Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-07 / 81. szám
Propaganda-hónap a jogról A jog szabta helyes vagy társadalmilag kívánatos magatartásformákról az átlagosnál több 6zó esik ezekben a hetekben Somogybán. A március 30-án kezdődött jogpropaganda-hónap idején munkahelyeken, művelődési otthonokban, iskolákban rendeznek előadásokat az állampolgárok jogairól és kötelességeiről Az előadók arra is vállalkoznak, hogy konkrét jogi kérdésekben felvilágosítást adjanak. Az előadások, tájékoztatók mellett a jogi tájékoztatás új formájával is kísérleteznek a megyében: a tanácsokká bíróságok, az ügyészségek, a rendőrség, a társadalombiztosítási igazgatóság szakemberei — egyszóval a jogalkalmazók — együtt ülnek le az asztalhoz, hogy választ adjanak az egyes emberek vagy kisebb közösségek joggal kapcsolatos kérdéseire. A szervezők — az első somogyi jogpropaganda-hó napot papíron tizenegy szerv tekinti saját rendezvényének — arra is gondoltak, hogy fölkészítsék azokat, akik kisebb vagy nagyobb közösségek előtt fejtik majd ki véleményüket, végeznek felvilágosító munkát: előadásokat szerveztek részükre a megyeszékhelyen. Tegnap például a jogpropaganda és a tájékoztatás feladatairól hangzott el előadás. Kovács Mihály, a Tájékoztatási Hivatal főosztályvezetője egyebek között kifejtette: a jogpropaganda, a jogi tájékoztatás és felvilágosítás nem lehet csak a jogászok feladata. A megállapítás igazát nem vitatva — épp a tapasztalatok alapján — azt is hozzá kell tenni, hogy a jogászok aktív közreműködése nélkül az eredményes, hatékony jogpropaganda elképzelhetetlen. Ezeken az eligazodás segítésére is hivatott megyei rendezvényeken viszont, egyre kevesebb a részvevők és a részvevők között egyre kisebb a jogászok aránya. Ezért aligha lenne helyes csak a távolmaradókat hibáztatni... A program ismertében szólni kell egy másik hiányosságról is: úgy tűnik, a megyében működő jogászok egyik jelentős csoportját nem sikerült még megnyerni a jog propagandájának, a jogi ismeret- terjesztésnek. A vállalatoknál dolgozó jogászok jórészt kimaradtak ebből a munkából, „Q tengeralattjárótól a gombostűig...” Kaposvár legfiatalabb gyárában hallottam a nevét Kiváló szakmunkások vallották: az emberi tartást, a szakma alapos ismeretét tanulták Szi- ra Pista bácsitól A Berzsenyi utcában alig lehet kibetűzni az öreg táblát : Szita István géplakatos. Nincs is szükség a táblára, sokan adják itt egymásnak a kilincset Nem is annyira rendelők, mint inkább a régi tanítványok. A kicsi mű- Helyben mindennek megvan a maga rendeltetése. Az ősz hajú, deres .szemöldökű mester egy segéddel dolgozik. Olyan alkatrészeiket készít amelyek exportra szánt gépek tartozékai lesznek, meg olyanokat amelyeket eddig a gyárak drága importból szereztek be. — Egy kisiparosnak nem ez lenne a feladata — mosolyog a korát meghazudtolóan mozgékony, vidám ember. — A lakosságot kellene kiszolgálnunk, de bevallom,, hetvenegy évesen kissé már hajlok a kényelemre. A vállalat idehozza az anyagot elviszi az árut, jön a számla, az OTP es kész. A Kisipari Termeltető Vállalaton keresztül kötik az üzleteket Nem kisebb cégek, mint a Sopiana Gépgyár és a Jászberényi Hűtőgépgyár tartanak igényt a Berzsenyi utcai műhelyből kikerülő alkatrészekre. Nekem szerelő, lakatos, esztergályos és marós is mondta, hogy Pista bácsitól tanulta a szakmát, áld eredetileg malomszereiő. Az ország egész területén sok szép malmot épített. Ma már kevesen emlékeznek rá, hogy a Kaposvári Cukorgyárral szemben állt a Heigli-féle malom, amelyet Sztra István épített, meg Istvánéiban, Szigetváron, Komlásdon, Nagyatádon, hogy csak a legköze- lebbbieket említsem. — Négy segéddel dolgoztam, aztán 1950-ben államosítottak. Másnap beálltam a nagy malomhoz szerelőnek. Kaptam, egy brigádot, amely-, yel átalakítottuk a bogiári malmot. Később a Somogy mem'- 'inommechanikai V állatainál a hűtőgépszerelők részlegvezetője, az esztergályosok művezetője lett. Ami jött, mindent megcsinált. Ott volt a VBKM kaposvári gyárában az alapok lerakásánál, sőt a Mechanikai Müvek n . gyárának a születésénél is. Aztán a Patyolat Vállalat fő- gépésze lett. Amikor a hatalmas üzem épült, az ő dolga volt a műszaki átvétel. Tizenhét telep tartozott a Sertéstenyésztő Vállalathoz, ahol Szira István a műszaki osztályt vezette: a sántosi erőmű, a darálók, a kisegítő villanytelep működtetéséire felelt. Hatvanra tehető azoknak a fiataloknak a száma,- akik mellette szabadultak. Közben maga is szakadatlanul tanult. A műhely melletti lakásában az évek során számtalan szakkönyv halmozódott föL — Hogyne tanultam volna, hiszen malomszerelő létemre nekiugrottam például jéggyár, szikvíz- és üdítőüzem, vagy gőzfűtés szerelésének, de nem riadtam vissza akkor sem, amikor légkondicionáló berendezést bíztak rám, s akkor sem, amikor pálinkafőző berendezést rendeltek a hatóságok. Éjszaka tanultam, nappal dolgoztam. Megköveteltem, hogy a tanulóim is tudjanak villannyal, autogénnel hegeszteni, esztergálni, mami. Tíz évig a mestervizsgáztató bizottság elnöke volt. A Könnyűipar kiváló dolgozója.1 A lánya üzemmérnök, és legendásan esztergál. Fia az elektroncsögyár törzsgárda- tag szerszámkészítője, s aligha lehetne zavarba hozni, ha 1 valamelyik rokonszakmákban kellene helytállnia. A mester 1964-ben —■ 59 évesen — búcsút mondott a vállalatoknak: iparengedélyt váltott. — Nem tudom magam elképzelni afféle nyugdíjas nagyapaként. Bevallom: próbáltam egy évig, és nem sikerült. Annak örül, hogy apjukként keresik föl azok a meglett emberek, akik mellette inaskod tak. Ilyenkor szép csöndesen elbeszélgetnek. Fölemlegetik hogy ha egy vendég belépett a műhelybe, hozhatott presszó- vagy fagylaltgépet, Pista bácsi minden javítást elvállalt. Azt szokta mondani: mi, kérem, a tengeralattjárótól a gombostűig mindent megcsinálunk. Soha nem ismert lehetetlent. Egy témához gyakran visszakanyarodnak, Szira Pista bácsi alapelvéhez: minél több a dolgos kéz, a megtermelt érték, annál gazdagabb az ország. Gombos Jolán legalábbis a rendezvénysorozat idején. Pedig feladatuk teljesítése révén részt vesznek a jogpropagandában. Minden nagyobb vállalatnál működik már például szakszervezeti jogsegélyszolgálat. Altkor, amikor az állampolgároknak konkrét ügyekben segítenek eligazodni, egyúttal felvilágosító tevékenységet is folytatnak. Az ügyfél kap tanácsot ilyen esetben arra, hogy miként intézze ügyét. A jog propagandájában azonban túl kell lépni ezen: arra van szükség,^ hogy az állampolgár ismerje meg alapvető jogait és legye tisztában az állampolgárságból eredő kötelezettségeivel; tudja, hogy milyen ügyben melyik szervtől várhatja a gyors intézkedést. Ez a felvilágositó munka csak akkor lehet eredményes, ha átgondolt terv alapján folyik, ha az előadó nemcsak azt veszi észre, hogy mi érdekli leginkább az embereket, hanem azt is tudja, hogy melyik joggal kapcsolatos ismeretre van leginkább szüksége a hallgatóságnak. Annak a hallgatóságnak, amelyiknek egy része az iskolában sem tanult állampolgári alapismereteket, s a felvilágosító munkának pótolni kell ezt is, A sokrétű feladat megoldása céltudatos szervezés, jól felkészült előadók nélkül elképzelhetetlen. A jogpropaganda-hónap eddigi tapasztalatait — nem a statisztikákért, hanem — a felvilágosító munka színvonalának növeléséért, tartalmának gazdagításáért érdemes volna már most számba venni. A jogpropaganda-hónap akkor lesz eredményes, ha megalapozott, lényegre törő előadásai révén valóban propagandája lesza Jognak. Hiszen nem az legnagyobb gond, hogy jogszabályaink egy része »száraz« és nem is az, hogy az emberek nem értik meg a »jog nyelvét«, hanem az, hogy nem — vagy nem helyesen — ismerik a szabályokba foglalt állami akaratot Dr. K. I. Hatvan éve történt T anácsválasztások Szavazásra indulók az egyik fővárosi szavazókörzet helyisége előtt, a mai Semmelweis utcában. Még a Berinkey-kormány február 23-án néptörvényt fogadott el a nemzetgyűlési választásokról, amelyeket később április 13-ra tűzött ki. A proletárdiktatúra kikiáltása természetesen fölöslegessé tette a polgári demokratikus jellegű parlamenti választásokat, és helyette — a március 31-i ideiglenes alkotmány vá- j lasztójogi paragrafusai alapján — április 1-én a kormányzótanács kiírta a tanács- választásokat a magyar köz- igazgatási területen. Az ideiglenes alkotmány kimondta: »Választók és ta: nácstagokká választhatók nemra . való . tekintet nélkül mindazok,, akik ,18-ik életévüket betöltötték, ,Üs. a társadalomra hasznos jnunkából élnek, mint a munkások vágy alkalmazottak, stb., vagy olyan háztartási munkával foglalkoznak, amely az előbb említett munkásoknak, alkalmazottaknak stb. munkáját lehetővé teszi. Választók és választhatók továbbá a Vörös Hadsereg katonái, valamint a Tanácsköztársaságnak azok a hasznos miuinkából élő m unka sai és katonái, akik munka- képességüket egészen vagy részben elvesztették.« »Nem választók és nem választhatók azok: a) akik nyereségszerzés céljából bérmunkásokat alkalmaznak, b) akik munka nélküli jövedelemből élnek, c) kereskedők, d) lelkészek és szerzetesek, e) elmebetegek és gondnokság alatt állók, f) akiknek politikai jogai aljas indokból elkövetett bűncselekmény miatt fel vannak függesztve...« A választási agitáció nem ment incidensek nélkül. Mindenesetre az április első felében tartott választások rendben lezajlottak. Persze a részvétel körülbelül ötvenszázalékos volt (Budapesten 60— 70 százalék, a városokban 30—40 százalék, a falvakban átlag 20 százalék.). Főleg a nők tartózkodtak jelentős számban a számukra szokás- ián politikai szerepléstől. A tanácstagok főleg munkások szegényparasztok soraiból kerültek ki, de több helyen meg kellett ismételni a választásokat, mivel a régi reakciós vezető réteg képviselői is bekerültek a tanácsokba. A vidéki feszült, osztályharcos légkörben, a földosztás elmaradása maitt is nehéz körülmények között lezajlott szavazással összehasonlítva Budaoesten inkább a kommunista. szociáldemokrata rivalizálás volt megfigyelhető. Április 11-én Budapesten ez újonnan megválasztott kerületi tanácsok megalakították a budapesti munkás- és kn- to-atanácsot, az úS'mevoze't 500-as tanácsot, amely április 15-én tartotta meg első ülését. Ezen az ülésen jelentette be Kun Béla: »A mm napon átveszi az ura’kodó- osztá’lvá szerveződött buda- nesti r>to-''fe-'á*us a la‘elmet zz mész főváros te-’tIP* p-r « Eévben fig'^’mez'etett a bü- rok’-nu'zálMás jelentkező ve-' szélyeire és arra, hogy: »saját akaratunkat sohasem exponáljuk úgy, mint a tömegek akaratát.« A tanácsrendszer teljes kiépülését a júliusban megtartott országos tanácskongresz- szus fejezte be. D. M. Nem flxet a A gazdálkodó egységek pénzügyi helyzete nem tekinthető a vállalatok belső ügyének; a vállalati gazdálkodás ezer szállal kötődik a partnerekhez, s a gazdálkodás egészére is befolyást gya- koroL A pénzforgalom alakulása — folyamatossága vagy éppen akadozása — pontosan jelzi a gazdasági folyamatok zavarait. S minthogy a vállalatok — csakúgy, mint a népgazdaság — pénzügyi helyzete visszahat a gazdálkodásra, a fizetési fegyelem alakulása nem egyszerűen jelzés, hanem a termelés és az áruforgalom fejlődésének fontos tényezője. A Magyar Nemzeti Bank elnöksége a közelmúltban megvizsgálta a vállalatok fizetési helyzetének alakulását, s megállapította, hogy 1.978-ban nem mutatkozott javulás az egy évvel korábbi állapothoz képest. sőt: jelentősen nőtt a fizetések átfutási ideje, s ugyanígy a fedezet hiányában nem, vagy a csak késve teljesített kötelezettségek aránya. 1978 október hó utolsó napján a fedezet hiányában függőben tartott fizetési megbízások összege országosan mintegy 13 milliárd forintot tett ki — ez kétszerese az egy évvel korábbi adatnak. A pénzügyi zavarokat két fő csoportba sorolhatjuk: a vállalatok tartós, vagv átmeneti fizetésképtelensége (fedezethiány) és a fizetési kötelezettséget szándékosan nem teljesítő, illetve késleltető magatartása, A fizetőképesség hiánya döntően gazdasági okokra vezethető vissza. A második csoportba tartozó vállalatok — mindössze néhány tucat ilyen van, példájuk mégis kirívó — morálisan vétenek a szocialista gazdálkodás követelményei ellen: szándékosan nem, vagy csak késve fizetnek, gyakorlatilag a szállítóval hiteleztetnek maguknak. Ez a pénzforgalomban is tovagyűrűző zavarokat okoz, hiszen a szállító vállalatnak is vannak fizetési kötelezettségei, s ezeknek — talán éppen a be nem folyt követeléseik miatt — nem tudnak eleget tenni. A máig is érvényes fizetési előírások 1968. január l-én léptek életbe. A vállalati önállóság növekedésével a vállalatok önállóan dönthetnek fizetési kötelezettségeik rendezésének módja felől is. Két fő módszer vált uralkodóvá:’ az inkasszó, amikor _ a szállító kezdeményezi a fizetést, valamint az átutalás, amikor a vevő ad megbízást a banknak, hogy számlájáról egyenlítse ki tartozását. Rövidesen az átutalás vált csaknem kizárólagos fizetési formává, s ez módot adott az adós vállalatoknak arra, hogy különféle kibúvókkal fizetéseiket késleltessék. A szállító igen sok esetben csak bírósági úton jutott a pénzéhez, növekedtek a pénzügyi zavarok, s ezzel párhuzamosan csökkent a gazdálkodó partnerek egymás iránti bizalma. A Nemzeti Bank 1978 augusztusában kiegészítésként új fizetési eljárást vezetett be. Változatlanul az átutalás maradt a fő fizetési forma, de emellett bevezették az »átutalás helyetti beszedési megbízást«. Ha az adós nem fizet, a száilító kérheti a bankót a fizetés teljesítésére. A cél nyilvánvaló: védeni a szállítók érdekeit, mérsékelni a»: átutalási fprgalomban levő bizonytalanságokat, csökkenteni a szükségtelen peres eljárások számát. 1976 és 1978 októbere között az átutalás helyetti beszedési megbízások száma csaknem ötszörösére növekedett, ami azt mutatja, hogy a szállítók az esetek többségében kevéssé bíznak »adósaikban«, igyekeznek mihamarabb pénzükhöz jutni. A fizetési előírások tehát valamelyest szigorodtak, bár — vállalva az ezzel járó szankciókat — a vállalatok továbbra is. késleltethetik fiz.e- téseiket. Ez eg -ebként normális és elkerülhetetlen, hiszen a vevőnek is módot kell adni arra, hogy kifogással éljen, ha a szállító nem teljesíti szerződésben vállalt kötelezettségeit: nem a kívánt mennyiségben. minőségben szállított, esetleg nem azt, amit éppen rendeltek stb. Mindezekből látszik tehát, hogy a bajok nem a fizetési módok előírásaiban rejlenek: a, fizetési helyzet romlása a vállalatok munkájában levő fogyatékosságoknak tulajdonítható — az érintett gazdálkodó egységek túlnyomó részénél termelési, 'készletezési gondokat tapasztaltak, növekvő költségek és értékesítési zavarok kísérték tevékenységüket. Mindez azért is figyelemre méltó, mert a késedelmes fizetéseknek csak mintegy 10— 15 százaléka van összefüggésben a fizetési fegyelem szándékos megsértésével, a többi gazdasági okokra vezethető vissza. Sok vállalatnál az indokoltnál nagyobb készletek halmozódtak fel, az ütemlelen termelés, vagy éppen a termékek gyenge minősége értékesítési nehézségeket okozott, nem egy helyen pedig gazdálkodási, munkaszervezési zavarók nehezítették a helyzetet A fizetési zavarok végül is arra vezethetők vissza, hogy a vállalatok egy részénél nem javult kellőképpen a hatékonyság, az indokoltnál lassúbb a termékszerkezei korszerűsítése, s a vezetés színvonal sem emelkedett még a kívánt mértékben. A bank sajátos eszközeivel mérsékelheti a fizetési gondok tovagyűrűzéséi ám e zavarok meg- í szűnése csak a gazdálkodás | színvonalának általános javulásától várható. A jelenlegi helyzetben a bank annyit tehet, hogy a sorozatosan rossz fizetési feltételekkel dolgozó vállalatokra felhívja az illetékesek figyelmét. A szállítók érdekeinek védemében, a pénzügyi fegyelem betartása végett pedig a jövőben szélesebb körben él a hitelezési szankciókkal. Ilyen intézkedéseket a közelmúltban már több területen is tettek. Föld S. Péter Somogyi Néplap 3
