Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
lg Teréz kflene toa Begyig vau perckor, az úgy- ■■■ nevezett nagyszünet- ben a többiekkel együtt kiment am osztályból. Már reggel, tanítás kezdete előtt észrevette, hogy a hálájuk ajtaja nyitva van. A tantermek és háló egyazon folyosón sorakoznak egymás mellett ebben az intézetben. N. Teréz tizenhárom éves állami gondozott, magyar állampolgár minduntalan a nyitva felejtett hálóajtóra, egy, ágyának szivacsmatraca alatt napok óta őrzött levélre és az otthoni látogatás alkalmával elcsent borotvapengére gondolt. A »nagyszünet« előtt már végképp nem tudott uralkodni magán. Egész óra alatt a padján rendezgette füzeteit, könyveit, ceruzákat, golyóstollat. Állandóan »rá kellett szólni«. Biológiaóra volt a »nagyszünet« előtt. Amikor kilenc negyvenkor N. Teréz becsukta maga mögött a háló ajtaját, senki nem ment utána. Ágyához sietett, kihúzta a levelet a szivacsmatrac alól, a címzés nélküli borítékból kirázta a borotvapengét, és az ágyára leülve, kapkodva, esetlenül belenyisszantott a bal, majd jobb alkarjába, csuklója és könyöke között. Nem érzett fájdalmat, csak apró tűszúrásnyit. Pár másodpercig vérző karját nézte, aztán vízszintesen lefeküdt az ágyára. A címzés nélküli borítékba dugott levele az ágy mellett, a földön hevert. »Kedves Apui OTr'" Ne haragudj, hogy ezzel a hosszú levelemmel megzavarlak, de sok minden olyasmi összegyűlt, amit közölni akarok veled, őszintén megmondom, vagyis írom, hogy nem örülök annak, hogy levelet kell írnom neked. De muszáj. Hiába, sok minden van, amit az ember nem úgy szeretne, de aztán mégis kénytelen megcsinálni. Ugye néked is ez a véleményed? Es kíváncsi vagyok, hogy a többi dologra hogy fogsz nekem felelni, mert észrevettem már azt, hogy te is sokszor furcsán és hidegen viselkedsz velem. Hogy te is, magyarosan már tojsz a fejemre. Csak azt árulnád el, mi adott erre okot? Mert azért sose haragudtam volna meg, ha el tudtad volna mondani bizonyos dolgok okát. Nem azt mondom, hogy én nem -bántottalak meg soha. de azért utána abbahagytam. Ti anyuval levélben úgy írtok nekem, mintA hivatalban, ahol dolgozom, időnként minden munkatársnak adnak egy terjedelmes kérdőívet, hogy töltse ki. Ezek a felmérő papírok arra jók, hogy a válaszok alapján a hivatalvezetés jobban megismerje a kádereket. Egy alkalommal, amikor a kérdőívet, boldogan jelöltem meg, hogy levelező tagozaton elvégeztem az egyetemet. Lelki szemeimmel már láttam, hogy amikor Miskin, a személyzetis ezt megtudja, egyből siet az igazgatóhoz, és ünnepélyesen bejelenti: — Lám, lám, Tyihon Pav- lovics, hogy nőnek nálunk a káderek! Radiszkin barátunknak már egyetemi végzettsége van! Szeretném felhívni a figyelmét, eléggé jelentéktelen beosztásban dolgoztatjuk őt Többre lenne képes. — Ez igen1. Talpraesett legény ez a Radiszkin! — kiált fel az igazgató, és azonnal magához rendel, hogy felajánljon égy osztályvezetői állást, vagy legrosz- szabb esetben egy vezető mérnöki beosztást. Sajnos nem hívott sehová. Ügy mint régen, most is különböző ügyiratokat rakosgattam, olyan szaladj ide, szaladj oda küldönce voltam továbbra is mindenkinek. Egy év múlva. amikor ismét kitöltöttem a soron kö-_ Ka a SapMWBQoMt twlaflc; Ha én néha rossz vagy durva voltam, repült érte a pofon. Ti meg jó nagy durvaságot adtok nékem. Csak az nem biztos, hogy egy gyereknek ezt tűrni kell, mert ő kisebb, mint egy felnőtt. A gyereknél sem egészen úgy megy ez!!! Mert, ha egy szülő olyan a gyerekével, ahogy ti csináljátok velem, akkor azért annyi joga neki is van, hogy visszadja akár a rosszat, akár a jót. Csak a mai világban úgy van, hogy ha a szülőnek egy gyereke van, az már terhére van, de egy másik azért mégis kéne neki. Aztán azzal is később azt csinálja, amit az elsővel. Hát Győrffy László Nagysziinet igen, a legkönnyebb világra hozni: utána bevágni az intézetbe, aztán 5—6 évig feléje se nézni. Én is ugyanebben a sorsban vettem részt. És azt is észrevettem, hogy ha egy intézeti gyereket hazavisznek, és otthon csendes, nem szól semmit, akkor rögtön ráordít az apja. hogy miért nem szólsz? Mintha éppenséggel ő tehetne arról, hogy elszokott az otthontól. Sajnos ez is a szülők hibája. Mert csak létrehozza, intézetbe adja, és egyszer egy hónapban hazaviszi. Azt hiszik, hogy így már a szüleihez is hozzászokik az a gyerek. De ez se így van!!! Most már térjünk a lényegre. Szóval nem tetszik a hazugságotok, és ezért nem írtam közben, ha már van képetek megkérdezni ebben az utolsó levélben, miért nem írtam. Innen is látszik, milyen kétszínű vagy!!!! Azt is érzem még, hogy szeretnétek megtudni, miért nem örülök annak, hogy testvérem lesz. Egyrészt azért nem örülök neki, mert engem úgy elhanyagoltatok, és akkor azzal a gyerekkel is mi lesz?.. Másodszor, mert terhetekre vagyok. Harmadszor meg azért, mert ő is intézetbe lesz vágva, és majd neki is az lesz mondva, _ sokszor már úgy örülök, hogy visszaviszlek. Szerintem felesleges ilyen apát meg anyát megismerni. Annak a csecsemőnek is, aki vetkező kérdőívet, beírtam, hogy letettem a kandidátusi alapvizsgát, és fölvettek a levelező aspiránsok közé. Na, gondoltam, most aztán a főnökség a képzettségemnek megfelelő állást keres majd nekem. De hát minden maradt a régiben. Ezért a legközelebbi kérdőív ceremóniánál elhatároztam, kerül, amibe kerül, felhívom magamra a figyelmet. Bátran beírtam, a kérdőívre, hogy mindössze négy osztályt végeztem, pénzhamisító az eredeti szakmám, életem felét különböző börtönökben töltöttem, négy vadházastársam van, és két illegális örföz- dét üzemeltetek. Amikor összeszedték a kérdőíveket, izgatottan vártam, hogy hívassanak. Valóban, másnap már üzentek értem. — Micsoda munka' ez, Radiszkin elvtárs? — leckéztetett szigorúan Miskin, a személyzetis. — A kérdőívei rendesen ki töltötte, de mit képzel, ki fogja aláírni maga helyett?! — Ez minden? Más baj nincs? — kérdeztem sápadtan. — Persze, hogy nincs — válaszolt nyugodtan a személyzetis. Írja alá, és legközelebb figyelmesebb legyen! Egy ilyen kérdőív nagyon komoly, fontos okmány. Ezzel nem lehet viccelni! Megértette? Fordította; Kiss György Mihály majd messztDetík. ö még® nem tudja, de én már tudom, neki is az lesz a sorsa, ami nekem. És én nem akarom tovább csinálni se az én sorsamat, se az övét!!! Apu, előre is figyelmeztetlek, ne mondd, hogy vedd fel á kezedbe, ringasd, mert tényleg a falhoz verdesem. Még úgy is sokkal jobb lesz neki, mint nekem. Ha azt kérdik, van kistestvéred, azt mondom, hogy a gyereketek, én meg mostoha leszek. Apu, a fényképedet visszaadom!!! Mióta ilyenek vagytok, még az életkedvemet is elvettétek. Sokszor már azt gondolom, jobb lett volna, ha kiskoromban meghalok. Ha tudtam volna, hogy ennyi bánat vár rám az életben. 1 Csak amikor már ilyen nagy | az ember, akkor nincs min- I dig mersze. De most van!!! E Nagyon is van!!! Olyan f kár, hogy így megnőttem, i Már úgy rettegek az életbe is kimenni. Ebből, azt gondolom, mindent megérthettek!!! Tudom, hogy ezért a levelemért nagyon fogsz haragudni, de mindegy, most már kénytelen voltam egész őszintén minden bajomat leírni, mert minden kicsi öröm és jó elmúlik (visszaviszik az Intézetbe, mint egy gyereket), és elkezdődik a rossz, ami sose múlik el, sajnos, nekem otthon is rossz, meg az intézetben is!!! Ezzel zárom soraimat, ezt a nagyon rossz levelet, amit most már örömmel befejezek, mert tudom, mit kell csinálnom!!! Választ várok!!) Teri Személyi lap. N. Teréz szül. Esztergom. 1964. jan. 16. 1972-től van intézetbe, 155 cm. 43 kg. Anyja: szövőnő, apja: lakatos. (Ritkán látogatják, nem viszik haza). Adatai: koponya normálisan konfigurál l. Arc: mélyen ülő szemek, laposabb orrgyök és orrhát. Fixálásból szemeiből hunyorít. Mozgásjárása normális. Testi és szellemi fejlettsége korának megfelelő. Ped. vélemény: értelmes, kedves, barátságos, igényli a szeretetet, hálás érte. Hamar indulatba jön, ha nincs valami kedvére. Ilyenkor trágár. Sokat olvas, szépen kézimunkázik. A »nagyszünet« végén az ügyeletes Márta felügyelő benyitott a hálóba: — Úristen! Tériké! Tériké! — kiabálta —, mit csináltál? ... N. Teréz csukott szemmel feküdt az ágyán, vérző kanját a föld felé lógatva, egyenletesen lélegzett, s akkor sem nyitotta ki a szemét, mikor Márta felügyelő az ágyához rohant. Lámpafény Csanády János Hulldogál alkony A fölásott föld nyugodtan hever, itt-ott fénylik, tiszta már, a gaz boglyáiba a szél néha bever, szétszórja egy kicsit, ami, igaz, nem oly nagy baj, a tűz majd így is elropogtatja kemencénkben hajnalokon, kenyérsütés előtt, amikor a tészta a melencében a kovásztól már jó magasra nőtt, a fölásott föld nyugodtan hever, várja a fehér kenyérruhát, de előbb még elomlasztja a fagy, megdolgozza, mint kéz a kenyeret, csak azután kapja a hósubát, akkor majd alatta melegszik, tavaszig, míg újra felragyog az égen a nap, az arany kenyér, egész addig nyugodtan fekszik, Häta a kényes kerítéshez ér, honnan elfogyott már a száraz kóró, az ősz néma jdjszava — november van, korai alkony hulldogál, délutáni éjszaka. HÁNYÁS VAGY? Mi, hetvenötösök... (Szilágyi György után szabadon) Hányás vagy? Hetvenötös? Te azt mondod: szűk hempergő, és azt mondom: vagy csak kör alakú, s mi tudjuk, hogy miről beszélünk, mert mi félszavakból is megértjük egymást. Te azt mondod: kiságy, én azt mondom: gyermekhordóka Te: kis méretű kesztyű, és: sportkocsi ... Most már ugyan egyik-másik ezek közül kapható, de emlékszel hetvenötös kor- és sorstársam, hogy 1975 őszén a hiánycikkek sokat emlegetett listájára került a kiságy, a gyermekhordóka, a kis méretű kesztyű, majd 1976-ban az olcsóbb gyermeksportkocsi és a hempergő? Nem volt 1/2-es méretű krepp kising, majd amikor kellett volna, akkor a 3/4-es és az 1-es. méretű is eltűnt. Ugyanígy tett a 3/4-es méretű rékli. Nem volt tavaszra való kissapka, télre bélelt orkán kezes-lábas megfelelő méretben, s elfogadható áron. Nem kaptunk pamut zoknit és pamut harisnyanadrágot. Illetve mégis kaptunk, de csak olyat, amelyik, ha nedvesség éri (s ugye, a mi esetünkben ez annak idején nemcsak mosáskor történt?) ereszti a színét. Hányás vagy? Hetvenötös? Akkor mi értjük és megértjük egymást. De azért mindent mi sem érthetünk meg. Hogy mondod? Hogy menjünk még előbbre? Jó. Te azt mondód: kórház, mire én: szülészet: te: orvos: szülésznő, ápolónő, takarítónő, portás; én azt mondom: hálapénz. Azaz ezt nem is én, hanem a papám mondja. Kezdjük elölről. Te azt mondod: kórház, én: szülészet, erre te: szájpenész. Én szintén kaptam. Mert születésünkkor még nem volt rend a kórházakban. Egyikbe lehetett vinni vágott virágot például, , a másikba nem. Egyikben kapott az újszülött ember száj penészt, a másikban nem. Hányás vagy? Hetvenötös? Akkor én azt mondom, hogy Irsa, s te folytatod a Kosilival, és mi tudjuk, hogy miről beszélünk. Mert hol lehet kapni, hol nem Irsa és Kosili gyermekhabfürdőt. Ö, s mennyi ideig nem volt a boltokban orr -és fültisztító pálcika; nem találtunk valódi szőrből készült hajkefét, megfelelő ( minőségű fésűt, siesta cipőt. Mister béby műanyag cumisüveget, az angol Maws cumisüvegre való cumit, Colgate bora- ted babahintőport, japán Terumo, kétperces hőmérőt, hálózsákot és olcsó — mele- gítőanyagból vagy frottírból készített — játszóruhát. (Kétszázegvnéhány forintért nagyon szép kötött ruhákat kínáltak, de bennünket még nemigen érdekel, hogv öltözékünk gyönyörködteti-e, vagy netán irigységet kelt-e a szomszédokban és a rokonokban.) Hányás vagy? Hetvenötös? Aliikor te tudod, hogy mit jelent a rapszodikus bébiétel-ellátás. A fiatalabbak, a hetvenhatosok, a hetvenhe- tesek, de különösen a het- vennyolcasok, s bizonyára majd a hetvenkilencesek, nem is sejthetik, hogy milyen bosszantó lehet, ha egyik napról a másikra eltűnik a polcokról, és a pultokról, amit az ember megszokott. Sokféle mély babakocsi közül lehet a boltokban választani. Az átlagos jövedelmű szülőknek megfelelő áron kapható bahakocsi engem a szitakötőkre emlékeztetnek. A pótalkatrészek pedig a dinosaurusokra, akik tudvalevőleg véletlenül sem fordulnak elő, mivel a földtörténeti középkorban éltek. Hányás vagy? Hetvenötös? Akkor én azt mondom, hogy utalványos tej, mire te megkérdezed, hogy mi az? Akkor én már tudom, hogy vidéki vagy. Mert a vidékiek hátrányos helyzetben vannak. A községekben és a városok többségében nem árulnak kedvezményes —1 utalványos — tejet. S majd elfeledtem, pedig fontos: számos játszótéren kénytelenek vagyunk az egyáltalán nem szoba-, illetve játszótértiszta kutyákkal társbérletben készülni a valamikor eljövendő munkás hétköznapokra. Persze te erre azt mondod, hogy örüljetek a játszótérnek, mert bezzeg nálatok az sincs. És ezen én veled együtt felháborodom. A mi számunkra ugyanis a játék a munka, vagyis a játszótér a munkahely. Te tehát munkahelynélküli vagy! ..; Sok mindenről beszélhetnénk még, de nem akarjuk a jóhiszemű felnőtteket optimizmusukban megrendíteni. Azt hiszem, ugyancsak ideje lesz már felnőnüník,.. Szente Szabolcs ' (remélhetőleg) utólagos jóváhagyásával Szente Pál t Kőbe zárt ame Pardi Anna EGY NAP HAJNALA Ha elhagynám magam, elhagynám az emberi reménységet is. Napsütött mérgeket lélegzek be majd. Folytatódik összes valószínűtlenségem. Csak tudnád, terheid mi módon szállhatnának eL A mélységes csendű invázió a robotgépek vassá pusztított rétjein. • * • Kopár vagy, mint a hajnali szürkület, ha alvókhoz ér ideges széllel, és senki nem felel, csak az élő föld önmagára maradt eszméletlensége. * * • A szentéletű természet pazarol rám fényt, s a kvantumelméletből egy rezgésnyi imát. És sírhatok, mint az áldozatok: 1 egy sekélyes korban I minden mélyen hat rám. I. Martyanov Tanulságos kérdőívek
