Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-06 / 104. szám

I

V

alahol Budapest határa felé szálltam le arról a teherautóról, amely Szegedről hozott Az elfordult valamerre, én meg gyalogosan jöttem tovább. A városba, szüléimhez, lánytestvéremhez, — háború után.

Sütött a nap, ragyogó, szép idő volt De mégis szorongást éreztem a torkomban. Mert odébb égnek meredő romfalakat pillantottam meg, s egy szabadba nyíló szobát, melynek egyik felében még ott állt a bútorzat, az ágy, az éjjeliszekrény, egy üres virágváza: de a szoba másik fele eltűnt és összevegyült lent a romok közt más bútorokkal, más Virágvázákkal. S akkor nyilait belém a gondolat, vajon kit találok odahaza, találok-e egyáltalán valakit, találok-e házat. Van-e asztal, ahová letehetem maid azt a nagy kerek cipót és hosszú szál kolbászt, amit a táskámban hoztam, mert Szegedre az a hír érkezett, hogy Budapest felszabadult, de nincs mit enni. Pedig úgy örültem már, hogy meglátom őket és letehetek valamit az asztalra, és majd nézem, hogyan lakmároznak. Habár nem voltak soha nagy ét- kűek. Anyám kicsi, sovány, mint egy madárka, szép, csodálkozó szemével, ahogy gyakran rábámult a világra. Bs apám is sovány volt mindig. Sohasem ettünk túl sokat, és én is sovány voltam. Azt halottam otthon, hogy a sok evés nem egészséges. És mi nagyon egészségesen éltünk.

De fiatal voltam és jó erőben. Szeged minden pusztulás nélkül szabadult fel és volt mit enni. A Délma- gyarország munkatársa lettem, ez volt a felszabadult ország első napilapja. Én voltam, úgy emlékszem, a legfiatalabb ott. És már nem szakadt ruhában, lyukas cipőben lépegettem Budapest felé az úton. Igazából el 6em tudtam képzelni, hogy nem találom otthon őket a földszintes lakásban. S mert magam is megéheztem, elővettem egy magam készítette szendvicset, két kenyér közt kolhászt És enni kezdtem.

Arrafelé földszintes házak

álltak. Azok is rongáítan, sebesülten, meg vakított abiaK- szemekkeL De mégis áiriait. t> akkor az egyik kerítés előtt észreveszek egy kisfiút, foltozott, szürkülő ingóén. Ahogy száj látva néz rám. Uiyan nagy szemeket mereszt, sötét szeme volt, hogy majd lenyel. A szendvicsemet nézte, a számat, de nem szolt. Csak nézett, és ez még borzasztóbb volt r

E

n is átéltem a szörnyűségeket. de ez valahogy más volt Kz msei, csöndes út a csöndes házzal, ezzel a néma gyerekkel. Valami fojtogatni kezdte a torkomat, mintha

s.rni akarnék. Pedig nem akartam, mondtam már, hogy sokat átéltem én is, fiatal voltam és elég erős.

Ebben a helyzetben azonban mégis aféle tehetelen gyereknek érteztem magam.

A néma jelenetekre még talán érzékenyebb vagyok, mint a hangosakra. Ez természet dolga. Szinte rákiáltottam:

— Mit nézel úgy?

Nyelt egyet s ő is kérdéssel válaszolt: ___ ■

— Mit eszik?

Pedig jól látta, hogy kenyeret eszem, s a kenyér között kolbászt Hiszen majd elnyelt a szemével. Es mégis ezt kérdi!

Annyira érzékeny vagyok '

ilyesmire, hogy rá kellett 1 förmednem.

— Nem eszem semmit Te - eszel! — és a kezébe nyomtam a kövér szendvicsemet, a két karéj puha kenyeret a kolbászkarikákkal.

Ó hozzá sem nyúlt, csak berohant vele az udvarba. Mintegy varázslatra kinyílt a konyhaajtó. Három másik maszatos gyerek rohant "elő, két kisfiú és egy kislány, és amikor meglátták testvérük kezében ezt a csodálatos étket, visítva rárontottak és tépni kezdték egymás kezéből.

Egy asszony is kiszaladt erre a konyhából, nyilván az anyjuk, és én is utánuk eredtem az udvarba. Nehezen

szétválasztottuk őket. Az asz- szony bizony rájuk is csap- dosott, de fel sem vették.

Wem aaégyetóSMt magatokat! — kiabálta — Hát így kell bánni az ennivalóval? — És maga is nyeldekelve nézte a sárga kenyérbelet és a piros karikákat Pedig az már meghengergett a földön.

A kiabálásával jobban megfélemlítette őket, mint a csontos kezével. S akkor lefújta a kenyérről a homokot megpróbálta összerakni a darabokat, s azt mondta csendben:

— Majd elosztom nektek. De kell a nagyapátoknak is.

És felém fordulva:

— Beteg öregember. Már el sem tudja hagyni az ágyat. Menjünk be a konyhába!

Örvös Lajos

Kenyeret viszek haza

Beléptünk. Nem szólt egyikünk sem. Fogott egy kést és öt felé szabdalta a szendvicset az asztalon. Maga magát kifelejtette, de így sem jutott sok egynek-egy- nek. Ügy két-két harapás.

— Hagyja maki — mondtam — Nem eszem meg a magukét

És elővettem táskámból a kenyér meg a kolbász másik felét Falatizni kezdtem én is. ű közben a tányérra tett egy jó szelet kenyeret meg egy darab kolbászt és ragyogó arccal beszaladt vele a szobába. Az apjához.

Aztán kijött, és akkor biztattam öt is, hogy egyen. Ö is nekilátott.

S ami megmaradt az elemózsiából, már nem csomagoltam el. Nem bírtam. Mert azok a gyerekek bármennyit is ettek, még mindig az asztalon heverő kenyeret meg a kolbászt nézték. Szótlanul. Mint akiknek semmi sem elég.

— Hogyan köszönjem meg magának? — kérdezte szinte kétségbeesetten tőlem az asszony, amikor felálltam.

— Sehogy — feleltem. — A sórs hozta így.

— Köszönjetek! — kiabálta.

S akkor a gyerekek, kórusban:

— Kézi tcsókolom!

Kijöttek utánam mind a kapuig, de már nem beszéltünk. Megindultam az úton. Egyszer még visszanéztem. Ott álltak némán, anyjukba kapaszkodva. És néztek utáCantata Profana. Vasas Károly szobra.

(A művész bucJapcsLi macsamoicbeii kiállításának anyagából,)

nam.

Mentem,' mentem,' most már én is jóllaktam, és úgy déltájban érkeztem a házunk elé.

Primo Levi*

Barcs János

Farkasverem

Pajtánk előtt állok, felhőt

nézve,

öcsémet várom csöndes

beszédre.

Gondredős arca barázdált láva, —

kétkedő szemmel néz a világba.

Öszes borostája kusza

permet

Felém fordul — én

bciercmegek.

Egy pontra tekint, mintha

. keresne

kis fényt a roskadt pajta

keretbe.

Mennyi tüzet raboltak az évek,

hét-lakatolt nyár csontjába égett!

Érzem, mondani akar

valamit..

Aztán legyint. Nincs már benne hit?I

Szorong bennünk megannyi fenntartás, jégostor súlyú e találkozás.

Zsákutca sorsunk mély

farkasverem: halkan szól: — Koccintsál velem! — S fölöttünk átnézve, mint két csavargón, anyánk lép ki a vén

konyhaajtón.

Somogyi hafáSa

S akkor eszembe jutott, hogy vaui még nálam épp elég kenyér meg kolbász és kinyitottam a táskámat. Elkértem a kést az asszonytól és levágtam a jó felét. Aztán a kolbásznak is.

Az asszony elkezdett szipogni.

— Teremtóm, hogy köszönjük meg magának? Egy kis borral, ha megkínálhatnám legalább... de nincs idehaza.

— Ha egy jó pohár vizet adna, az most jobban esne — mosolyogtam el magam.

Rohant a szekrényhez, kivett egy tiszta poharat, de azért még újra lemosta a csapnál, fényesre törölte és úgy eresztette belé a vizet. A szegényes lakásban ez volt most a legtündöklőbb tárgy, ahogy csillogott-ragyo- gott és hullámzott benne a tiszta víz.

— Inna még eggyel?

— Innék.

Akkor újra teletöltötte. és úgy nyújtotta át nekem, mint legbecsesebb kincsét. De ettől a friss víztől már én is megéheztem.

— Eszek én is egy keveset — jegyeztem meg.

— Tessék! — kapta föl a megmaradt darabot az asztalról, amit meghagytak a gyerekek. Sovány arcocská- kájuk olyan volt vékony testükön, ahogy tömték magukat, mint egy léggömb a cérnaszálon. De most is azt a kenyeret nézték, amit anyjuk a levegőbe emelt, nézték némán, le sem vették róla a szemüket

Az ablakok helyén deszka, az üveg kitört Egyszerre ugrottam fel a nagy lépcsőn, és már szaladtam is a földszintes lakás ajtaja felé. De a konyhaablakon zörögtem be. mert zajt haVlok bentről. Vajon ki jön ki?

A lánytestvérem.

— Jaj, Lajos! — kiáltja.

És beszalad. Én meg lép kedek utána. Be a konyhá- baN Anyám rámborul, el sem enged. Apám barnán és na- gvon-nagyon soványan egy kis széken ül és a lábát mossa. Nemrég hozták haza a kórházból. Megcsókoljuk egymást és mosolyog rám. Beesett arcáról annyit olvasok ki, hogy nem is kérdezek hamarjában semmit Mossa, mossa a lábát és szüntelenül mosolyog rám.

E

gy egész világ fér bele abba a széles mosolyába, minden szörnyűségével és minden boldogságával.

— Mit cipelsz, fiam, ebben a nehéz táskában? — kérdi egyszerre csak anyám. Elnevetem magamat — A pizsamámat a szappant meg a fogkefét. Üres | jóformán a táskám. Hoztam pedig egy szép nagy cipót meg egy hosszú szál kolbászt nektek, de Pest határában odaadtam egy családnak. Egy csomó éhes gyerekük van.

Néztek rám ragyogó arccal. Hittek is, meg nem is. Hiszen ismertek. Tudták, hogy nagyon jó szívem van, de azt is. hogy nagy a képzelőerőm is. Meg kicsit olyan tehetetlen vagyok. Én biztosan hoztam is volna, de talán nekem sem volt.

Anyám főzött malátakávé és én is kaptam egy csészével.

Január 25. Somogyira került a sor. ötvenes éveiben járó magyar vegyészmérnök volt, sovány, magas és hallgatag. Tífuszból és skarlátból lábadozott, de váratlanul' valami új betegséget kapott. Magas láz gyötörte. Talán már öt napja egy szót sem szólt, aznap kinyitotta a száját, és határozott hangon azt mondta:

— Van egy adag kenyér a zsákom alján. Osszátok el hárman, én többé már nem eszem.

Nem tudtunk semmit szólni, de egyelőre nem nyúltunk a kenyérhez. A fél arca föl volt puffadva. Amíg eszméleténél volt, szigorú csendbe zárkózott.

Este és egész éjszaka és két napon át a csend azonban« 'már szakadatlan önkívületben oldódott föl. Az utolsó végeérhetetlen, ernyedt és kényszerű álmot követően minden lélegzetvételével azt morogta: »-jólvan«,

Primo Levi olasz író Se questo é un uomo (Ha ez egy ember) című regényében saját élményeit írta meg, 1.943-tól az auschwitzi koncentrációs tábor rabja volt a felszabadulásig. Regénye á háború és a deportálás abszurditásainak. az emberi lélek próbájának hiteles dokumentuma. Az alábbi részlet a felszabadítás előtti napokban játszódik, s egy magyar vegyészmérnök haláláról szól — retorika nélkül, döbbenetes erővel. Ezzel a kis részlettel a győzelem napjára emlékezünk.

szabályosan és egyhangúan, mint egy gép; »jólvan«, bordái nyomorúságos rácsozatának minden süllyedésére, ezerszer, hogy már-már kedve lett volna az embernek megrázni, beléfojtani a szót, vagy hogy mást . mondjon legalább.

Akkor értettem meg igazán, hogy milyen nagy munka az embernek meghalni.

Kint még mély csend. A hollók száma egyre nőtt, és mindenki tudta, hogy miért. Hosszú szünetekkel válaszoltak csak az ágyúk egymásnak.

Fölváltva ismételgettük, hogy az oroszok hamarosan, egy-kettőre meg fognak érkezni, mindenki kinyilatkozta, mindenki bizonygatta, de senki sem tudta igazán elhinni. Mert a lágerekben az ember elveszíti a reményt, és az értelembe vetett hitét is. A lágerben gondolkodni haszontalan. mert az események többnyire kiszámíthatatlanok: és veszedelmes is. mert ébren tartja az érzékenységet, amely a fájdalom forrása, s amelyet valamilyen bölcs törvény eltomoít. amikor a szenvedés átlép egy bizonyos határt.

Az örömhöz, a félelemhez, a fátdalomhoz hasonlóan a várakozás érzése is eltompul. Elérkezett január 25-e, a maradék nyolcnapi kapcsolat ezzel a kegyetlen élettel, amely mégiscsak élet volt, legtöbben közülünk mégis túl üresek voltak még a várakozáshoz is.

Este a kályha körül Charles. Arthur és én ismét úgy éreztük, hogy újra emberré válunk. Mindenről tudtunk beszélgetni. Föllelkesített Charles elbeszélése, hogyan telnek a vasárnapok Proven- chéresben, és Charles majdnem sírt, mikor én meséltem neki a fegyverszünetről Olaszországban, a pártizán- háború zaklatott és kétségbeesett kezdeteiről, arról, az emberről, aki. elárult minket, és foglyul ejtésünkről a! begyekben.

A sötétben, mögöttünk és

fölöttünk, a nyolc beteg fülelt, egy hangot sem akartak elveszíteni, még azok sem, akik nem értettek franciéul. Csak Somogyi készült odaadni magát végérvényesén a halálnak. '

Január 26 Feküdtünk a halál árnyékvilágában. A civilizáció utolsó nyoma Is lekopott rólunk, kívül és belül. Az elállatiasodás elkezdődött a győzedelmes németek. s beteljesedett a szétvert németek műveként.

Ember az, aki meghal, ember, aki teszi vagy elszenvedi az igazságtalanságot; de pem ember az, aki elvesztve minden mértéktartást, megosztja ágyát egy holttesttel. Aki szomszédja haláltusáiénak végét várja, hogy szerezzen egy negyed kenyeret — mégha bűntelen is —, távolabb van az embereszménytől, mint a legműveletlenebb pigmeus és a legkegyetlenebb szadista.

A létünk egy része annak a lelkében van, aki befogad minket: íme, ezért nem emberi annak az élettapasztalata, aki olyan napokat élt, amelyben az ember csak tárgy volt az ember szemében.

Mi hárman nagyrészt megmenekültünk ettől, és hálával tartoztunk kölcsönösen egymásnak; ezért a barátsá- I gom Charlesszal kiállta az idők próbáját.

De ezer méternyire felettünk, a szürke felhők hasa- dékaiban légi párbajok iszonyú csodái zajlottak. Fölöttünk, csupasz, védtelen, magalehetetlenek fölött, a ml időnk emberei keresték a kölcsönös halált a legrafináltabb eszközökkel. Ujjuk egy mozdulatával képesek voltak az egész tábor pusztulását előidézni, elpusztítani emberek ezreit; amíg a mi összes erőnk és akaratunk nem lett volna elég egy perccel meghosszabbítani közülünk egynek az életét.

Az égi zene megszűnt éjszaka. és a szoba újból Somogyi monológiával lett tele.

A koromsötétben éberség hasított hirtelen belém. »L’ paüv’vieux« — a szegény öreg —■ elhallgatott: bevégezte, Az élet utolsó rándulása a priccsről a földre vetette: hallottam térdének,

vállának, fejének koppanását.

— »La mórt 1’ a chassé de son lit« — a halál kiűzte az ágyból — állapította meg Arthur.

Nem tudtuk kivmn.i ot éjszaka. Nem; maradt más hátra, mint újra elaludnunk.

Fordította: Angyal Janó«

Háború. Refefc tWwSy rajba,'