Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-04 / 102. szám
\ Esőben, szélben, napsütésben... NYUGALOMREKORD Szemlére indultunk Gaál Győzővel, az IKR termelési rendszer somogyi szaktanács- adójával, a rendszer keretében gazdálkodó termelőszövetkezetekhez. Útközben az elmúlt tavaszok izgalmas és felelősségteljes munkájáról, a kukoricavetésről beszélgettünk. Arról, ami az évek során alakult, változott — a gyakorlatban is, az elméletben is. Tavaly egy hasonló körút tanulsága az volt: a mezőgazdaságban épp oly fontos az értékes percek, sőt másodpercek kihasználása, mint egy jól szervezett iparágban. Az idei tapasztalatok egy lépéssel tovább visznek ezen az úton. A gondok ellenére is időben sikerült elvégezni az őszi talaj előkészítést és most, megfelelő anyaggal géppel fölszerelkezve, napra- órára kész programmal »-fölfegyverkezve« kezditek vetéshez. Szél kergette az esőcseppeket a fonyódi országúton, de Ordacsehiben, a termelőszövetkezet leendő kukoricaföldjén már csak a vízcseppak lágy illata keveredett a talajfertőtlenítő vegyszer szagával. Kétszer tizenkét órás műszakban dolgozott az IHC erőgép az utána szerelt Cyclo vetőgéppel, s az élteit napok alatt bevetették már a tervezett kukoricaterület felét. A hatalmas tábla szélén dűlőt húz a sárga traktor, s eltűnik a dombhajlat mögött. Nyergében régi »pilóta« ÜL Gólos János ötödik éve vezeti az IHC-t. A termelési rendszer minden tag gazdaságát fölszerelte adó-vevő készülékkel, hogy ha bármi üzemzavar adódna, az időrabló és költséges »fu- rikázás« helyett rádiós kör- kapcsolás révén, érdeklődhessen az, akinek valamire szüksége van. Szőlősgyörökön a határban, a föld széléit áll a traktor és a vetőgép. Elromlott egy tárcsa. A gép alatt hasaló szerelő szerint azonban perceken belül újra indulhatnak. Alkatrész — szerencsére — volt, s így csak pár értékes óra esett ki, de ez nem nagy veszteség. Indulunk tovább. Közben rádióértesítés érkezik a tsz-irodára. Szenitgyör- gyön 500, Kéthelyen 650, Pusztakovácsiban 600, So- mogysámsonban 210, Nagy bajomiban 620, az öreglaki Állami Gazdaságban 800 hektáron vetették el eddig a ku koricát. (A számok a május elseje előtti tényeket rögzítették.) A termelési rendszer szaktanácsadója elégedett: a tempó alapján nem lesz sok gond az idei vetéssel, csak a minőség is jó legyen. Lengyeltótiban forró a hangulat, fö&orbácsoiódlak a szenvedélyek a lerobbant hatéves IHC körül. Tönkrement a generátor, s reggel óta a gépudvaron áll a gép. Buasákról kellett hozni sürgősen pótalkatrészt. A villanyszerelő sebes mozdulatokkal dolgozik, a traktoros és szerelője nógatja. Teljesítményre dolgoznak, s máT négy óra telt el a reggeli műszakváltás óta... A generátor végre elkészül, gyors mozdulatokkal eltakarítják a glép mellől a szerszámokat, s már gördül is kifelé az erőgép meg az alkatrészekkel, szerszámokkal, vetőmagokkal és növényvédő szerrel alaposan megpakolt IPA teherautó. Négy nap alatt ezzel a »balesettel« együtt is 300 hektárt vetettek be. Ilyen tempóban aligha lesz gond a munka időbeni befejezésével. Közben űtitársammal megegyezünk, íme, a példa a körzeti rádió hasznára: a szomszédból har marabb ideért a pótalkatrész, mintha Bábolnáról kellett volna hozni. A szomszédos Buasák az ellentéte az előbbi »fényképeknek«. Az erőgép kint a határban, a dinnye már a földben, a kukorica 60 százalékát élvetették, s mivel jó a föld állapota, egy-két nap múlva már az eső sem akadályozhatja a tervezett ritmus tartását. Nagy Lajos traktorvezető hat éve ül a volán mögött- Reggel hatkor kezdett, s délben még nem szállt le a gépről. — Nem éhes? — Még nem reggeliztem, s lassan már elkél az ebéd. — Mit ebédel? Elneveti magát: — Ami a táskában van. Egy kis kolbász, sonka... meg víz. Ezen a héten délelőttös, a jövő héten ő lesz az éjszakás. Mindkettőt meg lehet szokni, véli; nem ez az első év, hogy vet. Nemigen éri meglepetés. Az a fontos, hogy a gép rendesen működjön, meg hogy betartsák az előírásokat. Két évvel ezelőtt megnyerte az ÍKR körzeti szántóversenyét A gazdaság főagronómusa és növénytermesztési ágazatve- zetője most is az egyik legjobb traktorosnak tartja. Elbúcsúzunk. Fölsivít az IHC motorja. A traktor egyenletes sebességgel vág neki a sima barna földnek. öreglakon 1900 hektáron termesztettek kukoricát, ebből 1400 hektár fővetésű. Hatalmas terület, rendkívül körültekintő munkaszervezést kíván. Szakonyi Rudolf, a gazdaság termelési igazgatóhelyettese úgy véli, nem lesz gond az idei vetéssel. A gépek megbízhatók, a talajeiő- készátássel jó ütemben haladnak, s a kétszer tizenkét órás műszak itt is biztoRÍiéka az egyenletes munkának. Az idén a rövidebb tenyészidejű hibridekkel kísérletezik a gazdaság, hogy a hatalmas terület mellett enyhítsék az ősz legnagyobb gomdját, a túlságosan magas víztartalmú kukoricák szárítását Ez a fajtaválasztás tehát idő- és pénzmegtakarítást is hozhat, hiszen drága a fűtőanyag. öt év óta ez az első tavasz, hogy nincs jelentős gond a vetéssel, mondja Gaál Győző. Erűnek oka, hogy a gazdaságokban. megváltozott szemlélet révén egyre nagyobb becsülete van az időnek, az dőben elvégzett kevésbé látványos, de nélkülözhetetlen ílőkészítő munkáknak. S bár i természet még befolyásol- latja az eredményt az idei avaszt látva úgy érezzük: az i 27 százalék, ami a szakem- xarek szerint a jó vetés szerepét jelöli a termésered- nénsyben, biztosítva van. S íz a legfontosabb. Ben csík András ÚJ ÜZEM BATÍBAN Együttműködés két szövetkezet között A Kaposvári Háziipari Szövetkezet dolgozóinak számát és évi termelési értéküket tekintve nem tartozik a nagyok közé, mégis elismeréssel lehet szólni róluk — a fejlődés miatt. Katona Jánosné megbízott elnökkel beszélgettünk 1978. évi munkájukról, terveikről. Eredményeikkel tavaly harmadszor érdemelték ki a könnyűipari miniszter által adományozott kiváló szövetkezet kitüntetést; kát dolgozójuk — Zsalakovics Lászlóná és Vajkai Istvánná — pedig a könnyűipar kiváló dolgozója lett. — Elsősorban arra törekedtünk — mondja Katona Jánosné, hogy szélesítsük bedolgozónál ózatunlkat, új munkalehetőségeket teremtsünk Kaposváron, a megyeszékhely környékén, és mindenütt, ahol erre mód és lehetőség nyílik. Ezenkívül: hogy erősítsük szövetkezetünk hírnevét, termékeink minőségének további javításával, s megteremt síik az exportnövelés alapjait. A batéi November 7. Termelőszövetkezet vezetőivel megállapodtak; hogy varrodát létesítenek a községben, A szövetkezet gondoskodik a helyiségről, a háziipar pedig a gépeket adja és azt a szakembert, aki a szövetkezet asszonyait e munkára betanítja. így télen is — vagy ha rossz idő gátolja a kinti munkát — dolgozhatnak az asz- szonyok. Egyelőre tizenkét gépet adnak a batéi üzemnek, s nemsokára újabb gépeket visznek oda. Először ágyneműgamitúrát, illetve lepedőt készítenek az új üzemben. Nagyatádon, Igáiban, Kávádon és Hőgyészen is van részlegük. A munka tervszerű irányítása igen nagy gond, főként azért, mert a 269 szövetkezeti tagból 153 otthon végzi a munkát, vagyis bedolgozó. Méltó tehát az elismerésre, hogy tavalyi tervüket 114 százalékra teljesítették. Különösen kiemelkedő volt, hogy exporttevékenységük 217 százalékos, s így 12 milliós bevétele ,-volt a házi- iparnak. Többek között 150 ezer hálóinget szállítottak a Szovjetunióba, az NDK-ba é.- Líbiába. Együttműködnek a Delta szövetkezettel: oda 7,8 millió forint értékben készítettek Labdabélésanyagot így sikerült elérni 1978-ban a 35,5 milliós termelési értéket. Ez' 3,2 millióval volt több az előző évinél. Főként textilruházati és szövött — kötött árul készítettek, az Ezermester- és Űttörőbolt-válla’atnak például 35 ezer szoknyát szállítottak. Kedvezően alakult a szövetkezet nyeresége is: tavaly ötmillió forint volt. Ez lehetővé teszi, hogy a szövetkezet új gépeket vásárolhasson, korszerűsítse üzemeit, kulturáltabb m unkái öl tételeket teremlsen dolgozóinak. Katona Jánosné elmondta, hogy javult a szövetkezetben a politikai és a mozgalmi munka, erősödött a szocialista verseny. A Hámán Kató ás a Dallos Ida brigád jó eredményt ért el tavaly, s megkapta a bronzkoszorút. A munkaverseny eredményeként tíz dolgozót tüntettek ki ki- . váló jelvénnyel, s a legjobbak között 45 ezer forint jutalmat osztottak ki. A szocialista versenyt folytatják. Üjabb három brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért, s nagyon sokan vesznek részt egyéni munkaversenyben. Sz. L. Feßömestsr A szóhasználat olykor sok mindenről árulkodik. A mesterség szó csak az ipari foglalkozásokat illette meg. Ahhoz, hogy valaki egy szakmát elsajátíthasson, gyakran távoli nagyvárosba, sőt külföldre kellett utaznia, a gazdálkodás fortélyai ellenben a hétköznapi robot során, »csak úgy« ráragadtak a falusi gyerekekre. A paraszt évszázadokon át a társadalmi presz- lizslétra alsó fokain állt; a i aódosabb, többet termelő pa- i asztgazdaságok tulajdonosai is legjobb esetben a »jó gazda« rangjára tarthattak számot. A felszabadulás után népköztársaságunk alaptörvénye a munkát tette a tár+ sadalom — s benne az ember — fő értékmérőjév'é. Dokumentumok sora mondja ki. hogy a társadalom osztályai és rétegei nem egymás alatt és fölött, hanem egymás mellért élnek. Az ország értékrendje alapjában megváltozott, négy évtized is kevés volt azonban néhány előítélet vagy csupán már csaik a szóhasználatban. élő megkülönböztetés nyomainak elmosódásához. 1 A növényvédő vagy állattenyésztő szakmunkásra ma sem mondjuk, hogy .mester. Azazhogy... Az áprilisi TOT-tájékoztató a Kiváló Termelőszövetkezeti Mun- káért-kitüntetettek névsorában Kaponya Józsefet, a he- tesi Vikár Béla Tsz dolgozóját fejamestea'ként említi. — Minek a mestere a fejőmester ? — Az elnevezés egy kicsit megtévesztő, hiszen a fejőmester nem fej: ő tartja karban, ő javítja a tejház és a telep különféle fejőberendezéseit. egyéb gépeit. A legtöbb tehenészeti telepen már automata és félautomata rendszerek segítik a fejést, így a fejőmester egyszerre villanyszerelő; karbantartó gé pész, tejkezelő, de ha a szükség úgy kívánja, fejő is. Jártam csehszlovákiai gazdaságokban. ott évek óta magától értetődő a »fejőmester« elnevezés ' i Kaponya József egy évtizede dolgozik a tsz tehenészetében. Azelőtt kőműves szakmunkás volt. Részt vett egyebek közt mai munkahelyének, a jutái telepnek az építésében is. Mikor azután elkészült, itt maradt fejőnek... — Sokan nyilván érthetetlennek tartották, hogy egy »valódi« és nem is rosszul jövedelmező mesterséget miért cserélt föl az állattenyésztéssel. — Az én fejemben meg sem fordult, hogy ennek vagy annak a munkának nagyobb a »rangja«. Egyszerűen: szerettem az állatokat (korábban már otthon is foglalkoztam bikákkal), megtetszett az új telep, így hát elfogadtam a hívást — Sok szó esik arról, hogy a fiatalok szemével az állattenyésztés ma sem elég vonzó. Többen ezt kizárólag a munkakörülményekkel magyaráz zák, pedig akad egyéb ok is . . , Egy fiatalember például nemrég bizalmasan elárulta, hogy azért hagyta ott ' az egyik szaktelepet, mert félt, hogy a szeretett kislány majd »lenézi« és »menőbb« udvarlót keres. — Az emberek nagy részé« nek fogalma sincs arról, milyen egy korszerű telep. Rengeteg a téves elképzelés. A legszívesebben mindenkit végigkísérnék a telepen, hogy lássák; semmivel sem »egyszerűbb« munka ez. mint, mondjuk, egy lakatosé. Nem egy fiatal maga is rádöbben erre, mikor néhány évi »kallódás« után hazajön. Az a baj, hogy nem elég, ha ők megértik, mindenkinek értenie kellene. A szülőknek is, meg a »kislányoknak« is... Kaponva József még kőművesként dolgozott, mikor híre jött az első űrhajós fellövésének. Azóta nevezik ezt a helyet Gagarinmajornak, s akkor kapta a nevét az a brigád is, amelynek a kőműveséből lett fejőmester ma is vezetője. A brigádnak mind a 24 tagja szakmunkás. — Versenyre hívtuk ki a hetesi sertéstelep brigádját. Napok óta meszelünk, fásítunk, hogy a mi munkahelyünk legyen tisztább, rendesebb. A szó átvitt értelmében is sokat tett ez a brigád a telep rendjének megújításáért. Néhány éve a ju.ai tehenészet egy volt a gazdaság gondjai között, ma a tsz jövedelmének egyik alapvető forrása. — Én sohasem hittem el, hogy a jó munka itt ne hozná meg ugyanúgy az eredményt, mint más ágazatokban. Igaz, hogy nálunk kevés egy szerencsés év a mutatós számok eléréséhez. Hosszú munka eredménye, hogy ma sem fért el a napi tej a két — egyenként kétezer literes — hűtőtartályban. Mikor öt éve átadtuk a tejházat» volt olyan nézet is, hogy soha nem tudjuk kihasználni. Most meg egyszerre csak kicsi. Kaponya Józsefet kevés beszédű embernek ismerik. Van azonban valami, amiről mim dig, örömmel beszél, kérdezés nélkül is: a telep korszerűsítésének lehetőségeiről, egy új automata fejőrendszer előnyeiről ... Mindarról. ami mesterségének ratz«. ft. F. Nem egységes az elismerés Tervek - társadalmi rakian Egyre több szó esik a társadalmi tervezésről. Egy-egy város, község fejlődését nemcsak azzal lehet szolgálni, hogy asot, lapátot ragaunak az emberek, hanem tervek elkészítésével is — társadalmi munkában. A tanácsok, a népfrontbizottságok egyre erőteljesebben szorgalmazzak megyénkben ezt a tevékenységet. A tapasztalatok szerint utakat. járdákat, rendelőket bölcsőde-, óvoda- és iskola- bővítést, pedagógus- és védőnői lakásokat terveznek »társadalmi úton«. A hivatalos tervezésnek körülbelül egy- harmadát vállalják az önzetlen szakemberek, kisebb és nagyobb közösségek. A tanácsok általában jól választják meg, hogy mit bíznak rájuk, a Hazafias Népfront megyei elnökségének megállapítása szerint ugyanis a túl munkaigényes, bonyolult, több szaktervezőt igénylő terveket hivatalosan készíttetik el. A helyi szakemberek szeretik településüket, s amikor fölkérik őket a tervezésre, akkor szívesen vállalnak ilyen megbízatást. Sőt, nem egy esetben ők maguk ajánlják föl a társadalmi tervezést. A lakóhelyhez kötöttség az oka, hogy a kisebb településeken általában nincsenek ilyen hozzáértő emberek, s a tanácsok nem igen tudnak élni ezzel a lehetóséggeb A tervezőintézetek, műszaki vállalatok szocialista brigádjai, KlSZ-szervezetei1 és a tanácsok együttműködése a társadalmi tervezésben is szoros : a Somogy megyei Tanácsi Tervezővállalat KlSZ-szer- vezete sokat tesz a településekért. A barcsiak például a Bécsi Tervezővállalat szakembereitől kapják meg társadalmi munkában a forradalmi ifjúsági sportpark terveit. A tanácsok jól tudják, hogy a társadalmi tervezésre egy re nagyobb szükség van, hiszen hiába kilincselnek, a tervezővállalatok nem tudják elvállalni a kisebb feladatokat, a lakosság viszont sürgeti az utat, a rendelők Ez indokolja, hogy a társadalmi tervezés gyakorlatában, elismerésében meglevő különbségeket megszüntessék a megyében. Mindenképpen elgondolkodtató , a ta peony i példa: a lakosság társadalmi munkája révén százezer forintba került a járda, a terv elkészítése azonban kétszázezer forintra rúgott. Ott bizony elkelt volna a társadalmi tervezés, akkor sikerült volna igazán a megtakarítás Az is megfontolandó, hogy érdemes-e megterveztetni — még ha csak társadalmi úton, éppen a készkiadást |edezve — jóelőre az utakat például Kaposváron, amikor nincs pénz az építésre. így aztán a kész terveket két év múlva mindenképpen korszerűsíteni kell. A nagyatádi járásban huszonkilenc járdaterv készült, a kivitelezés azonban elmaradt. A társadalmi tervezést or- SíZágosan és megyei szinten ik szabályozták. A tapasztalatok szerint a tanácsok nem értelmezik egyformán a társadalmi tervezők készkiadásainak elszámolását és jutalmazását. Ez már a szervezés szakaszában is sok fejtörésre ad okot, s nem csoda, hiszen a megyei előírás túlszabályozza a társadalmi tervezést és nem fogalmazza meg egyértelműen a jutalmazha- tóságot. így aztán Barcson, Marcaliban mérsékelt összegeket költöttek ilyen célra, a marcali, kaposvári meg a nagyatádi járásban viszont aránytalanul sokat fizettek a készkiadásokra és a jutalmazásokra'. A Hazafias; Népfront megyei elnöksége épp ezért azt javasolta, hogy a megyei tanács-vb adjon ki részletes útmutatást erre. Jó volna, ha a tanács szakosztályai nyilvántartanák és figyelemmel kísérnék a társadalmi tervezéseket. Az is megfontolandó, hogy a megyei magántervezői szakértő bizottság legalább a társadalmi munkában készült építészeti terveket véleményezze. A települések feilődését segítik a társadalmi tervezők. A helvi népfrontbizottságok feladata. hogy mindent megte- gvenek a kiemelkedő társadalmi munkát végzők elismeréséé rt Lajos Géza t
