Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
Meder tzahály ozás és vízlépcsők Csak hajóút? Amikor néhány hónappal ezelőtt, várossá nyilvánítása alkalmiból Barcson jártam, egy házilag sokszorosított, érdekes kiadványt nyomtak a kezembe. Ebben olvastam: «... a Dráva szabályozása az 1700-as években indult meg. A kanyargós íolyó mederátvágásaival azonban nem értek el túlontúl jelentős eredményeket. Az amúgy is sebes folyású Dráva még jobbam meggyorsult. Az 1820-as években aztán újból nekiláttak a megzabolázásának. Több kanyarulatot átmetszettek, s ezzel több környékbeli községet, wadalmait mentettek meg az évente visszatérő áradástól . ..« Ezeknek a munkálatoknak köszönhető, hogy a Rotschild hajózási vailaiac, a Duna-gőz- hajózási Társaság 1862-ben megindította a dravai gozha- jozást. Fenendüit az óiét! Gomba módra szaporodtak a kikötŐÁ. szomszédságé oan magasodó magiáraí és tárházak. Figyelemre méltó adat: 1890- ben már több mint 115 000 ionná árut szállították a diával hajós, elsősorban acélos magyar gaoonát és vágóállatot, illetve lat. A konjunktúrának az eisó világnaboru vetett véget. A tervezett, újabb ío- iyamszactalyozás elmaradt^ A orava i hajózás megszánt, a íoiyót havárvonaucent jeio.- tea. idézzük újból a már említett kiadványt! »...a trianoni beize után a fejlődés igen tassuva vatt. A urasa niur csati kis mértékben közlekedési út. Az elmaradt meder tisztítási munkálatok kövclkczíéban a hajózás ruitamoan gyérül. 1902 után mar a^ig láma hajót a jő- lyon.-< isvtizedekig nem történt semmi a Uravávar. Szinte hihetetlenül hangzik, de igaz: a meaercen meg ma is taialni háborús roncsokat. Aztán a partvonal is jócssán megrongálódott. A vad Íolyó nem Észtéivé a határokat, hol a jobb parLból sza.cit le jónoru darabot, s ezzel építi a balt, hol fordítva teszi. Most már nem sokáig! Néhány esztendeje ' újból napirendre került a Dráva rendezése. Tervszerű meder- szahályozás kezdődött A magyar és a jugoszláv szakemberek eddig több mint harminc kilométer hosszan igazították ki a partvonalat, s folyamatosan tisztítják a medret. Az idei munka érdekessége, hogy a 85. és a 95. folyamkilométer között a magvar fél, a jobb parton, azaz jugoszláv területen is doigoI zik. Folyószabályozási müveket epÁiiriK. Ez azért előnyös, mert a közeiben levő magyar eszközökkel Olcsóbban elvégezhető a munxa. EgyszóvaL próbálj ua utolérni magunkat! Így van ez a hajózással is. Most, hogy egyre inkább megteremtődhez a feltételek, előtérbe került a hajózás újbóli megindítása. Az Országos Vízügyi Hivatalban elmondták: a jugoszláv és a magyar kormány erről szóló mcgailapodása tavaly a Magyar Közlönyben is megjelent. A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, az eszéki és csákánnyal vízügyi igazgatóságok szakemberei még az év végéig kijelölik a hajó- zóutakat, s remélhetőleg már jövőre megindulhat a hajózás. A hivatalos formulák szerint a Dráva másodosztályú vízi út, így a hajózóút kijelölése után hatszázotven tonnás hajók, illetve uszályok közlekedésére alkalmas a torkolattól egészen Vízvárig. Hogy milyen hajók lesznek ezek, és mit fognak szállítani? Hát itt jön a bökkenő! Mert hogy hajóút lesz, abban bizonyos mendenki, csak a hajózásban nem. Megpróbáltam a dolgok végére járni. Kiss László, a KPM Hajózási Felügyelet hajózási osztályvezetője vállalkozott a mások által kínosnak tartott beszélgetésre. — Sok minden megváltozott a híres drávai hajózás kora óta. Nem hinném, hogy ma bárki is válasc.t tudna, adni a kérdésére. Hogv mit érdemes a Dráván szállítani, azt a piackutatóknak, a kereskedelmi szakembereknek kell kideríteniük. Én. azt vallom. a hitelt kijelölése csupán feltétel ahhoz, hogy megteremtődjön a drávai ha- jórr.ás. Ugyancsak a vízügyi hivatalban hallottam. — Ha elkészül a bares— djurdjevaci vízlépcsőrendszer, a Dráva negyedosztályú vízi út lesz — mondta dr. Nagy László, az Országos Vízügyi Hivatal foosztályvezető- helyeittese. Vagyis ugyanolyan hajók szelhetnék íiélavárig a Dráva vizét, mint a Dunáét. S azok valóban nagy hajók! Raksúlyuk ezernégyszáz tonna körül van. Még szerencse, hogy a vízlépcsőrendszer jó pár év múlva épül meg. Addig legalább van lehetőség arra, hogy az illetékesek elgondolkodjanak azon, mire is használják majd a kínálkozó alkalmat. Nagy Jenő Átadták a kaposvári tejüzemet Naponta 100 ezer liter tej feldolgozására képes, 260 millió forintba került Az új kaposvári tejüzemet ünnepélyesen avatta fel dr. Romány Pál mezögazdasági- és élelmezésügyi miniszter I tegnap. A megyeszékhely keleti ipartelepén a Pécsi Tervező, Intézet mérnökeinek elképzelései alapján a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai készítették el a szemre is tetszetős, célszerűen berendezett üzemet. A határidőre elkészült létesítmény 260 millió forintba került. A beruházási költségnek több mint 60 százalékát a korszerű gépek, berendezések vásárlására fordították. Naponta 100 ezer liter tejet képes feldolgozni ez az üzem és tejet, kakaót csomagol, tejfelt, tejszínt, túrót, kefirt, Magyar—bolgár barátsági napokat rendeztek a héten Somogybán. Gazdag program keretében ismerkedhettek megyénk lakosai a testvéri szocialista ország életével. Nélkülözhetetlen láncszeme ez annak a szüntelenül erősödő folyamatnak, amelynek során nő a két nép egymás iránti megbecsülése, érdeklődése. Igen széles területeken bontakozhat ki az egymás megismerésére való törekvés: a két ország kultúrája, a szocialista építömunká- ban szerzett sok tapasztalata kölcsönösen gazdagíthatja a mindennapokat. Másoktól tanulni olyan elv, amely végigkíséri az emberiség történetét. Napjainkban ez a folyamat kétirányú és kölcsönös, s már több mint három évtizedes múltja van. Ebbe tartozott a heti rendezvénysorozat is. Együttes ülést tartott a héten a marcali tanács és a városi népfrontbizottság a település felszabadulásának és várossá nyilvánításának évfordulóján. Ezen határoztak a díszpolgári cím és a Marcali városért kitüntetés adományozásáról. Nem pusztán formaságról van itt szó. Városaink, telenüléseink feilődése nem nélkülözheti a lakosság odaadó munkáját, az. e célért mozgósított, egyéni energiákat. IVeai «lég a különböző létesítmények, utak, közintézmények, kereskedelmi egységek építése, ha azok, akiket mindez szolgál, közömbösen nézik, nem érzik magukénak, a település egészébe illeszkedőnek ezt. S akik tesznek, dolgoznak a városért, a szűkebb lakóhelyért, munkájuk szerény, mégis szárnyakat adó elismerése lehet e két kitüntetés. Jogpropaganda-hónap kezdődött megyeszerte a héten. Életünket sokszorosan át- meg átszövik a jogi szabályozás előírásai. E szabályok ismerete az öntudatosabb állampolgári magatartást segítheti. Ha az emberek széles körben ismerik kötelességeiket — de jogaikat is! —, kevesebbet kell foglalkozni a hivatali ügyintézésben az eleve lehetetlen kívánságok kiszűrésével, magyarázgatá- sával. A magasabb színvonalú jogtudat a közéleti tevékenységnek nélkülözhetetlen alapja. A jogi előírásokban való széles körű jártasság természetesen önmagában nem serkentheti a falugyűléseken, termelési tanácskozásokon, brigádértekezleteken az aktivitást. Segítheti viszont a tárgyalt kérdésekben való jobb eligazodást, és megadhatja a szükséges magabiztosságot, mely a fölszólalásokhoz, a bátor hangú vitákhoz, az önálló vélemény kialakításához nélkülözhetetlen. A KISZ KB minden évben figyelemmel kíséri az alapszervezetek munkáját, s érté- f kell azt. A héten a megyében több helyen adtak át jutalmakat, oklevelet, vörös vándorzászlót a kiemelkedően dolgozó alapszervezeteknek. Egy-egy ilyen fiatal közösség — a jól végzett KISZ-mun- kán túl — kisugárzó erejével szélesebb körben (faluban, iskolában, munkahelyen) is hat, erjesztöleg és példamutatóan. A KISZ KB elismerése ezt a kisugárzó hatast erősíti, fokozza. Sándor, József, Benedek után e héten már tavaszias volt az idő. A kigombolt ingnyak és zakó ugyan még nem időszerű, hiszen a tavaszból elsősorban szeszélyességét érzékeltük. Mintha nem is a kontinens közepén volna megyénk, hanem az óceán partján, oly sűrűn és gyakran váltották egymást a szélviharok, a komor felhők, az eső és a teljes fénnyel felragyogó nap. Ennek ellenére már mindenki a tavaszra készül. Tavaszt jelez a balatoni hajózás is. A hét végén megindultak — a kompok után — a személyhajójáratok is. Egyelőre csak a hagyományos két útvonalon: Siófok, Tihany és Balatonfüred. illetve Fonyód és Badacsony között. Csupor Tibor joghurtot és vajat gyárt. Később ízesített joghurtot is küld majd a kereskedelemnek. A tejfeldolgozó technológiai berendezéseit az Élelmiszer- ipari Tervező Intézet mérnökeinek elképzelése alapján vásárolták. Itt működik jelenleg az ország legnagyobb folyamatos pasztőröző berendezése. Ebben az üzemben helyezték el az első magyar gyártmányú cirkulációs mosórendszert, amely automatikusan gondoskodik a higiéniai követelmények betartásáról. Rendkívül korszerű az NDK-ban vásárolt folyamatos vajgyártó berendezés is. Az avatóünnepségre zsúfolásig megtelt az új feldolgozó üzem ebédlője. Részt vett az ünnepségen Varga Péten a megyei pártbizottság első titkára, Németh Ferenc, a Központi Bizottság mezőgazdasági osztályának munkatársa, Balogh Károlyné, az Élelmiszeripari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, Böhm József, a megyei tanács elnöke és dr. Simka István a Tejipari Tröszt vezérigazgatója. Szondi István, a Kaposvári Tejipari Vállalat igazgatója ismertette az üzem legfontosabb adatait és elmondta, hogy az új tejfeldolgozó munkába állítása évek óta tartó és egyre súlyosabb gondot oldott meg: nem gépesíthető, elavult telepről költöztek a munkások korszerű körülmények közé, mutatós szép üzembe. Az összefogásnak köszönhető, hogy határidőre készült el az új beruházás. Mindenki a jó minőségiért és a határidőikért dolgozott. A kivitelező a szabványból eltérő szerkezetek elkészítésétől *em riadt vissza. Az avatóbeszédében dr. Romany Pál kiemelte: az élelmiszertermelés 82 százalékát) adják a minisztérium irányítása alá tartozó vállalatok. A mezőgazdasági nagyüzemekből majdnem 10 százaléka szár-: mazik. A gazdasági társulások | nyolc, a magánkisipar pedig 2 százalékkal részesedik, belőle. Mindez együtt a magyar élelmiszeripar, amelynek egyik fontos üzeme lesz ezentúl a kaposvári teifeldolgozó. — A mezőgazdasági termékek túlnyomó részét — mondta a miniszter — az állami élelmiszeripar dolgozza fel. A nagy üzemek mellett azonban szektortól függetlenül indokoltnak tartjuk a kis- és középméretű üzemek létesítését. Az előnyük az — reméljük ez az üzem is hamarosan bizonyítja majd —, hogy a helyben termelt nyersanyagot nem kell messzire szállítani, kevesebb a készáru visszaszállítási költsége is. A miniszter ezt kővetően elmondta: az utóbbi három évben jelentősen fejlődött a tejipar és javult a lakosság tej és tejtermékekkel való ellátása. Az 1976. évi 1956 millió literről a múlt évben 2300 millió literre emelkedett az ország tejtermelése. Somogybán a két évvel korábbi 88 millió literről tavaiv 106 millió literr.e emelkedett a termelés. Ezt a mezőgazdasági- és élelmezésügyi miniszter a szarvasmarha-program eredményének minősítette. — A termelés és az ellá'ás alapját adó tejfelvásárlás növekedését több fontos tényező segítette elő: a kormányzatnak a tejtermelés növelésére tett intézkedései, a felvásárló szervezet hatékonyabb munkája, a termelőkkel való kapcsolatok fejlesztése és a tejtermelésért folytatott munka minőségének javulása. Megnyugtató, hogy a termelés és a felvásárlás tapasztalható fejlődése tartósnak ígérkezik. Dr. Romány Pál a tejipar feladatáról szólva hangsúlyozta: a termelői biztonság és a zavartalan ellátás érdekében a tejet mind fel kell vásárolni és javítani kell az ellátást. Évről évre korszerűsödik a termelési szerkezet: ennek tudható be, hogy hazánkban három év alatt 11,8 százalékkal nőtt az egy főre jutó tej és tejtermék fogyasztás. Az ipar 23 új terméket hozott forgalomba és korszerűsödött a csomagolás. Az avatóünnepség végén kitüntetéseket adtak át. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta Er" desz István főmérnök. Kiváló munkáért kitüntetésben részesült Vass Gyula beruházási osztályvezető, Preiszner Tibor műszaki főosztályvezető, Gamsz Ferenc építési csoport- vezető, valamint Tahi József, a SÁÉV művezetője. A kiváló dolgozó kitüntetést nyolcán vették át. Az ünnepség után bemutatták az új üzemet, amelyben a múlt év végén indultak meg először a gépéit. A gumis becsülete A műhelysor végi épületben feketén csillogó, öreg masina ontja a meleget. Az oldalán fénylő céziuma tanúsát,«» szerint ez az »517. számú szabadalmazott gőzkazán a Höcker Testvérektől, Budapesten készült 19t)4-ben 8 légkörnyomásra«. Szemben, egy hullámtetős fészer alatt betonba ágyazott hidraulikus emélőberendezés. Bent az ajtó mögött eszeveszetten pörgeti a Trabant-ke- raket a legújabb centírozógép. E két véglet ltözött szinte minden időszak technikája, szerszáma megtalálható a Kaposvári Vas-Műszaki Szolgáltatóipari Szövetkezet gumija- vitó műhelyében. összesen tizenegy ember dolgozik itt télen nehéz szagban, nyáron fojtó gőzben. A gamijavitó a szövetkezet eg/iz legrégebbi résziege, a náiuk a legmagasabb az átlagéletei or. Három évvel ezeio-t jött ide az utolsó jelentkező, azóta csati a távozók száma szaporodott. A szakma jövőjéért aggódók egyik kínzó gondja az utánpótlás. 1951 — az alapítás éve — óta egyetlen fiatal tanulta ki náluk a mesterséget. Ö is harmadévesen került hozzájuk, amikor előző vállalatát felszámolták. — A fiatalok inkább a fehér köpenyes, divatos szakmák után törekednek — mondja Kari József részlegvezető. — Ahogy az emberek igényei megváltoztak, más lett a mi munkánk As. Amikor 51-ben elkezdtünk dolgozni, hegyekben állt a gumicsizma az udvaron. Rengeteg cipötalpat is javítottunk. Ma már nincs ilyen, ez érthető. De mivel magyarázható az, hogy a mezőgazdasági gépeli súlyos ezreket érő gumiköpenyei is azonnal a szemétre kerülnek!? Gyakran járom a határt, és higgye el, a szivem szakad meg, amikor mindenfelé látom az olyan köpenyeket, amelyeket egy kis ráfordítással használhatóvá lehetne varázsolni. Hát kinek éri ez meg? Az országnak semmiképp. A magánautósok sem nagyon törekednek hozzájuk. Inkább az újat vásárolják. Pedig a »futóztatás« jóval olcsóbb, s jelentősen meghosz- szabbítja a gumi élettartamát Számlákat vesz elő, mutatja a befolyt összegeket. Száztíz forint... kétszáznyolcvan forint, harminc forint. — Ezekből kell az évi 1,7 milliós tervet összehozni. A felújítóknál most 5—6 ember dolgozik. Nem mindenki szakmunkás, de azt mondják, azoknak is ugyanúgy érteniük kell a mesterséget, mintha vizsgát tettek volna. Kohner János betanított munkás. Tizenöt éve a szövetkezet dolgozója, s nem is kíván munkahelyet változtatni. A tanulásra nem gondol, úgy mondja, nehéz a feje ahhoz már. A megbecsülésre nincs panasza; most kapta meg másodszor a kiváló dolgozó kitüntetést. — Bejön ide a múltkor egy kuncsaft — meséli Burecza László —, egy darabig nézelődik, aztán ideszól, »el ne égessük ám a gumiját!« A vicces csak az, hogy ezt a munkát mindig hideg eljárással végeztük. i — Vannak új gépeink és új terveink — veszi át a szót a részlegvezető. — Itt az elnöki utasítás a fiókomban, hogy május végéig be kell indítani a műszaki gumigyártást. Szi- meringeket és egyéb apró, de nagyon keresett cikkeket fogunk készíteni. A szükséges berendezést már beszereztük. A kapuban járunk, amikor Kari József búcsúzás közben még elmond egy apró- esetet arról, hogy milyenek is ezek a »fiúk«: — A legnagyobb dologidő- bért elromlott a Dalmadi Állami Gazdaság egyik szállító- szalagja, mellyel a kukoricát raktározták be. Éjszaka jöttek a szerelőnkért, hogy menjen ki, mert leállt az egész vonal. A fiú szó nélkül zötykölődte végig az éjszakát és megjavította a hibás berendezést. Ment. mert így ditktálta a becsülete. Lendvai József Somogyi Néplap
