Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-11 / 108. szám

1 Kőolajgondok Nyugaton Együtt - közös céljainkért Szűkmarkúság, • realitásokkal A világ országai 1950—1975 között 100 milliárd tonn« kő­olajat használtak (el, s az ezredfordulóig további 250 milliárd tonnára lesz szükségük. A kiaknázható tartalékokat a becslé­sek 260 milliárd tonnára tartják, ami már jelzi, hogy az olaj­források igencsak végesek. Tavaly több mint hárommilliárd tonna volt, a világ össztermelése, míg 1977-ben 2962 millió tonna. Ebből a KGST-országok 566 millió, az EGK tagállamai 50 millió, az Egyesült Államok 408 millió, az OPEC tagjai pe­dig 1525 millió tonna kőolajat hoztak a felszínre. (Folytatás az 1. oldalról) — Az amerikai agresszorok kiűzése után örömmel figyel­tük, hogyan kezd hozzá Viet­nam sokat szenvedett, de győztes népe az ország újjá­építéséhez. Az építőmunka bé­kés időszaka azonban rövid ideig tartott — mutatott rá, s részletesen elemezte a kínai vezetés kétes politikai törek­vései nyomán kialakult, fe­szült délkelet-ázsiai helyzetet. — Kína barbár akciója so­rán — mondotta, nehéztüzér­ségi lövedékek zúdultak a bé­kés rizsföldekre kínai tankok nyomultak be Vietnam észa­ki határvidékére, s krttonák tömeges bevetésével indult meg a kínai agresszorok ára­data Vietnam belseje felé. A kínaiak — mutatott rá —nem érték el politikai és hadászati céljaikat, de mindenhol, ahová csak eljutottak, a földdel tet­ték egyenlővé a településeket, gyárakat és üzemeket A tá­madás nyomán Magyarorszá­gon is végigsöpört a felhábo­rodás hulláma: a fiatalok és idősebbek együtt vettek részt a tiltakozó megmozdulásokon, és haragvó indulattal ítélték el a kínai vezetés kalandor, há­borús politikáját — Amikor most ismét szo­lidaritásunkat fejezzük ki a Vietnami Szocialista Köztársa­sággal. fölemeljük szavunkat a maoista külpolitika ellen, és mélységesen elítéljük a Viet­nam ellen indított fegyveres támadást. Szilárdan és hatá­rozottan elítéljük, mert az a külpolitika nagyon is messze áll a marxi-lenini alaptételek­től: feladja az osztályszolida- ritas és a proletár nemzetközi­ség elvét. — A kínai vezetés — hívta föl a figyelmet — a közel­múltban ismét tanújelét adta, kétes politikai törekvéseinek, amikor bejelentette, hogy nem kívánja meghosszabbítani a kínai—szovjet barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Ezzel kapcsolatban kifejtette1: meggyőződésünk az is, hogy ez a politika nem szolgálja a kínai nép érdekeit. A kínai népnek mi hazájuk virágzását, boldogulását kí­vánjuk. és azt, hogy mindezt a szocializmus útján járva, a szocialista országokkal test­véri szövetségben érjék el. Ezért becsüljük nagyra viet­nami elvtársaink minden tö­rekvését. amely Vietnam és Kína viszonyának békés ren­dezésére irányul. Maróthy László végezetül arról beszélt, hogy a magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség és a, vietnami fiatalok komunista ifjúsági szövetségé­nek barátsága . markista-leni- nista pártjaink — az MSZMP és a VKP — internacionalista együttműködéséből fakad. Kö­„E három nép nesn lűr külső beavatkozási” Hun Sen nyilatkozata A vietnami csapatok kam­bodzsai jelenlétéhez Kínának semmi köze sincsen, egy kizá­rólag Kambodzsa és Vietnam’ ügye — jelentette ki Hun Sen kambodzsai külügyminiszter, több japán lap tudósítójának adott nyilatkozatában,. .A kam­bodzsai miniszter az új kor­mányzat külpolitikáját vázol­va megállapította: »Mi a vi­ták békés rendezésének hívei vagyunk. Baráti viszonyt aka­runk minden szomszédiunkkal és Délkelet-Ázsia minden or­szágával, a térség békéje és biztonsága érdekében«. A három indokínai ország viszonyáról Hun, Sen kijelen­tette: »Kambodzsa, Vietnam és Laosz független, szuverén államok, a három nép nem tűr külső beavatkozást bel ügyeibe. Összeköti őket hagyományos barátságuk, és ez a harcos szo­lidaritás a jövőben tovább nö­vekszik. Barátságuk az a le­győzhetetlen erő, amely segíti őket függetlenségük védelmé­ben, békés építőmunkájdk- ban< zö6 harcban és közös munká­ban kovácsolódott ez a barát­ság és ezért megbonthatatlan. Ez határozza meg együttmű­ködésünk jelenét és biztató jövőjét. Pártjaink elvi politikáját követve a világ minden fóru­mán együtt lépünk föl közös céljainkért: a békéért; az im­perializmus, a gyarmatosítás és a fajüldözés ellen — mon­dotta befejezésül a KISZ KB első titkára. Ezután Dang Quoc Bao, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Ho Si Minh Kommunista Ifjúsági Szövetség első titkára emelkedett szólásra. — A vietnami ifjúságot, a vietnami népet öröm és büsz­keség tölti el a magyar nép sikerei láttán — mondotta —. e ezekre ösztönző példaként te­kint saját szocialista hazájá­nak építésében és országának védelmezése közben is. Külön öröm tölt el bennünket annak láttán, amit a magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség, a magyar fiatalok tettek népünk forradalmi céljainak valóra- váltása érdekében. A továb­biakban részletesen szólt a kínai vezetők világszerte. s így Délkelet-Ázsiában is meg­nyilvánuló nagyhatalmi tö­rekvéseiről, azokról a provo­kációkról, amelyekkel Viet­nam biztonságát és szuvereni­tását, a térség békéjét kíván- I ták és kívánják aláásni. Em-1 Az első kommentárok min­denekelőtt azt emelik ki, hogy a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országának vé­leménye szerint a SALT—II. fontos lépést jelent a fegyver­kezési verseny megfékezésé­hez vezető úton. Mint ismeretes: a hadásza­ti támadófegyverek korláto­zásáról szóló szerződést hat és fél évi előkészítő munka után sikerült formába önteni. 1973 nyarán Leonyid Brezsnyev amerikai látogatása idején a két fél közös nyilatkozatot fo­gadott el a tárgyalások alap- elveiről. Az elmúlt csaknem hat éves időszakban azonban a tárgyalások több ízben is lelassultak — az amerikai fél magatartása következtében. Előbb az Egyesült/ Államok el­nöki tisztében bekövetkezett változás, a Watergate-ügy ne­hezítette meg az érdemleges megbeszélések folytatását, de amikor Brezsnyev és Ford vlagyivosztoki megbeszélése­in 1974-ben újabb elvi meg­Üjabb találkozót tartott csü­törtökön Genfben a hadászati fegyverrendszerek korlátozá­sáról tárgyaló szovjet és ame­rikai küldöttség. Baráti látogatásra és rövid pihenésre május közepén a Szovjetunióba utazik Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnöke — jelentették be Moszkvában. Illegalitásban megtartotta VII. kongresszusát El Salva­dor Kommunista Pártja. Jó­váhagyta a pártnak az ország demokratikus antiimperia- lista és szocialista irányba való átalakítására kidolgozott programját. Urho Kekkonen finn köz- társasági elnök az NSZK-ban tett ötnapos hivatalos látoga­tását befejezve csütörtökön Hamburgból Helsinkibe uta­zott lékeztetett a Vietnam ellen indított agresszív kínai táma­dásra, a kínai csapatok pusz­tításaira. rombolásaira. — A vietnami Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjainak 12 milliós tábora — mondotta — e támadás első híreire az egész országban egy ember­ként sorakozott fel. A viet­nami fegyveres erők. a nép vereséget mért a több száz repülővel, tankkal és sok ezer ágyúval támogatott kínai ag- ressziós csapatokra, s győzelme egyben a szocialista közösség, a nemzeti felszabadító moz­galom, a b'ékeszerető és hala­dó világ közös győzelme is. A továbbiakban részletesen szólt arról, hogy Vietnam if­júsága és népe mélységes kö­szönettel tartozik a magyar népnek, ifjúságnak a sokféle módon kifejezett szolidaritá­sáért. — A magyar nép és ifjúság 1 estvéri szellemtől áthatott szavai és tettei a proletár in­ternacionalizmus ragyogó megnyilvánulásai — mutatott rá. 1 v A Vietnami Ifjúsági Szövet­ség első tiktára végül — Viet­nam kommunista fiataljainak nevében — a magyar és a vietnami fiatalok barátságát jelképező vörös zászlót nyúj­tott át Maróthy Lászlónak, és a gyár KISZ-szervezetének. A nagygyűlés az Internacio- nálé hangjaival ért véget. egyezést sikerült kialakítani, elvileg már nem lett volna akadálya a megállapodás megkötésének, s az időközben bekövetkezett problémáik álta­lában az amerikai fél maga­tartásának következményei voltak. Tovább lassította a tárgya­lássorozat folytatását az Egye­sült Államokban az elnökvá­lasztás és a Fehér Házban bekövetkezett személycsere. A Carter-kormány eleinte olyan követelésekkel állt elő, amelyek egyrészt megsértet­ték volna a felek egyenlő biz­tonságának elvét, másrészt a SALT-megállapodást olyan politikai kérdésekkel kötöttek volna össze’, amelyeknek sem­mi közük sem volt a szóban- forgó problémákhoz és ame­lyek fölvetése beavatkozást jelentett a Szovjetunió bel­ügyiéibe. Az amerikai kor­mányzat később a közvéle­mény nyomására módosította álláspontját, de számos kér­désben akart egyoldalú elő­Meg választották Wales tör­ténetében az első kommunis­ta polgármestert. Az új tiszt­ségviselő Anny Powell, a negyvenes években lépett be Nagy-Britannia Kommunista Pártjába. Ülést tartott a szlovéniai Kranjban az el nem kötele­zett országok ez év szeptem­beri havannai csúcsértekezle­tének jugoszláv koordinációs előkészítő bizottsága. Rátámadt Fanfanira, az olasz szenátus elnökére Ró­mában egy gyengeelméjű fér- I fi — azon a gyűlésen, ame­lyet Aldo Moro meggyilkolá­sának évfordulóján rendez­tek. A támadó a tömegből előugorva csaknem letépte a , kereszténydemokrata politi-1 kus fülét. 1 Az űrhajósok fölkészítése A Szál jut—6 űrállomáson dolgozó expedíció munkájáról szóló jelentésekben mind gyakrabban szerepel az a közlés, hogy az űrhajósok a föld megfigyelésével foglal­koztak. Az Avijacijai Koszmo- navtika című folyóirat leg­újabb száma most érdekes be­számolót közölt arról, hogyan készülnek föl az űrexpedíciók tagjai az ilyen megfigyelések­re, s milyen feladatokkal fog­lalkoznak. A Szaljut—6 űrállomásra a földi előkészítés után már »szakképzett« figyelők érkez­nek, akik számára megadják a feladatokat A fölkészítés eredményeként a megfigyelő­munka számos adattal gazda­gította a tudományt, és sok olyan eredményhez vezetett, ami újnak számít ebben a fiatal tudományágban. Az űr­hajósok például ma már ké­pesek arra, hogy egv-két na­pos meteorológiai előrejelzést adjanak. Figyelemmel, kísérték az Af­rikában keletkezett pci*viharok vonulását az óceán fölött, s ennek meteorológiai kihatá­sait. Rendszeresen figyelik egyes glecserek mozgását, se- gitségükkel bővítették a föld­tani kép egy részét is. Külö­nösen érdekes, hogy a szak­képzett űrhajósok a világ­óceán megfigyelésével követ­keztetni tudnak arra: hol és milyen' irányban vonulnak a nagyobb halrajok. nyöket szerezni, s ezek a Szovjetunió számára elfogad­hatatlanok voltak. A szovjet vezetés türelmes magatartásit tanúsított, nagyfokú tárgyaló- készségről tett tanúbizonysá­got a hosszú tárgyalási idő­szak alatt. Mosakvában kezdettől fogva azt hangsúlyozták, s a most létrejött megállapodással kap­csolatban is azt emelik ki, hogy a hadászati támadófegy­verek korlátozása egyaránt érdeke mind a Szovjetunió­nak, mind az Egyesült Álla­moknak. A SALT-megállapodás meg­kötése ilyen feltételek alapján viszont olyan nagy fontosságú első lépés lehet — hangoztat­ják a szovjet fővárosban —. amely egyrészt megnyitja az utat a további tárgyalások előtt, előkészíti a meglévő fegyverzet csökkentését, a nukleáris fegyverkészletek és a hordozó eszközök számának valódi csökkentését és távlat­ban az ilyen fegyverek meg­szüntetését, másrészt előké­szíti az utat a két ország kö­zötti jobb megértéshez más — mind a kétoldalú kapcso­latokat érintő, mind pedig az egész nemzetközi helyzettel összefüggő — kérdések ren­dezésére. A SALT-megállapodás vár­ható megkötése jelentős elő­rehaladás nemcsak abban, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között ja­vuljon a viszony, hanem ab­ban is, hogy általában javu-y lás következzék be a nemzet­közi légkörben — állapítják meg Moszkvában. Az amerikai sajtó csütörtö­kön vezető helyen, igen rész­letesen foglalkozott a máso­dik SÁLT-szerződés kérdései­ben született előzetes, elvi megállapodással. A lapok egy­behangzó véleménye szerint az egyezmény jövő hórtapra várható aláírása új lendületet ad majd a szovjet—amerikai együttműködésnek a leszere­lésben és más területeken. A két nagyhatalom világpoliti­kai ellentétei mindenesetre továbbra is korlátokat szab­nak — mutat rá a sajtó. Az első kommentárok ugyancsak egyöntetűen figyel­meztetnek : a szerződés ame­rikai törvénybeiktatása még bizonytalan, a Carter-kor­mány hosszú, nehéz harc előtt áll, amely az elnök politikai sorsát is eldöntheti. Az iráni változások nyomán az elmúlt hónapokban egy újabb olajválság előszelét érzékelhette a világ. Egy­szerre napi 5—6 millió bar­rel (egy barrel: 159 liter) olaj tűnt el a piacról, ami a keresletet földuzzasztotta, az árakat felhajtotta és nem utolsósorban bebizonyítot­ta; ingatag alapokra rendez­kedik be az emberiség, ha folytatja a nemtörődöm pa­zarlást és továbbra is a fe­kete aranyat tekinti a fő energiaforrásnak. Minde­nekelőtt a, fő importőrök, a fejlett tőkésországok, Nyu- gat-Európa, az Egyesült Ál­lamok és Japán vezetői fi­gyelik nagy aggodalommal az olajpiaci fejleményeket. Genfi kompromisszum Az 1973—74-ihez hasonló megrázkódtatás azonban egyelőre elmaradt. A Kő­olajexportáló .Országok Szer­vezete, amely a világ össz­termelésének 50 százalékát adja, s a felszínre hozott fe­kete arany zömét exportálja, március végén Genfben hosszas viták után kompro­misszumos döntést hozott. E szerint az OPEC-olaj barre­lenkénti (hordónkénti) árát 13,34 dollárról 14,54 dollárra emelték a szervezet tagálla­mai. Vagyis »mindössze« előbbre hozták a tavaly de­cemberben elhatározott me­netrendet; 1979 utolsó ne­gyedévének első napja he­lyett már április elsején 15 százalékkal növelték az olaj árát. (A KGST árrendszeré­ben először jövőre érezteti hatását a március végén el­fogadott OPEC-ár.) »Sokkal rosszabb is lehe­tett volna« — kommentálta a döntést a londoni Financial Times, s hogy nem jártmesz- sze az igazságtól, bizonyí­ték rá a szaúd-arábiai olaj­ügyi miniszter nyilatkozata: »Az Irán és Líbia vezette tömb 35 százalékkal akarta feljebb vinni az árat, a (Venezuela köré csoportosult) úgynevezett mérsékelt cso­port 25-tel. Mi nemet mond­tunk, s természetesen a töb­biek nem hagyhatták figyel­men kívül, hogy Szaúd-Ará- biának módjában lenne több millió barrellal növelni napi termelését«. Ez az érv való­ban hatott Genfben, s a szaúdiak, az egyiptomi—iz­raeli különmegállapodás alá­írása ellenére, elsősorban azért éltek vele, hogy eleget tegyenek az Egyesült Álla­mok irányában korábban vállalt ármérséklő kötele­zettségeiknek. A szaúdi ' ma­gatartás másik fő motívu­ma az volt, hogy egy komo­lyabb áremelés csak súlyos­bítaná a válságot a tőkés vi­lággazdaságban, s ennek ká­ros hatását az OPEC-orszá- gqk is előbb-utóbb megérez- nék. Rögzítetten, felárral Ugyanakkor egy másik ta­nács is elhangzott Genfben: használják ki a konjunktúrát az OPEC-országok! A Fi­nancial Times kommentáto­ra az ülés után közvetlenül elégedetten fogalmazott, de ma már bizonyára elégedet­lenkedik, amiért az OPEC tagjainak többsége a rögzí­tett árat felárral, 1—5 dol­lárral tetézi. A szervezet lé­nyegében szabad kezet adott tagjainak a felárak kérdésé­ben, ami nem egy esetben már 25—30 százalékos, vagy még nagyobb drágulást je­lent. Egyetértettek az OPEC- országok a termelés vissza­fogásában is. Ez azért baljós jel a fogyasztók számára, mert a tőkés piacokon már így is öt százalékkal haladja meg a kereslet a kínálatot. A nyugati olajfelhaszná-lókat tömörítő Nemzetközi Ener­giaügynökség érthető módon pesszimista: szakemberei szerint (az olajszűke az idén még akkor is fennmarad, ha tagállamai a fogyasztást az évvégéig öt százalékkal mér­sékelni tudják. Ezt a pesszi­mizmust csak fokozza, hogy az OPEC-országok júniusban isimét konferenciát tartanak és már most újabb áreme­lést emlegetnek. Ráadásul a fejlett tőkésor­szágok számára oly sokat je­lentő szaudi »támasz« is ro­gyadozik. Rijadban aggoda­lommal szemlélték az iráni eseményeket, s azt a tehe­tetlenséget, . amellyel az Egyesült Államok »hagyta elveszni« legfontosabb kö­zép-keleti bázisát A szaudi vezetők azt is tudják, hogy az iráni politikai földrengést előidéző okok zöme — a mértéktelen fegyverkezés, a tömegek kisemmizése az olaj­gazdaságból, a könyörtelen elnyomás — náluk is tény. Aggasztja a szaudi uralkodó házat a Washington bábás­kodásával létrejött egyiptomi —izraeli különmegállapodás is, amely az egész arab vi­lágban heves tiltakozást vál­tott ki, s amely még a tér­ség legkonzervatívabb kor­mánya számára sem elfogad­ható. Peccei jóslata A fejlett tökésországoik elő­rejelző, intézetének, a Római Klubnak az alapítója, Aure- lio Peccei súlyos válságot jövendöl. »Az ipari társada­lom átlépte azt a határt, ahol az előnyök végződnek és a hátrányok kezdődnek ... Nem ártana már az iskolá­ban kialakítani az »energia­tudatot« ... Jelenleg az ener­giaforrásoknak a 60 százalé­kát képviseli a folyékony kincs. A következő évtized végén számíthatunk rá, hogy az olaj fogyni kezd, de ha az iráni események Szaúd-Ará- biában is elindítanak vala­miféle hasonló folyamatot, akkor hónapokon belül kilá­tástalan helyzetbe kerülhe­tünk. Nem feltétlenül szük­séges a monarchia bukása, elegendő egy másifajta, a Nyugat számára kedvezőtlen olajpolitika kialakítása...« Peccei a Panorama című olasz hetilapnak adott inter­jújában , együttműködést ja­vasol a világ különböző tár­sadalmi rendszerű országai­nak, amikor energiairiadót fúj, mert az ezredforduló tá­ján már egyetlen állam sem lesz képes megküzdeni a kö­zelgő veszélyekkel. K US, (MTI) Fontos lépés a fegyverkezési verseny megszüntetéséhez vezető úton Carter, hosszú és nehéz harc előtt A szovjet hírközlő szervek csütörtökön ismertették azt a washingtoni bejelentést, miszerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok között létrejött az elvi megegyezés a ha­dászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló új megálla­podásról, az úgynevezett SALT II-röl.

Next

/
Thumbnails
Contents