Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

/ Losonczi Pál és Kurt Waldheim üzenete Megkezdődött a nemzetközi gyermekév budapesti fóruma Of világrész képviselőinek részvételével szombaton mrg- kezdle munkáját a nen>zelko/.t gyermekév budapesti fóru­ma. A Parlament kongresszusi termében megnyitott tanács­kozáson, amelynek kezdeményezője és rendezője a Magyar Népköztársaság kormánya, a gyermekek boldogabb és biz­tonságosabb jövőjét szolgáló nemzetközi együttműködésről, s ennek tennivalóiról váltanak szót. A nagy jelentőségű eseményre elküldte delegátusait az Egyesült Nemzetek Szer­vezete, az ENSZ számos szakosított szervezete, valamint több mint ”0 ország kormánya. A nemzetközi fórum szom­bati megnyitójának diszeinók- ségében foglalt helyet Estefa­nja Alánba Lim asszony, az ENSZ főtitkárhelyettese, az ENSZ gyermekévi különmeg- bízottja, Amadou'Mahiar M’Bow, az UNESCO főigazga­tója, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete több más tisztségviselője. Hazánk képviseletében a díszelnökség tagja volt Aczél György, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, a nemzetközi gyermekév magyar nemzeti bizottságá­nak elnöke. Péter János, az országgyűlés aleinöke, Púja Frigyes külügyminiszter, Mar­kója Imre igazságügy-minisz­ter, Polinszky Károly oktatá­si miniszter, Szépvölgyi Zol­tán, a fővárosi tanács elnöke, Zsögön Éva egészségügyi ál­lamtitkár. A tanácskozást Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a nemzet­közi fórum diszelnöksegének elnöke nyitotta meg, üdvözöl­te a résztvevőket, a legkülön­bözőbb országokból érkezett tudósokat, politikusokat és más személyiségeket, a buda­pesti diplomáciai képviseletek több vezetőjét és tagját, majd bejelentette: Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke, a fó­rum fővédnöke üzenetet inté­zett a nemzetközi gyermekév e rangos eseményéhez. Az üzenetet Nádor György, i az Állami Ifjúsági Bizottság titkára olvasta fel. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, valamint a magam nevében szívélyes üd­vözletemet küldöm a nemzet­közi gyermekév budapesti nemzetközi fóruma valameny- nyi résztvevőjének, a gyer­mekek sorsáért, jövőjéért egyetemes felelősséget érző kormányok, nemzetek és nem­zetközi szervezetek itt jelen­lévő igen tisztelt képviselői­nek. Nagy megtiszteltetésnek érezzük, hogy fővárosunkban kerülhetett megrendezésre e nemzetközi fórum, a gyerme­kek jogaival foglalkozó ta­nácskozás, A Magyar Népköz- társaság — híven társadalmi rendünk humanizmusához — [ magáévá tette pz Egyesült ! Nemzetek Szervezete határo­zatát, felhívását a nemzetkö- I zi gyermekévről. Az 1979-es J esztendő nemes céljainak va- ■ lóra váltása érdekében az í egész magyar társadalom leg- I jobb tudása és akarata szerint j munkálkodik. [ Az emberiség előrehaladá­sának legfőbb biztosítéka a béke, a fegyverkezési hajsza megfékezése, a leszerelés, a nemzetközi enyhülés elmélyí­tése. Mindenekelőtt ettől függ a jövő1 generációjának, a gyeri mekeknek a boldogsága, örömteli élete is. Meggyőződésem, hogy e ta­nácskozás elmélyítheti e fele­lőséget, hozzájárulhat a világ gyermekei helyzetének jobb megismeréséhez, a nemzetközi megértéshez, és elősegítheti a közös cselekvés ügyét. Kí­vánom, hogy a gyermekek boldogabb és biztonságosabb jövője érdekében folyó tanács­kozásuk eredményes munkát végezzen : segítse elő a gyerme­kek jogainak érvényesülését a világ minden országában, já­ruljon hozzá az ENSZ által meghirdetett nemzetközi gyer­mekév magasztos céljainak megvalósításához. Kívánok a fórum munkájá­hoz sok sikert, minden részt­vevőjének eredményekben gazdag tevékenységet, hogy a gyermekek boldogabbak le­gyenek mindenütt a világon! Ezt követően Estefanja Ai­dába Lim asszony Kurt Wald- neimnek, az Egyesült Nemze­tek Szervezete főtitkárának üzenetét tolmácsolta a fórum résztvevőinek. — A magyar kormánynak az a kezdeményezése, hogy megszervezi ezt a nemzetközi fórumot, különösen időszerű és helyénvaló, mivel ebben az évben lesz 20 esztendeje an­nak, hogy az Egyesült Nemze­tek közgyűlése egyhangúlag megszavazta a gyermekjogok deklarációját — hangsúlyozta az üzenet. A gyermek a mi legértéke­sebb erőforrásunk; a gyerme­ké az emberiség jövője. Ha teljesíteni akarjuk az Egye­sült Nemzetek Alapokmányá­ban foglalt ígéretet —, hogy tudniillik a következő nemze­dékeket megmentjük a hábo­rú csapásától, s »előmozdít­juk a társadalmi haladást és a magasabb életszínvonal el­érését« —, nem hagyhatunk gyermekeinkre örökül szüksé­get és viszálykodást. Paran­csoló szükségszerűség tehát, hogy elismerjük jogaikat és kielégítsük különleges szük­ségleteiket a melegség és az érzelem, a megfelelő élelem és lakás, az alapvető egészség- ügyi szolgaltatasok és olyan nevelés iránt, amely az ón­megvalósító és alkotó életre készíti őket elő. Ma — 20 esz­tendővel a gyermekek jogai­nak deklarációja után — e szükségletek közül még sok vár kielégítésre a világ kü­lönböző részein. A nemzetközi gyermekév politikánk irányítóinak, az újrakezdés lehetőségét adja. azt a lehetőséget, -hogy felül­vizsgálják terveiket és meg­újítsák elkötelezettségüket egy olyan ügy iránt, amely köz­ponti jelentőségű az emberi­ség sorsára. Meggyőződésem, hogy ta­nácskozásaink hozzájárulnak ahhoz, hogy hamarabb eljöj­jön a nap, amikor a gyermek­ingok deklarációjában foglalt 10 alapelv már nem cél lesz, hanem valóság. Ezután Amadou Mahtar M'Bow, az UNESCO főigazga­tója köszöntötte a nemzetkö­zi fórumot, majd Almamy Sylla, az ENSZ élelmezésügyi szervezetének főigazgató-he- J lyettese tolmácsolta Eduard Szauma, a FAO főigazgatója, L. A. Kaprijo, az Egészségügyi Világszervezet főigazgatója üzenetét. Theo C. Bőven, az ENSZ emberi jogok bizottsá­ga genfi irodájának igazgató­ja szintén üdvözölte a fóru­mot. Ezt követően Aczél György emelkedett szólásra. Aczél György, a Magyar Népköztársaság kormánya és a nemzetközi gyermekév ma­gyar nemzeti bizottsága nevé­ben köszöntötte a budapesti nemzetközi fórum részvevőit. Örömmel szólt arról, hogy kormányunk kezdeményezé­sére az Egyesült Nemzetek Szervezetének és szakosított szervezeteinek, valamint a résztvevő országok kormá­nyainak támogatásával ha­zánk fővárosa adhat otthont a tanácskozásnak. — A történetemben a küz­delem a gyermekekért, hely­zetük megjavításáért és jo­gaik érvényesítéséért mindig egybeesett a haladás ügyével — hangsúlyozta a Miniszter- tanács elnökhelyettese. — Ezért kiemelkedő esemény­ként tartjuk számon az ENSZ-nek a gyermekek jogai­ról szó.o 19ö9-es nyilatkoza­tai. — A gyermekek jogairól folytatott nemzetközi tanács­kozásunkon nem íeledkezhe- tümc meg arról, hogy ma a vhág naponta egymialiárd dol­lárt költ fegyverekre. Jó len» ne, ha ez az összeg minél előbb és minél jelentősebben csökkenne. Több jutna em­beribb, nemeseöb célokra. több a gyerekekre, mindenek­előtt az éhező országok gyer­mekeinek megsegítésére. Csak abból indulhatunk ki, hogy az emberiség számára nincs más alternatíva, mint a béke, az enyhülés. A világ közvélemé­nye örömmel értesült arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a békés egymás mellett élés szellemé­ben, a fegyverkezési versenyt egy újabb egyezménnyel, a SALT—II. aláírásával készül korlátozni. Hogy éppen itt, Budapesten, Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnökségének elnöke mostani látogatása során kö­zös tennivalóinkról szólt: óvni és erősíteni kell a békét, le­hetővé tenni a világ népei számára, hogy erőfeszítéseiket és erőforrásaikat teljes mér­tekben az alkotás céljaira összpontosíthassák. Akkor majd valóban széles távlatok nyílnak az emberiség társa­dalmi fejlődése előtt Ezért to­vábbi előrelépést sürgetünk a katonai enyhülés, a békés egymás mellett élés minden területén, a gyermekek, a jö­vő érdekében. — Kérem önöket s önökön keresztül mindazokat akik felelősséget éreznek az em­berért, az emberiség jövőjé­ért: viseljék szívükön a vi­lág gyermekeinek sorsát; annyi törődéssel és szeretettel cselekedjenek értük, ameny- nyit saját fiaik, lányaik iránt éreznek — mondotta a töb­bi között Aczél György, majd eredményes munkát kívánt a fórum részvevőinek. A nagy tapssal fogadott be­széd után a magyar gyerme­kek küldöttei piros, fehér, ró­zsaszín szekfűből, fátyolvirág­ból kötött csokorral kedves­kedtek a delegátusoknak, szakértőknek, vendégeknek. Vasárnap a tanácskozás részvevői felkeresik a buda­pesti gyermekhét rendezvé­nyeit, s ellátogatnak a zánkai úttörővárosba. A fórum hét­fői programjában a plenáris ülés általános vitájának foly­tatása és a három szekció ülé­se szerepel. (MTI) Elmúlt a május, de nem jött az eső, amelyet a nép — nö­vényt nevelő hatása miatt — az arany értékéhez hasonlít. A nevelő május cserepes föl­det hagvott az érlelő június­ra: a féli fagyoktól meggyö­tört Olaszosokat most a ká­nikulai nap perzseli. szik­kasztja. Az ősziárpatáblákon itt-ott már kényszersárga fol­tokat lehet látni. A kukoricák leveleit is összesodorta a per­zselő napfény, és a kertésze­tekben is nagyon hiányzik az eső. Azt mondják: emberem­lékezet . óta nem volt olyan forró és száraz május, mint az idei. A csapadékhiány hatását mindenütt érezni. A hónap első felében még bő termés ígéretével csalogatták a mé- heket az akácerdők. nektárt azonban a szárazságban nem termeltek a hófehér virágfür­tök. Néhány napig dacoltak ugyan a csapadékhiánnyal, az­tán megégve, élettelenül szin­te egyik napról a másikra a földre hullott a sok fehér szi­rom. A méhészek álma nem vált valóra: most már csak a harsban bízhatnak. Hátha vi­rágzása idején kedvezőbb lesz az idő és bővebb a mézhor­dás. A kánikulában hirtelen ma­gasra szökött a vízfogyasztás. A megyeszékhelyen —■ 1 sok évi szünet után — a felhasz­nálás korlátozását kellett el­rendelni. A hét közepe óta büntetik azt, aki kertet locsol, ivóvízzel járdát vagy autót mos. Az intézkedést leginkább ott értették meg, ahol' — fő­leg a csúcsidőszakokban — csak hörög, nem is csöpög a csap, de máskor is gyakran van hiány vízből. A megye- székhely után a Balaton-par- ton húzódó regionális vízveze­ték üzemeltetője — a Dunán­túli Regionális Vízmű- és Víz­gazdálkodási Vállalat — is azt kérte az ott élő) emberektől, hogy takarékoskodjanak a vízzel. Indoklásul elmondták: -•az üdülőterületek vízfogyasz­tása jelentősen meghaladja a tavalyi nyáron tapasztalt leg­magasabb értéket. A vízmü­vek a háztartások igényeit zavar nélkül képes kielégíteni, de a kertek locsolásához föl­használt — a teljes fogyasztás több mint 30 százalékát kite­vő — vízmennyiséget csúcs­időben képtelen eljuttatni a felhasználókhoz. Ezért az es­ti órákban elsősorban a ma­gasabb területeken fekvő fo­gyasztók tapasztalják a nyo­máscsökkenést vagy az idő­szakos vízhiányt«. A fő téma a hétvégén is az időjárás lesz. Az időjárás, amely ezreket csalogatott a Balaton déli partjára és a strandokra. A Kaposváriak egyébként tegnap strandolhat­tak először, mert korábban nem töltötték föl Ti medencét; a tél nyomait a májusi káni­kulában tüntették el. Ma te­hát — minden bizonnyal — csúcsforgalom lesz a strandon is, mint ahogy csúcsforgalom­ra számítanak a Balaton-par- ton. Ezek a kánikulai napok egyben főpróbát is jelentenek: a kereskedelem és vendéglá­tás most vizsgázik, hogy mi­ként készült föl a várható nagy vendégforgalomra. Több vendégre számítottak a hét végén Barcson is. Meg­kezdődött ugyanis az Ifjú Gárda szemleje. Akik a Má­jus 1. parkerdőt megtöltő sok fiatal láttán nem gondoltak volna a szemlére, azokat az út fölött kifeszített transzpa­rensek figyelmeztetlek #rre. Á versenyek Barcson ma fe­jeződnek be. A múlt héten viszont befejeződött már a somogyi műszaki és közgazda- sági hónap eseménysorozata. A héten — kedden ■J— »hiva­talosan« is bezárják a tanács­kozást. Somogy vendége volt e hé­ten Pozsgai Imre kulturális miniszter. Kulturális intézmé­nyeket látogatott meg, a me­gye vezetőivel a somogyi köz- művelődés helyzetéről tár­gyalt, majd aktívaértekezleten' beszélt a kulturális élet idő­szerű kérdéseiről. A megyei tanács mezőgazdasági albizott­sága a héten azt vizsgálta, hogy »az ötödik ötéves terv élelmiszeripari fejlesztései mi­ként válnak valóra. Egyebek között megállapították, hogy a Kaposvári Húskombinát tő­késkivitelezésben épülő son­ka-konzervüzemében az épí­tési munkák 80 százaléka ké­szült el. a technológiai beren­dezéseknek pedig 60 százalé­kát szerelték föl. A magyar kivitelezők által készített já­rulékos beruházások többsége is elkészül a tervezett határ­időre. A legteszitettebb a tem­pó a kazánház építésénél. Egy munka viszont sikeresen befejeződött: a béke—füredi­lakótelepen megtörtént a 80 gyermek elhelyezésére alkal­mas bölcsőde műszaki átadá­sa. Ezen a lakótelepen ez lesz a második gyermekintézmény. Dr, Kercza Imre Embert formáló hivatás Pedagógus nap. , Vtráperdőt varázsol ilyenkor a diákok hálája és a szü­lök figyelme a katedrákra. A peiUigogusoic — a szülői es a gyermeki köszönet apró figyetmessegeit kapjak sűrítve, együvé vonva. S ez a szerelő figyelem, bármi megszokott is egy-egy dolgos nevelői elet ritmusában — az egyik legszebb jutalom évi fáradságukért, áldozatos munkájukért. A nevelők türelmes és sokat dolgozó tagjai a társada­lomnak. Sokszor szinte erejüket megnaladó munkát végez­nek, hiába szabályozta munkaköri kötelességüket figyelem­reméltó szakszervezeti—minisztériumi ajánlás. És nem egy hétig, egy hónapig vállalják az élet feszítettebb tempóját, hanem esztendőkön, évtizedeken át. Ezrével dolgoznak az iskolákban s más intézményekben. Legtöbbjük mentes a kö­zönytől, vállalkozik az újra, idejét és energiáját merctlenül adja. Nincs felnőtt, aki valahol, az emlékezet mélyén ne őriz­ne legalább egy maradandó, kedves és kicsit nosztalgikus emlékképet tanulmányainak, iskolájának egyik vagy másik pedagógus egyéniségéről. Lehet az emlékkép az első taní­tóhoz fűződő, lehet későbbi esztendők nagy tudású, euró­pai hírű professzorának szavaihoz igazodó. Egy bizonyos. A felnőtté, a tisztességes emberré válás, a nevelés út­ján — nevelőink egénisége áll. Jóké és még job­baké, másutt középszerűéké vagy éppen kicsiny képessegü- eké és emberségűeké — kinek mit adott a szerencséje vagy kevésbé jó sorsa. Nevelnek és' alakítanak bennünket, sokszor egészen az ifjúkor múltáig. Aki avatott ismerője, felkent tudója a ne­velésnek, érti legjobban: örök adósságokat, visszakaphatat- lan kamatokat gyűjt ez a munka. Pedagógusnak — óvónő­nek, tanítónak, tanárnak lenni ma sem tartozik a legirigyel- tebb foglalkozások közé. S aki távolról pillant csupán e pá­lyára, kevéssé tudja, még kevésbé érti, mi kölcsönzi mégis az új nemzedékek számára a toborzó varázsát katedrának, a nevelésnek. Talán — az emberformálás öröme. Amit megsejt már a főiskolás, a képzős s amit sejtjeiben hordoz élete utolsó órájáig az igáin nevelő. Tanévet zár nemsokára, alig két hét múlva valamennyi iskolánk. Nem könnyű tanévet. S ha felidézzük a korábbi esztendők köszöntőinek sorát, ez a „nem könnyű" kifejezés vissza-visszacseng mindegyikből. Az okok többrétüek. Fel­tétlenül közéjük sorolandó az az ismeretanyag-módosulás és mennyiségi gyarapodás, amely már esztendőkkel korábban a tantervi, és tananyag korszerűsítés folyamatának gyorsítá­sára késztette az oktatáspolitika irányító szakembereit. De változásokat sürgetett a módszerek korszerűbbé tételének szükségessége, az oktatás gyakorlatibbá tétele, a korhoz tör­ténő igazodás megannyi parancsa. Mindez gondokkal, újabb és újabb pedagógiai feladatok megoldásával jár és járt együtt. Részben máris alkalmazzák iskoláinkban az újabb és korszerűbb tanterveket. Ebben a tanévben kezdték meg a bevezetését, folyamatosan az általános iskolákban, szeptem­berben már a gimnáziumok kerülnek sorra. Megkezdték mű­ködésüket — ugyancsak ebben » tanévben —, a szakmun­kásképzési célú szakközépiskolák, mely nagy lépést jelent a középfokú oktatás korszerűsítésében. Ez a tanév volt a „vizs­gája” a 11 napos munkarend bevezetésének az általános is­kolákban s a további út kijelölésének. Ami korántsem az utolsó helyre kívánkoznék: a most záruló tanévben jelent­kezett első, már komolyabb figyelmeztető hatásaival az ala­kuló demográfiai hullámhegy is — az iskolai diáklétszám gyarapodásától, a váltás, az iskolák „népességi” gondjaival. Utóbbi mindjárt jelzés arra, hogy szeptembertől sem vár­ható könnyebbség közös iskolai dolgaink végzésében. Nem lesz kevesebb a pedagógusok tennivalója, és nem lesznek érezhetően jobbak — legalábbis a nagyobb településeken — a tanítás körülményei sem. Tanteremépítési erőfeszítéseink csak lassan enyhíthetnek a — szerencsénkre cs örömünkre — növekvő gyermeklétszám teremtette gondokon. Az új tantervek életbe lépése és begyakorlása is sok-sok újabb te- r dó forrása. Kísérletező kedvet és feszítettebb munkatem­pót, több önállóságot, ugyanakkor a tananyag elvégezteté­sével összefüggően még több felelősséget is igényel a pe­dagógusoktól. Lassan beköszönt a vakáció, megint csak többezer ne­velő segíti majd a szülők munkáját. A napközis táborokban, a nyári gyermeknyaraltatásoknál, sok-sok kellemes és hasz­nos szünidei foglalatosság szervezésénél változatlanul nél­külözhetetlen a jelenlétük. S ők — a több, mint százezer nevelő — szívesen adják pihenőidejük egy részét is a gyer­mekeknek. Nemcsak kötelességből, hanem a hivatástudat ne­mes indításából. Hiszen az életük a diákközösségeké is. A gyermekeké, akik az igazi pedagógusnak mindig és minden­kor az élet igazi értelmét, a hivatás kiteljesedését, a pálya szüntelen örömét jelentik. Amit értük tesznek: meghálálni és megköszönni soha­sem tudjuk teljesen ■.. Várkonyi Margit

Next

/
Thumbnails
Contents