Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-06 / 104. szám
A gazdasági szabályozó rendszer továbbfejlődése A jelenleg érvényes gazda- Sügiranyitasi rendszer bevezetésekor sokan úgy gondpltak, hogy a szabályozok az irányítás állandó elemei, amelyek a rövidebb időszakra szóló tervektől viszonylag függetlenül érvényesülhetnek. Szabályozó rendszerünk alapvető elképzelései 1968 óta helyesnek bizonyultak, amint azt az utóbbi tíz év eredményei szemléletesen bizonyítják. Mégis a meglevő rendszert tovább kell tökéletesíteni. Ü.i szabályozók kidolgozásának szükségessége vagy a régi változtatásának igénye akkor merül föl, ha a gazdálkodás külső és beiső feltételrendszere lényegesen átalakul. A mostani árrendszer például nem orientálja a gazdasági Hatékonyság alapján a termelőket, a szabályozó rendszer a nyereségérdekeltség alapján rém differenciálja következetesen a gazdálkodó szervezeteket, s emiatt nem alakultak ki azok a felté'elek, amelyek megfelelően ösztönözték volna a hatékony munkára, a gazdaságos termékszerkezet kialakulására. A bér- és keresetszabályozás egyensúlyban tartotta a lakosság vásárlóerejét és a béreket, de nem váltotta ki a munkaerővel való ésszerű gazdálkodás szükségességének felismerését, és elmaradt a keresetek teljesítménytől függő differenciálása is. A beruházások kivitelezésének problémáit ott mindenki ismeri. Szabályozó rendszerünket. túl sok, egy-egy ágazat, főhatóság, vállalat »testére szabott« részlet is terheli. Gazdasági életünkben még ma is felismerhető, hogy egy- egy vállalat vagy az ágazat képviseletében a főhatóság szívós utóvédharcot folytat a gazdálkodás körülményeinek megváltozása ellen, bizakodva, hogy az egyedi elbírálás elnyerésével változatlanul megtarthatók lesznek számára azok a kedvező pozíciók, amelyek nem gazdálkodási tevékenységének eredményességéből fakadnak. Ez a magatartás és szemlélet a gazdálkodó egység rugalmasságának elvesztéséhez, merevséghez, fejlődésképtelenséghez vezet, miközben a terhek a költségvetésre, végsősoron a rugalmasan gazdálkodó szervezetekre hárulnak. Ezért e káros törekvéseket kiküszöbölendő: a gazdasági szabályozó rendszer továbbfejlesztése alapvető szempontjául a normativitásnak kell szolgálni. Vagyis a szabályozó rendszer a gazdálkodó szervezetek működését a lehetőségekhez. képest egységesen befolyásolja. Ezért el kell választani a szabályozást és az egyedi beavatkozást. Az utóbbi csak időleges lehet. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében természetes igény a gazdaságos exportot szolgáló tei-mékszerkezet kialakítása, az indokolatlan import visszaszorítása. Ugyanakkor az exportpiacokkal a közve: lenül exportra szállítók és a külkereskedelmi vállalatok állnak kapcsolatban. Eltekinlve az egymás közötti elszámolási nehézségektől és a vállalatok esetenkénti rugalmatlan magatartásától. a közvetlen világpiaci változásokat ők érzékelik, míg a belföldi továbbfelhasználásra termelők csak a szigorúbb importkorlátozásokat. Épp ezért fontos volna, hogy a belföldi árak összehasonlítási alapjául a tényleges világpiaci árak szolgáljanak, mert az erre épülő kalkulációk és elszámolások alapján várható nemzetközi versenyképességünk javulása. A szabályozó rendszer to- vábfejleszlése véget vet az eddig megszokott gyakorlatnak. Kiemeli a gazdálkodó egységeket a védett közegből, rákényszerítve őket a felgyorsult gazdasági folyamatok mielőbbi sikeres adaptálására, hogy a velük szemben támasztott társadalmi-gazdasági követelményeknek minél magasabb színvonalon tudjanak megfelelni. C. S. L. Javítás — feszültség alatt Olyan technológiát, valamint eszközöket vásárolt külföldről a l)él-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat, amely lehetővé teszi, hogy kis- és középfeszültségű villamos vezetékeken a villanyáram kikapcsolása nélkül is végezhessenek .javításokat. Szigetváron az c célra épített oktatóközpontban hamarosan megkezdik az új szerelési módszer tanítását. Képünkön: szigetelőporccián cseréje olyan vezetéknél, amely nincs kikapcsolva. A munka becsülete Vetik a kukoricát a nagybajom! határban. Mi másról eshet .szó, mint a munka minőségéről. — Ha kikel a kukorica, minden pontatlanság előjön — mondja önérzetesen Potegrácz László traktoros — rajtam nevetnének, ha görbék vagy foghíjasak lennének a sorok. — Rátarti emberek vagyunk — fűzi hozzá a váltótárs, Lakos József. És hogy mennyire egyformán gondolkodnak, harmadik társuk. Gyurka János kiegészíti azzal: — Szándékkal rossz nem kerülhet ki a kezünk alól. Ez a beszélgetés most is visszacseng, ök hárman, meg Simon Imre szerelő. Novaic Lajos és Szabó Károly ága»Különös« volt ez a hét, hiszen pihenőnappal kezdődött, majd ünnep következett, aztán négy munkanappal fejeződött be. Május elsején — a rossz idő ellenére i6 — a vártnál sokkal többen vonultak föl a megyeszékhelyen és a többi városban. A nemzetköziséget nemcsak a feliratok jelezték, hanem a valóság is: Kaposváron felvonulták a külföldi munkások is a hús- kombinátasokkal, a tribünön ott volt a két jugoszláviai veterán, aki 1919—ben vöröskatonaként harcolt a somogyi 44-es vörösdandárban, Bar- rsnn viroviticai együttes lépett föl a majálison.. A másik szép vonása az volt a felvonulásoknak — Budapesttől Kaposvárig —, hogy a rendezés, a táblák, a felvonuló fiúk és lányok vidám, menete utalt a nemzetközi gyermekévre. Az. ünnep utáni napon, még sok szó esett a május elsejei élményekről minden üzemiben, de aztán rpár a napi termelési feladatok határozták meg a hangulatot. A különösen hűvös idő, a fűtési szezon elhúzódása indokolja, hogy két fontos ellátási témát kiemeljünk a hét eseményei közül. Kaposváron a városi tanács vb a tapasztalatok miatt és a távlati fejlesztések igényével tűzte napirendre a város gázellátásának helyzetét, a Kögáz igazgatójának előterjesztése alapján. Több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött a földgázszolgáltatás Kaposvárom, s most már több mint 9400 fogyasztó. évente hatszázzal— nvolcszázzad több a szolgáltatásban részesülő íaVá-sok száma. A város iparosítása és a I lakásépítések miatt megnőtt ' fogyasztás indokolta, hogy decemberben a megyeszékhelyet bekapcsolták az országos hálózatba. A leghidegebb januári napokban már a 230 ezer köbmétert is elérte a fogyasztás, s a csombándii gázmező nem tudta volna folyamatosan és biztonságosan szolgáltatni ezt a mennyiséget. Az országos gázvezetékre való csatlakozás nélkül tehát nein lett volna nyugodt telünk. A távlatokról azért esett nagyon sok sző, mert egyre nagyobb gondot okoz a gyorsabb ütemű fejlesztés. A Dél- viép, a városgazdálkodási vállalat segít, az építési teljesítőképesség mégis korlátozott. A tanács szeretné, ha évről évre többen használnák a földgázt, a végrehajtó bizottság ülésén az is szóba került, hogy Kaposvár cseri, donneri, toponári városrészében is meg kell vizsgálni a gázszolgáltatás megkezdésének lehetőségeit a VI. ötéves terv idejére. Ez is indokolja, hogy minden lehetőséget egyeztet a tanács a hálózatépítő teljesítőképesség növelése érdekében. Az ésszerűséget és a takarékosságot szolgálja, hogy megpróbálják az útépítéseket és a gázvezeték lefektetését is összehangolni a városiban. Csaknem huszonhárom és félezer kaposvári használ propán-bután gázt. Noha a Volán-buszok kiviszik a város peremére a gázt, a vb fontosnak tartja az úgynevezett mini cseretelepek kialakítását a következő ötéves terv időszakában. A sok jefaée és panasz indokolta, hogy a városi pártbizottság gazdaságpolitikai munkabizottsága megvitassa a tüzelőanyag-ellátást és -szállítást. A megyeszékhely érdeke azt kívánja, hogy a Déldunántúli Tüzép Vállalat, a Volán 13. sz. Vállalata sokkal jobban vegye figyelembe a lakosság jogos igényét az ellátás javításában, a tüzelő időben való szállításában. A fogyasztók jobb tájékoztatása különösen fontos. Megállapodtak például abban, hogy tüzeléstechnikai bemutatót tartanak a nyáron a karán tulajdonosoknak. Ezen az eddig kevésbé ismert szénfajták előnyei t ismertetik meg velük. A két vállalat képviselői a közeljövőben megtárgyalják, hogyan változtathatnak a jelenlegi helyzeten. Erre szükség van, hiszen a Volán csak akkor gyorsítja meg a szállítást, ha a tüzép is igazodik hozzájuk. A városi gazdaságpolitikai munkabizottság egyetértett azzal a javaslattal, hogy a megye támogassa a Volán szolgáltatásfejlesztési pályázatát. Somogy képviselői két országgyűlés között is rendszeresen részt vesznek a megye közéletében, egyikük pártnapon előadó, a másik tanácsülésen ad tájékoztatást országos adatok birtokában, mások a parlamenti bizottságokban mondjak eL észrevételeiket, tapasztalataikat. A megyei képviselőcsoport szombati ülésén is szó esett erről, mégpedig úgy: jó, ha a választó- polgárok is minél többet ismernek ebből, a tevékenységből. Lajos Géza zatvezető éjjel-nappali műszakban tíz nap alatt elvetették ezerötszáz hektáron a kukoricát. Fontosak az ilyen — Lakos József szavaival élve — rátarti emberek. Bízom abban is, hogy ez a hasznos magatartásforma sokunkban megvan. Csakhogy emberi tulajdonság az a hajlam is, hogy »fogd meg a munka könnyebbik végét«. És ahol elnézőek vagyunk, ahol a környezet a többiek »példája« erre buzdít, vagy pedig állandó szervezetlenség, anyaghiány, kapkodás jellemzi a munkavégzést, ott bizony háttérbe 6zorul a rá- tartiság. Az előbb említett »kukoricás brigád« vezetőjének. Tolnai Sándornak a szavai összecsengenek Gyurka Jánoséval: »Vagy jó munkát fogadok el, vagy semmit.« Ügy vélem az egymásrautaltság mellett a vezetői következetesség, a szigor az, ami közvetve, de nagyon határozottan ösztönöz a minőségi munkára, tulajdon- ságáink közül erősíti bennünk ezt a jóértelmű rátartiságot. A szabó ha varr, nyomban látja munkája eredményét, az esztergályos hasonlóképpen, a mezőgazdaságban azonban ez mindig később jelentkezik. Ezért van különös jelentősége a »szándékkal rossz nem kerülhet ki a kezünk alól« szellemben elvégzett feladatnak. Ez adja meg a munka becsületét. V. J. Túl sok és túl kevés A tapasztalat súlyáról és a i friss diploma értékéről beszélgettem idősebb és fiatalaob mezőgazdasági szakemberekkel. Azt gondoltam, az előbbiek a tapasztalatok fontosságát hangsúlyozzák majd, az utóbbiak pedig az egyetemen és a főiskolán szerzett friss ismeretek nélkülözhetetlenségét. Nem így történt. Valamennyien egyetértettek ugyanis abban, hogy az egyetemről kikerülő agrármérnök nem kész szakember; erre a fiatalok keserű kudarcok nyomán döbbentek rá. A beszélgetések résztvevői nem vitatták, hogy az elméleti tudás és tapasztalat csak egymást kiegészítve hozhat eredményt, véleményükből ugyanis kitűnt, hogy ez az igazság bonyolult ellentmondásokat is takar. — Az egyetemen a fiatal agrármérnök rengeteg ismeretet, szerez. Ez túl sok és túl kevés á gyakorlathoz. Voltaképpen a gazdálkodás összes nagy kérdését ismeri, csak épp azokat a »kis dolgokat« nem, amikre a hétköznapi munka épül — vélte Lempcl János, akinek a diplomájára 15 éve ütöttek pecsétet. — Mik ezek a “hétköznapi tudnivalók«? Bagyin Pál mezőgazdasági gépészmérnök ötéves tapasztalatából hozott példákat. — Logikusnak látszik, hogy kombájnalkatrészt júniusban kell vásárolni. »Minek is tárolnánk hónapokig, ha úgyis csak az aratásnál lesz rá szükség?« Ezzel szemben »februárban még van esély, de júniusban már alig.« Ha véletlenül mégis megkapnám júniusban, akkor nem tudnám kifizetni, tudniillik a tsz az aratás előtti időszakban a »legszegényebb«. Ezernyi hasonló »rafinériából« áll össze az eredményes műszaki tevékenység. — Mindenre az egyetem sem taníthat meg — tartotta a beszélgetés legidősebb, résztvevője, Kése József növény- termesztő, akinek az idei a harmincadik vetése... — Ahhoz, hogy egy agronómus boldogulhasson, ismernie kell az embereket, akiket irányít, és a földet, amelyen termel. Az előbbiekhez kevés a bemutatkozás, az utóbbihoz pedig nem elég a táblák »fő jellemzőinek« ismerete. A talaj laboratóriumi vizsgálat sok mindent elárul, csak azt nem, hogy például egy sajátos időjárási helyzetben egy növény hogyan reagál azon a földdarabon. — Szavaiból az derül ki. hogy a sokéves tapasztalat többet ér a friss elméleti tu- ... — Ez csak akkor igaz, ha az ember igyekszik lépést tartani szakterületének legfrissebb kutatásaival, módszereivel. »Utántöltés« nélkül a tapasztalat értéke is csökken. — Megdöbbentem, amikor az egyetemről kikerülve azt tapasztaltam, hogy a tanulNegyvenezer kutató munkáját mutatja A Szovjetunió nagy kiterjedésű országrészének, Szibériának ezernyi arcát villantja föl a KGM Technika Házának kiállítótermében hétfőn megnyíló — s egy hónapig látható — tárlat A 800 négyzetméteren épülő kiállítás igazgatója Valerij Nyekurjascsev, a műszaki tudományok kandidátusa, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája novoszibirszki tagozatának tudományos titkára a bemutató céljáról elmondta: a szovjet, valamint a Magyar Tudományos Akadémia és az MSZBT rendezte budapesti kiállítás mintegy 40 ezer szovjet kutató eredményéről ad számot. — Évente 2000 szakember érkezik a szocialista országokból a szibériai társintézetekbe : a KGST-tagorezágokban dolgozó szakemberekkel jelenleg is 145 bonyolult feladat közös megoldásán dolgozunk. Sokoldalú kapcsolat alakult ki a szibériai tudósok és a magyar kollegáik között is; napjainkban hét szovjet intézet működik együtt az MTA kilenc intézményével. Tíz közös kutatási témán dolgozunk, együtt keressük a számítás- technika alkalmazásának nagy lehetőségeit a fizikai kutatásokban. Minderről a kiállítás képei is áttekintést adnak. Tizenkét szovjet tudományos munkatárs vállalja napról napra a tárlatvezetést. Szükség lesz e magasan képzett gárdára, hiszen néhány bemutatott tárgy mellett bizonyára hosszabban időznek majd az érdeklődők. Kiállítanak például robbantással összehegesztett fémtárgyakat — az eljárás kimunkálása szibériai kutatók nevéhez fűződik. A hagyományos módszerrel összeforraszt- hatatlan fémek robbantásos hegesztését képsoron is szemléltetik. taknak jó, ha tíz százalékát tudom alkalmazni — emlékezett Bagyin i-al. — Találó a hasonlat, mely szerint a végző szakember »melegházi palánta«, amelyet kiültetnek a szahad ég alá. Az iskolák is érzik a »hőmérsékietkülöabsé- get«; ezt hivatott csökkenteni az üzemi gyakorlat. Csakhogy az a néhány hét — még ha jó tanítómesterre talál is . a fiatal — csak a rácsodálko- záshoz elég. Munkába állva kezdődik az igazi vizsga: rátermettségből, szakmaszeretetből. Talán a legnehezebb »tárgy« a kudarcok, meg a nehéz körülmények elviselése. Ezeken a »szűrőkön« sokan kihullanak. Aki öt évig megmaradt. a pályám, az mar gyökeret ver. Lernpel János nemrég vett részt a 15 éves találkozón, ahol megtudta, hogy a vele együtt végzett »mezőgazdából« ma 11-en vannak a pályán. — És a többiek? — Legtöbben a mezőgazdasággal »határos« területen dolgoznak. Laboratóriumokban, szakigazgatási szervek irodáiban. A vörösddplotná- sok rendszerint az egyetemen maradnak és oktatják a holnap szakembereit... Az utóbbiak nyilván kitűnő kutatók és elméleti szakemberek lesznek, csak épp arról nem tudnak semmit mondani a hallgatóknak, hogy mi várja őket az életben. Nagy József tsz-elnök Keszthelyre jár továbbképzésre. — 1977-ben adták ki a könyvet, amelyből tanulunk, azaz két évvel ezelőtt, de ma már jórészt túlhaladott tapasztalatokat és kutatási eredményeket ismerhetünk meg belőle ... — Az eddigiekből talán úgy látszik, hogy a gazdaságba kerülő fiatalok alig kapnak az egyetemen vagy főiskolán hasznosítható útra valót De ez nem így van — vette át a szót a legfiatalabb, jóformán frissdiplomás gépész, Gulyás László. Az iskola sokat segít, ha megtanít arra: hol nézhetünk utána annak, amit nem tudunk. Az sem egészen igaz, hogy a fiatal szakembernek semmiféle előnye sincs az időssel szemben: vitathatatlan előny, hogy a fiatal fogékonyabb az újra. A rutin nem feltétlenül előny. Ha mechanikussá teszi a gondolkodást, ha az ember csak azokat a megoldásokat képes elfogadni, amelyek beleillenek felgyülemlett tapasztalatainak sorába, akkor éppen nem az. Ezzel együtt tény, hogy — minden próbálkozás és kísérlet ellenére — az iskola távolt van a gyakorlattól. — Hogyan lehetne csökkenteni »az üvegházi« és a külső hőmérséklet közti különbséget? — Ha ez olyan könnyű lenne, már rég megcsinálták volna. Sokat segítene, ha az egyetemeken gyakorló szakemberek is tartanának előadásokat a gazdálkodás hétköznapjairól — így Bagyin Pál. A fiatalember úgy érezte; ismereteinek egy tizedét tudja csak hasznosítani. Talán túlzott. Nem az egyetem vagy épp a tankönyvíró hibája, ha a gyakorlatban nem úgy zajlanak a dolgok, ahogy az »a nagy könyvben« (egyébként talán helyesen) meg van írva. Azt sem várhatja senki. hogy a szakma apró rafinériáiból legyen kollokvium. Azt viszont igen, hogy az ismeretek özönében több legyen a hasznosítható, »élet- szagú« tudnivaló, hogy a kikerülő fiatal ne érezze úgy, hogy félrevezették, hogy választott hivatása egészen más, mint aminek a diploma átvételekor gondolta. A szellemi tőkebefektetés hatékonyságát rontja, megtérülését lassítja, ha az egyetem adta ismeretanyag túl sok és túl kevés a gyakorlathoz. Bíró Ferenc Somogyi Néplap ■ ef ■ I
