Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-22 / 117. szám

I Elfogadták a somogyi javaslatot Somogyiak a KISZ országos értekezletén Bár idegenül hangzik a megfogalmazás; országos KISZ-értekezlet, el kell mon­danunk, hogy ilyet már tar­tottak ifjúsági szövetségünk történetében. Igaz, huszonkét esztendeje, 1957 októberében, amikor a Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetséget újjá­szervezték, megválasztották az első központi bizottságot, kidolgozták a szervezeti sza­bályzatot, s megjelölték a leg­fontosabb feladatokat. A mos­tani rendezvénynek az Or­szágház kongresszusi terme adott otthont, s ez csak ne- nevében hasonlít a huszon­két évvel ezelőttihez. A hét végére azért hívták össze ezt a fórumot, hogy a szervezeti szabályzat értelmében érté­keljük, mit tettünk a IX. kongresszus » határozatainak végrehajtásáért, s meghatá­rozzuk, milyen további teen­dőink vannak a következő két esztendőben. A munkában részt vállaltak a somogyi küldöttek is, a me­gyei bizottság tagjai, akik Szenes Imre első titkár veze­tésével érkeztek a rendez­vényre. Maróthy Lászlónak, a. Politikai Bizottság tagjának, a KISZ KB első titkárának szóbeli kiegészítője után a küldöttek lelkes hozzászólá­saikkal vitatták meg a köz­ponti bizottság beszámolóját. Az első munkanapon mind­járt harmadikként kért és ka­pott szót az egyik somogyi küldött, Keceli Veronika, a Kaposvári Tanítóképző Főis­kola másodéves hallgatója, aki az Edzett ifjúságért mozga­lomban éjért eredményeikről számolt be. Többek között el­ra akciót követően a központi bizottság indítson nagy töme­geket megmozgató újabb ha­sonló rendezvénysorozatokat. Ezt az értekezlet egyhangúan elfogadta. A nagy tapssal kí­sért beszédét így fejezte be: — A fiatalok energiája ki­fogyhatatlan, s ezért a moz­galmat nem érheti el az ener­giaválság! Nem véletlenül idéztük kü­lön ezt a mondatot. Maróthy László a zárszavában Keceli Veronika mondatára utalt az­zal a különbséggé], hogy a to­vábbi munka érdekében föl kell tárnunk a még meglevő tartalékainkat is. Egy másik somogyi küldött. Szilágyi István, a gyékényes! termelőszövetkezet főáUatte- nyésztője írásban nyújtotta be felszólalását. (5 személyes példáján keresztül arról szólt, miként illeszkedhet be a köz­ség életébe egy fiatal agrár- érteímiségi. Az országos értekezlet má­sodik munkanapján a küldöt­tek eleget téve a szervezeti szabályzatban megfogalmazott feladatoknak, új központi bi­zottsági tagokat választottak. Kusz Józsefen, a megyei KISZ-bizottság titkárán kí­vül újabb somogyi tagia van a testületnek. Az értekezlet a központi bizottságba ajánlotta és választotta Cseh Évát, a barcsi Vörös Csillag Termelő­szövetkezet huszonnégy éves agronómusát, alapszervezeti KISZ-titkárt. Az országos értekezlet va­sárnap délután befejezte mun­káját Az ott szerzett tapasz­talatok a somogyi fiatalokat is segítik a munkában. N. J. mondta: a mozgalom rajtjajoJ sikerült megyénkben. — Ma már eljutattunk odáig, hogy üzemeinkben, tan­intézeteinkben megalakultak az Edzett ifjúságért szervező bizottságok. Nálunk, a tanító­képző főiskolán ebben a tan­évben hoztuk létre. Lépéseink még bizonytalanok. Pedig ne­künk, a holnap pedagógusai­nak, különösen ( fontos a . jó szervezés, a személy^ példa- mutatás, hiszen az intézmény falai közül kikerülve a mi fel­adatunk lesz a települések ál­talános iskolásainak ilyen irá­nyú nevelése. Nekünk kell a gyerekekkel megszerettetni a sportot, nekünk kell segíteni őket az egészséges életre. Nemcsak a főiskolán van gond a szervező bizottságok mun­kájával. Sajnos, sok helyen formális a tevékenységük. s az egy-két személyre szűkül, általában a KISZ sportfelelő­sére, a tanintézetek testneve­lő tanáraira. Túl kell lépnünk ezen. A kampányszemlélet he­lyett folyamatos munkára van szükség. Persze nem szabad azt hinnünk, hogy mindenütt bajok vannak. Akadnak jó példák is. Például a Kapos­vári Villamossági Gyárban, a siófoki GOV-han vagy a nagyatádi cémagyárbaih. Keceli Veronika elmondta az értekezlet előtt, hogy a sportolás Somogybán termé­szetes kísérője az ifjúsági és KISZ-es rendezvényeknek. Ma már nem ritka, hogy egy-egy KISZ-es találkozóra, tanács­kozásra a táskájukban torna­cipőt és melegítőt visznek a fiatalok. A somogyi küldött javaslattal is előállt: az Aranyjelvényesek az olimpiá­Megy a kavics vándorútra Nem mindegy, hogy autón vagy vasúton gurul-e HÁROM MEGYÉBŐL A barátság fái alatt Balatonfüred, Tagore sétány. Terebélyesedő, egyre hatal­masabb hársfák előtt állunk; az egyiket Leonov űrhajós, a másikat Navikov, a szovjet szakszervezetek számvizsgá­ló bizottságának elnöke ültet­te a többi fácska, faóriás mel­lé, hogy ezek is szimbolizál­ják népeink egyre erősödő barátságát... Siófokon, a hajózási válla­latnál találkoztunk. Szabó Sándor igazgató köszöntötte a vendégeket, akik a MAHART Balatoni Igazgatósága es a Koolajvezeték-epítő Vállalat MSZBT tagcsoportjának meg­hívására látogattak Siófokra, hogy onnan együtt induljanak, s találkozzanak a Veszprém megyei tagcsoportok képvise­lőivel. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára, a Nagyatá­di Konzervgyár, a Kaposvá­ri Húskombinát, a Kulasi- Ál­lami Gazdaság, s több más üzem, intézmény baráti tár­saságának képviselői tettek eleget a meghívásnak. Sőt, voltak vendégek Dunaújváros­ból is: a Moszkvai Rádió ma­gyar nyelvű adásait hallgató ifjúsági rádióklub fiataljai. — A béke- és barátsági hó­nap egyik eseménye a mai ... Azért jöttünk, hogy együtt emlékezzünk a győzelem nap­jára, s elmélyítsük a két me-! ■ gyebeli MSZBT-tagcsoportok kapcsolatát, erősítsük barát­ságunkat a szovjet katonák­kal — mondta rövid beszédé­ben Galamb László, a megyei pártbizottság munkatársa, kö- ■ szöntve a ' V. Gnyidin ezredes vezette szovjet vendégeket. Csepeli János, a hajózás MSZBT-tagcsoportjának gaz­dag tevékenységét ismertette. vén az üdülőhely hírnevét, te­kintélyét. A füredi Jdkötőben a Bala­tonfüredi Pincegazdaság és a mencsehelyl Magyar Tenger Tsz MSZBT-tagcsoportjának, a város és a megyei pártbi­zottságnak a képviselői fo­gadták a somogyi 'vendégeket. A Balaton Galériában a vitorlázás múltját bemutató kiállítás, majd a fejlődő Ba- latonfüred nevezetességeinek megtekintése jelentett^ él­ményt. Ezután a három me­gye képviselői elhelyezték ko­szorúikat a szovjet hősök em­lékművénél. Közös ebéd, vidám hangu­lat, tapasztalatcsere, beszélge­tés. — Terebélyesedjen, erősöd­jön barátságunk, munkálkod­junk ezen valamennyien — tolmácsolta a közös célt Horváth Klára, a Veszprém megyei Pártbizottság munka­társa, majd V. Gnyidin ezre­des mondott köszönetét a ba­ráti fogadtatásért. Azután hazafelé indult a Lelle hajó. A Balaton köze­pén egy palackot dobtak a vízbe. Abban néhány üzenet, mely a találkozó résztvevői­nek békevágyát továbbította.. Jól sikerült, szép nap vol ez a találkozás, a közös ha­laidéi kirándulás. A résztve­vők — köztük a szovjet ven­dégek is — emlékül vitték magukkal gzt a kicsiny ma­gyar zászlót, amelyet Józsa Lászlótól, az új hajó kapitá-. nyától kaptak. Hegyként maga.nl ilk a -gyé­kényes! kincs«. A Kavicsbá­nya Vállalat itteni üzemének depóiban jelenleg mintegy harmincezer köbméter vár elszállításra. Hatalmas rneny- nyiséget indítanak útnak na­ponta: vasúton 7600—6000. te­hergépkocsikon 800—-1000 köbméter gurul ki a rakodó­ból. Kaposvári vállalatok sa­ját és bérelt autóiból féltu­catnyi vár a rakományra; reggel hattól este hatig fo­lyamatosan töltik a járműve­ket. A vasúti vagonokba éjjel- nappal ömlik a kavics még vasárnapokon Is. csak pénte­ken állnak le tizenkét órá­ra, hogy a gépeket karban­tartsák. — Hogy ki mennyi kavicsot kaphat tőlünk, az a 'vállalat központjának rendelkezésétől függ — tájékoztatott Bogáti Lajos, a gyékényesi üzem főművezetője, amikor arról ér­deklődtünk; mi az oka annak, hogy a Somogy megyei Ta­nácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat rendelésének csak tö­redékét igazolta vissza a Kavicsbánya Vállalat erre a negyedévre. — Központunk az ÉVM-hez tartozó vállala­tok, illetve a kiemelt nagybe­ruházások ellátását tartja el­sődlegesnek, és az igényeket talán csak akkor elégíthet­nénk ki, ha az évi 1.2 milliós tervünket 1,5 millióra teljesít­hetnénk. A következő évek­ben sorra kerülő rekonstruk­ció révén mód nyílik az 1,8 millió köbméterre évente, s akkor biztosan enyhülnek a gondok ... ... A gortdok, amelyek kü­lönösen az év első negyedé­ben okoztak sok fejtörést a TANÉP vezetőinek. D^mbói János, a vállalat főmérnöke mondta: — Januárban, februárban és márciusban úgyszólván ká­véskanállal méregettük a ka­vicsot a vállalatnál, högy mindenhova jusson valami az építkezésekhez. Márciusban aztán ott álltunk a kisöport .teleppel, egy szem kavics nél­küli .. Most nincs ilyen gon­dunk, de egy percig sem le­hetünk derűlátóak. A második negyedévre negyvenezer köb­métert rendeltünk, s ebből a vállalat mindössze’ ötezret igazolt vissza. Aztán újabb tízezer köbméterre kaptunk ígéretet, ugyancsak erre a negyedévre. A gyékényes, üzemmel kifogástalan a kap-< csal a tunk. elégedettek va­gyunk szállítási készségükkel, s tudjuk, nem tőlük függ. mennyi kavicsot kapunk. — A TANÉP ebben a ne­gyedévben összesen 15 ezer köbméter úgynevezett minő­ségi kavicsot kap vasúti ko­csikban — ez az építőanyag főképp szerkezeti beton gyár­tásához alkalmas —, és 6200 köbmétert gépkocsival szállít­hatnak majd. Ebből az utób­biból — úgynevezett bánya­kavicsról van szó, amely el­sősorban alapozásra való — A résztvevők azzal köszön­tek el, hogy ilyen összejövete­leket máskor is tartanak, mé; ebben az évben somogyi ta lálkozóra kerül majd sor. Szalai László akár .7000 köbmétert is ad­hatunk, ha győzik szállítani, mert ez üzemi hatáskörben is kiadható. A gyékényesi üzem főrnű- i vezetőjenek ajánlata a köz­úton történő szállítás növelé­sére indokolt. Adnák a bánya­kavicsot ha gépkocsival vin­nék, meg néhány ezer köb­méterrel többet is a vissza­igazolt mennyiségnél. Segítő szándékuk kétségtelen. Csak­hogy ; — Az építtető a vasúti szállítást fizeti, s az jóval ol­csóbb a tehergépkocsi igény- bevételénél. Márpedig ' ne­künk nemcsak Kaposvárra, hanem nagyobb távolságra is el kell juttatnunk Gyéké­nyesről gépkocsival a kavi­csot s az ebből adódó plusz­költség igencsak számottevő. Vagonokból kellene több. azonkívül az üzem vagontöl­tési kapacitása is szűkös. Ez a véleménye a TANÉP főmérnökének. A vállalat rendelkezésere bocsátott, föl- deszkázott vasúti kocsikba egyet sem küldtek vissza üre­sen Gyékényesről. Minthogy a megoldás jórészt a vasúti szállítás növelésében reilik, s itt a kilátások nem sok re­ményre jogosítanak — alapot az építők aggódása: — Igaz ugyan, hogy a má­sodik negyedévben megkap­juk a visszaigazolt plusz tíz­ezer köbmétert, de ez csak a* ötezres visszaigazoláshoz ké­pest jelent többletet, az ere­detilég kért mennyiségtől ala­posan elmarad — mondta a főmérnök. — A harmadik ne­gyedévben már a mezőgaz­dasági szállításokkal is szá­molnunk kell, hiszen ettől igencsak megcsappan majd a vasút tehervagonparkja, még kevesebb jut kavicsszáilítás- ra. A második félévben így várhatóan megint szemébe kell néznünk azokkal a iondoUkai, amelyek megnehezítették .munkánkat az ev első három hónapjában. Tizenötezer köbméter vasúti kocsikban. fi?00 köbméter — vagv a számítási kapacitá«‘á! ttisgően ennél több — gép­kocsikon: erre számíthat eb­ben a negyedévben a TANÉP Gyékényesről. ' -Ha iskolát építenek, nem mindegy, hogv ki csinálja. Kell a létesítmény s az a fontos, hogy minél előbb és jól <»i készüli ön« — mondta a TANÉP főmérnö­ke’. s ebben benne volt a ké­rés: a kiemelt népgazdasági feladatokkal kapcsolatos igény kielégítése mellett az év to­vábbi részében" ők is kapja­nak megfelelő mennyiségű ka­vicsot, és ennek elszállításá­hoz elegendő vagont. Hernesz Ferenc Gondoskodjunk az öregekről Magyar és szovjet zászlók­kal feldíszítve várta első ün­nepi útját a Lella nevű ha­jó, melyet ‘a Szovjetunióban készítettek; A 200 személyes vízi jármű — a Balaton je­lenleg leggyorsabb hajója — minden vendég, köztük Bog- lárlelle párt- és tanácsi veze­tőinek elismerését is kivívta. Ezért mondta Horváth Árpád, a névadó nagyközség pártbi­zottságának a titkára: ez a jármű tovább erősíti, növeli majd az építők munkája ré­Szép emlékként őrizten meg magamban a fonyód öregek mosolyát. A gondos kodas jó érzése tette őke magabiztossá, szerettek volm mindent megmutatni és el mondani. A tágas és kényei mes új napközi otthon ké nyelme, a kiszolgálás udva­riassága, az együtt levők ke­délyes társasága valóban be aranyozza idős koruk nap­jait. | A társadalom — ereiéhez mérten — sókat tesz az öre­gekért., ennek számtalan pél­dáját tapasztalhatjuk a me­gyében. Lemérhető a gondos­kodás a segélyezés, a szociá­lis ‘ étkeztetéá fejlődésén, az egyre több napközi otthoni helyen és rr.éf más egyebe­ken is. A társadalombiztosí­tás, a 1 tanácsok szociális in­tézkedésein kívül nagyon fontos az is, hogy a vállala­tok és a szövetkezetek rend­szeresen foglalkozzanak az idős emberek problémáival. Szép formái alakultak ki a gondoskodásnak a megyében. Talán sorrendben is a nyug­díjasok találkozói érdemesek az első helyre, hiszen ez kap­csolja a nyugalomba lévőket a hajdani közössegükhöz. A találkozókon ismereteket kap­nak a gyár, a szövetkezet fejlődéséről, egykori tanítvá­nyaik helytállásáról és előre­haladásáról. Egyre több falu­ban kúpnak nyugdíjkiegészí­tést, tűzifát kedvezményesen, máshol a háztáji földjüket is megművelik. Mindenképpen példát mutatnak azok a szö­vetkezetek. amelyek gondozót foglalkoztatnak, s az ő révü­kön juttatják cl gyorsan és időben a szükséges Jelki anyagi, egészségügyi segítsé­get. Kimondott és joggal hang­súlyozott elv, hogy a nyugdíj nem minden esetben oldja meg az öregek valamennyi gondját, okvetlenül szükség van a személyre szóló és helyszíni szociális gondosko­dásra. Tegyük hozzá hogy 6ok esetben nem kerül pénzbe ez a kapcsolat, s mégis derűssé teszi a nyugdíjasak hangula­tát. Amikor fölkeresik az Idős szakit és tanácsot kémek tő­le, netán bevonják valamilyen társadalmi munkába, érzik, hogy szükség van rájuk, nem felejtették el őket Természetesen sokkal köny­nyebb helyzetben van egy szövetkezet, hiszen a nyugdí­jas ott marad a közelben, tudnak róla, gyorsabban eljut a segítség valamilyen formá­ban. Sokkal nehezebb a • dol­ga a nagyüzemnek, ahova harminc-negyven településről járnak be a munkások. A nyugdíjas és az üzem kap­csolata Itt már igen laza.' eset­leges, a gondoskodás útja sem kidolgozott. A Megyei Társa­dalombiztosítási Igazgatóság velemenye szerint most az a legfontosabb, hogy mindenhol általánossá váljanak a szociá­lis gondoskodás, a kapcsolat- tartás már kipróbált formái. A nagyobb és a kisebb kö­zösség odaadó figyelme nem pótolhatja a család szeretetét és gondoskodását. Sajnos, egyre riasztóbb jelek bizo­nyítják, hogy némelyek min­den kötelességüket a társada­lomra kívánják hárítani. A megyei tanács ülésén szenve­délyes interpelláció hangzott el egyes szülők kiszolgáltatott­ságáról. A gyerekek elhelyez­ték valahol az idős embert, s aztán meggazdagodtak az el­adott házán. Az országgyűlési képviselők is sok olyan pa­naszt ismernek, amikor az ügy a bíróságon végződik, nincs, aki gondoskodjon a nyugdíjat nem szerzett, dol­gozni már nem képes beteg, öreg szülőről. Nem egyedi az olyan eset. hogy még ötszáz forint támogatást se adnak az egyébként villa- vagv gépko- csitulajdpnos gyerekek. SoAogyban, ahol a lakos­ság hú6z százaléka nyugdíjas és járadékos, csak a társada­lom és a családok együttes erőfeszítései révén tehetjük gondtalanná az életüket. Mindnyájunknak van tenniva­lónk, hogy föllépjünk a szü­leiket elhanyagoló, csak sa­ját magukkal törődő fiatalok ellen, akik egvébként könnyen juttathatnának a jó kerese­tükből. Sok idős ember arcán lát­hatnánk a mosolv jelét, ha valóban általánossá válna a családok, vállalatok, szövetke­zetek törődése. Lajos Géza Somogy! Néplap A gépkocsik naponta 800—1000 köbméter kavicsot visznek el Gyékényesről.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents