Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-17 / 140. szám

lg Teréz kflene toa Begy­ig vau perckor, az úgy- ■■■ nevezett nagyszünet- ben a többiekkel együtt ki­ment am osztályból. Már reggel, tanítás kezde­te előtt észrevette, hogy a hálájuk ajtaja nyitva van. A tantermek és háló egyazon folyosón sorakoznak egymás mellett ebben az intézetben. N. Teréz tizenhárom éves állami gondozott, magyar ál­lampolgár minduntalan a nyitva felejtett hálóajtóra, egy, ágyának szivacsmatraca alatt napok óta őrzött levél­re és az otthoni látogatás al­kalmával elcsent borotvapen­gére gondolt. A »nagyszünet« előtt már végképp nem tudott ural­kodni magán. Egész óra alatt a padján rendezgette füzeteit, köny­veit, ceruzákat, golyóstollat. Állandóan »rá kellett szól­ni«. Biológiaóra volt a »nagy­szünet« előtt. Amikor kilenc negyvenkor N. Teréz becsukta maga mö­gött a háló ajtaját, senki nem ment utána. Ágyához sietett, kihúzta a levelet a szivacsmatrac alól, a címzés nélküli borítékból kirázta a borotvapengét, és az ágyára leülve, kapkodva, esetlenül belenyisszantott a bal, majd jobb alkarjába, csuklója és könyöke között. Nem érzett fájdalmat, csak apró tűszúrásnyit. Pár másodpercig vérző kar­ját nézte, aztán vízszintesen lefeküdt az ágyára. A cím­zés nélküli borítékba dugott levele az ágy mellett, a föl­dön hevert. »Kedves Apui OTr'" Ne haragudj, hogy ezzel a hosszú levelemmel megzavar­lak, de sok minden olyasmi összegyűlt, amit közölni aka­rok veled, őszintén meg­mondom, vagyis írom, hogy nem örülök annak, hogy le­velet kell írnom neked. De muszáj. Hiába, sok minden van, amit az ember nem úgy szeretne, de aztán mégis kénytelen megcsinálni. Ugye néked is ez a véleményed? Es kíváncsi vagyok, hogy a többi dologra hogy fogsz ne­kem felelni, mert észrevet­tem már azt, hogy te is sok­szor furcsán és hidegen vi­selkedsz velem. Hogy te is, magyarosan már tojsz a fe­jemre. Csak azt árulnád el, mi adott erre okot? Mert azért sose haragudtam volna meg, ha el tudtad volna mondani bizonyos dolgok okát. Nem azt mondom, hogy én nem -bántottalak meg so­ha. de azért utána abba­hagytam. Ti anyuval levél­ben úgy írtok nekem, mint­A hivatalban, ahol dolgo­zom, időnként minden mun­katársnak adnak egy terje­delmes kérdőívet, hogy tölt­se ki. Ezek a felmérő papí­rok arra jók, hogy a vála­szok alapján a hivatalveze­tés jobban megismerje a ká­dereket. Egy alkalommal, amikor a kérdőívet, boldogan jelöl­tem meg, hogy levelező ta­gozaton elvégeztem az egye­temet. Lelki szemeimmel már láttam, hogy amikor Miskin, a személyzetis ezt megtudja, egyből siet az igazgatóhoz, és ünnepélyesen bejelenti: — Lám, lám, Tyihon Pav- lovics, hogy nőnek nálunk a káderek! Radiszkin bará­tunknak már egyetemi vég­zettsége van! Szeretném fel­hívni a figyelmét, eléggé je­lentéktelen beosztásban dol­goztatjuk őt Többre lenne képes. — Ez igen1. Talpraesett legény ez a Radiszkin! — kiált fel az igazgató, és azonnal magához rendel, hogy felajánljon égy osztály­vezetői állást, vagy legrosz- szabb esetben egy vezető mérnöki beosztást. Sajnos nem hívott sehová. Ügy mint régen, most is különböző ügyiratokat ra­kosgattam, olyan szaladj ide, szaladj oda küldönce voltam továbbra is minden­kinek. Egy év múlva. amikor is­mét kitöltöttem a soron kö-_ Ka a SapMWBQoMt twlaflc; Ha én néha rossz vagy durva voltam, repült érte a pofon. Ti meg jó nagy durvaságot adtok nékem. Csak az nem biztos, hogy egy gyereknek ezt tűrni kell, mert ő kisebb, mint egy felnőtt. A gyerek­nél sem egészen úgy megy ez!!! Mert, ha egy szülő olyan a gyerekével, ahogy ti csi­náljátok velem, akkor azért annyi joga neki is van, hogy visszadja akár a rosszat, akár a jót. Csak a mai vi­lágban úgy van, hogy ha a szülőnek egy gyereke van, az már terhére van, de egy má­sik azért mégis kéne neki. Aztán azzal is később azt csinálja, amit az elsővel. Hát Győrffy László Nagysziinet igen, a legkönnyebb világra hozni: utána bevágni az in­tézetbe, aztán 5—6 évig fe­léje se nézni. Én is ugyan­ebben a sorsban vettem részt. És azt is észrevettem, hogy ha egy intézeti gyere­ket hazavisznek, és otthon csendes, nem szól semmit, akkor rögtön ráordít az apja. hogy miért nem szólsz? Mintha éppenséggel ő tehet­ne arról, hogy elszokott az otthontól. Sajnos ez is a szü­lők hibája. Mert csak létre­hozza, intézetbe adja, és egy­szer egy hónapban hazaviszi. Azt hiszik, hogy így már a szüleihez is hozzászokik az a gyerek. De ez se így van!!! Most már térjünk a lényeg­re. Szóval nem tetszik a ha­zugságotok, és ezért nem ír­tam közben, ha már van ké­petek megkérdezni ebben az utolsó levélben, miért nem írtam. Innen is látszik, mi­lyen kétszínű vagy!!!! Azt is érzem még, hogy szeretné­tek megtudni, miért nem örülök annak, hogy testvé­rem lesz. Egyrészt azért nem örülök neki, mert engem úgy elhanyagoltatok, és akkor az­zal a gyerekkel is mi lesz?.. Másodszor, mert terhetekre vagyok. Harmadszor meg azért, mert ő is intézetbe lesz vágva, és majd neki is az lesz mondva, _ sokszor már úgy örülök, hogy visszavisz­lek. Szerintem felesleges ilyen apát meg anyát megismerni. Annak a csecsemőnek is, aki vetkező kérdőívet, beírtam, hogy letettem a kandidátu­si alapvizsgát, és fölvettek a levelező aspiránsok közé. Na, gondoltam, most aztán a fő­nökség a képzettségemnek megfelelő állást keres majd nekem. De hát minden maradt a régiben. Ezért a legközeleb­bi kérdőív ceremóniánál el­határoztam, kerül, amibe ke­rül, felhívom magamra a fi­gyelmet. Bátran beírtam, a kérdőívre, hogy mindössze négy osztályt végeztem, pénzhamisító az eredeti szakmám, életem felét kü­lönböző börtönökben töltöt­tem, négy vadházastársam van, és két illegális örföz- dét üzemeltetek. Amikor összeszedték a kérdőíveket, izgatottan vár­tam, hogy hívassanak. Való­ban, másnap már üzentek értem. — Micsoda munka' ez, Ra­diszkin elvtárs? — leckézte­tett szigorúan Miskin, a sze­mélyzetis. — A kérdőívei rendesen ki töltötte, de mit képzel, ki fogja aláírni ma­ga helyett?! — Ez minden? Más baj nincs? — kérdeztem sápad­tan. — Persze, hogy nincs — válaszolt nyugodtan a sze­mélyzetis. Írja alá, és legkö­zelebb figyelmesebb legyen! Egy ilyen kérdőív nagyon komoly, fontos okmány. Ez­zel nem lehet viccelni! Meg­értette? Fordította; Kiss György Mihály majd messztDetík. ö még® nem tudja, de én már tudom, neki is az lesz a sorsa, ami nekem. És én nem akarom tovább csinálni se az én sor­samat, se az övét!!! Apu, előre is figyelmeztetlek, ne mondd, hogy vedd fel á ke­zedbe, ringasd, mert tényleg a falhoz verdesem. Még úgy is sokkal jobb lesz neki, mint nekem. Ha azt kérdik, van kistestvéred, azt mon­dom, hogy a gyereketek, én meg mostoha leszek. Apu, a fényképedet visszaadom!!! Mióta ilyenek vagytok, még az életkedvemet is elvetté­tek. Sokszor már azt gondo­lom, jobb lett volna, ha kis­koromban meghalok. Ha tudtam volna, hogy ennyi bánat vár rám az életben. 1 Csak amikor már ilyen nagy | az ember, akkor nincs min- I dig mersze. De most van!!! E Nagyon is van!!! Olyan f kár, hogy így megnőttem, i Már úgy rettegek az életbe is kimenni. Ebből, azt gon­dolom, mindent megérthet­tek!!! Tudom, hogy ezért a leve­lemért nagyon fogsz hara­gudni, de mindegy, most már kénytelen voltam egész őszintén minden bajomat le­írni, mert minden kicsi öröm és jó elmúlik (visszaviszik az Intézetbe, mint egy gyere­ket), és elkezdődik a rossz, ami sose múlik el, sajnos, nekem otthon is rossz, meg az intézetben is!!! Ezzel zárom soraimat, ezt a nagyon rossz levelet, amit most már örömmel befeje­zek, mert tudom, mit kell csinálnom!!! Választ várok!!) Teri Személyi lap. N. Teréz szül. Esztergom. 1964. jan. 16. 1972-től van in­tézetbe, 155 cm. 43 kg. Any­ja: szövőnő, apja: lakatos. (Ritkán látogatják, nem vi­szik haza). Adatai: koponya normáli­san konfigurál l. Arc: mélyen ülő szemek, laposabb orrgyök és orrhát. Fixálásból szemeiből hunyo­rít. Mozgásjárása normális. Testi és szellemi fejlettsége korának megfelelő. Ped. vélemény: értelmes, kedves, barátságos, igényli a szeretetet, hálás érte. Hamar indulatba jön, ha nincs va­lami kedvére. Ilyenkor trá­gár. Sokat olvas, szépen ké­zimunkázik. A »nagyszünet« végén az ügyeletes Márta felügyelő benyitott a hálóba: — Úris­ten! Tériké! Tériké! — kia­bálta —, mit csináltál? ... N. Teréz csukott szemmel feküdt az ágyán, vérző kan­ját a föld felé lógatva, egyen­letesen lélegzett, s akkor sem nyitotta ki a szemét, mikor Márta felügyelő az ágyához rohant. Lámpafény Csanády János Hulldogál alkony A fölásott föld nyugodtan hever, itt-ott fénylik, tiszta már, a gaz boglyáiba a szél néha bever, szétszórja egy kicsit, ami, igaz, nem oly nagy baj, a tűz majd így is elropogtatja kemencénkben hajnalokon, kenyérsütés előtt, amikor a tészta a melencében a kovásztól már jó magasra nőtt, a fölásott föld nyugodtan hever, várja a fehér kenyérruhát, de előbb még elomlasztja a fagy, megdolgozza, mint kéz a kenyeret, csak azután kapja a hósubát, akkor majd alatta melegszik, tavaszig, míg újra felragyog az égen a nap, az arany kenyér, egész addig nyugodtan fekszik, Häta a kényes kerítéshez ér, honnan elfogyott már a száraz kóró, az ősz néma jdjszava — november van, korai alkony hulldogál, délutáni éjszaka. HÁNYÁS VAGY? Mi, hetvenötösök... (Szilágyi György után szabadon) Hányás vagy? Hetvenötös? Te azt mondod: szűk hem­pergő, és azt mondom: vagy csak kör alakú, s mi tud­juk, hogy miről beszélünk, mert mi félszavakból is megértjük egymást. Te azt mondod: kiságy, én azt mondom: gyermekhordóka Te: kis méretű kesztyű, és: sportkocsi ... Most már ugyan egyik-másik ezek kö­zül kapható, de emlékszel hetvenötös kor- és sorstár­sam, hogy 1975 őszén a hi­ánycikkek sokat emlegetett listájára került a kiságy, a gyermekhordóka, a kis mé­retű kesztyű, majd 1976-ban az olcsóbb gyermeksportko­csi és a hempergő? Nem volt 1/2-es méretű krepp kising, majd amikor kellett volna, akkor a 3/4-es és az 1-es. méretű is eltűnt. Ugyanígy tett a 3/4-es mé­retű rékli. Nem volt tavasz­ra való kissapka, télre bé­lelt orkán kezes-lábas meg­felelő méretben, s elfogadha­tó áron. Nem kaptunk pa­mut zoknit és pamut haris­nyanadrágot. Illetve mégis kaptunk, de csak olyat, ame­lyik, ha nedvesség éri (s ugye, a mi esetünkben ez annak idején nemcsak mo­sáskor történt?) ereszti a színét. Hányás vagy? Hetvenötös? Akkor mi értjük és megért­jük egymást. De azért min­dent mi sem érthetünk meg. Hogy mondod? Hogy men­jünk még előbbre? Jó. Te azt mondód: kórház, mire én: szülészet: te: orvos: szü­lésznő, ápolónő, takarítónő, portás; én azt mondom: há­lapénz. Azaz ezt nem is én, hanem a papám mondja. Kezdjük elölről. Te azt mon­dod: kórház, én: szülészet, erre te: szájpenész. Én szin­tén kaptam. Mert születé­sünkkor még nem volt rend a kórházakban. Egyikbe le­hetett vinni vágott virágot például, , a másikba nem. Egyikben kapott az újszü­lött ember száj penészt, a másikban nem. Hányás vagy? Hetvenötös? Akkor én azt mondom, hogy Irsa, s te folytatod a Kosilival, és mi tudjuk, hogy miről beszélünk. Mert hol lehet kapni, hol nem Irsa és Kosili gyermekhabfürdőt. Ö, s mennyi ideig nem volt a boltokban orr -és fültisz­tító pálcika; nem találtunk valódi szőrből készült haj­kefét, megfelelő ( minőségű fésűt, siesta cipőt. Mister béby műanyag cumisüveget, az angol Maws cumisüveg­re való cumit, Colgate bora- ted babahintőport, japán Te­rumo, kétperces hőmérőt, hálózsákot és olcsó — mele- gítőanyagból vagy frottírból készített — játszóruhát. (Kétszázegvnéhány forintért nagyon szép kötött ruhákat kínáltak, de bennünket még nemigen érdekel, hogv öltö­zékünk gyönyörködteti-e, vagy netán irigységet kelt-e a szomszédokban és a ro­konokban.) Hányás vagy? Hetvenötös? Aliikor te tudod, hogy mit jelent a rapszodikus bébi­étel-ellátás. A fiatalabbak, a hetvenhatosok, a hetvenhe- tesek, de különösen a het- vennyolcasok, s bizonyára majd a hetvenkilencesek, nem is sejthetik, hogy mi­lyen bosszantó lehet, ha egyik napról a másikra el­tűnik a polcokról, és a pul­tokról, amit az ember meg­szokott. Sokféle mély babakocsi közül lehet a boltokban vá­lasztani. Az átlagos jövedel­mű szülőknek megfelelő áron kapható bahakocsi en­gem a szitakötőkre emlé­keztetnek. A pótalkatrészek pedig a dinosaurusokra, akik tudvalevőleg véletlenül sem fordulnak elő, mivel a földtörténeti középkorban éltek. Hányás vagy? Hetvenötös? Akkor én azt mondom, hogy utalványos tej, mire te meg­kérdezed, hogy mi az? Ak­kor én már tudom, hogy vi­déki vagy. Mert a vidékiek hátrányos helyzetben van­nak. A községekben és a városok többségében nem árulnak kedvezményes —1 utalványos — tejet. S majd elfeledtem, pedig fontos: számos játszótéren kénytelenek vagyunk az egyáltalán nem szoba-, illet­ve játszótértiszta kutyákkal társbérletben készülni a va­lamikor eljövendő munkás hétköznapokra. Persze te er­re azt mondod, hogy örül­jetek a játszótérnek, mert bezzeg nálatok az sincs. És ezen én veled együtt felhá­borodom. A mi számunkra ugyanis a játék a munka, vagyis a játszótér a mun­kahely. Te tehát munkahely­nélküli vagy! ..; Sok mindenről beszélhet­nénk még, de nem akarjuk a jóhiszemű felnőtteket op­timizmusukban megrendí­teni. Azt hiszem, ugyancsak ideje lesz már felnőnüník,.. Szente Szabolcs ' (remélhetőleg) utólagos jó­váhagyásával Szente Pál t Kőbe zárt ame Pardi Anna EGY NAP HAJNALA Ha elhagynám magam, elhagynám az emberi reménységet is. Napsütött mérgeket lélegzek be majd. Folytatódik összes valószínűtlenségem. Csak tudnád, terheid mi módon szállhatnának eL A mélységes csendű invázió a robotgépek vassá pusztított rétjein. • * • Kopár vagy, mint a hajnali szürkület, ha alvókhoz ér ideges széllel, és senki nem felel, csak az élő föld önmagára maradt eszméletlensége. * * • A szentéletű természet pazarol rám fényt, s a kvantumelméletből egy rezgésnyi imát. És sírhatok, mint az áldozatok: 1 egy sekélyes korban I minden mélyen hat rám. I. Martyanov Tanulságos kérdőívek

Next

/
Thumbnails
Contents