Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-26 / 121. szám
A történelem oktatásáról Nem igazsággyűjtemény EHemerv* és továbbra Is hangoztatva a régi mondást: A történelem az élet tanító- mestere — úgy érzem, mintha újabb mondás kívánkoznék megszületni, egyelőre még formátlan, csattanó nélküli alakban, valami ilyesféle értelemmel: ha az élet minden területén megkívánjuk az úgynevezett történeti gondol kodásmódot, mennyivel in kább meg kell kívánnunk ezt a történelem oktatásánál. Történelemtanításunk szemlélete, szelleme és módszere nagyon sokat változott az elmúlt tíz—tizenöt évben, s e változásnak köszönhetjük, hogy már nem a lélektelen leckefelmondás, a mindent elszürkítő magolta tás ellen kell hadakozni; ezek az ősrégi, konzervatív bástyák már csaknem mindenhol végképpen leomlottak. S megjelentek az iskolákban a nagyon szükséges taneszköz-garnitúrák, sok helyen a múzeum és a levéltár is bekapcsolódott a történelem oktatásába, azaz a történelemoktatás rálépett az élménynyújtás és az elemzés útjára. Hogy ennek az oktatási módnak közben vadhajtásai is születtek, hogy a múzeumi történelemórák néhol egyszerűen jó heccé váltak a gyerekek számára, a tanár számára pedig a feladat egy órára szóló átruházását jelentették, az természetes, s ilyesmivel számolnunk is keli. Miről, s mennyit? Hégi és örökké létező ’ondja a történelemoktatásnak, hogy miről beszéljen, s bogy mennyit arról, ami szóba kerülhet a szűkre szabott dobén. Válogatásra persze nemcsak az idő szűk volta Késztethet Az 1962-es tan terveket megelőző időben például becsületét vesztette a történelemoktatás a tendenciózus, torzító válogatás következtében: az ötvenes években az élő valóságot nagymértékben szociológiai sémákkal helyettesítették, s a töméntelen heroizálás és de- tieroizálás nagyon ártott a történelem tudományos hitelének. Persze az oktatás tartalmilag sohasem lépheti át a tudomány árnyékát, az oktatás tartalmi, szemléleti hibáiért a tudomány is mindig felelős. Napjainkban a történelemoktatás a szilárd történelmi tények és folyamatok, a múlt idők történeti valósága alapján járatja végig a tanulókat a megismerés útján, kicsiben és egyszerűbben, — de sohasem vulgarizálva — láttatva azt, amit a tudomány nagyban és összetettebben lát. S szerencsére a történelemoktatás anyaga nálunk ma már az igazságok gyűjteményéből az igazságok megismerési lehetőségeinek gyűjteményévé kezd válni. Tanára válogatja, hogy a tantervben rögzített, s a tankönyvek által kodifikált anyagot hogyan teszi élményszerűvé, s a maga ismeret- anyagával, élettapasztalatával dúsítva hogyan képes egy-két percet ellopni a szűkre mért időből, hogy — akár anekdotikus jelleggel is — lehetőséget adjon a marxista történelemfilozófia megérzésére. Játékosan, .villámtréfákkal” Az előbbi gondolat többféleképpen megvalósítható, de talán legvonzóbb, ha a gyerek játékos kedvére játszik rá a tanár, s ahogyan egy — engedelmet kérek a profán hasonlatért — kabaré műsorát felpezsdíti egy sor villámtréfa, bizonyára így van ez egy végigdrukkolt történelemórával is. Ha a tanár, mondjuk, ezt a nevet dobja be: -Johanna«, máris kész a játék. Két nevezetes Johanna: Jeanne d’Arc és örült Johanna — a százéves háború és Amerika felfedezése. Johanna a máglyán; hallottatok már Honegger oratóriumáról? Hát Shaw drámájáról? Mennyi idő is telt el a rouenl boszorkányégetéstől örült Johanna szüleinek és Kolumbusznak a megállapodásáig? Hogyan is állt ez időben Franciaország és az új spanyol királyság? Katolikus VLMJEGYZET Apámuram X korai nyárnak megfelelő számú közönség előtt, csönd- >esn egy filmremek pereg: a Poviani fivérek Apámuram :ímű alkotása, melyet az L977-es cannes-i zsűri nagyijával jutalmazott. Gavino í,eddo szárd fiatalember cönyve képezte a forgató- cönyv alapját; az író meg is lelenák a vásznon a film eleién és végén, mintegy a hite- ességet demonstrálva. Elkényeztetett bennünket ez olasz filmipar az utóbbi ívekben. Csak az idén nálunk s forgalmazott Bertolucci-féle riuszadik századra, Dino Risi '’ahér telefonok-jára, Ettore Scola Egy különleges nap-já- 'a, s az Apámuramra hivat- cozni is elég; hogy megálla- jíthassuk: az olasz film istiét jelentékeny tényező a vi- ág filmművészetében. (S még íz idén láthatjuk az 1978-as -tagydíjast, Errnano Olmi A lacipő fája című két részes nűvét.) A téma, melyet Paolo és Vittorio Taviani feldolgoz lem új. Az olasz tényiroda- omiban is vannak előzményei, Tűnt például Carlo Levi szociográfiája egy dél-olaszországi faluról: Ahol a madár se jár címmel nálunk is megjelent, s most fümesitik. De italhatunk magyar művekre js, melyekkel rokoni kapcsolatban áll az Apámuram; így Illyés •Gyula Puszták népe. Móricz Zsigmond Árvácskája, A boldog embere, Nagy Lajos Kiskunhalom című könyve stb. Azaz: a nyomorúságot tényszerűen, de együttérzéssel ábrázoló művek sokaságát sorakoztathatjuk a Taviani fivérek filmje mellé. Döbbenetes az, hogy az olasz film a mai szardíniái létről beszél, nem a harminc-negyven évvel ezelőttiről, mint a rokon alkotások. Becsukódik a kapu Gavino története — mely kissé epikusán folydogál — egy esamélkedés, öntudatra ébredés részletezően pontos rajza. E szárd vidéken a zord köves fennsíkra -száműzte« földműves apja — így szokás ez azon a tájon —, hogy őrizze az állatokat. Írástudatlanul, félig elhülyülve nő fel ilyen körümények között. Apakomplexusa a gyakori verésből ered. A verés egyébként itt a nevelést helyettesíti. Együtt élni a természettel, az élővilággal — ebben a filmben szó szerint — nem valamiféle panteisztiikus magányt, hanem gyötrődést, ünneptelenséget, nyomort jelent & kényszerű, konzervált patriarchátust. Kegyetlen szépségű film a Taviani testvéreké; olyan, amilyen a táj, barátságtalan arcú, ám — miként a szárd vidéknek is — van egy-egy részlete, mely megigéz. Vérbosszú mellett a néprajziLag is hiteles jelenetek. A katonaság egyenesíti ki Gavino gerincét — ezek újra szívet szorító részei a filmnek —, majd a tanulás gyönyörűsége emeli ki állati sorából őt aki joggal érzi úgy, hogy többet kapott az idegie- nektől, mint saját apjátóL Otthon szembefordul vele, most •már önálló személyiség emberi és pszichológiai értelem- I ben. De tudja, hogy csak ön- : magát váltotta meg; sorstár- ) sai, s a következő nemzedé- j kék számára nem messiás, j csak rendhagyó példa. j Severio Marconi és Fa bri- j zio Forte a két főszerepben i úgy játszik, hogy észre sem l vesszük: -alakit«. Mario Ma' tini operatőri munkája nagy értéke a filmnek, és Egisto Macchi zenéje, valamint a felhasznált Strauss-muzsika hatásos. tb L Ferdinánd és Izabella uralkodása hogyan is kapcsolódik a Habsburgokhoz és így Magyarország sorsához? Van összefüggés? Már hogyne volna. Lássuk az összefüggéseket ! Vagy nézzünk még távolabb esőknek látszó dolgokat. A nagy kínai falat a pún háborúk idején építették; Nagy Károly korrársa volt Harun al Rasidnak; amikor Erdélyben Bethlen Gábor uralkodott, akkor kötött ki Amerikában a híres Mayflower < az -alapító atyákkal«; s a Rákóczi szabadságharcának idején indult útnak Tyimofeje- vios Jermák, hogy a cár számára meghódítsa Szibériát. Van összefüggés? Már hogyne volna. Lássuk az összefüggéseket! Nem hiszem, hogy akadna épeszű, egészséges gyerek, aki ne örülne az ilyesfajta játéknak. Az új könyvek is elavulnak egyszer Az új történelem-tankönyvek s az új és új tantervek természetesen idővel elavulnak, méghozzá olyan ütemben, amilyen ütemben a történettudomány fejlődik. Csakhogy évente nem lehet új tanterveket készíteni, új tankönyveket kiadni (az új felfogású történelemkönyvek kiadása tavaly kezdődött meg, s kiadásuk a nyolcvanas ’ évek elején fejeződik be.) | Azt mondhatjuk, hogy kereken tízévenként adódik mód az intézményes váltásra A tanárnak azonban ezt nem szabad, nem íehet megvárnia a tanárnak nem szabad szakaszosan átvenni a tudomány új és új eredményeit, a tanárnak nem az új tankönyvből kell értesülnie valamely új történettudományi álláspontról — folyamatosan kell ezt tennie. Voluntarista és dogmatikus felfogást tükrözne az a magatartás, amely nem venne tudomást valamely új történeti igazság felderítésének tényérőL Magától értetődik persze, hogy a tudomány és az oktatás között bizonyos fáziseltolódás mindig v«m, s mint ahogyan a technika sem tudja azonnal átvenni a tudomány eredményeit, a tanártól sem lehet megkövetelni, hogy fárasztó és nagy szellemi koncentrációt igénylő oktató-nevelő munkája mellett naprakészen ismerje mindazt, ami a történettudományban történt és történik. De az újratanulás kötelezettsége nemcsak a műszaki, hanem a humán szakmákra is1 vonatkozik, s éppen a történelemtanítás az a terület, ahol a nyomtatott anyag, a könyv »tehetetlenségét« az emberi szellem mozgékonyságának és frissességének kell kiegészítenie. Csendes, borongós nyár eleji alkonyat. A szétszakadt felhők rojtjai mögül a távolból, Badacsony felől a nap vöröses fénye látszik. Könnyű szellő fodrozza a tó tükrét, és le- gyezgeti a bokrokat, fák leveleit A szántód! utcán por kavarog egy autó nyomán, az egyik vaskapu halkan becsukódik. Az iskola ablaka nyitva, üresen kongó padokat tár a világra. A tanítónő, Ezer Jó- zsefné a kertben ül, és kedves tanítványaira emlékezik. Az egyik orvos, a másik mérnök, a harmadik pedagógus, a negyedik segédmunkás, az ötödik a vasútnál felelős beosztású személy — valameny- nyien megállják a helyüket Vajon mi lesz abból a 11 tanulóból, aki az idén utolsóként koptatta a sötétbarnára öregedett iskolapadokat? A tanév végén utoljára szólal meg a csengő, s utoljára csukódik be a gyerekek mögött az ajtó. Jövőre megszűnik az iskola * nyugdíjba megy a tanító néni is. — Nehéz volt Sok megpróbáltatás, kudarc ért életuta- mon, de a gyerekek szemében csillogó öröm mindig kárpótolt. Pécsi pedagóguscsaládból származom, s 1943-ban végeztem el a tanítóképzőt. Hen- csén kezdtem tanítani, majd Hedrehelyre kerültem, ahol megismerkedtem a leendő férjemmel, aki szintén pedagógus volt. Először az utcán találkoztam vele. Rajtam fekete, kopott ruha és hatalmas bakancs volt; legalább ötvenévesnek néztem ki. Abban az időben alig múlt el a háború. Amikor másodszor találkoztunk, alig ismert meg, hiszen levetettem a rossz gúnyát, és a saját ruhámba öltöztem. Rövidesen összeházasodtunk a kadarkúti templomban. Emlékszem, akkor Is csapatok vonultak az utcán, és az esküvőre menet egy egész hadoszlopot kellett megvárnunk, hogy mi is elindulhassunk. Hedrehelyen az iskola szolgálati lakásában laktunk. Férjem ezüstfenyőkkel és futórózsákkal ültette be az iskola udvarát. 1950-ben áthelyeztek bennünket Kőröshegyre. Nem önszántunkból, hanem kényszerűségből jöttünk, hiszen szerettük Hedrehelyt, a lakosokat, a tanítványainkat. Akkor már hároméves volt a kislányunk, Györgyike. Ö is keserű szívvel távozott. Kőröshegyről férjemet igazgatói tanfolyamra rendelték több hónapra Budapestre, így addig szüleimmel laktunk a katolikus iskolánál. 1951-ben Péter, három év múlva Laci is megszületett. Legkisebb fiammal voltam még terhes, amikor strumával műtötték. Az orvos az operáció előtt őszintén megmondta, hogy alig van esélyem az életbe maradásra. Alá is íratott velem egy papírt, hogy a saját felelősségemre történik a műtét. Túléltem! Mivel egy kereset kevés volt a családnak, gyógyulásom után újra katedrára álltam. 1957-ben férjemet Szántódra helyezték, ahol ő szerelte fel és rendezte be a két tanerős iskolát. Hamarosan itt kaptunk szolgálati lakást, s együtt dolgoztunk. Ö a második és a negyedik 5s*szevont osztályt, én az egy- hármat tanítottam. 56 tanulóval kezdtük. Férjem gyönyörűen parkosította az iskola udvarát, s végre igazi otthonban érezhettük magunkat Nyaranta gyerekek század üdültek a tanteremben és az udvaron felállított sátrakban. Gyerekzsivajban nem volt hiány. A létszám csökkenése miatt néhány évig férjem Balaton- földváron is tanított, s akkortól már csak én dolgoztam itt az egész alsó tagozattal. Férjem nyugdíjba vonulása után is nagyon sokat segített nekem, s szinte az utolsó pillanatig átjárt hozzám az iskolába. Ügy mondta: »Gyerekek nélkül nem tudok élni!« 1976, december 17-én hirtelen halt meg. Azóta egyedül vezetem az iskolát. Gyerekeink mind máshol élnek, közülük kettő orvos, egy pedig középiskolai tanár. Nyugdíjba vonulásom felemás érzéssel tölt el. Az utóbbi évek nagy pedagógiai változásai, az új módszerek bevezetése rengeteg energiámat felemésztették. Így talán nem is árt esv kis pihenés. De hogyan fogom nélkülözni a gyerekek zsivaját, azt nem tudom. Annyi bizonyos, hogy nagyon hiányoznak majd. Hiába, tudomásul kell venni, hogy eljár fejünk felett az idő. Júniusban utolsót szól majd a csengő, elnémulnak a hangos zsivajhoz szokott szántódi iskolafalak, s becsukódik a kapu. Gyarmati László Több közterületet i Az utóbbi tíz évben megváltozott a Balaton és a balatoni települések arculata. Elfogytak, beépültek a szabad területek, olyannyira, hogy néhány helységben a túlzsúfoltság, a túlzott beépítés nyomai is fölfedezhetők. Az 1963-as kormányhatározat — mely a balatoni fejlesztések főbb irányáról intézkedett — sok tekintetben már túlhaladta az idő. Hat év múlva újabb fejlesztési program készült, de a változások viharos tempója ennek a kereteit is feszegeti. Pár éve megkezdődött a regionális terv felülvizsgálata. Tervezők, fejlesztési szakemberek szembesítették a tényeket a programban lefektetett elvekkel. A felülvizsgálat során e Közép-Európában páratlan üdülőterületet három övezetre osztották a vízgyűjtő | terület, az üdülőkörzet és a közvetlen parti települések övezete szerint. Furulyás István, a megyei tanács ÉKV-osztályának főtanácsosát, megyei főépítészt kértük meg, hogy röviden foglalja össze a felülvizsgálat és a körvonalazandó új rendezési terv főbb jellemzőit. — A tervben minden javaslat, előirányzat a vízvédelmet szolgálja — mondta a főépítész. — Ez ma a Balatonnál talán a legfontosabb kérdés. A másik fő terület a településeken belüli területfelhasználás kérdése. Minden előzetes elképzeléssel, előírással szemben ez eddig nem sikerült valami szerencsésen. A szabad területek zömét föl- narcellázták, kevés a szellős tér, park, sétány, sportpálya számára megmaradt szabad közterület. Ezért is tűnnek olyan zsúfoltnak a balatoni települések. Sok magántelek egészen a vízpartig húzódik, a kerítések elzárják a Balatont a fürdőzők, kirándulók elől. A felülvizsgálat során ezen föltétlenül változást javasolnak. — Hooyan? — A közvetlen parti övezet határát az eddigi 20—50 méterről 50—300 méterre java- l solják kiterjeszteni. A jövőben aligha épülnek partvédő művek az eddigi évekhez hasonló ütemben, csak ott és annyi, amennyire vízvédelmi szempontból szükség van. A terv egyik lényeges pontja, hogy korszerűsíteni kell a balatoni településközpontok környékét. Itt igen kevés a zöld, a park. Ezen lazább beépítéssel lehet segíteni. Már a korábbi kormányhatározat biztosít e célra pénzt a helyi tanácsoknak, hogy állami tulajdonba vehessenek közterületeket. Kisajátításra, egy-egy fontos közterület kialakítására évi 30 millió forint áll a tanácsok rendelkezésére. — A megye milyen területek közérdekű hasznosítását tervezi? — Például a siófoki állomás előtti teret. 520 hektár- n'd környezet- és természet- védelmi területet akarunk kialakítani a déli parton. A Szemes és a Lelle közti zöld sávot, Berénytől nyugatra, a Zala öblét, a vízfolyások kör- nvékét, a bbglári és a fonyó- di dombot. És így tovább... — Kiterjeszti-e a terv az üdülőkörzet határát? — A tervezők javasolták, abból a megfontolásból, hogy a Balatonnál megjelenő autós turisták egyre jobban eljutnak a belső területekre is. így a korábban tipikusan belső területnek tartott települések (Lengyeltóti, Marcali, Somogy vár, Karád) is az üdülőkörzet belső »tartalékának« számítanak. A megye egyébként hasznosítási tervet készített az erdőkről, idegenforgalmi vonzerejű területekről. Itt Somogybán — a tapasztalatok alapján — az a vélemény alakult ki, hogy az üdülőkörzet határa már-már az egész megyére kiterjeszthető. — Hogyan foglalná össze a tervfelülvizsgálat lényegét? — Megteremtheti a közterületek egészségesebb arányait. Cs. T
