Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-31 / 125. szám
Olcsó és nélkülözhetetlen Fejlesztés szakképzéssel Valahogy úgy szól az elmélet, hogy a tudományos-tecn- nikal haladás eredményeiként szükségszerűen változik az ipari munka tartalma es jellege. A fizikai munka egyre több általános elméleti és technikai ismeretet követel, s a szellemi munka mind közivetlenebbül hat a termelésre. Nyilván azért, mert a munkások egyre nagyobb szakképzettséget követelő gépek és berendezések mellett dolgoznak. Szakképzett segédmunkások Mondom: így szól az elmélet ... A Központi Statisztikai Hivatal egyik vizsgálata szerint viszont a minisztériumi iparban dolgozó fizikai munkások fele gyakorlatilag kézi munkát végez. Ez így talán nem is lenne túl rossz arány (végtére is: Magyarország mostanság lép be a gépesített nagyipari termelés korszakába). Csakhogy: a gépek és berendezések mellett doleazok további 46 százalékánál, a a kézi munka dominál, vagyis mindennapi munkavégzésben a valójában gépesített munkáit végzők aránya a harminc százalékot sem „éri el. Az automatizált munkát végzők aránya pedig szánté elenyésző: mindössze négy százalék. Ennek megfelelően: szakképzett munkásak gyakran dolgoznak olyan munkakörben, ahol a ténylegesen végzett tevékenység legföljebb csak a betanítást igényeimé, de sok esetben a legegyszerűbb segédmunkával is megoldható. Nézzünk szét most tágabb körben: a legfejlettebb ipari államok gyakorlata cáfolni iálszine azoitat a kaiöníeie — mellesleg náluruc is elterjedt jövőkutatói becsléseket és elméleti modelleket, amelyek szerint karunk technikája egyre több magasan képzett, kvalifikált szakmunkást, és egyre kevesebb képzetlen betanított, illetve segédmunkást követel. Például az Egyesült Államokban — a valóban rohamos műszaki fejlődés mellett — évtizedek óta nagyon lassan emelkedik a szakmunkások aránya. Csökken ugyan a segédmunkások száma, de csak azért, mert ők jelentik a betanított munkások növekvő táborának forrását. Valóságos dilemma S ha mindehhez még hozzávesszük az ipari termelés lehetséges automatizálásáról szóló jóslatokat, amikor — úgymond — csak gombokat kell nyomogatni és kapcsolókat kapcsolgatni, minden különösebb szakképzettség nélkül, csupán egyszeri és egyszerű betanítás alapién, akkor könnyen zavarba jöhetünk ... Ilyen körülmények között ugyan mi a jövője — és egyáltalán van-e értelme — a szak- képzettség növelésének, illetve a szakképzettséget megalapozó általános műveltség gyarapításának? A kérdés valóságos dilemmát jelent, s az ebből adódó határozatlanság jelei észre- vehetőek az oktatás — nemcsak az iskolai oktatás, hanem a felnőttképzés — mindennapi gyakorlatában is. Vannak — és nem is kevesen —, akik megkérdőjeleznek minden olyan elméletet, mely a szakmai képzés általánossá teleiét, a mai- I íun lényegesen magasanu színvonalat Kóvetena, monu van, hogy a jövő nem a kva.mtcaii szuámunuvásoiié, hanem in- Káob a betanított munkát végzőké. Nos, hagyjuk a jövőkutatást, hagyjuk a lej.eit íiian íu.dran» gyakorlati tupaszunaiait. Nézzük inikáob a mai magyar valóságot, edsmerve, hogy a nagyipari termei umunaun ak jaiomeg meglehetősen alacsony a szakképzet tségi követelménye, s hogy ez — a munkamegosztás nálunk is tagadhatatlan speciaiizáiödasi folyamatának eredményeként — még jelentéktelenebbé válik. De mit tegyen az a gyár, ahol valóban munkaerőhiánnyal bajlódnak — mert azért ilyen is van!... —, ahol sok a hiányzó (mert például úgynevezett női üzemről van szó, és az alkalmazottak jelentős része a gyermekgondozási segély élvezője), s ahol — mindennek ráadásaként — technológiai változtatásokat kell végrehajtani? Mit tehet? Ezeket a gondokat és feladatokat csak a szakképzéssel, illetve továbbképzéssel oldhatja meg. A meglevő munkásak lehetőség szerinti szakképzésével, illetve továbbképzésével, megtakarítva ezzel az esetleges jelentősebb műszaki rekonstrukciót, vagy éppen a nagyon költséges beruházást. Újra kell tanulni a szakmát Továbbá: számolni kell azzal, hogy a műszaki fejlesztések és rekonstrukciók még jó ideig a jelenlegi technikai minőségen belül történhetnek csak. Az eddig működő gépet nagyobb fordulatszámú, nagyobb termelékenységű, bonyolultabb és gyorsabb berendezés váltja fel, melynek kezeléséhez több és megbízhatóbb tudás kell. Ügy is mondhatnánk: az eddigi gépek kezelőinek újra kell tanulniuk a szakmát. A megoldás: képzés, átképzés, továbbképzés... Aztán: a sokat emlegetett munkaerőhiány enyhítésére elképzelhető lenne, hogy a termelő munkások átvegyék a beállítok és a karbantartók tennivalóinak bizonyos részét — természetesen megfelelő fizetség ellenében —, amihez viszont megint csak több és magasabb színvonalú szaktudás kell. És végül: technikai elmaradottságunk árát is a szakképzettség fejlesztésével kell megfizetnünk. Mert elképzelhető, hogy a legfej letebb technika minimális szakkéozettséggel is működtethető. Különösen a munkaerőbőség körülményei között, amikor m'nden hibát, minden korrekciót, minden apró technikai változatást külön szakemberek javítanak, illetve haitanak végre, s amikor a termelő munkásnak, jószerével, valóban nincs más dolga. mint ama bizonyos gombok nyomogatása ... De — ahogy mondani szokás... — „hol vagyunk még ettől?” Következésképpen: a hazai technika, valamint az általános ipari és műszaki kultúra színvonala miatt nem elegendő a minimális szakképzettség. Tudomásul kell venni, hogy a magyar gazdaságnak jelenleg és még hosszú ideig, nem szűk területekre specializált, hanem minél szélesebb ismeretanyaggal rendelkező, adott esetben univerzálisan is alkalmazható szakemberekre van szüksége. Ez is egyfajta, viszonylag nagyon olcsó, és a gazdaságfejlesztés szempontjából nélkülözhetetlen beruházás. Vértes Csaba Made in KGST Az idén kétszer annyi lesz a ruhagyár tőkés exportja, mint tavaly volt. összesen 3 millió dollár értékű áru elkészítésére kaptak megrendelést. A termelékenység emelését, a minőség javítását új gépek is biztosítják. 1100 darab nadrágot tisztáz naponta a Rimoldi automata. 11 Adler zsebfedőkészítő tíz ember munkáját végzi el. A Macpi vasalőgép szebb formát ad, és a nehéz fizikai munkát is kiküszöböli. A paszpolos zsebek készítéséhez használják a Necchi autó matat. 900 zsebet készít naponta. A Csepel Művek transzformátorgvárában készített fojtó tekercseket a KGST több országába exportálják. A KGST megalakításának alapja s egyben fő célja az volt, hogy meggyorsítsa a tagországok gazdasági és műszaki fejlődését a kölcsönös kereskedelmi forgalom növelése, valamint a gazdasági és műszakitudományos együttműködés segítségével. A gazdasági fejlettség növekedése, elsősorban az ipar fejlődése az idők során egyre inkább az eevüttmükö- dés magasabb szintű formáját igényelte. A termelési szakosodás és a kooperáció — az együttműködés fejletebb formái — ma már alapvető szerepet játszanak a KGST országok egymás közötti kapcsolataiban. Az idei tavaszi BNV — hagyományos formáját megtartotta — jelentős részben a KGST kiállításává változott. Mottója — 30 éves a KGST — is azt a fokozott törekvést fejezi ki, hogy az idei kiállításon az eddigieknél is nagyobb súlyt kapjon ama termékek bemutatása, amelyeket több szocialista ország közösen fej- 1 lesztett ki vagy gyártott, egyszóval melyek a KGST-n belül megvalósuló együttműködés jól látható bizonyítékai. Az együttműködésben igen fontos szerepet kap az egyik legkorszerűbb iparág, a számítástechnika. 1968-ban hat szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország. Magyarország, NDK, Szovjetunió — kormányai aláírták az egységes számítógéprendszer létrehozásáról szóló egyezményt. Ennek első, látványos eredménye éppen nemzetközi vásárhoz kötődik — a plovdivi kiállításon mutatták be először a tagországok által gyártott számítástechnikai berendezéseket összekapcsolva. Mindez még az ESZR hőskorát jelzi — ma már ezekben az országokban 40 ezer kutató és fejlesztő dolgozik. A számítástechnikában megvalósult együttműködés leglátványosabb bizonyítékát az — idén először önálló •kiállítással szereplő — Ukrán Köztársaság standján láthatjuk. A CM vezérlésű számoló komplexum ugyanis bolgár, magyar, német, lengyel, szovjet szakemberek, tudósok közös szellemi erőfeszítéseit mutatja. A kutatásokhoz, kísérletekhez kapcsolódó bonyolult számítások, a technológia és a gyártás automatizálására használatos berendezés központi, egységét a kijevi ELORG gyárban készítették. A display a Videotonban készül, lengye', szakemberek munkáját dicséri a perforator és a sornyomtató, míg a bulgáriai ISOT gyár ter- vméke a mágneslemezes adattároló. A bolgár ipar elsősorban elektrotechnikai, mezőgazdasági elektrotechnikai termékein keresztül mutatja be a szakosítás és kooperáci eredményeit. A Szovjetunióval és Csehszlovákiával közösen dolgozták ki a mezőgazdasági gépek automatikus vezérlésére szolgáló berendezést: már gyártják a SAV—1-t, s hamarosan a SAV—2-t is. Mindkét berendezés a kombájnok automatikus vezérlését szolgálja, a kombáj- nos munkáját segíti. A szakemberek körében bizonyára érdeklődésre tart számot az a — Magyarországgal közösen kifejlesztett — gépsor, melyet a paradicsomfeldolgozásnál használnak fel. A gép a termelés teljes folyamatát elvégzi, tudására jellemző, hogy még a paradicsom érettségi fokát is képes meghatározni. Ugyancsak jól nyomon követhetők az együttműködés eredményei a lengyel kiállítók bemutatóján. Jelenleg mintegy 100 több oldalú és kétszáz kétoldalú kooperációs és gyártásszakosodási megállapodásban vesznek részt. Az építőipar területén való együtt működést példázza az a makett, mely az idén elkészülő kubai cukorgyárat mutatja be. A napi 6 ezer torma cukorrépát feldolgozó üzemen kívül 1980- ig összesen mintegy 80 millió rubel értékű építési, szerelési munkát végeznek Magyarországon lengyel szakemberek. A Szovjetunióval elektromágneses tengelykapcsolók, bányászati berendezések, személy- gépkocsik és teherautók kiegészítő berendezéseinek előállításánál dolgoznak együtt az NDK-val telefon- és telexközpontok, elektronikai lámpák, ipari mérőműszerek, orvosi műszerek és készülékek fejlesztését vagy gyártását végzik közösen. A többi szocialista országgal is széles körű az együttműködés: Csehszlovákiával vontatok, mezőgazdasági, szerszám- és textilipari gépek gyártására, hazánkkal többek között gyógyszerek és műszál, gépjárműipari termékek előállítására kötöttek megállapodást Az NDK árucsereforgalmi megállapodásban szereplő termékek több mint 30 száza'ékát kooperációban gyártott, illetve szakosított termékek alkotják. Az együttműködés eredményei közül ezúttal a magyar—NDK kooperációban gyártott ADK 125—2 autódarut mutatja be. Az idei vásár szervezői felkérték a kiállítókat, hogy a KGST emblémájával jelöljék meg ama termékeiket, melyeket a szakosítás, a kooperáció során két vagy több ország közösen fejlesztett ki, illetve gyártott. A pavilonokban és a szabad területeken nézelődő látogató gyakran találkozhat a szocialista országok együttműködését szimbolizáló jelzéssel. Három évtizedes közös erőfeszítéseink eredményei egyre nyilvánvalóbbá válnak. keld S. Péter Uj gépek a ruhagyárban
