a' .födél, a szoba, vízvezeték, a gázvezeték, amelyek nélkül ma már nem tudnánk élni. Az építők napját ünnepeljük ma. Holap megint dolgoznak, holnap megint vitázunk hibáik miatt, és dicsérjük őket érdemeikért. De a viták közben se feledjünk el, hogy miért ünnepeljük őket minden évben. Megérdemlik az ünneplést. Aszfaltozok Nem hiszem, hogy valaki irigyelné őaet. Bőrüket iz- zasztja, párolja a csaknem háromszáz fokos aszíaltmelege, felülről tarkójukra tűz a nap. Görnyedve, féltérdre ereszkedve, feszülő kar- és hasizmokkal terítik szét a gőzölgő sűrű, fekete masszát. Az evek hosszú során begyakorlott mozdulatokkal egymás munkáját könnyítik meg. Aki elvéti, társai dolgát teszi nehézebbé. A pótlásnál csúnya, foltos lesz az aszfaltszőnyeg. Ok pedig csak kifogástalanul szeretnek dolgozni. Ezt a munkát nem lehet gépesíteni. Eszközeik: egy talicska, egy hosszú nyélben végződő íahenger és a kenő- fa. Ezzel simítják szét a forró aszfaltot; ez a szerszám foglalkozásuk jelképe. Sokat számit az anyaga — akácfából a legjobb —, nem mindegy, milyen a fogása, hogyan áll kézre az embernek. Nagy becsben tartják, s nem szívesen engedik át senkinek. Ezzel keresik a kenyerüket. De okozhat balesetet ig. Ha az átforrósodott fa a bőréhez ér valakinek, a sérülés nyomait örökké viseli. Ennél a munkánál nem az erő, inkább a kitartás számit. Az új munkatársról egykettőre megmondják, ki marad közöttük, s ki áll tovább az első nap után. Aki ebben a közegben él, az bárhol megállná a helyét. A kátrányos gőzök miatt reggelente köhögési roham fogja el őket, nem szükséges cigarettára gyújtani. Mutatják a térdüket: az egyik térdkalácsa dagadt, gyulladt mindenkinek. Ennek bizony örök életre nyoma marad. Felsőtestüket barnára égette a .nap, nadrágjuk gázolajban, bitumenben pácolt, kínlódhat az asszony, amíg úgy-ahogy rendbe hozza. Ha új munkahelyre indulnak, a sofőr nem szívesen engedi őket ragadós ruhájukkal a bőrülésre. Mesélik: egyszer beugrottak e/ * zsúfolt kocsmába egy üveg sörre. A kocsmárosné soron kívül kiszolgálta őketi Nem azért, mert tisztelte a nehéz munkát, hanem, hogy menjenek ki minél előbb. Kátrány- ős verejtékszaguk volt... Hibái Pál, Horváth József, Cigány István, Visnyei József, Ignácz István pénteken délután utcai ruhát öltött, s a Tanép telepén átvette a bronzkoszorús szocialista brigád kitüntetést. Meg hallgatták a köszöntő beszédet, s elkortyoltak néhány üveg sort. Ünnepeltek. Holnap reggel isimét munkaruhát öltenek. . „Hüvelyknyi emberek” Vannak rég beidegződött. talán soha el nem vesző szokásaink. Ahogy a vasút közelében lakó gyerek megbámul minden vonatot, úgy állunk meg hosszabb-rövidebb időre egy-egy épülő ház mellett. Figyeljük, mint a búza növekedését, mint otthon a növények új hajtásait. Iskolás gyerekeit kísérő pár mindennapi játéka a kaposvári Béke utcában hazafelé, hogy eltalálják: hány panel került föl. A kérdésre: miért kötnek fogadásokat erre, nem tudtak válaszolni. Közben megint fordult esv-r a daru, megint elhangzottak a vezényszavak, a szerelők gyakorlott mozdulatokkal illesztették helyére a következő elemet. Hüvelyknyinek látszó emberek a magasban. Munkájuknak mindig van nézője. > — Nem csodálkozunk ezen — mondta Horváth Lajos, a SÁÉV kőművesbrigádjának művezetője. — Én is úgy vagyok, hogy minden készülő építményt megnézek, bárhol járok is. Pedig sok éve csinálom már a házakat. Megállunk öt-tíz percre. És bámulunk. A munkások már megszokták, hogy figyeljük mozdulataikat, néha még oda is kiabálunk nekik, kérdezünk ezt-azt. Csodálkozunk. összehasonlítjuk a régi családi házakat, amelyekről már az alapok lerakása után is látszott, hogv melyik szobában alszik a nagymama, a gyerek, merre- felé rotyog pár hónap múlva a sütőben a rakott kel. és a mai csodát«, a kaposvári IMS-házat, a leendő nővérszállót. amelyről még jó idei? semmit sem árulnak el az alapok, az égnek meredő pillérek ... Emberek serénykednek közöttük. sokukat érdemes lenne megismerni. Vajon miért lettek építők? >» Egy „öreg róka A tanácsi építők 12-es építésvezetősége. A kaposvári Kinizsi tömbben dolgozik, lassan elkészül ez a lakótelep. Makker János kezdettől fogva ott volt. Már a felvonulási épületek alapozásánál is serénykedett. Ma sok társával együtt, ha marad egy kevés idejük, azt figyelik, hogyan élnek az emberek azok között a falak között, amelyeket ők nuztok főt — Tizennégy éve dolgozom a Tanépnél, huszonkétféle gépre érvényes jogosítványom van. Persze nem így kezdtem. Egy évig segédmunkás voltam, azután indult egy gépkezelő-tanfolyam. Ma már magam is oktatok. És nemcsak a gépeimhez értek. Arra ugyancsak büszke vagyok, hogy bárhová odaállíthatnak, ahol emberre van szükség, már panelszerelést is csináltam, amikor hajrá volt. — Szükséges hajrázni? A kérdésen mosolyog, kék szeme felcsillan, nem megy bele a ésapdába: — Értem én, mire céloz. Bizony sokat szidnak minket, hogy nem dolgozunk eléggé egyenletesen, meg a minőséggel is bajok vannak. Hát higgyék el, mi sem örülünk ennek. Egy kissé jobb szervezettség valóban ránk férne. És mi sohasem mondtuk, hogy a legtöbben tisztességgel csináltuk a munkánkat, akiken meg a hibák múlnak... Az építőipart szeretni kell. Sokan bizony nem szeretik, csak i dolgoznak benne, hát »úgy« is dolgoznak. De akik szeretjük, többen vagyunk. Makker Jánoséké építős család. Veje a SÁÉV-nél dolgozik, vitáznak is eleget. Nem titok, hogy a két cég emberei sokszor ugratják egymást ... r Es aki most kezdi Proics Lajos hegesztőként dolgozott egy gépipari vála- latnál. Nem érezte jól magát a zajos, füstös műhelyben, a szabad levegőre vágyott. Édesapja rábeszélésére átkérte magát a Délviép-hez gépkezelőnek. Örömmel fogadták, hiszen ott is kevés a munkáskéz. Egyetlen kikötése az volt: továbbra is járhasson a dolgozók gimnáziumálba. Kívánságát készséggel teljesítették, sőt meg is tetézték egy újabb tanfolyammal. — Az előző munkahelyemen nem nézték valami jó szem' mel, hogy hétfőnként iskolá' ha járok. Lógásnak tekintették, azt mondták, kivonom magam a munka alól. »A hegesztéshez nem kell érettségi — mondta a főnököm. Én pedig tanulni szerettem volna mindenáron. Akkor nagyon elkeseredett volt. Mindenütt azt hallotta, olvasta, hogy segítik, ösztönzik a tanulni vágyó munkásfiatalokat, tapasztalata azonban mást bizonyított. Ezért állt elő azzal a furcsa kikötéssel... Most két helyen tanul egy- időben. Harmadikos a középiskolában és végzi á könnyű- gépkezelői tanfolyamot, melyet a vállalat szervezett a dolgozóinak. — Se szombatom, se vasárnapom, minden szabad időmet lefoglalja a tanulás. Közelednek a vizsgák és amíg a haverok sörözni vagv diszkóba mennek addig én a könyvek "ölött görr.yedezek. így lesz ez még jó néhány évig, mert ha sikerül az érettségi, szeretném tovább folytatni. Ha már egyszer xendületben vagyok. Nem igaz?! — Megeri? Nem válaszol, de tekintetéből azt olvasom ki: hogyan Lehet .ilyet kérdezni?! A megyei pártbizottság április 19-i ülésén értékelte a somogyi építő- és építőanyag- iparban dolgozó 15 ezer ember munkáját, ennek az ágazatnak a tevékenységét. Határozatában kimondta: az eredmények fő forrása az ágazatban dolgozók áldozatkész munkája. Akik sokszor álltak helyt kényelmetlenségek és nehézségek között, sok szép építményt hoztak látre a közösség javára. őket, a sok szép építmény létrehozóit köszöntjük ünnepünkön, az építők napján. Lendvai József— Luthár Péter Konténerdaru a Józsefvárosban A megnövekedett vasúti szállítások új, nagy teljesítményű konténerdaru építését tették szükségessé Budapesten, a józsefvárosi teherpályaudvaron. Az év második felében már dolgozó daru az egyre szélesebb körben alkalmazott konténerek átrakását teszi köny- n-ebbé, gyorsabbá. i fejlődés üteme a Hős Vizsgálták a termelési rendszereket Érdekes vita alakult ki, cs olyan vélemények hangzottak el a legutóbbi megyei népi ellenőrző bizottsági ülésen, amelyek jól kiegészítették a NEB vizsgálati anyagát, s ezt megszívlelve tovább lehetne lépni. A bizottság ugyanis a termelési rendszerek működését vizsgálta. Erre egy országos témavizsgálat keretében került sor. Teljes, átfogó képet nem adott a rendszerekről — ezt céluL tűzni nemcsak nagy merészség, hanem fele- j lölienség is lett volna —, vi-1 szont fölhívta a figyelmet olyan jelenségekre, amelyek gátolják működésüket, s javaslatot tett arra, miként szüntethetők meg az akadályok. A NEB összefoglaló jelentése rendkívül terjedelmes volt, annak ellenére, hogy készítői sűrítve próbálták leírni tapasztalataikat. A hozzászólók mindezt tovább bővítették. Mi ezek közül csupán a növénytermesztési rendszereket emeljük ki — s nézzük meg: mi jellemzi őket. A véleményekből kiderül: ha nem lennének jlyen növénytermesztési rendszerek, ki kellene találni őket — de máshogyan, mint ahogy annak idején indultak. Miért? Volt rá eset, hogy egy vállalkozás vagyona hat év alatt a húszszorosára nőtt.: hatalmas volt a nyereség, és ugyanakkor a partnerüzemek veszteségesen dolgoztak. A rendszereknél I ez a »felfutás« már-nyár a1 tisztességtelen haszon határát súrolta, hiszen a terméshöVe- kedés nemcsak a rendszerek áltat biztositól^ szakmai menedzselés eredménye volt. közrejátszottak itt a legkülönbözőbb biológiai tényezők is. Azóta persze sok minden változott, ésszerűbbek a szolgáltatási és egyéb díjak. Tény, hogy e vállalkozások átformálták a mezőgazdaság arculatát. Ám néha az is elő- fordul, hogy a megerősödött vállalkozás szembefordul á taggazdaságokkal: mintha egy kissé megteiedkeztünk volna róla, hogy a vállalatok a mezőgazdasági üzemekért jöttek létre. Épp ezért jó volna, ha ezek a rendszerek szolgálla- tóbb jellegűek lennének. Ennek azonban vannak akadályai. A rendszereknél »elöregedési« folyamat tapasztalható, s nem a személyi állományra vonatkozik. A követelményszint az évek sorún nemhogy riőtt volna, inkább csökkent; az egyes vállalkozások között nincs semmiféle egészséges verseny, a vállalkozások pedig nem ismerik a gazdaságokat. az ott folyó munka egészét. Pedig erre az eredményele növelése érdekében szükség volna. Mint ahogy arra is, hogy a rendszerek bizonyos mértékben együttműködjenek. Egy másik káros jelenség: néhány üzemben 9—10 féle társulás, *’áí- lalkozás működik anélkül, Megyénkbe látogatott a héten Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Kétnapos programja során alkalma volt fölmérni, hogyan folyik megyénkben a gazdasági épitőmupka, s ismerkedett néhány kulturális létesítménynyel is. A miniszterelnök választ keresett arrs., hogy a vállalatokat, a mezőgazdasági üzemeket jniként , érinti a gazdasági szabály izók változása, s ezzel összefüggésben mennyire képesek a korszerűbb. hatékonyabb munkára. A somogyi vállalatoknál is még mindig vannak szervezési tartalékok, a működési feltételek javítása, az adottságok jobb kihasználása nem lezárt, hanem szüntelen napirenden levő feladat. Somogybán sok a tröszti irányítás alá tartozó gyár, gyáregység, önálló gazdálkodásuk lehetőségei szintén érdekelték a kormány elnökét. A nagyvállalati irányítás módszereinek finomítása, az önálló döntések körének kiterjesztése .agancsuk jayitI halja a gazdálkodás ■ haté- : konyságát. Lázár György a május eleje óta tartó aszály hatásáról j is tudakozódott a mezőgazdasági üzemek vezetőitől. A legfontosabb tenyészidőben — májusban — tartósan hiányzó csapadék rontja a terméskilátásokat. A téli zord idő utáni hőségnek csak a Balatonnál üdülők örülnek. De még ott sem igazán. A május vége, június eleje ugyanis valójában még előszezon. A kereskede- lemlől a különböző szolgáltatásokig nem indult még meg a valódi »nagyüzem«, s ez a Balatonhoz érkezők — a hétvégén tódulok — örömét bizony sokszor megkeserítette. A Medárd-napi szemerkélő eső, ha mást nem is, de némi reményt fakasztott: a hulló csapadékot talán több is követi. Hoey ez a zápor kezdete lesz-e a mezőgazdaságnak oly nagyon hiányzó esőnek, vagy csupán múló epizód, azt most még nem lehet megmonMagyar—lengyel barátsági hetet rendeztek a héten Somogybán. Nagygyűléseken, kiállításokon, közös találkozókon ismerkedik a két nép egymás kultúrájával, gondolkodásmódjával. Ez a kapcsolat a szocializmust építő két nép között a történelem évszázadaiba nyúlik: kultúránk, gondolkodásmódunk egyik- másik-vonásában több hasonló elem található. Melyek a mindennapjaink közös gondjai, tanulhatunk-e egymás tapasztalataiból, s fölhasználha- tók-e kölcsönösen az ismeretek? Barátok között ezek természetes, szüntelenül a válaszkeresésre késztető kérdések. Ehhez járultak hozzá a somogyi barátsági hét eseményei. Somogy aprófalvas település. Ez a sajátos településhálózat sok országos gondot, eseményt különleges megvilágításba helyez akkor, amikor a tanácsi vagy más testületi irányító-szervező munkában dönteni, határozni kell. Ez a »zemlélet jellemezte a héten a megyei tanács ülését is, amikor az áíész-eknek a megye ellátásában betöltött szerepét tárgyalta. A megye la- kosságánaK 57 százalékát kizárólag Somogy 17 fogyasztási szövetkezete látja el áruval. Fontos napi vásárolnivalóvai és tartós íogyasztási cikkekkel e"«aránt. S mivel a sok kis faluban a föltételek szinte törvényszerűen mostohák, több szó esett és esik a kiszoi- gálás kulturáltságának javításáról, a választékbővítésről. Az áfész-ek / sokat tesznek ezért. Fejlesztési terveiket egyeztetve a tanácsokkal, ebben a tervidőszakban is sokr. felé épültek ABC-k, korszerűsödtek — belső felszerelésüket tekintve is — a kis bol- j tok. A hálózatfejlesztésben — j Ü» • látszik — megtalálták a helyes utat a szövetkezetek. A pénzek elaprózása helyett inkább igényesebb fejlesztéseket végeznek az alsó fokú központokban. A héten megkezdték a zöldborsó feldolgozását a Nagyatádi Konzervgyárban. Ez — bár a naptári évben még nincs itt az ideje — azt mutatja: megérkezétt a nyár. Csupor Tibor hogy közöttük bármiféle összhang lenne. Hogy mi a következménye, nem nehéz elképzelni. Káosz! Sok embert köt le az ilyen munka, az egész termelési folyamat szétesik, s ez »megbénítja« a vezetést. Ésszerűsítésre van szükség, de sürgősen! És magasabb szintű szakmai, közgazdasági munkára. Föl kell mérni azt is, hogy miként használják ki a szellemi kapacitást, vannak've tartalékok. Ugyancsak káros jelenség, hogy a rendszerbe való belépés -ti gazdaságoknál sok esetben csupán az emberi kapcsolatoktól, a rokonszénv- től függ, s gyakran azt sem mérlegelik melyik társulás volna a gazdaság számága a legelőnyösebb. A rendszerek minősítése, rangsorolása sem megfelelő. Ez különösen látszik a Kaposvári Szarvasmarha-tenyésztő Közös Vállalkozás cselében. A minősítésben a mennyiségi szemlélet uralkodik,. azaz a felsőbb szervek csupán azt veszik figyelembe, ami a végeredmény. Hogy honnan indultak, azt már nem. Pedig a tejtermelésnél — és másutt is így van — egy 3500 literes szintet 700 literről indulva jóval nehezebb elérni, mint 3000-ről. A KSZKV-nek egyébként tagja lett a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskola is, egyesülve a szászvári takarmányozási rendszerrel. Céljuk a szolgáltatások bővítése. Ez kell legyen a céljuk más rendszerelmek is. Segítsék szakmailag az üzemeket, és segítsék mindenben, ahol ezt igénylik. Egy rendszer nem válogathatja meg a partnereit, hiszen cpp a gyengék »felhozása« a cél. A termésátlagok növelése azonban egy bizonyos szinten túl már nem lehet az, hiszen tavaly is volt rá példa, hogy egy gazdaságban a 73 mázsás hektáronkénti termésátlag kukoricából ugyanakkora jövedelmet hozott, mint másutt a 92 mázsás. Ez utóbbit ugyanis akkora ráfordításokkal lehet csak elérni, hogy annak már nincs értelme. Az is kiderült: a technológiai fegyelem betartása az üzemekkel nem mindig előnyös. Varinak gazdaságok, melyek »nem bírják el« a technológiai kényszert; épp ezért velük szemben más követelményrendszert kell fölállítani. Számtalan tényezőt sorolhatnánk még. A lényeg azonban egy: a termelési rendszerek a gazdaságok érdekében jöttek létre, s ügy kell működniük, hogy valóban az üzemi érdekeket szolgálják. D. T.
