Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-07 / 81. szám
Kiállítás az iskolában Egészséges gyermek — biztos jövő A * Egészségügyi Világszervezet az 1979-es évet nemzetközi gyermekévnek nyilvánította. Gyermekeinkre gondolva emlékezzünk meg április 7-ről, az egészségügyi világnapról. Az emberiség története az egymást követő nemzedékek végtelen sora, amelyben a társadalom jövőjét a gyermekek jelentik. A gondoskodást, szeretetet, a gyermekek erőnkhöz képest legjobb ellátását mai társadalmunkban természetesnek tartjuk. Sokan bizonyára nem gondolnak arra, hogy ez nem mindig volt igy, sőt ma is milliószámra élnek éhező gyermekek nyomorúságos körülmények között, nélkülözve a legalapvetőbb egészségügyi ellátást. A történelemkönyvek csak a felnőttek háborúival, cselszövéseivel foglalkoznak, és nem említik a gyermekek sorsát. A felnőtt társadalom felelősségének, lelkiismeretének fel- ébresztésére nem érdektelen áttekinteni a gyermeki sors alakulását az elmúlt évszázadokban. A történelem előtti időkben, sőt még az ókorban sem voltak a gyermeknek jogai, nem élvezte a társadalom védelmét. A beteg vagy gyenge csecsemőt a szülők minden jogi következmény nélkül el- hagvhatták, vagy akár meg is ölhették. Később, a középkorban a nagy városok kialakulásával százszámra tengődtek elhagyott vagy árva gyermekek a külvárosokban, a piactereken. A középkor nagy járványainak sok ezren estek áldozatul, a városi szegények kicsinyeinek a fele sem érte el az ötéves kort. A sok elhagyott gyermek megmentésére ekkor alakultak az első lelencházak, ame- • I lyeket jómódú polgárok tar| tottak fenn. A lelencházak túlzsúfoltak voltak, a rossz táplálás és az alapvető tisztaság hiánya miatt a kis lakók halálozása olykor a 90 százalékot is elérte. E néhány szomorú adat után azt gondolnánk, hogy javulás következett, pedig a legnagyobb szenvedést az iparosodás kora hozta a gyermekmunka bevezetésével. A múlt század elején a gyermekmunka Nyu- gat-Európában olyan méreteket öltött, hogy 1833-ban egy angol parlamenti bizottságot kellett felállítani ennek vizsgálatára. E bizottság jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy az 5—9 éves gyermekek napi 14—15 órai munkaidővel dolgoztak a gyárakban, természetesen a felnőtteknél lényegesen alacsonyabb bérért. A gyermeki sors e legsötétebb korszaka indította Marxot és Engelst arra, hogy a Kommunista Kiáltványban foglalkozzanak a gyermek- munka kérdéseivel A fiatalok nevelése, egészségügyi ellátása mindenben tükrözi a kor felfogását Az ókori Róma megértőbb volt a gyermeknevelésben, minit a szigorú középkor. A gyermek- nevelés fő eszköze a pálca, a koplalás volt, és abszolút engedelmességet követelt a szülő. a tanító, a munkaadó. A gyermek fejlődő lelkivilágának, igényeinek megértésén alapuló jobb bánásmód és tanítás a kiváló svájci pedagógus, Pestalozzi érdeme. Elveit azonban csak a XX században fogadták el széles körben. A beteg gyermekek gyógyítására az első kórházat 1802- ben Párizsban hozták létre, majd Szentpétervár és Bécs következett. Büszkék lehetünk rá, hogy a világon negyedikként, 1839-ben Budapesten alakult gyermekkórház, s csak utánunk következtek olyan világvárosok, mint London, Stockholm, Philadelphia Évszázadunk hozta meg a társadalom gyermekek iránti felelősségének azt a mértékét, mely nélkülözhetetlen ' a szervezett, egyseges egészség- ügyi ellátás es neveles meg- szervezésehez. A felszabadulás jelentős fordulatot hozott, egészségügyünk vezetői fölismerték, hogy a mindenkire kiterjedő, egységes egészség- ügyi ellátás csak államilag szervezett és irányított módon valósítható meg. A hajdani pusztító tömegbetegségek és járványok leküzdésével elértük, hogy gyermekeink testi egészsége biztosított. Az utóbbi évtizedekben mindjobban előtérbe került a fejlődő gyermeki psziché megismerése, és ezzel felmerült az igény, hogy az ép testű kicsinyek lelkileg is egészségesek legyenek. A gyermekek testi és szellemi épségének megóvása, optimális fejlődésének biztosítása közös gondunk és feladatunk. Részt vesznek benne szülők, orvosok, pedagógusok, az egész felnőtt társadalom. Feladatunk nemcsak az anyagi jólét megteremtése gyermekeink számára. Ennél többet igényelnek: a szeretetteljes nevelést, a megértő, türelmes irányítást, az őszinte, bizalmas kapcsolatot 1979 nemzetközi gyermekév. Törődésünk, gondoskodásunk olyan legyen, hogy minden következő évet gyermekévnek tekinthessük. Dr, GyódI Gyula Iskolaújság a Helikonra • Virágba borult a liliom fa az iskolát övező parkban, fiatal fiúk sütkéreznek két óra között a tavaszi napon. Az idegen megcsodálja a különleges bokrokat a ritka fákat A diákoknak mindez nem újdonság, hiszen három éven át az iskolává alakított kastélyban hallgatják az órákat. A Szócsőn ypuszta-somogyzsitfai Erdőgazdasági Szakmunkás- képző Iskola diákjaitól a versenyzés szelleme sem idegen. A folyosókon mindenütt oklevelek hirdetik az eredményeket Márciusban kilenc újabbal gyarapodtak. Az egyiket két hete hozták haza Zalaegerszegről, ahol az országos diáknapok keretében a »Rügyfakadás« című vetélkedő területi döntőjét tartották. Négy megye tizenhét csapata közül a hatodik helyen végeztek, büszkeségük azonban nem a helyezés. Az erre az alkalomra készített újságukat a zsűri külön kiemelte, és az országos Helikonon fogják bemutatni. Az öttagú csapatból három fiúvál beszélgettem, j mindannyian végzősök. Vnmpel István pólóingjén a vetélkedő emblémája. — Januárban kezdtük meg a felkészülést Ott Györgyné történelemtanár-nő vezetésével. A marcali könyvtárban gyűjtöttük össze a bibliográfiát, a verseny témája a Tanácsköztársaság volt. Meglátó» gattuk a Helytörténeti Múzeumot, tanárnőnk a kaposvári levéltárban is járt. Készítettünk egy tablót, ezen a marcali Lady János Gimnáziumot mutattuk be fényképeken. Legjobban a Magyarország 1918—19-ben című könyvből tudtunk tanulni. Téma szerint felosztottuk az anyagot egymás között, én a Tanácsköztársaság kiemelkedő alakjaival foglalkoztam. Közösen megnéztük és megbeszéltük a 39-es dandár című filmet is. Bokodi István a zenei anyagot tanulmányozta. — A Latinca-balladát már ■ értük, ezenkívül még sok lemezt meghallgattunk. Abban nz időben főként, a népi dallamé’ ■ szerkesztettek ú.i Szépérzékre nevelnek, ízlést formálnak Érdeklődő tekintetű gyerekek állják körül Kovács Taviásná rajzszakos tanárnőt, és figyelmesen hallgatják magyarázatát. A torzóról beszel, és arról, hogyan alkotnak a szobrászok, s mi a jelentősége egy szobrász művészetének, az éremnek, a kisplasztikának egy-egy történelmi korszak megismertetésében. — Nézzétek például ezeket az érméket... Tavaly ősszel nyílt meg Barcson a 2-es számú általános iskola korszerű épülete. Tágas, hatalmas emeleti, csarnoka valósággal ösztönözte az iskola vezetőit, hogy ne hagyják kihasználatlanul, hanem kamatoztassák a gyermekek szépségérzékének fejlesztésére, ízlésének formálására. Dr. Hetzer Istvánná igazgató szavaiból is ez tűnik ki: — Jelenleg Csontos László budapesti szobrászművész érem-, kisplasztika-, szobor- kiállítása van iskolánkban. A művész részt vett a megnyitáson, s eljöttek azoknak az' iskoláknak, művelődési otthonoknak a munkatársai is a megye különböző községeiből, ahova majd ez az anyag tőlünk eljut. Itt kezdte ugyanis az érem- és szoborgyűjtemény — 105 érem, 6 szobor — somogyi vándorűtját. Ezt megelőzően is rendeztünk már különböző kiállításokat, és a jövőben is szervezünk. így például a fotókiállítás Barcs fejlődését, változását mutatta be. Rendszeresítik a pályaválasztási kiállításokat: a barcsi üzemek termékeit mutatják be elsősorban. A gyermekek nemzetközi éve ugyancsak kiállítás megrendezésére serkentette őket. Az iskolások a nyári zánkai. balatoni nyaralásuk emlékeit megörökítő fényképekből érdekes, tanulságos bemutatót rendeztek. Láthattak itt a tanulók régi iskolai könyveket a múlt századból, s a század elejéről származó bizonyítványokat. Legközelebb Kalmár József barcsi fafaragó népművész alkotásaival és a Dráva menti népi faragással ismertetik meg a fiatalokat. Fejlesztik a gyerekek szépérzékét, fölkeltik esztétikai érdeklődésűiket, vonzódásukat a művészet iránt. Ezért vették föl a kapcsolatot a kaposvári Latinca Művelődési Központtal segítséget, főként kiállítási anyagot kérve. Néhány hónap után a gyerekek nemcsak az iskolai kiállításokat figyelik érdeklődéssel hanem egyre nagyobb számban jelennek meg a városi művelődési ház rendezvényein is. KÖNYVESPOLC Helytállás — Hogyan kellett elkészíteni ( az Iskolaújságot? — A címe Vörösbegy volt Ügy kellett megírnunk, mintha 1919-ben élnénk — mondja Nagy Sándor, ö az irodalmi témákból készült fel. — Szerepeltek benne az akkori hazai és külföldi hírek, egy életrajz Lady Jánosról kiáltvány, valamint egyik társunk interjúja Simon pappal aki a somogyi események kiemelkedő alakja volt. Ez tetszett a legjobban a zsűrinek. A yni újságunkon kívül még egyet említettek, meg. — Mi volt a legérdekesebb az akkori idők irodalmából? — Lengyel József könyvei, elsősorban a Visegrádi utca. A Tanácsköztársaság kikiáltásának napjait nagyon érdekesen mutatja be. — Valamennyi somogyi csapat előkelő helyezést ért el. Gondolom, nem szokatlanok a hasonló versenyek? — Sokszor szereplünk szaktárgyi vétélkedőkön is. Bár szakmunkásképzőbe járunk, a történelmet és az irodalmat mi is szeretjük. És nagyon jó a tanárunk. A verseny óta kétszer jártak az iskolánkban, hogy megdicsérjek a munkánkat I. E. Nem a megformálás plasz- ticitása. nem az érzékletes stílus a fő érdeme Varga La jós Keserű örökség (Kossuth Kíaclö) és Hogyör Jóéséf'Nehéz üt (Táncsics Kiadó) című .könyvének. Ami az olvasónak elsősorban élményt ad. az a megéltség hitele és a dokumentumérték. Két olyan emberről van szó, aki mindig a »benső vezér« parancsára hallgatva cselekedett kommunista meggyőződése szellemében. Varga Lajos az Ormánságban töltötte gyerekkorát; közvetlenül tapasztalta, hogyan nyomorította meg az emberek életét az egyke, a szekta, a földtulajdonhoz való görcsös kapaszkodás. Ilyen hátországgal ilyen tapasztalatokkal lépett fölfelé, rálelve a . követendő útra. Szervezte az ellenállási mozgalmat, szovjet katonákat rejtegetve. A »fényes szellők« magasra röpítették: a pécsi járás, majd a sellyei tanács elnöke lett, dolgozott gépállomáson, volt tsz- elnök és párttitkár, közben végezte a politikai iskolákat. A Tüskés Tibor által nyomdakésszé tett memoár legizgalmasabb részei arról a belső és külső harcról szólnak, melyek a magyar valóság ötvenes éveire voltak jellemzők. A szavazások előkészítése, első tsiz-elí létrehozása, a pártmunka napi- feladatai stb. Mindez a vezetőt kettősen szorította, mintegy satuként. Emlékezetes annak a kis — Siklós melletti — pusztának a sorsa, melyben Varga Lajos vezetésével teremtették meg a közös gazdálkodás feltételeit. A föld Resch- puszta körül kicsi, iúgozott, savanyú erdőtalaj, kövesút nem vezet hozzá, a pusztán villany nincs. Az ivóvizet lovas járgánnyal — primitív mélységből hozzák fel az emberek és állatok részére. Itt indul az új élet. És egy év múlva a víz helyett tejet fogyasztanak, kigöfnbölyödnek a gyermekarcok, a házakban villany ég, a kultúrházban zene szól. A minőségi változásokat rögzíti könyvében Varga Lajos, nem hallgatva el a kisebb-nagvobb tragédiákat sem, melyek jellemzőek voltak e — most már történelmi — korra: a begyűjtések el- mechamzálódását, a felhalmozásnak hazudott három kenyeret egy háznál, a mélA nagymama Ezernyi novella, humo- reszk, ripdifi jelent meg a nélkülözhetetlen nagymamáról. Ankétot is rendeztek a dolgos nagymamiról, akire rá lehet bízni az unokákat, a háztartást, mindent. \Persze, színdarabok hőse is lett. Én sem akartam kimaradni a nagymamákat hozsán- názók közül, ezért fölkerestem özvegy Csermelyemét. A hetvenkilenc éves nagymama tisztes ősz haja a legújabb fodrászdivat remeke volt. Egyszerű, korához illő aranylamé háziruhában fogadott, és reszkető hangon, kedvesen kérdezte, miközben tűsarkú papucsában a bárszekrényhez tipegett. — Mii óhajt inni? Mondtam, antialkoholista vagyok, mire ő lehajtott féldeci rumot. — Szeretem az újságírókat — mondta, egyik kollégája olyan kedvesen irta meg, hogy én nem vagyok sematikus nagymama, aki pótolja a drága bejárónőt, aki inmagát, a terigyen agyondolgozza és mialatt a család tett asztalnál ül, 6 a sámlin ülve kanalazza a levest. Valóban nem vagyok olyan. — Hogyan él egy nem sematikus nagymama? — Nagyon egyszerűen. Reggel fölkelt az egyik unokám, és ágyamhoz hozza a reggelit. Közben megérkezik az újság, megnézem, mi megy a mozikban, színházakban, hol lesz aznap divatbemutató. Délelőtt fodrász, kozmetika, bevásárlás. Délben már vár az ebéd. A nejem készíti el, aki nyugdíjas. Nagyon jó főz, csak néha elsózza a levest. Azután lepihenek egy kicsit, a vejem ilyenkor abbahagyja a mosogatást, mert tudja, hogy nem szeretem az edénycsörömpölést hallani. Tudja az illemet, és csak akkor folytatja, amikor elmegyek bridzselni vagy a szabónőmhöz. Kellemetlen, hogy nem lehet próba közben kártyázni. Igy rengeteg időt veszít az ember. . A telefon csilingelése szakította félbe a beszélgetést. Fölvette a kagylót. — Te vagy az, drágám? Nem, ma nem megyek ki az ügetöre. vendégem van. Fogadd meg nekem a harmadik futamban a Sehonnan mondjuk ötven forinttal. Este? Valami zenés helyre megyek. Tudod, az én koromban már kell egy kis szórakozás. Szervusz. — Hol is hagytuk abba? — fordult felém. — Ja, igen, szabónő, bridzs. Mindig meghagyom, hol vagyok, hogy a kisebbik unokám utánam jöhessen és hazavigyen. Este, ha nem • megyek sehova, könnyű vacsorát eszem, ezt már a lányom csinálja. Azután olvasás, televízió, néha kiadom a , nejemnek a vasárnapi mosnivalót, és a jól eltöltött nap tudatával lefekszem. Gratuláltam a nagymamának, aki betett a zenegépbe egy kazettát. — Nem akar egy kicsit táncolni? — Sajnos, nem tudok. Megértőén bólintott: — A maga korában nem is csodálom. No, majd ha nagypapa les:... Palásti László tánytalan esasztuskázást, a házkutatással egyenlő hivatali ellenőrzéseket stb. Hogy mégis, mennyire a pozitívumok rakódtak ' le a tsz tágjaiba, bizonyítja,... hogy sikerült együtt tartani őket 1956 őszén. Varga Lajos memoárja olyan, mint egy sorsokkal átszőtt történelemkönyv. Hogyor József 1936-ban született Zala megyében, paraszti családból. Volt napszámos, paraszt, közkatona, parancsnok, vagonrakó, erdész, éjjeliőr, ügynök, könyvelő, de tsz-főagronómusként dolgozott leghoss zabban. A Nehéz út című művében szintén egy úttörő termelőszövetkezet első, konfliktusoktól terhes időszakáról vall, nem egyes szám első személyben ugyan, de érezhetően a saját emlékéiből, illetve a környezetében élők megbízható vallomásaiból merítve. Huszonkét évesen, végzett mezőgazdászként csöppent bele a feladatvállalás szent elhatározásával Nagy János a munkába. A »területre« helyezik, hogy föagro- nómusa legyen egy isten háta mögötti, barátságtalan falu elhanyagolt, néhány éves szövetkezetének. Hogyor Jó- izsef írói eszközökkel, szemléletesen képes ábrázolni azt az aránylag rövid időszakot, amíg a tsz-tagság talpra áll; a tudati változások és az anyagi bázis egyszerre születnek. Sz.inte már a néprajzos pontosságával felidézett részletek mellett drámai szituációk ábrázolására is maradt ereje a szerzőnek. Ezek a tipikuson ötvenes éveket visz- szaidéző jelenetek azt a helyzetet rajzolják, amelyben a felelős beosztásban dolgozónak kisebb-nagyobb megalkuvásokkal úgy kellett a köz érdekében cselekednie, hogy közben a sok tekintetben mellékvágányra terelődött, »magasabb elveknek« is megfeleljen. E csapdás helyzetben csak az állhat helyt, aki elv- hűen következetes marad. Főhős a 2ro"ómusnak ilyen férfi; az utolsó fejezetben — solphovi helyzet! — a tagosításhoz egymagában kezdő nagyon is emberi héroszként látjuk. Hogyor József első könyvét olvasva az az érzésünk, hogy igazi írót avatunk, akinek neve még sokszor lesz olvasható címlapokon. L. L.
