Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-05 / 129. szám

Európa-dijas együttes Szhrte hihetetlen, mégis igaz, amit az egyik hazai ka­ratecsoport vezetője mesél. Könyvek, filmfelvételek, fo­tók igazolják szavait. Azt, hogy néhány éves vagy in­kább évtizedes gyakorlattal mi mindent meg tud tenni egy sportkaratés. (Hangsú­lyozza, hogy nem igényli ne­vének közlését, és azt is ki­köti, hogy ezek az érdekessé­gek a szép önvédelmi sportág világából a szó szoros értel­mében vett »nyalánkságok« az igazi karatés ugyanis első­sorban lelkének, testének fel­sőfokú kiművelését tartja szem előtt, tökéletes ura sze­retne lenni jninden rezdülésé­nek, s nem bravúrok hajszo­lása a célja!) Elmondja, hogy ő Japánban tanult meg karatézni, egy bi­zonyos Maszutacu Ojamától, aki ma 45 éves. A japán fér­fiú 1952-ben már olyan fokon művelte a karatét, hogy képes volt puszta kézzel megbirkóz­ni az európainál majdnem kétszer nagyobb japán és amerikai hibákkal. Manapság az Egyesült Álla­mokban külön látványosság egyes szórakoztatóipari egysé­geknél a karatés »show-*. Ezek már nem sportemberek, felrúgták esküjüket, amit min­den kezdő karatésnak le kell tennie; az eskü tiltja például, hogy ezzel a hatásos önvédel­mi képességgel rendelkező egyén támadjon, sőt, ha eset­leg utcai csetepatéba kevered­ne, annak színhelyét azonnal el kell hagynia. Ha komoly veszélybe sodródott, akkor is csak önvédelmi fogásokat al­kalmazhat. i A megyei bajnokság győztese ismét a Táncsics SE (Folytatás a 4. oldalról) (11-esből), illetve Kurdi S., Kurdi I. (11-esből). Jók: Pusz­tai, Vass, Takács B., illetve Szakács, Kurdi I. Boglárlellei S. ifi—Balaton- földvár ifi 5:0 Horváth Ferenc Mernye—Kadarkút 3:3 (2:3) Mernye, 250 néző. V.: Róza. Mernye: Kiss P. I.—Tardl, Sza- nyadi, Simon J., Simon M., Kiss K., Bogdán, Horváth Pellérdi (Kiss 1*. II.), Hock (Kertész). Si- mita. Edző: Szűcs László. Kadar­kút : Tráj—Nagy, Matán, Geren­csér, Bakonyi, Mészáros, Németh. Horváth, Szigeti, Emyes (Denke). Púpos. Edző: Matán József. Védekezett a Kadarkút, mégis már 3:l-re vezetett, igaz, elsősorban a könnyel- műsködő hazai védelem jóvol­tából. A szünet után viszont nyerhetett volna a Mernye. Góllövők: Horváth (2), Simi- ta, illetve Matán, Szigeti (11- esből), Púpos. Jók: Szanyadi, Simon M., Horváth, Simita, Kiss K. (a mezőny legjobbja), illetve Tráj, Bakonyi, Púpos. Mernye ifi—Kadarkút ifi 1:2 Kéri Lajos Kiss J. SE—VBKM Vasas 3 3 (3:1) Kaposvár, 200 néző. V.: Műdig. Kiss J. SE: Edőcs—Répás, Hor­váth, Vámos, Szanyi, Lőjek, Ge- dai (Riczu), Kopcsa (Moncki), Bencze, Kovács, Dómján. Edző: Kétszeri Ferenc. Vasas: Kutasi— Kurdi, Máli, Pető, Szabó (Vis- nyei), Márton, Horváth, Szalai, Molnár, Hideg, Kiss A. (Lesz). Edző: Fülöp János. Az élénk és jó iramú mér­kőzésen a Vasas-védők meg­ingásait jól kihasználó kapo­lyiak már az első félidő után 3:0-ra vezettek. A játék ké­ne alapján végül akár dön­tetlen is lehetett volna az eredmény. Góllövők: Gedai (2), Dómján, illetve Hideg, Márton. Jók: Vámos, Lőjek, Gedai, Kopcsa, Kovács, illet­ve Máli, Visnyei, Szalai, Hi­deg. Csupor Gyula A forduló válogatottja: Pető (Lábod) — Máli (Va­sas), őri (Táncsics), Szabó G. (Tab), Gergye (Boglárlel­lei M.), Skáfár (Latinca), Ge­dai (Kiss J. SE), Kiss (Mer­nye), Baumholczer (Táncsics), Hideg (Vasas), Lőjek (Kiss J. SE). Országos ifjúsági és serdülő­bajnokság: Rákóczi ifi—Szekszárd ifi 2:0 Rákóczi serdülő—Szekszárd serdülő 7:1 a bajnokság Állasa: 1. Táncsics 32 24 6 2 102-27 54 2. Kiss J. SE 32 22 4 6 81-28 48 3. Boglárt. Sp. 32 19 7 6 98-49 45 4. Latinca 32 18 6 8 68-34 42 5. Siófok 32 16 9 7 67-36 41 6. Vasas 32 18 5 9 65-35 41 7. Nagyatád 32 16 8 8 70-38 40 8. Barcs 32 15 9 8 44-25 39 9. Marcali 32 13 7 12 57-58 31 10. Mernye 32 9 8 15 47-60 26 11. Karád 32 8 7 17 38-60 23 12. Kadarkút 32 10 3 19 50-76 23 13. Boglárt. M. 32 9 18 40-80 23 14. Csurgó 32 7 7 18 38-64 21 15. Lábod 32 9 3 20 38-82 21 16. Tab 32 8 4 20 35-76 20 17. Lengyeltóti 32 7 4 21 44-75 18 18. B.-földvár 32 6 6 20 40-119 18 6. rész. Eleket a vizit váratlanul ér­te. A vizit mindig váratlanul jött, soha sem tudták, hogy pontosan mikor jönnek az or­vosok — egyszer csak nyílt az ajtó, belibbentek, két-három mondat, s kilibbentek. Tizen­egy és tizenkettő között vol­tak várhatók. Tizenkettőkor ebéd, ebéd után a kórházi regula pihe­nést írt elő. Elek nem szeretett pihenni. Ebédelni sem. Elek menni akart, mindig menni. Ha nem volt konkrét elképzelése, hát elindult cél­talanul. Valahol mindig kikö­tött: vagy egy borospincében, lágy otthon, a városban, vagy egy úrhölgynél, vagy hosszú, magányos sétákat tett sörétes fegyverrel a vállán a Dráva- parti limányosokban, ahogy egy porckorongoshoz illik. Elek vadászott. Most is két gondolat fész­kelte be magát kopasz fejébe. Fácánozni egyet. Vagy pedig Médike. Egy biztos, felcsoszo­gott a lépcsőkön a fenyőge­rendákkal aládúcozott eme­letre, és azonnal ] öltözködni kezdett. Vadonatúj, hófehér atlétatrikót húzott, bolyhos, slicceit gatyát. Jo> b lábát föl­emelte, belebújt a nadrág egyi szárába. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó. Tamás doktor jött, az osz­tályos főorvos, meg Tiszai doktornő, az osztályos alor­vos, meg Frőlich doktor, az osztályos orvos. Mögöttük Er­zsiké, az osztályos főnővér, Marika, az osztályos alinővér és Márti, az osztályos nővér. Elek bambán meredt rájuk. — Nos, Leffler úr? — kér­dezte Tamás doktor. — Hát miképpen? És nem nézett rá. A töb­biek sem. Eleket elöntötte a düh. Fél­lábon állt, s hirtelen belenyi- lalt a derekába a fájás. — Fáj — mondta keserűen. — S egyébként? — emelte pillantását rá a főorvos. — Lé­A világ legjobbjaként em­legetett Maszutacu egy ponton felfüggesztett téglát képes kettétörni úgynevezett »bü­työkütéssel". A huzamos edzés a . gyorsaság és a robbané- konyság olyan fokára juttatja a fegyver nélküli védekezés művelőjét, hogy képes fejével 30—50 cm vastag jégdarabot összetörni, kézéllel egy álló üveg nyakát letörni. Mindezt úgy, hogy az üveg tartalma utána fogyasztható, azaz fel sem dől a butélia ... A lassított filmfelvétel és a digitális időmérő tanúsága sze­rint egy japán mester 150 km/ órás gyorsaságot megközelítő, kézéllel végrehajtott (termé­szetesen imitált ütésről van szó!) mozdulattal egy (!) mil- liméternyire visszafogja az ütés lendületét egy kiélezett szamuráj kard éle előtt. A »jajdo«-mozdulat kiválóan al­kalmas 50 méteres távolságból kilőtt nyílvessző »elhessenté- sére", a »noncsaku" pedig egy olyan gyakorló mozdulat, amit a tengerparti fövenyen végre­hajtott edzések során iskoláz­nak — nap nap után —; az egész annyiból áll, hogy kü­lönböző hosszúságú és vas­tagságú bambuszrudakat kell ököllel vagy kézéllel a talajba verni. Minden bizonnyal a legközismertebb az egymásra fektetett cserepek kettétörése. És minden bizonnyal világ­csúcs 30 cserép összetörése. Ennél több kettéválasztásáról nem tudnak az évkönyvek, a karatecsoportok historikusai. Európa-dí.jat kapott a debreceni Építők Hajdú Táncegyüttese. A szép elismerést Deb­recenben a Kölcsey Ferenc Művelődési Közpon(ban nyújtották át, s ezt követően az együttes gálaműsort adott. (MTI-fotó — Oláh Tibor felv. — KS) Kemenesaljái napok & Értékes díjakat kaptak a somogyiak A karate több válfaja is­mert, ezek csak néhány lé­nyegtelen stílusjegyben külön­böznek egymástól Az egyik karatésről följegyezték, hogy hajlandó lett volna egy ket­recben őrzött, kiéheztetett bengáli tigrissel is csatára kel­ni a rácsok mögött, de a terv­ről tudomást szerzett egy ál­latvédő liga, s nem lett semmi a dologból. A noncsakukata (gyakorlat) egyik bemutatko­zója 10 kg narancsot osztott szét nézői között, majd arra kérte őket, hogy tetszés sze­rint dobálják feléje. Jöttek is a narancsok, szép »sűrű sorok­ban", de a bottal fölfegyver­kezett karatés olyan ördögi ügyességgel ütötte el őket. hogy egyetlen déligyümölcs sem érte testét. 1972-ben több világhírű ön­védelmist kértek föl annak megvizsgálására, hogy ki a jobb. Volt köztük judós, kick- boxos (üsd és rúgd), karatés stb., s a végső győzelem a karatésé lett. Leghosszabb mérkőzése másfél percig tar­tott, mindenkit ipponnal vert. A csaták élesre mentek, az ütések »véresre", ott nem volt imi tálás. Hogy a fölsorolt példák esetleg nem elég meggyőzőek? Akkor még egy tényt! Japán­ban egyetemi szinten a rend­őr-iskolákon is tanítják a ka­ratét. Óvja az ég a bűnö-1 zőket!... tóm, késaül. Vadászni, vagy csak lőni? — Előbb vadászni kell — felelt gomolyogva —, lőni már csak akkor szabad, ha a vad be van cserkészve. — Igen, igen — mondta szó­rakozottan Tamás doktor —; hát akkor virágboltba el ne felejtsen bemenni. A vadak szeretik a frissen vágott gla- dioluszt. És nyolckor szeret­ném itthon tudni. Nem reggel nyolckor... Stimmt? És kilibbentek. Elek fölhúz­ta hát a nadrágot, inget vett ki a szekrényből, a cipőjébe bújt, és bedugta a villanybo­rotva csatlakozóját a konnek­torba. Elgondolkozva nézegette magát a tükörben. — Lelőni az ilyet — mondta magának. Határozottan el volt kese­redve. November közepét ír­tak. Augusztus húszadika óta Elek sok-sok szenvedésen ment keresztül. Még nem szokta meg a fájdalmat, pe­dig mondták neki, hogy meg kell szoknia, mert ez már so­ha el nem múlik. Rokkant, értéktelen ember vagyok, gondolta; egy golyó a fejbe és kész. Tar fejét bámulta. Aztán bekapcsolta a villanyborotvát. A zúgás egy kissé el bágyasz­totta gondolatait. A tükörből Az idén januárban város­sá nyilvánított Celldömölk 1965 óta évről évre rangos művészeti programoknak ad otthont. Ilyen az országos hí­rűvé vált Kráter hangverseny, a fúvószenekarok találkozója, és a mindig nagy szakmai ér­deklődéssel várt munkáskó­rustalálkozó. Ezek az állandó programok, de az idén kilenc új város művészeti csoportjai­nak is biztosítanak bemutat­kozási alkalmat. Az ötletet irigyelni — úgy érzem — egyik ifi városnak sem lenne joga, hiszen nem mindenáron való hagyomány tererű lésről van szó, hanem a már meg­levőt színesítik e kezdemé­nyezéssel. Május 19-én indult a művé­szeti programsorozat: Városi életmód — modern otthon címmel iparművészek kiállítá­sa nyílt a művelődési központ­ban, amely nemcsak szerve­zője, hanem színtere is volt a rendezvények többségének. Nagy számú érdeklődő tekin­tette meg Berzy Katalin ke­ramikus, dr. Borbás Antalné textiltervező. Harsai Ilona bőrműves, Kovács Júlia üveg­tervező és Szilágyi Ildikó öt­vös iparművész közös kiállítá­sát,. Ezt követte hét új város — mert csak ennyien küldték el képviselőiket: Barcs, Berety- tyóújfalu. Körmend. Lenti, Paks, Vásárosnamény — és a helyi csoportok gálaműsora. A Vas Népe 1979. május 23-i számában így emlékezett meg a barcsiak vendégszereplésé­egy mélabűs tekintet nézett vissza. Elek elgondolta, hogy a ravatalon fekszik, fejében golyóval, körötte rengeteg vi­rág, tömjénszag és zokogó is­merősök. Egy könnycsepp jelent meg a szeme sarkában. Elek borzasztóan sajnálta magát. Hát nem iszonyú kár lenne? A délután az elképzeltek szerint zajlott le. Elek termé­szetét meghazudtoló fürge­séggel hagvta el a kórházat, beült a bejárat előtt parkoló autójába, és nekiindult. Nedves, csöpögős november volt, a szántóföldek barázdái­ból innen-onnan hófoltok vi­rítottak ki. Tíz lépés a csiz­mában, és mázsás, gondolta. Szeretett gyalogolni a földe­ken keresztül-kasul, a meg­bújó s közelről hangos csör- renéssel felszálló fácánka ka­sokra cserkészve. Elek gondo­latban hunyorított, rátartott, és durr... Egész délutánjára rányomta hangulatát a vadászat. Elment Médike elé, el is hívta a munkahelyéről — el is jött — egy kissé értetlenül ugyan, hogy miért ilyen sür­gős, aztán Elek egy hirtelen jött ötlettől áthatva gladio- luszt vett, három sötétpirosat. (Folytatjuk.) ről: -A gálaműsorból a kö­zönségnek különösen élmény- gazdag szórakozást ntnijtottak a barcsi néptáncegyüttes szé­pen kidolgozott fergeteges táncai, melyeket jól felkészüli zenekar kísért. A közönség hosszan tartó tapssal jutal­mazta dixieland zenekaruk számait.« Vasárnap vadászati trófeák­ból nyitott kiállítást a Szé­chényi Zsigmond es a Nimród vadásztársaság. Ezen a na­pon rendezték meg a munkás­kórusok találkozóját. A vasárnapot követő hét­köznapok sem teltek ese­ménytelenül: a város és a vá­ros környékének közigazgatási kérdéseit vitatták meg szak­mai tanácskozáson. Az Éneklő ifjúság napját Mesteriben ün­nepelték a város környékének nagykórusai. Városunk — a gyermekekért címmel sport­napot rendeztek a mozgássé- rül gyermekeknek. Május 27-én tartották a Kráter hangversenyt a Ság- hegven. Ez a vulkanikus ere­detű »koncertterem" ideális akusztikai körülményeket biz­tosított a szereplő zenekarok­nál!. A tíz együttes játékában nemcsak azok gyönyörködhet­tek, akik megmászták a he­gyet, hiszen az egész környé­ket betöltötte a zeneszó. So­mogy megyét két zenekar kép­viselte; nagy örömünkre szol­gálhat, hogy mindketten érté­kes »trófeával" tértek haza. A kaposvári ifjúsági fi írások az idén. is — így véglegesen — elhozták a legértékesebb dí jat, a Kráter Kupát. Fehér­fari• József karnagy vezeté­sével maradandó élményben részesítenék az/ érdeklődőket, és a szakzsürit is. A- Kápol- nás Mihály vezette barc6i If­júmunkás Fúvószenekar tag­jaiból alakult fúvósszextett Nauthayer Károly vezetésével —magasan kiemelkedve a me­zőnyből — - elnyerte a leg­jobbnak kijáró díjat. Ez a ku­pa sem kerül többé »árverés­re- Cellben: ők is harmad­szor. véglegesen vehették át a megérdemelt jutalmat. T. L. A gyermekélelmezés helyzete a marcali járásban (Tudósítónktól.) A Marcali Városi és Járási Népi Ellenőrzési Bizottság 1977—73-as évben széles kö­rű vizsgálatot végzett a járás hat iskolai intézményében a gyermekélelmezés helyzeté­nek felmérése, valamint az ezzel kapcsolatos hiányossá­gok feltárása érdekében. A bizottság jelentéséből kitűnik, hogy a marcali járásban a gyermekélelmezés korántsem volt probléma mentes. A kö­rültekintő vizsgálatok befejez­tével a NEB-bizottság javas­latot dolgozott ki a fogyaté­kosságok felszámolására. A vizsgálatok óta két év telt el, lehetőség volt a hiá­nyosságok pótlására. Ezért ha­tározott úgy a NEB. hogy utó- ellenőrzéssel fölméri az elő­terjesztett előírások betartá­sát. Bállá Béla, a Marcali Vá­rosi és Járási NEB elnöke el­mondta, hogy a járás terüle­tén a gyermekélelmezésben lé­nyeges javulás történt. Feltár­ták azonban az újabb hiányos­ságokat is. A gyermekétkezte­tési létszám a mai napig alig. illetve egyes intéz.ményeknél nem változott (6593 fő). Az. »alapvizsgálat" óta a főzött adagok száma átlagosan 27— 30 adaggal nőtt, míg a tény­leges kapacitás azonos szin­ten maradt. Továbbra sincs megoldva az élelmezésszerve­zés, illetve az étlapok össze­állítása; egyes intézmények­ben nem az arra kijelölt, szakképzett személyek végzik. Továbbra is található olyan intézmény, ahol a jogszabály, tiltó rendelkezése ellenére is étkeztetnek kívülálló szemé­lyeket. például Kéíhelyen. A vizsgált intézményeknél bevezették az iskolatej-akciót- Annak ellenére, hogy általá­nosságban beváltotta a hozzá­fűzött reményeket, Marcali- ; ban az általános iskolában a mai napig sincs megoldva a tárolás. Tovább nehezíti a gondok felszámolását az isko­laorvosok hiánya. Több he­lyütt túlzott megtakarítással is találkozott a bizottság. (Bu- zsákon 79 200 Ft. Ez az egész évi költségvetés 20 százaléka1) Vannak olyan intézmények is. ahol a főzőkonyha tovább­ra is szűk. a tényleges igény- bevételnek továbbra sem meg­felelőek. (Kéthely. Fonyód.) Marcaliban az ez évben át­adásra kerülő négyszáz sze­mélyes gyermekélelmezési központ három turnusban 1200 gyermek étkezését fogja bizto­sítani. A bizottság vizsgálata arra is rámutat, hogy az »alapvizsgálat" óta eltelt idő­szak alatt sem változott az engedély nélkül működő kony­hák száma (Marcali, Kéthely, Fonyód!. A böhönvei és a marcali ál­talános iskola konvháíban az engedélvben meghatározott­nál lényegesen magasabb lét­számra főznek. Kampis Péter A tangentor

Next

/
Thumbnails
Contents