Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

Augusztusi vasárnap A cseh Ivanov Olsavszky Éva cs Rajhona Ádám, Ismerősünk Frantisek Hru­bin Augusztusi vasárnap cí­mű színművének Mórák szer­kesztője. Rokonait már láttuk a Csiky Gergely Színház szín­padán. Ivanovnák hívták ai egyiket Csehov művében. Kis Jánosnak: a másikat Sarkad'• Imre Oszlopos Simeon drá­májában. Ez a rokonsági vi­szony egészen közeli, a kíasz- szikus orosz irodalomban gyö­kerezik. Goncsarov Oblomov című regényében tűnt föl elő­ször az úgynevezett >>fclesle~ ges ember-«, aki — margón kívülre helyezve magát — szinte vegetál. Csehov tva- novját mélyre nyomja a vidé­ki ostobaság-közöny, mely tulajdonképpen a konzervá­lódott társadalmi viszonyok­tól táplálkozik. Sarkadi Imre »•felesleges embere« — majd­nem egyidőben született Hru­bin Mórák szerkesztőjével — nemcsak, hogy társadalmon kívülre helyezi magát, de el­határozza, hogy a »Lássuk, uramisten, mire megyünk ketten« szellemében rontja is a környezetébe kerülőket. Sarkadi negatív életérzésű Kis Jánosa távoli rokon Tur~ gtnyev Apák és fiúk című re­gényének Bazarov nihilistájá­val, aki forradalmas eszméit cinizmussal vegyíti, -botrányos, konfliktust idézve maga kö­rül, ahol megjelenik; S, hogy egy másfajta »rokoni kapcso­latra« hívjuk föl a figyelmet: a kaposvári stúdióban Sarkadi Osz­lopos Sime­onját, akár­csak most az Augusztusi vasárnapot — Gazdag Gyu­la rendezte. Az ötvenes évek végi, hat­vanas évek eleji cseh iro­dalom gro­teszk poéti­kával, mély együttérzés­sel támasz­totta föl a társadalom peremikerü­letén élő tí­pusokat — példa erre Bohumil Hrabal munkássá­ga —, szinte minden hosszabb írása alapjává vált a cseh film új hullámának, nem boncolta a konzumtársadalom hatásait (Vladimir Párái), tár­gyilagosan igyekezett feltárni a torzulásokat; erre diri Muc­ha íiásai a legjellemzőbbek. Üjra megszólalt a cseh iroda­dalomban a haseki, capeki hang, az együttérző gúny és líra. A drámairodalom Pavel Kohout tisztázó szándékú Ilyen nagy szerel em-j ével je­lentkezett, majd Frantisek Hrubin Augusztusi vasárnapja következett. Ezt követték Karvas, Kundera, Havel, To­pol stb. művei. A prágai Nemzeti Színházban 1958-ban az azóta európai hírűvé vált Otomar Krejca rendezte az Augusztusi vasárnapot; ő volt az egyik forgatókönyvíró, és szereplője a műböL 1980-ban forgatott - filmnek is, melynek főszerepét Otakar Vávra a »cseh Básti Lajosra«, Karel Högerre bízta. Hrubin szín­művével megpróbálta újra az egyént, a személyiséget köz­pontba állítani. Mórák szerkesztő úgy bo­lyomig a falusi nyaralóhelyen, ahogy Franz Kafka hősei a negatív töltésű világban. Hru­bin darabjában végeredmény­ben »nem történik semmi«: emberek találkoznak, kény- szerűségből egymás sorsának fürkészőivé válnak, unalmuk­ZVagyóbb támogatást a közép- és kistelepilléseknek A kormány döntése nyomán jelenleg is tart a hosszú távú településfejlesztési koncepció felülvizsgálata. Gazdasági szakemberek, építészek, ipar­szervezők, tervezők vitájában gyakran, eltérő nézetek ke­reszttüzében formálódnak a Magyarország településeinek jövőjét meghatározó irányel­vek. A Hazafias Népfront fó­rumain az elmúlt években a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek több ezer képvise­lőjével folytatták párbeszédet az eddigi tapasztalatokról. Az el képzelésekről, javaslatokról, a népfrontmozgalom állásfog­lalásáról S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nyilatko­zott : — A településfejlesztésnél három rendkívül fontos té­nyezőt kell kiindulásként fi­gyelembe venni. Az első: épü­leteiben és emberi közössé­geiben egyaránt minden tele­pülés hordozza a múltat, egyebek között a történelmi átalakulás pozitív elemeit is. A második tényező — és ez már teljességgel a mának szól: a település lakosságá­nak az éppen adott időszak­ban biztosítani k^U az életfel­tételeket, kielégítve az állam­polgárok jogos igényeit. _ Ép­en ezért a hosszú távú el­képzeléseket a politikai dönté­sekben állandóan szembesíte­ni kell a valósággal, hiszen az esetleg csak későn kiigazított tévedések nehezen helyrehoz­ató következményekkel jár­atnak. — Ez indokolta a kormány döntését, amely elrendelte az 1971-ben elfogadott hosszú távú koncepció felülvizsgála­tát. Közvéleményünk észre­vételeit, javaslatait nemré­giben értékelte a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkársága és mozgalmunk ál­lásfoglalását elküldtük a kor­mányzati szervekhez is. — Megállapítottuk, hogy az 1971-es kormányhatározat végrehajtása nyomán — az eredeti célnak megfelelően — fokozatosan eltűnnek telepü­lésszerkezetünk múltban gyö­kerező történelmi és gazdasági okokkal magyarázható torzu­lásai. Nyilvánvaló, hogy a nagyvárosok továbbra is ki­emelt fejlesztést kívánnak, de emellett javítani kell az el­osztási arányokon, valamivel több pénzt és sokkal több fi- giytelm.pt fordítva a kisebb vá­rosok és falvak fejlődésére — mondta befejezésül S. Hege­dűs László. ban pletykálnak, primitív cse­leket szőnek, mint a kispolgá­ri Vach család. Rálátunk egy »értelmesebb életet érdemelt volna« — sorsú postamester létre; kerti ünnepély szerve­zésében elégíti ki közösségi cselekvésvágyát. De nem is Mixová szépasszony — kli­maxhatáron — flörtjei, félté­kenység táplálta »árulása» unokahúgával szemben, s nem is a fiatal falusi szépfiű. Jir- ka hódításai itt a döntők. Egy negatív töltésű légkör fo­galmazódik meg; a bizalmat- matlanság, a bizonytalanság légköre. Hogy Hrubin darabja ma olyan, mint a nedvtartalmát vesztett gyümölcs, annak oka elsősorban az, hogy Mórák szerkesztő figurája íróilag tisztázatlan. A néző képtelen mellette vagy ellene voksolni. Nincs annyi információnk ró­la, hogy együttérzőn odafi­gyeljünk rá. Költőként indult, de olyan verset idéznek tőle, mely giccshatárt súrol; ha vi­szont nem volt tehetséges ember, akkor nem volt mi* vesztenie, s így a darabnak sincs tétje! »Vonalas« tucat­cikkeket firkál, ebben az eset­ben viszont érthetetlen, miért tart a hurrá-optimizmust igénylő, torzult hatalomtól? Egyáltalán: miért érzi ma­gát a passzív rezisztencia ál­lapotában, ha munkásságával vezető szerepet visz a zsurna­lisztikában? A tisztázatlansá­got tovább növelte egy ren­dezői »baki«: egy, az eredeti darabban nem szereplő figu­rát — Lukáts Andor játssza — titkos rendőrnek tüntet föl az utolsó pillanatig, majd vé­gül cirkuszi csepűrágóként mutatja be. A logika nyoma sincs a szituációban: miért nem a kerti ünnepély csúcs­pontján próbálkozott a mutat­ványos a tűznyeléssel, miért hajnalban kezdi produkálni magát, amikor mindenki fá­radt, hazafelé tart...? Hru­bin darabja mai hatástalansá­gának másik fő oka valószínű­leg az, hogy Hrubin nem Cse­hov. Tem, tudja árnyalni fi­guráit, nem képes belső lé­nyegükig mélyíteni a jellem­rajzot. Emiatt tudunk meg olyan keveset a szereplőkről. A színészeknek eléggé hálát­lan feladat jutott, s hogy pél­dául Dánffy Sándornak sike­rült egy filantróp postames­tert érzékletessé tenni, az nem Hrubin érdeme. Az sem, hogy Kun Vilmos alamuszi Vacb- ja él ebben a közegben. Hogy Csákányi Eszter egy nem rá­szabott szerepet hibátlanul játszik el, kilépve a skatulyá­ból, melybe rendezői helyez­ték. Koós Olga — nem vélet­len — keresi a helyét a mű­ben. Bregyám Péter egészsé­ges Jirkája jó alakítás, Raj­hona Ádám Mórák szerkesztő­je szintén, de az is igaz, sok hasonló típusú szerepben lát­tuk már, és azok jobban meg­írtak voltak ennél. Olsavszky Évának igazi Csehov-szerepet kívánok inkább, mondjuk a Cseresznyéskert Andrejevná- ját; Mixová nem tette próbá­ra. Balázs Andor figurát állí­tott színpadra. Antal Csaba díszlete szol­gálja az előadást, Vágó Nelly jelmezei az ötvenes évek di­vatját idézik föl. Leskó László Népszokások a művészetben Honty Márta kiállítása Népszokás-ha gvomán ya.ink teremtett világának a jelké­pei elevenednek meg Honty Márta iparművészeti alkotá­saiban: tűzzománc képein, go­belinjein. Ezekből rendeztek kiállítást a Kaposvári Város­gazdálkodási Vállalat Cseri úti központjában, ahol dr. Ko­vács Ferenc, a városi tanács elnöke méltatta az esemény fontosságát. Honty Márta ki­emelkedő művészi tevékenysé­gét. A dolgozók élénk érdek­lődéssel kísérték az alkotó tárlatvezetését Az év — évszakok —, az emberi élet fordulóihoz kap­csolódó világlátás, a mítosz, a szokásrend többnyire a nép­hagyomány kutatóit foglal­koztatja. Magyarországon az első összefoglaló munka az 1800-as években látott nap­világot. Honty Márta érdeklődése a néprajzos hűségét és a mű­vész céljainak a megvalósítá­sát ötvözi: munkássága pedig már sok értékes alkotással bi­zonyítja, hogy »jól válasz­tott«. Korszerű művészetet hozott létre. Szükségét érezzük annak, hogy a hagyományok tudomá­nyos kutatóinak a műveit kézbe vegyük, s ehhez hozzá is segít bennünket Honty, mert képeinek olyan címeket ad, amelyek címszavakként megtalálhatók a néprajzi kö­tetekben is. ö sem tehetett másképp kezdetben, hiszen a hagyományoknak csak egy egészen kis töredéke él nap­jainkban. Ha így van, miért volt érdemes rááldozni művé­szi kibontakozását? Magyará­zat helyett tulajdonképpen beszélnek a művek, de né­hány alapvető szempontot ki­emelhetünk a nézők számára, hogy még közelebb kerülhes­senek ezekhez a képekhez. Az élet legfontosabb eseményei­hez olyan elképzeléseket al-l kották eleink, amelyek nagy- ! részt a világmindenséget is magukba foglalták. A szarvas a testén viseli a .napot és a holdat, jelképezi az egész ég­boltot, de a romantikus játé­kokra fel is öltötték az em­berek a »kozmosz álarcát«. Szívesen játszották, élték át maguk is a mindenséget. A világfa is hasonló értelmű, az eget és a földet jelenti a te­rebélyes lombozat, a törzs. De a zöldágjárás labirintus tánca is több a tavaszünnepi játék­nál, az égitestek mozgását, a madarak röpülését. a szüle­tendő gyermek útját idézi. A ma művészét hogyne fog­lalkoztatná az efféle sűrítés, a Minden magot termő életfa.. .. És az az optimizmus, mely az örök életet hirdeti. őseink, akik e hitvilággal egvütt élték egyéni és társa­dalmi életüket, igen csak el­csodálkoznának a világfa és más hasonló mitikus elem láttán Honty Márta képein: nem így képzelték el. Érthető lenne a vélekedésük, hiszen a ma emberének szólnak ezek a művek. H. B. Filmet veszünk... Amiikor KijovunK a mozi­ból, élménnyel gazdagabban vagy némi hiányérzettel, eset­leg e.egedetienseggei, művé­szi vagy esztétikai szempon­tokat vitatva, általában nem jut eszünkbe, hogy a film nemcsak a múzsák egyik leg­fiatalabb gyermeke, hanem — bár ez iUúziórombolónak hangzik — üzlet is. A film- forgalmazásnak igen szerte­ágazó és sokféle szempontja van, a lehetőségeket megha­tározza a kereslet, a kínálat, a divat és az igény, a változó és igen szeszélyes ízlés. Hazánkban évente kétszáz film kerül a mozik műsorára. Ezek közül általában 20—25 a hazai produkció, 80—90 a szocialista, 75—80 pedig a nyugati országokból vásárolt alkotás. A fiilmátvételi bizott­ság munkájában a Kulturális Minisztérium filmfőigazga­tóságának-, a Hungarofilm Vállalatnak, a Moképnek, a különböző megyei moziüzemi vállalatoknak a képviselőd, valamint kritikusok és film­esztéták vesznek részt. A szocialista országok évente kétszer, a Szovjetunió három­szor hívja meg szakértőinket, hogy bemutassák filmtermé­süket. A nyugati filmeket pe­dig általában a San Sebas­tian filmfesztiválon, évente egyszer Rómában és egyszer Párizsban, az angol és ameri­kai produkciókat Londonban tekintik meg, de talán a leg­nagyobb választási lehetősé­glet az -évenként megrendezett milánói filmvásár biztosítja, ahol szinte valamennyi nvu- gati ország felvonultja filmjei színe-javát. De itthon is van filmátvétel, ha egy- egy alkotás körül vita támad, Valami jó vicc április elsején egyszeriben jó ked­vem támadt. Mond­tam is a barátaim­nak, mit szólnának ahhoz, ha a szív­hangot a normá l »a« hanggal helí/et- tesítenénk? Ezen teljes harminchét percig nevettünk, de hamar letelt az idő, abba kellett hagynunk. Délután moziba mentünk. Megnéz­tük a Merre ráng a bumeráng? című magyar filmet, egy zárkózott barátun­kat pedig feloldot­tuk sósavban. A nevetéstől kifolyt az összes köny- nyünk. igen jó tréfák, de még kellene valami roppant szellemes, hiszen április else­je van. Leszereltük hát az Intercontinental szálloda feliratát és felírtuk rá nagy be­tűkkel, hogy mun­kásszállás. De még ez sem volt elég! összecseréltük a férfi és női vécék falára firkált áb­rákat és feliratokat. Gurultunk a. röhö­géstől, olyan jól éreztük magunkat. Ekkor jöttem rá, hogy elfelejtettem bedobni a nyertes­nek látszó lottószel­vényemet, s ettől Éppen fájt a fo­gam, egy orrszarvú rálépett a villamo­son a szemüvegem­re, amikor fölkere­sett néhány bará­tom. Kezükben egy-egy csokor szó­virág, cipőjükben szarkaláb. Azt mondták, csinál­junk valami jó vic­cet. Április elseje van, ilyenkor min­denki kitalál egy csomó jó tréfát, mi se maradjunk szé­gyenben. Egyre jobban fájt a fo­gam, így hát csak bólintottam: tény­leg, csináljunk va­lami igen jó viccet, hiszen április elseje van. így azután kita­láltunk mindenféle nagyszerű dolgot. Először lementünk az utcára, és össze­cseréltük a szezont a fazonnal. De ez még semmi! A környező házak pincéit felvittük a padlásra, a szoba- hőmérsékletet pe­dig beleengedtük a Dunába. Majd megszakadtunk a röhögéstől. olyan jól szórakoztunk. Ezt követően újabb és újabb csí­nyeket eszeltünk ki. Ekkor mar nem­Sajnos, este visz- sza kellett vinnünk a táblákat a he­lyükre, s ki kellett békülnünk a farká­tól bűzlő hallal is. De azért nagyon meg voltunk elé­gedve magunkkal, hiszen rengeteg jó tréfát csináltunk április elsején. A legjobb vicc persze az volt, hogy senki sem vette észre, hogy minden for­dítva van. Ezen az­után akkorát rö­högtünk, hogy ki­dülledt a szemünk az erőlködéstől. Jövőre, azt hi­szem. megint kita­lálunk valami na­gyon jópofa dolgot. Föld S. Péter s a bizottság nem tud a hely­színen döntpni. Ez esetben kérnek egy kópiát, hogy ide­haza több tagú zsűri döntsön a vásárlásról. Ezek után következik a jo­gos kérdés. Vajon milyen szempontok szerint veszik át a filmeket, s milyen anyagi feltételek mellett? A nyugati fiilmek vásárlásánál döntő, hogy haladó szelleműek, le­gyenek, társadalombírála- tiükkal, hangvételűikkel és művészi kifejezési eszközük­kel fölkeltsék az érdeklődést, s nyugatról vásárolják a könnyű—szórakoztató filmek jelentős hányadat, mivel ez a műfaj a szocialista országok filmgyártásában — minket is beleértve — igen elenyésző. A szocialista országokkal történt megáirapodes alapján a futnék» árait az illető orszá­gok mozi Hálózatának nagysá­gához és nézőközönségének számához viszonyítva állapít­ják meg, így például a Szöv- jetunió.ól tizenkét és félszer annyit kapunk egy filmért — s ez igen. előnyös —, mint amennyit mi fizetünk egy szovjet filmért. A nyugati árak viszont elég borsosak, mivel a kapósabb olasz és francia filmeket amerikai cé­gek forgalmazzák, de megha­tározza az árakat a külföldi siker is, ami viszont nem ga­rancia arra, hogy nálunk meg­ismétlődik. Olykor nem is a valutakeretünk határozza meg egy-egy film átvételét, hanem az a megfontolás, hogy az ilven vásárlások föl­vernék a többi film árát is. S hogv megtérülnek-e a nyuga­ti filmek ára: ? Erre egyetlen válasz van: mind a Hun.garo- film, mind pedig a Moképdo­tált vállalat, így az állam vál­lalta a kockázatot. Tavaly kétségtelenül legna­gyobb sikert az Abba együt­tesről készült film aratta, az idén előreiáthatólag azok előtt a mozik előtt állnak majd végeláthatatlan sorok, melyekben a »Csillagok há­borúja« című tudományos— fantasztikus filmet vetítik. Nyugaton ez a sci-fi — az utóbbi évek egyik legna­gyobb kasszasikere — teljes lázba hozta a közönséget. Az eddigi tapasztalatok alapján az egyik legvonzóbb műfaj a western. A »Volt egvszer egy vadnyugat« pél­dául mindent elsöprő siker volt filmszínháza1 nkban. Mi számít sikernek és mi a bu­kás? Egymillió néző nálunk például má» szenzációszámba megy. de félmillió még min­dig tisztes érdeklőHósoek szá­mít. a százötven-kétszázezres látogatottság jelenti a bu­kást, persze ez műfajtól is függ. A. X. csak a fogam fájt, de anyósom is hoz­zánk költözött, úgyhogy egyre job­ban kezdtem érezni magam. Vettünk egy öreg elemlám­pát, és jó fényt ve­tettünk a farkától bűzlő halra. Miután ezzel végeztünk, ki­kérdeztük a veszett fejsze nyelét: mit tud a Deákné vász­náról, és ha nem, hol az olló komám- asszony? Ezek már igen­csak jó viccek vol­tak, a fél varos ott röhögött, ahol tu­dott. Mondtam is a barátaimnak, hogy ezek tényleg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents