Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-30 / 124. szám

Iparszerű termelés — fokozottabb orvosi felügyelet

Rendelő betegek nélkül

Utópiának is szép volna az, amit a cikk címe vázol: olyan rendelő, amely üresen ásít, jelentkező betegek híján. Ha nem is ez a kép jellemző az év eleje óta a kórházba települt megyei üzemi szakrendelésre, mégis tény, hogy célját az érdekeltek “érdektelensége- folytán nem képes teljesen betölteni.

Világszerte, s nálunk is, az üzemegészségügy a virágkorát kezdi élni. A többnyire elszigetelten működő üzemorvosok időnként olyan nehéz problémával kerülnek szembe, amely meghaladja többnyire szerény felszereltségű rendelőjük lehetőségeit. Ezért szorgalmazta az Egészségügyi Minisztérium a MÉM-el egyetértésben, a megyei központú üzemi szakrendelések létrehozását Büszkén állíthatjuk, megyénk az elsők között teremtette meg a korszerű eszközökkel és műszerekkel fölszerelt rendelő helyét és lehetőségét a megyei kórházban. A jelentkezőik számát nézve azonban dr. Vincze Erzsébet főigazgató-helyettes, az üzemi szakrendelés vezetője kevésbé elégedett.

— Nem mintha kevés lenne a munkánk, hiszen az érintett vállalatok egy része rendszeresen elküldi hozzánk dolgozóit. Három orvos három fő területtel, a halláskárosodással a zajos munkahelyeken, a különféle belgyógyászati problémákkal, valamint a vibrációs, azaz a rázás, rázkódás okozta ártalmakkal foglalkozik, ingyenesen. Ez utóbbi egyébként az én szakterületem.

— Kiket érintenek a vibrációs ártalmak? *

— Erre legjellemzőbb a motoros fűrész használata, így ez inkább a mezőgazdasági termelés területére vonatkozik. A legtöbb motoros fűrész a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság tulajdonában van. Tavaly mintegy 450 dolgozót vizsgáltunk meg. Ennél a munkánál rendkívül szigorúak az előírások, naponta két órát használhatja egy ember a gépet, félórás szakaszokban. Más kérdés, hogy a dolgozók saját bevallásuk szerint inkább napi 4— 5—6 órát használják, de nem ritka a napi 7—8 órás igény- bevétel sem.

— Ami az engedélyezett négyszerese.

— Nem mindenkinél okoz föltétien károsodást a túlterhelés, de aki érzékeny rá, súlyosan károsodhat.

— Ilyen motoros fűrészt a mezőgazdasági üzemekben is használnak.

— Jelenleg ez a legnagyobb gondunk. A megyében levő 82 termelőszövetkezet és 10 állami gazdaság közül csak hat termelőszövetkezet és egy állami gazdaság küldte el dolgozóit vizsgálatra. Pedig ennél lényegesen többen használnak motoros fűrészt. S az aktívan dolgozók vizsgálata kötelező.

— A vizsgálat érvényes a fűrészkezelő tanfolyamokra jelentkezőkre is?

— Megdöbbentő adat: a tanfolyamra jelentkezők fele nem alkalmas erre a munkára, különféle okokból. Elképzelhető, hogy akik előzetes orvosi vizsgálat nélkül kezdtek dolgozni, azoknál is hasonló az arány. Nem arról van szó, hogy elvegyük egy dolgozó kenyerét, hanem hogy megőrizzük ami fontosabb — az egészségét.

— Ezért feltehetően az érintett üzemek vezetőinek is tenniük kellene.

— A MÉM-értesítő tudatta mindenkivel, hogy kötelezőek ezek a vizsgálatok. Magunk ellen beszelünk, amikor arról panaszkodunk, hogy nem jön mindenki kivizsgálásra, hiszen így is van elég teendőnk. A munka okozta

kárért azonban közvetve felelősséget kell vállalnunk, hiszen ez a hivatásunk. De hiába a felelősségvállalás, ha a különféle mezőgazdasági üzemek nem figyelnek föl a hívó szóra, nem élnek az új lehetőséggel.

Tavaly az üzemegészségügyi szakrendelésen 524 dolgozót vizsgáltak meg. Az ellenőrzött személyek 10 százaléka alkalmatlannak bizonyult, 20 százalékát az évenkénti felülvizsgálatnál gyakrabban rendelik be, azaz kisebb vagy nagyobb mértékben a dolgozók 30 százalékánál valamilyen rendellenességet mutattak ki. Az iparban dolgozók 30 százaléka halláskárosultnak bizonyult, a mezőgazdasági dolgozón közül egy sem jött hallásvizsgálati rendelésre.

Ezek a tények magukért

beszélnek, s az is, hogy csak a SEFAG javítóműhelye 68 motoros fűrészt javít évente a termelőszövetkezetek számára. A 68 fűrész 68 vagy annál több kezelőt jelent. A rendelőbe eljött tíz. Egy részük folytathatta, egy részük befejezte ezt a munkát. További 58 dolgozó egészségügyi állapota ismeretlen. De lehetnek többen is...

B. A.

Elméleti és gyakorlati ismeretek a szakszervezeti tisztségviselőknek

A szakszervezeti feladatokkal és munkamódszerekkel, a mozgalmi munkához szükséges elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendszeres oktatás keretében ismerkednek a somogyi szakszervezeti tisztségviselők. A tennivalók eredményes állátására való felkészítésnek ezt a módját tervszerű képzéssel valósítják meg.

A múlt oktatási évben megyénk szakszevezeti tisztség- viselőit két helyen részesítették középfokú oktatásban. A csopaki szakszervezeti iskolán nyolc tanfolyamra érkeztek a

reszortfelelősök Somogyból, összesen ötvennégyen. Ez a létszám jóval elmarad a tervezettől — különösen a négyhetes oktatásra érkeztek a vártnál kevesebben —, mindössze a Medosz és az Építők Szakszervezetének megyei bizottságához tartozó szak zer- vezetekből utazott Csopakra a tervezett számú hallgató. Fontos eredmény viszont, hogy a különböző reszortoknak megfelelő tanfolyamokon a résztvevők 97 százaléka a munkahelyi testületben valóban azt a feladatát látja el,

„Dolgozom, ha kell éjszaka is..."

Türelmetlen, nyugtalan.

Különben nem ez a jellemző rá. mert fölöttesei. munkatársai azt mondják Den- hoffer Jánosról, hogy nyugodt, irigylésre méltó természetű ember. Szavaiból hamarosan kitűnik, hogy ez a beszélgetés miért jött rosszkora számára.

—■ Most a váltótársam dolgozik, s várja, mikor érkezem. Jó néhány hektáron pótolni kell a kukoricavetést, s ez a munka r^tn tűr halasztást. Az időjárás nem kedvező, ha késünk, akkor esetleg minden kárba vész. Ez pedig nagy veszteséget jelentene valamennyiünknek.

Egy új Rába Steiger várja, amellyel ketten dolgoznak váltótársával, Bonczok Jó- \ zseffel, aki egyúttal kezdetben csak komája volt, most pedig a sógora is; azonkívül együtt jelentkeztek, egy rajban vannak a munkásőrségben. Egy nagyszerű jellemű, a munkát szerető embert ismertem meg Denhoffer Jánosban. A barcsi Vörös Csillag Tsz traktorosa. A néhány napja rendezett ünnepségen — amikor a szövetkezet újból elnyerte és átvette a kiváló oklevelet — a Kiváló munkáért kitüntetést kapta meg.

— Lassan negyedszázada, hogy elkezdtem az Istvándi termelőszövetkezetben a munkát. Ez az első munkahelyem, s nagyon jól érzem magam. Szántás, vetés, aratás, betakarítás. gépjavítás, mikor mi kell éppen, azt csinálom. Szeretem a munkámat, jó közösségben, szocialista brigádban dolgozom ...

Életútjáról, munkájáról beszél. Arról, hogy miért jelentkezett és kérte a szövetkezet pártszervezetébe, a kommunisták soraiba a fölvételét, s miért fogadta örömmel azt a pártmegbízatást. hogv a munkásőrségben teljesítsen szolgálatot.

— Az idén kaptam meg a tízévi szolgálat után járó érdemérmet, korábban pedig a Kiváló munkásőr kitüjítetést. Most neveztek ki rajparancsis, akikkel egy szocialista brigádban van. Vállalták: gépüket mindenkor úgy készítik elő, hogy munka közben ne legyen fönnakadás. Bármikor, kora hajnalban, ünnepen vagy éjszakai műszakban kell dolgozni, rájuk, köztük Denhoffer Jánosra, mindenkor számíthatok. Ha lakóhelyén, Ist- vándiban, vagy itt a termelőszövetkezetben kell társadalmi munkát végezni, akkor is. Kétszer értek el bronz fokozatot, tavalyi munkájukkal pedig az ezüstöt szerezték meg.

Denhoffer János elköszönt... Hamarosan fölzúg a gép a hatalmas tábján.

Sz. L.

amelyre Csopakon oktatást kapott.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok, akik az oktatásokon részt vettek, jól szervezett, színvonalas elméleti és gyakorlati képzésben részesültek, a munkahelyeken jól hasznosítható ismeretekkel gazdagodtak. Ilyen vélemény alakult ki a boglárlellei Szö- vosz-üdülőben .. rendezett tanfolyamokról is — ez a bentlakásos képzés a megyei szak- szervezeti Iskola keretében folyt —; a tanulás megfelelő feltételei mellett kulturális és szórakozó.)! lehetőségekről is gondoskodtak mindkét helyen.

Az 1978—79-es évben a megye 6500 szakszervezeti tisztségviselője vett részt az alapszervezetekben rendezett

alapiokú oktatásokon Somogybán. Az szb-k csaknem 90 százaléka készített oktatási tervet, s ennek alapján szervezték a tanfolyamokat. A szakszervezeti bizalmiak alap- és továbbképző tanfolyamán 3600 bizalmi, illetve bizalmihelyettes, a szakszervezeti testületi tagok alap- és továbbképző oktatásán csaknem 1500 hallgató vett részt. Az 1500 szocialista brigád vezető alapfokú oktatásán a legnagyobb érdeklődést — és vitát — a bizalmiak jog- és hatáskörével, az üzemi és szakszervezeti demokrácia érvényesülésével, a szocialista életmóddal és az életszínvonal-politikával összefüggő témák váltották ki.

noknak, s fölötteseim közölték, hogy jövőre iskolára küldenek. A termel őszövetkezet munkásórszakaszában olyan emberek szolgálnak, akikkel kitűnően megértem magam.

Még a múlt esztendőben egy éjszakai gyakorlaton, Kis- tarnóca környékén találkoztam Denhoffer Jánossal. Láttam, hogy a többiekkel együtt milyen lelkiismeretesen, pontosan oldja meg a feladatokat. Pedig előtte késő éjszakáig dolgozott, nem sokat pihenhetett. ám ez nem látszott a gyakorlat végrehajtásán.

Mostanában otthon. István- diban is van elegendő munkája. Házat épít, hogy családjának — két gyermekük van — végre meglegyen az a fürdőszobás lakás, amely után jó néhány éve vágynak. Szabadnapjai meg az ünnepek, vasárnapok — ha cppen pem kell szolgálatba mennie — most a családi ház építésével telnek el.

Elbúcsúzik, várja őt az Istvándi- határában lévő Kishegynél a váltótársa, hogy átvegye tőle a gépet, s folytassa a vetéspótlást.

Keserű József, a darányi i kerület vezetője — akivel együtt szolgál a barcsi Gábor Andor munkásőregységben — mondja:

— Nagyszerű ember, s ezt mondhatom el a többiekről

Nagydíjas röntgen

Az érmegbetegedések vizsgálatára komplex rendszert dolgozott ki a Medicor Müvek. Ez világ- viszonylatban is jelentős. A külföldi érdeklődés rendkívül nagy az ilyen berendezések iránt.

A Budapesti Nemzetközi Vásáron nagy- díjjal tüntették ki.

Egv ilyen

röntgenmunkahely értéke körülbelül 550 000 dollár, melyből az anyag értéke az ár 10 százalékát teszi ki.

A berendezést

az érrendsze ri rendelte-1 sét a szívbe televíziós átvilá- j

nességek diagnosztizálására | gítással követheti az orvos e j használja. A katéter íelvezeté-1 berendezés segítségével. *

Nézzünk önmagunkba!

r

E

s ne csodálkozzunk. Ámulatba az ejtheti az embert, ami váratlan, megtopelásszierű; amire nem, vagy csak nehezen tud magyarázatot adni. A he,köznapi valóság azonban — mint a kristály tiszta tükör — visszaveri a fényt — és körvonalazza az árnyékokat is. Az árak törvényszerű emelkedéséről beszéltünk legutóbb. Arról, hogy ez nem egyszerűen elhatározás dolga; arról, hogy világjelenség; s talán sikerült némiképp sejtetni azt is, hogy mégsem független tőlünk: a mi munkánktól és magatartásunktól, a mi igényeinktől és életmódunktól.

Egy héttel ezelőtt a gondolatmenet folytatását ígértem, Rám Is telefonáltak jó néhányan: „Na, kíváncsi vagyok, mit mersz megírni a valóságból?” Mindent. Azaz feltehetően csak azt, amire gondolok, s a „felsorolást” még jó néhány adalékkal ki lehet egészíteni. Kinek-kinek saját tapasztalata és véleménye szerint. Ez a célom. És az, hogy ha lehetséges, világosan lássunk mindannyian, s megrögzött szokásainktól eltérően végre ne csak mindig másban, „kívülről” keressük a jelenségek okait. Azaz nézzünk önmagunkba ...

A világgazdaság jelenségedről — és törvényszerű következményeiről — szót váltottunk már. A lényeget nem elfeledve vagy félretéve, próbáljunk most hazai tájakon barangolni. Az úton nincs kék turistajelzés, és előéletünk egynémely vonása miatt aligha lesz éunénydús ez a „kirándulás”. .De mindenképpen tanulságos.

Ott hagytuk abba legutóbb, hogy vannak olyan árucikkek is, amelyeuiiek hasznaiéi érte/ce nem változóit ugyan, áruk mégis emelkedett vagy emeotedni log. Ez is törvényszerű. Miéin? La csak arról szőrnek, hogy nőtt az emoerek igényszintje, akkor ezzel is vauuai acmatnék. Nem hiszem, nagy bárki kifogásolta volna az évi meghatározott béremelést. Igaz, nem mindenki részesül belőle, cie még mindig jóval többen, mint amennyien rászolgálnák. Igaz az is, hogy a 2800 iormtoe és a 8000 forintos fizetesoőd edok igényszintje különbözik. Elég ehhez a lakás-, az öltözködés-, a tisztálkodás-, a művelődés és az életmódkultúra különbözőségeit említeni. Egyenlősdire azonban sohasem törekedett a szocialista társadalom. „Csak” egyenlőségre — a szó emberi, társadalmi érteimében —, és ezt meg is valósította. Nos hát, lehet mosolyogni; az utóbbi évtizedben — emberi hibák, megalkuvások és a „te se bánts..elvének érvényesülése miatt — mégis az egyendősdi felé hajlott az ítéletalkotás. Mert csak hangoztattunk valamit, és mást követtünk. Nagy hiba! Ki kell javítani. Nem is tehetünk mást... A holt munka költséged nőttek. Törvényszerű. Ha ugyanazt állítja is elő az ember, az anyag, az energia és személyes igénye, fagyasztása, képzettsége révén magasabb lesz a termek ára. Ha az érteikhez közelít... S mert ez utóbbi befolyásolását sokáig elmulasztottuk (valamiféle humanitárius igyekezetből), egyszer meg kell tenni. Itt az ideje.

Próbáljuk jobban megközelíteni a lényeget. Vajon az elmúlt évtizedben nőttek-e a munkás — és mindenki más — saját fenntartásához szükséges költségei? Nőttek. A családot el lehet tartani annyiból, mintamennyi egy évtizede elég volt ehhez? Aligha. Fokozódtak a munkások általános és szakmai műveltségének növeléséhez szükséges költségek is. Nos hát miből lehetne fedezni ezeket? Az „áilam-nagybácsi” kasszájából? Ezt a, bukszát vajon „égi mannából” tölti meg a sors? Szóval nem is olyan egyszerű — de érthető — ez a téma. Megköveteli, hogy nézzünk önmagunkba .. .

S

zinte hallom a ka jámk odókat: „Ha nem nőtt egy áruféleség használati értéke; ha ugyanolyan anyagból, ugyanolyan technológiíval és ugyanazokat állítják elő, mint régen, akkor mitől emelkedik az ára?” Attól például, hogy növekedtek a gazdálkodó egységek költségei. Gondoljanak csak a tudományos kutatásokra, a levegő- és víztisztaság „terheire”, egyáltalán a környezetvédelmi költségekre, amelyeket vállalni Hell, ha élni akarunk. Anyagi áldozatok és az életfeltételek drágulása árán is. Hiszen önmagunk, az emberiség jövőjéről van szó!

Ne tartsanak tőle, véletlenül sem hagyom Iti a sorból a mesterségesen — nagyrészt a bórszin vonal-elmélet miatt — indokolatlanul felduzzasztott létszámot, a burjánzó — és rendkívül terhes — bürokráciát, az általánosan elterjedt pazarlást. amely igencsak megnyilvánul a tanácsi,- az üzemi és a vállalati gazdálkodásban. Kérdezhetnék — de hiszen tudják —, hogy mi mindenből látszik ez a pazarlás. Dióhéjban majmalásnak nevezném. Űrhatnámságnak? Talán túlzás. Beszéltünk arról, hogy a fejlett tőkés társadalmak milyen hallatlan pazarlással mutogatják önmagukat. Mások, más országok és népek kizsigerelése útján! Ha mi pazarlunk, ugyan már, kit teszünk tönkre? önmagunkat. És törvényszerűen emelkednek az árak, drágulnak az életfeltételek...

Soroljam, hogy mi mindemben szeretnénk — alap nélkül — krözusnak látszani? Drágább anyagokat használnak föl sok helyütt — lehetőleg importból —, mert az a sikk! Enyészetnek szánják a huliadékianyagot! (A napokban hallottam, hogy a kiselejtezett balatoni és dunai hajókat az osztrákoknak és a nyugatnémeteknek adtuk el — ócskavasként, mert nálunk nem volt, aki szétdanabolja őket, miközben a Dunaújvárosi Vasmű ócskavasihiánnyal küszködik!) Pazaroljuk az energiát? És a munkaerővel, a munkaidővel vajon nem bánunk-e az „amerikai nagybácsi” módszerével? Ide sorolhatjuk a vezetés gyengeségeit, a szervezetlenség, a szerződésszegés, a lustaság és fegyelmezetlenség ezernyi megnyilvánulását. Ki merné azt mondani, hogy ezek nem terhelik egy-egy termék előállítási költségét? Nem fog megártani, ha — a világjelenség tudataiban — időnként önmagunkba nézünk ...

Horribilis összegeiket, milliárdokat költünk a munkaerő — gyakran fiktív! — képzésére. Hány tízezer diplomás és diploma nélküli szakembert sorolhatnánk az országban, aki nem kamatoztatja képzettségét, mert (a megalapozatlan pályaválasztás r>agy a kedvezőbb anyagiak okából) más pályán helyezkedik el, netán „vegetál”. Hány millióba kerül évente a továbbképzés, amely nélkülözhetetlen ugyan, de ezernyi alkalommal csupán a „feladat kipipálására” ad alkalmat, s az egyén alig meríthet belőle? Mennyi az értekezlet, a sokszor értelmetlenül elfecsérelt idő? És hány millióra rúgna, ha — csak Somogvban — összegyűltenénk a soha meg nem valósuló tervrajzokat, amelyeket az álmodozás vagy a megalapozatlan ígérgetés hozott a világra! Mit ie'e-it o-szagosan a beruházások „elhúzódása”? Súlyos milliárdokat! S ha most azt mondanám, hogy baj van az általános társadalmi fegyelemmel? . Szíveskedjenek némiképp ennek a kontójára írni az

1978ban több mint 50 milliárddal többet foayasztot- tunk. mint amennyi nem-eti jövedelmet termeltünk. Miből? Hitelekből. Azokat vissza ke" ‘izet.ni. Kamatostul. Tehetnek-e kétségeink ezek után afelől, hogv az áremelkedés törvényszerű? Több szakembert is megkérdeztem. Volt aki azt mondta: az áremelkedés 10 százalékát, mások szerint 20—30 százalékát saját erőből le- küzrihel.nénk. Nem tudom. Egy azonban bizonyos: nem vagyunk vétlenek! Magyarán: sokat tehetünk azért, hogy közös dolgaink jobban alakuljanak ...

Jávori Béla