Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-10 / 83. szám

Hatékonyabb üzemi intézkedéseketl Javuló munkavédelem, megszívlelendő tanulságok Az V. ötéves terv ed­dig eltelt három evében — eltekintve az 1977-es emelke­déstől — javuló képet mutat a somogybán történt üzemi balesetek alakulását tükröző statisztika. 1976-ban 1395 sé­rülés fordult elő a munkahe­lyeken — ezenkívül a mező­gazdasági termelőszövetkeze­tekben 1176 —, tavaly ennél kevesebb történt az állami és a szövetkezeti szektorban egyaránt. Ugyanakkor az utóbbi három évben emelke­dett a halálos kimenetelű és a csonkulásos balesetek szá­ma (a tsz-ékben a halálese­tek száma négyről tízre nőtt). Mérséklődött az ezer főre ju­tó balesetek és az ezek miatt kiesett munkanapok száma. Az egy sérülésre jutó kiesett munkanap viszont 1978-ban jóval több volt — a tsz-ek kivételével —, mint 1976- ban... A Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsának elnöksé­ge a közelmúltban részletes tájékoztatást kapott a mun­kavédelmi osztálytól a múlt évi üzemi balesetek alakulá­sáról, a helyzet javulását szolgáló intézkedésekről és ezek végrehajtásának tapasz­talatairól. Ez a megállapítás például magában hordja a feladatokat is: »A balesetek — különösen a súlyos, halá­los és csonkulásos kimenetelű sérülések — okainak vizsgá­lata, elemzése során arra a megállapításra jutottunk, hogy azok jelentős része mű­szaki, biztonságtechnikai, szervezési és nem utolsósor­ban ellenőrzési fogyatékossá­gokkal, számos esetben pedig vezetői, dolgozói következet­lenséggel függ össze.-». Figyelmeztető összefüggé­sek ezek, a arra mutatnak, hogy az üzemi balesetek csök­kentéséért a munkahelyeken tehetnek legtöbbet. Az SZMT munkavédelmi osztálya eddig is megtette és ezután is meg­teszi azt, ami a feladatkörébe tartozik, s ennek a munká­nak az eredménye kétségte­lenül benne van a helyzet javulásában. Például az ő kezdeményezésükre került sor a Somogy megyei Tanács illetékes osztályán a tabi Campingcikk Vállalat és a Somogy megyei Patyolat Vál­lalat, az állami gazdaságok megyei főosztályán pedig a Kaposvári Mezőgazdasági Fő­iskolai Tangazdaság és a Ba­latoni Halgazdaság vezetőinek a beszámoltatására. Tavaly va­lamennyi olyan üzemi balese­tet követően, amely halálos kimenetelű volt vagy cson­kulásos sérüléssel járt, meg­határozott időn belül utóel­lenőrzéssel vizsgálták: vég- rehajtották-e a kiadott intéz­kedéseket. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályával közösen többször is hatékony Intézke­dést kezdeményeztek a bal­esetek megelőzésére, a kárté­rítések kifizetésére, a mulasz­tók felelősségre vonására. Az SZMT munkavédelmi osztálya csaknem harminc al­kalommal kérte a munkahelyi vezetőket, hogy önállóan vagy az üzemi szakszervezeti szer­vekkel közösen értékeljék a munkavédelmi helyzetet, ele­mezzék az előidéző okokat, és tegyék meg a szükséges in­tézkedéseket a helyzet javí­tására. Az ÉDOSZ-nál arra van szükség, hogy felülvizs­gálják oktatási rendszerüket, és az oktatás tárgyi, személyi feltételei javuljanak. Pozitív példaként említhető néhány módszer, így a Somogyi Er­dő- és Fafeldolgozó Gazda­ságé is, ahol a biztonságos fakitermelésről készített fil­met vetítenek a gyakorlati bemutatóval egybekötött Forradalmárok példaképe X terű éli csatában. Hues­cánál hősi halált halt Zalka Máté — vagy Lukács Pál tá­bornok — Spanyolországban nyugodott. Mondhatnánk úgy is: annak az országnak a föld­jében, amelynek szabadságáért vérét ontotta, életét adta. Csakhogy ezzel keveset mondanánk. Hogy ki volt ő, az író, a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom harco­sa, a legendák hőse, azt ne­hezen lehetne röviden kifejez­ni, meri ennek a szónak: in­ternacionalista, nincs pontos magyar megfelelője »Aki a szocialista forradalom ügyéért hazájától távol, más néppel együtt harcol-« — így a szó­tár, de talán ez sem mond el mindent Jorge Semprun Nagy uta­zásának főhőse egy másik, hi­vatásos forradalmár, egy »iga­zi« vörös spanyol, aki a má­sodik világháború alatt a francia ellenállási mozgalom­ban harcolt internacionalista­ként, tiltakozott az ellen, hogy ő csak Franciaországért fo­gott volna fegyvert Nem; a mindenkori forradalomért, minden nép szabadságáért! A legerősebb közösségi ösz- szetarló erőről, az internacio­nalizmusról tálán senki sem ír olyan közvetlenül és érzékle­tesen, mint Semprun, Amikor hősét egy nyomorult kis né­met rendörtisztviselö »levörös- spanyolozza«, foiforrósodik körülötte a légkör. »Levörösspanyolpzott, és íme, hirtelen nem vagyok már egyedül ebben a nagy vígasztalán, szürke teremben. Ahogy elhaladtam a sor mel­lett tekintetek villantak rám, a világ legszebb mosolyai ra­gyogtak fel a tömény szürke­ségben. Kezemben az igazol­vány, majdhogy meg nem lo­bogtatom a levegőben. Beáitok a helyemre a sor végére. A fiúk közelebb huzódnaJs, mo­solyognak. Egyedül voltam, egyedül voltak ők is, most már együtt vagyunk.« A Szabolcs-Szatmár megyei Matolcs községben született több mint kalandos életű író is együtt volt mindazokkal, akik a forradalomért küzdöt­tek Európa-szerte. Ügyvédnek szánják, de színésznek megy el, majd az első világháború­ban mint hadapródőrmester harcol, és sebesülten fogságba esik. Az oroszországi hadifo­golyból az Intervenciósok el­leni háború egyik hadvezére lesz, a Vrangel elleni krimi hadművelet hőse. Később a török hadseregben Kemal Atatürk oldalán harcol az új Törökországért; a lovasságot szervezi. Amikor visszatér a Szovjet­unióba diplomáciai futár, majd több fontos kulturális intézmény irányítója alapító tagja a Forradalmi írók és Művészek Szövetségének. Moszkvában jelenik meg első elbeszélése, majd hamarosan első kötete is. A forradalmi események forgatagában érlelődött igazán íróvá, életpályájának válto­zatossága. gazdag harci tapasz­talata, mélyen internacionalis­ta meggyőződése köteteiben j nemesveretű irodalommá lé­nyegül át; a harcos forradal­már a magyar nyelv kitűnő ismerője, művelője lesz. — 1936 végén leteszi a tollat és ismét fegyvert fog a szabad­ság védelmében; a spanyol köztársasági hadsereg egyik parancsnoka, aki megszervezi a legendás hírű 12. nemzet­közi brigádot, s részt vesz a legfontosabb hadműveletek­ben. 1937. június 11-én. 41 éves korában az aragóniai fronton halt hősi halált. A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom tisztelettel hajtja meg zászlóit emléke előtt munkavédelmi oktatásokon. Több más üzemnél — így a GOV-nál, a Volánnál, 'a Kő­olajvezeték Vállalatnál — a maguk készítette diafilmeket használják fel az oktatások­nál. Az osztály a múlt évben csaknem 1400 intézkedést adott ki a szakszervezeti me­gyebizottságokkal a munka- védelmi helyzet javítására. Több mint kilencven esetben vált indokolttá a veszélyes gép, berendezés, illetőleg a munlaivédeimi sze7npontból kifogásolható üzem felfüg­gesztése. Majdnem hatvan- szőr volt szükség arra, hogy munkavédelmi mulasztá­sokért fegyelmi eljárást kez­deményezzenek. Az ok: a balesetek elégtelen kivizsgá­lása, illetve a vizsgálat elma­radása, a megelőző intézke­dések kidolgozásának elmu­lasztása. A MEDOSZ megye­bizottságával közösen értékel­ték a múlt évi munkavédel­mi tevékenységet, s úgy lát­ták, szükség van tizenkét üzemi vezető prémiumának, illetve nyereségének csökken­tésére. Javaslatukra ez a csökkentés együttvéve meg­haladta a 23 ezer forintot... A munkavédelmi osztály eredményesen és következe­tesen alkalmazza a rendelke­zésére álló eszközöket a bal­esetek számának csökkenté­se, a munkahelyi sérülések mérséklése végett. Természe­tesen nem ez az elsődleges, legfontosabb módszer az eredmény érdekében, hanem a belső, üzemi megelőző te­vékenység. Ha ez kifogásta­lan, az SZMT munkavédelmi osztályának is kevesebb a dolga. Hogy üzemi oldalról még milyen sok a tennivaló, azt az is mutatja, hogy a be­küldött baleseti jegyzőköny­vek ellenőrzését követően százharminc esetben volt szükség ismételt intézkedésre a megfelelő kivizsgálás vé­gett. Üzemi feladatot jelöl meg — mégpedig fokozottabb ellenőrzést — az a tény is, hogy a múlt évi tizenkilenc halálos kimenetelű haleset közül nyolcnál az italozás is közrejátszott; a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetekben bekövetkezett hét csonkulásos baleset közül hatnál komoly műszaki hiányosságok is sze­rephez jutottak. Négy bal­esetnél, amely faipari gépen történt, nem volt tökéletes és szakszerű a védőberendezés. Az ellenőrzés Elsősor­ban azokban az üzemekben fokozzák, amelyekben halá­los, csonkulásos, illetve más balesetek az átlagosnál gyak­rabban fordulnak elő — ezzel kívánja a munkavédelmi osz­tály segíteni a megelőző te­vékenységet. H. F. TÍZ ÍV 150 EZER KILOMÉTER w Illatos” üzem Majdnem négyszer körülér­né a földgolyót az Egyenlítő mentén az a kolbász — ha közben el nem fogyott volna —, melyet .a tabi bélfeldol­gozó üzem termékeibe töltöt­tek az elmúlt tíz év folyamán. Tavaly az áíész fenntartásá­ban működő üzemben — mely a Fővárosi Húsipari Vállalat­nak végez bérmunkát — több mint 14 és fél ezer kilo­méter hosszú sertésvékonybe­let dolgoztak föl, valamint je­lentős mennyiségű vastagbelet, illetve marhabelet. Sok országból érkeznek a kis tabi üzembe a sózott, tisz- títatlan és osztályozátlan tér-1 mékek, hogy megfelelő feldol­gozás, válogatás után vissza­kapva, hurkát, kolbászt és szalámit töltsenek beléjük. Emellett az üzem látja el cso­magolt béllel majdnem az egész Dunántúlt. Az »illatos« üzemben 85-en dolgoznak, többségükben asz- szonyok. Az üzem vezetősége — figyelembe véve az itt dol­gozó fiatalasszonyok gondját — úgynevezett »kismamamű­szakot« szervezett. A kisma­mák fél nyolctól négyig dol­goznak naponta. Most tizen- ketten vannak, s az üzem fia­tal dolgozóinak aránya alap­ján ez a szám aligha fog csök- tenni. Szépnek nem nevezhető épületben, nyirkos környezet­ben dolgoznak itt az emberek. A munkakörülmények javítá­sának erősen gátat szab a tartósító szer — a konyhasó. Maró hatásának semmiféle fém alkatrész nem tud ellen­állni. Tervezik az üzem re­konstrukcióját, mivel az egyre ntenzívebben fejlődő nagy­község központjában »díszel­gő« üzem a jelenlegi állapo­tában aligha maradhat itt so­káig. A beruházás azonban meg­lehetősen nagy költségeket emészt föl, s a közelmúltban eletbe lépett rendelet miatt a tervezett átalakításról eg'1 időre le kellett mondania a húsipari vállalatnak. Évente mintegy háromnegyed millió forint bírságot kell fizetnie az üzemnek a környezetszennye­zésért — a derített szennyvíz a patakba ömlik —, s addig nem is kerülhet sor a drága szennyvíz, isztító megépítésé­re, míg el nerri dől az üzem hollétének kérdése. Az üzem dolgozói — három szocialista brigád működik — teljesítik az eléjük tűzött ter­vet. Ennek eredménye volt tavaly a 8 milliós bevétel, il­letve a 2,3 milliós nyereség, melynél az idén sem várnak kevesebbet. A bevétel a bérmunkáért kapott összegből származik, míg a feldolgozott, válogatott és osztályozott belek belföldi értéke — durva becslés alap­ján — eléri a 100 millió fo~ rintot. B. V Falvak napfényen Milyen nap lehetett az? Ha sütött, ha esett; sugaras volt a Tettől. »A nagybirtokrend­szer megszüntetéséről és ft földműves nép földhöz jutta­tásáról-» szóló 600/1945. számú kormányrendelet még az . or­szág teljes felszabadulása előtt, március 18-án jelent meg. S innen ,új történelme kezdődött a magyar falunak. A »hárommillió koldus orszá­gának« is. A rendelet értel­mében elsősorban a gazdasá­gi cselédek és mezőgazdasági munkások, a nadrágszíjnyi területen gazdálkodóik, nagy- családosok jutottak földhöz. Csaknem egymillió család! S talán a mai nemzedékeknek új lesz ez a szám is: a föld- igénylő bizottságokból földosz­tó bizottságok lettek. Három­ezer-kétszáz bizottság 35 000 tagja mérte, osztotta az életet jelentő táblákat Milyen messzire jutottunk attól az augusztustól, amikor­ra ez »A föld azé, aki meg­művelil« jegyében végzett munka befejeződött: Messzire időben, eredményekben, élet­módban. De a mához döntő lépés volt az az agrárforrada­lommal felérő rendeletmegva­lósítás. Nem volt mindig könnyű. A magyar mezőgazdaság há­borús kárának összege 3682 millió pengőnyi volt; az állat­állománynak több mint a fe­le elpusztult. De a földhöz juttató ttak lendülete alapot teremtett . a továbblépéshez. Biztosította az export és az országra rótt jóvátétel nagy részét, sőt az ipar fejlesztésé­hez szükséges tőkét is. »Föl­det vissza nem adunkí« — kemény jelszó volt ez azok­ká i szemben, akik úgy érez­ték, hogy van még mit keres­niük a nem teljesen kiforrott viszonyok között. Korabeli fényképet tartok a kezemben. Űjgazdák tüntetnek. Egy ko­mor tekintetű, bajuszos föld­műves kezében tábla: »Elég volt a cselédsorból! Le a volt földesurak protektoraival! Aki a földhöz nyúl, meghal, vagy mi halunk meg!» Mint­ha ugyanez az erős férfi emelte volna védőn a kezét a kis falusi porták fölé a kom­munistáik választási plakát­ján hirdetve, hogy a párt megvédi a magántulajdont, a föld új tulajdonosait. Lapozgatom a történelem­könyveket. Hosszú, kanyargós út volt az, amíg egy-egy falu- közösség a napfényre jutott. A munkásnak kenyér és hús kellett, hogy helytáll hasson 'a gyárban. A beszolgáltatások ellentmondásos helyzetet te­remtettek falun. Voltak, akik elhagyták szül 5he!vüket, vá­rosi munkakörért. Tíz év alatt Malacnevelőt építenek a magyar népességnek több mint a fele változtatod fog­lalkozást; a parasztság lét­száma harminc év aiatt egy- harmadara csökkent. De eb­ben már szerepe volt a tuda­tos »nyitásnak« is. A lenini elvek nem érvé­nyesültek az ötvenes évek elején falun sem. Az adóter­hek növekedése, rengeteg vi­ta, testvérharc, vajúdás — történelmi leckék — közben alakultak ki a szocialista gazdálkodás helyes módszerei. Igaz: az első termelőszövet­kezeti közösségek általában az egykori nincstelenekből szerveződtek; a tapasztalattal nem rendelkezők —- mivel az állami támogatás kezdetben minimális volt — nemegyszer elbuktak. De a harmadszori nekifutásra a termelőszövet­kezeti mozgalom kiteljese­dett: a Központi Bizottság .1958 decemberi határozatára munkások, vezetők, pedagó­gusok, diákok járták a falva­kat, hogy meggyőzzék az ott lakókat a közös út előnyeiről. 1961-re a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése megtör­tént. Falvak napfényen. Gépek művelik a földeket: vetés­től a betakarításig egész tech­nológiai sorok. Hagyományos paraszti munkát ma a szövet­kezeti tagságnak csak egészen I elenyésző része végez. A falu . lakossága átrétegeződött; sok az olyan család, melyek tag­jai között iparban dolgozót, de mezőgazdaságban munkát találót is s7«ámon tartunk. A jr-vede’em több irányból ter­me’ ódik... Természetesen nem kon- f1’,k+usmértés a mai falu sem. E-ók gyű «körnek je’enfír-khen is. Az ingázó é’»’módnak kultúra fól e’^egem’ő hatá­sát most kerdüik érzékelni. A naponta bejáró, de a hét vé­gén hazatérő sincs igazán ott­hon még a városban, de már nincs otthon a falujában sem. E’öregsz'k a tsz-tagság. s az utánpótlást általában az á’ta- lé.nos. iskolát gyenge ered­ménnyel vesző gyerekek je­lentik. Sok még a tennivaló a Tiők helyzetének javítása ér­dekében is. A szakmunkások között csak kilenc száza’ékos a nők aránya. A kiegészítő üzemekben — me’vek na­gyobb részét azért szerveznék, ho«v a nőknek e’ég munka jusson a— ma jobbára férfiak dolgoznak. És folytathatnánk ezt a »történelmi lénkét« má­ra vonatkoztatva még sokáig. Az út hosszú, de egyenesen vezet. L. L ötmillió-ötszázezer forintos költséggel új battériás malacne velőt épít a tapsonyi Rákóczi Termelőszövetkezet. A munkálatokat a szövetkezet saját építőbrigádja végzi. A létesít­mény júniusban készül el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents