Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-12 / 85. szám
Szélcsatorna-kísérletek At Építéstudományi Intézet szélcsatornájában vizsgálják » XI. kerületi kamara-erdei narkózis tábor különleges tetőzetét. A mesterséges légáramlásban az érdekes formájú sátorszerkezet úgynevezett szé lterhelését elemzik. Figyelni kell a kis jeladásokra A Somogyi Almanach 30. kötete Hadarak a barcsi ősborókásban Amikor az előadásra indultam, többen is figye'mez- tettek, hogy csupán érdekességként érdemes meghallgatni. A számadatok és a résztvevők döbbent arca azt bizonyította, hogy igenis oda kell figyelni. A tudományos diákkörök országos konferenciáján szerepelt az egri Ho Si Minli Tanárképző Főiskola hallgatójának, Jenei Zsuzsannának a dolgozata. Témája az álltalános iskolás korban elkövetett öngyilkosságok okainak pedagógiai elemzése. Ennek nincs nagy irodalma, a harmadéves főiskolás lány nehéz feladatot vállalt, — Személyes élmények indítottak. Olyan gyerekek próbálkoztak, akiket én is ismertem, iskolatársam is megtette valamikor. Még a gimnáziumban a kezembe került Gergely Mihály: Röpirat az ön- gyilkosságról című könyve, mely nagyon megrázó volt. A múlt nyáron végképp eldöntöttem, hogy behatóan foglalkozom vele. Most azonban érzem, hogy ez a hetvenhat oldalas dolgozat csak a kezdet volt, szeretném tovább folytatni. — Az előadás előtt láttam, hagy izgul. Azt mondta, a kérdésektől fél. — A megadott időben csak egy kis részét lehetett elmondani a dolgozatnak. Szerencsém volt. azokat a kérdéseket tették föl, amelyekre én is gondoltam. Éreztem, hogy fölvetik majd, miért nem beszéltem olyan gyerekekkel, akik megkísérelték eldobni az életüket. Én csak esettanulmányokból készültem, jártam a rendőrkapitányságon, az ügyészségen, és a Statisztikai Hivatallal is fölvettem a kapcsolatot. Nem tudom elképzelni, hogy az a család vagy az a gyerek, amellyel, illetve akivel mindez megtörtént, e™ teljesen idegen ember előtt meg tudjon nyflni. Kár felkavarni, ha már egyszer sikerült elfelejtenie. A rendőrség birtokában azonban nagyon pontos, tárgyilagos adatok, leírások vannak. — Csak úgy zúdultak ránk a számadatok. — Magam is elképedtem, mikor a kezembe kerültek. Emnte mintegy 3200 ember lesz az országban öngyilkos. rv nemzetközi sorban az elsők között szerepelünk. Én Heves megye helyzetét vizsgáltam. Itt 100 ezer lakosra 20—30 kísérlet jut. 1968 és 1972 között huszonegy 10—14 éves korú gyerek és 228 kamaszkorú kísérelt meg öngyilkosságot. Ebből a 249 vizsgált személyből négyen háromszor vagy többszőr, tízen kétszer és 192-en egyszer tettek kísérletet. Szerencsére ezek csak kis százalékba® sikerülnek. . De aki I egyszer megpróbálta, annak örök nyomot hagy az életében. — Milyen felelősség hárul a szülőkre és a pedagógusokra? — A szülőké a nagyobb, de a pedagógusok sem lehetnek nyugodtak. A példáim között szerepel olyan, ahol a tanárral való rossz viszony miatt jutott el a gyerek az öngyilkosságig. Másik iskolába kerülve helyrejött az élete. A lányok sokkal érzékenyebbek. A szülőknek nagyon oda kell figyelniük, hisz nem minden előzmény nélkül történik meg a talán soha jóvá nem tehető cselekedet. A gyerek minden esetben veszélyt jelző figyelmeztetéseket ad, tudtára akarja hozni a • környezetének, hogy baj van. Ennek utolsó formája a búcsúlevél. Ha nem törődnek apró kis jeladásaival, óhatatlanul bekövetkezik a baj. A családi változások sokszor okoznak törést. A válás, egy új ember megjelenése bizonytalanná teheti a gyermeket, úgy érzi, hogy felszakadt a védőburok, ő fölöslegessé vált. Ezt el kell kerülni. A látszólag tiszta, szép családi élet is sok feszültséget rejthet magában. Minden mondatomban azt hangsúlyoznám, hogy a szülői felelősség elöl nem szabad kitér. Madarak... a lombok sűrűjében. zsombékon, nádon, bozótban, zöld fűben költő apró testű tollas jószágok. Daluktól zeng az erdő, a nádas; a szárnyak csattogása, az ágak közti szöszmö- tölés, a madárfióka nevelése, az őszi-tavaszi vonulás, költözés természetes, mindenki ál-1 tál ismert része életünknek. Enélkül szegényebb, üresebb volna környezetünk. S mégis jó pár évtizede csak a szakemberek által megfigyelt folyamat: lassacskán szegényedik ez a világ... Eltűnnek fajok, kihalnak, elköltöznek. Mind kevesebb pár rak fészket, nevel utódot. A zaj, a háborítatlan természet rohamos összeszorulása, az emberi civilizáció terjeszkedésének sosem látott dinamizmusa visz- szaszorította a madarak élőhelyét, s megritkította soraikat. A technológiai fejlesztésre, a városiasodás problémáira szegezett túl merev szemmel csak egy közönyös vállrándításra futja: Na és? A madárdalos világban nem jut több kenyér, lakás, autó. S ha e népszerű kis állatkák pusztulása lesz az ára gyorsabb előrehaladásunknak, akkor fizessük meg. Érdemes. Nem így van. Ezt az árat egyszerűen nem lehet megfizetni. Ez az ár ugyanis sokszorosan összetett. Ez az ár világunk — amelynek csak része, bár egyre jobban uralkodó része az emberi civilizáció — elszegényedése. Ez az élővilág olyan érték, amelynek pusztulását nem ellensúlyozhatják az emberi civilizáció felhalmozott, kétségkívül hatalmas értékei. Ennek az előrehaladt folyamatnak a megállítására az utóbbi években egyre több értékes természeti területet nyilvánítanak védetté. Itt sajátos törvényszerűségeinek megfelelően fejlődhet az élővilág. Értékes növénytársulások, erdők, láposok, berkek, különleges állatfajok szervezhetik életüket háborítatlanul. Ilyen vidék a barcsi ősborókás is. Az országban másutt I már elő nem forduló növényi társulások élnek együtt. A borókás ősgyepi a nyíres borókás, az erdei fenyves borókás, az égerlápok, a békalilio- mos, fehér tündérrózsás kis láp tavak — mind-mind különleges értékű, a szemnek gyönyörű, az elfáradt szellemnek felüdülést jelentő látvány. Itt él az ország egyik leggazdagabb madárvilága. 125 madárfajt figyeltek meg eddig. Ebből rendszeresen költ 78 faj, a többi pedig vagy pihen vagy táplálkozik ezen a területen. Ez a Magyarországon észlelt eddigi madárfajtáknak egyharmada. A táj védetté nyilvánításával várható, hogy újabb, jelenleg itt még nem költő, fajok telepednek meg. Szakemberek számítanak a fekete gólya, a rétisas megtelepedésére, a récefélék nagyobb létszámú fészkelésére és gémtelepek kialakulására. Mindezeket Kárpáti László tanulmányából tudtam meg. A barcsi ősborókás madárvilága című könyvecske az idén jelent meg a Somogyi Almanach 30. köteteként. A nagy sikerű sorozat — a kiadványok több mint harmadát már elkapkodták — szerkesztőjének problémaérzékenységét jelzi, hogv az utóbbi kötetek szerzői megkülönböztetett érdeklődéssel fordulnak élővizeink, természeti, kultúrtörténeti, néprajzi értékeink felé. (A Balaton halászóhelyei, A Kis- Balaton és környéke, A barcsi (»borókás madárvilága.) A tudomány hozzájárulása égetően fontos e társadalmi kérdések megoldásához. Nem tévedésből használom itt a társadalmi szót. Az ilyen, látszólag csak a madártani szakemberek érdeklődésére szá- mottartó kérdés — a tollas állatkák megjelenése, leírása, költési és fióknevelési szokásai — a szűk tudományos diszciplínákon túl égető környezetvédelmi, s mint ilyen, megoldandó társadalmi kérdés is. Csak egy példát említünk. A barcsi ősborókás halastavainak némelyikében házikacsát tenyésztenek. Ez a bizonyára gazdaságos tevékenység azonban a tavak vizét hihetetlenül^ szennyezte, megnövelve annak szerves- anyag-tartalmát S a tóból kifolyó szennyvíz veszélyezteti a tájvédelmi körzet különleges növény- és állatvilágának harmóniáját. A Somogyi Almanach 30. köteteként napvilágot látott dolgozat egyébként inkább ősz- szefoglalása — jórészt ismert források és egyéni megfigyelések alapján — e táj állatvilágának. Értékes mű szakembernek és természetkedve-1 lő kirándulónak. Értékeit csak a sok sajtóhiba (sorcserék, elírások) rontja. A dolgozatot sok szép fényképfelvétel egészíti ki. Cs. T. Gerencsér Miklós | \FERDE HÁZ | Legkevésbé talán Paula tudott uralkodni magán. Idegállapotát további súlyos próbának tette ki az a rejtélyes körülmény, hogy elmaradtak a látogatók, szemben az apró- hirdetés táplálta vérmes reményekkel. Majdnem sikolt- va kiabálta bele a csendbe: — Tenni kell valamit! Ez tűrhetetlen! — Mondtam már. Tiltakozom. Tiltakozom az önveszélyes . mohóság ellen. Nem nyugszom bele, hogy vásárt csapjanak ott, ahol a család sérthetetlen érdekeire kell vigyázni. Ami már megvan, az ezerszer fontosabb a pénznél. Ebből következik, hogy csakis mi fizetünk rá, ha eladjuk. Végiglobbant a doktorban a felismerés, hogy innen menekülnie kell. Egyetlen pillanat alatt összeszedte magát. — Tekintsük úgy, hogy látogatásom merő tévedés. Volt szerencsém. Most vette igazán hasznát gyakorlott lélekjelenlétének. Ügy fordult sarkon, hogy semmi kétséget nem hagyott afelől : elérhetetlen magasságokban áll a házhoz tartozók indulatai fölött. Mire észbekaptak, már el is-tűnt. Senkinek nem jutott eszébe kikísérní. Edit nem hitt a szemének és a fülének. S azt sem akarta elhinni, hogy ekkora sze: gyenkezésre képes önmaga előtt. Elszédült, ha belegondolt, mily sokára lesz vége ennek a napnak. Billegett a drótkötélen, ahova a saját elhatározásából jutott: Le nem zuhanhatott, vissza nem hátrálhatott, csak előre mehetett, akkor is, ha utálkozva viselte megalázó helyzetét. XX/X. Odalent az utcán zajtalanul távozott az ezüstfehér Vauxhall, ideiönt a lakásban döngve szaladgált a tajtékzó Dezső. Mivel a főorvos távozáskor nyitva hagyta maga mögött az ajtót, dühében rátámadt, mint valami bűnbakra, és úgy berántotta, hogy a szemközti ablakok is meg- rázkódtak. Komor nyugalommal figyelte Burján Péter. Zömök termete meg sem moccant, úgy ajánlotta: — Szopogass mentolos cukorkát. Az majd lecsillapít. — Mi a tűrhetetlen?... — kérdezte tőle részben csodálkozva, részben együttérzőn az apósa. Vadul támadt kiáltozásával Paula az öregre: — A maga zsarnoksága! A rigolyás, csökönyös * rosszindulata! Dezső sokallotta a kiabálást, de a neheztelést nem. Eltérően lármás kedvétől, ezúttal csendes morgassal helyeselt feleségének. — Isten bizony ván ebben valahai. De hát az ember mégsem lehet goromba a saját apjához. Panasz és harag nélkül figyelt Burján Péter a különös beszédre. — Hálás vagyok, hogy nem akarsz felpofozni. De úgy látom, a mérlegelésig' mái’ eljutottál. Mégsem maradhatott szándékoltan fásult a méroőknő. A cél Közelében hatalmasodjon el rajig a céltalanság: .érzete? — ezt ostoba, szanalAZ ŰRHAJÓZÁS NAPJA Hz elsők emléke Űrséta, holdjáró, űrlaboratórium, szkafander, űrrakéta, holdkomp.,. Ma már a gyerekek szamára is ismert fogalmak ezek. A mai tizenévesek számára magától értetődő a tény: űrkorszakban élünk. A mostani évforduló mégis alkalmat, nyújt arra, hogy világunk e — manapság köny- nyan természetesnek tekintett — csodájára emlékeztessünk: 1961. április 12-én bocsátották fel az első űrhajót emberrel a redélzetén. Jurij Gagarin repülése olyan mérföldkő volt, amely csak Kolumbusz vagy az első léghajósok útjához hasonlítható. Éveken át szenzációnak számított az űrkutatás fejlődésének minden lépése — mára főleg csak az «elsők« neve és tette maradt fenn az emlékezet rostáján. Őket megjegyeztük: Valen- Jyereskovát, az első, — és mindmáig egyetlen — női kozmonautát. Az első páros, majd csoportos utazásokat. Leonov űrsétáját: a fekete semmiben lebegő ember képét. Az amerikai űrhajósok holdexpedícióit, Armstrong- nak azt a bizonyos kis lépését, amely hatalmas ugrást jelentett az emberiség számára. Emlékszünk a Lunahold- ra, az önműködő szovjet hold- járműre; a földre visszahozott több százmillió éves kőzetmintákra; a politikailag is jelentős eseménynek számító Szojuz—Apolló űrrandevúra. Persze, az űrhajózás minden szereplőjének, hősének felsorolására ma már senki sem vállalkozna kapásból ■— ez érthető is, hiszen számuk jóval száz fölött jár. Pedig minden Vosztok, Voszhod, Skylab, Gemini vagy Szojuz— Szaijut legénysége hozzátett valamit ahhoz a tudáshoz, mellyel az ember a csillagokat meghódíthatja. Nekik is köszönhető, hogy űrszondák ezrei kutatják a földet és a naprendszert, rakéták közelítették meg a Napot, a Vénuszt, a Marsot, a Jupitert és más égitesteket, s a tudósok ma már megvalósítható tervnek tartják a szomszédos bolygók fölkeresésének gondolatát. Lezajlott közben egy más irányú folyamat is, amelynek révén az űrkutatás eredményei vadéban mindennapi életünk részévé váltak — gondoljunk csak a meteorológiai előrejelzésekre, a tv-közvetí- téseket és telefonkapcsolatot biztosító műholdakra, a térképezést és ásványkincskeresést végző szondákra. A szakértők szerint a nyolcvanas években megkezdődik a világűrben az ipari kész- és félkész termékek gyártása: a súlytalanság állapotában előállított ötvözetek . vagy gyógyszerek is az embert fogják szolgálni. A kozmosz kutatását sokáig kizárólag a Szovjetunió és az Egyesült Államok végezte; egyedül ők rendelkeztek olyan szellemi és anyagi alappal, melyet az űrhajózás megkövetelt. Ma már jó néhány ország csatlakozott hozzájuk — elsősorban közös kutatási tervek révén. A legsikeresebbnek kétségtelenül a szocialista országok űrkutatási együttműködése tekinthető. Az In- terkozmosz program keretében nemcsak közös tudományos munka, műszerek és eljárások kipróbálása folyik — immár több mint egy évtizede —, hanem a tagországok jelöltjeinek űrhajós képzése is. így jutottak el a világűrbe a múlt évben csehszlovák, lengyel és NDK-beli kozmonauták. Most van fenn a bolgár, majd a tervek szerint a közeljövőben magyar, mongol, román és kubai űrhajósok következnek. Gagarin történelmi útja 18 évvel ezelőtt mindössze egy é^ háromnegyed órát tartott. Teljesítményét azóta sokan túlszárnyalták, a kozmosz első meghódítójára mégis mindig emlékezni fogunk. Sz. G. más összeomlásnak tartotta volna. Logikailag olyan helyzetbe jutott, hogy akkor 6em adhatta fel szándékát, ha ehhez lett volna kedve. Valamiképpen megnyugtatta az érdeklődők elmaradása, ugyanakkor majdnem összeroppant miatta. Ugyanígy: voltaképpen vigasztalni akarta apját, mégis szemrehányásnak érződött a megjegyzése. — Édesapám is minden szavunkat a szivére veszi. Most megfigyelhették volna, hogy Burján Péter mekkora vulkánt tart féken azzal a nagy önuralmával. De csak annyit vettek észre, hogy az öreg tompán mellbe üti magát az öklével, és nem a beszédtől nyög, hanem attól, hogy tébolya ellenére emberi maradjon a hangja. — A szivemre kell vennem, ha egyszer minden szavatok a szívemet veszi célba!... — Idegesek vagyunk — vallotta be Edit közös nyugtatóul. A kérdés szinte kinyújtózott a kétségbeesett öregből: — De mitől?! — Attól vagyunk idegesek, hogy mindegyikünk a legjobbat akarja. Egymásnak is, meg saját magának is. És mert nagyon akarjuk a. magunkét, egyikünk i«n hajlandó engedni. Reményt érzett az apa, hogy hátha mégis, szót tudnak érteni. Helyeslőén buzdította lányát: — Hát akarjatok! Ebben mindig veletek tartok. De a jót nem szabad akarattal el- rontni. — Semmit sem fogunk elrontani, édesapám, .. Csak most az egyszer bízzon bennünk. ígérem, minden úgy lesz, ahogy jónak látja. De bármilyen sokra becsülöm az érzelmi méltóságot, édesapámét éppúgy, mint Károlyét vagy a magamát, a pénz nem engedi meg nekünk, hogy lenézzük. Ránk erőszakolja a fontosságát. Kell, kell a pénz. Nem -nekem kell, hanem a pillanatnyi társadalomnak. Az emberek sürgetik, hogy pénzünk legyein. Csak azokat hajlandók becsülni, akik bírják ai iramot. Hiába vagyok bűszive a becsületemre, hiába jogos az önérzetem, ha kopott a kabátom. Lássa be, drága édesapám, hogy az emberek sokkal inkább megbocsátják az üzleti ügyességet, az önhasznú mozgékonyságot, a güzülő élelmességet^ mint a kopott kabátot. (Folytatjuk) Jurij Gagarin a start előtt.
