Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-11 / 84. szám
Változatok egy táblára Bstiifleges a személyzeti munka javítása Kényszerű pótlás Az utolsó hektárokon szántják ki az elfagyott vetést. Nem kímélte a tél a karádi termelőszövetkezet őszi vetéseit. 245 hektáron kellett újra szántani és más növénnyel bevetni a kifagyott területeket. Az évek óta legmagasabb terméshozamú két növény, az őszi búza és árpa károsodott. Az előbbi 120, az utóbbi 125 hektáron. A napokban már csak az utolsó 50 hektár újraszántása, tárcsázása adott munkát az erőgépeknek. Az őszi árpa helyére borsó, a búza egy részére tavaszi árpa, a hátralevő 50 hektárra pedig napraforgó kerüL Az utánvetés nem pótolja teljes mértékben a veszteséget, hiszen ehhez renak, illetve a környező és távolabbi áfósz-eknek. Meglepő a változás, mert tavaly a termés teljes mennyiségét a Zöldértnek adta el a gazdaság. Az új partner kiválasztása nem egészen a gazdaság akaratától függött. A korábbi szerződési elképzelések szerint ugyanis 130 vagonra az idén is ■ a Zöldérttel kívántak szerződni, s csak további 100 vagonnal a Hungarofructtal. A Zöldért vállalat azonban kikötötte: csak akkor szerződik, ha a teljes mennyiséget 6 kapja. A gazdaság ebbe nem mehetett bele, mivel más elkötelezettsége is van. B. A. Tápkockákba kerül a dinnyemag. A mezőgazdasági szakemberek, szakmunkások képzésének, továbbképzésének helyzete Somogybán meglehetősen ellentmondásos, és feszültség nehezíti egyes területeken a tartósan tapasztalható gondok megszüntetését. A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnap első ízben tárgyalt átfogóan erről a témáról, és határozta meg a feladatokat. A termelésben mindenkor a legfontosabb tényező az ember volt. A műszaki technikai haladással szerepe, jelentősége egyre nő, hiszen képességétől, feikészültsége^ől — és természetesen szorgalmától — függ, hogy a termelőeszközök, a tudományos eredmények mennyire szolgálják a társadalom javát. A jelen és a holnap mezőgazdaságában az emberi jelkészültségnek alapvető, meghatározó szerepe van. Ez a körülmény magyarázatot ad arra, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága miért tűzte napirendjére a téma átfogó elemzését, és miért volt jellemzője a tegnapi testületi ülésnek a kritikus, olykor szenvedé- ) lyes hangvétel. A puszta szám — a múlt évben több mint ezemégyszáz felsőfokú végzettségű szakember dolgozott a megye j nagyüzemeiben — ezúttal egy ■ kissé elhomályosítja valós és néhány vonatkozásban súlyos gondjainkat. Ez az arány ugyanis országos összehasonlításban. jónak nevezhető (bár erről is vita alakult ki az ülésen), azonban a területi elosztást és a szakmákat tekintve igen nagy jeszültségek tapasztalhatók. Ahol a legnagyobb szükség lenne a magas fokúan képzett szakmai irányítókra — a kedvezőtlen adottságú és «szközeUátottsá- gú szövetkezetekben —, ott a legrosszabb a helyzet. A kilátások sem valami biztatóak, hiszen a jelenlegi százötven- nyolc társadalmi ösztöndíjasból mindössze nyolc kötődik kedvezőtlen adottságú szövetkezethez. Jóllehet az igény ennek az aránynak a fordítottját tenné szükségessé. A szakmákat tekintve is egyre nyomasztóbbak az aránytalanságok: évek óta szinte változatlan a pénzügyi, számviteli, műszaki szakemberek létszáma. Különböző fórumokon hosszú idő óta téma a köz- gazdasági, számviteli szakemberhiány — ám a változtatás érdekében vajmi kevés történik. Jóval elmarad az igényektől az üzemekben dolgozó küzépfokú végzettségű szakemberek száma, különösen kevés a gépész és á kertész. Hasonló gondok jellemzik a szakmunkás-ellátottságot. A mezőgazdaság mai fejlettsége mellett nem elégíti ki az igé nyékét az az alig több mint nyolcezer-háromszáz * szakmunkás, aki a múlt évben a nagyüzemekben dolgozott. A fiatalok nappali, intézményes szakmunkásképzésének szór galmazása mellett — ahogy állást foglalt a testület — jó ideig még elengedhetetlenül szükség lesz a felnőttszak munkás-képzésre. Az oktatás megszervezésétől kezdve a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők anyagi elismeréséig sok minden szóba került ezzel összefüggésben a vita során. A végrehajtó bizottság tagjai különösen éles kritikával szóltak a továbbképzések tapasztalatairól. Jóllehet há- rum-ötévenként minden vezetőnek továbbképzésen kel lene részt vennie — az üzemek össze is állítják továbbképzési terveiket —, a végrehajtás rendre elmarad. Tóth Károly elnökihelyettes úgy fogalmazott: »Meg kell találnunk azokat az eszközöket és módszereket, hogy folyamatossá váljon a szakmai továbbképzés, megszűnjön az e téren tapasztalható vezetői fegyelmezetlenség-* Legnagyobb igény és szükség üzem- szervezési továbbképzésekre lenne. A gondok okai nagyon sok- ri^űek, összetettek. Megszüntetésük is sokirányú erőfeszítést igényel. Ahogy Böhm József tanácselnök zárszavában mondta, a legfontosabb tennivaló a szövetkezetekben a káder- és személyzeti munka javítása. Nem elég tervszerű, kiforrott, szervezett és következetes ez a tevékenység — és ez a hiányosságoknak, a mulasztásoknak a legfőbb forrása. Az állami szerveknek ehhez a munkához, kell a legtöbb segítséget adniuk. A jelen, de még inkább a holnap megköveteli, hogy szerkezetében és mennyiségében jelentősen javuljon a megyénk mezőgazdaságában dolgozók szakmai felkészültsége. V. M. A mezőgazdasági szakképzés helyzete Somogybán kordtermés kellene. Rontja az összképet, hogy a megmaradt vetés is alaposan meggyengült. Külön gondot okozott az Is, hogy az intenzív növénytermesztésre beállt — következésképp néhány fajtára szakosodott - — gazdaság most kényszerűségből bővítette a termékskáláját Vethettek volna kukoricát is a kieső te- ■ rületek legalább egy részére, azonban a kukorica vetésterülete tavaly óta 20 százalékkal nőtt, ami gondot okoz az őszi betakarítási munkacsúcsban. A területnövelés egyébként kényszerűségből következett Korábban mákot termesztett a gazdaság ezeken a területeken, azonban a mák értékesítése rendkívül bizonytalan volt — még ma is tárolnak a gazdaságban mákot —, csökkent a felvásárlási ár, és a hosszú tárolás erősen rontotta a minőséget. Ez a kísérlet tehát nem vált be. Karádon az egyik legjellemzőbb és a gazdaságosságot talán leginkább befolyásoló termény a dinnye. Az idén hat család 100 hektáron termeszti, s ez várhatóan mintegy 200— 220 vagon dinnyét jelent majd. Újdonság, hogy a termést az idén először nem a Zöldértnek értékesítik,’ hanem a szerződések szerint 170 vagonnal a Hungarofruct vállalat-1 Együttműködés és szervezettség Gazdag árukészlet az idényre Közeledik az idegenforgalmi idény, s az idén nyáron is sok vendég ellátásáról kell gondoskodni a Balaton-par- ton. A Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója, Dévényi Zoltán, tanácskozásra hívta meg az állami, a szövetkezeti és a magánkereskedelem képviselőit tegnap délelőtt Boglárlellére. s tájékoztatta őket a vállalat elképzeléseiről, árukészletéről, a választékról, a felkészülés színvonaláról. Dévényi Zoltán elmondta, hogy az idén jóval előbb kezdték a felkészülést, mint a előző esztendőkben, s' úgynevezett előszállításokat is végeztek. 1978-ban az áruellátás megfelelő színvonalú volt, ezt a vállalat partnerei és a felügyeleti szervek egyaránt elismerték. A jó munka alapja az együttműködés, a szervezettség volt. A vállalat (amelynek napi forgalma 12— 13 millió forint, s tíz nap múlva nyolcezer boltba tíz-“ ezer féle árucikket fog szállítani) á déli part kereskedelmi és vendéglátó egységeinek á ' legnagyobb szállítója. Az autós turizmus gyors fejlődésével az előszezon rendszerint előbb kezdődik, mint régebben, s augusztus 20-án nem zárul, le feltétlenül az idegenforgalmi idény. A vállalat az idén három- milliárd 400 millió forint értékű árut tervez eladni, 2,5 százalékkal többet, mint tavaly, ám ha szükséges, képes ennél nagyobb forgalmat is lebonyolítani. Dévényi Zoltán részletesen ismertétte az áruválasztékot, -s hangsúlyozta: alapvető élelmiszerekből tökéletesen kielégíthetők az igények. Felhívta a figyelmet a diabetikus termékek es a bébiételek sokféleségére. Üdítő ital korlátlan mennyiségben áll a vásárlók rendelkezésére; 5 millió palack literes és mintegy 3 millió palack kétdecis üdítőt tervez eladni a Fűszert. Sörből mintegy 7 millió palackra valót ígérhet a vállalat, főként NDK és jugoszláv . termékekből. A vendéglátó vállalatoknak és a különböző büféknek szlovák hordós sört szállítanak. Főkent balatoni tájjellegű borokat forgalmaznak. Importáruból szovjet, lengyel vodkát, bolgár, szövőjét és örmény konyakot, szovjet, valamint román pezsgőt és különböző aperitif jellegű borokat szállít a vállalat a megrendelőknek. A déllgyü- mölcs-ellátás remélhetőleg folyamatos lesz. Jó minőségű citrom, narancs kerül forgalomba, s az eddiginél nagyobb ütemben érkezik banán. Kozmetikai cikkekből minden igényt kielégíthetnek. Napozószerekből 30 százalékkal többet tárolnak, mint az előző években. A balatoni forgalom lebonyolításához megfelelő gépkocsipark áll rendelkezésre. Több mint 60 öttonnás gépkocsi (köztük különféle speciális járművek) szállítja az árut. Remélhetőleg több helyen megszervezhetik a nyitás előtti, illetve a zárás utáni és az éjszakai szállítást. Ez megkönnyítené a munkát. A siófoki vásárcsarnokban nyíló élelmiszerszaküzletbe például éjszaka viszik az árut. Az értekezleten részt vevő szakemberek elmondták véleményüket' a hallottakról, ismertették tavalyi tapasztalataikat és az idei szezonra vonatkozó elképzeléseiket. Tanulságos példákkal bizonyították az együttműködés, az összhang jelentőségét, szükségességét .az üdülők ellátásának megszervezésében. Sí. A. Lazító lazítás a cím szójátéknak látszik csupán, pedig meggyőződésem szerint mély tartalmat takar. Nem a Hofi- féle, dalban elbeszélt »laznáselméletre* gondolok természetesem, hanem az egyre rafináltabb eszközöfkkel ható vagy hatni akaró taktikai manőversorozatra, amelyet úgy hívunk, hogy fellazítás. Túlságosan száraz — elméletipolitikai — eszmefuttatás születhetne mai jegyzetemből, ha lépten-nyomon nem találkoznának a mondanivaló indítékaival és összetevői vei. Természetesen nemcsak rádió és televízió van a világon; nemcsak az éter hul'ámai közvetítik az idegen érdekek szolgálatidban álló csalétkeket. Hallhatják, érzékelhetik ezeket külföldi útjaik során, és idehaza is, hiszen az egyik legmozgalmasabb idegenforgalmi tájegység, a Balaton gazdáinak és szerelmese'n ok vaMhat- juk magunkat. Olyanoknak, akik a kapitalista országokból hozzánk látogatóikat is udvariasam, vendégszeretettel várjuk. De akiknek a személyes érintkezések kapcsán sem szabad megfeledkeznünk a-róJ. hogy kik vagyunlc, honnan jöttünk ás merre tartunk. És legkevésbé arról, hogy sem tehetségben, sem szellemi gazdagságban: de eszmerendszerünkben. gondolatainkban és tetteinkben kiváltképp nem tartjuk magunkat lzevesebbnek náluk. Amz: meg tudjuk különböztetni az udvariasságot a hajbókolástól; a vendégszeretetet a szolgai alázattól; az őszinte érdeklődést a hasraeséstől. De azért valljuk meg: még nem vagyunk eléggé szókimondónk a vitában. Még nem tudunk kellően és fölkészültem hadakozni 1— néha cselekvéseinkkel sem — a rafinálton »elcsöpögtetett* elméletekkel szemben. Pedig gvsk- ran a semmitmondónak látszó s~emé’v=s érintkezésben is ideológiai harc folyik a támadás kifinomult de átlátszó eszközeivel. Épp ezért ne vocvék zokon, ha elmondok egyet—mást a. fellazítást taktika természetéről. A cél vi'lágos, és mit sem változott az e'mú’t évtizedekben: vég'ére is az imperializmus stratégiájából következik. Ablyól ugyanis, hogv mega'--adá'vozzák a szocialista forradalmak, a nemzeti felszabadító harcok kibontakozását; abból, hogy saját világukban elfojtsák az osztályharcot, és ezzel meggátolják a tőkés társadalmi rendszer hanyatlását. Ezt a célt szolgálja a fellazitási taktika, is. amely a korábbi hidegháborús törekvésekkel — iól em’ékezhet- nek rá —, majd az úgynevezett »felszabadná si taktikával szemben, módszerében lényeges változást mutat. De maradjunk a mai mondanivaló lényegénél: a fellazítás nem más, mint az imperializmus jelenlegi taktikája a szocializmus ellen. Nos hát, szeretnék megbontani a mi belső egységünket; nem is titkolják, hogy örülnének, ha a társadalmi osztályok és rétegek szembekerülnének egymással. Támadják a szocialista világ szövetségi rendszerét, hiszen ez az egyséig még fájóbb a számukra, mint az előbbi. Illúziókat próbálnak táplálni a nyugati életmód iránt; terjesztik nézeteiket, eszmeáramlataikat, amelyek természetszerűen ellentétesek a mienkkel. És propaganda-hadjáratukat olyan köntösbe öltöztetik, mintha »eszméik* terjesztése és terjedése voltaiképpen a mi érdekünk lenne. E nnyi elég is a fellazítás természetéről. Mielőtt azonban bármilyen félreértés támadna köztünk, hadd mondjam el: a nyugati kapcsolatok — a kereskedelemire, a kulturális cserékre és egyebekre gondotok — általában nem varrhatók a fellazítás zsákjába. De taktikájuk manőverrendszere fellelhető a külpolitikában, a gazdasági kapcsolatokban, a kultúrában, a tudománypolitikában, az idegenforgalomban is. és legfőképp a propagandában. Figyeljék csak meg, milyen átlátszó módszerekhez folyamodnák! Ma már nem uszítanak közvetlenül a szocializmus megdöntésére, dehogy. A társadalomépítés folyamatát támadják. Képviselőik — a Balaton-parion is — kéje- legve emlegetik igencsak »feltupírozott* hibáinkat... Megváltozott a hangvétel: úgy tesznek, mintha értünk emelnének szót, objektivitást mímelve. Azelőtt sötét szemüvegen át, a mindennapi valóságunkat figyelmen kívül hagyva; ma a magyar valóság talajáról próbálják elhinteni hamis —érdeküknek megfelelő — ítéleteiket. És micsoda köpö- nv-egíorgatás! Ma már a propagandában nem ellenségnek tekintenek bennünket, hanem úgynevezett ellenzéket akarnak fölfedezni és támogatni nálunk; és nem veszik észre, hogy a párt — elmélyült kritikai tevékenységével — voltaképp önmaga »ellenzékét* teremti, i'letve testesíti meg országépítő munkájában. Öik ma "táiékoztatnak*; az informátor szerepében tetszelegnek és fűznek megjegyzéseket »híreikhez-“. Azelőtt kívülről és felülről mondtak véleményt rólunk; ma belülről és alulról* próbá'nak elhitetni velünk különböző dolgokat, töbfbék között úgy, hogy — nem tudni, milyen jogon — a munkásosztály, a parasztság nevében; »áttételesen* igyekeznék föllépni a párt, a kormány és intézkedései ellen, ök ugyan meg vannak győződve arról, hogy »kifinomult* módszereiket beveszi a magyar nép. De hát — nos, nem is boncolgatom tovább — hagyjuk meg őket ebben a hitükben. Hiszen csalódásuk úgyis nyilvánvaló. .. Mi itthon vagyunk. A magunk teremtette szocialista országban, amelyben hibáinkat is magunknak kelj leküz- denünik, és képesek vagyunk rá! Márpedig, ha az építés lázában többet és jobban tudunk tevéken vk ed ni. akikor ezzel harcolunk a leghatásosabban a fel’szítást tak“!ka ellen. N'ncs ugyanis okunk a védekezésre! -F.lméle+ecskéik* tapadása vagy cáfolata nem a mi harci eszközünk! Régi. köz- ke’etű felfogás szerint nem az ő hervadó, hanem a mi üdén zöldeUő pályánkon akarunk és tudunk igazén jól »focizni*. Mi valamiért küzdünk, és csak azután valami ellen... Ész jöhetnek a turisták. Hivalkodhatnak fényes mit-Vk- kal, melyeket ma is sok tízmillió emlser kínja-gyöb-elme órán futtatnak a nagyvilágban. Beszélhetnék feoukölten életmódjukról; mi nem kérünk abbó': azt. akarjuk, amit magunk teremtünk meg önmagunk számára. Mutogathatják színes fényképeiket, kétíves ízléssel, gépekkel fölszerelt családi házaikat. Én laktam Hamburgban, é« ettem a konzervkenveriiket, sivár vacsorájukat. m'közben ádáz harc folyt két kertész között egv csokor virág eladásáért. Nem a mi világunk a kevesek világa! De azt mondtam az előbb: öjwnavvnik oé1 farnak becsületes közelítésével, elérésével harcolhatunk a leghatásosabban az imperializmus fellazítási taktikája ellen. Ha tisztességgé! tesszük a dolgunkat; ha nincs hiánvrikk és bürokratikus ügyintézés; ha menetidő szerint közlekednek a vonatok, s ha az odaadó munkás a példakép — nem a nverésdkedő kispolgár! —; ha udvarias a kiszo'.gá’ás és megszűnik a »pult alól* fogalma; ha a legérdemesebb emberek jutnak először lakáshoz: ha nem a rosszul érie'me- zett presztízs, hanem a szolgálat felelőssége jellemzi minden területen vezetési módszereinket — és ezemvi pé’dát sorolhatnék —, az lesz vitáink és állásfoglalásunk mellett a le"hatásosabb válasz taktikai manővereikre. a fellazítás nem egyszerűen idegenforgalmi. netán p ropaga nd a jelenség. A fellazítás a mi egész szocialista életünket támadja, s erre nem elsősorban cáfolattal, vitával és magyarázkodással adhatunk választ, hanem tetteinkkel. És azzal, ha nemzeti öntudattal és a nemzetköziség eszméjével felvertedet ben válaszolunk a lazító lazítás minden megnyilvánulására. Jávori Béla
