Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-27 / 148. szám

Többa bérmunkaCsurgón

A szakmai információ haszna

Megjelenését követő második, harmadik napon az elnök íróasztalára teszik a Neue Zürcher Zeitungot a csurgói Nansugár Ipari Szövetkezetben. Az újság árfolyamtáblázatát mindig figyelmesen böngészik a szövetkezet szakemberei. Az így szerzett információkat az ártárgyalásokon használják fel. Igaz, hogy ezeken a tárgyalásokon a külkereskedelmi vállalat szakemberei is részt vesznek, de megfelelő információk birtokában könnyebb eldönteni, hogy mi éri meg a szövetkezetnek, és milyen munkát kell visszautasítani. A jó információ pénzt jelent, méghozzá nem is keveset... Két évvel ezelőtt még tizenöt forintot kaptak egy dollár értékű munkáért. Tavaly már tizenhatot, az idén pedig tizenhetet.

A ruházati cikkeket gyártó könnyűipari üzemeknek gyorsan kell tájékozódniuk, hiszen gyakran változik a divat. A piacon pedig csak ak- k'T lehet tartósan megmaradni, ha mindig a legújabb ízlésnek megfelelő anyagot és fazont kínálják. A csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet ruházati termékeinek jelentős része külföldön — elsősorban Nyugat-Európában — kel el. Honnan tudják azt, hogy mi ’esz a divat? A kérdésre ifj. Radnóti László osztályvezető így felelt: !.i** ■

— A szakmai információk közül a legfontosabbak azok a szabásminták és technológiai előírások, amelyeket a bérmunka megrendelésével együtt kapunk. i «*. ■

Ezt egészítik ki á szakmai tapasztalatszerzést szolgáló külföldi utak: a termékeinket exportáló külkereskedelmi vállalattal közösen minden évben nyugati áruházakba, üzemekbe, vevőkhöz látogat néhány technikusunk. Az ott szerzett tapasztalatokat és a megrendelésekhez tartozó információkat összehasonlítva, értékelve • állapítjuk meg,

merre tart a divat. Ezeket a megállapításokat a nagy áruházak katalógusai révén ösz- szehasonlítjuk a valósággal. A divatlapokon kívül ugyanis rendszeresen megérkezik hozzánk a Neckermann áruházak katalógusa. Ezeket nemcsak a fazonok kialakításánál tudjuk hasznosítani, hanem újabb információkat is nyerünk belőlük az árakra vonatkozóan. Ha ismerjük az eladási árakat, és tudjuk, hogy miként határozzák meg azokat akkor arra is következtetünk, hogy egy bérmunka megrendelésénél mit kérhetünk. Nem szeretnénk, ha túl drágának tartanának bennünket a partnerek, de azt sem, ha túl olcsók lennénk.

A szövetkezetnek négy állandó megrendelője van az NSZK-ban. Az Egyesült Államokban pedig akkor szereztek két vevőt, amikor hazánk is megkapta a legnagyobb kedvezmény elvét. A vevők száma az utóbbi időben csökkent: korábban 13—14 partnerrel is kereskedelmi kapcsolatban álltak. A megrendelések nagysága — és ezzel a gazdaságosság — viszont növekedett.

— Hogyan lesz egy cég csurgói vevő? Általános az, hogy a külkereskedelmi vállalatnál jelentkezik, és ők hozzánk irányítják. Van olyan partnerünk is, amelyik a szövetkezet híre alapján kezdett tárgyalni a külkereskedőkkel, és sok kikötése között az egyik az volt, hogy mi kapjuk a megrendelést. Az amerikai vevőt például a Hunga- rocoop Külkereskedelmi Vállalat hozta. Ballonkabátokkal kezdtük a munkát. Ez azért is jó, mert az amerikai piacon elfogadják a magyar kellékeket. Mi adjuk tehát a bélést és a gombot is a kabáthoz. Előnye ennek, hogy olyan terméket tudunk dollárért eladni, amilyet egyébként nem vennének meg külföldön. Ezekért a kellékekért a munkadíj 1 20 százalékát tudjuk {

még felszámolni. Fél éve ment el az első ötezer darabos szállítmány, azóta folyamatosan érkezik a megrendelés, sőt egy másik cég is jelentkezett. Azt kérte: gyártsunk részére bőrkabátot. Tárgyalás közben azt is megtudtuk, hogy korábban Brazíliában dolgoztatott. A munka minőségével azonban elégedetlen volt,- és másik gyártó után nézett. A juhvelúr kabátok hamarosan vizsgáznak: az első szállítmány július Iáén indul útnak.

A szövetkezet tavaly 16 millió forint értékű bérmunkát készített tőkés megrendelés alapján. Az idén 20 millió forint értékűvel számolnak. Ez összesen 70 ezer kabátot jelent. összességében nagy tétel. A szakmai információkat jelentő folyóiratok vásárlása — beleértve a külföldi lapokat, divatkatalógusokat — évente 22 ezer forintba kerül. Az előbbi szám, tehát a tőkés bérmunka értéke, csak akkor növekszik biztonságosan, ha nem sajnálják az információkat jelentő folyóiratokra a pénzt.

Dr. K. I.

Közvilágítási lámpatestek

A VBKM Elektromos Készülékek és Anyagok Gyárának egyik fő termékcsoportját a közvilágítási lámpatestek alkotják. Többek között itt készülnek az oszlopra szerelhető lámpatestek is. Azonos elemeiből csaknem száz típus alakítható ki. Az idén mintegy százezer darabot gyártanak, ebből csaknem harmincezret a Szovjetunióba szállítanak. Képünkön: A lámpatest melegedését mérik.

Bánya, 1979. június

„Nyugalomban, csöndben élünk"

A ház előtt harangláb. Mögötte, a kert alján pedig a kiszáradt »Grófkútja« patak után egy kis telep, a kadarkúti úttörők vándor- tábora. Nyaranta messzi tájról érkező nagyon sok apróság tölt itt, a szép környezetben kellemes napokat.

— Alig várom már, hogy halljam a nevetésüket, lássam gondtalan örömüket, s én is részese legyek vidám játszadozásuknak. Az elmúlt évek során többször is hívtak, amikor vetélkedtek, hogy működjek közre a zsűrizésben, segítsek a legjobbak kiválasztásában. ' Szívesen megyek, alig várom, hogy a tábor zaja betöltse ezt a kis települést.

Hetvenegy esztendős,' erőteljes ember Horváth István, akit csak úgy ismernek Bányán: »a csarnokoö Pista bácsi«. Negyven éve, hogy ő ■•eszi át — most nyugdíjasént is — az állattartó gazuktól a tejet.

— Sajnos, egyre kevesebbet ... Volt olyan idő, hogy

taponta 600—700 litert is hoztak. Ma meg? Jó, ha két- három huszonöt literes kanna megtelik, a 100 litert bizony ritkán éri el. Meg fogytak a

családok, mert az állattartási kedv is csökkent. A fiatalok elmentek, az idősebbek pedig nem szívesen vesződnek már tehéntartással. Amikor 1939- ben idejöttünk Zsippóból, négyszáz ember élt itt, most másfél száz sincs. Persze, az érthető: aki teheti az megy, jobban, más körülmények között kíván élni. Pedig, ma nem rossz itt az élet. Másfél évtizede van villanyunk, rádió, televízió. Néhány éve elkészült a bekötő út is. Mi szeretünk itt lenni, nyugalomban, csöndben és szépen élünk.

Erdészeti, termelőszövetkezeti, állami gazdasági dolgozók Kaposvárra és környékére munkába járók élnek itt. A gyerekeket autóbusz szállítja reggelenként iskolába, s hozza őket vissza tanítás után. Pista bácsi szomszédja nemrégen költözött el Budapestre. Neki is élnek hozzátartozói — leánya, veje, unokái — Pécsen, gyakran meglátogatják, s hívják: menjenek ők is a feleségével.

— Itthagyjam ezt a nyugalmat? A Kis-hegyen levő szőlőmet, amelyet 35-évvel ezelőtt telepítettem? Meg a sok gyümölcsfát? S a környező erdőt, amelyet harminc éve járok télen-nyá- ron, amikor lehetővé teszi a vadászszezon? Jó itt, ez a levegő, ez a csönd megfizethetetlen, számomra nem pótolná semmi.

Nem az öregek görcsös ragaszkodása mondatja vele a szavakat. Hiszen, ha menni akar, gépkocsival, autóbusszal — még jár Lipótfáról a vonat is — gyorsan eljuthat ő és hármelyik szomszédja Kaposvárra, vagy azon keresztül a Balatonra, Pécsre meg a fővárosba.

Az autóbusszal nincs minden rendben ... Csak az is- k-lásbusz jön be a gyerekekért, és hozza őket haza. Pedig hamarosan megszűnik a vasút. Baj, hogy a buszmegállót, a végállomást ott jelölték ki. Onnan pedig jó három kilométer még Bánya. Hát a felnőttek, az öregek meg a beteges emberek gyalogoljanak? Ezen bizony változtatni kell, mert ezt nem hagyhat juk annyiban. Hiszen van idá ig jó kövesút, forduló is a busz számára.

Ezt a közösségért érzett felelősség mondatja Pista bácsival. Negyedszázada, 1954-től tanácstag, nyolc éven át a végrehajtó bizottságban tevé- ! kenykedett. Azonkívül 16 éve

a fogyasztási szövetkezet igazgatóságának is tagja. Az ő érdeme, hogy a bányai boltot korszerűsítették.

Soha nem volt rest másokért fáradozni. Amikor még hiányzott a kövesút, ő állt a többiek élére, és járdát készítettek társadalmi munkában Lipótfáig, a vasúiig. Most 71 évesen is fiatalos lelkesedéssel végzi a közösségtől kapott megbízatásait. Csaknem húsz esztendeje önkéntes rendőr — vezetője az ottani csoportnak, s gyakran indul útnak éjszaka társaival, biztosítani a rendet, nyugalmat.

— Holnap a fogyasztási szövetkezethez megyek, igazgató- sági ülés lesz Kadarkúton. Délután Kaposmérőben várnak, most tartják az esedékes tanácsülést. Azután itt a meghívó a gazdaság pártszervezetébe taggyűlésre, mert 1950- től kommunista vagyok.

Ezernyi emlék köti Bányához Horváth Istvánt. Itt, a grófi birtokon kezdte gyerekkorában a cselédmunkát részesaratóként. Azután ő volt egyik tagja annak a földosztó bizottságnak, mely az uradalmi birtokot szétparcellázta az egykori, nincstelen cselédeknek. Egyik alapítója volt 1946-ban a földművesszövetkezetnek, majd egyik megala- kítója néhány évvel később a termelőszövetkezetnek.

Lassan benépesül majd a házuk alatti kert végében levő úttörőtábor. S az ide visz- szatérő gyerekek — csakúgy, mint az itt élők —, régi, kedves ismerősükként köszöntik Pista bácsit, akit ide köt Bányához a múlt, az emberek és a táj szépségének a szere- tete.

Iái László |

igazodók

L

áttam nyílegyenes sorokat a Ferihegyi repülőtéren, valahányszor külföldi küldöttség érkezett. A néphadsereg díszszázadai előtt zsinórt lehetne húz: , centiméternyi eltérés sem mutatkozna a katonák között. Amíg gyakorolták, tíz- és százezerszer hangzott el a vezényszó: Igazodj! A parancsnokoktól azonban egyszer sem hallottam azt a csaknem szinonimát, hogy Helyezkedj!... Az igazodás fegyelemre, egységre utal; nincs a csapatban senki, aki kilógna a sorból. Így természetes. A néphadseregben. És a többi fegyveres alakulatnál. Azt jelentené ez, hogy másutt lehet? Netán a közéletben, a társadalom különböző színterein szereplők közül méltatni akarom azokat, akik kilógnak a sorból? Nem erről van szó. Az igazodás. nem jelent mást, mint egyetértést és alkalmazkodást valakihez, valamihez, akit vagy amit követendőnek tartok. Okos, ésszerű, meggyőződésen alapuló igazodást a világnézethez, a társadalmi rendszerhez, a vezető erő demokratikusan kialakított szándékához, céljához, akaratához. Csak a jó értelmű igazodás teremthet eszmei és cselekvési egységet.

Csakhogy ma az elvtelenül igazodókról, a rendszerint személyekhez — és nem az ügyhöz — kötődőkről '"akarok beszélni. Az effajta igazodás ugyanis (mindig, de kiváltképp választások előtt) kifejezetten káros, összefonódáshoz •és elvtelen kiszolgáláshoz, a tehetségtelenség nimbuszának fokozásához, és az egyéni érdekek képviseletének túlburjánzásához vezet. Mondják, hogy állóvízben nemcsak megél, hanem tenyészik is az igazodók raja. Próbáljuk hát kissé felkorbácsolni ezt a tavat, amelyben a kétes értékű kötődések igencsak gátolják a hullámverést.

Hallom egy országos értekezleten: »Még nagyon sok ember nem azt csinálja Magyarországon, amihez ért, amit tud...« Es alighogy hazajövök, megállítanak az utcán: »Nem gondolod, hogy túl sok a tehetségtelen vezető nálunk...?-* Gyanítom, hogy különösebben nem lenne figyelemre méltó, amit gondolok. Mégis megkockáztatom: a

két »értesülés együttesen hordoz némi igazságot. (Az örökös kétkedők és félremagvarázók kedvéért gyorsan elmondom: ha vezetőkről beszélünk, nem csak, és nem elsősorban az első számú vezetőkről van szó!) És ezzel kifecsegtem a későbbre szánt megjegyzést. Még nem mondtam semmit, és máris elnézést kértem érte. Hiába, ez a szókimondás óvatossága. De erről később.

Az igazodók — abban az értelemben, ahogy ma beszélünk róluk —■ általában nem a legtehetségesebb emberek. Épp ezért kifinomult érzékük — mint a vaknak a tapintás — a személyes kötődéshez, a patrónusszerzéshez, az önvédelem — elítélt, de mégis dívó — gyakorlatához vezeti őket. Ettől lesznek *»hosszú életűek«. Mert tudják, hogy a főnökük vagy a felügyeleti szerv illetékese jobban szereti a pincepörköltet, mint a halászlevet; számon tartják gyermekének életkorát, így hát megkérdezhetik, hogy túljutott-e már a rubeolán. Egy-egy látogatáskor készséggel sorolják az előre földerített forrásokat, ahol még lehet negyven forintért kitűnő kisüstit vagy önköltségi áron bőrkabátot kapni. S ha az illető »ráharap-*, máris nyert ügye van az igazodónak. Előbb-utóbb véd- és dacszövetség veszi körül. Próbálja csak ezek után valaki kétségbe vonni, hogy az igazodó jól teszi a dolgát, ahol megbízást kapott, vagy egyszerűbben: ahol a fizetéséért jelentkezik...

A

z igazodó bólint és helyesel. Sohasem mond előre véleményt, de rádupláz a főnökére. S ha a felettes nem fedezi föl az igazodás tényét, előbb-utóbb azt gondolja: ez a leghasználhatóbb ember a cégnél, erre kell támaszkodni. Ekkor már évtized is kevés ahhoz, hogy az illető alkalmatlansága »kiderüljön«. Nem vitatom: a közélet színterein is lehet vigyázzba állni. De egyáltalán nem bizonyos, hogy az szolgálja legjobban az ügyet és az ügy felsőbb képviselőjét, aki minduntalan bokázik. Nem azt teszi. Igazodik. Nem egy, hanem tíz emberhez is igazodik; egyéni jövőjét igazgatja. Micsoda pénzbe és mennyi gyötrelembe kerül ez a »személyes gondoskodás-*!

Nem hiszem, hogy fel tudnék sorolni mindent, ami az igazodók természetrajzához tartozik. De tudjuk róluk, hogy környezetükben semmiféle »más kútfőből« származó ötlet nem kaphat teret; hogy plusz energiát nem lehet (mert nem érdemes!) bevetni, ök azok, akik csak azt tudják mondani beosztottaiknak, amit a »felsőbbség-* szó szerint előír. Ennélfogva a központok előírásainak is csak formálisan, legföljebb jelentésekkel tudnak eleget tenni, és a társadalom, a kisebb és nagyobb közösségek állandó adósai maradnak. Mégpedig hosszú ideig, hiszen baráti szálak, véd- és dacszövetség veszik őket körül. Ki a fő hibás? Azok, akik elfogadják, értékelik apróbb-cseprőbb »szolgáltatásaikat-* és hajbókolásukat, vagy azok, akik élnek e lehetőséggel? A felelősségben nincs különbség! Az igazodók rendszerint felkészületlenebb emberek, akik önkritikátla- nul önmaguknál alkalmasabb emberek vezetésére vállalkoznak. Ennélfogva szinte természetes, hogy saját »befolyási övezetükben-* képtelenek — példájuk és tudásuk révén — húzóerőt gyakorolni a közösségre. Beszélhetnénk róluk úgy is, mint »memorizáló másodemberekről«, akiknek nincs véleményük, csak azt hajtogatják: »nincs felhatalmazásom a válaszra-*; »a felettesem véleménye erről az, hogy...«, »a megyei szervek azt tartják* — és befejezésként: »köszönöm, hogy eljöttek az elvtársak*. Eredménytelen tárgyalások, döntés nélküli eszmefuttatás, időrablás a következmény, és milliókban, milliárdokban kifejezhetet- len népgazdasági, társadalmi kár. Viszont remek kapcsolatok szövődnek. Az igazodók a lelkűket teszik ki azért, hogy segíthessenek a »tehetetlenek szövetsége* tagjainak. Protekciót teremtenek a számukra, és nyüzsögnek a »mindent elintézni tudó* ember magabiztosságával. És kérkedve hivatkoznak: nem nekem, hanem egy magas rangú elvtársnak van szüksége rá. Nem árt, ha van az igazodóknak saját boruk, netán szőlőjük is, vagy nyaralójuk, elvégre egy jól sikerült pinceszer után mi bántódás érheti a halandót...?

S az igazodók nem tévednek: mindig tudják, hogy hol, mikor és mit kell mondani. Nem tudom, megfigyelték-e már a viták, az eszmecserék egy részének légkörét. Voltaképpen az igazi vita csírája is hiányzik belőlük. Ezekre utalva mondta egy országos vezető: »Nincs szükség összkomfortos eszmecserékre; olyanokra, amelyek keretében mindenki azt mondja, amit már mondtak mások is. Olyan helyzet alakult ki, hogy hovatovább szégyenkeznem kell és bocsánatot kérnem, ha olyat találok gondolni, netán mondani is, ami még sehol sem hangzott el.. .* De hát a szajkózás hogyan vinné előbbre közös ügyünket?

E

gy ismerősöm azt mondta: »Nálunk okos senki sem lehet, legföljebb szép!* És e kétes értékű álláspont szerint alakította ki a környezetét. Az igazodók fennen hirdetik, hogy »pótolhatatlan ember nincs*. És csakugyan; mindig találnak annyi hozzájuk hasonló tehetségtelent (bocsánat: arra a posztra kevésbé alkalmasat), amennyit csak akarnak.

Maradhat ez így? Olvastam egy határozatban: értelmesen és kulturáltan kell foglalkoztatni a munkaerőt. Gyanítom, hogy ez az egész társadalomra érvényes követelmény.

Jávori Béla