Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-08 / 132. szám

1 Kaposvári faragók kiállítása X városi könytár támogat­ja a cseri alkotók klubját. Az idén hároméves közösség — hagyományát folytatva — évente kiállításon mutatkozik be, most először rendhagyó módon: a fafaragóknak bizto­sítottak szereplési lehetőséget a helyőrségi művelődési ott­honban. A korábbi évekre visszatekintve helyesnek bizo­nyult a mostani választás; azt vették figyelembe, kik azok, akik alkotó munkájuk­kal hozzájárulnak a megye- székhelyi kiállítások gazdagí­tásához. (Közismert, hogy a cseri alkotók közül az utóbbi időben átpártoltak a fiatal al­kotók műhelyébe.) Csupán néhány nem idevaló munkát találtunk a tegnap délután megnyílt bemutatkozáson, a zsűri, jól dolgozott. A fafa­ragók száma jelentősen meg­növekedett, ezzel együtt azon­ban a szakmai fejlődést is biztosították. Kerek István faragott botjai, tükröse, kar­colt ostornyele, Horváth Jó­zsef faragott botjai, díszdobo­zai, Göncz János faragásai, Szőke István fokosnyele. Koczkáné Kerek Judit dísztá­nyérjai, díszdobozai, Kovács István kendőtartója, díszdo­boz-variációi értékes alkotá­sok. Szép eredményről ad tehát számot az idén a cseri alko­tók klubja. A szakmai tudá6 megszerzésében bizonyára to­vább haladnak, a ma még megtalálható idegen — szuve­nír — hatásokat (afrikai maszkok) kiszűrik, s a hazai forrásokból táplálkoznak. Hasznos együttműködés len­ne, ha részt vennének a cse­ri alkotók is az ÉDOSZ-ban szervezett népművészeti stú­dió munkájában, ahol elméle­ti alapot kaphatnak a klub tagjai. Ügy látszik — Horváth Éva kerámiái, Gerberáné Farkas Judit faliképéi ellenére — megtalálta fő tevékenységi formáját a cseri, alkotók klu- ja, s a hagyományok őrzésé­ben, továbbfejlesztésében a faragás terén veszik ki részü­ket. A sokszínűség e szűk te­rületén is biztosítható, ha a forráshoz hűek lesznek... az ifjúsági házban **[ H. B. Gyermekvilág Magyarországon Gyermekvilág Magyarországon címmel dokumentációs ki­állítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában, a nemzetközi gyermekév alkalmából. Ülést tartott a Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága. A testület megvitat­ta a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Köz­pont tevékenységéről készült beszámolót, melynek közép­pontjában a szervező munka eddigi tapasztalatait állították az előterjesztés készítői. Az olvasóban bizonyára gyanút ébreszt a témával va­ló foglalkozás időszerűsége, hiszen Kaposvár egyik legel- húzódóbb beruházása az új ifjúsági ház. A régi házat pe­dig már bontogatják a fejük felett... A fiatal és felnőtt la­kosság azonban tapasztalhat­ta, hogy máris jelentős válto­zások történtek Kaposvár köz- művelődésében — a kedvező fordulatban része van az if­júsági házban már előrelá­tóan megszervezett apparátus­nak is. Az intézmény 1973-ig a KISZ irányítása alatt mű­ködött, tevékenységére — a kedvezőtlen körülmények mellett — elsősorban a moz­galmi munka támogatása volt a jellemző. Az ifjúság köré­ben végzett mozgalmi és köz- művelődési munka színvonala, eredményessége általában el­maradt a követelményektől. Programjaik az ifjúságnak csak egy szűk rétegében ta­láltak visszhangra. Az ifjúsá­gi ház állami fenntartásba vétele előrelépést jelentett. Jelentős fejlesztésre került sor 1978 júliusában, amikor lehetővé vált, hogy városi és város környéki feladatokat el­látó művelődési központtá fejlődjön az intézmény. A korábbi négyfős apparátus ki­lenc szakalkalmazottal és je­lentős gazdasági, technikai személyzettel gyarapodott. Je­lenleg tizennégy — egy kivé­telével — szakképzett népmű­velő dolgozik a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődé­si Központban. Tavaly no­vembertől úgy alakítják programjaikat, terveiket, hogy már az új ház birtokbavéte­lére is gondolnak: minél zök­kenőmentesebben térjenek át a megnövekedett feladatok teljesítésére. Az előrelátó szervezeti fölépítés, program­tervezés a régi ifjúsági ház­ban is gyümölcsöző volt, er­ről adhatott számot a végre­hajtó bizottságnak az intéz­mény vezetője. A testület tag­jai is így értékelték tevékeny­ségüket. 0. rész Elintézem, elintézem. Elek fejében ^forogtak a gondola­tok. Elintézem. Hát intézze. Ha tudja. Majd en is meg­próbálom. A fülek szélsebesen mozog­tak, Schmülz legyelte a kávét es felkelt. ___ — Akkor én megyek. Elment a női osztály irányá­ban. Elek úgy döntött, hogy felmegy Tamás doktorhoz, és kifaggatja tangentor-ügyben. Szerencséje is volt, a főorvos­ra nem várt senki. Kopogta­tására hangos »szabad« volt a válasz. Elek benyitott. A hosszúra nőtt, szemüve­ges főorvos kávét kavargatott a reflexkalapács nyelével. — Leffler úr? — Két dolgot szeretnék megkérdezni. — Szabad — jött a rövid válasz, leöblítve egy korty kávéval. — Az egyik: kinél intézte el Schmütz. hogy a szobámba kerüljön? A másik: ki dönti el hogy diétázhassak? A har­madik ... — Harmadik nem volt — Jegyezte meg Tamás doktor. — De most van. A harma­dik: kérek tangentort. Nagy csönd volt. Tamás doktor csücsörítve bámult Elekre. Aztán nagysokára megszólalt: — Ami az első kérdést il­leti: Schmützöt igazgatói uta­sításra helyeztük a szobájába. Ami a másodikat: a diétát gyomorpanaszok alapján ren­delik el. A gyomorpanaszokat a belgyógyász vizsgálja ki. És ki a belgyógyász? Na ki? Az igazgató. Ami a harmadikat: semmit sem tehetek. Tangen­tort csak külföldieknek ad­nak. , as — Ki adja? — Na ki? Hármat találgat­hat. De segítek. I-vel kezdő­dik és gazgatóval végződik. Ügy tudom — fordult hanya­gul Elek felé — per tu van vele. Leffler a földre nézett. — Igen — mondta. Tamás doktor széttárta a karjait. — Hát — kérdezte vidá­man —, mi akkor a baj? Lesz diéta, ágyszomszéd, tangen­tor. Bár ebben az utóbbiban nem vagyok egészen bizonyos. Az audenciának vége volt. Elek felállt, s elhatározta, hogy felmegy az igazgatóhoz, hr már elkezdte... Papucsa szorgalmasan csat­togott végig a folyosókon. Át­ment az új szárnyba, egy ideig azon tűnődött, hogy lif­ten menjen-e, végül neki­eredt gyalogosan. Az igazga­tónál várnia kellett. A tit­kárnő leültette, kezébe nyo­mott egy angol nyelvű folyó­iratot, és türelmet kért. Vé­gül nyílt az ajtó: Eleknek ke­letiek, hogy bemehqk Az igazgató irodája két részből állt. Az ajtó egy kis L.nyílóba vitt, onnan jobbra a rendelőbe, balra pedig a piüssfotelekkel megrakott iro­dába lehetett menni. Az igaz­gató hatalmas, nagydarab ember, széles mosollyal sietett az iroda mélyéről Elekhez. — öregem, jó, hogy látlak. Miket tudok meg róiad! Nem szép, hogy titkolod. Elek elképedt. Titok? Mi­ről beszél ez? Az igazgató foitott hangon kérdezte: — Igaz, hogy apád vörös­katona volt? A mérnökben megdermedt a ‘vér. Hát ez meg hogyan ke­rül ide? — Igaz — nyögte ki —, de én ezzel soha ... — Tudom, tudom— az igaz­gató óriási tenyere Elek vál­lára borult. — Nem is azért. De mondhattad volna, csak úgy barátilag. Egy kortyot? Jobb kezével belökte Eleket a plüssfotelba, bal kézzel nyi­totta a bárszekrényt, s mire Elek elháríthatta volna a ko­nyakot, már egészségére is kí­vánták. Gépiesen emelte fel a kupicát. — Schmütz — kezdte el vé­gül, de nem tudta folytatni. — Átrakták, ahogy kíván­tad öregem. Itt járt tegnap a kis ember, és elmondta, hogy összebarátkoztatok, s kéred, hogy helyezzük el a te szo­bádba. És én azonnal intéz­kedtem. Nem azért, mert el­mondta, hogy édesapád ... Nem. Régóta ismerjük egy­mást, nem igaz? És ennek a szerencsétlennek sem tudok ellentmondani. Tudod, mun­kaszolgálatos volt... megrok­(Foly tatjaik) A város sajátos helyzetéből kiindulva nemcsak az általá­nos iskolások, a fiatalok köz- művelődésével törődnek, ha­nem a lakosság széles körére kiterjedő programokat is megvalósítottak e rövid idő alatt. Ügy látják a féléves ta­pasztalatok birtokában, hogy az intézmény képes a város, a város környék közművelő­dési feladatainak a megvaló­sítására. Ehhez szükséges volt, hogy valamennyi oktatási és közművelődési intézménnyel üzemekkel, intézményekkel kapcsolatot teremtve fölmér­jék az igényeket, illetve a la­kosság, a dolgozók számára igényeket támasszanak. Emel­lett közös fenntartásiba vették már a Cantus Pannonicus kó­rust, a városi felnőtt) fúvós- zenekart, a Balázs János kép­zőművészeti szakkört, itt mű­ködik a Fonómunkás-klub, új együttes kezdhette meg mű­ködését Kapos Bábegyüttes néven. A sokrétű közművelődési munkát egységes gazdasági irányítás segíti, ennek is nagy szerepe van abban, hogy ha­tékonyabbá vált az intézmény tevékenysége. A rendezvé­nyek, a közművelődési ered­mények elemzésére, értékelé­sére rendszeresen gondot for­dítanak — ez összefügg a módszertani munka jelentősé­gének a felismerésével. A jó tapasztalatokat meggyökerez­tetik, a hibákat pedig igye­keznek kiküszöbölni. A pro­pagandamunka további fej­lesztésre szorul, erre hívta föl többek között a figyelmet a testület, hiszen a város és a város környék lakosságához kell eljussanak az ifjúsági ház programjai. Az intézmény új feladatai közül kiemelke­dik az üzemi dolgozók és a felnőtt lakosság közművelődé' sének a szervezése. A Megyei Művelődési Központtal közö­sen szorgalmazzák az üjúsá- gi klubellátás további fej­lesztését. Vessünk egy pillantást az idén — reméljük, további ha­táridő-módosításra nem kerül sor — birtokba vehető új if­júsági házra: hat díszítőmű­vészeti szakkörnek biztosíta­nak otthonos munkakörülmé­nyeket, több technikai szak­kör indul, fotószakkört szer­veznek, az előcsarnokokban kiállításokat rendeznek, audio­vizuális stúdiót hoznak létre. Jelentős szerepe lesz a báb­szakkörnek is, a legkisebbek a meseezobában játszhatnak, 1 szórakozhatnak. Az emeleti helyiségekben három klub működhet az eredeti terv módosítása után. A színház­teremben korszerű pódium­színpadon szerepelhetnek az amatőr és hivatásos együtte­sek. Korányi Barna HÉTVÉGI TÁJOLÓ Nyáridő... A Kunffy-képtár. Kissé érződik a hozzánk el­juttatott meghívókon, prog­ramfüzeteken, hogy itt a nyár: a kultúra fedett épületeiben megritkultak a rendezvények. A kaposvári Kilián György Ifjúsági és Üttörő Művelődési Központban tovább folytató­dik ma a Szülőknek matema­tikáról sorozat. Nyolcadszor gyűlnek össze az érdeklődők. Az előadás 18 órakor kezdő­dik, akárcsak a Fiatal Utazók klubjában Szerafin Zoltán diaképes úti élménybeszámo­lója Törökországról. A Vasas Színpad és a Tán­csics Diákszínpad már a hét­fő esti szentjakabi szereplés­re készül. A Kaposvári Nyár rendezvénysorozat első rom- területi bemutatói lesznek az előadott produkciók. Kezdés: 20 órakor. A Csiky Gergely Színház társulata a hét végén Zala­egerszegen és Siófokon ven­dégszerepei. Bulgakov Bíbor sziget című szatirikus játékát adják elő Babarczy László rendezésében. Siófokon szom­baton 14 óra 30 perckor kez­dődik az előadás a Dél-bala­toni Kulturális Központ szín­háztermében. Ez az intézmény adott otthont a Rudnay Gyula emlékkiállításnak is. A kaposvári Vörös Csillag Filmszínház a hét végére a gyerekeknek a színes, szinkro­nizált NDK-mesefilmet ígéri. Hauff a kis Muck története című, régi-régi, sok gyerek­nemzedéknek örömet adó al­kotását. Este A bajkeverő cí­mű színes francia-olasz film szerepel műsoron, az Eduardo Molinaro rendezése. Egy si­kertelen merénylettel kezdő­dik. s még hajmeresztőbb for­dulatokkal folytatódik a film. A Szabad Ifjúság Filmszínház délutánra a Kéz kezet mos című színes, szinkronizált szovjet alkotásra invitálja a nézőt (kísérőműsor: Érdekek és akadályok), az esti két elő­adáson viszont a Mindenkinek a maga keresztje című színes, szinkronizált francia—NSZK filmet vetítik. A Latinca Mozi slágerfilmet játszik szombat- vasárnap fél hatkor: a Bátor emberek című izgalmas szov­jet kalandfilmet. Kémekkel, ellenkémekkel, hazafiakkal, lo­vasokkal, lovakkal. Sok kor­osztály látta már ezt a fel­felújított remek kalandfilm- met, most új generáció is­merkedhet vele. A Rákóczi moziban vasárnap 16 órakor Az én tenger testvérem című szép természetfilmet vetítik. S most lássuk, mire hívják az érdeklődőket a járási szék­helyek és nagyközségek! Va­sárnap a nyugdíjasoknak szer­vezett kirándulást a marcali kulturális központ. Irány a nagyvázsonyi lovas bemutató és a vár! Nagyatádon, a hely­őrségi művelődési otthonban szombaton nyílik meg Gyér' llás László fotókiállítása El­lenpont címmel. Ez július 9-ig látható. Tabon már a hétfőn megnyíló kiállításra készülnek a művelődési házban: itt Sza~ bados János kaposvári festő­művész képei lesznek megte­kinthetők. Tizennegyedikén 19 órakor Kéri Dezső mond rövid ismertetőt a művészről, illet­ve a festményekről. A balatonboglári kápolnák Székely Piroska grafikáival és Gádor Magda kisplasztikáival csalogatják a part vendégeit. A szabadtéri szoborparkban Nagy Sándor alkotásaival is­merkedhetnek az érdeklődők. Itt hívjuk föl a figyelmet a somogytúri Kunffy-emlékmú- zeumra is, mely újra várja látogatóit, megújhodott vako­latköntösben. felújítottam Lassan véget ér a könyvhét, de hivatalos forma nélkül is egész évben ünnepet jelente­nek a megjelenő kötetek. Kö­zülük most Dobozy Imre Ha­talom nélkül című, a Szép­irodalmi Kiadó gondozásában megjelent regényét ajánljuk. A főhős, Czobor Lukács, a világháború végén átáll a szovjet csapatokhoz, és száza­dával együtt részt vesz ha­zánk felszabadításában. A há­ború befejeztével a kommu­nista párt járási titkárává ne­vezik ki. A regény alaphely­zetei azok a konfliktusok, me­lyeket Czobornak emberként és tisztségviselőként egyaránt át kell élnie. Párbeszédek a művészetpoiitikáról A munkásábrázolás, az í^- lés, a szocialista életmód, az alkotói szabadság, a művésze­ti érthetőség, a művészi érték, a szórakozás kérdéseiről je­lentetett meg gazdag tartal­mú kiadványt Párbeszédek a művészetről címmel a Tán­csics Kiadó és a SZOT kultu­rális. agitációs és propaganda­osztálya. A kötet — amelyet Varga Imre gondos szerkesz­tésében és összefoglalóival tettek közzé — mintegy do­kumentálja azt a vitasoroza­tot. melyet a Művészeti Szak- szervezetek Szövetsége kezde­ményezett 1974-ben. Nem ke­vesebb. mint hét alkalommal folytak alkotó párbeszédek e témáról: az utolsóra 1977 vé­gén került sor. Az időszerű művészetpoliti­kai, művelődési kérdéseket olyan előadók világították meg, mint Ancsel Éva, Aradi Nóra, Búza Márton. Fukász György, Gerö János, Hermann István, Kéri Elemér, Köpeczi Bél«, Maróihy Járnak ,P—aler György, Pozsgay Imre, Szila' gyi Péter. Tóth Dezső, Tökei Ferenc, Vitányi Iván, Zollai Dénes stb. A nyílt vitákon — olvashat­juk az előszóban — napiren­den szereplő, megvitatott kér­dések nem csupán a művésze­ti szakszervezetek aktivistáit, az alkotó művészeket és a művészeti dolgozókat foglal­koztatják. S erre .bizonyság e kiadvány, amely tulajdonkép­pen egy sorozat első tagja. Évenként egy kötet lát majd napvilágot. A mostani könyv az élőbe­szédet adja vissza híven; ol­vasója mintha maga is részt­vevője lenne azoknak az iz­galmas vitáknak, amelyeknek célja a tisztázás, az út kijelö­lése. Fukász György, a filozó­fiai tudományok doktora pél­dául így beszélt: »A szocialis­ta életmód kérdéseinek idő­szerűsége politikai időszerűség mindenekelőtt... Az élet új minőségeit szocialista talajon tudjuk és kell kibontakoztat­ni.« Tóth Dezső kulturális mi­niszterhelyettes egyik gondo­latát is idézzük az alkotói szabadságról: »a művészet szabadsága a művészet hiva­tásának, társadalmi szerepé­nek betöltéséért való szabad­ság ...« A művészeti érthető­ség, közérthetőség kérdéséről Hermann István vallomásosan találó szavakat mondott: »A műbe zárt titok nehezen nyí­lik meg. Shakespeare-t ma megértjük? Ha megnézzük Shakespeare-előadásainkat. ki­derül: nem értjük meg. Mert mindig mindent újra kell ér­teni ...« A rangos kiadvány ígéretes kezdete egy sorozatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents