Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-07 / 131. szám

Pártcsoportok és politika Egy aránylag kis méretű termelőüzem kis létszámú pártszervezetének pártcso­portjai is csak hat-nyolc-tíz kommunistát számlálnak. E pártcsoport tagjairól — ha műanyag játékokat vagy me­zőgazdasági kisgépeket gyár­tanak vagy csomagolnak — esetenként azt mondják, hogy szűk a tér, amit munkájuk, lakóhelyük, képzettségük kö­vetkeztében beláthatnak. Mit is' tehetnek ők a nagypolitika megvalósulásáért? Mit tehet hat-nyolc kommunista egy kisközségben vagy faluban, ha hazánkra a tízmillió lakost számláló országra is azt szok­tuk mondani: kis ország, ho- gyon szólhatunk mi bele a vi­lág dolgaiba? Tényleg, mint tehetnek? Tehetnek-e egyáltalán vala­mit azért, hogy a saját kis gazdasági egységeiken túl hasznot hozzanak az ország­nak, a szocialista világrend- szernek, a világnak? A válasz kézenfekvő. Két segédmunkáson, egy brigádve­zetőn és egy művezetőn alig­ha múlik a világ sorsa. De tő­lük is függ mikroviláguk bol­dogulása, hasznos tevékeny­sége, s általuk a szakágazat jó működése. S ha így néz­zük a kérdést: tudnak vala­mit tenni szakmájukért, gaz­dasági egységük hasznossá­gáért. És kicsiny súlyokat — de mindenképpen súlyokat — tehetnek a nagy közös mér­leg serpenyőjébe. S ez már történelmi távlatba állítja cselekedetüket, munkájukat Hat-nyolc kommunista része a Magyar Szocialista Munkás­párt egészének. Része a párt­nak, részese tehát a párt po­litikájának. S egy olyan párt­csoport amelyik a maga te­rületén azt a célt tűzd ki, hogy a saját feladatát a legjobb tudása, képessége szerint po­litikai elhivatottságát mindig szem előtt tartva végzi, a kongresszusi határozatok meg­valósulását segíti elő. Azt mondjuk: napjainkban a legfőbb cél gazdaságosan termelni, hatékonyan dolgoz­ni, jó minőséget produkálni. És ez vonatkozik minden kis egységre, minden egyes kom­munistára és közösségre, ahol a munkásosztály élcsapatának egy-egy tagja, kisebb csoport­ja jelen van. E párttagok ugyanis — állítjuk — termé­szetesnek tartják, hogy átla­gon fölül dolgozzanak, s hogy másokat is arra biztassanak. Számít a szavuk Hogy szólhatnak azonban bele ők a nagypolitikába? Ho­gyan lehetnek ők hatan-nyol- can aktív részesei a magyar gazdasági élet fellendítésének? Mit ér szavuk a világpolitika: események folyamatában? El­ítélik a tőkésorezágokban új­ra föllendülő neofasiszta és antidemokratikus törekvése két? A nemzetközi gyermek­évben szolidárisak több száz Jobb együttműködéssel Tanácskozás az átvétel szervezéséről Aligha zajlik le ma az or­szágban mezőgazdasági szak­emberek között termelési ta­nácskozás, hogy ne kerülne előtérbe az aszály okozta ká­rok mérlegelése. Így volt ez ■tegnap Kaposváron is. ahová a Somogy megyei Gabonafor- galmi és Malomipari Vállalat i mmár hagyományos tanács­kozásra hívta össze a megye ■termelőszövetkezeteinek és ál­lami gazdaságainak képvise­lőit. Kékesi Jenő igazgató — az 1978-as tapasztalatokat ele­mezve — az átlagnál eredmé­nyesebb évről számolhatott be. Nőtt a felvásárlás meny- nyisége és javult a minőség is, a szállítások szervezésénél hasznosnak bizonyult a ter­melők és felvásárló közötti kölcsönös együttműködés. Így sem lehetünk azonban elégedettek, mert az adatok­ból kitűnik: a szükségesnél nagyobb arányban tartották vissza különféle takarmány- gabonájukat a termelőüzemek, s bár a kukorica értékesíté­sének aránya jobb az orszá­gos átlagnál, az előbbi annál lényegesen rosszabb. Holott sem a nagyüzemi, sem a ház­táji állattenyésztés nem nőtt ennek arányában, azaz: itt olyan tartalékok vannak, ame­lyeket megfelelő szervezéssé1 u népgazdaság hasznára le­hetne fordítani. Különösen indokolt ez most, amikor a rendkívüli» szárazság miatt elképzelhető, hogy a gabonatermés nem éri el a ta­valyi átlagot. Arról ugyan nincs szó, hogy az .ország ke­nyérellátása sínyli meg az aszályt, kérdésessé válhat azonban, hogy teljesítem tud­juk-e exportszerződéseinket. Hogy ez népgazdaságilag mennyire fontos, aligha keli magyarázni, s a fentebb em­lített gabonavisszatartás olyan tartalékot jelenthet, amely szükség esetén pótolhatja az aszály miatti kiesést. Főleg ha figyelembe vesz- szük, hogy a téli fagykár miatt tízezer hektárnyi őszi gabona helyére nagyrészt ku­koricát vetettek az üzemek. A saját takarmány-ellátásban a kukorica részesedésének nö­velésével csökkenthető volna tehát a gabanafelhasználás. Azért sem mellékes ez, mert nemcsak a gabonák ve­tésterülete csökkent; a tavalyi rekordtermésre aligha számít­hatunk az idén. Mindent egy­bevetve: bár ma még nincs megfontolt mezőgazdasági szakember, aki becsülni mer­né a várható termést, az már biztos: minden tartalékunkat ki kell használni, hogy leg­alább is megközelítsük ez évi terveinket. S ehhez hozzá tartoznak a jól előkészített és az előzetes megegyezéseket betartó szál­lítások — nem »-lökésszerű hul!ám«-ban, hanem napsza­konként, kiegyenlített ütem­ben. Továbbá a kellő tiszta­ságú, fertőtlenített raktárak, hogy csúcsmunkák idején egy esetleges fertőzés ne rontsa a minőséget — a gabonát, amelyből jövőre kenyér lesz az’ asztalunkon. millió éhező gyermek sorsá­val? Hallatják szavukat a bé­kés egymás mellett élésért, a helyi háborúk eilen, a kizsák­mányoltak millióiért, a szo­cialista-kommunista eszmé­ket valló börtönben sínylődő- kért és magáért a szocialista társadalmi rendszer fejlődé­séért és végleges győzelméért? Együtt a többivel Amit eddig itt fölsoroltam, az mind csupa kérdőjel. A borúlátóbb olvasó azt vála­szolja rá: ők hatan-nyolcan semmit sem tehetnek. De a borúlátóknak nincs igazuk. Mert pártunk többször tízezer ilyen kis pártcsoportból áll. És százezerszer hat-nyolc em­ber véleménye hataimas erő­vé fejlődik, vezető erőt jelent egy egész országnak. Hazánk pedig csak egyik »pártcsoport­ja« a szocialista világrendszer­nek, melynek összes tagjával a legfőbb kérdésekben — a világ haladásáért folytatott kérdésekben — azonos véle­ményen van. Békét akar, mint az a néhány kosárfonó, akiket cikkem elején említettem: nyugalmat, biztonságos életet. Kívánják ezt saját maguknak, gyermekeiknek, unokáiknak, ki tudja hányadíziglen. S az egységes akarat — higgyünk a szó nemes értelmében — győzelemre visz. Hiszen nemcsak ők kíván­ják mindezt. Nemcsak a szo­cialista országok kommunis­tái, az anti imperialista és szocialista orientációjú álla­mok, de az einyomolt nepek is, a kizsákmányolt »hatok- nyolcak« — tulajdonképpen mindenki, aki nem abból el, hogy fegyvert gyártat és nem abból, hogy mások dolgozza­nak helyette. Nagyon egysze­rű ez a bizonyítás? Az iga­zán nagy és bonyolult kérdé­sek alapja tulajdonképpen mindig valami nagyon egysze­rű dolog. Olyan, mint a meg­határozott munkaidőben kifo­gástalanul és akarattal elvé­gezni a munkánkat. Mert élni annyit tesz: dolgozni. Dolgoz­ni egyedül, kisebb közössé­gekben és nagyobbakban egy­aránt. Politizálni pedig any- nyit tesz: elméleti és gyakor­lati munkát folytatni azért, hogy dolgozhassunk, hogy él­hessünk. Lám, milyen egy­szerű az egész. és mégis mennyire bonyolult. De egy­szerűsége következtében »mind­annyian beleszólhatunk, ha­tan-nyolcan, pártcsoporton­ként is, termelőegységenként is, országonként, világrészen­ként. Bonyolultságánál fogva pedig mindennek akkor van értelme és hatása, ha közösen tesszük. Ha közösen szólunk bele a világ dolgaiba, más­képp fogalmazva: a nagypo­litikába. M. M. Jósolni most lehetetlen Négyszázhúszan a „borsővcnalDn” 99i Az Expressz és a Prinsa érkezett először ■ Az ünnepi ebédre hívott, de a terítéskor már betoppanó vendég láttán éri ahhoz ha­sonló meglepetés az embert, mint amilyennel a Nagyatádi Konzervgyárban fogadták a hét elején az első zóldborsó- száJlltmányt. Minden készen állt az induláshoz, de jó lett volna még egy kis pihenő, hogy a több hetes előkészület után a »vendégvárók-« kissé kifújják magukat. Az időjárás nem adott haladékot. így munka közben kellett egy- egy kilazult csavart meghúz­ni. És aki nem vigyázott, an­nak bizony nyomot hagyott a köpenyén a friss festék. — A több mint egy hónapos szárazság miatt a szokásosnál előbb érett be a cukorborsó: a gyárnak is egy héttel' ko­rábban kellett- kezdenie a fel­dolgozást — mondja Németh Istvánné, a minőségellenőrző osztály vezetője. — Hétfőn ; volt az úgynevezett vizes pró- I ba, amikor üzemszerűen ki­próbáltuk a gépsorokat és el­lenőriztük, hogy megvannak-e a biztonságos munkavégzés feltételei. Délután meg is ér­keztek az első cukorborsóval megrakott teherautók a kom­iósdi Béke téeszből. Kedden délelőtt még nem volt teljes az üzem, nem mű­ködött valamennyi gépsor, mert az első szállító az egyet­len maradt. így van ez min­den induláskor: a betakarítást :a legtöbb ' téeszberi most5' kez­dik el. Néhány óráig tart még a »helyre rázödás«. aztán özönleni kezd a szállítmány a rpegye minden részéből. »Éj­szaka már senki sem fog la­zítani« — mondták. Néhány héten keresztül négyszázhúsz ember három műszakban csak a sokmillió borsószem útját egyengeti, gondolni sem lesz ideje más­ra. Az osztályozógépen Kis­marton Lászióné mond első­ként véleményt az idei ter­mésről. Mondataiban évek ta­pasztalata sűrűsödik: i — Keményebb a borsó, mint á korábbi években volt, de a szemek szépek, és kevés kö­zöttük az idegen anyag, a hulladék; úgy hiszem, ezzel nem lesz baj. Persze sol" minden függ a fajtától, mert míg a látoga­tónak minden egyes szem cu­korborsó zöld és kerek, a szakember — ki hinné? —: tizenhatfélét különböztet meg. És eddig csak két fajta érke­zett: az Expressz és a Prinsa. A csapadékmentes időjárás mostohán bánik a mezőgazda­sággal. Ilyenkor kevesebb szem terem a borsóhüvelyben, és könnyen ki is pereg. Na­gyobb tehát a szemveszteség. A különböző időben elültetett növény most hirtelen, egy­szerre érik be. s dömping­szerűen zúdul a gyárra. Holkovics Ferenc, az üzem­egység vezetője: — A legnagyobb mennyiség feldolgozására készülünk: na­pi negyvenöt vagon készter­méket állíthatuk elő. A szál­lítók nem tudnak megszorítani bennünket, még akkor sem. ha »összeérik« a borsó. De remélem, erre nem kerül sor. . . Jéger Ferenc, a konzerv­gyár igazgatója széttárja a karját, amikor az idei ter­méskilátásokról kérdezem: ' — Az első nap után lehe­tetlen jósolni. Nem akarok sem túlzottan optimista lenni, sem az ördögöt a falra feste­ni. Az bizonyos, hogy az eső még most is nagyon sokat se­gítene. Két egyforma évünk eddig még nem volt; mind­egyiknek megvan a maga sa­játossága. Az idén — úgy lát­szik — a mennyiséggel lesz gondunk. Az aszály az egész* mezőgazdaságot sújtja nem­csak bennünket. Most az is nagyon fontos, mi kerül a be­takarított cukorborsó helyére. I,. J. Csak jó minőséget Gazdaságosabb a szénfűtés A gyors intézkedés a légkörre is kihat Az anyagvizsgálat egyik új módszere a pirolízis, a hőbon­tás, amellyel lényegében ége­tés közben tárják fel áz anyag tulajdonságait. Ennek gyakor­lati alkalmazásáról lesz szó a június ll-én Budapesten kez­dődő négynapos nemzetközi analitikai és alkalmazott pi- "olízis tanácskozáson. A kon­ferenciát az »MTA szervetlen kémiai kutató laboratóriuma rendezi, amelynek képviselői sajtótájékoztatón ismertették az előkészületeket, s a téma jelentőségét. A Nehézipari Mi­nisztérium megbízásából az MTA kutatólaboratóriuma például pirolízissel elemzi a különböző hazai szénfajták tulajdonságait, s korszerűbb tüzeléstechnikai technológiá­kat is kidolgoznak a pirolízis alkalmazásával. Az eredmé­nyek alapján gazdaságosabban használhatják fel erőműveink a szenet. Hasonló kutatásokkal fog­lalkoznak más országokban is, ezért nagy az érdeklődés a konferencia iránt. Tizenhat ország szakemberei jelentették be részvételi szándékukat, egyebek közt a Szovjetunióból, az Egyesült Államokból, Ang­liából és az NSZK-ból, ahol fejlett az ilyen jellegű kuta­tómunka. Akkor beszélgettünk utoljá­ra Kiss Tiborral, a Kaposvári Ruhagyár pártbizottságának titkárával, amikor a beszámo­ló taggyűlésekre, és a párt általános gazdaságpolitikájá­nak helyi alkalmazásaként a cselekvési program megfogal­mazására készültek. Most már öt hónap tapasztalatai alapján arról beszélgettünk, milyen eredményük volt a ha­tékonyság, a minőség, a gaz­daságosság és a takarékosság javítását szolgáló intézkedé­seknek. — Ügy érzem, helyesen döntöttünk, amikor a pártbi­zottság cselekvési programjá­ban elsősorban az úgynevezett legfőbb feladatokra összpon­tosítottunk. — Van-e visszajelzés a ha­tásfokról? — Természetesen, többek között ezt szolgálja, hogy a számviteli osztály havonta ad értékelést. A gazdaságpolitikai munkabizottság negyedéven­ként mérlegeli a terv teljesí­tését, az üzemi pártbizottság pedig kétszer tárgyalja meg, mégpedig félévkor, majd az év végén. Cza-p István, az 1-es 6zámú pártszervezet titkára is ott volt a beszélgetésen, s egyet­értőén bólogatott, amikor a szervezési újdonság, az úgy­nevezett központi előgyártó került szóba. — Ez az idén indult be — mondta Kiss Tibor —. és meghatározza konfekciós te­vékenységünket. Azért köz­pontosítottuk a nagy teljesít­ményű gépeket, mint a ra­gasztó és a többi, hogy job­ban kihasználjuk őket. Párt- bizottságunk is tárgyal a ki­használtságról a harmadik negyedévben, most ugyanis még kevés a tapasztalat az értékeléshez. Fontos, hogy a nagyobb mennyiségű exportot figyelemmel kísérjük, értékel­jük, mégpedig a határidő, a minőség szempontjából. A titkár gépelt tervet tesz az asztalra. — Elkészült a gyár szerve­zési és takarékossági intézke­dési terve erre az évre. A kommunisták, a pártszerve­zetek mindent megtesznek, hogy elérjük, amit előirá­nyoztunk. A műszaki, szerve­zési intézkedések révén száz­ezer, az energiatakarékosság­gal 570 ezer, az anyag takaré­kos felhasználásával 800 ezer forint marad a kasszánkban. A főmérnök beszámolója alap­ján év közben a pártbizottság is mérlegre teszi, hol tartunk e megtakarításokkal. A mi­nőség ugyancsak fontos, ezért értékeltük például a meó munkáját Több hasznos ja­vaslat elhangzott a munka módszerének javítására. — Különösen jónak tartom — tette hozzá Czap István —, hogy új módszerként alkal­mazzák a szalagközi ellenőr­zést még a részműveleteket is megnézik. Ez biztosítja a jó minőséget. S ezzel már áttértünk arra, mint alkalmazta a helyi kö­rülményeknek megfelelően az 1-es pártszervezet a pártbi­zottság elképzeléseit — Akik olt ülnek a gépek mellett, valóban a legtöbbet tehetik a minőségért, a ter­melékenységért, a munkafe­gyelem erősítéséért A kom­munistáktól éppen ezért azt kértük, hogy a közösségben, a brigádban mutassanak pél­dát, álljanak helyt. Ügy ér­zem, ennek szellemében tevé­kenykednek. Itt van például a Kalinvin brigád felajánlá­sa. Vállalták a minőség ja­vítását, ezen beiül pedig azt, hogy a nyugati bérmunkában csak első osztályú terméket adnak ki a kezükből. — A pártbizottság azt kér­te az alapszervezetektől, hogy növeljék a gazdaságpolitikai párlmegbizatások számát. Ez hogy áll nálatok? — kérdez'e Kiss Tibor az alapszervezeii titkártól. — A pártcsoportok rend­szeresen értékelik a gazdasá­gi eredményeket. Ott is szó esik az olyan megbízatás­ról, mint amilyet a Kaliny n brigád vezetője, Cziráki Jó- zsefné kapott. Átadja kitűnő munkafogásait egy másik bri­gádnak, például a gallérozás- han. A gazdasági vezetők pártmegbizatásként nem a saját, hanem más területen a biúgádok munkáját nézik mes. A termelés szempontjából nagyon fontos az újonnan munkába lépők segítése, ta­nítása. A munkában elöl já­ró KISZ-tagokat támogatjuk. — Jó hatása van, ha meg­dicsérik őket a termelési ta­nácskozáson — helyesel a pártbizottság titkára. A taggvűléseken sok javas­lat hangzik el most is, hogyan lehetne még jobban dolgozni. A pártbizottság azonnal fel­karolja e kezdeményezéseket, s továbbítja a gazdasági ve­zetőknek. A gyors intézkedés a munkahelyi légkört is kel­lemessé teszi. Lajos Géza

Next

/
Thumbnails
Contents