Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-12 / 109. szám
Brezsnyev—Carter találkozó (Folytatás az 1. oldalról) t hogy a SALT—II. aláírása után nem késlekednek a SALT—III-mal foglalkozó tárgyalások megkezdésével — jelentette ki Arnaldo Forlani olasz külügyminiszter. A SALT—III-ról szólva az olasz diplomácia vezetője úgy vélekedett, hogy nemcsak a stratégiai hordozórakéták korlátozásáról kellene tárgyalni, hanem be kellene vonni a korbe más fegyvertípusokat is. A SALT—II. ügyében elért elvi megegyezésnek a Libre Belgique című belga jobboldali konzervatív lap pénteken vezércikket szentelt. — Anélkül — írja —. hogy túlzott derűlátást táplál nánk, meg kell állapítanunk: a SALT— II. új lendületet ad az enyhülésnek. s erre nagy szükség van. A brit polgári sajtó és a rádió nagy többsége erős fenntartásokkal. kétkedéssel kommentálta a második SALT— i■ 1 ------ ■ ------/ I tália látlelete Tizenegy esztendő alatt tizenhárom kormányválság, három idő előtti választás, fékevesztett terror — íme, Itália helyzetének sommás látlelete. A június 3-i általános választásokra készülődő olaszokról egyre gyakrabban teszik föl a kérdést külföldön: »Csakugyan kormány ozliatatlanok?K megállapodásról elért elvi egyetértést. A kifogások általában arra összpontosulnak, hogy a világ nem sokkal lett biztonságosabb hely a SALT— II. után, a leendő szerződés előírásait nehéz lesz ellenőrizni és a szenátusi ellenzék még életbe lépését is megakadályozhatja. A polgári .sajtóból egyedül a liberális Guardian támogatja a SALT—II. megállapodást, rámutatva: csupán az nyithat utat a SALT—III. félé. amely igazi hadászati leszerelési intézkedéseket hozhat. Pjotr Gyemicsev, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió kulturális minisztere csütörtökön Washingtonban megbeszélést folytatott Cyrus Vance amerikai külügyminiszterrel. A/ amerikai diplomácia vezetője a megbeszélésen hangsúlyozta: a Szovjetunió és az Egyesült Államok kulturális kapcsolatainak fejlődése különösen fontos a szovjet—amerikai kapcsolatok szempontjából. Ugyanezen a napon a szovjet nagykövetségen Gyemi- csev átadta Armand Hammernek, az ismert amerikai közéleti személyiségnek Leonyid Brezsnyev személyes ajándékát, az amerikai üzletembert ábrázoló szoborportrét, ameI lyet Nyikolaj Tomszki], a Szovjetunió népművésze készített. A szovjet kulturális miniszter felolvasta az SZKP KB főtitkárának az amerikai üzletemberhez intéze't levelét, amelyben Leonyid Brezsnyev további sikereket kívánt a szovjet—amerikai kapcsolatok elmélyíléae érdekében kifejtett munkájában. Armand Hammer válaszában köszönetét fejezte ki az ajándékért. Pjotr Nyilovics Gyemicsev a washingtoni nemzeti galériában megnyitotta azt a tárlatot, amelyet olasz festőknek az Ermitázs tulajdonában levő alkotásaiból rendeztek. s Brezsnyevnek a tárlat látogatóihoz intézett üdvözletét. Ezt a megnyitó részvevői igen melegen fogadták. Egyidejűleg közzétették James Carter üzenetét is, amelyben az amerikai elnök hangsúlyozta: a kiállítás megnyitása kiemelkedően fontos esemény a kulturális kapcsolatok területén. E kiállítás tanúbizonyságot tesz arról, hogy az ilyen események milyen fontos szerepet játszanak, a népek közötti kölcsönös megértés elmélyítésében. Az egykori rendőrparancsnok így vallott: Idi Amin ölte meg az érseket Uganda volt rendőrparancsnoka a kampalai rádiónak Londonban vett adása szerint megadta magát a kormánycsapatok kampalai katonai rendőrségen újságíróknak adott nyilatkozatában azzal vádolta Idi Amint, a megdöntött államfőt, hogy az egykori elnök ölte meg két évvel ezelőtt Uganda anglikán érsekét és az akkori kabinet két miniszterét. Az egyházi személyiséget és a két minisztert 1977 februárjában tartóztatták le — azzal a váddal, hogy állítólag közük volt egy, Amin megdöntésére szőtt összeesküvéshez. Őrizetbe vételük után nem sokkal bejelentették, hogy egy baleset következtében valamennyien meghaltak. Kasim Obura volt rendőrfőnök azt mondta: valójában a három embert maga Idi Amin ölte meg, a titkos szolgálat nakaserói központjában. Szerinte a baleset híre csak félrevezetésül szolgált. Szükség van a közös föllépésre Óvári Miklós beszéde Saint Étienne-ben Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára a párt központi lapjában a L’Unitában tegnap megjelent cikkében a többi között a terrorizmus okait is elemzi: Véleménye szerint> a szélsőséges elemek garázdálkodása az olasz társadalom súlyos válságára, a kereszténydemokraták felelősségére, a biztonsági és az igazságügyi szerveknél' uralkodó állapotokra vezethető vissza. Mint lenni szokott: alig három héttel a választások előtt Olaszországban a legkülönbözőbb variációk látnak napvilágot a jövendő kormányzati formuláról. Nemrég egy kereszténydemokrata politikus a középbal koalíció feltámasztásáról nyilatkozott, mások — s a Republica című lap szerint ez nem csak szójáték — a balközcp kormányzat visz- szatérését szorgalmazzák. Tény, hogy a kereszténydemokrácia szemmel láthatólag szívesen venné, hu a szocialisták ismét helyet kapnának a leendő kabinetben, s egyesek még azt az »engedményt« is megtennék Craxi pártjának, hogy a kormányfői tisztséget nekik engednék át. * Mi a megoldás? A kérdésre Berlinguer határozott válasza: nemzeti demokratikus egységkormány, amelyben a kommunisták is helyet kapnak. A kereszténydemokrata politi- írasok ezzel szemben valóságos kereszteshadjáratot indítottak a kommunisták ellen. Kortesbeszédeikben rágalmakat szórnak az OKP-ra, s azon buzgólkodnak, hogy minél több választót távol tartsanak a kommunista jelöltek támogatásától. A minden eddiginél hevesebb korteshadjáratban a szónokok természetesen pártjuk álláspontjához híven fogalmaznak, s ez magától értetődően gyakran homlokegyenest különböző. Égy kérdésben azonban megegyeznek: valamennyi demokratikus párt megelégedetten vette tudomásul azt a döntést, miszerint a jövő héttől — a biztonsági erők tehermentesítésére — az olasz hadsereg egységei is részt vállalnak bizonyos stratégiailag fontos közintézmények és -épületek, energiatermelő erőművek védelméről. • Alighanem ez a példa is hű tükörképe Itália jelenlegi állapotának: a választási korteshadjáratot is elhomályosítja a terrorizmus felhője. S igazán nem a csattanó kedvéért, sokkal inkább a szélsőséges elemek politikai Hovatartozásának szemléltetése céljából: a felleg fekete. Franciaország huszonegy városa fogadta tegnap a Francia Kommunista Párt XXIII. kongresszusán jelen levő külföldi küldöttségeket. Az Óvári Miklós vezette magyar delegáció — a Guineái Demokrata Párt és a Jemeni Arab Köztársaság Népi Demokratikus Frontja küldöttségének társaságában — Közép-Franciaország nagy iparvárosába, Saint Étienne- be látogatott. A különlegesen magas szak- képzettséget igénylő iparáról híres Loire megye székhelye a legnagyobb azon francia városok, sarában, amelyekéién kommunista polgármester áll. Joseph Sanguedolce 1977 márciusában került a polgármesteri hivatalba, s vezetésével a megye és a város kommunistái, Franciaország haladó közvéleményének szimpátiáját élvezve, a beiktatás óta küzdenek azért, hogy ne zárják be a Manufráncé-1, az 1894- ben alapított, elsősorban kerékpárokat és vadászfegyvereket előállító, több mint nyolcezer munkást foglalkoztató üzemet. A szakszervezetek központi székhazában tartott pénteki nemzetközi szolidaritási est pillanatában a munkások már tizenhetedik napja tartják megszállva a gyárat. Bár szerdán este megállapodás született arról, hogy elsősorban a városi közigazgatás és a kormány — ez utóbbi esetében kikényszarített segítségről van szó — hathatós anyagi támogatásával kihúzzák a csávából az eladósodott, szisztematikusan tönkretett Manufrance-t, az ügy még nem zárult le; szociális, politikai síkra terelődött. A tervezett elbocsátások visszavoi nőséért és az időközben elbocsátottak visszavételéért folyik most a küzdelem. A szolidaritási esten beszédet mondott Óvári Miklós, az MSZMP PB tagja, a Központi Bizottság titkára. Beszédében egyebek közt a következőket mondotta; Pártjaink egyik legfőbb közös törekvése a nemzetközi enyhülés eddigi eredményeinek megvédése, megszilárdítása és továbbfejlesztése. Ezt egyik legfontosabb feladatunknak tekintjük, hiszen népeink, a világ népeinek élete, sorsa döntően attól függ, hogy sikerül-e biztosítani továbbra is a nemzetközi viszonyoknak a haladó, békeszerető erők számára kedvező alakulását. Mélységesen egyetértünk kongresszusuk határozattervezetének ezzel kapcsolatos megállapításával, amely szerint «erről megfeledkezni ön- gyilkosság lenne«. Hazám, a Magyar Népköz- társaság, a Varsói Szerződés tagállamai, a szocialista országok közössége, következetesen síkraszáll a háborús, agressziós törekvésekkel szemben. A szocialista világrendszer erejének, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom tevékenységének, valamint más haladó erőknek, békeszerető politikai és társadalmi tényezőknek köszönhető, hogy az agresszív imperialista körök nem tehetik többé kényük-kedvük szerint azt, ami,t akarnak. Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi bonyolult és ellentmondásos nemzetközi helyzetben talán jobban, mint valaha, szükség van közös föllépésre a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom, de azon túl is a haladás és a béke valamennyi híve részéről. Csak együttes erőfeszítéssel érhető el az enyhülés vívmányainak megvédése és megszilárdítása, katonai térre való kiterjesztése, az emberiség égető problémáinak megoldása — mondotta, majd elismeréssel szólt a kongresszuson szerzett tapasztalatairól. Pénteken reggel a Saint Ouen-i sportcsarnokban folytatta tanácskozását a Francia Kommunista Párt szerdán megnyílt XXIII. kongresszuSan Salvador Tüntetés a temetésen Tizenöt ezres tömeg kísérte utolsó útjára csütörtökön azt a tizenhét embert, akinek az életét kedden oltották ki a salvadori rendőrség lövedékei. A temetési menet a San Saiivador-i katedrái is előtti térről, a véres események színhelyéről indult eL A tömegből rendszer-ellenes jelszavakat kiáltoztak, ás a menet — a hírügynökségi jelentések szerint — végűt is hatalmas kormányellenes demonstrációvá vált. Egyházi források közölték, hogy a kórházban újabb három személy halt bele sérüléseibe, s ezzel 23-ra emelkedett a rendőrség brutális föllépése halálos áldozatainak száma. Thatcher asszony figyelmeztette... Helmut Schmidt londoni látogatása Sajtókonferenciával fejeződött be Londonban a brit—-NSZK csúcstalálkozó. Schimdt kancellár a fülét hegyezi, Thatcher asszony pedig figyeli a kérdező újságírókat. (Telefotó: AP—MTI—KS) Á kétnapos hivatalos látogatáson Londonban tartózkodó Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár újból megerősítette az NSZK kormányának azt az álláspontját, hogy az enyhülési politikának nincsen alternatívája. A nyugatnémet kancellár beszédében ugyanakkor síkra szállt, hogy az NSZK saját biztonsága érdekében »korlátlan védelmi erővel« rendelkezzék. Margaret Thatcher »a Kelet és Nyugat katonai egyensúlyát« nevezte az európai béke legfontosabb feltételének, de érzékeltette: ö ezt az »egyensúlyt« állandó fegyverkezés mellett látja biztosítva. A brit kormányfő részletesen kitért Anglia és az EGK viszonyára is. s figyelmeztette a közös piacbeli partnereit, hogy Nagy-Britannia a jövőben nem fogja tűrni azokat a »hátrányos megkülönböztetéseket és fölösleges kiadásokat«, amelyek jelenleg terhelik a tiyugat-európai gazdasá- í gi szövetségben. Bizalomkeltő megállapodás A nemzetközi közvélemény számára már aligha okozott meglepetést, amikor szerdán Cyrus Vance amerikai külügyminiszter bejelentette: a szovjet és az amerikai fél megbízottai lényegében befejezték tárgyalásaikat a SALT II-rőL Utasították a genfi delegációkat, hogy készítsék el a szerződés közös tervezetének szövegét és jussanak megegyezésre abban a néhány másodrendű kérdésiben, amely még nem nyert megoldást. Megállapodtak abban, hogy a szerződést a legmagasabb szinten írják alá. Moszkvában bejelentették: Brezsnyev és Carter csúcstalálkozójára június 15-e és 18-a között Becsben kerül sor. Hat évi munka után létrejött tehát az elvi megállapodás a SALT—II. egyezményről. Ez még akkor is biztató fejlemény, ha figyelembe vesszük, hogy a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló dokumentum aláírásáig további diplomáciai aprómunkára van szükség. Ez a tény önmagában is érzékelteti a készülő egyezmény jelentőségét, egyszersmind azokat a nehézségeket, amelyeket le kellett győzni, továbbá azokat az akadályokat, amelyeket az amerikai félnek el kell hárítania. Arról van ugyanis szó, hogy az Egyesült Államokban — noha a lakosság többsége a különböző közvélemény-kutatások adatai szerint helyesli a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztését és azon belül a SALT—II. mielőbbi aláírását — befolyásos erők még a jelenlegi szakaszban is megkísérelnek befolyást gyakorolni a törvényhozásra. (Mint ismeretes, ahhoz, hogy az új megállapodás életbeléphessen, a szenátus kétharmadának kell jóváhagynia.) Az enyhülés amerikai ellenfelei, a hadiipari komplexumhoz kötődő körök elsősorban azért lépnek fel a SALT ellen, mert jelentős profit veszteségtől tartanak, s ettől elválaszthatatlanok politikai érdekeik. Ezek a körök az »Egyesült Államok biztonságára« való hivatkozással eddig is nyomást gyakoroltak a törvény- hozásra és a Fehér Házra. Ugyanakkor vitát provokáltak az egyezmény végrehajtásának ellenőrzéséről. Harold Brown hadügyminiszter a szerdai hivatalos bejelentést követő nyilatkozatában ismételten hangsúlyozta, hogy a kormány rendelkezik a megbízható ellenőrzés eszközeivel. Howard Baker, a republikánus kisebbség vezetője még ezek után is úgy vélekedett, hogy a szenátus vagy elutasítja, vagy további tárgyalás céljából visszaküldi az elnöknek az egyezményt. S mivel az eljárási procedura belenyúlik az őszbe, politikai megfigyelők szerint ez annyit jelent, hogy a vita idején már javában folyik majd a pártokban az elnökjelölési harc, — ergo a SALT—II. a soron következő amerikai választások témája lesz. Ez pedig nem könnyíti meg Carter dolgát. Az említett tényék ismeretében igazat kell adnunk az APN kommentátorának, aki a washingtoni bejelentésre reagálva, egyebek között megállapította: — Az aláírásra váró szerződés értékelésénél abból kell kiindulnunk, hogy mint minden olyan megállapodás, amely kompromisszumok árán születik, és kölcsönös engedmé- nvek révén kielégíti mindkét fél érdekeit, nem lehet minden részletében tökéletes. Az új SALT-egyezményben azonban kifejeződik a feleknek az a kölcsönös törekvése, hogy az egyenlő biztonság alapján határt szabjanak a legveszedelmesebb és a legtökéletesebb fegyverfajták további felhalmozásának. Ebből Indulnak ki Moszkvában, amikor a SALT—II. aláírását és majdani életbeléptetését önmagában is rendkívül fontos gyakorlati lépésnek tekintik a nukleáris leszerelés útján. Hiszen a szerződés lehetőséget teremtene a SALT—III. tárgyalások megkezdésére, a leszerelés más területein így a haderőcsökkentésben való előrelépésre, kedvezően befolyásolná a szovjet—amerikai viszonyt és az általános nemzetközi légkört. Erre utalt az amerikai néphez intézett üzenetében Leonyid Brezsnyev is, amikor megállapította, hogy a két nép közötti bizalom és a megértés nagy mértékben függ azoktól a sikerektől, amelyeket a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya együttes erőfeszítésekkel érbet el korunk olyan létfontosságú kérdéseinek megoldásában, mint a fegyverkezési verseny megszüntetése. Fontos lépésnek minősítették és üdvözölték a SALT— II-ről létrejött elvi megállapodást Washington szövetségeseinek fővárosaiban is. Az első reagálások arról tanúskodnak, hogy napjainkban a tőkés világban is túlsúlyban vannak azok az erők, amelyek az egyezményben bizalomkeltő lépést látnak, s a nemzetközi kapcsolatok további javulását várják tőle. Befejezte munkáját az Akadémia közgyűlése Pénteken az akadémia várbeli kongresszusi termében megtartott zárt üléssel végétért a Magyar Tudományos Akadémia 139. közgyűlése. A háromnapos közgyűlés során megvitatták és — a jegyzőkönyvbe foglalt módosításokkal és kiegészítésekkel — elfogadták az akadémia új alapszabályát, amelyet Szent- ágothai János elnök és Márta Ferenc, főtitkár terjesztett a közgyűlés, elé. A közgyűlésen — s a megelőző tudományos osztályú léseken — nagy számban felszólaló akadémikusok megvitatták a tudományos élet időszerű, fontos kérdéseit, számos javaslatot tettek a kutatómunka, a tudományirányítás és szervezés színvonalának további emelésére. A közgyűlés határozatba foglalva* az akadémiára váró időszerű feladatokat, úgy döntött, hogy tevékenységét az ötéves népgazdasági tervekkel is összehangolja. Ezentúl a testületi szervek tisztújítására is — a hagyományos három esztendő helyett — ötévenként, kerül sor, összhangban az aka- í démia főtitkára és helyettesei megbízatásának idejével. A közgyűlés az idén lejáró testületi megbízatásokat 1980-ig — a következő közgyűlésig — meghosszabbította. A közgyűlés »A tudomány, haladás és az ember« címmel elhangzott vitaindító előadás és a hozzászólások alapján határozatban hangsúlyozta a tudósok felelősségét, s felkérte az elnökséget, mérlegelje — mérje föl egy, a magyar tudományról szóló törvény megalkotásának lehetőségét. _ Az akadémia a közgyűlés harmadik napján kiegészítette az elnökséget: az elhunytFriss István helyére a testület tagjává választotta Eörsi Gyula akadémikust. majd titkos szavazással megválasztotta az akadémia új rendes, levelező és tiszteleti tagjait A korábbi levelező tagok közül 29-et rendes taggá, a tudományok doktoraiból 15-öt levelező taggá, és 33 elismert külföldi tudóst tiszteleti taggá választottak. ,..ITI)
