Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-13 / 110. szám
BALLAG MÁR... :..a vén diák — szól az ismert ballagási ének. A középiskolától búcsúzó diákság jelentős része előtt azonban csak az alma mater kapuja csukódik be. A továbbtanulás újabb távlatokat nyit a fiatalok számára. Ne csak egyetemeink, főiskoláink hallgatóira gondoljunk, hiszen a többség különböző szakmák elsajátításával folytatja tanulmányait, de sokan gondolnak már ilyenkor a politikai műveltség gyarapítására is. Szerte Somogybán tegnap ballagtak a középiskolások. Ezerkétszázan búcsúztak a gimnáziumokban, szakközépiskolákban. Nem egészen százzal több gimnazista végez, mint szakközépiskolás. A kaposvári iskolákban voltak a legnépesebb végzős osztályok, a legtöbb vendéget — szülőt, rokont — a megyeszékhely fogadott. A Munkácsy gimnáziumban száznegyven negyedikes ballagott, ötvenöt egészségügyi szakközépiskolás készül az érettségire; a Táncsics gimnáziumban százhetvenen fejezik be tanulmányaikat, az idén nem találkoztunk negyedikes óvónőkkel; a gépészeti szakközépiskolában hetvennégyen végeztek; a Móricz Zsigmond mezőgazdasági szakközépiskolában ötvennégyen; a Noszlopy Gáspár közgazdasági szakközépiskolában a számvitel-gazdálkodási tagozaton hetvenketten, az igazgatás-ügyvitel tagozaton harmincán, a pénzügyin huszonegyen; a Kinizsi szakközépiskolában huszonkilencen; á kereskedelmi szakközépiskolában huszonketten vették váltókra az elmaradhatatlan tarisznyát, hamuban sült pogácsával... , . MATEMATIKA _ SZAKTANTEREM’ Bulgakov szatírája Bíbor szigetünk sötét ege A divatos tragikomédiák monotómiát okozó évada végén végre egy karakterisztikus műfaj is: szatíra! Lám, a színházi körökben sokat kárhoztatott — az elmúlt években még dicsért — kaposvári közönség tud örülni, mer felszabadultan nevelni, felnőttként szembenézni egykori önmagával, és képes úgy ünnepelni, mint régen. Ha van mit. Mihail Bulgakov Bíbor sziget című színpadi művét láttuk. A NEP-korszak ideiglenes kényszerűsége súlyos válságot okozott. Ez az új gazdasági politika távlatokat nyitott az iparnak, fellendítette a kereskedelmet, lehetőséget adott az újjászervezéshez, egyszóval reális alapot teremtett a fejlődéshez ugyanakkor azonban teret nyitott a karrieristáknak, spekulánsoknak, fellazította a polgárháborús évek szigorú erkölcsét. aszkétai világnézetét A frontról visszatértek meg- hökkenve tapasztalták, hogy a jói jövedelmező állások nagv részében olvanok ülnek, ak'k ^meghúzták magukat« a nehéz években. Az irodalom tökéletesen tükrözte ezt a bonyolultan ellentmondásos korszakot, a húszas évekét. Az irodalom tulajdonképpen egyfajta hatalom; kivégezni is lehet tollal... Ezért a hatalomért folyt iszonyatos birkózás a szovjet- orosz irodalmi életben művekkel, nyilatkozatokkal, bírálatokkal. sőt adminisztratív eszközökkel. olykor személyes indulatoktól motiváltán. Klasz- szikus hagyományokat ápoló orosz írók gyűlölködő, értet- len nyilatkozatai jelentik az egyik: az úgynevezett F. APP- ista írók (RAPP: nroletórirók oroszországi egyesülése) ugyancsak dühödt, árnyalatlanul fo- I gaim'azott kiáltványai a másik végletet. A két véglet között irányzatok, csoportosulások tucatjai. Szmehovisták. «szkíták«. Serapion testvérek. a Kuznyica, az ebből kivált Mo- lodaja Gvargyija. a Pereva) stb. Stílusban a teljesség igénye nélkül: realizmus, fu+uriz- mus, szürrealizmus. imazsi- niz.mtis. akmeizmus, impresz- szipnizmus. A húszas évek végére a politikai-szellemi nyugtalanságot viszonylagos nyugalom váltja fel: a párt politikájának logi- kusságát igazolja a NÉP felszámolása, új tervek kidolgozása stb. Mára azonban világos, hogy az ellentmondásosság «jót tett« az irodalomnak: gazdag korszak ez. amelyben olyan különböző szemléletű írók alkottak maradandót mint Gorkij. Iszaa1: Babel, II) és Petrov, Jurij Olesa, Vsze' i'olod Ivanov, Bulgakov, Kaverin. Majakovszkij, Alekszej Tolsztoj, Fepyin. Pausztovsrkij, Solohov, Platonov, Maliskin, Szerafiinovics Ivan és Valen~ tyin Katajev, Ehrenburg és folytathatnánk a névsotrt... Bulgakov a helyzetet bonyolultan, ugyanakkor mégiscsak egyetlen szemszögből érzékelő alkotók közé tartozott. E kettősség — hol kamatozva, hol szegenyítve a művön — minden írásában jelen van. A RAPP-isták szinte első publikációitól kezdve támadták, sőt valóságos kritikai hajszál indítottak ellene. Ebből az alapélményből táplálkozik Bíbor sziget című szatirikus komédiája. Bravúrdarab ez : színház a színházban. Sok- .->zoi>jS fénytörésben mutatja magat a színházat, azt a »külvilághoz« fűződő kapcsolataiban, illetve a belső erőtér vonalaiban érzékeltető mű. Előadás az előadásban, egy fiataJ szovjet szerző Proletkult-szel- lemében fogant darabjának főpróbáját látjuk. Vernei ihletésű allegóriát — a sematizmus »stílusában« — elnyomásról, árulásról, forradalomról, a szocializmus építésének kezdeti éveiről. Bulgakov mint néhány más művében is. a hatalom és a művészet bonyolult kérdését, konfliktusát elemzi. S ez jelen esetben egzisztenciális kérdés is: Szavva Lukics vezető pártfunkcionárius döntése Dimogackij mű- vecskéjéről ugyanis egy egész társulat anyagi létét határozhatja meg. Babarczy László rendezése azt bizonyította, hogy a darab olyan rétegesen bonyolult, mint A Mester és Margarita, olyan bennfentességet biztosító hatású, mint a Színházi regény. olyan kihegyezett, mint az Álszentek összeesküvése, es olyan erős humorú, mint az Iván, a Rettenetes. A sematizmust paródiaként csak bonyolultan rafinált művészi eszközökkel, íróhoz méltó rendezői dúsítással lehet színpadra fogalmazni. Ebben az előadásban benne van a mai szemléletünk is a személyi kultuszról; tehát végső soron általános érvényű mondanivalóval sikerült gazdagítani. Közösségi magas nívójú színjátszás ez, mely kitűnő egyéni alakításokra is lehetőséget biztosít Kiss Jenőnek — kitűnő! —. Kiss Istvánnak, a Genera- lisszimuszt is megidéző, de pv'/ben naiv báiú tfj. Mucsi Sándornak és Svindler Bélának, a »dupla játékot« remekül Érző Galkó Bencének és Nagy Anikónak, a Népszínháztól érkezeit szép Sára Bernadettnek. Gőz Istvánnak, a színházi mindenest élő Költai Juditnak. Csornák Árvádnak, Simon Zoltánnak. Cselényi Nórának. Komlós Istvánnak végre, Stettner Ottónak. Tóth Bélának, Papp Istvánnak stb. Kátay Endre — nrat minden vendégszereplésén — ismét, és most szinte szavak nélkül zseniálisat produkál. A díszlet- ielmezes Szegő György egyet- let telitalálatára utalunk, a »pozitív hősök« jelmézének stílusbravúrjára: megidézik az egzotikumot, ugyanakkor Sztálin megszokott, puritánul dísztelen egyenruháiét is. Elbert János fordítása kitűnő. Hevesi András — zeneszerző, zf -ed szerkesztő és karmester — úgy váltja a különböző megidézett és eredeti zenei stílusokat, hogy a siker egyik legfontosabb részesévé válik. Leskó László Számítógép-mű vészei A technika évszázadában, amikor a gépek az elet minden területén éreztetik hatásokat, szinte magától értetődő, hogy a művészetek sem maradhatnak teljesen érintetlenül a teenni ka befolyásától. Ennek folyományaként kiala- k lóban van a számítógépművészet, amelynek produktumai az utóbbi években bebocsátást nyertek a múzeumok, galériák hagyományos művészeti alkotásai közé, s fölkeltették a szakértők és a műkereskedelem figyelmét is. Annak megértéséhez, hogy müven módon tudnak számítógépek művészi alkotásokat létrehozni, a hagyományos felfogástól eltérő módon kell az alkotó tevékenységet szemlélni. E szemlélet szerint az alkotó folyamat nem más. mint meghatározott jelek bizonyos rendszer szerinti kiválasztása és kombinálása. A kiválasztás és rendszerezés munkája természetesen az emberé marad, a kivitelezést azonban itt már a számítógép végzi el. A művész tehát kiválasztja. az elemeket — azaz programot állít össze —, az elemek elrendezésére megadja az előírást, a kivitelezés pedig már a gép dolga. Fé- ligmeddjg művészi motívumokat, művészi alkotást lehet létrehozni azáltal is, ha a megfelelően kiválasztott és a számítógépbe betáplált a.ap- motívumot variálja a gép. A gép munkáját a művész többféleképpen is befolyásolhatja menet közben, például azzal is. ha azt a megfelelő időpontban leállítja. Ma már arra is van mód. hogy a gépnek egyfajta »rögtönző képességei« kölcsönözzenek. mopedig úsrv. ha egv ún. véletlengene- rátorral kapcsolják össze. E »házasság« révén megszülethetnek a némi »fantáziával« rendelkező számítógépek. Megtaláltam Attila sírját — Egy titkot szeretnék veled közölni, öregem. — ragadta nieg kabátom ujjat Kempelen Kelemen amatőr régész. — Titkol? — kérdeztem kissé meglepődve, mert Kempelen Kelement nem úgy ismertem, mint aki különböző titkok birtokosa lehet. — Talán nem is titok — egyezett bele az amatőr régész. •— Annál is több: szenzáció. De nem túlzók, ha azt mondóin, hogy világszenzáció. — En tudom — mondtam szelíden, s köszönésre nyújtva a kezem, cl akartam osonni. — Várj! — ragadta meg újra a kabátom ujját — Neked kivételesen elárulom. Persze. ha hallgatsz róla, mint a sir. Megígéred? — Persze — egyeztem bele. csakhogy szabaduljak már tőle. — Barátom, emeld meg kalapod e szellemóriás előtt — mutatott magára, pedig láthatta, hogy még svájcisapka sincs a fejemen, nemhogy kalap. Öregein — vallott suttogóra a hangja, — megtaláltam Attila sírját. Ügy nézhettem rá, mint egy őrültre, mert rögtön nyugtatni kezdett. — Tudom, hogy fantasztikusnak tartod, de hidd el, hogy igaz. Először én se akartam hinni, még a saját szememnek sem, de bizonyítékok tömege igazolja. — És hol? — kérdeztem, hogy csak kérdezzek valamit ... — Hát ez a legfantasztikusabb az egészben — magyarázta Kempelen —, képzeld el, nem máshol, mint a hobbikertemben. — Na ne hülyéskedj! •— Én0 — csapott a mellére. — Én hülyéskednék, aki megtaláltam ezt a szenzációs leletet? — És mégis, hogy bukkantál rá? Ismét lehalkította a hangját. — Hát, tudod, régóta böngészem a szakirodalmat. Énnek alapján kétséget kizáróan kimutattam, hogy csakis az én kertemben lehet a sir. Tudod, Andris bácsitól örököltem ezt a kis területet, a Tiszától néhány kilométerre. Először persze magam sem akartam hinni, de az ásatások meggyőztek róla, hogy teljesen helyes volt a föltevésem. — S megtaláltad a sírt? — kérdeztem kétkedve. Ki is ástad a koporsót? — Badarság — legyintett Kempelen. — Nem a koporsó a lényeg, hanem az. hogy írásos bizonyítékok, kétséget kizáróan mutatják, hogy a sír a hobbikertemben van. Nem is lehet máshol. A tárgyi dokumentum, mármint a koporsó ez esetben mellékes. — Hogyhogy mellékes? — lázadtam fel. — Hiszen az bizonyítja... — Na, hogy megnyugodj —r legyintett Kempelen. —, a koporsó is megvan. Tegnapelőtt éjszaka nekiláttam az ásának, s egy nagy i'asda- rabra bukkantam. Csakis a koporsó lehet. — Hát nem ástad ki teljesen? — csodálkoztam ... — Méghogy kiástam volna? — lepődött meg Kempelen. — Dehogy astam. Sőt! Még tégladarabokat is hurcoltam rá. — De miért? Hát nem jelentetted be a felfedezést? Kempelen elgondolkozott. — Először, tudod, gondoltam rá. De aztán úgy döntöttem, hogy mégsem. Szűrősen nézett rám. — Ez a bosszúm. Csak hadd keresgessék tovább a bolondok. En nevetek a markomba, hogy már megtaláltam. — Nem értelek, öregem., — mondtam. — Hát azt hiszed, hogy elhinnék? — csattant föl Kempelen. — Nem hisznek ezek senkinek sem. Még nekem sem. aki fnegtaláita a világszenzációt — De ... — Semmi de. Én meg kacagok rajtuk, s azzal büntetem őket, hogy csak. keresgéljenek tovább hiába. Kaposi