Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-09 / 106. szám
60 éve történt Az ellentámadás előkészítése Május elejére bizonyossá vált, hogy a román támadás megáll a Tiszánál és északon a korlátozott csehszlovák előnyomulás feltartóztatható. A májusi válság megoldásával a Vörös Hadsereg feltöltSdött, megszilárdult, igazi proletár- hadsereggé vált. A Tanács- köztársaság helyzete biztatóbbá vált, különösen, hogy a románok elleni szovjet—ukrán oflenzíva sikereiről is hírek érkeztek. Ebben a helyzetben felvetődött a katonai »hogyan tovább« kérdése. Az egyértelműnek látszott, hogy a gyengébb ellenség ellen, a fenyegetett északi iparvidékek védelmében és azon túl kell a forradalmi- offenzív honvédelmet kiterjeszteni. A hadsereg- parancsnokság direktívája eldöntötte: »politikai és gazdasági okokból a hadseregparancsnokság elhatározása a cseh—román haderő belső szárnyát áttörni, és először a cseheket megverni és azután a Tiszán átkelve a román haderő ellen fordulni« A kérdés csak az volt. hogy az ellentámadás . az északi fronton melyik. irányban induljon meg. A helyi harcokban május 9-én kivívott salgótarjáni siker továbbvitele Fülek és Losonc irányában volt az egyik Hihetetlen szuggesztivitás van hangjában. Oda kelt figyelni í'á; követni az érvelését, magyarázatát, a vallomásából kicsendülo hitet, meg - (győződéit. Stamler Imre, a somogyjádi általános iskola igazgatója fontos hivatásának teljesítése mellett második hivatásának tekinti a párt propagandistájaként kapott megbízatását. Csaknem két évtizede. Egyike volt azoknak, akit ez utóbbi felelősségteljes munkájáért néhány napja Kiváló Munkáért kitüntetéssel jutalmaztak. — Példaképeim a régi agitátorok, akik a munkásmozgalom hősi időszakában életüket kockáztatva, szenvedélyesen terjesztették a párt eszméit, s a hallgatóság gyakran közbeszólásával »zavarta« őket, ha valamit érthetetlen nek. homályosnak talált. A hallgatók, ha az előadó szavaiból nem érzik a hitet, a meggyőződést, bizony, nem nagyon figyelnek oda, s az itt töltött időt elveszettnek, fölöslegesnek tekintik. S ez még nem elég l a propagandistának élnie is úgy kell, hogy magatartásával, munkájával is az eszme igazát bizonyítsa ... Ez rá különösen, vonatkozik. Az iskolában a pedagógusok, illetve a községben élő más értelmiségiek részére vezetett és vezet tanfolyamokat. Magyar—történelemszakos tanár. A pedagógus és a propa23 millió forint értékű árut termeltek Népi ellenőrök a szakcsoportokban A kisgazdaságok árutermelésének szervezeti kereteit napjainkban még az áfészek- nél működő mezőgazdasági szakcsoportok képezik. Tevékenységüket a fogyasztási szövetkezetek messzemenően támogatják, jelentős feladatokat látnak el a háztáji és kisegítő gazdaságok árutermelésének segítésében. A Nagyatádi Járási—Városi Népi Ellenőrző Bizottság a közelmúltban a nagyatádi és a csurgói áfész- ekhez tartozó szakcsoportokban vizsgálta még. hogy gazdálkodásuk megfelel-e a működési szabályzatban előírtaknak és hog}^ milyen az áfósz- ek által nyújtott segítség. A járás területén 33 szakcsoportban 1614-en tevékenykednek. A lektöbben házinyúl- tenyésztéssel foglalkoznak, de jelentős a méhész-, a tojástermelő-, húsgalamtenyésztő-. zöldság- és gyümöicstermelő- szakcsoportok száma is. Árutermelésük fejlesztésére, az értékesítési biztonság megteremtésére mindkét áfész erőfeszítéseket tett. Biztosítják, hogy a működési szabályzatban megfogalmazott elvek érvényre jussanak, bár néhány helyen azonban nem működnek a szakcsoportok ellenőrző bizottságai, sőt a börze ne ei r.yúlíenyésztő-szakcsoport nem is választott ellenőrző bizottságot. A népi ellenőrök megállapították. hogy a szakcsoportok ex’edménve&ebb gazdálkodásához az áfészek jelentős anyagi támogatást nyújtanak, kedvezmények és szolgáltatások formájában. Ilyen volt többek közt a tenyészállatok beszerzéséhez a kamatmentes előleg, a kedvezményes cukor és kaptár a méhészeknek, a táp hazaszállítása, a szaporító- és védőszerek beszerzése. Mindezzel jelentősen hozzájárultak a termelési kedv fokozásához és az' árutermelés, -értékesítés növeléséhez. Segítették a csoportok tagjainak szakmai ismereteik bővítését is: előadásokat, tapasztalatcseréket, kiállításokat és árubemutatókat szerveztek. Különösen kiemelkedik ezek közül a nagyatádi és a csurgói szakmai tanácsadással egybekötött kiállítás. Megállapították azt Is, hogy az értékesítési szerződések áltárgyalnák és megtennék a szükséges intézkedéseket. Felhívta a figyelmüket az ellenőrző bizottságok működtetésének a fontosságára, munkájuk segítésére. Szükségesnek tartják. hogy tovább szélesítsék a szakcsoportok hálózatát, újabbakat hozzanak létre: különösen a zöldség és gyümölcstermelés fokozása érdekében. Tovább kell fejleszteni a felvásárlás és áruforgalmazás személyi és tárgyi feltételeit, nagyobb gondot kell fordítani a felvásárlásban foglalkoztatottak szakmai képzettségének a növelésére. Fokozni kell az értékesítés biztonságát és azt, hogy a szakcsoportok árutermelése összhangba kerüljön a fogyasztói piac igényeivel — a népgazdasági érdekekkel. tálában összhangban vannak a termelési-felvásárlási szerződésekkel, és biztosítják a termékek garantált áron történő értékesítését. Viszont azt is megállapították: a fóliás zöldségtermelő-szakcsoportok nem élvezik a szerződéses előnyöket, mivel termékeik értékesítése napi áron történik. Az áfészeken kívül segítik és figyelemmel kísérik a szakcsoportok munkáját a helyi tanácsok és a Hazafias Népfront községi bizottságai is. A NEB a lefolytatott vizsgálat alapján — a szakcsoportok munkájának további javítása érdekében — több intézkedést is javasolt az áfészek- nek. Hasznosnak tartaná, ha az igazgatósági és ellenőrző bizottsági elnökök ülésén a vizsgálati tapasztalatokat megír S. Érik a földieper A hernádi Március 15. Tsz háztáji ágazat vezető jenek, Kaidén Józsefnek a fóliasátraiban már érik a földieper, pirosodik az őszibarack és virágzik, bogyósodik a szőlő. íMTI-fütó — Király Krisztina ielv. — KB) I gandista hivatását elválaszthatatlannak tartja. Amikor a magyar történelem egy-egy jelesebb szakaszáról beszél — főként a hatvan, évvel ezelőtti eseményekről —, soha nem mulasztja el, hogy propagandistaként is elemezze, és érveljen. S nemcsak ő teszi ezt, erre ösztönzi tanfolyamának hallgatóit, az iskola idősebb és fiatalabb pedagógusait is. — Az emberek tudatának formálását, eszmei nevelését korán kell kezdeni, amíg egészen fiatalok; S ha tudunk hatni rájuk, akkor az iskolából kikerülve könnyebben bevonhatjuk őket a közéletbe. És az sem mindegy, amikora pályaválasztásra kerül sor, meg tudjuk-e velük értetni a társadalmi lehetőségeket és szükségleteket. Iskolánkból sokan választják a mezőgazdasági pályát, a szakközépiskolát, jelentkeznek mezőgazdasági technikumba, s mező- gazdasági gépszerelőd iskolába is. Neveket sorol. Egykori tanítványaiét. akik ma már az iskolában dolgoznak pedagógusként, vagy különböző társadalmi és tömegszervezetekben tevékenykednek. Ott, az iskolában tőle és a többi pedagógus nevelőmunkájának eredményeként kaptak kedvet a tanári pályához, illetve ahhoz, hogy politikai munkásként dolgozzanak. Módszereiről beszélgetünk. — Előadásokat ritkán tartok — mondja —, a foglalkozásokon inkább beszélgetek hallgatóimmal. Föltételezem, hogy az alapokat egyéni képzés útján elsajátítatják, s ösztönzőm őket az olvasásra, újságok, folyóiratok járatására, és ha találkozunk, akkor inkább beszélgetünk, vitatkozunk a nem eléggé világos vagy félreérthető kérdésekről. Azt tapasztaltam, így sokkal eredményesebb munkát végezhetek. Személyes példájával is bizonyítja mennyire fontos feladatok várnak az értelmiségre falun. Azok, akik ezt értik és e szerint cselekszenek, igen hasznos munkát tudnak végezni. Nemcsak hivatásuk gyakorlásában, hanem a köz- 1 élet számos területén. Rajongással beszél az értelmiség falusi lehetőségéről. Somogyjád és környéke kínálta történelmi múlt honismereti, helytörténeti kutatómunka gazdag lehetőségeiről. Arról, hogy az ígv szerzett ismereteket pedagógusként és propagandistaként is hasznosíthatja. Hittel, meggyőződéssel ... Immár két évtizede végzi a párt propagandistájaként munkáját. Pedig a nagy iskola ezernyi gondja is vállára nehezedik, s a községi párt- vezetőségben is tevékenykedik, meg a tanácstagi feladata is nem kevés időt vesz el tőle, a településfejlesztési bizottság tagjaként is hamarosan dolgozik. Mindezeket becsülettel, lelkiismeretesen ellátni csak olyan ember képes, aki hivatása mellett a közéleti szereplésre is elkötelezte magát. Ständer Imre ezt teszi két évtizede. Azóta dolgozik fáradhatatlanul propagandistaként. neveli a marxizmus esz- májében a fiatalok és a felnőttek százait. Szálai László 1 Mii n enyém? Á llók a ház tetején, és megszállott kísérőm önfeledten biztat: «Nézz csak körül! Ez az én városom1« Kezemben gyakran katlan a fányiítpeiájép: a képsorból panoráma áll össze. Alattam a régi fóu.ca és az új (ugyanaz) barátságosan egyetlen képpé olvad össze. Földszintes és dugatíőlt házak, viskók és emeletes tömbök. Távolabb már nem a műemlék templom tornya uralja a látványt; gyárépületek, víztornyok magasodnak. És. társam az örömben újra megszólal: »Az én városom!« — Mitől a tiéd? — kérdezem combomhoz eresztve a kamerát. »Itt születtem« — mondja magától értetődő természete..ség,gél. — És még mitől? »Attól, hogy itt élek«. Nem hagyom békén. — És semmi más?— Elgondol kozva válaszol: Ahol él az ember, ott dolgozik is. Talán tettem már valamicskét. Attól.« Van-e még valami? — gyötröm tovább, és azt mondja: »Nemcsak élek, hanem vagyok..., mások számára is. Néha adnak a véleményemre. Végiiüs beavatottnak érezhe.em magam...« Még a niú't'év őszén zajlott le ez az epizód, és azóta egyre csak zakatol fejemben a gondolat: mitől tiéd a város? Mitől érzed magadénak a falut? Mitől lehet tied az üzem, a lakóhely, a környezet? De ezt már nem tőle, a »háztető vándorától« kérdezem, aki rajtam kívül sok-sok embert cipelhetett már föL a barcsi emeletes ház tetejére büszkélkedő öntuldattal, hanem az »általános alanytól«. Attól, aki le’két, gondolatát és energiáját adja azért,, ami az övé. És attól is, aki közömbösen félrenéz, és befelé fordulva éli egyéni életét; ha a közösségire terelődik a szó, legtöbbször lázong, méltatlankodik, szid és ócsárol másokat, amiért neki még mindig nem sokkal jobb, mint amilyen egy évvel ezelőlt voit. A társadalmi fejlődés gyermekbetegségeinek arzenálját sorolhatnám, de ma csak egyetlen egyre akarok emlékeztetni. Volt egy időszak, amikor azt hittük — fennen hangoztattuk is —, hogy a tartalmilag mélyen gyökerező birtokos névmás, az »enyém« előbb-utóbb csaknem kiveszik majd társadalmi szóhasználatunkból. Az »enyémet« a *miénk« váltja föl, s a közösségi gondolkodásnak ez lesz a legfőbb ismérve. Nos, az »enyém« megmaradt Olyany- nyira, hogy a «miénk« is csak akkor hordozhat igazi tartalmat, ha egyúttal az «enyém«. Bonyolult? Nem hiszem. Arról van szó csupán, hogy magaménak érzem-e azt, ami a «miénk«? Hiszen csak akkor lesz igazán a «miénk«, ha az «enyém«. Mindkét birtokos névmás tulajdonviszonyt fejez ki, azaz az egyéni és a közösségi tulajdonhoz való viszonyomat. Papolok ez utóbbiakról vagy csakugyan a ma~ gaménak tekintem őket? Nem mindegy. A kérdés ismétlődik: Mitől tiéd a város? A falu? Az üzem, a lakóhely, a környezet? S a válasz: attól lesz a tiéd, ha beavatott vagy! Ha nemcsak tettekre sarkallnak —- és nemcsak kampányok idején —, hanem ha a véleményedre is kíváncsiak, és adnak rá. Ha részese lehetsz a goindoknak, a fejlesztésnek; ha gondolataid, ötleteid és véleményed befészkelheti magát a köztudatba, és megérezhe- ted, hogy szavad van, s az álamtlan éjszakáid szülte gondolatok nem szállnak a semmibe. Elvégre tulajdonos vagy. Birtokos! A «miénk« s az «enyém« megtestesítője! «Ha elköltözöm egy új helyre, jöttmentnak tekintenek. Idegen vagyok, mit akarok itt? Nem a vándorlás kényszere, hanem a munka, a hivatás hozott az új földre. Nehezen fogadnak be, megértem. Ha az antennámat adókészülékbe irányítom, ha cselekszem becsülettel, akkor befogadnak. Es máris az senyém« az övék; azaz «enyém« a «miénk«. így nyilatkozott nemrégiben egy «bevándorolt«. És meghökkent az «elszármazott«. Azt mondta; «Semmivel sem vagyok több, okosabb, műveltebb, mint azelőtt. Csak elme fitem, Mintha idehaza azóta jobban becsülnének. Nem lehetne jobban megbecsülni a maradókat, az itt élőket’ ...« E lgondolkodtató megjegyzések. A cselekvéshez, a közösségi magatartáshoz adnak támpontot. Hiszen a tettek kulcsa az öntevékenység. S ezt semmi más nem indukálhatja, mint az a tudat, hogy mindenhez közöm van ebben a társadalom,ban, ebben a megyében. Mondjak példákat? Barcson a városfejlesztés lázában 82? forintra emelkedett az egy főre jutó társadalmi munka értéke. Kérdés, hogy sikerül-e továbbvinni, fokozni az emberek odaadását. Reményeink nem lehetnek kétségesek, hiszen Siófok a városavatás előtt 112,50 forinttal, tavaly már 383,80-nal; Nagyatád 1970-ben csak 83, 1978-ban már 545 forinttal; Marcali 1976-ban 198 forinttal és tava’y 80S forinttal dicsekedhetett. Tehát nem állt meg a lüktetés, hanem fokozódott. Mitől »enyémek« ezek a városok? Attól, hogy a «miénk«. S ezt nem egyszerűen a városi rang hozta, hanem az, hogy a közösségi tettekben elkötelezett emberek sokasága méltó elismerésben részesült, értelmét látta a munkájának. Ahhoz, hogy a «miénk« az «enyém« legyen, nemcsak egyéni elkötelezettség kell, hartem előrelátó és magas színvonalú társadalomvezétés is. Nincs visz- szataszítóbb annál, mint amikor valakinek a fejéhez vágják: mi köze hozzá? (Volna rá példám, nem is egy!) Pedig a társadalmi együttgondolkodás lényege az, hogy mindenhez közöm van, minden egy kicsit az enyém . .. Megállítottam egy kismamát az utcán. Kocsiban tolta kisebbik gyermekét, a nagyobb a kezét szorongatta. Kedvesen beszélt hozzájuk, anyáskoöóan, szeretetteljesen. »Miért szereti a gyermekeit?« — kérdeztem tőle, s láthatóan azt hitte: egy másik bolygóról jöttem. így válaszolt: «En szültem őket; formálom, alakítom a jellemüket. Szurkolok értük, hogy emberebb emberré cseperedjenek. Ha nem erezném a lélegzésüket, a kezem nyomát, ha nem tudnám gondolataikat, érzéseiket, bizony idegenekké válnának. De hiszen az enyémek! Miért kérdez ilyen badarságot?! Mert mi szültük ezt a társadalmat és mi alakítjuk a jövőjét. Csak azért! Es hallanunk kell a szíve dobogását; ereznünk kell, mikor lélegzik egyenletesen, és mikor kissé nehezebben. Elvégre a «miénk«. És jó volna tudni, hogy mindenki számára az «enyém«. Társadalomvezetésről beszéltem az imént,' hiszen nem elég az egyéni akarás. A példaadásban van még mit tennünk. Nem jó, ha a fonyódi házépítő azt mondja: lesz köveséit, mert egy vezető is építkezett itt. Nem jó, ha csak a vezető lakásáig megy a gázvezeték állami pénzből, s a további fejlesztésre társadalmi összefogást hirdetnek. Nem. jó, ha a fejlesztés attól függhet, hogy ki lakik ott és mi a személyes érdeke. A sorrendet megértik az emberek, ha ezt a sorrendet a közösségi érdek — és nem az egyéni — határozza meg ... r E s folyik a vetélkedés, a városok, a települések «Ki mit tud«-ja. Ebben az évben jártam Vácon, Sa^ó- tarjánban, Szekszárdon, Tatabányán, Szolnokon, Nyíregyházán, Kecskeméten és Zalaegerszegen. Nem a »szomszéd rétje mindig zöldebb« fölfogás vezérelt, de megvallom, irigykedtem néha. Azt vizsgáltam: ki miből, menynyiből — és mit tud produkálni. Az a meggyőződésem, nem árt időnként megtekinteni «a szomszéd rétjét«. Az, hogy egyik város «elhúz« a másik mellett, nem mindig a pénzen áll. Inkább azon, hogy miként gazdálkodunk. A pénzzel és a lakosság «beavatásával«. Mitől az enyém? Attól, hogy beavatnak gondjaiba; gondolataimra számot tartanak, s attól, hogy tehetek érte; az országért, a megyéért, a városért, a faluért is. Hiszen az enyém. Jávori Béla lehetőség. Ezzel középen szel- ■ ték volna ketté az alakuló csehszlovák hadsereg vonalait; a keleten elvágott csapatokat visszavonulásra késztették volna és megnőtt volna az út a Vág völgyén Pozsony felé. A másik — megfontolandó — lehetőség a kassai irány volt. Itt a gyengébb ellenséges erők és a Tanácsköztár- • saságot támogató lakosság! mellett egyéb előnyök is fenn- : állni látszottak: az orosz— I ukrán Vörös Hadsereggel való ) Összeköttetés létrejöttének lehetősége, valamint az ofíen- zíva sikere esetén az átcsoportosítás előkészítése Csap környékén a Tiszántúl felszabadítására. A hadvezetés az utóbbi mellett döntött. Május 21-óna VöVös Hadsereg heves harcok után bevonult Miskolcra. A hadművelet sikerét megköny- nyítette( a várostól északra fekvő területek magyar és szlovák dolgozóinak felkelése, amely, a cseh ellentámadás visszaverésében is hadseregünk segítségére volt. Az északi iparvidék biztosításával a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege kedvező kiindulási és utánpótlási bázishoz jutott. A május 30-án meginduló északi hadjárat sikere ezen a bázison már nem múlt. | Csak hittel, meggyőződéssel... A propagandista vallomása
