Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-30 / 151. szám
Alar még- vannak gondok Jobbító akarattal Országos ötödikek vagyunk**. 73600 nyugdíjas Somogybán — Ha a szakembereket nézem, nem rossz ez a termelőszövetkezet. öt agrármérnök, három üzemmérnök, egy gépészmérnök, egy üzemi állatorvos, öt technikus és sok gyakorlott szakmunkás. — így kezdd a segesdi termelőszövetkezet értékelését Borbély András, a Dél-somogyi Állami Gazdaság volt vezető szakembere, aki március 15-e óta a segesdi termelőszövetkezet új elnöke lett. Több mint hatmillió forint veszteség után szanálták a gazdaságot, és a mélypont „szerepcserét” hozott. Kicserélődött a vezetőség, az új elnök mellé új elnökhelyettes és főagronó- mus érkezett. S ha találnak, új főkönyvelő és főálliattenyésztő is lesz majd, remélhetően hamarosan. Nagy változás ez egy közepes, vagy árunál valamelyest kisebb gazdaság életében. Az újrakezdés így kétszeresen nehéz. Vajon megtalálja-e a nélkülözhetetlen kapcsolatot az új, a régieknek tán idegem vezetőség az itt dolgozókkal? — Amikor március közepén idejöttem, első dolgom az volt, hogy leültünk külön-külön minden üzemi vezetővel, és beszélgettünk — emlékezik az elnök. — Elmondtam, s a szintén ott ülő párttitkár kiegészítette, mit hogyan akarunk a jövőben csinálni, hogy ebből a gazdaságból minél előbb életképes üzem legyen. És megkérdeztük, vállialja-e az együttműködést, vagy inkább más munkahelyet választ. — Hogyan fogadták a javaslatot? — Hárman inkább a távozásit választották, a többség maradt. Pedig a feladat — tűnik ki az elnök elbeszéléséből — nem volt éppen népszem, legalábbis a kezdeti időszakban. Tapasztalataik szerint komoly gondok voltak a rend és a munkafegyelem betartásával, először tehát ezeket kellett megszilárdítani. — Ne gondolja, hogy bármi vitánk lett volna. Jó munkások vannak itt, szeretnek dolgozni. A tagság akarta, vállalta a keményebb, szigorúbb munkát, hiszien csak ebből születhet eredmény. Megértették, hogy most minden erőnket meg kell feszíteni ahhoz, hogy jövőre talpra állítsuk a gazdaságot. Ez a motor, vagy inkább a motor hajtóereje, a közös akarat, ami erősíti a jobbító szándékot. Már most tudnunk kell, hogy az idén ötmillió alaphiánnyal indultunk, s azt a legjobb év sem képes ellensúlyozni. — Tehát újabb szanálás elé néznek. — Igém, de az utolsó lesz. Ügy készítjük elő a következő gazdasági évet, hogy az már „egyenesbe jusson”. Néha ez meglepően egyszerű, ám az adott helyzetben roppant felelősségteljes lépések eredménye. Az új elnök megérkezésekor kiadta az utasítást: a kukoricát minél előbb el kell vetni, mert az lesz a következő év egyik bázisa. Május ötre földben volt a kukorica, az elsők között a megyében. Nem nagy dolog? Azelőtt az sem volt szokatlan, ha aratás előtt került sor a vetésre! — Néha csak apró, néha komolyabb akadályokat kellett legyőznünk. Az, hogy sikerült megértetni és megvalósítani: egy táblába a kijelölt 60 ezer tó helyett se 80 ezer, se 40 ezer ne kerüljön, apró dolognak számít, de ettől függ majd a kukorica gazdaságossága. Volt persze drámai helyzet is. A az állattartó telepen száz üsző az éhhalál küszöbén állt. Elkülönítettük, és sikerült megmenteni őket. A sertéstelepen a hízók 4—5 centiméter vastag abrakrétegbem. tapostak. Kilyukadt az önetető, az abrak kihullott, és nem akadt senki, aki erre felfigyelt volna, A fegyelmezések korszaka már lejárt. A kukorica a földben, az önetetők kijavítva vagy kicserélve, az üszők normális táplálékot kapnak, egyszóval a gazdaság megindult a maga útján. Mindenki tudja, mit miért csinál, és mindenki tudja, hogy a nagy hiányok pótlására egy év kevés. De elindultak a jó úton. — Külön őröm volt számunkra, hogy a dolgozókkal nem kellett vitatkozni. Értették, mi a dolguk és vállalták. M>egigyőződésem, hogy ha korábban is ügyel rájuk a vezetőség, kisebb baj lett volna. Külön ki kell emelnem a gépesítésben, a növénytermesztésben dolgozókat, a traktorosokat, akik mindent megtettek, hogy jobbra forduljon a termelőszövetkezet sorsa. Ez az év a jövő termelésének megalapozására szolgál. Az elnök nem kíván jósolni, de úgy véli, három év feltétlenül kell, hogy teljes mértékben talpra álljanak. Három kemény, szerény eredményeket hozó év. Hogy sikerülni fog, arra nemcsak az új vezetők elhatározása a garancia, hanem a.z is, amit Csepregi István kovács így fogalmazott meg a géptelepen: — Á géppark sokat változott. Két új kombájn érkezett, megjavították az ócska gépeket, pár új motort hoztak, alkatrészeket. Ügy látom, mintha jobb volna a szervezés is. — Miből látja ezt? — A munkamenetek folyamatosan követik egymást. Időben elvetettük a kukoricát, és azóta sincs fennakadás, valahogy minden rendiben követi egymást. Tudja, jó páran itthagyták a termelőszövetkezetet, mert úgy van az, hogy aki nem áll be a sorba, annak nincs maradása. Én megtaláltam a számításomat, és úgy vélem, jól alakulnak a dolgok. Az első akadályt sikerrel vette a segesdi gazdaság. A termelőüzem termelő közösséggé kovácsolódott. B. A. 28. rész. — Also — vágta vigyázzállásba magát Schmütz —igaz, igaz. És ide ne pásztorok jöjjenek, hanem finom dámák, elegáns urak. Hát igyunk az eljövendő időkre. Nagy idők lesznek. Eleonóra körbeadta az üveget. Ittak. Ezek után megnézték az ajándékokat. Schmütz csokornyakkendőt kapott Elektől, s egy övre való kis fityegőt Eleonórától. A fityegő egy kis mikiegeret ábrázolt. Schmütz örült. Elek férfiasán kezet szorított vele, Eleonóra pedig gyengéd puszit lehelt pergamen bőrére. Ezek után feltette a fityegőt, és végigvágtatott a helyiségeken. A klo- zettról kiabált valamit, Elek és Eleonóra nem hallották, mert egymással voltak elfoglalva. Vadul csókolóztak. Elek arra gondolt, hogy ma megint... — Ma éjjel énnálam — bontakozott ki egy pillanatra Eleonóra Elek karjaiból. Elek bólintott. Folytatták. . Este tízre magasra hágott a hangulat. Schmütz, a parancsnok tíz után néhány perccel bizonytalanul felállt a törökülésből, és szónoklatot vágott ki. «a, i , — Tisztelt barátaim! Torkát köszörülte, a két másik fuldokolt a röhögéstől. — Gemüse kongress — bu- gyogott ki Elek száján a szó. Schmütz azonnal vette a lapot. — Mit nockerln — hajtota meg magát Elek felé. — Voltaképpen azt akartam mondani, hogy takarodó. Holnaptól kezdve serény munka vár ránk, be kell rendezkednünk. Már csak néhány napunk van ám. De ittak még egy keveset. Schmütz villámgyorsan rúgott be, észre sem vették, hova tűnt. Egyszer valami egérhorá- ko’ást hr tlak, Elek keres- géllé egy ideig, aztán ráakadt. Az egyik fürdőkádban feküdt és hortyogott. Ott álltak és nézték, mint egy romhalmazt. — Hagyjuk itt — vont vállat Elek —, és menjünk hozzád. Nem lesz ennek semmi baja sem. Eddig sem történt semmi baja, még a hadifogságban sem. Túlélte vidáman. — Hogyan — kerekedett el Eleonóra szeme —, hogyan? A bajusz elismerően ko- nyult lefelé. — Ügy, hogy ott sem volt. A fogadóterem közepére kitették az egyik bejárati kulcsot, aztán elmentek. Elek és Eleonóra a kéjt ünnepen ki sem mozdultak Eleonóra lakásából. Schmütz egyszer telefonált, izgatott hangon, de Elek belegurgulá- zott a kagylóba. — Edzőtáborban vagyunk — mondta —, rejtekhelyen. Hagyj békén, csinálj, amit jónak látsz, ünnep utáni reggelen találkozunk. Schmütz az ünnepek alatt sem tétlenkedett. Fölkereste a fuvarost, megállapodtak. Kirakatokat bámult naphosz- szat, címekre rohangászott. Egy hete apróhirdetést adott fel a helyi újságban: »Közület vásárolna óriási filodendront, színes magazinokat, áruházi prospektusokat, magas áron. Ajánlatokat a cím megjelölésével TANGEN- TOR jeligére kérjük a Hirdet tőbe.« Hírekből, tudósításokból szerzünk tudomást arról, hogy itt is, ott is nyugdíjba vonuló dolgozókat búcsúztattak — vagy éppen saját munkahelyünkön vagyunk tanúi, részvevői hasonló eseménynek. Megmarad bennünk az ünnepélyesség emléke: kedveséli a méltató szavak, jólesik a megbecsülés jeleként átvett jutalom, egy-egy szép ajándéktárgy. Kevesebbet tudunk azonban arról. hányán is vannak az országban vagy éppen szűkebb hazánkban. Somogybán a nyugdíjasok. Erről tájékoztat — sok egyéb hasznos tudnivaló mellett — a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság évenként rendszeresen kiadott évkönyvének legfrissebb kötete. 1975-ben a nyugdíjasok száma megyénkben 69100 volt, s ez azt jelentette, hogy Somogy lakosságának 19,1 százaléka élvezi a nyugellátást. Azóta ez a szám igencsak emelkedett, s tavaly már elérte a 73 600-at — ez 20,4 százaléka a lakosságnak. Vagyis: a megye minden ötödik állampolgára nyugellátásban részesül. Ezzel az arány- számmal évek óta két százalékkal »öregebbek« vagyunk az országos átlagnál; 1978-ban például az ország lakosságának 18,4 százaléka — a somogyiak 20,4 százaléka — élvezett nyugdíjat, illetve járadékot. Somogy ezzel az aránnyal országosan az ötödik helyen áll. Tavaly — az előző évihez képest — hétszázzal nőtt a nyugdíjasok száma megyénkben, de a nekik kifizetett ösz- szeg ennél nagyobb mértékben emelkedett — a növekedés összege 108 millió forint —, több intézkedés — például az alacsony összegű nyugdíjak emeléséről, a rendkívüli pótlékok bevezetéséről szóló rendelkezés — eredményeként. A múlt évben 1 milliárd 272 millió forint volt Somogybán a nyugdíjkiadás, s ebben a MÁV-nyugdíjasok nem is szerepelnek. A saját jogon megszerzett ‘ nyugdíjak összege munkásoknál, alkalmazottaknál és mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagoknál is évről évre emelkedik. Az ösztönző nyugdíjpótlékot igénybe vevők aránya igencsak megváltozott az utóbbi években! Az öregségi nyugdíjasok 20,5 százaléka részesült nyugdíjpótlékban tavaly — ez nagyjából megfelel az 1975. évi hányadnak —, azonban amíg tavaly a férfiak aránya 31, a nőké 69 százalék volt, addig 1975-ben az ösztönző nyugdíjpótlékban részesülők 60 százaléka volt férfi, s 40 százaléka a nő. A pótlék havi összege a szellemi foglalkozásúaknál 215— 473, a fizikaiaknál 227—323 forint volt 1978-ban, s ez az előző évekhez képest — az ösztönző nyugdíjpótlékban részesülő szellemi foglalkozású nőket kivéve — emelkedést mutat. A nyugdíjazottaknak csaknem 47 százaléka huszonöt évi vagy ennél is több szolgálati idővel szerzett jogot az ösztönző pótlékra. PIACI KÖRKÉP Megy-© a meggy? Kerttulajdonosok körében izgalmas kérdés ez me- gyeszerte, de főként Somogy- meggyesen, ahonnan a héten kétségbeesett jelzés érkezett, hogy bizony nem megy a meggy. Hol láda nincs, hol meg teherautó ... (Néha talán csak a jó szándék hiányzik.) Szó ami szó, tegnap reggel a kaposvári hetipiacon is hosszú sor várt meggyel, ribizlivel. Érthető, hiszen a felvásárlási ár csak alig maradt el a piac fogyasztói árától. Az árusoknál egyébként a pándi meggy 16—1Ö forintért megyegetett, a cigány 10ért. * A 10—12 forintos cseresznye immár végnapjait éli, van azonban még bőven üvegenként 12 forintért kínált málna. Hasonló ára van a ribizlinek is. Üjdonság a sárgabarack és a stílszerűen első alkalommal tegnap, Péter-napon megjelent Péter-körte. Mindkettőt 20-ért adták. A franciabarack lélegzetelállítóan szép, hasonlóképp az ára is ... 26 forintért az apraja is olcsónak tűnt, kínálták azonban 46-ért is. A húsz forintos őszi aim? csak azért is kitartott a most Százhárom levél jött. Az elsőnél Schmütz mindjárt meg is hökkent. »Tisztelt Közület Ür! Van igen óriási filodendronom, nemrég ültettem át, mert csak két szobában fért volna el. És vannak prospektusaim is, igaz, hogy nyugatiak. Meg pornók is. Cím: Levendula utca három, Altorjai.« Pornó. Schmütz felnézett valahova. Pornó. Nem is olyan hülye ez az Altorjai. Eleonóra nagy, formás teste villant fel a képzeletében, aztán Elek szőrös háta. Pornó. Na, hagyjuk, egyelőre. "•'zenhét levelet tett félre. A két ünnep alatt mindent összeszedett, ami a hangulat emeléséhez kellett. Volt növény, magazin, megszerezte nép" hamburgi, három müncheni nagyáruház vaskos, színes prospektusait. Megvásárolta a pornó lapokat, száz darab volt, elég hosszadalma- san alkudott. Azt sem tudta, hogy mi a fenét kezdjen velük. Csak volt egy érzése, hogy okvetlenül meg kell vennie ezeket is. És úgy döntött, hogy mivel érzései sosem hagyták cserben, hallgat rájuk most is. (Folytatjuk) . Üres volt az atáili csarnok. megjelent nyári »aratási« almáig. A múlt heti esők után a napfény gyorsan fölnevelte a gombát. Rengeteg volt a vargánya, így már 20—30 forintért adtak egy kilót. A szegfűgomba »litere« továbbra is 20 forint, az újdonságszámba menő rókagomba kilója 80 forint volt. Az uborka kínálata nem látszik igazolni a korábbi »dömpirgről« szóló híreket, így lehet, hogy helyenként 16 forintot is megkaptak kilójáért. Kevés a káposzta is, így a hivatalos árnak fittyet hányva a szabadpiacon 20—30 forint volt kilója! A paradicsom valamelyest drágult: tegnap nem tűnt föl a 44—50 forintos sem. A paprika java is darabáras még: 1,50—5 forint Az apraját 38-ért mérik kilónként. A karalábé darabja és a hagyma csomója 3—4, a zöldségé 4—5 forint. Az utóbbi áron mérték a tököt is. A nagyatádi piac tegnap pangott, mint mondták, ma reggel lesz a nagy adok-ve- szek. Az árak vagy sokkal olcsóbbak, vagy drágábbak a kaposváriaknál. Érthetetlen ez a különbség a gomba esetében. 60—70 forint a vargánya... Ugyancsak különös, hogy a burgonyatáblák szomszédságában továbbra is 15 forint közelében van az újkrumpli ára. Csak 6—15 forint viszont a káposzta és a paprika, a paradicsom is olcsóbb 8—.ICL fbt rinttal, mint a megyeszékhelyen. Dél-Somogyban sok a meggy, a szabadpiaci ár mégis magasabb a kaposvárinál. Az egyik segesdi termelő például tegnap már nem volt hajlandó hozni, mert nem kapta volna meg á remélt 25 forintot kilójáért. A ribizli sem olcsó: 18—22 forint. Egyre több a zöldbab 18— 25, és elegendő az uborka 8— 12 forintért. Ügy hírlik, a porrogi cseresznye jó része is a fákon marad, nincs ugyanis, aki 10 forint körüli árért leszedje. Nincsenek efféle gondok az őszibaracknál, melynek ára 25 forintnál kezdődik. Megyeszerte drágább a tojás, 1,60—1,80. Érdemes megnézni, hogyan alakultak a szabadpiaci árak az ország más vidékein. Legolcsóbban Szolnokon vásárolható kilós zöldpaprika, 25—27 a legdrágábban Zalaegerszegen és Győrben 40—45 forintért. Nemcsak az újburgonya a legolcsóbb Szegeden, a tojás is. Az előbbi 8—10, az utóbbi 1,10 forint. A zöldbabnál nagyok a különbségek : Zala megyében 40, Szolnokon viszont csak fele ennyi. A fővárosban 34, Ugyanitt ugyanennyi a paradicsom kilója, Pápán 20 forinttal drágább. A cseresznye, meglepetésre, Kecskeméten a legdrágább: 25 forint, a legolcsóbb viszont épp az ország legdrágább észak-dunántúli tájain, Veszprém és Pápa környékén. ■ 4 ‘ kP- K Az árpa aratásának már vége. ’ Kampis Péter
