Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-19 / 115. szám
Kényszerű Jéiszámhigítás” Munkaerő-gazdálkodás a tsz-ekken Nőtt a kisgazdaságok árutermelése NEB-vizsgálat a háztájiról A megye termelőszövetkezeteiben jelenleg 28 614 ember dolgotok. Ez a szám — mint már éveik óla — továbbra is csökken, (a ‘következő öt évben háromezren érik el a nyugdíjkorhatárt, s ugyancsak rrijagas az elvándorlók aránya)’, nőnek viszont a mezőgazdaeás , feladatai. A aaz- üaságokban foglalkoztatott »kevesebb dolgozó-« súlya, szerepe, egyre nagyobb. Ebben, a helyzetben hovatovább alapikövetelménnyé .. válik, hogy a szövetkezetek jól gazdálkodjanak a munkaerővel. Mint a megyei tsz-szövet- ség elnökségének legutóbbi, a munkaerő-gazdálkodás helyzetét elemző tájékoztatójából, és az azt követő vitából kitűnt: egyelőre csak némi túlzással beszélhetünk a munkaerővel való gazdálkodásról. A létszámszervezés vagy a munkaerőmérleg ismeretlen fogalmak a legtöbb tsz háza táján, annál jellemzőbb az esetlegesség, a pillanatnyi kényszerhelyzethez jobb híján alkalmazkodó »munkaszervezés-«. Tény; hogy maguk a gazdaságok is sokat tehetnének. körültekintőbb tervezéssel és szervezéssel, ösztönzőbb bérformákkal, szigorúbb ellenőrzéssel, átgondoltabb irányítással, s mindezt főként akkor, ha a megye 82 tsz-ében nemcsak 26, a munkaügyi kérdésekben is jártas szakember dolgozna. Sajnos ez együttesen sem volna képes kimozdítani a tsz-ek munkaerőgazdálkodását mai kényszerpályájáról. megvalósítaná a teljesítménybérezést ... Az egyik tez-elnök ax előírt munkanapok minimumát teljesítők »rétegéről-« szólt. Mint mondta, aligha igazságos, hogy ezé]* a — nem is titkolom — csak a kedvezmények megszerzéséhez szükséges minimumot teljesítők jórészt ugyanazokat a jogokat élvezik, mint a munkában élenjárók. Általános vélemény. hogy egységes mércére volna szükség a teljesítmények elbirá- lásánál. Még mindig gyakori ä »jóváírt óra« és a csak papíron létező teljesítmény. így megtörténhet hogy egyik gazdaságban a 200U órát dolgozó több munkát végez, mint aki máshol ötszázzal többet teljesít. A tsz-szövetség jelentéséből kitűnik, hogy a gazdaságok nagyon sokat tettek a munkakörülmények javításáért. Ennek ellenére azonban csak ritkán képesek »iparszerű« körülményeket biztosítani. Közgazdászok számítása szerint egy ember pótlása (ha úgy tetszik egy új dolgozó odacsalogatása) átlag félmillió forintnyi beruHézá&t kíván (a munkahely korszerűsítésétől a -szociális létesítmények építéséig). Több gazdaság számára túl nagy ez az összeg, hát még ha as ösztöndíjjal végzett fiatal szak- i embernek — akad erre pél-1 da — egy-két év után »megéri« visszafizetni a kapott támogatást, visszaadni a szolgálati lakást... A gondok, Visszásságok és ellentmondások e korántsem teljes listája is jelzi, akad tennivaló a tsz-eken belül és kívül is. Ez utóbbi elsősorban a munkaerő-ga£dál kodással kapcsolatos szabályozók módosítását jelenti. A tsz-szövétségnek főként a munkaügyi szakemberképzésben, a munkaügyi tervezés módszereinek és szervezetének kialakításában, a feladatok behatárolásában jut szerep. A tsz-ekben a bevezetőben említetteken kívül is van változtatni való. Mint az egyik szakvezető mondta, nem is mindig nagy dolgok — milliós szociális beruházások, vagy gazdaságot átfogó szervezési rendszerek — hiányoznak leginkább A jó munkahelyi légkör, a vezetői példamutatás, vagy akár csak a hűvös őszi határban dolgozókhoz eljuttatott forró tea nemegyszer többet jelent, mint megannyi súlyos intézkedés. Bíró Ferenc Ontja a csokoládét A gazdaságok vezetői elismerek, hogy teladataiknak olykor a foglalkoztatott létszám felével is képesek volnának eleget tenni, csakhogy ... Nemegyszer több ezer hektár- vetését — korszerű nagygépek segítségevei — 5-B jól képzett traktoros- szerekj: yégzi 'el. Az aratásban, a szállítójárművek vezetőit is számolva, ritka, ha 30-nál több ember vesz részt Hogy a tsz-ek ezeket a »kulcsembereiket« megtarthassák, ahhoz, hogy ezeknek az egész tsz léte szempontjából meghatározó dolgozóknak ne támadjon kedvül^, valamelyik közeli üzemben munkát vállalni, viszonylag magas '— egyébként munkájukkal arányban álló — bért kell ;fizetniük. Hogy ezt megtehessék, hogy a tsz bérszínvonala a megengedett határokon belül maradjon, alacsony fizetésű »zsákfoltozókat« vagy »udvartakaritókat« kell felvenniük. Olykor önmagában az is felborítja egy gazdaság bérmérlegét, ha néhány ilyen »munkaerő« nyugdíjba megy. Sürgősen újat kell fölvenni helyettük, s a tsz örülhet, ha akad jelentkező a fizetett semmittevésre. A gazdaságokban úgy mondják ezt; »létszámhigítás«• Az elnökség valamennyi tagja egyetértett abban, hogy a bérszín- vonal-gazdálkodás jelenlegi! rendje a hatékony és ésszerű munkaerő-gazdálkodás egyik fő gátja. Az elvándorlás kapcsán gyakran szóba kerül, hogy a mezőgazdaságnak munka» erőhiánnyal kjjl szembenéznie. Több tez-vezető figyelmeztetett, hogy korántsem mennyiségi,, csupán »minőségbeli«hiányról van szó. Az elvándorlás ténye önmagában nem okoz gondot, annál inkább az, hogy az elvándorlók zöme épp a szakmunkások vagy felsőfokú végzettségű szakemberek közül ‘kerül ki. A statisztikák szerint végre lassan csökken a tsz-ben dolgozók átlagéletkora. Többen is szóvá tették: sajnos ez nem j-»lenti, hogy több a fiatal. Egyszerűen az össaílétszám gyorsabban csökken, mint a fiataloké. A fiatalodás csupán az irodán vagy a gépműhelyben jellemző. Ma sem ritka viszont' a »hatvanas« munkacsapat. Ez arra is utal, hogy nem mindig könnyű A Magyar Édesipar gyárainak többségét a Jó minőség és a munkakörülmények Javítása érdekében korszerűsítik. A Csemege Édesipari Gyárban már munkába állított Jensen táblázó gépsor a tízdekás mogyorós vagy mandulás csokoládéból ezemégyszáz kilót gyárt és csomagol óránként. CSUPOR TIBOR Ráksaláta zsíros kenyérrel A Jő kenyér titka a megfelelő dagasztás volt. Addig kellett a masszát tenyérrel, ököllel nyomkodni, gyúrni, forgatni a teknőben — legalább két órán át —, amíg a tészta lyukai nem kerekedtek. »Eletes« mondták rá, a tészta pórusaiban rekedt erjesztő levegő miatt. »Addig dagasszad, míg az eresz nem csöpög« — tanította az anya a lányát. A csöpögő eresz alatt a gyöngyöző homlokot. értették. »De fölhányta a farát, aki dagasztotta« — mondták a vásárhelyi asszonyok' a szépen sült, domború, íölhasadó kenyérre. Az ország néhány vidékén a dagasztás után, amikor az asszony bevetette a nyers tésztát a fűtött kemencébe, lcét kézzel megfogta szoknyáját, fölemelgette a kemence szája felé. és rázni kezdte. Közben a szájával cuppogott, mondván: »Hasadj föl, repedj föl!« »Sülj áldott, pirulj áldott!« — kérte a templomi fohászhoz hasonlóan. ősi, pogány ráolvasások ievegője sejlik föl a kemence előtt suttogó szóban; »Csúcs kerekedj, lapos domborodj !« A kisült kenyeret az apa. a mindenkori családfő vette a kezébe, hogy megszegje. Ünnepi piLLanat volt az. Rövid hálaadás hagyta el a férfi száját, majd komótos mozdulattal kereszteket rajzolt* a kenyér alsó héjára. Csak ezután szalasztotta a kés élét a kenyér derekának. A kenyérsütés a ház körül lábatlankodó gyerekhadnak is nagy öröm, és nemcsak a mindenfelé szellőzködő fölsé- ges illat miatt. A maradék zsíros tésztából ilyenkor sült a lapos, lepényforma lángos, a perec és a bodag. Dombo- rúra, szivacsos bélűre sikeredett a kis cipó és a pompos — tetejét megszórták köménymaggal. Ezeket a lábatlankodó apróságok melegen, amló6an majszolhatták eL A kenyérfogyasztás túlnő a fiáplálkozás keretgin, morzsája, darabkája is tiszteletben részesül, rontás, vész ellen Minisztertanácsi határozat írja elő, hogy támogassák a háztáji kisgazdaságokat, segítsék az árutermelés növelését, mert ez javítja az ellátást. Nem elhanyagolható az az áru mennyiség, amelyet ezeken a földterületeken termelnek. Az például, hogy jó-e, az együttműködés a háztáji és a nagyüzem között, az árutermelésen mérhető. Ezt az együttműködést vizsgálta a Barcsi Városi Népi Ellenőrzési Bizottság, amikor arra a kérdésre keresett választ, hogyan érvényesülnek a háztáji és kisegítő gazdaságok ter- meiésfejlesztésére hozott intézkedések. Három termelő- szövetkezetben, három községi tanácsnál és egy áfész- nél vizsgálódtak. A barcsi Vörös Csillag Ter- ríie tószövet kezet középtávú terve intézkedik a háztájival és a kisegítő gazdaságokkal kapcsolatban. A burgonyatermesztés helyett a hibrid kukorica termesztését tűzték célul, és ezzpl együtt nőne az egvségnyi területre jutó jövedelem is. Az állattenyésztésben tervbe vették a hízósertés- és a tenyészátlomány létszámának növelését. Az ab- raktakanmányt, a tápot a termelőszövetkezet házhoz szállítja. A háztáji gazdaságok általában külön üzemágkónt kapPIACI KÖRKÉP csalódnak a nagygazdasághoz, i mindenütt agronómus .irányítja a termelést. A szövetkezetek a háztáji bizottságokkal közösen TIT- előadások és szakmai kirándulások, * tapasztalatcserék szervezésével segítik elő a háztáji termelés fejlesztését, az új technológiák megismerését. Babócsán például minden lehetőséget megragadnak arra, hogy az ú] módszerek előnyeivel megismertessék a tagokat, és az eredmény nem marad el. Huszonhárom kisgazdaságban vezettek be korszerű tartási és takarmányozási technológiát. A termékek átvétele szintén fontos feladat. A szövetkezetek átvevőhelyein adhatják le a tejet, a hízóállatra pedig a húskombinát felvásárlójának közreműködésével értékesítési szerződést kötnek. Így aztán évről évre nő a háztájitól, a kisegítő gazdaságoktól átvett termékek mennyisége. Ezek a vizsgált szövetkezetekben például 1977-ben valamivel több mint 27 millió 800 ezer forint értékű árut termeltek, tavaly ez az összeg már meghaladta a 32 milliót. , A Barcs és Vidéke Áfész keretében 13 különféle szakcsoport működik, 600 taggal. A két »legfiatalabb« a tavaly megalakult ladi zöldségterme- l lő és a barcsi húsgalambte« nyészíő szakcsoport Xx áfész segítséget nyújt a tenyész- anytagbeszerzésben, kedvezményes áron ad takarmányt, fóliát. A tagok Barcson például 6600 négyzetméternyi fólia alatt termesztenek primőröket. Sajnos, a gyümölcstermesztés ezen a vidéken még nem megfelelő. Elsősorban a szaporítóanyag-ellátást, a növényvédelmi munkáikat kellene szervezettebbé tenni. A városi NEB a felvásárlásról szólva megállapította, hogy e téren alapvető gondok nem voltak, az átvétel folyamatos. Hiányosságok tapasztalhatók viszont az átvevőhelyék fölszereltségében, így a minőségi átvétel gyakran megoldhatatlan. A termelés növelése érdekében a szövetkezet megfelelő propagandatevékenységet fejt ki, szaktanácsadásokat, értekezleteket, előadásokat szervez. A NEB a vizsgálati tapasztalatok alapján számos javaslatot dolgozott ki a háztáji árutermelés fokozására. Az áfész fokozza a szervező, irányító tevékenységet. A folyamatos áruellátás érdekében pedig gondoskodniuk kelj a termelési áruszerkezet és a fogyasztói igények összhangjáról. D. T. T Síró kisunokók ... Végre itt a drága jó cseresznye. Különös • módon a nagyapák inkább az utóbbi, míg a kisunokák előbbi jellemző fölött hunytak szemet. 4—5 forint valóban’ soknak látszott a vízízű csemege csomójáért, az eladók azonban esküdöztek, soha nem tudnának olyan kőszívűek lenni, hogy a szeretett kisdedtől megtagadják eme apróságot (Az apróságot illetően fején találták a szöget.) Az eprószek öt pirosló szemet is képesek úgy elrendezni,, hogy kupacnak véljék. A vásárlók nem méltányolták ebbéli tehetségüket: gyorsan kiszámolták, hogy a 10—12 forintos csomó kilónként 130— 160 forintos árat jelent. A fejessaláta-dömping még várat magára. A szebb fejek továbbra is 4—5 forintba keli athatós segítség. Ha kenyér van, minden van — tartja a közmondás. A műit század hetvenes éveire tehető még egy fontos változás. A legelők összezsugorodtak, és a gazdaságok lassacskán rákényszerültek az istállózó, ólas állattartásra. Ezzel esik egybe az 1879-i erdészeti törvény. Előírták a kiirtott erdők ‘újratelepítését, egyszersmind megtiltották a makkoltatást. Üjabb kényszer, újabb döntő változások. Az erdőtelepítések miatt jócskán felszökött ,3. makk ára. Egy- egy zsáknyi többet ért ugyanannyi árpánál, búzánál. Hirtelen összeszűkült a ridegen tartott sertések élettere, a kis és nagy gazdasagokban jobban kifizetődött az olcsó gabonát (árpát, takarmánybúzát) vetni az állat elé. Ehhez igénytelen, mezőn. erdőben, de az ólban is jól tartható sertésfajta kellett. A fajtaváltás egy-két évtized alatt befejeződött. Már a század harmincas éveiben ismerték a rendkívül igénytelen, vastag szalonnával párnázott, kevés húsú mangalicát Az alacsony gabonaárak miatt mindenkinek megérte a gyorsan hízó állatot tartani. Ezekben az években fedezték föl a sertésvész ellenszé- rumát is. A Hutyra oltóanyag megelőzte a nagy, állomány- tizedelő, tavaszi állathulíáso- kat. Megugrott a szaporulat nem ment veszendőbe a bérűinek. A zöldpaprika viszonylag olcsóbb. Az ára ugyan nem mérséklődött, viszont 3—7 forintért immár festeni való árut kínálnak. Uborkát most magántermelők is hozták 35—50 forintért kilónként. Az új karfiol 46 forint, a karalábé és a zeller továbbra is darabáras, 2—5 forint. Főzőhagymát nem láttunk, annál több tavaszit csomónként kettőért. A reteknek újra nagy szeme volt, sajnos csak átvitt értelemben.- Ugyancsak kevés már a zöldség és sárgarépa. Kilóra csak elvétve adták 10—15-árt, egy kupac vegyes zöldség 5 forint. Továbbra is bő a választék 10—16 forintos almából. Igaz, a legtöbb már olyan, mint a nótabeli 116 éves kislány viaszos orcája. A Zöldért fektetett munka és a drága takarmány. Csökkent a kockázat, olcsóbb lett a sertés- tartás. Ezután már egyik hagyatéki leltárból sem hiányzik a zsírosbödön. Nagygaz- dáéknál 10—20 zsírtartó edény is sorban állt, de még a legszegényebbeknél is akadt egy- kettő a tizenöt-húsz. de nem ritkán a harmincöt literes fajtából. A százaid végén már fontos népélelmezési cikk a zsír. Itt a -magyaros konyha-« másik fő komponense: a sok zsír és a főleg füstölye fogyasztott sertéshús. Ha népességet tizedelő éhínség nincs is a század utolsó harmadában, kielégítő táplálkozásról mégsem beszélhetünk. A munkásság, az ag- rárprole tariá tus, a cselédek, kisparasztok étrendje rendkívül egyhangú* és konokul terjed a mifiőségi éhezés. Miért? Hiszen rengeteg és olcsó a gabona, a legkisebb falusi hazacska mellett is ott a disznóól, az utcán nevelődik az aprójószág. Az éves harapnivalók, bár szűkösen, de megtermel hetők. Tadán az eddig elmondottakból is kiderül: éppen ezért. A magyar táplálkozásnak a korábbi századokban megfigyelhető többoldalúsága' szürkült eL Ha mennyiségben nem is. minőségben föltétlenül szegényesebbé vált a népélelmezés. (Folytatjuk) mozgóárusa ezúttal stílszerűen zöld almát kínált ötért. A baromfipiacon még mindig gyér a forgalom. Egy mutatós tyúkot 60, egy pár csirkét 100 forintra tartottak. A tojás darabja 1,20—1,30. A nagyatádi piacon csak jövő hétre ígérik az első por- rogi cseresznyét. Eper viszont már volt 20-ért csomónként. Paprikát és paradicsomot nem láttak, salátát viszont nagyon szépet. Egy 45—50 dékás fej 2—4 'forint. Olcsóbb a kaposvárinál az atádi zöldség és sárgarépa is. Az idei vetésű csomója 2—4 forint 1,50 a zöldhagymáért ugyancsak méltányos ár. Nem úgy a fejenként 25 forintra tartott káposzta. Az alma választéka és ára megegyezik a megyeszék- helyiéveL Méltatlankodnak viszont a háziasszonyok az 50 forintos kilónkénti baromfiár miatt. A megyei Zöldért fővárosias árai majd mindenben olcsóbbak a szabadpiacinál, és ez csak a kezdet... A saláta mérettől függően 3,40—5 forint A nyári retek 4,40, a hónapos 1,20—3,20. A zöldhagyma csomója ma még 3,20, de a jövő hét elejétől várhatóan olcsóbb lesz 40 fillérrel. A 16 forintos fejes káposzta ára is mérséklődik, és a jövő héten már 10,60 lesz. 10 forint a kelkáposzta. A paradicsom java 60 forint, de van 46-ért is. Az új karfiol egyelőre 40 forint de egy-két napon beli' több mint 10 forinttal esik majd az ára. A kék karalábé 1,60—2,80, a fehér 2,20—2,30. Ez a zöldségféle 20—30 fillérrel lesz olcsóbb. A jövő héten már nem less olyan elérhetetlen a most 66—90 forintos eper. Várhatóan 35 és 70 forint között lesz (minőségtől függően) egy kiló. Á »fürtös« uborka 6, a »kígyó-« 4 forinttal mérséklődik. (26-ért már valóban versenytársa a fejes salátának.) A paradicsomért hétfőtől 4-gyel kémek kevesebbet Igaz, még csak fillérekkeL de végre csőikben a zöldpaprika ára ís>