Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-24 / 146. szám

Hasznos időtöltés Itt a nagyon várt szünidő. Sok kisdiáknak nyomban nya­ralással, pihenéssel, táboro­zással kezdődik a nyár, de akadnak, akik még kicsit ta­nácstalanul latolgatják, mit is kezdenek a nagy szabadság­gal. Az, ilyen »-gondokkal küz- uo« gyerekeknek javasolunk néhány szórakoztató és hasz­nos időtöltést. Nézzetek körül, hogy a kör­nyéketeken, az ismerőseitek között nincs-e olyan idős em­ber, aki már nem tudja le­szedni á most érd cseresznyét, meggyet. Igen hasznos mun­kát végeznétek, ha vállalná­tok ennek az értékes termés­nek a leszüretelését. Keressé­tek meg ezeket az idős embe­reket, egyezzetek meg a mun­kában, működjetek közre ab­ban, hogy ne maradjon a fá­kon a keresett, kedvelt gyű - mölcs. Hazánk gyógynövényekben gazdag, lényegében tavasztól őszig ezek gyűjtése rendkívül hasznos; a gyűjtőnek forinto­kat jelent, az országnak pedig bel- és külföldön egyaránt ke­resett árucikket. A gyógynö- vénygyűjtés jól összeegyeztet­hető a kirándulással, a termé­szetjárással. Hogy mit gyűjtsetek? Bizo­nyos, hogy mindannyian isme­ritek a csípős csalánt (éppen ezért ezt kesztyűben ajánlatos gyűjteni). A csalán levele ér­tékes gyógynövény, de úgy kell szedni, hogy a levelekhez ne kerüljön szar. A leszedett leveleket lehetőleg a napfény­től védve, padláson szárítsá­tok, a szárítás sorár^ gyakran meg kell forgatni. A kamilla virága az egyik legkeresettebb gyógynövényünk. Bizonyosan ismeritek, most júniusban, jú­liusban szinte mindenütt, ré­teken, legelőkön, utak mentén megtalálható. A szép fehér törzsű nyírfa levele is gyógy­növény — lehetőleg az ép, egészséges leveleit gyűjtsétek és szárítsátok meg. Hasonló módon gyűjthetitek a mogyo­ró leveleit is. Ki ne ismerné közületiek a pipacsot? A ki­nyílt pipacs sziromleveleit kell gyűjteni A gyűjtéskor itt ar­ra kell vigyázni, hogy ne gyö­möszöljétek, ne törjétek össze a sziromleveleket. Az erdei szamóca levele is gyógynö­vény, az egészséges leveleket legalább 3 centi hosszú nyél­lel kell szedni, A hazánkban termő mint­egy ezer, gyógyító hatású nö­vény közül csupán csak né­hány, valóban közismert faj­tára hívtuk fel a figyelmete­ket Egy-egy kirándulás, ha összekötitek a gyógynövény- gyűjtéssel, nemcsak szép él­ményt adhat hanem hasznos is lehet számotokra. GYERMEKEKNEK Hétfőn minden iskolás kéz­bekapta, s nyilván még az­nap meg is magyarázta a bi­zonyítványát. Mikor azonban hetedikes riportalanyáimmal találkoztam még javában dúlt a jegyek lezárását megelőző feleltetési hidegháború«. A szünidő közeledtét ígérő — s ilyenkor szokásos — »áció- kációból« még csak egy »6« árválkodott a táblán. Ebben a »vészterhes« időszakban minden gyermek vágyainak netovábbja, hogy befejeződ­jön az iskola. így tehát alig­ha időzhettem jól a kérdést: Valóban olyan ' rémes dolog az iskolr ? És tényleg olyan gyönyörűség a vakáció? A gyerekek először csodál­kozva — talán elmebeli álla­potomban is kételkedve — néztek rám, néhány perc után azonban töredelmes vallomást tettek ... Amit mondtak az sokakat nyilván meglep, ta­lán a nyilatkozókat legin­kább ... — Amit vár az ember, az mindig szebb, mint ami ép­pen van — állította Éva a beszélgetés egyetlen nyolcadi­kos részvevője — Többéves tapasztalatom: Az utolsó na­pon mindenki azt kiáltja »hurrá«, de ezt inkább csak megszokásból teszi. Egyszerű­en azért, mert egy diáknak az iskolaév utolsó napián »illik« ezt kiáltania. Saját »hurráimra« visszaemlékezve: épp akkor nem éreztem azt a várva-várt boldogságot, mikor az utolsó nap . végén hazafelé mentem. Más egy matek doga közben a szünidő­re gondolni és más »benne lenni«... Játék a nevekkel írjátok be az ábra vízszin­tes soraiba az alábbi neveket úgy, hogy a bekarikázott négy­zetekbe kerülő betűk felülről lefelé olvasva egy magyar költő vezetéknevét adják meg­fejtésül. BERTA, DEZSŐ, IGNÁC, IZSÁK, GYULA, LEHEL, NOÉMI, ROZSA, SIMON. (Hogy jól oldottátok e meg a feladatot, azt megnézhetitek a 10. oldalon.) ;0 o o o o : o 0 0 ü < 4 Gyöngyi szerint: ha valaki megszokja az iskolábajárás napi ritmusát, az már a szünidő második hetében hiányzik neki. Nem a felelte- tésekre gondolok, inkább a barátokra, a csínyekre, az óra alatti »álcázott« falatozások­ra. Ha elmaradt egy óra, az sokkal nagyobb boldogság, mintha egyszerűen nem kell menni! Tibor, osztályfőnökét ’kapta rajta«, hogy várja a szün­időt ... — Tegnap oszályunk »emi­nense« egy — alighanem bátyja főiskolai tankönyvéből vett — fizikapélda megoldá­sát kérdezte meg. »Rendes kö­rülmények között« a tanár­néni megdicsérte volna példa­mutató érdeklődéséért, ezút­tal azonban a srácnak nem sikerült gyarapítania »jópont- készletét«. A tanárnő ugyan­is azt mondta: »Ej, hagyjuk már a fizikát, Inkább mesél­jetek hová mentek a nyá­ron.« — Az iskola, ha a hátbor­zongató »számonkérő órákat« nem számítjuk, így az utolsó napokban igazán remek hely — vette át a szót Klári. Ilyenkor lefoszlik a tanárok­ról a szigor utolsó rétege is, barátainkká lesznek, s bevall­ják, hogy a feleltetések szá­mukra legalább olyan nyűgöt jelentenek, mint nekünk. Az uzsonnaszünetben épp arról beszélgettünk a lányokkal, hogy a jegyek lezárása után, amikor derűs szabad levegő lengi be a folyósót, amikor a magyartanár óráján gombfo- cirangadót javasol, amikor mindennaposak a »tanulmá­nyi séták«, szóval már nem is várjuk annyira a szünidőt. — Talán azért van, mert nekem ez volt itt az utolsó évem — így Éva — de haj­lok rá, hogy kedvesnek, sőt szeretetreméltónak lassan az' összevésett padokat, a íényesrekoptatott korlátot... Még ez az annyi verejtékes puskázást látott zord előadó­terem is otthonossá lett. Néhány nappal a beszélge­tés ‘után visszahallottam, hogy Józsi egyik társának mondta »A kis hülyék, hogy örven­deznek a szünidőnek, ped|: ha jobban belegondolná­nak ...« Azután 15-én pénteken már »nem fogott a kréta, nem fo­gott az agy « ... s kis riport­alanyaim egy hét előtti »böl­csességüket« ' feledve kiáltot­ták: hurrá... ~ b. F. Egy vonallal! Kezdetben talán lehetetlen­nek is tűnik, hogy ilyen pöfö­gő, hosszú vonatot egy vonal­lal lehessen megrajzolni. Pe­dig sikerül, csak előbb gya- korolgatni keik Ugyancsak könnyen fog menni a dolog, ha előbb las­san, sokszor lerajzoljuk a mexikói pásztor, a fiahordó kenguru és az öreg ormányos alakját. . f ww* Poros Jóska, a szegény kis kakas Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer valahol, az egyik falu szélén egy ba- romfiudvar, és ebben a ba­romfiudvarban nagyon sok kakas meg •nagyon sok tyúk élt együtt. A gazdasszony minden reggel és minden es­te megetette őket, így aztán nem volt semmire se gond­juk, egész nap az udvarban kergetóztek, verekedtek, mi­kor mire volt kedvük.' Kuty- kurutty kakas volt a legerő­sebb, mindenkit, akivel csak összeakadt, megcsipkedett es megfutamított. Sorra jöt­tek utána az alattvalók. Gé­zengúz. Boldizsár és Sándor kákasok, akiket egyedül csak Kutykurutty csipkedhetett, de akik rajta kívül minden­kit megcsipkedhettek. A sor végére pedig a szegény Po­ros Jóska kakas került, akit még a leglomposabb tyúkok is megcsipkedhettek, olyan gyenge volt. Ha valakinek rossz kedve volt, csak oda­ugrott Jóska kakashoz, a ta­rajába csípett egyet, és már­is elfelejtette, mi a baja. Egyre kevesebbet verekedtek egymással a baromfiudvar lakói, és egyre jobban érez­ték magukat, nem volt se­bes a tarajuk a tyúkoknak, borzas a tollúk a kakasok­nak. Egyedül Poros Jóska kakasnak nem tetszett ez a nagy békesség, mert bizony az ö tolla még a réginél is borzasabb volt, sőt, most már itt-ott ritkulni is kez­dett, a taraja meg majdnem elfogyott a sok csipkedéstől. Annyira elbúsult rossz so­rán, hogy egyik nap elhatá­rozta, világgá megy, otthagy­ja a baromfiudvart, ahol született, ahol fölcseperedett, hátha több szerencséje lesz másutt, idegenben. így is történt, reggel, amikor a kakasok kukorékolni kezd­ték, Jóska kakas hangja már •hiányzott közölük, de ekkor még nem vette észre senki, hogy eltűnt. Még a reggeli etetésnél is csak annak a görbehátú jércének hiány­zott, aki most nem tudott senkit olyan gondtalanul ol- dalbacsípni, mint Jóska ka­kast szokta régen, pedig megint csak egy pár szem kukoricát hagytak neki a többiek, s igen rossz kedve volt. Így kénytelen kikezdett az egyik jércével, aki persze nem hagyta magát. A vere­kedést végignézték a többi­ek is. Akiben föltámadt a harci kedv, rögtön Jősien ka­kast kereste, hogy belecsíp­jen egyet, és megbéküljön, de nem találta, újabb vere­kedést volt kénytelen kez­deni. Es ekkor már nem volt megállás. Estére kelve mind fáradtak voltak, vére­sek, borzasak. Ekkor jöttek csak rá, hogy az ő kis pajtásuk, a békélte­tő Jóska kakas hiányzik. Kutykurutty azon nyomban elküldte Gézengúzt, hogy hozza vissza Poros Jóskát. Gézengúz meg ts találta egy szénaboglya tövében, és hív­ta vissza a baromfiudvarba. — Gyere a te régi jó ját­szótársaid közé! — Poros Jóska nem válaszolt, csak szomorúan ingatta a fejét. Pedig szeretett volna ö men­ni, csak nem mert. — Hát ha nem jössz, akkor nem — — mondta Gézengúz, és el­indult. — Várjál, megyek — ki­abált Gézengúz után Poros Jóska, mert nagyon megha­tódott attól, hogy bár rosszul bántak vele, nem felejtették el a társai. Amikor belépett a baromfiudvarba, mindenki nagyon megörült Jóska ka­kasnak. Még meg is éljenez­ték. — De ugye nem bánto­tok többet? — kérdezte tő­lük, látva, hogy mennyire szeretik. — Ugyan, hogy gondolod! — mondták a többiek. — No de biztosan? — for­dult oda a görbehátú jércé- hez, áki mellette állt. és ta­lán a legjobban örült Jóska kakas megkerülésénejc. — Ej, ne bosszants! — fortyant föl az, és úgy bele­csípett Poros Jóskába, hogy annak egyből kipottyant - a könnye, és nem is mert töb­bet megszólalni az egész ünneplés alatt. Oláh János „A mi sulink” Novemberben adtuk hírül, hogy riporterszakkör alakult a kaposvári IX. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. Eltelt néhány hónap, s a »tízentúli riporterek« máris saját isko­laújság kiadásával bizonyítot­ták, nem teltek hiába a szak­köri délutánok. »Annyi már az első foglal­kozáson kiderült, hogy ha a helyesírás még nem is, a bor­sos diáikhumor már erőssé­günk ...« — írtuk az indulás­kor és »A mi sulink« címmel _ a gyermeknapon megjelent újság mindenben alá is tá­masztja e benyomást. A lapban találhatók komoly írások is (például riport a társadalomkutató . verseny résztvevőivel, tudósítás az énekkar rádiófelvételéről, portré az iskola egy »nagy­menőjéről«, interjú a kisdo­bos furulyaszakkor tagjai­val...), az egészre mégis leg­jellemzőbb a derű és a tréfál­kozó kedv. Álljon itt »bizo­nyítókul« néhány derűmorzsa a szünetekben, sőt óra alatt, az osztályfőnöki intő rémének dacára is kézről kézre járt lapból. Hirdetés: A 7. osztály azon­nali belépéssel keresi azt a szigorú, ám de igazságtalan tanerőt, aki egyetlen tárgy­hoz sem konyít, viszont elvál­lalná igen aktív (nem szelle­mi értelemben) osztályunk idomítását. »Gyászjelentés«; A boldog­ságtól repeső arccal tudatom, hogy férjem, mamánk és ük­apánk, Szentfazék Töhötöm 20 éves korában életben ma­radt. Moziműsor: Szabad Rabság: Minek a szív, ha úgy fáj ? Színtelen, magyarul beszélő burundi némafilm. S végül egy minden légből- kapottsága ellenére is a műfaj legjobb — s a felnőtt lapok­ban sem mindig tapasztalható — erényeit csillagtató tudósí­tás. ABBA Kaposváron . Fülhasogató dübörgés nyom­ta el tegnap délelőtt 10 óra után néhány perccel a város főterének szokásos zaját. A só­bálvánnyá meredt járókelők előtt ABBA feliratú heükop- * tér szállt alá. Perceken belül emberáradat zúdult a térre, s a forgalom is leállt. A gépből kilépő sztárok megértését per­cekig gátolta a zaj és hogy senki sem értett angolul. Vé­gül is az alábbiakat sikerült megtudnunk: Björn most ta­nul repülőt vezetni, hogy azonban még nem megy neki elég jól, azt az is mutatja, hogy Bécs helyett Kaposváron landolt. A tömeg lelkesedése az együttes tagjait olyannyira szíven ütötte hogy megígér­ték: maradinak egy napig és ma este koncertet adnak a fő­téren. Kerék Imre Gyerekrajzok í. Amott jön a Torkos Tódor. Tök a feje, szeme gomb, lába kukoricaszár, hasa meg hordóból. Ez a Tódor egy mihaszna, mindegy neki éretlen, zöld kajszibarack, férges alma — amit meglát: hamm, bekapja! Amerre megy, a kutyák faluhosszat csúfolják: Tódor, Tódor, Torkos Tódor, hát neked sohasem elég a jóból? 2. Ezt az ember Víz Ottó, híres-neves tűzoltó. Hát az a mellén micsoda kitüntetés? Egy sárga napraforgó. 3. Lyukas fazék, fedője sincs, fületlen gomb, törött kilincs, gyaloghuszár, sánta veréb — ha akarod: mind a tiéd. 4. Idenézz, micsoda madár! A csőre színarany, bóbitája bronzvörös, a szárnya zöld, a lába kék, farktolla csóvás üstökös. Nevét kérdezed, a nevét? Csak azt tudom, hogy gyönyörű, csak azt, hogy csodaszép. Móricz és Somogy t 2 m 3 4 5 6 7 8 1 Ü 9 10­1 m 11 m 12 V 13 14 m m IS K 16 17 18 19 a a 20 a 21 22 23 m 24 a 25 m WL 26 a 2? 28 29 30 31 m 32 VÍZSZINTES: 1. A növény része. 3. A női hajnak lehet. 9. Móricz Zsigmond somogyi tárgyú, ismert írása; folytatá­sa a vízszintes 20-ban. (Három szó.) 11. Női énekhang. 12. Népcsoport. 13. Argon vegy- jele. 16. Három — oroszul, 17. Az, amit még hozzáad. 21. Verő. 23. Tudományos Isme­retterjesztő Társulat. 24. Vet betűi keverve. 25. Az érték pénzben. .26. Azonos magán­hangzók, 27. Bal betűi kever­ve. 28. Móricz kaposvári ba­rátja. (Kél szó, köztük kötő­jel.) 31. Szomjúságát oltja. 32. Pénzintézet. FÜGGŐLEGES: 1. Rámol. 2. Előd. 3. Aki küldi a leve­let. 4. Ereszt, zúdít. 5. Ney Tibor, 6. Kajak közepe. 7. Nem enged el. 8. Szándéká­ban. 10. Névelő — visszafelé. 14. Ráegyenget. 15. Fémeket fog össze. 18. Meztelen test a művészetben. 19. Tőle. 22. A búzával teszi. 26. Tapló köze­pe. 27. Ö — oroszul. 29. Pala fele. 30. Szovjet folyó. K. J. Beküldési határidő: 1979. július 2., hétfő. Kérjük, hogy a helyes megfejtést levelezőla­pon küldjétek be, s írjátok rá: »Gyermekkeresztrejtvény«. A helyes megfejtést és a nyertesek névsorát 1979. jú­lius 4-én, szerdán, az Otthon és család című összeállítá­sunkban közöljük. \ Vakációí Hurrá!?...

Next

/
Thumbnails
Contents