Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-30 / 100. szám
A hatvanadik évfordulón Somlyó ZoTTán Miien kiállításon az első szakad májns 1. Május 1. Gyöngyösön. birtoklójuk az életénél is nagyobb becsben tartott és holtáig őrzött, s végrendeletében a Munkásmozgalmi Intézetre hagyta. Más tárgyak véletlenszerű birtoklói nem is sejtették, milyen dokumentatív ereje, értéke van a számukra mit sem mondó daraboknak, fényképeknek. Nemrég például Stromfeld Aurél teljes hagyatéka került ide. A legendás katona személyes tárgyai: egy aranyóra, ame’yet a. Tanács- köztársaságtól kapott és az Wwn ii Kültelki szobakonyha, szegényesen bebútorozva. József Attila versei jutnak eszébe a látogatónak e sajátos, pesti »-aszfalton termett« skan- zenréezlet láttán. Vagy a saját gyermekkora, amely hasonló környezetben telt el. Prolilakás a város peremén; nem rekonstruálva, hanem a valóság műzeumba-menté- sének módszerével megőrizve. A Népszava egykori szerkesztőségi szobája. Van-e még élő. aki e szobákban dolgozott? A falakon, körben és a vitrinekben nyomtatványok, kiáltványok, újságok, plakátok. Egy megrázó erejű, fölnagyitott fotón a Az öreg ott állt az építkezést elválasztó kerítés előtt, háttal a tízemeletes panel- háznak, és nézte az ároikban lapátolgató két embert. A napfény már tavaszt ígért, de az öreg még a télinek öltözködött. Viseltes nagy csizma, igazi sárdagasztó, fekete bekecs, kucsma. A kéj ember lapátolt a gödörben. Hányták ki a földet, a markológép után, és közben odapillantottak az öregre is. Aztán az egyik, a nehezebb mozgású, vállasabb nem bírta megállni, hogy évődve oda ne szóljon: — Papa! Nem jönne segíteni? Az öreg elmosolyodott. Közelebb lépett a kerítéshez. Halkan beszélt, mintha tartana attól, hogy valaki meghallja : — Hát van lapát? A munkás nem erre a feleletre számított. Kicsit jobban szemügyre vette az öreget, aztán még mindig tréfásan ezt mondta: Tóth-Máthé Miklós ' A lapát — Az éppen még akadhat valahol. De hát az erőt kitől kapja...? Azt nem tudunk vételezni, bátyám. — No, tudom én azt — bólintott az öreg —, de azért jöjjön csiak az a lapát. A többi meg az én dolgom. — Csak tréfált a Béla — szólalt meg a másik, komolyabb, kicsit talán morcosabb is a társánál. — Ne szívja már mellre, öreg! Megbirkózunk mi itt ezzel, maga meg csak nézze, ha jóiesik. — Hiszen éppen ez az — lökte fejtetőre kucsmáját az öregember —, hogy csak nézhetem ... Pedig nem szeretem én ezt nézni... nem szoktam én az ilyesmihez... Nem voltam én soha olyan igazolványa, amely tanúsítja, hogy : a Magyar Tanács- köztársaság vezérkari főnöke. A dolgozószobája is, teljes berendezéssel. Itt — a palota »A« épületében — évente 10—12 időszaki kiállítást rendeznek, a legkülönbfélébb tárgykörben, képzőművészeti tárlattól a bélyegkiállításig. Párhuzamosan egy-egy állandó vérvörös csütörtök, az első szabad május 1-e — hat évtizeddel ez előtti fotóriporterbravúr. örök memontó az utókor számára. Céhlegények zászlai, emblémái, a munkásmozgalom fiataljaié, akiket időről időre »sétálásra« kényszerített a mozgalomban való részvétel: kirúgták őket a gyárból, ha mozgalmi tevékenységüket besúgták ... emeletre. Itt látható az a három — a vetített programmal együtt négy — kiállítás, amely a jubileumot reprezentálja. A múzeum tulajdonában több, mint 900 eredeti forradalmi plakát van, ezek közül válogatták ki a száz legérdekesebbet. Hasonlóképpen nagy számú, jelentékeny agitatív plakátsorozatot eddig még nem láthattunk. Vörö6katonák, előre! Uitz Béla híres plakátja: unikum. Lunacsarszkij írta Uitzról: »... mindenekelőtt a kollektív vihar ábrázolását tűzte ki célul**. A második szektort azok figyelmébe ajánljuk, akik érdeklődnek a történelem, a grafika és a bélyegek iránt. A Tanácsköztársaság idején kiadott összes bélyeget megtekinthetik, teljes dokumentációval; a nyomókövek, a vésési és színvariációs próbanyomatok, a bélyegkészítés minden egyes fázisa a szemünk elé tárul. Naponta minden órában vetítik az aulában azt a különleges,, újszerű, multivíziós technikával készült műsort, amelyet az Interpress készített erre az alkalomra régi híradók, korabeli fotók, faci- milék, dokumentumok, hang és zene ötvözetével. 191!). május 1-i felvonulás Budapesten, a mai József Attila utcában. A budai Várban a szépen felújított-átalakított egykori királyi palota több kulturális-népművelési inétzmény- nek nyújt otthont A Budapesti Történeti Múzeum és a Nemzeti Galéria mellett — élő jelképként — itt található a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum is. A politika — napjainkban és mindeddig — az élet minden szektorát, minden pillanatát, minden megmozdulását vagy maccanatlanságát megszabja és átszövi. Szerencsétlenebb. történelmi időkben elpusztítja mindazt, ami mozgás, élet. Hogy így van, azt érzékeltetik — a szó legteljesebb értelmében: érzékletesen, élő formában — a munkásmozgalmi múzeum kiállításai is. Szimbólum nyilvánul meg abban is, hogy e múzeum tövében bukkant rá Zolnay László a középkori szobrok és torzók garmadájára; ezeket gonddal konzervált-res- taurált állapotban a Történeti Múzeum királypincéjében tekintheti meg az érdeklődő. Ezek az alkotások egy kor nagyságát, gazdagságát, kultúráját idézik. S néhány szinttel följebb felidézhetjük napjaink közelmúltját; azokat a küzdelmeket, amelyek időben, cselekményben és logikailag a Mát hordozták önmagukban. Szakértő, körültekintő, sokrétű tudományos és művészi szempontokat ötvöző forgató- könyvek alapján alakulnak ki ezek a megragadóan korcs életszerű kiállítások. Az intézmény anyaga egyre gazdagodik. Rendkívül érdekes, olykor regénybe illő története van annak is, hogyan kerül tulajdonukba egy-egy apró tárgy, vagy egész hagyaték. Relikviák, személyes tárgyak, amelyeket egykori Német, szlovák, török dolgozók felvonulása Budapesten, május 1-cn. kiállítást is bemutatnak. A mostani: a magyarországi munkásmozgalom története, 1848-tól napjainkig. Egy kiállítás, amelynek címe olyan száraz, mint egy tananyagé. De a tananyagok unalmasságáról nem az anyag tehet, hanem a feldolgozás fáradt, rutinos, érdektelen módja. Holott ugyanazt takarja, amit egy statisztika, s ugyanazt tárhatja elénk, amit ez is, az is, ha okosan szerkesztik meg, élettel töltik föl. Egy facimile: a Kommunista Kiáltvány. A betű, amelynek szelleme elemi erővé vált. 60 évi — éppen 60 évi rejtőzés után került napvilágra annak a plakátnak egyetlen eredeti példánya, amelyet a pesti házak falaira ragasztottak 1919 decemberében. A most megnyíló időszaki kiállítás pedig nem »egy« kiállítás a sok között. Most ünnepli az ország az első magyar munkásállam, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának hatvanadik évfordulóját. Szovjet—Oroszország után Magyarország volt az első, amely tanácsállammá alakult; ennek dicsőséges 133 napjára emlékezik a március 2-től május közepéig nyitva tartó kiállítás. A tágas földszinti aulából impozáns lépcsősor vezet az Tavaly negyedmillió látogatója volt a múzeumnak. S hogy őszinte, spontán érdeklődés vezette nagy többségüket, azt illusztrálja az a körülmény is: alig 50 százalékuk jött szervezett látogatóként. Az ünnepi alkalomra hétnyelvű leporellót is kiadott az intézmény, ezt a — cseh, szlovák, orosz német, lengyel és más nyelveken olvasható — tájékoztató füzetet rendkívül olcsón vásárolhatják meg az érdeklődők. A Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulásának történetét szemléltető tabló-összeállilást 21 új tablóval kiegészítve, vándorol- tatják. Mintegy 20 kiállítás lesz Moszkvában és a Szovjetunió más városaiban, illetve Csehszlovákiában, Ausztriában, Bulgáriában. az NDK-bári, Laoszban. Koreában és másutt. P. G Májusi kalapács A vörös május rőtszínű súgóra benyílóit minden ajtón s ablakon, S elér a fénye, elvtárs, a szívedbe, ha bárhol is lakói. Légy bányász, aki a föld méhibe’ turkál, vagy. miként Jézus vala egykor, ács: nem hallod-e, hogy dalol a sarokban a kalapács?! Nincs hátra út, csak egyenest előre! A föld kiadta legszebb májusát! A hant körül a megfogant vetésen bömböl a kórus át. Nincs rés közöttünk, eggyé lett a lelkünk, nem különít el rang, e tömlöcrács... Halljátok-e, hogy dalol a sarokban a kalapács?! A nagy folyók a szennyüket kihányják, a föld is így tett, szennyes volt nagyon. Ma tisztaságban áll minden virága e májusi napon. A munkás tette ezt kérges kezével, , egy mozdulata: világroppanás... Hallgassátok, hogy dalol a sarokban a kalapács !... (1919) Életmód és munka Ha kérdezünk, ha megszólalunk, ha vitatkozunk; elégedetlenkedünk vagy örülünk; ha dolgozunk és pihenünk — minden esetben az életmódról van szó. Mégis: ha pontosan akarjuk megközelíteni azt, hogy milyen életet élünk, mennyire teljes az életüpjk. a munkából kell kiindulni. Szinte már frázisnak hangzik, hogy az alkotó munkából. A fokozódó munkamegosztásban az ember elveszti a teljesség érzetét, részfolyamatokban dolgozik és gondolkodik. »Minden egész eltörött« — írja Ady a század elején, s ennek hatásait a jelen, a századvég embere szenvedi meg igazán. Mert a munka folyamatában nemcsak az anyagi javak újratermeléséről van szó, hanem az ember állandó megújulásáról ÍS. A munkamegosztásban — amikor előfordul, hogy a munkás azt sem tudja pontosan, mit gyárt — nem érezheti át az alkotás örömeit. Van-e megoldás? Hiszen ha valakinek a munkája monoton és egyhangú, sematikus mozdulatok ismétlődésével jár együtt, akkor a szabad ideje sem lehet teljes. Életmódja töredezett, kapkodó lesz. Nem a munka értéke, hanem a munkáért megszerezhető javak értéke lesz a fontos. Ebben a be- szorítottságban is csak az alkotás segíthet. Ha másképp nem, hát a részletek teljességének megteremtésével. Persze be kell látnunk, hogy ez a sokféle munka közül nem mindegyikben sikerülhet. A pótcselekvés is ennek a századnak a terméke. De ez nem vezet megoldáshoz, csak a teljesség illúzióját adhatja. Ilyen körülmények között kell megtalálni a helyes életmódot, amely elsősorban a munkához' való viszony változásaiban formálódhat. A munkából indul ki az elosztás is. Az erkölcsi és anyagi megbecsülés azonban nem mindig tükrözi a végzett tevékenységet. Ez kedvezőtlenül befolyásolhatja a szemléletet, ezért szembe kell szállni az eltérő bérezési gyakorlattal. Dé azzal a kijelentéssel is, hogy »csak a pénzért dolgozunk«. Életmódunkban ez a szemlélet visszaüthet, hiszen így juthatunk el csak a szerzésért való életig. Amely kiszolgáltatott, és amit a megvásárolható és beszerezhető javak befolyásolnak. S ha körülnézünk, többféle helytelen fogyasztási szokást láthatunk. Szembe kell szállni az anyagi értékeket lebecsülő nézetekkel, de el kell ítélni a pazarlást, a. fölösleges értékhalmozást is. Az ember nem a státuszszimbólumoktól lesz ember; a közhangulatnak ügy kellene változni, hogy ettől ne tekintélye legyen, hanem váljék nevetségessé. Az ember a munkavégzés során lett emberré. Vigyázni kell, hogy a mai, megváltozót munka ne forduljon az ember ellen. Ne a beszűküléshez, az elidegenedéshez vezessen, hanem a kiteljesedéshez! Ne az emberi kapcsolatok megszakadása, a javakért való rohangászás, a bizalmatlanság, az áruk miszticizálása határozza meg egyéni létünket. A kultúrának és értékeknek ne csak fogyasztói, hanem újratermelői, megújítói legyünk. Az életmód végsősoron tevékenységrendszer. Sokoldalú, bonyolult folyamat, amellyel az ember a természetet, környezetét és önmagát alakítja. Kibontakozik és átalakul. De valódi teljességet csak akkor ér el, ha újra és újra eljut az önmegvalósításig. V. J. ember, nekem elhihetik... Na. hol van már az a lapát? Az utolsó szavakat szinte követelőén mondta. A két ember egymásra nézett. Faluról való volt mind a kettő. Megértették. — Ott jöjjön be. azon a résen — mondta neki az egyik. Aztán amikor az öreg átbújt a két oszlop közötti nyíláson, maga mellé segítette a gödörbe. Kezébe nyomott egy lapátot. — No, ilyenre gondolt? Az öreg csak bólintott. Végigsimította vagy kétszer a lapát nyelét, majd megfogta jó erősen, és beleszalaj- totta a földbe. — Jó szaga van ennek — mondta, és nagy ívben dobta föl, oldalra. — Tavaszi szaga. Meg jó is ez a föld. Zsíros, jól táplált. Megterem ebben akármi. — Papa! — Egy asszony kiáltott le a negyedik emeleti erkélyről. — Hol a csudába van már? Hallja! Jöjjön fel ebédelni! Bosszúsan csóválta meg a fejét az öregember, és hányta tovább a földet. Csak miután már harmadszor kiabált le neki az asszony, állt meg a munkában, és erélyes hangon visszaszólt: — Ne kiabálj, te! Van szemed, láthatod^ hogy dolgom van! Majd megyek, . ha fój- ront lesz!. .. No, nézzék már — fordult megbotrán,kozva a többiekhez —, a menyem képes lenne hazaráncigálni a munkából. Hát ki hallott már ilyet.. '. Az emberek nevették. És ahogy az öreget figyelték, azt vették észre, mintha könnyebb lenne kezükben a lapát. Könnyebb, mint tegnap vagy tegnapelőtt.
