Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-08 / 82. szám
B ikkfa taniír tír épp hetedszer verte le a tolltartót, és Pipecz ekkorra már elég ideges lett A tanár úr ugyanis valahányszor eljutott egy rendhagyó német igéhez, mindig közelebb nyomakodott az első pádhoz, nem számolva azzal, hogy amennyiben combjával hozzáér a pad széléhez, a hasa legalább fél méterrel előrébb lesz Pipecz hatalmasat sóhajtva hetedszer hajolt le a tolltartóért, az osztályon végigszaladt a halk kuncogás. Bikkfa tanár úr ordított, nem értvén, mi röhögni való van tizennyolc éves korban a red hagyó német igék ragozásán. Pipecz oldalt fordult Mellette Kazal rajzolt áhítattal, száját a koncentrált figyelem állapotában összeszorítva Két papírcsík volt előtte, s a közepükre valamiféle pálcikaembert irt, hatalmas pocakkal, mögéje meg egy másikat Drótkeretes szemüvege fölött hirtelen Pipecz- re sandított, rövidlátó, tom- pakek szemei vígan csillogtak. — Mindjárt kész — biccentett — Csak várd kil A fölső papírcsíkot ceruzájára tekerte, majd hirtelen rángatni kezdte a ceruzát így a felső papír ábrája hol fedte az alsót hol nem — ilymódon a rajz mozogni látszott A nagyhasú pálcikaembert — nyilvánvalóan Bikkfái — a hátsó kisebbik férfiú ütemesen... úgyszólván tompo/on rúgta, mire a nagyhasú pálcikaember elszállt pocakja zászlóként lobogott — Film — bólintott Kazal •— Még általánosban tanultam. Pipecz érdkelódéssel nézte a művet A fenébe, ilyet ő is csinálhatna, tán szebbeket mint Kazal Közben a »Bikkfa megbüntetése- című alkotás körbejárt az osztályban. Hol innen, hol onnan hallatszott a ceruzák surrogása, a vihogás. Pipecz villámgyorsan rajzolt: a buggyos gatyás török fejét bárddal ütötte egy magyar vitéz, a török lábai rugóként összecsuklottak, azután újra kiegyenesedtek A film már színes volt, felhasználta hozzá az összes színes filctollát Kazal áhítattal bámulta a Kinizsi Pál című művet sóhajtott: ha ő így tudna rajzolni, dehogy jelentkezne jogra... P ipecz máris új filmen dolgozott Két férfi verte egymást valami fal mellett; a bal oldali alak ütött, erre a jobb oldali nekizuhant a falnak, visszapattant hogy megkaphassa a következőt Kis tűnődés után kevésnek találta a látványt így a bal oldali verekedő nadrágját a második képen a bokájához rajzolta — az ütés hevében lecsúszott a nadrág. A következő rajzon, vadnyugati Saloont vázolt fel, vagy nyolc verekedő figurával, arra is gondot fordítva, hogy a mozgások aszinkronban legyenek: az egyik figura ütött, a túloldalon a másik röpült a lengőajtó lengett valakinek a fején széttört a whiskys üveg. A szünetben odajött a nagydarab Hajas, és elismerően hátbaveregette: — Öregem, szenzációsak ezek a filmjeid. Nem gondoltál még rá, hogy rajzoló légy? Plpee* Mkét kérest*. X lány szendviccsel a áh—„ lábát ingázva olvasott — Láttad a filmjeimet? Jutka kék szemei minifia kissé felhőseik lettek volna: — láttam. Jók. A szó dicséretnek hangzott de a gúnyos hangsúly valahogy kérdőjelet biggyesztett a végére, mint mindig. Jutkában ez a végtelen, únott fölény volt a legcsodálatosabb. Pipecz biológiaórán feldo- bódva folytatta a filmgyártást Fakírt rajzolt akit szöges ágyán fekve megcsíp a darázs, és egész csatajelenetet cukrászdái cirkuszt amely úgy kezdődött, hogy a cukrász tortával rálép a banánhéjra, a torta röpül, végül pedig mindenki tejszínhabos. Már maga is élvezte, mennyifele mozgást sűríthet a két papírcsíkra. Szántó Péter A filmgyár bezár Történelemórán a citrom- arcú Marci levelet csúsztatott eléje. Nem is levél volt hanem Kazal zengzetes poémája, amely már megjárta az osztályt K azal lélegzetét visszafojtva leste, míg ő végigolvassa. »Visszatekintve a mester munkásságára, el keli mondanunk, hogy már az első filmben — mint cseppben a tenger — mutatkozott a későbbi nagy alkotások egy- egy jele. A Kinizsi Pál című monstre történelmi filmről van szó, ahol a mester a színek és a technika összhangját csiszolta ki a maga számára. A PofonXalban azután érvényesítette eredményeit kidolgozva a jellegzetes szimultán vágást. A Vadnyugati szél című mű, melyet eredetileg anyagi okokból vállalt a rendező, csak azt bizonyítja, hogy a western is alkotássá válik értő kezében.. .« A kritika hasonló hangnemben folytatódott * Pipecz nem tudta eldönteni, végülis hülyéskedik-e Kazal. Papp Zoli az ebédnél úgy vélte; lehet hogy most viccnek tűnik az egész, viszont sohasem lehet tudni. Tán egyszer majd elmondhatja, hogy ez volt az első komoly kritika, amit kapott Iskola után hazakísérte Jutkát, nem törődve azzal, hogy a többi lány összenevet mögöttük. Keveset beszéltek az úton, most Jutka sem piszkálta. Újabban már nemigen tudtak mit kezdeni egymással A ház előtt Jutka megállt, és nekidőlt a kapunak. Pipecz úgy érezte, ismét gúnyosan nézi. — Ne rajzoljak neked is egy filmet? Lehet, hogy tényleg tehetségem van hozzá. Nikoláj Zajakov Szőlőmetsző Trifon ünnepe És ezen a napon kék nap kel föf, az ember megnyesi szőlejét, és könnyeit véres hüvelykkel tőeíi le, Ömlik a bor előtte, a zenészeik magénakilik a venyigét, mely sohasem fog már teremni. A bacchánsnőik riadtan lesik az elhullámzó hóró leheletét, tekintetűik szienved a csinovnyikofenak, de az életet senki sem tagadja meg. Szelíd sző szeppeg a fájdalom helyéről egy véletlenül kikapart kőre. Én, Ifjabb minden gondolatomnál, nem vagyok magányos ebben a szeretett, de elhagyatott szőlőben, ezen az ősi szertartáson, ahol valaki lelke csavarog halhatatlanul. futass? József fordítása, bolgárból) éi • a sapkát — Csak kár, beer hülye vagy. Nekem egyébként sose rajaoij, 1» érdekel a véleményem.., Másnap regad, a* első órán sorban érkeztek a küldemények. A bandzsa Martos azt szerette volna, ha róla rajzol egy filmet, Kondás Zsuzsa ostoba témákat adott, Papp Zoli úgy kimondottan nem kért semmit, csak az uzsonnáját küldte előre, Prücsök pedig egy »igazi művészeimet« rendelt, sok esővel és halott vadlibákkal. Kazal gombostűket döfködött a pad oldalába, és elcincogta rajtuk a Boci-boci tarkát, mondván, hogy ö írja a filmekhez a kísérőzenét. Horváth tanár úr azonban végül kinyomozta, honnan.- jön a cincogás, és kiküldte az osztályból. Pipecz tűnődni kezdett. Ügy érezte, nem köteles engedelmeskedni az osztály kívánságainak. Végülis azt rajzol nekik, amit akar. Csakhogy nem jutott semmi az eszébe. Jutka viszont furcsamód háromszor is levelet írt neki. Először a hatodik órán mozdult meg a ceruzája, ekkor azonban szinte sorozatban gyártotta a filmeket. Feldobódva, vidáman rajzolt, érezte, hogy valami új, amit csinált. Nagy műgonddal egy majdnem tökéletes emberi arcot rajzolt, amely felváltva sírt és nevetett, s azt a címet adta neki: Üt a csillagokig. Utóbb op-art és egészen absztrakt, hullámzó, vil- lódzó, nagyon tarka filmeket készített. Kazal mór írta is hozzájuk a kommentárt, a mester új korszakának átfogó elemzését. Terveket is szőtt: — A hratyóm lefénymásolná őket, a lányokat megkérjük, hogy színezzék ki, így lenne egy csomó sorozatunk. Akár el is adhatnád a többi osztályban! A citromarcú Marci újabb levelet dugott az orra alá. »•Pipecz! Ne haragudj, hogy zavarlak — állt a papíron —, de P rücsök megkért, hogy szóljak: csinálj egy igazi művészfilmet neki, sok esővel és halott vadlibákkal. Meg nekem is, ha nem esik nehezedre, mégiscsak furcsa, hogy neV»"i écy sincs. Jutka.« P ipecz egy virágcsokrot rajzolt. Nagyon egyszerű, szép virágokból álló csokrot, ugyanazt mind a két papírcsíkra, s elküldte Jutkának. Az utolsó álló- film — ez volt a címe. Öra végén Kazal marokra fogta az összes papírlapot. — Szóval akkor elvihetem őket? Holnapra meg is lesznek. Pipecz elvette tőle a filmeket, s egy rántással összetépte őket. — A filmgyár bezárt — mondta. — Nem alszunk ébren. — Nahát öregem, te teljesen begolyósodtál! — kiáltotta Kazal, azután táskáját fölkapva köszönés nélkül elrohant. Pipecz egyedül Indult haza. Egész úton igyekezett az érettségire gondolni, meg hogy ml lesz utána... Baszbevk Mclikjan Lavinijji: Tomik Aíabajev portréja. Benczc József APÁM Favágitón táncolt szíve örömére, irigyelte kedvét kakas és a jérce. Kiszikkadt föld-arcán súlyos a barázda, könnyes szeme ege múltját magyarázza. Acélos csuklóin kovácsoltvas ujjak, szerszámölelésre fájva idomultak. Gondja ráncigálta fáradt álmaiból, szorgos ébredésért ö senkit sem szidott. Papsajtkenyéren oly soványan éltünk, néha a hangyáktól morzsát is elkértünk. Cserei Pál Vaddisznó az Alföldön Egy áprilisi napon Szarvas határában, a kákái részen azt látja az együk gazda, hogy a vásárhelyi útról az ő tanyájának tart egy disznó. De erősen kocog ám! Mivel katonai szolgálatát hegyvidéken töltötte, felismerte, hogy a kocogó állat vaddisznó. A gazdában hirtelen felrémlett: honnan, került a vad az Alföldre? De sokat nem töprenghetett, mert az már nagyon közel járt hozzá, és beugrott a tanya előtti árokba. Ekkor már a kutyák is észrevették és nekirontottak a nagyagyarú vadnak. Erre az megfordult és a szarvasi liget irányába szaladt. A gazda fogta a biciklijét és gyorsan bekarikázott a rendőrségre. De ott nem akartak annak hinni Vaddisznó erre? Közben az egyikben fellobbant a vadászBzenvedély, merthogy tagja a vadásztársaságnak, felnyergelt egy lovat, megnézi, hátha csakugyan, vaddisznó és máris a ligetben van. Amikor a ligeti csősztől érdeklődött, nem látott-e erre vaddisznót, az nagyon meglepődött. Ezen a tájon? Ugyan, kérem! Éppen az elébb szidta a kanászokat, hogy miért nem vigyáznak jobban a jószágra, mert ott feküdt a bokorban egy disznó. Amikor észrevette, bottal csapott rá a bokorra, hogy elriassza. Fel is ugrott az rögtön és arra szaladt Békés- szén tanórás irányába. — Vigyázni keK ám itt, kérem — magyarázta a csősz —, mert a jószág kárt okoz. Biztosan a Körös holt ágának a túloldaláról úszott át a ligetbe. Ott van legelő. Mit tehetett a rendőr? Visszalovagolt az őrere. Nemsokára ezután a Szarvastól öt kilométernyire fekvő Békésszentandrás sporttelepén dolgozó kordé- lyosok közül az egyik felismerte a vaddisznót, amikor az a kanyargó Holt-Körös ott húzódó ágából prüszkölve mászott ki. A kordélyosok, melyiknek mi volt a kezében, lapáttal, ásóval, csákánnyal rohantak, hogy bekerítsék, de a vad visszafordult, bele a vízbe és úszott tovább. Kis idő múlva a falu főutcáján lévő gyógyszertárból egy asszony jött ki, és a vad úgy szaladt el mellette, hogy majdnem fellökte. A környéken lévök sikoltozni kezdtek, mert valaki megjegyezte, hogy ez nem rendes disznó. Ekkor a vad már a hentesüzlet előtt várakozókat ugrasztottá szét, aztán befordult az egyik utcába és a duzzasztó félé tartott. Most már a falu több vadásza üldözőbe vette. De a vad belevetette magát a Körösbe. A hullámok tovasodorták, aztán a túlsó, a mezőtúr felőli parton eltűnt a szemük elől. A faluban azután sem volt nyugalom. Aki találkozott a vadászokkal, arról kérdezősködött. hogy honnan -jöhetett a vaddisznó. De erre nem tudott egy vadász sem felelni. Elterjedt ugyan a hír, hogy elszökött a békéscsabai állat- kertből (akikor még volt, ha kicsi is), de ez vaklármának bizonyult. Voltak, akik azt állították, hogy az erdélyi hegyekből tévedt erre. De erről sem akkor, sem azóta hitelt- érdemlő bizonyítékot nem tudott senki felmutatni, mivel a vaddisznóknak lakásbe- jelentöjük sincs. Tehát nyugtalanság volt a faluban. Voltak, akik féltek Borisz Ricskov A fekete öltöny Kedden fekete öltönyben mentem be a munkahelyemre dolgozni. — Iván Ivánovics! Mit látok? — köszöntött a ruhatáros nő, Ny ura néni. — De kicsípte magát!... Mi történt, hogy ünneplőben van? — Semmi különös — válaszoltam egykedvűen. — Jó napot, Iván Ivánovics! — szólított meg Fruktin tervezőmérnök. — Hogyhogy ma ilyen elegáns? Valami történt? — Ugyan már. Semmi nem történt... Ahol dolgoztam, a szobám ajtajáig tizennégy egy bér Szólított meg. A tizenötödik, Nyikonov könyvelő csak kenguruugrásokkal ért utol, amikor a kilincsre tettem a kezem. — Iván Ivánovics! Mi van, hogy így kiöltözött? — kérdezte. Egy kis szünet után halkan odasugiam: — szemjon Nyikolajevics, önnek megmondom: a miniszterhelyettes hívott meg vacsorám. Hogy mi történt ezután a könyvelővel, nem tudom .., Leültem az íróasztalhoz, és munkához láttam. — Iván Ivánovics — hallatszott a hátam mögött az osztályvezető hangja —, hogyhogy ma ilyen csinos, elegáns? — Szemjon Nyikolajevics hívott meg vacsorára... — Szóval ezért... Hm... Ki hinné... — mosolygott erőltetette« a főnök. — Hát akkor gratulálok... Délután három órakor hivatott a gyárigazgató. — Mi van, bátyuskám. Iván Ivánovics? ... Nem szép dolog amit maga csinál... Mátoktól kell megtudnom, hogy hová készülnek? De hát ahogy mondani szokás: jobb későn, mint soha ... — Fel a fejjel, kolléga! Én már kétszer találkoztam a miniszterhelyettes elvtarssal. Kellemes ember, de nem szereti, ha mellébeszélnek. Csináltattam magának egy kimutatást a vállalat termelési mutatószámaiból, és ha érdeklődik a munkánk iránt, majd említse meg neki ezeket az adatokat. Szerény kis kimutatás, de a lényeg benne van... Még sok mindent mondott az igazgató. Én azonban már semmit nem hallottam, mert pontosan tudtam: ha holnap reggelig nem kapom meg a tisztítóból azt az öltönyt, amiben dolgozni szoktam, jobb, ha önként kikérem a munkakönyvemet... Kin Győré? Mihály fonSIO*« kimenni a határba. Az egyik vadászt ezért aztán kitalálta, hogy riadóztatták a mezőtúri katonákat és azok végeztek a vaddisznóval Mindenki megnyugodott. A vad különben, miután a békésszentandrási duzzasztó környékén eltűnt a Körös túlsó oldalán, az ártéren haladt tovább. Majd Öcsöd és Kun- szentmárton közt, a bábockai — akkor még fiatal — erdő- telepítéseken meghúzódott Mivel éhes lehetett d.úmi kezdte a csemetéket és az elvetett magot. Amikor az erdész napok múlva felfedezte a dúrást, nagyon gyanúsnak találta. De elhessegette a gondolatot, a fészkes fenébe is juthatott eszébe: Alföldön vaddisznó! Gyanújára aztán az öcsödi vadőr felelt. Ellenőrző körútja alkalmával egy bokor alatt a kutyája talált rá a vadra. A vadőr rögtön értesítette a vadászokat, de azok nemigen hittek annak és csak tessék-lássek keresték a vadat. Le is mondtak róla, mert nem találták. A vadőr aztán elhatározta, nem sajnálja rá az idejét, bármeddig kei-l lesnie a vaddisznót, egyedül lövi le. Meg is leste többször, de mindig főtávon kívül volt. Egy napon aztán megtudta közelíteni a vad helyét, mert kedvező szél fújt. Es amikor a kutyájával kiugrasztotta búvóhelyéről, rálőtt. A vad nekifutott, de néhány méter után osszero- gyott. Kernek találat volt, mert azutan fel sem tuaott adni. A lövés a lapocka a.att erte. Aztán meg egyet beleeresztett, hogy az végleg kiszenvedjen. A lövésekre odaszaiadt egy férfi, aki a friss telepítésű erdő mellett kapalgatott. Amikor meglátta, hogy a vadőr a vaddisznót puííantot- ta le, örült, mert napok óta kapalgatás közben mindig leste, nem bukkan-e elő az valahonnan. Mindjárt neki is fogtak a vadőrrel és kizsigerelték, majd lovas kocsival bevitték a faluba. Öcsödre. Meg is mérték. Beisö részek nélkül 125 kilót nyomott. Aztán lefényképezték a vadőrrel együtt, és a fényképet kitették a tanácsháza hirdető- libájára. A napokig tartó vadászatot torra] fejezték be, melyen részt vettek azok a vadászok is, akik nem hittek a vadőrnek. Azt sajnálták nagyon, hogy amikor a vadőr és a kapás ember szétszedték a vadat, a szép, nagy agyarait eltörték.
