Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-22 / 144. szám
Új termékek a Kemikálnál ákz agrárszakember nem vész el, csak... Űj termék gyártását kezdték meg Barcson a Kemikál gyárában: sávfelülvilágítókat és felületvilágító-domgákat készítenek, Valamint az Akro- pol pasztát. Az Idén 1400 sávfelülvilágítót gyártanak. (Első kép.) A második képen a i tárcsás diszpergálógép próbaüzeme. Ezen készítik az Ak- ropol színezőpasztát. Rendelkezésre állnak bizonyító erejű felmérések, ezek nélkül is nyilvánvaló aaonoan, hogy az egyetemről vagy főiskoláról kikerülő szakemberek jó része nem képes gyö~ keret verni a mezőgazdaság' ban. Sokuk meg sem próbálja... Egy fölmérés tanúsága szerint: »A fiatal szakmunkások, szakemberek körében jelentős a fluktuáció, sőt az utóbi években lassú növekedés is tapasztalható. (Tavaly 918 fiatal lépett ki.) A szövetkezetekben dolgozó fiatalok 8— 12 százaléka csak átmeneti megoldásnak tekinti jelenlegi foglalkozását...« Az idézett számok a megye mezőgazdaságában dolgozó valamennyi fiatalra vonatkoznak. Nem jobb azonban a helyzet a felsőfokú végzettségűek között sem. 1977-ben 894 fiatal agrár- szakember dolgozott a megye gazdaságaiban. Egy évvel később csak tízegvnéhánnyal volt több, holott közben — legalábbis papíron — az orHéf csoportot szerveznek Sikeres pártokiafási év A MÄV kaposvári üzemi pártbizottsága a pártoktatási év tapasztalatairól tanácskozott. Egyúttal megkezdték a következő év előkészítését is. Betlehem Lászlóval, a párt- bizottság titkárával beszélgettünk a tapasztalatokról Alapos előkészítés — Üzemi pártbizottságunk 1977 októberében tárgyalt a pártpropaganda helyzetéről a Központi Bizottság határozata alapján. Több fontos határozatot hoztunk, amelynek célja az eszmei nevelés színvonalának fejlesztése volt. Most azt állapíthatjuk meg, hogy a pártpropaganda az elmúlt években fejlődött, emelkedett a pártoktatás színvonala, örvendetes, hogy ez a tevékenység a pártélet szerves része lett, jobban igazodott területünk sajátosságaihoz, hozzájárult kommunistáink tájékoztatásához. Segített nekik abban, hogy jobban eligazodjanak a bonyolult kérdésekben. Határozottabban képviselik pártunk irányvonalát, és élen jártak a gazdasági feladatokban is. Az előkészítés nem merült ki a határozatok meghozatalában. A pártbizottság és az öt alapszervezet rendszeresen szervezte, irányította és értékelte a munkát. Többször tárgyaltak erről az alapszervezeti vezetőségek, s így készült I el az ötéves pártoktatási terv. Különösen nagy gonddal választották ki a propagandistákat, fölkészítették őket és segítették a munkájukat. Több évi következetes munkával elérték, hogy valamennyi propagandistának felső vagy középfokú politikai végzettsége van, főiskolát, szakosítót vagy esti egyetemet végzett. Eddig négy propagandistájuk kapott — eredményes munkájáért — Lenin-emlékplakettet: Kézdi László, Csima János, Dóri János, Gelencsér Endre. A propagandisták nagy felelősséggel dolgoznak. Jő példa erre Kézdi László. A vasúti pártszervezetek létrehozásától több mint negyed százada látta el ezt a munkát. Januárban nyugdíjba ment, de csoportját nem hagyta ott, végig ő vezette az oktatást, s csak azután köszönt el a hallgatóktól. Egészséges vita Kommunistáik megtanultak politizálni, felelősséggel ítéletet alkotni. Közülük 166- nak van közép- és alsófokú politikai végzettsége, 105-en végezték el a marxista középiskolát, 30-an az öthónapos pártiskolát. Jelenleg is hatan járnak esti egyetemre, szakosítóra. A foglalkozásokon egészséges, bátor vita alakult ki különösen a napi eseményekkel, a termeléssel, az életszínvonallal, a gazdaság- politikai kérdésekkel kapcsolatban. Jő gyakorlati módszereket vezettek be az alapszervezetek. Segítette a munkát a hallgatók részére készített ojt- tafási naptár és az, hogy a pártoktatást arra a napra szervezték, melyen a szakmai továbbképzést is tartották. Ez nagyon fontos, hiszen a 305 kommunista közül 250-en vettek részt a hét oktatási formában. Különböző műszakokban dolgoznak, helyettesítésük vagy a beosztás módosítása, átszervezése is elősegítette, hogy a foglalkozásokon való megjelenés 75—80 százalékos volt. A pártalapszerve- zetek vezetőségei minden hallgatóval beszélgettek, s erről a taggyűlésen is beszámoltak. Változatlan céllal A MÁV kaposvári üzemi pártbizottságának vezetői a fejlődés ellenére sem elégedettek. A rendszeresen tanuló kommunisták közül most 150 hallgatónak ismerik el e tevékenységét. — Ezt a számot tovább akarjuk növelni. Az új pártoktatási évben is jól felkészített propagandistákkal, kellően felkészülő hallgatókkal akarjuk növelni az oktatás színvonalát. Ismét hét csoportot szervezünk, s az alapszervezetekkel közösen végzett ellenőrzésekkel kívánjuk segíteni a* propagandisták munkáját. De bevonjuk ebbe á gazdasági és a társadalmi szervezetek vezetőit és aktivistáit is. Azt akarjuk elérni, hogy a marxizmus—leni- nizmus megismerése, a politi- i kai műveltség fokozása köz-1 üggyé váljon — mondta Bet- I lehem László. g ^ szág agrarfelsőoktatási intézményiről kikerülő teljes évfolyam is elhelyezkedett. Vajon mindannyian Somo- gyon kívüli szövetkezetekbe mentek? Aligha. Jó néhány pályakezdő választotta első munkahelyéül a gazdaságokat. Azokra a megüresedett he' lyekre kerültek, melyeket a két'három éve végzettek nem sokkal azelőtt hagytak ott •.. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola adatai szerint az 1977-ben végzett állattenyésztő hallgatóknak 13 százaléka eleve nem a mezőgazdaságban helyezkedett el. A tavaly végzett állattenyésztőknek 12 száza1 éka ment egyéb munkahelyre vagy' a »mezőgazdasággal határos területre«. A ba~ romfiszakosoknak 47 százaié' ka nem tsz-ben vagy állami gazdaságban keresett állást. A statisztikáknál is elgon- dolkodtatóbb adatokat kínál egy-egy kötetlen beszélgetés a tsz-ek szakembereivel. A ka- posfüredi , gazdaság elnökhelyettese például nemrég vett részt a 15 éves találkozójukon, ahol megtudta, hogy a vele együtt végzett gazdász évfolyamból 11-en dolgoznak a mezőgazdaságban. A balaton- szahadi tsz egy fiatal szakembere elmondta, hogy hárman kerültek az egyetemről egyenesen a gazdaságba. Egyik volt évfolyamtársa azóta az ötödik üzemet »fogyasztja«, a másik a Fűszértnél dolgozik... Négy éve öt pályakezdő agrárszakember beilleszkedésének gondjairól írtam. Tavaly azután elindultam, hogy megkeressem őket, s megtudjam, mi vált valóra elképzeléseikből. ötük közül csak kettőt találtam meg, egy kapolyi üzemgazdásznőt és egy mesz- tegnyői növénytermesztőt, a többiek munkahelyet cseréltek. A kulcskérdés: Miért hagy ják ott a fiatal szakemberek a mezőgazdaságot? Hogv válaszolhassunk át kell tekinteni a gazdásszá válás folyamatát az egyetemi felvételi vizsgától' az üzemben töltött kezdő éveikig. He! yenkén már a pályaválasztás sem egészen megalapozott. Ha például a fiatalember, akit az Eötvösön helyhiány miatt elutasítottak, mintegy »j óbb híján« Gödöllőre megy... Ugyan mekkora az esélye, hogy élehivatásának fogja érezni a mezőgazdaságot? De hát miért is ne szeretné meg közben? Akad rá péiaa, hogy a városias eiőité- ieíekkel te.i emberek meglepődnek, mikor eljutnak egy korszerű nagyüzembe. Az egyetem is sokat tesz eme előítéletek eloszlatásáért, talán túlságosan is sokat... Némi túlzással: a tangazdaságok légkondicionált világában a leendő szakemberek a kukoricatáblában is flaszteren jár~ nak... Tény persze, hogy a fiatalok nagy része igenis jól átgondoltan és a mezőgazdaság viiágát ismerve választja leendő hivatását. Sajnos az iskola öt éve legalább annyira eltávolítja hallgatóit a gya~ koriati mezőgazdaságtól, mint amennyire közel viszi ahhoz. Ad egy sor korszerű tudományos ismeretet, de csak elvétve a hétköznapokon is hasznosítható, életszagú, gyakorlati útmutatást Ahogy az egyi.k fiatal mezőgazdasági gépész , a gyakorlatban töltött öt év után nemrég megfogalmazta: ez egyetemi'főiskolai tananyag túl sok és túl ke~ vés a gyakorlathoz. Megdöbbentem, amikor az egyetemről kikerülve . azt tapasztaltam, hogy a tanultaknak csak egy töredékét tudom alkalmazni. Túl nagy a különbség az egyetem üvegháza és az élet között. Az iskoláik is érzik ezt, s igyekeznek mérsékelni az üzemi gyakorlatok megszervezésével. Csakhogy az a néhány hét — még ha jó tanítómesterre talál is a fiatal — csupán a rá- csodálkozáshóz elég. Munkába lépve kezdődik az igazi vizsga: rátermettségből, szakmaszeretetből. Talán . a leg' nehezebb »tárgy< a kudarcok és a nehéz körülmények elviselése. Ezeken a szűrőkön so~ kan kihullanak...« Több fiatal bevallotta négyszemközt: megrettent a farmernadrágjára először 'íel- fröccsenő sártól. Fokozta a rossz érzést, ha már hónapok teltek el, de még nem kapott sikerélményt adó valódi feladatot. »Körmölgett-em a nyilvántartó lapokat, és úgy éreztem, minden egészen más, mint aminek még a diploma átvételekor is hittem.« (Folytatjuk.) Bíró Ferenc A jó csomagolás vonzereje A minőségellenőrök jegyzőkönyvéből Fonnyadt első osztályú Az exportképesség fokozása, az exportálható áruk körének gyarapítása elképzelhetetlen a korszerű csomagolási módszerek nélkül. A csomagolás századunkban elvesztette eredeti rendeltetését, ami az áru állagának, minőségének megőrzésére irányult. Ma már tudjuk: nem igaz, hogy a jó bornak nem kell cégér! A tömegtermelés kialakulásával az azonos rendeltetésű, de különböző előnyös vagy előnytelen tulajdonságú árutömeget egymástól el kellett különíteni. Erre kiválóan megfelelt az eltérő csomagolás. Később az áru tulajdonságai a fogyasztó képzetében átvivődték a csomagolás érzékszervekkel észlelhető jellegzetességeire. Ettől a ponttól beszélhetünk a csomagolás tudatos fejlesztéséről, az esztétikus külső kialakításáról, a színdinamikai vizsgálatok eredményeinek fölhasználásáról. És mindezt a fogyasztó vásárlási szokásainak befolyásolásáért, végső soron a versenyképesség megtartása és fokozása érdekében használják föl. A csomagolás egy olyan információ megelőz» közlésére alkalmas, amely elősegíti a vásárlást. Erre mondják, hogy az árunak el kell adnia önmagát. A fejlett csomagolás- technika igénye annyirá felfokozott, hogy a hajdan magukban árusított szerelvényáruk értékesítése is nehéz volna manapság megfelelő csomagolás nélkül. Széles körben elterjedtek az úgynevezett egységcsomagok. Hol tart manapság Magyar- országon a csomagolástechnológia? A kérdést több oldalról kell vizsgálni. Termékforgalmazási rendünk áttételei miatt a termelő közvetve érzékeli az igényeket, de a piaci hatások és az érdekeltségi rendszer együttes működése következtében ma már jóval gyorsabban, mint korábban. Ugyanakkor a termelőnek lehetősége van az élvonalbeli módszerek tanulmányozására. A kereskedőnek készletezési és értékesítési feladatai vannak, egyes esetekben csomagol is. A kereskedelmi vállalatok közvetlen kapcsolatban állnak a megrendelővel, illetve a fogyasztóval, de a kényelem, az érdekeltség hiánya miatt nem törekszenek a fejlett csomagolástechnika bevezetésére. Ha pedig a megváltoztatott csomagolás raktári átrendezést vagy az elárusítópultok átalakítását igényelné, akkor a munkaerőhiánytól a helyszűkéig mindenre lehet hivatkozni... Ezek a jelenségek elég nyo- masztóak. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején elindult egy csomagolástechnikai folyamat, amelynek fejlődése azonban elmaradt a várakozástól. A legköznapibb téma a zacskós tej: mindenki tudja, hogy így nem megfelelő, nem higiénikus, s naponta súlyos népgazdasági károk származnak egy államilag dotált termék elpocsékolásá- hoz. A zacskós tej mégis maradt — bár a környező országok már régen más módszerre tértek át. S hozhatunk példát a konfekciók területéről is épp eleget. Férfiöltönyök lógnak ezerszám, kitéve pornak, szennyeződésnek, holott egy műanyag huzat megvédené őkei. Exkluzív kivitelű és áru ingek találhatók piszkos műanyag tasakban, bár a papírdoboz és a celofánborító sokkal elegánsabb és célszerűbb volna; arról nem is beszélve, hogy kartonra gombc-stűzik az inget, pedig a műanyag keret jobban tartja a formát. Az önkiszolgáló vásárlási forma, a szakboltok létrejötte — szoros összefüggésben a kereskedelém munkaerőhiányával — a csomagolás iránt is naponta új követelményeket támaszt. Az áru vonzerejét kell növelnie, ugyanakkor a válogatás, a lökdösés, a gya- kariati igénybevétel miatt erősnek, tűrőképesnek is kell lennie. Naponta halljuk, hogy milyen termelőberendezéseket szereznek be, hogyan nőt.t a termelékenység. Arról viszont már nincs szó, hogy a nagy termelékenységű géplánchoz hasonló kapacitású csomagológépet is beszereztek volna. Vagyis az egyik helyen felszabadított munkaerőt a termelési folyamat más pontján újra extenzív módon veszik igénybe. Különösen érzékenyen érinti ez a jelenség feldolgozó iparunkat, mert a csomagolás színvonala, a higiéniai viszonyok sokszor alapvetően meghatározzák a világpiaci versenyképességet. A csomagolóanyagok gyártásának hazai teljesítőképessége gyenge. Előfordult, hogy exportpiaci értékesítés lehetősége ment füstbe, mert a külföldi megrendelő által igényelt másfél literes üvegpalack gyártására nem vállalkozott egyetlen üveggyárunk sem. Így elmaradt .a .remény- teljes borexport. Javult a helyzet, amióta korszerű technológiával létrehozták a hazai alufólia-kapacitást; ennek importmegtakarító hatása is volt, de az igények rohamos emelkedése miatt a gyártó nem tud eleget készíteni. A kívülálló azt gondolhatná, hogy a csomagolóanyagok hazai gyártása nem kifizetődő. Cáfolásul álljon itt egyetlen adat: 1977-ben m^píegy százmillió dollár értékű csomagolóanyagot hoztunk be tőkés piacról, s ennek 90—92 százaléka hazai alapanyagból, hazai gyárakban is előállítható lett volna. Nyilvánvaló hogy megfelelő ösztönzési rendszerrel jelentős . import- visszaszorítást lehet elérni. C. S. L. Somogybán több vizsgálatot végeztek a Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet szakemberei júniusban. A Zamat Keksz- és Ostyagyár Arany Mokka, Mokka konzum és Orient mokka pörkölt kávéit — 2320 csomag — kifogásolták, mert a kávé a megengedettnél magasabb nedvességtartalmú volt. A kaposvári malomban csomagolt búzadarából egy 30 kilós bolti készlet vizsgálatánál kiderítették, hogy a malom kevesebbet töltött a papírzacskókba a megengedettnél. A zárócímke levált, s a zacskók 20 százaléka nyitott volt. A Kaposvári Húskombinátnak 16 mázsa felvágottját találták hibásnak. A soproni, a veronai és a vadász felvágottakat az alacsony fehérjetartalom, a csabai felvágottat pedig a magas víztartalom miatt kifogásolták. A gyártó eUen fegyelmi eljárást indítványoztak. Nem kielégítő a palackok tisztítása a Nagykanizsai Sörgyárban — állapították meg. Ezt mind a vásárlók észrevételei, mind az intézet vizsgálatai egyaránt igazolták. A somogyi raktárakban összesen 4300 üvek sört kellett átválogatni, mert a készlet 10 százaléka beszáradt sörtől eredő, undort keltő uszadékot, rovarhullát tartalmazott. A mosási technológia javítása érdekében sürgős intézkedésre kérték föl a Söripari Tröszt műszaki igazgatóját. A szabványosnál kisebb súlyú fehér kenyereket sütöttek a kutasi, böhönyei, nagyatádi és babócsai gyárakban. A vizsgálat 1826 kilogramm készárunál talált ilyen hibát. A gondatlan munkavégzésért az intézet fegyelmi eljárást indítványozott. A nyár a zöldségszezon ideje is: A megnövekedett kereslet alkalmat ad a visszaélésekre. Az ellenőrök a zöldség-gyümölcs árusítást vizsgálva több helyen tapasztaltak hibát. A Siófoki Állami Gazdaság 19. számú boltjánál romló zöldpaprikát, öreg retket árultak első osztályú termékként. A Zöldért 503. számú siófoki boltjában az első osztályú zöldpaprika 60 százalékát találták foltosnak, sérültnek. A , legjobb minőségű nyári retek levele elsárgult, rothadt — tehát szintén minőséghibás — volt. Hasonló hibákat találtak a marcali 336. számú boltban és a nagyatádi áfész 27. számú üzletében. A felelősök fegyelmi felelősségre vonását javasolták. A fogyasztókat érintő forgalmazási gond, hogy a barcsi Fűszért-fiók gyakran a megrendelt mennyiség kétszeresét kapja különböző édességekből. A díszdobozos desszertekből például manapság csökken a kereslet, s a fiók raktáraiban halmozódik a készlet, lejár a szavatossági idő. Mire a boltba jut az áru, rendszerint túlhaladja ezt az időt. Az intézet leszögezi: a rendelésnek nem megfelelő szállítás ellenkezik a fogyasztói érdekkel. Somogyi Néplap a
