Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-17 / 113. szám

Á kapocs Milyen a jó művezető? Az üzemekben más szempontokat emel ki a keze alá beosztott munkásember és megint más­ként vélekedik a vállalat gaz­dasági ügyeiért felelős vezető. Egy dologban azonban több­nyire egyetértenek: kevesen vennék vállukra a munkáju­kat, gondjaikat. Fiiszár Istvánná, a kaposvá­ri textilművek orsózó-cémázó üzemének a művezetője. Tisz­ta tekintetű munkásasszony. Halkan, megfontoltan beszél; mozdulatai nyugodtak, taka­rékosak. Olyan típus, akivei ha véletlenül szóváltásba ke­veredik valaki, nyugalmától a forrófejű is pillanatok alatt lehiggad. Tizenkét éve a »közvetlen termelésirányítás« a feladata, ahogy munkakörét a szak­zsargon elkeresztelte. Előtte hosszú évekig gépen dolgo­zott Nem ismeretlenek előtte azok a gondok, amelyek be­osztottjait naponta foglalkoz­tatják. Hiszen a nap huszon­négy órájának egyharmadát közöttük tölti. Velük együtt lélegzi be a műhely poros le­vegőjét, közösen szenvedik el a zajártalmakat. Bár beszél­getésünk alatt nem mondta ki, szavaiból érzem: a szíve hozzájuk húz. — Azt hiszem minden mű­vezető két malomkő között őrlődik. Valamennyi gyárban a munka az első, de ahhoz, hogy menjenek a gépek,- elő­ször is itt kell tartani az em­bereket. A három műszak miatt a textiles szakma soha­sem volt igazán népszerű. Az utóbbi években jó néhány kaposvári üzem kedvezőbb munkafeltételeket kínál. Az­óta különösen sok fejtörést okoznak a kilépők, akik gyak­ran minden indokolás nélkül hagynak itt bennünket. Egy művezetőnek pedig az a leg­fájóbb, amikor be kell nyom­ni a piros gombot a gépen A bűn útján azért, mert nincs elegendő munkáskéz. Fennhangon tűnődik to­vább: — Vonzóvá kellene tenni a textilipart. De hogyan? A fizetésekre nem lehet panasz; néhány hónapi gyakorlás után a betanított munkás is háromezer forinton felül ke­res. De nemcsak a bérrel be­csülik meg itt az embereket. Juttatásokban, erkölcsi elis­merésben is többet nyújtunk sok más vállalatnál. Minden átmenet nélkül ar­ról kezd beszélni, hogy néha bizony emeltebb hangot hasz­nál a munkatársaival szem­ben, mint kellene. Annyifelé oszlik meg a figyelme, annyi mindent kell észben tartania, hogy időnként túlfeszül a húr. Hiába, nincsenek kötélből az idegei. Szélsőséges példa, hogy egy időben intézkedik a fel­gyülemlett késztermékek el­szállításáról és lelki vigaszt nyújt valamelyik pityergő kislánynak. — Ismerem az enyéimet, az arcuk rezdüléseiről tudom, ha örülnek valaminek vagy bajuk van — mondja. — Bi­zalommal közeledünk egy­máshoz, nekem sincs titkom előttük. Csak az ilyen kétol­dalú kapcsolat lehet az alap­ja a jó munkának. Kiállók mellettük, és a következő al­kalommal én is számíthatok rájuk. Gyakran megesik, hogy sürgős megrendelés fut be, ha törik, ha szakad, határidőre síállítanunk kell. Ilyenkor megmondom: lányok, most pedig ráhajtunk. Senkinek sem kell kétszer szólni. Föntről — így mondja — minden segítséget megkap. De azok többnyire tanácsok, ja­vaslatok, no meg a munkával kapcsolatos utasítások. Ha úgy tetszik parancs, amelyet vég­re kell hajtani. Tőle függ. milyen formában hangzik el, mennyire érződik nyűgnek, kivédhetetlen kényszernek. Időnként neki is alaposan »megmossák a fejét odafönt«, a részleg hibái miatt. De mire a bírálat eljut az érintettek­hez, addig a szigorú kritika enyhe szemrehányássá szelí­dül. Háziasszony, családanya. Am amíg az üzemben dolgo­zó nők többsége a munkakö­pennyel együtt gyári gondola­tait is a kapun belül hagyja, addig őt otthon, a szabad ide­jében is foglalkoztatják. Ha-| zaviszi, magában hordja nem tud szabadulni tőlük, akárcsak azoktól a finom, ap­ró porszemektől, amelyeket az utóbbi huszonnyolc évben a csarnok levegőjével együtt magába szívott. L. J. Növényvédetmj tájékoztató Időszerű teendő a gyümölcsmolyok elleni védekezés Április utolsó harmadában azonos időpontban figyeltük meg a keleti gyümölcsmoly, a szilvamoly és az almamoly lepkéinek rajzáskezdetét. A május első napjainak hideg, csapadékos időjárása a lepkéi: repülését zavarta, fékezte. Élettevékenységük május 7-től élénkült meg, és a beköszön­tött felmelegedő időjárás ha­tására vált a repülésük tö­megessé, és megkezdődött a tojásrakásuk. A kártevők to­jásrakása bőséges, a tojás fejlődése zavartalan, ezért a múlt évinél erősebb lárvafer­tőzések kialakulása várható. A keleti gyümölcsmoly és a szilvamoly első lárváinak megjelenése a Balaton-part körzetében május 17—19., me­gférik többi körzetében pedig május 19—21. között várható, a védekezések megkezdését barackosokban, szilvásokban ebben az időpontban javasol­juk. A különböző érésidejű barackfajtáknál a gyümölcs­molyok elleni védekezés lehe­tősége korlátozott, ezért a je­lenleg rajzó áttelelő, majd az ezt követő első nyári nemze­dék elleni védekezésre kell fokozott gondot fordítani. A védekezéseket a fiatal lár­vák megjelenésétől a továb­biakban 10—12 naponkénti ismétléssel — á várakozási idők betartásával — a szüre­tig folytatni kell. A védekezés­re felhasználható a Ditrifon 50 WP, Ditrifon 40 WSC, Unitron 40 EC. Sumithion 50 EC 0,2 százalékos, Satox 20 WSC 0,5 százalékos vagy a ---­R ogor L—40. Sinoratox 40 EC. Bi—58 EC 0,1 százalékos rovarölő szerek valamelyi­ke. Az utóbbi készítmények egyúttal eredményesen pusz­títják a zöld, fekete és a hamvas őszibarack levéltetve- ket is, melyek gyors szaporo­dásukkal veszélyeztetik a fia­tal hajtásokat, leveleket pontban szükséges megkezde­ni a keleti gyümölcsmoly el­len felhasználható rovarölő szer valamelyikével. Hogyan te egy fiatalból bűnöző? Hogyan lép a bűn út­jára? Hogyan szánja el magát arra, hogy elhagyni készül­jön hazáját? Ezek a kérdések foglalkoztattak, amikor 1? éves főhősünk nyomába sze­gődtem. Gábor — nevezzük — története szerfölött ta­nulságos. Néhány hete, az egyik déli határőrőrsünkön jártam. Ba­rátaim beszéltek erről az el­fogásról ... Kozma Lajos tizedes aznap ünnepelte születésnapját. Ün­nepi torta ugyan nem került az asztalra, a születésnapi »ajándék« viszont mindenért kárpótolta. Fucskó András határőrrel határsértőt fogtak. Az egyik személyvonaton egy husszú hajú, tizenéves fiatal­emberre figyeltek föL Iga­zoltatták, s mert az semmi elfogadhatót sem tudott mon­dám arra, hogy mit keres a határ közelében, előállították. A vizsgálat során aztán i be­igazolódott a gyanújuk: Gá­bor, a 17 éves szakmunkásta­nuló, külföldre akart szökni. Tulajdonképpen az indíté­kaira figyeltek föl. Felhívtam Gábor iskoláját. Az igazgató- helyettes panaszáradatba fo­gott, egyetlen dicsérő szava sem volt a fiúra. Kértem, se­gítsen, hogy találkozni tud­junk. Gábor a tanári szobában várt ránk. Képeslapokat né­zegetett. Megmondtam, beszél­getni szerenék vele. Bólint- tott, s elrakta maga mellől a képes újságokat, s rágyújtott — Az iskolai rendtartás en­gedélyezi a dohányzást? — Nem, de ez rám nézve már nem érdekes. — Hogyhogy? — Négy vagy öt tárgyból bukásra állok. A munkahe­lyemről is sokat lógtam. Ha az apám most nem vesz ki, akkor ők rúgnak ki... Ma már csak azért jöttem be, hogy leadjam a cuccaimat. — Azt mondja, sokat járt ti iskola mellé. — Hát.. előfordult né­hányszor. — Hogyan igazolta a hiány­zásait? — Vannak még rendes or­vosok. — Mit csináltak, amikor nem mentek be az órákra? — Csavarogtunk meg it­tunk. — Ittak? — Eleinte csak a térre jár­tunk le, aztán "mind gyakrab­ban tértünk be a szomszédos kocsmába... — Azon a napon mit csi­náltak? — A határőr-balhéra gon­dol? Az egyik haver fizetést kapott. Azt mondta, meghív bennünket Jócskán iszogat­tunk. Valakinek az eszébe jutott, hogy ruccanjunk el va­lahova. Lementünk a pálya­udvarra, megnéztük, hova megy az első vonat, felszáll­tunk rá. — Hova akartak menni? — Pécsre. — Hogyan került akkor a határra? — A vonaton találkoztunk két fiúval meg egy lánnyal. Nekik is volt pálinkájuk... El­aludtam... Kaposváron ébred­tem föl. Kezdtem kijózanod­ni... Nem tudtam, hogy mit csináljak. Hazamenni nem mertem. Féltem az apámtól. — Héhány éve — mesélem Gábornak — vetítettek egy filmet a televízióban, A ca­pital fiúk üzenetét. Disszidens magyarokról szólt. Látta? — Nem. — Pedig érdelces dolgokat mondtak életükről a disszi- densek. — Van akinek sikerül, van akinek nem. — Mit gondol, magának si­került volna? — Nem tudom. — Hányadik ballépése volt ez? — Az első. — És a szerszámlopás? — célzok egy korábbi ügyére. — Az régen volt. Néhányan loptak a raktárból. Én csak kaptam a cuccból. — És a kocsifeltörés? — Abban is csak szemlélő voltam. A haverok találták ki. El akartunk menni kocsikáz- ni, csakhogy jött a tulaj. — Volt már börtönben vagy fogdában? — Egy napot a rendőrségi­ben. De nem akarok soha többé visszakerülni... — Komolyan mondja? fA határsértési kísérletből sem tanult, hisz a ' kocsifeltörés utána volt. — A haverok... de most már másként lesz. Egy évet dol­gozom, ■ utána vÍ8BBa}»vfflt aa iskolába. Az iskola igazgatóhelyette­sétől egy-mást még megtu­dok Gáborról. Édesanyja né­hány éve meghalt. Édesapjá­val csak nagy ritkán beszél. Gyakorta maradozott el ott­honról. Éjszakákat töltött idegen helyeken, úgymond csövezett. Egyetlen mondattal úgy fogalmazhatnánk: elin­dult a bűn útján. — Ki a felelős mindezért? — kérdezem az igazgatóhe­lyettestől. — Nehéz erre választ adni! Egyformán hibáztatható az is-j kola, a környezet, a szülő. Édesanyja néhány éve meg­halt. Édesapja gépkocsiveze­tő. Nincs mindig otthon... — Manapság divatos érve á szülőnek: »Nincs időm a r'-ereknevelésre. Reggel roha­nok a munkába, este hullafa- radtan érkezem haza, még a házi munkára sem marad időm...« Az effajta érvelés elfogadható? — Nem. Már csak azért sem, mert a nevelés nem mennyiségi, hanem minőségi feladat. Nem lehet letudni a r 'ereknevelést azzal, hogy öt percre leülünk mellé. A csa­ládnak harmonikus közösség­ként kelj együtt élnie. — ön az iskola egyik ve­zetője, mégis hibáztatja azt? — 1400 tanulónk van. Kü- lön-külön nem tudunk fog­lalkozni mindegyikkel. Nyil­vántartunk 120 úgynevezett problémás gyereket. Ök ál­landóan szem előtt vannak. A többiről alig tudunk valamit. Pedig velük is foglalkoznunk kellene. De higgye el, a mai körülmények között képtele­nek vagyunk rá. — Említette a környezet szerepét. — A legmeghatározóbb! Az akaratgyenge, könnyen befo­lyásolható fiatalt a környeze­te, barátai társasága magával ragadja. Ritkán jó irányba. Gábor is a baráti társaságá­val indult el a bűn útján. — Mi lesz Gáborral? — Ha nem szakít a baráti környezetével, ha nem mérle­geli tetteinek következmé­nyeit, könnyen börtönbe ke­rülhet. Gábor egyik mondata mind­én tálán visszacseng: »...most már másként lesz!« Bár úgy lenne! Nagy Jenő Almásaink, körtéseink és esetenként a zöld dió vesze­delmes kártevőjének, az af- mamolynak a rajzása is folya­matos. Az elhúzódó almavi­rágzás kellő mennyiségű táp­lálékot biztosított a lepkék­nek, a jelenlegi meleg, na­pos időjárás a tojások fejlő­désének kedvez, ezért a múlt évinél erősebb hernyókártétel kialakulása várható. Az első lárvák kelése a Balaton-part és megyénk déli körzeteiben tnajus 18—20., megyénk többi körzetében pedig május 19— 20. között várható. Tehát a védekezéseket ebben az idő­A kaposvári íródeák szaküzlet ajánlata: Hazai és ipiport tapéták gazdag szín- és minta választékban: Gigantposzterek művészi reprodukciók (416211 CSUPOR TIBOR Ráksaláta zsíros kenyérrel 780 Ft-ért 35 Ft-ért Az új fűszerek mellett ügyes szakácsok alkalmazni kezdték a cukrot, gyümölcsök tartósítására, és kialakult Franciaországban, Hollandiá­ban a melegházi kertészet is. A XVIII. században — el­sősorban Franciaországban — terjed az ínyencség. A fran­cia szakácsok büszkén hirde­tik: csak tiszta, természetes ízekkel dolgoznak. Ügy tartot­ták; az ínyencség ellensége minden mértéktelens,égnek. Aki túlterhelte a gyomrát vagy lerészegedett. az nehe­zen mesgbocsáthatóan vétett az ínyencek szemében. Az ínyencség terjedésének »•felegvárai« a gyarapodó ét­termek, kávéházak, vendég­lők. Mai szemmel is meghök­kentő, amit a francia ven­déglők választékában a ven­degek elé tálaltak. Általában 12 féle levest, tartottak, 24 mell ókételt, 15—20 módon sült marhahúst, 20 különbö­ző ürühúst, 30 szárnyast és vadat, 16—20 féle borjúételt, j 12 féle süteményt. 24 módon készített halat, 50 fajta tész­tát és szintén 50-féle egyéb csemegét. Az utas szomját 30-féle bor (vörös és fehér) s 20—30 illatos likőr oltotta. Volt ott német savanyúká- poszta (Sauerkraut), hambur­gi füstölt hús, schwarzwaldi vaddisznó, olla potrida, mala­gaszőlő, garbanzos és cseme­ge borok Spanyolországból, olasz makaróni, parmenzán, bolognai kolbász, fagylaltok, gyobb élvezetekre vágytak. Párizs hirtelen egy roppant étteremmé vált: ettek a hí­vatlan jövevények az előkelő fogadókban, a másodrangú vendéglőkben, és mindenütt. Tömtek magukba a sok húst, halat, vadat. szarvasgombát, süteményt és a kitűnő gyü­mölcsöket. Aki megkóstolta az ínyencfalatokat, nem felej­tette el egyhamar. S ha te­hette, jött megint, és evett, és újra evett. Amikor az ellenséges had­sereg átvonul Champagne-on, Epernayben 600 ezer üveg bort harácsolt a helybeli pin­cetulajdonostól. A derék úr ettől a tengernek akart men­ni bánatában. Később örült, hogy nem tette. Szaporán tol- lasodott, csengő aranyakat testálván utódaira. Mi tör­tént? A rabló seregek eltá­voztak, de nem felejtették bo­rainak felséges zamatát. S utána minden évben kétszer annyit rendeltek, a pincetu­lajdonostól. IV. Magyarok kenyere Magyarország népessége a XVIII. század közepétől a század végéig az európait jó­val meghaladó ütemben, viha­ros gyorsasággal gyarapodott. Ez a lendület tovább folyta­tódott a XIX. században is. 1869 és 1910 között az 1870- es — utolsó — kolerajárvány, a 25 ezrelékes halandóság és a szapora kivándorlás ellené­re egy harmaddal lett több az ország lakossága. Hazánk népsűrűsége a szá­zadfordulón már erősen meg­közelítette a nyugat-európait' Ez a gazdaság élelemtermelő képességére sem volt hatásta­lan. A közép- és kelet-európai népességrobbanást — régi ref­lex szerint — mindenütt az egyoldalú, erőltetett ütemű szemtermelés követi. A gaz­daságilag elmaradott országok képtelenek rendszeres munkát adni polgáraik nagy részének. A túlnépesedett falvak és az elégtelen népességeltartó erő bűvös körében állandósult a nyomor, a tömeges éhezés a földművelésre oly kiválóan alkalmas vidéken. A változások átformálták a magyar mezőgazdaságot, a termelés és a fogyasztás szerkezetét. Nagy vonalakban a századfordulóra alakul ki a magyar táplálkozásnak még ma is jellemző alapkerete. Milyen társadalmi-gazdasági föltételek érlelték, alakítot­ták? A gabonatermelésre ösztön­ző belső szükséglet találko­zott a nyugat-európai orszá­gok igényeivel. A számlálat- lan állatcsordák /helyett már a napóleoni háborúktól, foko­zatosan búzát szállítottunk a német, osztrák, cseh városok megnövekedett számú lakos­ságának. Az uradalmak és parasztgazdaságok fokozato­san feltörik a közlegelőket és erdődrtásokon, a lecsapolt mocsarak helyén mindenütt búzatáblákat ringat a szél. Az 1850—60-as évektől megkez­dődik a vasútépítkezés, és könnyen, gyorsan messze tá­jakra is el tudják szállítani a gabonát. t (Folytatjuk) likőrök a Pó mellől, orosz szá­rított húsok, kaviár (fekete és rózsaszín) és füstölt halacs­kák; tőkehal, hering, sajtok, curacao, ánizslikőr Hollandiá­ból; manióka, karrik és kávé Ázsiából; burgonya,’ ananász, csokoládé, vanília, cukor Ame­rikából, a capi bor Afrikából. A francia polgár saját ha­talmának, erejének, gazdag­ságának jelképét látja ez ék­telenül sok finomságban, ahol a világ minden népének ked­venc eledele képviselve van. Amíg ily bőséges a francia konyha, nem történhet baj. S dám, mintha a történelem is ezt igazolná! A napóleoni há­borúk ut-án, az 1815-ös béke- szerződésben 1500 millió frank hadisarcot róttak ki a szö­vetségesek az , országra. Ha­talmas összeg! Párizsban pá­nik tört ki. Mindenki a pénz elértéktelenedésétől tartott. Ennek ellenére meglepő köny- nyedséggel rótták le a fran­ciák a fizetnivalókat. A hitel nőtt, a közönség tolongott és buzgón jegyezte azvállami köl­csönöket. A pénz árfolyama igen jól állt, ment a súlyos terhek ellenére több pénz jött be. mint amennyi kiment. Hogyan? Az ok a háborús eseményekig nyúlik vissza. A Franciaországot elfoglaló győztes hadak éhesek voltak. Ritka falánkságot és nem mindennapi méretű gyomrot hoztak magukkal. Nem soká­ig érték be prof unttal: na-

Next

/
Thumbnails
Contents