Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-11 / 84. szám
Tizenegy díj a kaposváriaknak Diákkutatók kalandozásai Befejeződött a tudományos diákkorok konferenciája Tudományegyetemeink tanai-- es tanítóképző főiskoláink, óvónőképző intézeteink és néhány nem humán jellegű felsőoktatási intézményünk két és fél száz diákját látta vendégül a múlt hét második felében a Kaposvári Tanítóképző Főiskola. Tizennegyedszer került sor a tudományos diákkörök országos konferenciájára, ám megyeszékhelyünk pedagógusképző intézetének most először kellett »vizsgáznia-« a tantervekben nem szereplő szervezéstudományból. Ez jelesre sikerült. A kiváló minősítéshez hozzájárultak a precíz rendezés, a »kísérő« rendezvények — kirándulások, gálaest, ismerkedési est — színvonala, s mindenekelőtt a dolgozaték, melyek a közművelődés a lélektan és a neveléstudomány egyes részterületeiről készültek. A 250 — köztük 143 díjazott — pályamunka természetesen sok szakmai »vihart« kavart, egyik-másik elhanyagolt témákra is ráirányította a kutatók figyelmét, s a tanácskozást nyilván további viták követik majd. Van azonban néhány tapasztalat, amelynek fölismeréséhez e rövidke idő is elegendőnek bizonyult A dolgozatok többnyire bizonyították az egyetemi és főiskolai kutatásmódszertani kurzusok hasznosságát. A forráskutatás, könyvtár- és 1-evéltárkezelés, a bibliográfiák használata, a vizsgálati módszer a hallgatók zömének nem okozott gondot, s a témaválasztás is általában megfelelt az oktatási-nevelési reformtörekvések céljainak, a kutatási főirányoknak. Előfordult ugyan, hogy némelyik ifjú szerző mindenáron a saját, elméleti úton felállított "hipotézisét igyekezett a tényékké] bizonyítani, ahelyett, hogy a tényekből vonta volna le a következtetést. Ami az elbírálást illeti: az újonnan bevezetett »pontrendszer* még finomításra szorul, ám a lektorok és a zsűritagok — pedagógusok, az MTA pedagógiai és pszichológiai kutatócsoportjainak tagjai, az Országos Népművelési Intézet, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ munkatársai — a legtöbbször feladatuk magaslatán álltak. Ez pedig nem lehetett mindig könnyű, hiszen a diákok nem ritkán igencsak specifikus témáikat választottak. Sokan közülük a tudományágak határterületei felé kalandoztak, ami nem csupán az ő szándékukat, hanem a tudományágak differenciálódását is bizonyítja. A pszichológiai témájú dolgozatok közt jócskán akad olyan, amelynek elkészítéséhez pszichiátriai, anatómiai, sőt kriminalisztikai ismeretek is kellettek: említsük meg közülük a cigánygyerekek szellemi retardációjával, az óvodai rajzok lélektani hátterével foglalkozó pályamunkákat, mindenekelőtt pedig azt az érdekes Írást, mely a repülés közben jelentkező pszichikai ingadozásokról, zavarokról készült. A lélektani témájú munkák azt is tükrözték, hogyan vonulnak be egyre inkább az egzakt módszerek a pszichológiai kutatásba: bizonyság rá az ELTE bölcsészkara két hallgatójának a komf- lik tushelyzetek ben való viselkedés méréséről készített eszmefuttatása. Az Iskolai és a családi nevelés számos részterületével foglalkoztak a pedagógiai témájú pályamunkák. Csak hozsannázni lehet annak a közéleti merészségnek, amely- lyel a fiatal tanár- és tanítójelöltek olyan »rázós« témák elemzésébe vágtak bele, mint az általános iskolás korban elkövetett öngyilkosságok társadalmi okai, a szakmunkástanulók nemi magatartásának vizsgálata, a pedagógus személyiségének vonzó és taszító tulajdonságai, a gyermek szemszögéből, vagy a teljesítményre orientáltság és a magatartászavarok között fennálló összefüggések. Hasonlóan széles volt a szomatikus nevelés kérdéseit tárgyaló két alszekcióban felolvasott dolgozatok skálája Szó esett itt olyan specifikus kérdésekről is, mint — például — a fanatizmus előidézői élsportolóknál, de több szerző elemezte a politika és a sportélet kapcsolatát, - így például a Tanácsköztársaság sportpolitikáját, vagy azt az érdekes problémát, hogyan vált a sporttevékenység az embertelen »agymosás« és »Übermensch-formálás« eszközévé a fasiszta Németországban. A kevéssé általánosítható tartalmú helytörténeti-honismereti dolgozatoktól a kulcskérdéseket tárgyaló elemzésekig terjedt a közművelődési alszekciók »téma-klaviatúrája« is. A könyvtártudományi, a zenei és kélpzőművé- szeti tájékozottságot, vagy a mémökjelöltek »szakbarbárrá« válásának veszélyeit boncolgató pályamunkák mellett különleges örömet jelentettek azok az írások, melyek a tömegtájékoztatási eszközök pozitív és káros hatásait elemezték. Némelyikük, akárcsak a pszichológiai, neveléselméleti, didaktikai, szakmódszertani dolgozatok tekintélyes része, publikálásra érett. Sajnos ez a gond — hasonlóan az értékesebb szakdolgozatok megjelentetésének gondjához — most sem oldódott meg .., A konkret tudományos tapasztalatokon túl az is bebizonyosodott, hogy az óvónő- és tanítóképzők hallgatóit aggályoskodás nélkül »sorompóba« lehet állítani — a lélektani és pedagógiai ismeretek területén — az inkább szaktudományaik iránt elkötelezett egyetemistákkal. Így a kaposváriakat is, akik a díjak csaknem egytizedét szerezték meg, pontosan tizenegyet Nemcsak a szervezésért de azért is megérdemlik a gratulációt L. A. Közöttük jár József Attila Intézeti napok kezdődtek a nagyatádi diákotthonban Megkoszorúzták a költő mellszobrát Tizenhárom diákotthon részvételével tegnap délelőtt intézeti napok kezdődtek Nagyatádon, a József Attila nevet viselő kollégium baiy Szép hagyományuk az itt lakó diakoknak, hogy a költő születésnapján találkozón — irodalmi, sportvetélkedőkön — látják vendégül a megye kollégiumait, de eljut meghívójuk a megyehatáron túlra is. Az idén Budapestről, Egerből, Székesfehérvárról érkeztek távolabbi diákok; kaposvári, csurgói, marcali, ta- bi, barcsi, fonyódi, ádándi tanulók és pedagógusok cserélnek tapasztalatot, ismerkednek egymással, kötnek barátságot. A kétnapos találkozót Dor- csi Sándor, a városi pártbizottság titkára nyitotta meg. — A költő szobrát a kollégium előtt virágok díszítik, versei sorra felcsendülnek, s ma biztosan itt jár közöttünk — mondta. Szólt a vendéglátó intéz-1 ményröl is: — A nagyatádi kollégium tizenegy éves. Az eltelt évtized eredményekben bővelkedett. Az intézet lakóinak- a munkájára büszke a város, hiszen annyi segítséget kaptunk tőlük. Az elmúlt tizenegy év munkájához szellemi erőt, eszményképet adott a költő is, József Attila. A diákotthon folyosóján dokumentumokról készült fotókból, József Attila életét bemutató fényképekből kiállítás nyílt. Délelőtt az intézetben szavalóversenyt rendeztek, a művelődési központban irodalmi vetélkedő zajlott le: a téma szintén aktuális — Móricz Zsigmond munkássága. Leány kézilabda-, fiú futball bajnokság kezdődött délután. Este tábortűz köré gyűltek a diáktalálkozó részvevői. Ma folytatódnak a «portvetélkedők, az esemény záró- programjaként Sebők Zoltán műsorát hallgatják meg a kollégisták. Horváth Istvánnal, a nagyatádi József Attila kollégium igazgatójával arról beszélgettünk, mi adott alapot arra, hogy megyei, illetve országos találkozón lássák vendégül a diákokat, pedagógusokat. — A diáktalálkozó hagvományát József Attila emlékének az ápolásával alapoztuk meg. Az évente ismétlődő áprilisi rendezvényt intézeti vetélkedők előzik meg, s aki kollégiumunknak háromnégy évig a lakója, bő ismereteket szerezhet József Attila életéről, költészetéről. Ilyenkor — másokkal együtt — a mi tanulóink újból vizsgáznak. Lényegesnek tartom azt is, hogy a megye kollégiumainak a találkozása hozzájárul a nevelési módszerek gazdagításához. — A rendszeres találkozók bizonyára hoztak eredményt. — A József Attila nevét [ viselő kollégiumokkal kapcsolatot tartunk. Jártunk a fővárosi József Attila kollégiumban, meghívtak bennünket Egerbe. A budapesti tapasztalatokról azt mondhatom el, hogy nagyon hasznos ismereteket. szereztünk az ott folyó nevelőmunkáról. Olyan példákkal találkoztunk, amelyek eredményesebbé tették a mi munkánkat is. Tanulócsoportjaink naplót vezetnek, Ezt is a vendéglátónktól kaptuk jó tanácsként. Pedagógiailag fontos figyelni ezekre a feljegyzésekre. A demokratikus szellemű intézeti nevelésben jó eszköznek bizonyult ezeknek a tanulói észrevé'elekn.ok a folyamatos vizsgálata, hiszen nélküLük, a diákok aktív részvétele nélkül megfelelő kollégiumi élet nem képzelhető el. H. B. NAGY LÁSZLÓ-EST Termés három évtizedből Fodor András: Kelt újra jel Vaskos kötetté érett a költő három évtizednyi termésének válogatott gyűjteménye — sorrendben a második —, melyet a Szépirodalmi Könyvkiadó Fodor András ötvenedik születésnapjára jelentetett meg. A Hazafelé (1955), a Józan reggel (1958), a Fordul az ég (1964), az Arcom útjai (1967), a Másik végtelen (1970), a Kettős rekviem (1972), Az idő foglya (1974), A bábu vére (1977) köteteken kivül két ciklus, az Át a tengeren (1957 —1958) és a Ne félj (1977) versei olvashatók Az idő foglya című kötet egyik versét — Kelt újra jel — idéző válogatásban. A legújabb menő leemelem a polcról az első önálló Fodor-kötetet, a Hazafelé címűt. Sárgább a papírja, mint a friss szagúé, mégis e fölé hajolok, *majd kíváncsiságból átszámolom az 1947—1954 év termését mind a kettőben. Hát így dolgozott a rosta? Azaz sehogy?! Szinte valamennyi »első vers« válogatott lett! Nem győzök ámulni. Hogyan lehetséges? Az sem ad választ, hogy lám-lám, ilyen a sikeres pályakezdés! Vagy menjek vissza még korábbra? A kaposvári diák verseit nem hiába javítgatta H. Kovács Zoltán tanár, s a tanítványára büszke Takáts Gyula elismerő méltatásáénak a jogossága 1» kevés ahhoz, hogy ne Fodorban keressük a választ. Csakis ő adhat erre feleletet Nehéz egy ponton megragadni költészetének lényegét, nincs nulla pontja, ahol a mutató megállna. Ha a szülőföld-líra kerül a fontossági sorrend élére, mindjárt jelzi a modem, gondolati költőt illető elismerés, hogy miért nem vele kezdtük ... És ha Somogy rangos helyet kapott Fodor költészetében, miért. épp erre ügyelünk, mikor messzi tájak, emberi sorsok bemutatását is olvashatjuk. Nincs fontos, fontosabb, csak tisztes rang: s ez pedig a becsület — toronylik ki valamennyi versből Fodor válasza. Ez vezet a szülőföldhöz vissza-vissza: »nem legenda a föld, amelyből vétetünk, törvény, hogy itt születtem« — írja a Szülöttem föld című versében. A messzi Indiában látott esemény is ismerős: az Ünnep Khadzsurahóban című költeményben olvashatjuk: »De hiszen én már jár* tam itt, hiszen zarándokok között vagyok az andocsi búcsún»« A költői kép nem szürrealista, hanem valós felismerésen alapszik. Az emberek általában, bárhol élnek, egyformák. A sárga lapú, Hazafelé című kötet — huszonnégy év telt el a kiadása óta — talán jobban érzékelteti a fehérlő újdonságnál, hogy történelmet idéz és történelmet ért meg. Fodor pedig mindig is belelátott a történelembe, s ha képletesen szólott, akkor is értették. A Kegyetlen tavasz 1952-ben íródott. A helyzet világos; Ránk, tántorog a füst a réten, s hánykolódó szil dühében vacog a gyönge- zöld vidék, meredten lóg a szürke ég...« A kegyetlen idővel azonban dacol a tavasz: »És tavasz bátorítja mégis a házak-menü kerteket;• Az ®Jmafák közt lányok állnak, egy kis kötényes integet.« És valóságos kihívás az ebben az időben keletkezett Bartók- vers. A Józan reggel kötet Tilalmas ifjúság ci«nű versében pedig így fogalmaz: Álarc alatt lapít a sanda érdek... Meddő erő a némák tisztasága ...» A világ nemcsak az ablakon ragyog be Fodor otthonába, hanem 1957 ajándéka a valódi utazás, új tapasztalatok szerzése. »Szeretek így utazni, felelőtlenül, cimboraként utazni, szabadon« — írja felszabadultan. És ez is történelem. A Fordul az ég (19641 kötetben a Kezdeni újra című vers további lendülettel iramlik tovább: »Elhordom én a hétköznapok igáját. Veletek élek: testvérsokaság«. A társadalmi változások is csak folyamatukban érvényesülnek, teljesednek be. Nem befejezett még a célért folyó küzdelem »Tágabb hazára éhezel» — írja a Szelek tornyában című versében. A társadalmi változásokra mindig érzékenyen reagált Fodor, az emberek magatartását — a közösségit és az egyénit — valósan értékelte. És tudja, szükség van rá: Restellem már, de neked se merem elmondani: naponként hónvan számítanak rám.» Nem prófétai póz mögül leskel ódik barát-áldozatokra, hanem éli, amit vall, hogy -a hűség törhetetlen«. Ez az érzés hatja át bariton hangú szerelmi líráját la. * Béféayi Saasas Versben bujdosó Vészi Endre így búcsúzott a gyorsan ellobbanótól: »Itt járt közöttünk és elment egy angyal. Nagy László itt járt és elment. De túl a nyitva hagyott ajtón, amely hideg kékben és égő pirosban dereng, rálátni az egész világra. A dunántúli falu, Felsőiszkáz. csodafiút küldött a magyar költészetbe. S ha úgy ment is el, mint Bartók, mint József Attila, a tiszta forrás őrzői, mentői, teli bőrönddel, sikerült magát teljesen megfogalmaznia.« A Nagy Lászlói kép egészével azonban adós még a magyar irodalom. Már csak a kontúrok sej lenek föl, még túl közeli a gyász. A Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár »rendhagyó irodalomórája* arra volt jó, hogy egy-egy vonást markánsabbra mélyítsen. Cs. Németh Lajos színművész, a Madách Színház tagja Versben bújdosó címmel Nagy László-műsorra vállalkozott. A versekhez testvéritette a zenét, főként Bartók Béla keményen perlő, szenvedélyes futamait. Azt a Nagy Lászlót idézte meg, aki egy televíziós interjúban arra a kérdésre, hogy mit \izen a jövő ezred élőinek, így felelt; »Csókoltatom őket Csak ennyit tudtam termi értük...« Nagyon sokat tett értük úgy, hogy értünk tett Cs. Németh Lajos jól elkülönülő szerkezetegységekre építette órás műsorát. Gyermekélményeket idézett föl az első harmadban. A karácsonyfás embert a böjti szelekről szóló verset, a vértanú arab* kancát idéző balladás hangú költeményt a Kiscsikósiratót a napkömyörgőt Az a Nagy László mutatkozott meg itt akinek költészetben a falu, mint tragédiák, drámai történések színhelye van jelen: 1 s ez az igazi falu, nem a »vasárnapi költők« által megfogalmazott sallár- res. cicomás, ünnepes falu ... A szerelem sugaras, árnyas életélménye fogalmazódott meg Nagy László által. Cs. Németh Lajos közvetítésével. A gyönyörű Himnusz minden időben reményteljes tolmácsolással. A Tűz verse: *Tűz I U gyönyörű, / dobogó, csillagerejű, / te fútsd be a mozdonyt halálra, / hajszold, hogy fekete magánya / ne leg gén néki teher...» Sánvónos, babonazó énekek a XX. századi ember tudatával. »Létem, ha végleg lemerült...» Vörösmarty Mihály óta nem írtak olyan vereségben is akaratot és hitet prédikáló verset. mint amilyen a Gyöngy szoknya című. Ez a költemény vezetett át a választottakhoz írt versekhez. József Attila, Bartók, Csontváry vállalása szinte életprogram. Olyan, amelyből következik az önvállalás. a félelmek között ver- gődőnek hite a »mégis érdemes« mellett Hitt abban, hogy »új évszak jön» a »kés» ellenére is. Egyetlen nagy vallóméi a Versben bújdosó: »moha-csizma rajtad és hangya-telep / és izzasz a nyugtalanság mérgeitől / és ítélsz a hűség tövisei közt / és hol* tig a hűségtől nem menekülsz, versben bújdosó haramia vagy...« «■Alakja jelkép — írta Vészi Endre. — Ahogy belépett komor egünk alá ahogy gyerekként megélte a háború iszonyatát, amikor koporsó helyett szekrény volt a halottak koporsója, s fölpuffadt állatokat kellett elföldeinie, s ahogy megélte a szabadság féktelen örömét és nemzedéktársaival meg az öregebbekkel, ment elsőként építeni, tanulni: ez már maga is jelkép. S jelképessé válik később a csalódásban, a mélyrehullás- ban és katartikus újrakezdésben. Élete iránytűje a tiszta, férfias magatartás.« Ezt próbálta mondani estjével Cs. Németh Lajos is a maga eszközeivel. pontos értelmezésével. kísérletével, a vers és a zene szintézisbe késztetéséveL A »rendhagyó irodalomóra« megfogant bennünk: ennél többet, vagy mást nem is tűzött célul az előadó. Bemutatta a kortársat, aki annak a jövő ezredinek »előembere« volt. L. t« Cs. Németh Lajos
